— Depresszió?! O.K., bár nem vagyok túl lelkes, mert az előbb volt itt a Szabad Újság munkatársa, s már folytattam vele egy kétórás beszélgetést erről a témáról...

Akkor felejtsük el, vagy tegyük el későbbre. Van alternatív javaslatod a témát illetően?

— Amikor az öngyilkosságról beszélgettünk, akkor egyebek között megkérdezted tőlem, hogy mi az élet értelme?

Erre te azt mondtad nekem, hogy az élet értelme maga az élet...

— Igen, és ma sem tudok ennél okosabbat mondani. Egyébként ez a mondás Goethétől származik...

Ennek nem örülök, mert én megszállott Petőfi-rajongó lévén nem kedvelem Goethét. Petőfi szerint Goethének egy kavics volt a szíve helyett. S ha így van, az ilyen ember ne mondja meg, hogy mi az élet értelme. Az én életfelfogásomnak megfelel az, amit Petőfi fogalmazott meg az Apostolban: „Mi célja a világnak? Boldogság! S erre eszköz? a szabadság!"

— Akkor hadd mondjak inkább olyat, amit én fogalmaztam meg: az élet a kérdések megválaszolásának a folyamatából áll. És nincs ellentétben az általad említett idézettel, mert csak akkor leszünk boldogok, ha önmagunk kérdéseire választ tudunk adni. A szabadság pedig azt jelentheti, hogy ebben nem ütközünk korlátokba. Tulajdonképpen állandóan kérdéseket teszünk fel önmagunknak, folyamatos válaszkeresésből áll az egész életünk. Az egészen banálisnak tűnő kérdésektől kezdve (például, hogy mit főzzek ma este vacsorára?) az egészen súlyosakig, mint például, ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy miért is élünk?

Ez lenne az általános? Talán a filozófusok és a bölcselkedők számára igen, de úgy vélem, sok ember annyira kényelmes, hogy nem is töri magát, hogy azon gondolkodjon „mi–hogy–miért van vagy lesz?" Majd megmondják a szüleim, a partnerem, vagy a barátaim, és kész...

— Ők is állandóan kérdeznek, csak a választ nem maguk fogalmazzák meg. Az erősebb egyéniségek viszont saját maguktól kérdezik meg, hogy miért élnek, mi a dolguk, mi a teendőjük? Egy állandó párbeszéd folyik önmagunkkal. Nem én találtam ki, de teljesen elfogadom azt az elméletet, hogy mindenkiben van egy kisbetűs én és egy nagybetűs ÉN. Az én én vagyok, akit most te éppen tesztelsz, vagy aki nyilvánvaló az embertársaim számára: ahogy élek, ahogy beszélek, ahogy kinézek... Az ÉN pedig az okosabb énem, a szellemem, akivel ha én félrevonulok, tulajdonképpen azzal beszélgetek. Mindkettő én vagyok, csak az ÉN sokkal többet tud, mint én... Ugye, ezt így nehéz lesz leírni...

Ó, emiatt ne aggódj, én leírom, ahogy hallom, de most ugrik be, hogy volt egy ismerősöm, aki azt mondta, hogy minden áldott nap ún. önvizsgálatot végez, ami nála azt jelenti, hogy sorban végiggondolja, hogy mi történt vele aznap, hol cselekedett helyesen, hol hibázott, meg ilyesmi...

— Na látod, ez az! A mérlegelés folyamán azért általában kiderül, hogy én most akkor és akkor jó választ adtam-e az adott kérdésre vagy sem. Ez az a terület, ami tulajdonképpen határt jelent a gyógyászat és a varázslat között. Vannak dolgok, melyek megfoghatatlanok, nem bizonyíthatóak, melyeknek nem írhatom le a képletét, nem tudjuk megmagyarázni a biológiai létjogosultságát, és mégis érezzük, tudjuk, hogy léteznek. Létezik a megérzés, a telepátia, vannak álmok, melyek előrevetítik, hogy mi fog történni velünk. Vannak klienseim, akik arról számoltak be, hogy hirtelen valami megvilágosodott előttük, és néhány évre előre látták saját sorsukat, ami aztán be is teljesült. Eljöttek hozzám megkérdezni, hogy mi is történt velük? Azt kellett mondanom, hogy ez áldás és átok egyben. Áldás, mert kaptak egy szikrát, ami által megláttak bizonyos dolgokat, átok, mert tudták előre, hogy mi vár rájuk...

Szerintem akkor átok, ha rossz dolgot vetítenek elő, és ez be is következik. De lehet jó is, nem? Például, ha már Petőfivel kezdtem, itt vannak a még húszéves suhanckorában írt sorai: „Anyám az álmok nem hazudnak. / Takarjon bár a szemfödél: / Dicső neve költő-fiadnak / Anyám, soká, örökkön él." Bár most, ha jobban belegondolok, nem is vagyok biztos benne, hogy ezt jó lehetett-e tudni?

— Ez egyénenként változó. Nem mindenki tud bánni ezzel az ún. plusz erővel. Mindenkiben van egy isteni szikra. Képzeld úgy, mint a nap sugarait. Mindenkibe jut, de nem egyformán. Vannak kiválasztottak, akik valamilyen úton-módon ebből az energiából többet kapnak. Lehet, hogy azért, hogy segítsenek másokon. Ha ezt az energiát nem erre használják föl, hanem csupán a maguk javára próbálják fordítani, vagy mások ellen, akkor elveszítik ezt a képességüket.

Az ember sorsa előre adott?

— Létünk alapkövei lerakottak, de az, hogy bizonyos helyzetekben hogyan reagálunk, az már tőlünk függ. Mindig van választási lehetőségünk. Mondok egy példát: történik velünk egy tragédia. Vagy átadjuk magunkat a szomorúságnak, és soha nem fogunk talpra állni, vagy megpróbálunk túljutni rajta. A csapásból erőt meríteni, és megerősödve tovább menni. A rossz sokkal jobban megmarad az emberben, ugyanis hajlamosak vagyunk a jóra nem annyira odafigyelni, mint a rosszra. Mások életében inkább a jóra figyelünk fel, magunkéban pedig a rossz marad meg. Pedig mindenkivel történnek ugyanúgy jó és rossz dolgok.

Pár nappal ezelőtt a barátnőm azon elmélkedett, hogy vele csupa rossz dolog történik, és a legszívesebben már nem is élne. Csupán azért akar még élni, mert fel kell nevelnie a gyermekét. Mit mondanál neki?

— Vannak embertípusok, akik raktározzák magukban a rossz, fájdalmas dolgokat, akiknek valamilyen módon jót tesz, ha elmondhatják, hogy velük csupa rossz dolog történik. Biztos, hogy azt mondanám a barátodnak, hogy mindenki elsősorban önmagáért él. És addig vitatkoznék vele, míg el nem jutok vele ahhoz a ponthoz, hogy ezt ő is elhiggye. Mindenki — tehát ő is — azért született meg, mert küldetése van, sorsa, amit el kell végeznie. A gyerek természetesen része az életének, a sorsának. Tehát, ha ő saját magát nem építi föl egy olyan szintre, hogy képes legyen a gyereknek példát mutatni, hogy ilyen egy anya, így kell viselkedni, ilyen egy ember, akkor eleve nem nevelheti jól azt a gyereket. Azt táplálhatja a gyerek fejébe, hogy én egy áldozat vagyok, aki csak azért van a földön, hogy téged felneveljelek, aztán már nem is kellek, vagy a gyermek a tudat alatt felesleges nyűgnek érezheti magát, aki csak azért van, hogy őt életben tartsa.

Mitől jöhet vissza tehát az életkedve?

— A választ önmagának kell megkeresnie. Az, ha elérjük, hogy harmonikus családunk van, jó az anyagi háttér, jó a munkánk, ez mind csak felület. Azt kell elérnünk, hogy megtudjuk, mi a dolgunk a földön, miért kellett nekem ezzel az egyénnel öszszejönnöm, miért kellett, hogy három gyerekem legyen, miért kellett, hogy asztalos legyek és nem orvos stb.? Csak ezek tudatában fog az ember békében, harmóniában élni önmagával. A földhözkötött vágyak beteljesülése ezt nem teremti meg. Vannak emberek, akiknek ez mind megvan, és mégis idegesek, és csodálkoznak azon, hogy vajon mi hiányzik nekik, miért nem boldogok? Az a baj, hogy nem találták meg az ÉNükkel való kapcsolatot.

Az élettel való elégedettség egyik alapköve talán az lehet, ha az ember megtalálja a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akikkel és akik között jól érzi magát...

— Azt hiszem, hogy ez fordítva működik. Csak akkor találjuk meg azokat az embereket, akikkel jól érezzük magunkat, ha előtte megtaláltuk a kapcsolatot önmagunkkal. Csak akkor tudunk kiépíteni olyan kapcsolatot, amely számunkra megfelelő. Egy külső kapcsolattal nem oldom meg az ÉN-emmel való kapcsolatomat. Sokan a párkapcsolattól várják a megoldást, azt hiszik, hogy attól majd más, jobb lesz az életük. S közben nem tudják, hogy milyen rengeteget várnak el attól a másik embertől. Itt történik a hiba, túl sok elvárással megyünk bele a kapcsolatba, nagyon sokat akarunk a másiktól, aztán ha a másik nem teljesíti az elvárásainkat, csalódottak, sértődöttek vagyunk. Ha valaki nagyon sok szenvedést megélt, az nagyon sokat tanult. Igazából az az ember erősödik meg, aki tanul a szenvedéseiből. Ha az élet ad egy-két pofont, tulajdonképpen még hálásak is lehetünk, mert azután feltápászkodva sokkal erősebbek vagyunk és sokkal tisztábban látjuk a dolgokat.

Előfordul olykor, hogy letörnek a problémáim. Aztán, ha este bekapcsolom a híradót, látom, hogy mennyi szörnyűség történik a világban, amelyekhez képest az én bajom elenyésző apróság, s ilyenkor néha röstellem magam...

— Ezt soha ne szégyelld, mert mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. A mi problémáinkat ne viszonyítsuk máséhoz, „mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb." Minden életnek van értelme. Ha te valakinek ajándékozol egy mosolyt, vagy szeretetet áldozol valakire, akkor már érdemes volt élned.

— Nézd, rendszeresen járok a szociális intézetbe, ahol nagyon nehéz sorsú emberekkel szembesülök. Nagy tisztelettel tudok velük bánni, vagy rájuk nézni, mert az övék a legsúlyosabb sors, a legsúlyosabb karma. Ők nem tudják, hogy mennyire súlyos, de viselik. Tudom, hogy ennek is van értelme, hogy miért kellett ezt nekik megtapasztalniuk. Ez összefügg a karma törvényével, azaz hogy kinek milyen a sorsa. Nos, ezek az emberek lehet, hogy az előző életükben valami nagy bűnt követtek el, és most ezért viselik ennek a súlyát. A következő életük bizonyára már nem lesz ilyen nehéz. A beszélgetésünk elején említett ÉN minden létünkben velünk van, abban a stádiumban is, amikor éppen nem öltünk testet. Ha bizonyítékot keresel erre, létezik hipnózis, vagyis az a jelenség, amit létre lehet hozni és alkalmazhatunk anélkül, hogy igazában tisztában lennénk mibenlétével. Az az állapot, amikor a tudatalattival való kommunikációról van szó. Nekem már sikerült, hogy valakit visszavezettem a gyerekkorba, a méhen belüli állapotba, majd oda, hogy még nem született meg, majd vissza a legutolsó életébe. Elmondta, hogy mikor, s hogy halt meg, milyen ember volt. De arra nincs anyagi, biológia bizonyíték, hogy ez az állapot létezik. Az, hogy a valóságban mire emlékszünk, és mire nem, az is attól függ, hogy milyen sorsot vállaltunk magunkra. Éppen annyi tudást kapunk, amennyire szükségünk van ahhoz, hogy a karmánkat teljesíteni tudjuk.

A karma törvénye: A születés, halál és az újjászületés folyamatos körforgása során az egyének viselik múltbéli cselekedeteik következményeit (a karmát). A lélek állandóan újjászületik más és más testben, az pedig, hogy milyen lesz az új élete, az az egyén előző életében véghezvitt cselekedeteinek függvénye.

Nem könnyű megemészteni. Most zavaros a fejem, és bár már komikusnak tűnhet, de ismét eszembe jutott egy Petőfi-idézet, melyet két évvel a forradalom előtt írt még: „Halhatatlan a lélek, hiszem, / De más világba nem megy át. / Csak itt lenn a földön marad. / A földön él és vándorol. / Többek közt én, emlékezem,  / Rómában Cassius valék, / Helvéciában Tell Vilmos, / Párizsban Desmoulins Kamil... / Itt is leszek tán valami..."

— Mindenki VALAKI!

Könnyű lehet úgy élni, ha az ember meg van győződve ezen dolgok érvényességéről. De biztos, hogy így tanították az orvosi egyetemen? Már az elejétől fogva így gondolkodtál, vagy csak később állt be változás?

— Nem erre tanítottak az egyetemen, és akkor még én sem így láttam a dolgokat. Kellett, hogy legyen egy törés az életemben, mely következményeként fel kellett fognom, hogy nem számíthatok senki másra, csak magamra. Én is ember vagyok, nekem is vannak kínjaim, fájdalmaim, csak lehet hogy másként oldom meg őket. Azt kérdezem, hogy vajon mit üzen nekem ez a fájdalom. Ha lebetegszem, akkor valószínűleg sok fölösleges dolgot csináltam, túlhajszoltam magam. Fel kellett építenem magam egy olyan szintre, hogy elég erős legyek ahhoz, hogy meg tudjam saját magam oldani a problémáimat. Az él tévedésben, aki azt gondolja, hogy csak külső segítséggel tud kimászni a gondokból. Majd rájössz te is, hogy az élet igazán nagy döntéseiben mindig magad vagy. Az utat mindenkinek magának kell járnia. Jó lenne, ha erre minél több ember rájönne, mert akkor nem várnák annyira a külső segítséget, és nem várna rájuk annyi csalódás.

Vissza a tartalomhoz
 

Milliók kedvence: Mariah Carey

Az énekesnő édesapja Venezuelából származik – Mariah neki köszönheti egzotikus külsejét. Ír édesanyjától pedig gyönyörű hangját és a zene iránti szeretetét örökölte. A család New Yorkban élt, ám a szülők Mariah hároméves korában elváltak. Már gyerekkorában szívesen énekelgetett, középiskolásként meg már dalszövegeket írogatott. Először Brenda K. Starr kórusában énekelt, majd a zenei felvételei eljutottak Tommy Mottolához, a Sony zenei cég frontemberéhez, aki azonnal tudta: Mariah Carey óriási tehetség. Hamarosan a sajtó is szimatolni kezdett körülöttük, ugyanis egymásba szerettek. Ezen persze nem lett volna semmi különös, csak éppen Tommy még nős volt ebben az időben.

„Férjhez mentem Tommyhoz, mert úgy gondoltam, hogy könnyebben élhetek majd. Soha nem csaltam meg, és a mai napig nem értem, miért nem bízott meg bennem. Megpróbáltam megértetni vele, hogy nem kell minden órában ellenőriznie, hol vagyok, mit csinálok..." – nyilatkozta válása után az énekesnő, aki nem sokkal az esküvő után rádöbbent, hogy rosszul választott. A 23(!) évvel idősebb Tommy Mottola ugyanis állandóan féltékenykedett rá. Mindez persze már a múlt, és Mariah nemrégiben újra fülig szerelmes lett, mégpedig Luis Mighelbe. Szerencsére énekesnői karrierjét sem hanyagolta el, Rainbow című albumáról a Heartbreak című dal hosszú ideig tartotta magát az amerikai Bilboard magazin toplistájának első helyén. A Rainbow Mariah Carey tizennegyedik dala, amely felkerült erre a legnevesebb slágerlistára. Mellesleg éppen ő tartja a popzene történetében az abszolút rekordot 81 arany- és platinalemezével és 115 millió (!) eladott CD-lemezével.

Mariah a kilencvenes évek egyik legnagyobb sztárja lett, és már első lemeze, a Visions Of Love Grammy-díjat kapott. Ezt követte az Emotions, a Music Box, a Merry Christmas, a Daydream, a Butterfly. Színésznőként is bemutatkozott már a The Bachelor című filmben, amely a nyolcvanas években játszódik, és – hogyan is lehetne másképp – Mariah egy kezdő énekesnőt alakít benne. A bemutatót az év végére tervezik, és remélhetőleg a film hozzánk is eljut majd.

BIKA, 4.21.— 5.20. Alkotóerőd kibontakoztatására szolgál ez a hónap. Anyagi természetű ügyekben sikereid lesznek. Képzeletedet csak mértékkel engedd szárnyalni, mert nehéz visszatérni a valóságba. Most különös jókedv kerít hatalmába. Óvakodj a tréfás megjegyzésektől, fékezd nyelvedet, mert könnyen megbánhatsz valakit.

IKREK, 5.21.— 6.21. Csak ne türelmetlenkedj! Hiába szeretnéd a szíved mélyén, az élet nem diadalmenet. Örülj, hogy amíg más csillagképekhez tartozók sokat bosszankodnak, sőt bajok érhetik őket, addig te simán megúszhatod ezt a hónapot. Lehet az is, hogy valaki, aki ellenállt eddig az akaratodnak, most beadja a derekát.

RÁK, 6.22.— 7.22. Nem kell mindjárt elkeseredni, ha a „feletteseid" kötözködnek. Mindenkivel előfordulhat, hogy egyszer érdemein alul, máskor pedig jóval azokon felül ítélik meg a teljesítményét. Főleg azoknak nem lehet okuk nyugtalanságra, akiknek húzóerejét és a tehetségét elismerik.  Ne hagyd el magad!

OROSZLÁN, 7.23.— 8.23. Ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Ez, amióta világ a világ, így van. Kár heveskedned, ott és akkor többet aligha érhettél volna el. majd egy másik alkalommal nekirugaszkodhatsz, de ehhez végig kellene gondolnod egy-két kérdést. Ne csak a hangulatodra hagyatkozz, amikor döntésre szánod el magad!

SZŰZ, 8.24.— 9.23. A hónap végén a Szüzek úgy érzik, hogy csak hiábavalóságot tettek. nem voltak elég hatékonyak, és sokszor elfecsérelték a idejüket. Mindezt kár volna lázas semmittevéssel vagy pótcselekvéssel megpróbálni „helyrehozni"! Inkább azt kellene számba venni, hogy miért „úszott" el így ez a nyár.

MÉRLEG, 9.24.— l0.23. Ha teheted, már ma utazz el barátaiddal vagy szerelemeddel. nem bánod meg, mert szinte mindenben szerencsére számíthatsz. Igyekezz üzleti és egyéb munkával kapcsolatos gondjaidról megfeledkezni! Engedd át magad az új, szép élményeknek. Ideje lenne végre elkezdeni a korszerű táplálkozást.

SKORPIÓ, 10.24.— 11.22., Nyugodtan tervezz, ha pedig alkotómunkád van, láss hozzá! Az idő mindenre alkalmas. Fantáziád is szárnyalhat, terveidet valóra válthatod! Ha gondjaid akadnak családodban, légy nyugodt és megértő. Ha a körülményeid megengedik, add át magad teljesen a nyugalomnak, a teljes kikapcsolódásnak.

NYILAS, 11.23.— 12.21., Az állásajánlatok hatására hajlamos vagy arra, hogy elhanyagold jelenlegi munkádat. De azért gondold, hogy jobb úgy távozni valahonnan, hogy ezt a lépést nem jó hírnek, hanem veszteségnek könyvelik el. Ha még bizonyítani akarsz, akkor jól választottad ezt a hónapot. Új tervek szövögetésére is alkalmas a csillagok állása.

BAK, 12.22.— 1.20., Megismerkedésre, szerelemre, házasságkötésre kiváló ez a hónap. Ha idősebb vagy, akkor se maradj otthon egyedül. Nem arra teremtettél, hogy viszszahúzódva, egymagad tengesd életedet. Mindig is szükséged volt és lesz társra, társaságra. Jelenlegi ajánlataid nem biztos, mégse add fel!

VÍZÖNTŐ, 1.21.— 2.20. Ne fogadj el olyan tanácsot, amely kizökkenthetne megszokott életritmusodból, még akkor se, ha ezt „felettesedtől" kapod! ha útra készülsz, lehet, hogy másféle ajánlatot is kapsz., ha szabadságodat töltöd, elképzelhető, hogy valaki egyéb programot ajánl.

HALAK, 2.21.— 3.20. Szerencsére jobb lábbal kelsz egész hónapban, ezért ellene tudsz állni azoknak a kísértéseknek, amelyek el akarnak téríteni az utadtól. Járt utak helyett ugyanis nem érdemes most újakat keresni. Erőtartalékaid végesek, újabb bonyodalmak nem válnának hasznodra. Nem kell mindig rohanni! Szerencsére jobb lábbal kelsz egész hónapban.

Vissza a tartalomhoz

A főnök bosszújának áldozata lett

Vadkerti Andrea új utakon

Andrea úgy véli, az egyik tulajdonos, Pavol Rusko töltötte ki rajta mérgét, állt bosszút rajta.

— Nem sokkal a szabadságom letelte után, amikor ismét dolgozni kezdtem, utasítást kaptam, hogy nem kerülhetek képernyőre. Kérdeztem, miért, de az okát nem árulták el. Később derült ki, hogy a Markíza egyik tulajdonosa, Pavol Rusko, aki valahol épp nyaralt, telefonon adott erre parancsot. S öt nap után, amikor hazatért, csak akkor állt elő a magyarázattal. Azt mondta, hogy azonnali hatállyal meg kell válnom a televíziótól, mert egy olyan társaságnak, a TV 2000-nek a tulajdonosa vagyok, amelynek tevékenysége hasonló a Markízáéhoz. Megjegyzem, ennek a társaságnak a létezéséről már másfél éve tud. A másik indoka az volt, hogy pénzt kaptam egy kassai cégtől. Ő ezt úgy értelmezte, hogy ennek fejében képernyőre juttattam azt a bizonyos céget. Pedig valójában nem ez történt. Az említett kassai társaság egy másodpercnyi időre sem került adásba a Markízán. Privát szerződésem volt velük egy dokumentumsorozat forgatóköny-vének elkészítésére. Rusko hozzátette, ez a két dolog a hivatalos indoklás, kirúgásom igazi oka azonban az, hogy nem szóltam neki előre arról, mit tervez az élettársam, Martin Lengyel. Ő ugyanis kérvényt nyújtott be egy új hírtelevízió sugárzási engedélyének megszerzése érdekében. Rusko ezt úgy vette, mint ellene elkövetett összeesküvést, s azonnal cselekedett. Két lehetőséget ajánlott fel: vagy nyilvánosan bocsánatot kérek a Markízától, vagy beadom a felmondásom. Kérdeztem, miért kellene bocsánatot kérnem, de erre nem tudott válaszolni. S a második lehetőséget is elutasítottam, így ők mondtak fel nekem.

A Markíza képernyőjére tehát nem térsz vissza. Gondolom mennyire sajnálod, hisz már egy talk-show tervei is megszülettek a fejedben.

— Így igaz. Ez egy klasszikus talk-show lett volna, valami nagyon hasonló, mint a Friderikusz-show volt. A tévé vezetése elfogadta a tervemet, hiszen már korábban is beszélgettünk arról, hogy otthagynám a híradó szerkesztőségét, mert négy éven keresztül naponta képernyőn voltam, s bevallom, kissé belefáradtam már. Közben éreztem, tovább kell lépnem. Ez a továbblépés lett volna a show-műsorom. Különben elértem azt, amit el lehetett érni ez alatt az idő alatt, hiszen a legnagyobb presztízst jelentő műsorvezetői székben ültem négy éven át. Most az a helyzet, hogy míg Rusko a Markízánál lesz, én ott aligha kerülök képernyőre. De változik a világ, változik a médiapiac is, így hiszem, hogy valamelyik tévéállomás képernyőjén újra megjelenek. Mert hiányzik a tévé, hiányzik a munka, s büszke vagyok arra, hogy amit eddig csináltam, elég jól csináltam. Egyelőre nem kell sietnem, van időm, hogy alaposan megfontoljam, hogyan tovább. Kaptam pár ajánlatot, még nem döntöttem ez ügyben.

Elképzelhető, hogy élettársad tévéjében látunk majd újra?

— El tudom magam képzelni Martin Lengyel tévéjében, de biztos nem a híradóban, hanem valami egész más formában. Mondjuk interjúk készítésével vagy valami ilyesmivel foglalkoznék. De ez még a jövő zenéje...

LÁZ—szüret!

Halálos ágyon

Egy férfit elüt az autó. Rögtön kórházba szállítják, de már nincs eszméleténél. A felesége ott virraszt az ágyánál. A harmadik napon a férj kinyitja a szemét, megfogja a felesége kezét, s alig hallhatóan beszélni kezd:
— Drága feleségem! Emlékszel, amikor még szegény egyetemista voltam, és minden tantárgyból bukásra álltam, te végig biztattál, hogy ne adjam fel...
A feleség mosolyog, a férj pedig folytatja:
— És amikor kidobtak az egyetemről, és dolgozni kezdtem, csináltam egy apró hibát ami miatt a cég csődbe jutott, te akkor is végig kiálltál mellettem...
A feleség könnyes szemmel simogatja ura kezét, az pedig tovább mesél:
— Miután kirúgtak, te gépelted az önéletrajzomat, és jártál velem munkát keresni...
A feleségnek már a könnyei potyognak, a férj pedig már utolsó leheletével folytatja:
— És most, hogy balesetem volt, és fölébredek az első dolog amit megpillantok, te vagy... Most... szeretnék neked valami nagyon... fontosat mondani...
A feleség zokogva borul férjére. A férj folytatja:
— Már ne is haragudj, de ha jól meggondolom, te eddig csak bajt hoztál rám...
 

Találós kérdések:

— Miért nem lehet a járdán biciklizni?
— Mert nincs rajta pedál.

— Mi az? Kicsi, fekete és nem bírja el a kaszát.
— Halál fia.

— Mi az abszolút ciki?
— Mikor egy temetésen mindenki áll, csak te fekszel.

— Mi a különbség a csibe és a krokodil között?
— Semmi. Egyiket sem vonzza a mágnes.
 
— Mi az abszolút pofátlanság?
— Nőgyógyászaton kaparós sorsjegyet árulni.

— Mi az? Földobod Pista bácsi, és nem esik le semmi.
— Pista bácsi megfogta az Isten lábát.
 

Olvasói viccek

— Miért nem temetik az indiánt a hegyoldalra?
— Mert még nem halt meg.

— Mii az: csontváz a bokorban?
— A tavalyi bújócska győztese.

Kovács tizedes szolgálat teljesítés közben meghal. A százados megkéri az őrmestert közölje a szomorú hírt Kovács tizedes feleségével, de tapintatosan. Az őrmester elmegy az asszonyhoz, bekopog, az asszony ajtót nyit.
— Jó napot kívánok! Özvegy Kovácsné?
— Nem, csak Kovácsné.
Az őrmester újra megkérdi:
— Özvegy Kovácsné?
— Nem, nem! Csak Kovácsné.
— Na fogadjunk!

Beküldte: Arcsi

— Ki az abszolút paraszt?
— Akinek már az óvodában is szalonna volt a jele.
— Akinek a fényképét is kukoricával kell előhívni.
— Aki még a fagyit is bicskával eszi...

Beküldte: Luci

— Miért van a mókusnak hátul a farka?
— Mert elöl a mókus van.

Emlékezés: Volt egy testvérem. Szakács volt. Felkerült egy tengeralattjáróra. Odaégette a hagymát. Ki akart szellőztetni. Már nincs testvérem.
Beküldte: Nedra

Továbbra is várom a leveleket. Vannak amelyek helyszűke miatt nem jelenhetnek most meg, de nem feledkezek el róla. A következő számban már ott lesznek.
 

A méretekről:

— Mi a farok méretének fokozása?
— Kicsi, közepes, nagy, hatalmas, édes jó Istenem!

— Mi a női mell méretének fokozása?
— Ici-pici, pici-cici, mell, csöcs, hu ba*meg!

Barkochba viccek

Két rendőr barkochbázik:
— Élőlény?
— Igen.
— Ember?
— Igen.
— Fémből van?
— Igen.
— Várj, tudom! Plébános!

Két buzi barkochbázik:
— Hosszú?
 — Igen.
— Kemény?
 — Igen.
— Vastag?
 — Igen.
— Szőrös?
 — Igen.
— Rákéredzkedhetek?

Lázas viccek

Pistike meglátogatja a barátját a diliházban.
— Szevasz, Józsi!
— Semmi Józsi! - mondja mérgesen az ápolt, és a ruhája elején lévő 52-es számra mutat.
— Itt számozva vagyunk. Én vagyok az 52-es!
Azzal elindul visszafele, de Pistike észreveszi a ruhája hátulján lévő 10-es számot.
— Te! - kiállt utána -, mi az a 10-es a hátadon?
— Hát az a becenevem!

Láb nélküli koldus koldul az út szélén. Arra megy egy részeg, beledob a kalapjába pár fillért, s így szól:
— Vegyél magadnak rajta cipőt!
A koldus elkezd átkozódni, hogy hogyan lehet valaki szerencsétlenségét így kicsúfolni. Arra jár a rendőr, megkérdezi a koldust, miért kiabál annyira. A koldus elmondja, hogy csúfolta ki őt a részeg. Erre a rendőr megkérdi:
— Hát miért nem rúgta jól seggbe?
A koldus átkozódik, sír, a végén rohamot kap. Elviszik a pszichiátriára. Ott elmeséli mi történt vele, a részeg és a rendőr hogy poénkodtak vele...
— Semmi baj - mondja az orvos -, majd mi talpra állítjuk...

Kell egy sátor

Mindjárt az első nap tartogatott egy nem mindennapi csemegét a zenekar és a jó reggae zene rajongóinak, mivel hogy itt lett megtartva a 15. szülinapi ünnepség amelynek a csúcsa volt az esti jubileumi koncert. A koncerten felléptek az együttes régi tagjai is, és így újra két gitár szaxofon és két csodálatos női hang kísérte az ismert dalokat. Egy fantasztikus hangulatú koncert végét jelezte a szülinapi torta Miksa kezében.

Miközben az LB 27 tagok már a torta pusztításával voltak elfoglalva, a színpadon már a Besh o drom nyomta a jobbnál-jobb déli motívumokat, megmozgatva számos táncoslábú fiatalt.

Az unalom nem tudott úrrá lenni a koncertek után sem, mert a buli folytatódott az egyik kivilágított medence partján, és persze sokunknak a vízben is a reggelig tartó reggae partyn. Aztán gyorsan haza, egy kis alvás és vissza. Mivel a helyszín kiváló az úszás, napozás, horgászat és a szabadidősportok szerelmeseinek már koradélután tértünk vissza a tett helyszínére és nagy úszásokkal ünnepeltük a néha-néha kisütő napot, vagy a frissen leesett esőcseppeket.

A tábor programjai közé tartozott, hogy ne éhezzünk már, az etióp ételkóstoló, amely ízletes és számomra furcsa összetételű volt (tojás, hús és rizs). Az alkalmi szakácsok sokoldalúságukat aztán este is megmutatták fantasztikus reggae koncertjeiken és az éjjeli közös dobolásokon is. A főműsor mindennap egy kis LB 27 koncert volt, kivéve egy estét, mikor az eső miatt az alternatív program, azaz egy remek közös jam zárta a napot. Ezen a koncerten nem volt ritka, hogy húsz zenész kezelte szerszámait és próbálta elűzni a sok esőfelhőt. Láthattuk itt Bodnár Tibit is és a Miksát is, mint baszszusgitárost és néhány átázott rajongót a kongáknál vagy a billentyűk mögött.

Számomra a legnagyobb esemény volt a NONSENS és a BROTHERS CLAN, hazai zenekarok fellépése. Mindkét együttes alkalmi felállásban és repertoárral próbálták kellemessé tenni a délutánt. A siker nagy volt, hiszen a közönség gyorsan összegyűlt a színpad környékén és nem hiányoztak a LB 27 tapsoló és táncoló tagjai sem. Örülök! A táborzárás megint csak a LB 27 tisztje volt egy fergeteges Ladánybene 27 koncerttel, amelyen hallhatóak voltak az októberben megjelenő új lemez slágerei is és az ígéret „ Veletek jövőre ugyanitt újra... Nincs is más dolgunk, csak várni az új nyarat és az új nagy bulikat, köztük a Ladánybene 27 Reggae tábort.

Vissza a tartalomhoz

Örülsz az életnek?

1. Milyen érzések közepette ébredsz reggel az ágyban?
a)  legszívesebben még aludnék     3
b) elég kedvetlen vagyok 2
c) örömmel, tele életkedvvel ébredek    1

2. Épp az orrod előtt megy el a busz. Mi jut eszedbe?
a) nem baj, majd jön a következő     2
b) rohadt egy élet!  3
c) nahát, ez most érdekes lesz!     1

3. Szoktál-e rendszeresen erdőbe menni sétálni?
a) nem, nem érek rá  3
b) sajnos nem rendszeresen       2
c) igen    1

4. Minek tudsz a legjobban örülni?
a) ha megajándékozhatok valakit     1
b) mások nem várt nagylelkűségének    2
c) ha idegen ember segítséget nyújt nekem    3

5. Mit szoktál általában karácsonyra ajándékozni?
a) mindig valami kedveset 1
b) amit sikerül beszereznem 3
c) mindig valami hasznosat 2

6. Ha az alábbiak közül választanál, melyik lenne az?
a) egy világ körüli utazást 1
b) egy lakatlan sziget bérleti jogát     2
c) a lehető legmagasabb lottónyereményt    3

7. Szívesen és gyakran jársz emberek közé?
a) nem    3
b) igen    1
c) attól függ   2

8. Mi tud a leginkább lehangolni?
a) a rossz időjárás  1
b) kellemetlen emberek 3
c) munkahelyi kudarc  2

9. Mikor nevettél szívből utoljára?
a) most valamikor  1
b) nem emlékszem  3
c) talán tegnap   2

10. Mit tartasz az életben a legnagyobb értéknek?
a) az egészséget   1
b) a boldogságot   2
c) a pénzt    3

Kiértékelés

30-24 pontig: Te vagy csak a pesszimizmust örökölted az elődeidtől, vagy az élet tett ennyire savanyúvá. S talán csak ezért tartod az életet kellemetlen gürcölésnek, hadakozásnak, örök rettegésnek. Szinte semminek nem tudsz örülni, s ezért azt sem tudod, hogy melyek a világ legszebb dolgai. Te nemcsak önző vagy, hanem sajnos irigy is, tele előítélettel, gátlással, szorongással. Neked azonban így jó az élet...

23-17 pontig: Ugyan olykor-olykor már le tudod magadról vetni a mindennapok gondjait, s ilyenkor boldog vagy, de sajnos újra hamar elfelejted, mi a jó az életben, s minek érdemes igazán örülni. Alapjában véve mindig az ész és a szív harca dúl benned. Sokszor pedig a hangulatod dönti el a kérdést. Ha alkalmas partnered és szerencsés környezeted van, viszonylag gyakran sikerül felfedezned az élet örömeit.

16-10 pontig: Te a szerencse kegyeltje vagy, örök gyermek, akinek a szíve és lelke tele van tisztasággal, üdeséggel. Mindennek tudsz örülni, ami spontán, egészséges, önzetlen és derűt árasztó. Okos emberke vagy, aki rendelkezik azzal a képességgel, hogy el tudja választani a lényegest a lényegtelentől, a fontosat a haszontalantól. Irigylésre méltó „ajándékodat" kamatoztasd.

A pocok meg az ölyv

Tanulság:
A gondolat ragadós.
Továbbá: A vélemények egyezhetnek ugyan,
azért a barátság az valami más.
 
 

Árvai Hajnalka

Éhség

Vissza a tartalomhoz