Az én hazám mindig Magyarország lesz

Kokó, a profi

A körülötte zajló dolgok mára már nagyüzemi mértéket öltöttek, vagy ahogyan ő fogalmazott egy interjúban, talán az Aranycsapatot vehette kerül annak idején akkora dicsfény, mint napjainkban őt. A népszerű Kokó élete mára mindenki előtt nyitott. Az immár Európa-bajnok öklözőt az IFI a profi életről, annak előnyös és hátrányos velejáróiról kérdezte.

Rólad köztudott, hogy óriási Fradi-drukker vagy, így gyakran megfordulsz az Üllői úti stadionban. Van közöd ahhoz, hogy az EB-címért a Fradi pályán bokszolhattál?

— Nekem semmi, ez a menedzserem és egyben a legjobb barátom, Dámosy Zsolti érdeme. Róla tudni kell, hogy velem egyetemben szintén Fradista. Vele még 1992-ben — amikor a Fradi bajnok lett — azon a rosszemlékű pozsonyi meccsen ismerkedtem meg, és ezután rendszeresen együtt jártunk a Ferencváros mérkőzéseire. A Fradi-pálya neki is a szívéhez nőtt, és az ő ötlete volt, hogy a stadion ideálisan helyettesíthetné a leégett Budapest Sportcsarnokot. Az Üllői út egyébként három pályázó közül lett befutó, hiszen Németország és Anglia is a jelöltek között volt. Magyarországnak volt a legkisebb esélye a  rendezésre, de sikerült egy olyan pályázatot elkészíteni, hogy a klubom, az Universum a német pályázat helyett a miénket fogadta el, míg az angolokat az Eb-bizottságnál vertük meg.

Állítólag, ha itthon bokszolsz, rosszabbul jársz anyagilag.

— Valóban, hiszen minden meccs után a helyi előírások szerint kell adózni. Tavaly például a meccsem után egy komolyabb kisvállalkozás éves adójával felérő összeget fizettünk be az államkasszába. Azt azonban egyelőre most még nem tudom, hogy ebből a szempontból a mostani meccs mit jelent, de számomra ez egyáltalán nem anyagi kérdés, sokkal inkább egy életre szóló élmény.

Korábban az a hír járta, hogy a német klubod még nem keres rajtad, hanem egyelőre csak "pumpálja" beléd a pénzt. Mi kell ahhoz, hogy ez megváltozzon?

— Korábban valóban így volt, mára már változott a helyzet. Azelőtt úgy tűnt, hogy ez igazából a nagy ellenfél, Hamed elleni esetleges győzelem után következik majd be, de szerencsére már most erősen közelítünk ahhoz, hogy nullszaldósak legyünk.

Minek köszönhetően?

— Több összetevője van: az RTL Klub támogatása, a hazai népszerűségem, a lelkes támogatók hosszú sora mind-mind közrejátszik. Nem elhanyagolhatóak a jegybevételek és az egyéb televíziós jogdíjak sem.

Mennyire volt az bénító számodra, hogy „rakják beléd" a pénzt?

— Ilyesmi nem volt, hiszen egyrészt nem láttam bele pontosan ezekbe az üzleti dolgokba, és nem is éreztettek velem semmit ebből. Azzal mindkét fél tisztában volt, hogy ez nem egy rövidtávú kapcsolat, hanem mindenki hosszabb távra tervez.

Sosem titkoltad, hogy a hazai mellett vonz az európai népszerűség is. Kint egyelőre még nyugalom van körülötted, ahogyan korábban Te is fogalmaztál, Németországban el tudsz bújni a honi sztárságod elől. Mi kell ahhoz, hogy ott is felfordulás legyen körülötted?

— Ez így van. A profi ökölvívás érdekes dolog, ha nem vagy VB-győztes, akkor még nem számítasz igazán. A fordulópont a Hamed elleni meccs lesz. A vb-döntőben elért siker mindenképpen kell a világismerettséghez. Amíg erre nem kerül sor, addig kizárólag a saját táborom rajong körbe, hála istennek nekem ez is óriási émény.

És mi lesz, ha nyersz Hamed ellen? Hogyan védekezel majd, hova tudsz elbújni? Egyáltalán szeretnél?

— Nem hinném, hogy az olyan durva dolog lenne, hogy a nyugalmamat ki kelljen majd erőszakolnom. Én így jól érzem magam, és szerintem utána is élvezném a helyzetet. Olyasmire viszont nem vágyom, amit ilyenkor egyesek csinálnak. Elszigetelődnek a néptől, vagy testőröket alkalmaznak. Ezek olyan show-elemek, amiket én egyáltalán nem szeretek.

Amikor kikerültél Németországba, mennyire éreztették azt veled, hogy keletről érkeztél?

— Nálunk az Universumnál az a sajátos helyzet, hogy a csapaton belül épp az a furcsaság, ha valaki nem onnan érkezett. A klubnál is rájöttek, hogy a legjobbak mind-mind keletiek. Így ebből soha nem volt problémám, ráadásul Hamburg éppen az egyik, ha nem az egyetlen olyan része Németországnak, ahol a külföldi abszolút természetes.

Itthon a Te múltad, a Pongrácz-telep, a szegény gyermekkor szinte mindenki előtt nyitott könyv. Beszélgettek időnként arról, hogy a csapattársaiddal ezen a téren mi a helyzet?

— Itt mindenkinek megvan a maga külön sorsa. Például Michalcziewski már német állampolgár, Németorszag a hazája. Vitalij Klicsko felesége például Los Angelesben szült, hogy a kicsi amerikai legyen. Náluk talán nincs akkora lokálpatriotizmus, mint bennem. Én kint mindent élvezek, de lényegében munkahelynek tekintem Hamburgot. És abban is biztos vagyok, hogy az én hazám mindig Magyarország lesz, ebben a csodálatos országban akarom leélni majd az életemet.

Sosem titkoltad, hogy megvan benned az egoizmus. Ismerve a körülötted lévő felhajtást, azt hogyan fogadnád, ha most rövid idő alatt feltűnne egy náladnál sikeresebb magyar sportoló?

— Remélem, hogy így lesz. Örömmel venném, ha mondjuk Erdei Zsolti barátom – aki szintén az Universumhoz szerződött — elhalványítaná a körülöttem lévő sztárolást. Az viszont már nem esne jól, ha emiatt esetleg elfelejtenének.

Tegyük fel, hogy megvered Hamedet, megszerzed a VB-címet, azaz eléred pályafutásod csúcsát. Utána mi lesz még hajtóerő? Vagyis meddig leszel még profi?

— Nemsokára kötünk egy újabb hároméves szerződést, és ezt az időt szeretném is kitölteni. Méghozzá sikerekkel. Ezalatt azt értem, hogy megverem Hamedet, utána pedig három éven át védem majd a címet.

Megtehetnéd, hogy egyik napról a másikra kilépsz az egészből?

— Bármikor kötöttség nélkül kiszállhatok, nincsenek erre vonatkozó kitételek a szerződésemben. Máshova nem igazolhatok el a három év alatt, de nincs is szándékomban, hiszen meggyőződésem, hogy az Universumban zajlik a legprofibb szakmai munka. Talán ebből a szempontból még Amerika jöhetne szóba, de az mar tényleg nagyon messze van. Ott már a Duna TV is nehezen fogható…

Mi a legszembetűnőbb különbség a két évvel ezelőtti és a mostani éned között?

— Fizikálisan rengeteget fejlődtem, lelkiekben is, és úgy érzem, hogy amit csinálok, az egyre inkább hasonlít a felnőtt bokszra.

Az amatőr, valamint profi világ miben tér el leginkább egymástól?

— Az egyik egy sokkal inkább kiszámíthatatlan, bizonytalan hátterű sportág, amiben nehéz fennmaradni. A profi boksz jóval kiszámíthatóbb, biztosabb, és az embernek 2-3 havonta van sikerélménye.

Magyarországon szinte állandóan a központban vagy, nemrégiben például volt olyan hét, hogy öt újság címlapján szerepeltél. Németországban milyen gyakorisággal keresnek meg az újságírók?

— Havi rendszerességgel írnak rólam, de jobbára még csak a helyi lapok, a meccsek előtt például heti egy-két alkalommal megkérdeznek. A legnagyobb német lapok, mint például a Spiegel, a Stern egyelőre még nem engem kérdez, de ott például az Universumtól eddig csak Michalcziewski és a két Klicsko nyilatkozott. Itthon viszont – ahogy Te is említetted – merőben más a helyzet. Már figyelünk, figyelnünk kell arra is, hogy nehogy sok legyek az embereknek. Így előfordul az is, hogy egy-két újságtól vagy TV-től türelmet kérünk. Mára ugyanis már megfordult a helyzet, igazából a médiának van szüksége rám, és nem nekem a médiára.

A felkérések mekkora részének tehetsz eleget?

— Erre van egy rendszerünk, minden meccs után Budapesten van egy sajtótájékoztató, ahová tényleg bárki eljöhet. Ott részletesen beszámolunk az eseményekről. Ezen kívül viszont érthetően nem szívesen adok további interjúkat, hiszen a szabadidőmből már nem szívesen áldozok fel további értékes perceket.

És ha nem a sajtótól keresnek?

— Akkor szelektálnunk kell. Jótékonysági rendezvényre például nem mondunk nemet, de egyéb felkéréseknél más szempontok döntenek.

A pénz?

— Mivel egyre kevesebb az időm, kevesebb idő jut erre is, ezért részben igen. Az ilyen fellépéseimet a hazai menedzseriroda intézi, de példaul olyan cégekkel, akikkel már hosszútávon kapcsolatban állunk, ott mindig találunk időt.

Nem tartasz attól, hogy emiatt sokan anyagiasnak könyvelnek majd el?

— Ez egy ilyen világ, rájöttem arra, hogy mindenkinek egyszerűen úgyse tudok megfelelni, mindig lesznek, akik esetleg megsértődnek. De erre egyszerűen nincs több időm, így muszáj időnként védekező lépéseket alkalmaznunk.

A hozzád hasonló sikeres embereket a politika igyekszik megnyerni magának. Neked vannak ilyen tapasztalataid?

— Én nem politizálok. Ennek ellenére az MDF-en kívül mindegyik párt megkeresett már. Egyszerűen nem érdekel a téma, a politika jó és rossz színészek gyülekezete.

A magyar labdarúgók, amikor Nyugatra szerződnek, elmondásuk szerint első szerződésük megkötésekor inkább csak bólogathatnak, mind diktálhatnak. Nálad mi volt a helyzet ezen a téren?

— Amikor az Universum megkeresett, élénkrakott egy megtisztelő is hízelgő ajánlatot. Mi átnéztük, felmértük a lehetőségeket, majd átszerkesztettük úgy, hogy számomra a szerződés a legelőnyösebb legyen. Aztán visszaadtuk, és az Universum pedig elfogadta. Az új szerződésnél már jobban diktálhattunk, hiszen azóta megnőtt az ázsióm. Mindkét esetben reálisan kiéreztük, mi az, ami jár nekem.

A szerződésedben mi van megszabva a magánéletedre vonatkozóan?

— A profi bokszban mondjuk ez másképpen működik, mint a labdarúgóknál. Itt nincsenek ilyen szabályok, mindenkinek profiként kell viselkednie, hiszen ellenkező esetben nemcsak a klubbal, de saját magával is alaposan kiszúr az ember. Én már amatőrként is profiként viselkedtem, így ezzel semmi gondom nem volt.

Titok, hogy mennyit ér az EB-győzelem?

— Igen. Egy-egy meccs értéke egyébként több tényezőtől függ, főleg a mérkőzés tétje és az ellenfél személye a mérvadó.

Jelenleg Te vagy a legjobban kereső magyar sportoló?

— Nem, hallottam már az én jövedelmemnél magasabb összeget is.

Hrutka János a három évért járó ötmillió márkájával mondjuk többet ér nálad?

— Igen, ő most még jobban keres nálam. A Hamed elleni győztes meccs után azonban ez gyökeresen megváltozna.

Ha 1-től 10-ig kellene értékelned Önmagadat, hogy mennyire vagy sikeres, akkor hányast adnál?

— Úgy érzem, a bennem rejlő képességeket és a mások által bennem felfedezett tehetséget maximálisan kihoztam, is ez a jelek szerint még továbbra is felszálló ágban van. Ha ez nem így lenne, akkor lennék elégedetlen.

Mikor mondhatnád el magadról, hogy 100%-ig elégedett vagy?

- Úgy érzem, ha befejezem a pályafutásomat, és mostantól már semmilyen siker nem várna rám az elkövetkezendőkben, és egyszer a kandallónál üldögélve visszapillantok majd a pályafutásomra, akkor is azt mondhatnám, hogy sok és szép sikert is értem el a pályafutásom alatt…
 

Szokásban...

A jövő Kokója

A fradista...

Ganxsta Zolee

Semmi vafyok, de legalább sikeres semmi

Sikerült egy kimondottan rétegzenével befutnod. Mit gondolsz, mitől lett belőled ilyen kultfigura?

Itt általában nem szokás azt csinálni, amit mi, hogy mi nem akarunk úgy tenni, mintha másmilyenek volnánk. Ez így bejön az embereknek, hogy mi az igazat mondjuk. Ott van az a rengeteg popsztár, akik adják elő magukat, meg hogy vigyázni kell, mit mondunk a gyerekeknek, mert azt csinálják, amit mondunk, érted. Én ezt őszintén szólva leszarom, mert én tudom, én ismerem őket, hogy melyik milyen rohadt alkoholista, ugyanazok, mint mi, csak ők előadják magukat, kifelé van egy ilyen álarc, tudod. Mi ezt nem használjuk. Meghívtak bennünket például a Total Dance fesztiválra, mi meg elmentünk, mert imádok furkóskodni az ilyen helyeken, rosszfejeskedni, érted, az a kedvencem. Megérkeztünk, és odajött az egyik zenekar, nem mondom, kik, hogy gyertek, van „kurvajó" piánk. Á, mondom, de királyok vagytok, gyerünk! Ott álltunk a kijáróban, ahová a közönség is beláthatott. Azt mondja az egyik a kettőből, mert két tagú a zenekar, hogy: "Ne ott, gyertek már beljebb, ott megláthatják!" Na, hát mi nem ilyenek vagyunk, mi ugyanazt adjuk, amik vagyunk, nem játsszuk a jó fiút.

De ugyanakkor azért az is átjön, hogy te ezzel az egész gengszter-dologgal csak bohóckodsz a színpadon.

Nem veszem véresen komolyan magam, de azért van ennek alapja. Sokan félreértik, hogy milyen jó öniróniával csinálom a dolgokat. Az is van benne, kétségtelen, de azért nem kell teljesen viccre venni, ahogy véresen komolyan se. Nagy Feró remekül megmondta annak idején, hogy: "Az egész életet elhülyéskedem, tiszta hülye vagyok." Na, ez mintha én lennék!

De tartok tőle, hogy a rajongóid közül sokan túl  komolyan veszik azt, amit csinálsz.

Figyelj, ha ezen elkezdek gondolkodni, abba beleőrülök. Én nem vagyok prédikátor, nem akarok se jó példát, se rossz példát mutatni. Én szórakoztatok, és aki ezt halálosan komolyan veszi, az jó nagy hülye.

Hogy történt, hogy megint előkerült nálad ez a western-cucc? Otthon a mamád lomtalanított?

Nem, úgy volt, hogy ez a Sex Action-ben is megvolt egyszer már játszva, de egyrészt én a western-filmeket azóta is úgy nézem, mint isteneket, másrészt meg gondoltam, hogy ebben a műfajban ezt még senki nem csinálta.

És a Knézy mit szólt annak idején, mikor meghallotta, hogy milyen anyagon szerepel a hangja?

Jenő bácsi, az egy isten. Fater szólt neki, hogy te, a fiamnak van egy együttese, - semmit nem mondott róla, hogy mi ez -, fel szeretnének használni ebből az anyagból. "Józsikám, megtiszteltetés." Felhasználtuk, aztán küldtünk neki egyet belőle, akkor meglepődött kicsit, de olyan jó fej a Jenő bá, hogy utána mikor megkérdezték, hogy hogy fér ez össze az ő image-ével, azt mondta, hogy nagyon tiszteli, hogy mi ilyen megszállott hokirajongók vagyunk, és nagyon szívesen vállalta a lemezen a közreműködést.

Szoktál gondolkodni, ha szöveget írsz, és úgy néz ki, hogy jó lesz, hogy ne legyen nagyon durva, mert akkor nem játsszák majd a rádiók?

Á, dehogy! Az elején mindig direkt rámentem, hogy minél vadabb legyen, mostanában viszont lehet, hogy a mondanivaló meredekebb, mégsincs benne annyi káromkodás. Az első lemezre annak idején még rátettünk egy "clean version"-t, mert akkor azt hittük, hogy ha csinálunk ilyen változatot, akkor azt a rádiók játszani is fogják, aztán rájöttünk, hogy ez hülyeség. Aztán azóta változott is a helyzet, kicsit felkaptak minket, de ez se tudom, hogy olyan jó-e, mert most meg divattá vált, sikkes lett hallgatni a Kartelt. Ami nem baj egyébként, a mag úgyis megmarad, az meg, hogy ki csapódik hozzájuk, meg ki kopik le, nem lényeges. Nem baj, ha minél többen hallgatják, ha minél több embert meg tud mételyezni. Terjed a kór!

A Sex Action idején Szasza azt mondta, hogy az együttesben a másik két tag az, akiket szeretnek a nők, tőle meg tőled viszont iszonyatosan félnek.

Hát igen, most a Kartel idején kiderült, hogy én is bejövök nekik. Ha-ha! Úgy látszik, rájöttek, hogy nem kell félni, vagy ezek a lányok szeretnek félni, nem tudom.

Nagy rajongója vagy a finn jégkorongnak, az újpesti és az argentin focinak. Szóval folyton lázadsz. Azért drukkolsz az Újpestnek, hogy ne a Fradinak kelljen, azért az argentinok, hogy ne a brazilok...

He-he... De már kiskorom óta!

Miért lázadsz te folyamatosan?

Nem tudom. Mindig a tömeggel szembe akartam menni. Diszkóhajóra én úgy szeretek menni, hogy halál szakadtan, a csövesek közé meg öltöny, nyakkendő.

Gyereket se szeretnél?

Nemrégiben azt találtuk ki, hogy hatvanegy évesen csinálok egy gyereket, hatvankét évesen meg beadom intézetbe. Nem akarok gyereket, mert lefoglal, én meg szeretek menni a haverokkal, nekem ez az életem. Ha megunom, abban a pillanatban váltani fogok, de most nem látom a végét az alagútnak.

Szoktál lányokkal sétálni kézen fogva a Margitszigeten?

Nem érdekel a téma, akkor inkább játszok otthon egy jégkorongmeccset a PC-men. Én ilyen hülye maradtam. A legjobb! Minden héten összejövünk, bajnokság van a Sony Play Station-ön, csupa harminc fölötti arc, de úgy kérdezi, hogy "Mi van, hogy állok, hanyadik vagyok?", mintha az élete függne tőle.

Szoktál olvasni?

Tudod, utoljára mit olvastam? Semi Gravano, az alvezér élete a maffiában. Tudod, milyen könyv? Nem tudtam letenni, ilyet nagyon régen éreztem. Elkezdtem, és befaltam két nap alatt. Zseniális. De inkább internetezek, szexoldalak természetesen, az adja magát, meg body building-oldalak, a body-builder csajok nekem rettenetesen tetszenek. A többiek mondják, hogy: "Menj már, ezek manusok!", de nekem nagyon bejönnek.

Milyen volt a Jancsó-film?

Miki bácsi, az a legnagyobb király, az egy zseniális ember! Nem képzeltem volna róla, hogy ennyire aranyos, hogy ilyen jó fej. A filmet is megnéztük, hát én ennyit már rég röhögtem. Ilyen hülye humort! Egymást ütöttük-vertük a moziban. Kérdezték tőle, hogy Miki bácsi, mikor fog a Zoli legközelebb szerepelni, azt mondja: "Eljön az ideje. Találni fogunk neki feladatot." Majd most
filmes szakmába próbálok meg befurakodni.

Komolyan lenne kedved hozzá?

Én szívesen vállalnék filmszerepet, de csak ilyen rohadékokat játszanék. Mindig a negatív szereplőket szerettem a filmekben, mikor minden kisfiú a jóknak szurkolt, én a Csillagok Háborújában is csak a Darth Vader-t bírtam. Szóval szívesen játszanék valami rossz bérgyilkost, akit a végén lelőnek, és akit mindenki utál. Az nagyon bejönne…
 

Zolee és a hoki

Leköpte a TV-t

Ganxsta Zolee-nak ami a jégkorongban a Finnországot jelenti, az a labdarúgásban Argentína. A 78-as VB-n a magyarok elleni meccsen kedvelte meg a dél-amerikai válogatottat. Édesapjával még úgy ültek le a televízió elé, hogy a magyarokért szorítanak, de amikor kijött a két csapat, a 12 éves Zolit megbabonázták az argentinok, hogy közölte édesapjával, hogy Törőcsik ide, Nyilasi oda, ő bizony Kempesékért szorít majd. Azóta minden argentin meccset megnéz. A legutóbbi VB-n a hollandok elleni vereség után majdnem széttörte a készüléket, de saját bevallása szerint türtőztette magát, és egy olcsóbb megoldást választva „csak" leköpte a képernyőt.
 

Király-vicc

Na, látod! Viccbe bekerülni, ezt csak a legnagyobbak tudják.

Emlékszel még rá, mi volt a töri érettségi tételed?

Arra emlékszem csak, hogy földrajzból mentőkérdésként megkérdezték, hogy mi terem a Nyírségben, legalább azt mondjam meg, mire nagy nehezen kinyögtem, hogy alma, és így átengedtek. Annyira nem érdekelt az iskola, hogy azt neked el nem tudom mondani.

Miért mentél gimnáziumba?

Mert semmi nem akartam lenni. Mondjuk, ez be is jött, ha-ha! Semmi vagyok, de legalább egy sikeres semmi…

Vissza a tartalomhoz

Deák Bill Gyula

A BLUESKIRÁLY

Hát akkor „mizujs"?

— Semmi különös. Fesztiválok, koncertek és egyben folynak a Koltay Gábor által rendezett A megfeszített című rockopera próbái. Én az egyik apostolt alakítom.

A „Bill" név már régen rád ragadt. Van azonban egy másik is: a blueskirály! Mennyire vállalod ezt?

— Nézd, bluesista voltam és az is maradok. Sokak szerint én vagyok Magyarországon a legjobb, és európai viszonylatban is az élvonalhoz tartozom. Ennek a megtiszteltetésnek természetesen örül az ember, de nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani neki...

Te éppen azt követően váltál ki Magyarország legbefutottabb blueszenekarából, a Hobo Blues Bandból, mikor annak megjelent a mai napig is talán legsikeresebb magyar blueslemeze, a Vadászat. Nem bántad meg ezt a lépésedet?

— Nem, szükséges lépés volt, és nem okozott különösebb törést. A Hobo Blues Band nélkülem és az én új csapatom, a Deák „Bill"  Blues Band is sikeres szerepelt a későbbiekben. Akkoriban emberi—anyagi súrlódások, nézetkülönbségek voltak Földes László és köztem, de mára már megbékéltünk, nincs harag. Szerepellem a HBB húszéves jubileumi koncertjén, sőt szó van róla, hogy jövőre a Hobóval készítünk egy közös albumot, majd magunk köré veszünk egy zenekart, és leturnézzuk.

Melyek azok a dalok, melyeket nem lehet kihagyni?

— Van néhány, csak így kapásból: Rossz vér, Hosszúlábú asszony, Tetovált lány, Közép-európai blues. Nagyon szeretem még a Hey Joe-t, ami pedig végképp nem maradhat ki, az a Kőbánya blues. Ez valóban az én dalom, ma is ott lakom, de nem csak ezért...

Sok nemzeti rockoperában szerepelsz, nemzeti ünnepeken hazafias dalokat adsz elő. Ez azt sejteti, hogy fontos számodra a magyar identitástudat...

— Ez természetes, soha semmilyen körülmények között nem felejthetjük el, hogy magyarok vagyunk. Ezért jöttem ide is. Mindenhová, ahol magyarok élnek, nagy-nagy örömmel megyek. Nagyon jól éreztem magam a múltkor például Érsekújvárott is, nehéz ecsetelni azt a jóleső érzést, amit az emberek szeretete vált ki. Máig életem egyik legszebb élményeként tartom számon a ma már legendának számító István, a király királydombi előadásait. Mikor az előadás után jöttünk le a dombról, láttam, hogy sírnak meghatottságukban az emberek...

Több tucat klasszikusnak számító költő verseit daloltad már el. Kik a kedvenceid?

— Ha már ki kell emelnem közülük valakit, akkor Ady Endrét és József Attilát említem.

Ha kikapcsolódásra vágysz, mely előadók albumait helyezed leggyakrabban a lejátszóba?

— Egy csomó kedvencem van, de a legjobban Jimmy Hendrixet szeretem. Minden idők legjobb magyar zenekarának pedig a Siriust tartom...

Mi a legmarkánsabb különbség a mai popvilág és a Fekete Bárányok korszaka között?

— Merőben más a helyzet. Sajnos, ma a rádióban nagyon sok nyál folyik, nyomják a technót, meg a többi ócskaságot. Kisfiúk tátognak a színpadon, sok helyen már teljesen természetesnek veszik a playbacket. Kamu az egész, de ez nem magyarországi jellegzetesség, ez megy ma szerte a világban. Őszintén megmondom, hogy ezeket nem szeretem, utálom ezt, hányingerem van tőle. Az érvényesülésnél az egyéniségnél többet számít, hogy ki kinek a fia, vagy ki kinek a keresztapja. Ez dönti el, hogy ki lesz ma sztár.

Mit szeretnél még elérni az életben?

— Lehet, hogy prózainak hangzik, de főleg azt óhajtom, hogy békében felnőjenek a gyermekek, s köztük az én unokám is. Legyen béke, szeressék egymást az emberek... De hát ezt a legújabb lemezemből is tudhatjátok, melynek címe: Bort, bluest, békességet. Persze az is kéne, hogy egy kicsit anyagilag jobb legyen a helyzet, ne legyen annyi szegény ember, mint például most Magyarországon van. Ja és: Mindhalálig blues, Hajrá Fradi!!!

... a magyar blueskirály a kétórás koncert alatt egy percre sem ült le...

Élvezzük az ízeket!

Pathfürdő előtti Bikini-party D. Nagy Lajossal

— Nagyon! A dalt is. Végigkísért eddigi pályafutásomon. Rengeteg fagyit ennék, de sokat kell énekelnem. Javában tart a nyári turnénk, fellépés fellépést követ, nagyon oda kell figyelni a fagylaltadagokra. Ám a Fagyi című dalt, ha úgy tartja kedvünk, akár naponta énekelhetjük.

Ha jól tudom, nemrég jelent meg Gyémánt című nagylemezetek.

— Tavasz végén került az üzletekbe, válogatás a kilencvenes évek dalaiból. Szerepel rajta egy új dal, amely az ősszel megjelenő albumunk előhírnöke.

Az Egy korsó, egy pohár?

— A dal arról szól, hogy hagyom, hogy a dolgok velem múljanak, talán végre táncra perdül ez a szédült világ, és nem csak szomorkodni fognak az emberek.

Augusztus 26-án Pathfürdőn egy egész nap rólatok szól majd. Milyen felállásban érkeztek a délután négy órakor kezdődő közönségtalákozóra és az esti koncertre?

— Ugyanaz a felállás, mint a nyolcvanas években. Egyedül doboscsere volt tavaly. Új dobosunk Közép-Szlovákiából származik. Mihalik Viktornak hívják.

Miképp került a Bikinibe?

— Miskolcról jött fel Budapestre, aztán különböző zenekarokban dobolt. Amikor dobosra volt szükségünk, őt is megszólítottuk, s neki nagyon nagy kedve volt hozzá. Nem bántuk meg, hogy felvettük, mert Viktor életvidám, kedves ember. Jó vele együtt játszani.

A többiek?

— Szaxofonon Makovics Dénes, billentyűkön Gallai Péter, szólógitáron Daczi Zsolt, baszszusgitáron Németh Alajos (Lojzi) játszik. És továbbra is én énekelek.

Milyen témák foglalkoztatják az együttest kétezerben?

— Mindig ugyanazok. Mi zenészek nagyon érzékeny vevőkészülékek vagyunk. Általában minden művész ilyen, mindegy, hogy a kreatív művészet melyik ágában tevékenykedik. Érzékenyen reagálunk a körülöttünk lüktető élet minden behatására, majd ezt ábrázoljuk a szerzeményeinkben. Arról szólnak a számok, ami a levegőben van. Amikor az emberek meghallgatják a Bikini-dalokat azt mondják, ezt mi is hasonlóan gondoltuk, csak nem tudtuk így megfogalmazni. Az egyik új szerzeményünk munkacíme az, hogy Nem lesz ennek így jó vége.

Annak, hogy az emberek gyűlölik egymást?

— Például annak. Meg annak, hogy mennyire csak a vagyonszerzés a fontos, közben pedig aprópénzre váltják a kapcsolataikat.

Erre szeretne ellenpélda lenni a Medenceparti Ifi-Bikini Party, ahol többek között focizni is fog a Bikini a helyi öregfiúkkal és neves szlovákiai magyar politikusokkal. Mi a véleményed a politikáról?

— A focival kezdeném, vagyis azzal, hogy viszonylag gyengén focizom. De a zenekarban vannak jó focisták, Németh Alajos például. Mihalik Viktor is jó a zöld gyepen. Ők majd felveszik a küzdelmet a politikusokkal. A jelenlegi politikusok között több személyes ismerősöm van, akik kedves emberek, szeretetre méltó egyéniségek voltak, ám ahogy politikusok lettek, megváltoztak. És ez szörnyű dolog. Hogy a politika teszi az emberekkel vagy az emberek a politikával, nem tudom, de ez semmiféleképpen sem jó.

A Temesvári vasárnap után, ami ugyan méreteiben sokkal nagyobb szabású esemény volt, augusztus utolsó szombatja a Pathfürdői szombat lesz. Milyen érzésekkel készülsz a határon túlra?

— Mindig szerettem a határokon túl élő magyaroknak zenélni. Egyszerűen azért, mert sokkal kevesebb részük van abból, amiből az anyaországiaknak. Időnként a budapesti közönség nagyon el van kényeztetve. A világsztárok mellett a teljes hazai élvonal szinte naponta fellép, néha már azon gondolkodnak az emberek hová menjenek és hová ne menjenek el. Ugyanakkor a határon túl élő magyarok legfeljebb televízióban nézhetnek igényes rockkoncerteket, s tényleg nagyon örülnek a személyes kapcsolatnak, becsülik a találkozást. Nagyon szívesen megyek. Mindegy, hogy Erdélyről, Vajdaságról vagy Szlovákiáról van szó.

Nyáron hol fagyiztok?

— Vagy házhoz hozza a fagylalthozó szolgálat, vagy cukrászdába megyünk a gyerekekkel.

Olyankor mik a kedvenc ízek?

— A gyerekeknek az a fontos, hogy hideg legyen és édeskés. Még nem tudnak nagy különbséget tenni fagyi és fagyi között. Úgy vannak vele, hogy nem számít milyen a gombóc. Csak élvezzük az ízeket!