IFI magazin * 2000 július

Az abortusz

Tény, hogy ma Szlovákiában a fogamzásgátló szerek elterjedésének köszönhetően csökkent az abortuszok száma, de még mindig sokan vannak, akik a nem kívánt terhesség problémájának megoldásaként ezt a fajta módszert választják. 1995. júliusától a terhesség-megszakításért fizetni kell. Ez ma háromezer koronának megfelelő összeget tesz ki.

Régmúlt idők tanításai és törvényei a megfogant életről

Már az ókor emberét is foglalkoztatta az a tény, miként lehetne megszabadulni a nem kívánt terhességtől. Hippokratész, az i.e. 460–ban született görög orvosról elnevezett eskü szövege, amire a tanulmányaik befejeztével esküdtek az orvosok, a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához."
Voltak olyan görög filozófusok, például Platón és Arisztotelész, akik másként vélekedtek az emberi életről. Platón bizonyos esetekben megengedhetőnek tartotta még a megszületett csecsemő megölését is! Arisztotelész a magzatot nem tartotta önálló egyénnek, amíg az az anya méhében volt. A legkorábbi római törvénykódex, a Tizenkét táblás törvények (Kr. előtt 450 körül) megengedte az apának a nem kívánt leánygyermek, vagy a bármely nemű fogyatékosan született gyermek megölését.

A császári Rómában az erkölcsi hanyatlás e téren is megmutatkozott. Augustus korára már sokan iparszerűen űzték a magzatelhajtást. A mérgezésekre vonatkozó törvények csak az anya életét védték, mivel a magzatot nem tekintették embernek.

Abortuszellenes törvényről csak a Kr. után III. század elején olvasunk, de az is csupán a férj jogát védi. A férj tudta és akarata nélküli abortusz esetén az asszonyt száműzetéssel sújtották.
Az egyházatyák közül Szent Ágoston foglalkozott a legtöbbet ezzel a kérdéssel. A római katolikus egyház és a reformáció elítélte az abortuszt. Kálvin szerint: „Az anyaméhbe zárt magzat már ember." V. Szixtusz pápa 1558–ban a terhesség-megszakítást minden szakaszában elítélte. II. János Pál pápa: „az egyház arra hivatott, hogy mindenki felé ismételten kifejezze azt az akaratát, hogy minden erejével és minden veszedelemmel szemben védi és oltalmazza az emberi életet: bármilyen fokon vagy körülmények között is legyen az az élet."

A katolikus egyháztól eltérően a protestáns egyházak számára (legalábbis Szlovákiában) nincs olyan törvény, amely egyértelmű eligazítással szolgálna a hívek számára. Nem marad hátra más, csak a személyes döntés felelőssége és a lelkiismeretre való hagyatkozás.

A megfogant élet tisztelete a mai törvények tükrében

Ma az abortuszt törvény szabályozza. A szlovák alkotmány kimondja: „Mindenkinek joga van az élethez. Az emberi élet már a megszületés előtt méltó a védelemre." Napjaink általános érvényű európai jogrendje csak a megszületett életet védi, figyelmen kívül hagyva az anyaméhben megfogant életet. Ezt igazolja az európai emberjogi bizottság döntése, melynek értelmében alapvető jogai és szabadsága védelmére mindenki jogosult, aki megszületett. Az európai jogrend ezzel lehetővé teszi az egyes tagországok számára, hogy bizonyos keretek között önállóan oldják meg a művi terhesség-megszakítások kérdését. Ha vizsgálni akarnánk az egyes országok abortusztörvényeit, könnyen rájövünk arra, hogy nincs egységes abortusztörvény. Hol kevesebb, hol nagyobb szigorúsággal kezelik a megfogant élet védelmét. Ha a gyermekét méhében hordó anya valamelyik törvény pontjából indul ki a terhesség megszakítását illetően, s azt a törvény is aláírja, akkor joggal vélheti úgy, hogy törvényesen járt el a terhesség-megszakítást illetően, hiszen nem követett el semmiféle törvénytelenséget. De elképzelhető, hogy egy másik országban másképpen viszonyulnának az igényelt abortuszához.

Az abortuszt nevezhetjük vetélésnek, kaparásnak, terhesség-megszakításnak, interrupciónak vagy népiesen angyalcsinálásnak. Vetélésnek (abortusznak) nevezzük a terhesség-megszakítását vagy művi megszakítását a betöltött 28. terhességi hét (196 nap) előtt. Orvosi szempontból az abortusznak két formáját különböztetjük meg:

1. Spontán vetélés – a terhesség külső beavatkozás nélkül történő megszakadása. A spontán vetélések következtében nem minden esetben hal meg a magzat. A 20. hét után születő vagy 500 g súly feletti és életjelenségeket mutató magzatok életben tartására mutatkozik esély.
2. Művi vetélés – az a folyamatot, amikor az egyébként természetesen zajló terhességet külső beavatkozással megszakítják. Ez lehet „engedélyezett", vagy „törvénytelen".

Abortusz a Néma sikoly c. film szerzőjének a szemszögéből

Bernard N. Nathanson szülész–nőgyógyász professzor 1969–ben egyik alapítója és főszervezője volt a Nemzeti Liga az Abortuszért nevű mozgalomnak.  Nemsokára létrehozta a világ egyik legnagyobb abortuszklinikáját. Kétéves működése alatt 35 orvossal és 85 nővérrel mintegy 60 ezer terhesség-megszakítást hajtott végre. Jelentős fordulat akkor következett be, amikor megválasztották a New York–i szülészeti és kísérleti klinika igazgatójának. Itt adódott lehetősége, hogy figyelemmel kísérje a magzat fejlődését az anyaméhben. A kísérletek alatt felismerte, hogy a magzat tulajdonképpen az ő „meg nem született" paciense. Rövid időn belül Abortáló Amerika címmel könyvet is írt, majd elkészítette a Néma sikoly c. filmet.
A film egy tizenkét hetes magzat „sorsát" örökíti meg. Az anya hasára ultrahangos készüléket helyeztek. A filmen jól látható, ahogy a magzat békésen lebeg az anyaméhben. Időnként helyét változtatja. Hüvelykujját szájához közelíti, teljes biztonságban érezve magát. Szíve száznegyvenet üt percenként. Az orvos a méhnyak tágítása után bevezeti a szívószerkezetet az anya méhébe. Amikor a műszer közeledik a magzathoz, az megpróbál eltávolodni. A magzat mozgása is élénkebb. Az orvos megpróbálja megkeresni a magzatot, amelynek szája mintegy néma kiáltásra nyílik. A pusztulással közvetlenül fenyegetett aprócska emberi lény elfojtott, néma halálsikolya ez. Ösztönei jelzik a halálveszedelmet, szívverése felgyorsul, hevesebben mozog, kétszázat üt percenként. A magzat a méh másik felébe húzódik, kétségbeesett kísérletet tesz a könyörtelen eszköz elöli menekülésre. Letagadhatatlanul és félre nem magyarázhatóan érzi a parány kis magzat az életét fenyegető veszélyt. A műszer átszakítja a burkot, a magzatvíz elfolyik. Amint eltűnik a burok, amely idáig védte a magzatot, a szívószerkezet szorosan rátapad a testére. Az abortőr fokozatosan darabolja fel a magzatot, amíg nem marad más, csak a fej, amely túl nagy ahhoz, hogy beférjen a műszerbe. A koponyát összetörik, a magzat maradványait darabokban szedik ki a méhből. Az abortuszt ezzel befejezettnek tulajdonítják.
Amikor Bernath N. Nathansonnak levetítették a filmet, annyira megrendült, hogy kirohant a vetítőből. Életében ez volt az utolsó abortusza. Az asszisztens fiatalasszony egy abortusztámogató szervezet tagja volt. Őt is annyira megrendítették a látottak, hogy felhagyott az abortusz liberalizációjának a támogatásával. Az amerikai Anando professzor által bizonyítást nyert, hogy a magzatnak már a tizenkettedik hét után kifejlődik a „P" anyagot kitermelő készsége, amely a fájdalom közvetítője. A magzat tehát emberként érez és szenved.

Az abortusz szövődményei

A terhesség-megszakítást vállaló nőket ritkán készítik fel a lehetséges várható következményekre. Veszély leselkedik a nőre nemcsak a beavatkozás közben, de a beavatkozást követően is, sőt lehetséges későbbi következményekkel is számolni lehet. A volt Szovjetunióban már a harmincas években felfigyeltek arra, hogy a terhesség-megszakítás koraszülést, spontán vetélést és meddőséget is előidézhet. A terhesség-megszakítás és a koraszülés közötti összefüggést azóta már többszörösen is bebizonyították.

A testi tünetek mellett fontos megemlíteni az abortuszt követő un. „posztabortusz– vagy Niobé–szindróma" betegséget. Az abortusz a nők túlnyomó többségének sokszor egész életre szóló, kínzó lelkiismeret–furdalást okoz. Súlyos konfliktust idézhet elő a családi életben is. Előfordul, hogy a házastársak érzelmi kapcsolata megromlik miatta, hiszen a nő egyedül marad a döntésben és elmagányosodik. A megfigyelések arra is rámutattak, hogy a Niobé–szindróma, a beteges féltés általában elmúlik vagy eltompul egy újabb gyermek világrahozatalával, mert az anyák úgy érzik, pótolták a kioltott életet.

Vélemények a gimnazisták körében:

Hogyan vélekedtek az abortuszról?

– Attól függ, milyen a helyzet, valamikor lehet jó dolog is. De nem helyes.
– Vannak pozitív és negatív oldalai is.
– Nekem nem tetszik. Ha olyan helyzetbe kerülnék, akkor én biztosan nem vetetném el.
– Rossz dolog, mert mindenkinek joga van, hogy éljen.
– Én sem helyeslem, de szerintem, hogyha már valakinek annyira muszáj, hogy olyan helyzetben van, hogy nem tudja felnevelni stb., akkor mindenkinek egy abortuszt megengedhetne a törvény.
– Én nem helyeslem az abortuszt. Sokak szerint emberölés. Szerintem fontos a megelőzés.

Milyen esetekben engednétek meg az abortuszt?

– Ha a család helyzetére gondolok, nem megengedhető egy gyerek, egy 15–16 éves lánynál. Az apa szociális helyzete esetleg nem a legmegfelelőbb, biztosan nem tudná eltartani a gyerekét, esetleg az utcára kerül, vagy megölik, vagy a gyermekotthonba adják, sokkal emberibb dolog lenne az abortusz elvégzése.
– Szerintem is, fiatalkorúak esetében.

Nem gondoljátok azt, hogy az abortusz bármely fajtája egyenlő az emberöléssel?

– Lehet, hogy egyenlő az emberöléssel, de lehet, hogy az emberölés is emberibb, mint az életbentartás.

Szerintetek, kinek a joga eldönteni, hogy a megfogant élet életben maradjon-e, vagy sem? Kell-e, hogy ezt törvények szabályozzák?

– Nagy részben az anya dolga, de nagy beleszólása van az apának is.
– A szülők döntik el.

Szükséges-e, hogy törvény szabályozza az abortuszt?

– Szerintem nem. Nekik semmi közük hozzá, hogy mit csinál az apa és az anya a gyermekével.
– Csak az apa és az anya dolga.
– Bizonyos idő után nem elvégezhető az abortusz. Az már emberölésnek minősíthető.

Annak a megfogant életnek, a magzatnak van valamilyen joga? – Van joga élni. Ha az apa és az anya dönt arról, hogy a magzatot megöljék, akkor most kinek a joga eldönteni?

– Vagy az apának, vagy az anyának kell eldönteni. Szerintem bele kell szólni a törvénynek is, mert lehet, hogy van egy olyan apa és anya, kicsit félkegyelmű, és azt mondják, na mi most vállalunk egy gyermeket, megcsináltuk, nem megyünk abortuszra. A törvénynek bele kell szólni, mert ilyen emberekre nem lehet rábízni a gyermekvállalást.
– Szerintem egy lány vagy anya sem szeretne abortuszra elmenni. Vannak olyan helyzetek, amikor kénytelen elvetetni, ez a rossz oldala. Vagy szociális helyzetből, esetleg szülői nyomás hatására.
 

Hozzászólások

Dr. Hollósy Tamás komáromi nőgyógyász:

— Szemléletváltásra lenne szükség. A fiataloknak mindent meg kellene tenniük azért, hogy a tervezett egészséges gyermekeik megszülessenek és nem azon kellene töprengeni, hogy miként szabadulhatnának meg a nem kívánt terhességből. Ha az élet határtalan tisztelete tölti be egyéniségüket, lelküket, akkor majd a másállapot áldott állapotot jelent. És a fogamzásgátlás csak kisegítést jelent a boldog gyermekáldás felé vezető úton.

Duray Miklós, az MKP ügyvezető alelnöke:

— Akinek van gyereke, csak az tudja, hogy micsoda borzalmas dolog megszüntetni egy ember életét megszületése előtt. Egy egész világot gyilkolok meg vele. Tudjuk, hogy még a legszörnyűbb feltételek között is megmarad az élet. Tehát semmi sem lehet számunkra fontosabb, minthogy olyan normális, civil életkörülményeket teremtsünk, amelyek az életet betöltő szerep számára kedvezőek.

Batta István, a parlament alelnökének főtanácsosa

— A magzatot védeni kell, de ha nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a születendő magzat károsult, nem életképes, ebben az esetben megfontolandónak tartom a megtartást. Nem beszélve a veszélyeztetett terhességről, mikor a károsult magzat veszélyezteti az egészséges anya életét is. Ezek további dilemmák, nehéz rájuk válaszolni.

Június VOLT

Két nap a bábuk szigetén

A harminchetedik

Énekelt versek napja

Bakterházak

Tankcsapda-ünnep

És láss csodát! Kétezredik évi első két koncertjét tájainkon adta az együttes! Érsekújvárott, a KLIKK Pubban meg a RÉV Magyar kultúra Házában, Komáromban. Ahol már a kezdés előtt két órával(!) meglepték a rajongók a RÉV melletti parkot, hogy azután egy órával a beengedés előtt hatalmas tömegben gyűljenek össze a lejárati lépcsőn.

A Tankcsapda előzenekara, a Rómeó Vérzik volt. Koppány pólója már a július 15-16-i Rómeó Vérzik Tábort idézte, Szancho sajnálta, hogy nem hoztak több tábort hirdető szórólapot, Püke pedig élvezte a nyarat és a tömeget.

Akárcsak a Tankcsapda zenészei, akik feledhetetlen bulit varázsoltak a hálás közönség elé.
Rock’n’rollal búcsúzott június. Megidézve a szabadság szelét, mely az idei nyári táborokban vár. És hívogat, izgalmas kalandokat ígérve.

A reggae színei

Júliusban ünnepel a Ladánybene 27

Miért szeretitek a sárgát, a zöldet meg a pirosat?

László M. Miksa: — A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején Bob Marley és az a nemzedék, amely az ő zenéjét követte választotta magának a piros-sárga-zöldet. A pirosat a tűz, a sárgát a Nap, a zöldet a föld színeként. Ez a három szín kiegészül a feketével, ami Afrika jelképe.

Mikor tudtátok meg, hogy ezek Komárom városának színei is?

Bodnár Tibor: — Öt-hat éve, amikor meghívtak bennünket a Komáromi Napokra. Akkor vettük észre, hogy a szemetes kuka, az útjelző tábla, a polgármesteri hivatal bejárata pirosra, sárgára, zöldre van festve, de ugyanilyen színekben pompázik a helyi rendőrök kis bilétája is . Na, mondtam, ez egy igazi reggae-város.

Annyira megtetszett, hogy menten tábort szerveztetek a Duna túloldalán?

László M. Miksa: — Ladánybenében, az előző hét tábor helyszínén minden volt, hangulat, programok, csak a vízpart hiányzott. Komáromban ideális a környezet. Lehet úszkálni a folyóban, napozni a vízparton, horgászni. Közben reggae-tárgyú előadásokat hallgatni, jókat enni. A tavalyi komáromi táborba például meghívtunk egy etióp baráti kört, akik jellegzetes etióp ételeket főztek. A reggae húsz-harmincéves kultúra. Harapnak rá az emberek, érdekli őket. Minden alkalommal nagyszerű időutazásra hívjuk a résztvevőket.

Mióta harapnak rátok?

Bodnár Tibor: — Nyolcvanötben találtuk ki, hogy a zenekarnak Ladánybene 27 legyen a neve. Tizenöt éves az együttes. Ezt fogjuk megünnepelni július 26-tól 30-ig Komáromban, a kilencedik Országos Ladánybene 27 Táborban, olyan születésnapi bulival, melyre meghívunk mindenkit, aki valamilyen formában segített nekünk, erősített bennünket. Akár road volt az illető, akár gitáros vagy vokalista.

Egyik volt tagotok könyvet írt rólatok. Ilyen most nem lesz?

László M. Miksa: — Tóth Gábor azt a tíz évet foglalta össze, ami lényeges volt számunkra, olyan dolgokat írt meg, amik az  életünkhöz tartoztak. Spontán jött az ötlet, nem erőltette senki, hogy Ladánybene 27-könyv legyen. Az is az ihlettől függ, lesz-e folytatása. Lemezt is két éve jelentettünk meg legutóbb. Most megint születnek dalok, és ősszel jön az új Ladánybene 27-album.

Kell hozzá valami pozitív. Ez egyik lemezetek címe.

Bodnár Tibor: — A legújabbnak még nincs címe. Azt akkor adunk, ha elkészült. Szeptember elején fog megjelenni. Ezt megelőzi egy maxilemez új kiadónknál, a Sony Musicnál. Olyan csapattal dolgozunk, amelynek fontos, hogy megnézzenek egy koncertünket, felvállalják a problémáinkat is, odafigyeljenek ránk.

Komáromot már a magatokénak érzitek?

Bodnár Tibor: — Az itteni koncert bizonyította, hogy szeret bennünket az itteni közönség. A híd másik oldalán ugyanúgy. Szilveszterkor léptünk fel ott, később meg egy jótékonysági bulin a komáromi kórház gyermekosztálya javára. Úgy érzem, barátság szövődik Komárom és a Ladánybene 27 között!
László M. Miksa: — Erősebb a kötődésünk, mint a többi városhoz. Különlegesebb a viszonyunk. Örülök, hogy ez a kérdés, itt, Rév-Komáromban hangzott el.

Ladánybene    27
Árokszállási Takt Tamás — dob, Bodnár Tibor — gitár, vokál, manager, Bokó Zoltán — billentyűs hangszerek, Hertelendi István — basszusgitár, László M. Miksa — ének, showman, Pálinkás Lewy Brandy — ritmushangszerek, vokál

Kalapács — Az első merénylet

Díjátadás

A halál kamaszkoráról

Ha  a halálra kamaszkorában készül
mikor még nem bibircsókosak a rákok
a ravasztól nem reszket az arteriosclerosis
a mérget úgy nyelte volna le
mint ostyát a reggelit mulasztó rajongó
vagy mint fejfájás elleni aszpirint a felnőtt
de később a halál szörnyű összetett lett
részint elhitte így is úgy is meghal
részint azt
hátha nincs mennyország
s ezért gyakran töprengett azon
mennyivel egyszerűbb lett volna
ha a halálra kamaszkorában készül

Vissza a tartalomhoz

Ez a szó mindenkiből ugyanazt az érzést váltja ki, mégis az értelmezése személyenként változik. Szabadnak lenni azt jelenti: megvalósítani az álmaidat, harcolni a vágyaidért, kötöttségek nélkül, függetlenül élni. Ha szabad vagy, azt csinálsz, amit szeretsz, azzal vagy, akivel lenni szeretnél... és közben jól érzed magad. Nem csak éled az életed, hanem élvezed is azt. Persze bizonyos szabályokra — a család, suli, munkahely stb körül — tekintettel kell lenni. Szerintem a szabadság fogalma leginkább a punk kultúrában és a hippik között mutatkozik meg. Ki ne hallott volna a hippik békeharcairól? Ezek célja — a negatív kritikák ellenére — nem a drog- és alkoholfogyasztás fellendítése volt, hanem felhívni a figyelmet: „békében és szabadon is lehet élni egymás mellett!" És itt vannak a punkok, akiket nem érdekel a pénz, a gazdagság, sem a rendszer, melyben élnek. Egy új világot akarnak — hatalom és fényűzés nélkül.

Mindenkinek mást jelent, sokak számára nem is tiszta a kép. Jim Morrison tudta, érezte: „a belső szabadság pillanata, amikor az elme kitárul, és a lélek szabadon vándorolhat elkábítva és összezavarodva tanárokat és barátokat keresve. A szabadság pillanata: ahogy a börtönlakó pillanata a Napba, mint egy vakond a lyukából, a gyermek első útja el otthonról — ez a szabadság pillanata."

Nehéz fiúk, könnyű lányok

BEATRICE

A BEATRICE a hetvenes évek elején indult. Csupa lányból állt a csapat, míg be nem nősült a bandába Nagy Ferenc... A lányok lemorzsolódtak, a zenekar pedig progresszív rockot nyomott, amúgy „frankzappássan". Az ilyen zenéből már akkoriban sem lehetett megélni, hát váltottak. Jött a diszkó. 1977-ben, Gyere kislány, gyere című dalukkal indultak a Tessék választani című műsorban, ahol sikert arattak vele. A Metronóm 77 fesztiválra azonban már nem hívták meg őket, ezért Feró úgy döntött, új bandát hoz össze.

A név maradt, de egy AC/DC kazetta hatására az új csapat bekeményített. Ekkoriban születtek a RICE nagy klasszikusai. A koncerteken bőrcuccokban játszottak, ami akkoriban még nem volt divatban Magyarországon. Féltucat koncert után már a Budai Ifjúsági Parkban (mai megfelelője talán a PeCsa lehetne) is rentábilis volt a csapat. Ekkor már 1978 nyarát írtuk, és a fiatalok között kialakult egy mag, amelyik esküdött a BEATRICERE.

A többit, a „nagy balhét", ami miatt a BEATRICEből ügy lett, mesélje el Nagy Feró.
„Az emlékezetes eset a foci vb idején történt 1978-ban. Ment a buli, a rendezők az irodában nézték a tévét. Nagyon jó volt a hangulat, majd szétrobbant a banda a jókedvtől. Hathónapos zenekar voltunk, és már elég jól ment a dolog. Arra gondoltunk, ha ez most már ilyen jól megy, akkor két-három hónap múlva itt mindenki megőrül. A Csodálatos emberi észt játszottuk. Neutronbomba, megsemmisülés... hasonló dolgokról szólt a szöveg. Miklóskával megbeszéltük, hogy szerzünk egy koponyát az előadáshoz, de mivel nem sikerült, szereztem egy combcsontot. Be volt dugva a nadrágszáramba, elővettem, mutogattam, szopogattam. Utálatos dolog volt, ez tény, de jól alátámasztotta a mondanivalót. A bulin ott volt egy régi ismerősünk, egy kis csaj, Tádénak hívták. Megy a buli, rendesen rájátszunk a szövegre, egyszer csak a tizedik sorból beindul a csaj, mászik előre a fejeken át, odaáll a színpad elé, bemutat, ordít: Feróóóó! Körülnéztem, hol vannak a rendezők. Láttam, senki nincs a közelben, mondtam magamban, ennek a csajnak most fel kell jönnie! Éreztem, hogy valami óriási sül ki belőle. A csaj a színpadon azonnal elkezdett táncolni. Szuper jól csinálta. Olyanokat művelt, amivel úgymond nem értettünk egyet, de hagytuk. A kővetkező történt: terpeszben álltam és énekeltem az egyik AC/DC nótát. Miklóskáék üvöltöttek, teljes a sakálvokál, egyszer csak érzem, hogy a lábam között valami motoszkál, s ahogy lenézek, látom, a csont ott van elől és a kis csaj hátul csüszköli. Én, mintha mi sem történt volna, átlépek a csonton — Úgy kell csinálni, mintha nem értenék egyet a dologgal, különben is, miért nincsenek itt a rendezők, tessék ezt a nőszemélyt kivezetni! —, közben persze kinézek Miklóskára, hogy ááá! nagyon jó a buli, ez kell! Fél szemmel a közönséget is figyeltem, mit csinálnak. Teljesen bezsongtak. Egymás hátát csapkodták, röhögtek. őrjöngés volt. A közönség átment hülyébe. A kis csaj, mikor látta, hogy tiltakozok, átpártolt Miklóskához. Körbetáncolta, kellette magát, én meg intettem, hogy Apu legalább csináljon úgy, mintha nem tetszene neki a dolog. Erre Miklóska is elkezdte, hogy na, dehát, mégis...A csaj erre fogta magát — hülyék vagytok! felkiáltással —, belökte magának a csontot és azon kezdett melózni. Ilyen show-t életemben nem láttam. Lenézek az első két sorba, ahol a kemény gyerekek álltak. Négy kiló szög mindegyiken. Patkány és a többiek. Egyszer csak megindulnak, és komótosan másznak fel a színpadra, körbeállnak. Mit mondjak, beszartam. Mert mi van, ha összetörik a cájgot, amit keservesen szedtünk össze? A csajnak közben torkára szaladt a csont, teljes volt az onanizáció. Már csak egy gomb tartotta az ingét, és az egyik melle állandóan kikéredzkedett. Te jó isten, mi lesz, ha kibuggyan? A csajnak ki is bomlott az inge, és elkezdett a mellével játszani. A közönség persze azonnal őrjöngeni kezdett. Na, de erre már megjelentek a rendezők is. Mi folyik itt? Behívtak az irodába. Tudtam, gáz van, ki kell találni valamit. Azzal nyitottam be, hogy Lacikám, azért jobban odafigyelhetnétek, mi történik. Ne haragudj, ha a PIRAMIST meg tudjátok védeni az atrocitásoktól, akkor védjetek meg bennünket is! Miért nem lökdösted le őket? — kérdezik. — Még csak az kellett volna, hogy ezek a bőrösök aztán megkéseljenek. Na, valahogy elsimult a dolog, ez a szöveg mentett meg bennünket. Már azt hittem, megúsztuk, amikor ez a rádiós botrány kipattant. Kapok egy táviratot a Parktól, hogy menjek be hétfőn. Bent jön a szöveg, mit csináltatok, a rádió is foglalkozott veletek. Botrány van, nem tudunk mit tenni, a tanács azonnali hatállyal leállíttatta a további bulikat. Nagyon sajnáljuk, de ki vagytok rúgva! Ekkor kezdődött a BEATRCE-ügy..."
(Az idézet Sebők János: MagyaRock 2 című könyvéből való.)

Vissza a tartalomhoz

Gamma Ray

A Gamma Ray ízig-vérig heavy metal csapat, és bár még lenge ifjúkorát éli, zászlójuk alatt világszerte ezerszámra gyülekeznek a rajongók. Töretlenül nyomulnak előre. Volt olyan év, hogy két albumot is kiadtak. Kai Hansen mellett említsük meg a többi „géppuskást" is: Dirk Schlachter (basszusgitár), Henjo Richter (gitár), Daniel Zimmerman (dobok).

Vissza a tartalomhoz

Pokolgép— „csakazértis"!!!

Vissza a tartalomhoz

Kolozsvári délután

 
Vissza a tartalomhoz