John
Schlesinger, az Éjféli kovboj Oscar-díjas rendezője új filmmel jelentkezett.
Könnyed hangvételű komédiája a barátságról, a szerelemről és egy furcsa
házasságról szól. A főszerepben Madonnát láthatjuk, ő alakítja Abbie-t,
a jógatanárnőt. Roberttel (Rupert Everett) a legjobb barátok — hasonló
az életfelfogásuk, jó humorérzékük van, mindketten igen impulzívak... és
egyiküknek sincs szerencséje a szerelemben. Ideális pár lennének, ha ...
Ha Robert nem lenne homoszexuális. Egy napon, jobban mondva egy éjszaka
(a literszámra elfogyasztott koktélok hatására) mégis ágyba bújnak. Hamarosan
az is kiderül, hogy Abbie gyermeket vár. Abbie és Robert elhatározzák,
hogy igazi családként fognak élni. Talán ez a család nem lesz egészen tökéletes,
de biztosak benne, hogy ez a leghelyesebb megoldás.
Maga a rendező, John Schlesinger igencsak érdekesnek találta a történetet, s úgy érezte, hogy a téma mindenkit érdekelni fog. „Az emberek közötti érdekes barátságok számomra igen fontosak" — vallja a rendező.
A történet Los Angelesben játszódik, és elsősorban a két főszereplőre épül. Madonna az Evita után újra bizonyítani akart, így szívesen elvállalta a szerepet. Annál is inkább, hiszen óriási dolog egy Oscar-díjas rendezővel dolgozni. Rupert Everettel az életben is jó barátok, és ez szerencsére a filmen is érződik. Szerencsére, ugyanis egyáltalán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az alkotást csak a színészeknek, elsősorban Madonnának és Rupert Everettnek köszönhetően lehet végignézni. Szerencse az is, hogy a filmet kellemes, fülbemászó dalok (a soundtrack már kapható) egészítik ki. Megszólal természetesen a slágerré vált American Pie és egy egészen új szám is Madonna előadásában, amely William Orbit műhelyében született meg. A Time Stood Still már felkerült a listákra.
A pozitívumok ellenére Schlesinger filmjét én csupán Madonna és Everett kedvelőinek merem ajánlani...
Madonna,
akit bátran nevezhetünk akár kaméleonnak is, a provokatív look után 41
évesen végre a szelídebb, egyszerűbb külső mellett döntött. Sokan új szellemének,
a tíz évvel fiatalabb Guy Ritchie rendezőnek tudják be mindezt. A brit
rendező tavaly aratott óriási sikert az Agy és a két füstölgő puskacső
című fantasztikus humorú filmjével, amelyet már nálunk is játszanak a mozik.
Egyszóval Madonna, amióta a kislánya megszületett, sokkal visszafogottabb
és kiegyensúlyozottabb. Jelenleg második gyermekét várja — természetesen
Guy Ritchie-től. Hogy végül férjhez megy-e hozzá vagy sem, nem tudni, de
egy biztos: a pletykalapoknak van miről írniuk...
Vissza a tartalomhoz
Fesztiválra
hív benneteket a gyönyörű fürdőváros, Karlovy Vary, ugyanis július 5-e
és 15-e között itt zajlik a 35. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál.
A fesztivál legjelentősebb újdonsága, hogy a jubileumi évfolyam tiszteletére
a szervezők megtoldották két nappal, így tizenegy naposra bővült.
A fesztiválprogram fő vonalát természetesen az idén is a Versenyfilmek
kategóriája adja meg. Látható lesz egyebek között a lengyel színész és
rendező Jerzy Stuhr munkája, amely a néhány éve elhunyt Krzysztof Kieslowski
első forgatókönyve alapján készült. Világpremierként láthatjuk a japán
Sinohara Első szerelem (Hatauko) című filmjét és Deák Krisztina Jadviga
párnája című alkotását. A fesztiválon Makk Károly legnevesebb filmjeit
is bemutatják (Szerelem, Egy erkölcsös éjszaka, A játékos), mégpedig a
rendező születésének 75. évfordulója alkalmából.
Óriási érdeklődésre tarthatnak számot a következő filme is: Roman Polanski
A kilencedik kapu (The Ninght Gate) című műve Johnny Depp-pel a főszerepben
vagy Stanley Kubrick utolsó alkotása, a Tágra zárt szemek (Eyes Wide Shut)
— a „mintaházaspár", Nicole Kidman és Tom Cruise főszereplésével.
A fesztiválon, amelyről bátran állíthatjuk, hogy vetekszik a cannes-i vagy a berlini filmfesztivállal, természetesen nem hiányozhat majd a Horizont szekció sem, amely díjnyertes alkotásokat mutat be. Látható lesz például a cannes-i díjazott Bruno Dumont francia rendező L’Humanité és a brit Mike Leigh Tapay Turvy című filmje, amely a velencei fesztiválon nyert díjat.
A Függetlenek Fóruma minden évben igazi „csemegéket" kínál. A legnagyobbat
bizonyára Mary Harron új filmje, az American Psycho jelenti, amely egy
brutális gyilkosságról szól és egyben kegyetlen szatíra a nyolcvanas évek
Amerikájára. Hasonlóan nagy érdeklődésre tarthat számot Chris Smith American
Movie című munkája. Ebben a szórakoztató dokumentumban egy érdekes alakról
lesz szó, aki mindent elkövet, hogy híres filmes legyen.
A felsoroltakon kívül persze még rengeteg jó filmet láthattok. Amikor
e sorok íródnak, már azt is tudni, kik foglalnak majd helyet a zsűriben.
Ott lesz például Arik Kaplun izraeli és Saša Gedeon cseh rendező. Azt,
hogy milyen világsztárok látogatnak el az idén Karlovy Varyba, a szervezők
egyelőre nem árulták el. Biztosra vehetjük azonban, hogy Michael Douglas,
Ornella Muti vagy Woody Harrelson után hasonló kitűnő filmsztárok jönnek
majd el a neves fürdővárosba.
Ha kedvetek van kirándulni, gyertek el Karlovy Varyba! A diákoknak
mindössze 40 koronába kerül egy jegy, ha pedig akkreditáltatod magad: 1
nap — 150 Kč (5 nap — 300 Kč), és annyi filmet nézhetsz meg, amennyit
csak bírsz!
(tóth)
Vissza a tartalomhoz
Türelmes
várakozó. Hosszan érlelő. Figyel és tanul. Minden szerep új út. Cséplő
Eszter kitartó vándor. Kiállítások megnyitóin szaval, zenés drámában énekel,
mesejátékban mesél. Parasztkomédiában nevettet. A vándorlás keresés. A
megérkezés boldogság. Különösen egy tágas terasz széles napernyője alatt,
miközben a színésznő kávét és ásványvizet iszik.
Mindenekelőtt, boldog születésnapot!
— Nem te vagy az első köszöntőm. Reggel hétkor a mobiltelefonom ébresztett. Egy nagyon kedves barátom gratulált a messzi Törökországból. Eszébe jutottam a kamionjában. Eddig szerény születésnapjaim voltak, ma este megtörik a hagyomány. Sok embert meghívtam egy szórakozóhelyre, ünneplünk majd hajnalig.
Az ünnep volt, amikor először játszottál színdarabban?
— A szobalány szerepét kaptam Rejtő Jenő Jutalomjátékában. Jutalom volt a játék! Ezt éreztem akkor, másodikos gimnazistaként, mert amióta az eszemet tudom, színésznő szerettem volna lenni. Mózes Endre, örök magyartanárom rendezte az egyfelvonásost, ami egy jó csapat közös munkája volt. Csak kellett egy remek tanár, aki vezetett bennünket. Harmadikban Júlia lettem, a Rómeó és Júlia utcaszínházi változatában. Berek Márió volt a Rómeóm, aki később a Pomádéban Doddyként remekelt.
Ezek már Kiss Péntek József rendezései.
— Vele kezdtem ezt a szakmát. Tőle kaptam Frenchy szerepét a Pomádé című zselatini musicalben, a GIMISZ Színpad társulatában.
Sandy, Marty, Jan és Rizzo, vagyis a rózsaszín bombázók közül egyenes út vezetett Budapestre kilencvenötben?
— Szembe jött a szerencse. A Józsefvárosi Művelődési Központban rendezett szavalóversenyen Kopetty Lia, a HUM-ART színiakadémia vezetője volt a zsűri elnöke. A kiértékelés előtt odajött hozzám, s azt mondta, nem kell felvételiznem az akadémiájára, ha van kedvem hozzá, szívesen lát a diákjai között.
Mint a mesében.
— Mondtam már, hogy készültem erre a pályára. Köbölkúti alapiskolásként kezdtem szavalóversenyekre járni, ma is szeretem a pódiumot. Véletlenek nincsenek! Az sem volt véletlen, hogy a budapesti szavalóversenyre kerültem. Azonnal igent mondtam Kopetty Liának, boldogan mentem iskolájába.
Tanulni? Játszani?
— Magamba szívni mindent, ami színház! Szavalni, énekelni, mozogni. Mellette jöhetett a stílustörténet, a jelmeztörténet, a művészettörténet. Mesterségórák is, szépen egymás után. Közben a színpadon csiszolgattuk, amit tanultunk, előadásokat hoztunk létre. Kedvenc szerepem Adéla volt Bernarda Alba házából.
A Jemanja című darabban három különböző korú és sorsú nőt mutattál. Az Anya, Rita meg Maria utolsó szerepeid voltak Budapesten. Tavalyelőtt megint útra keltél.
— Itt jártunk az előadással a Jókai Napokon, akkor már éreztem, haza kell jönnöm. Igazából magam döntöttem, de Kopetty Lia adott útravalót. Azt mondta, adjon haza is az ember abból, amit tanult. Úgy érzem, többet hoztam onnan, mint amennyit vittem.
A Komáromi Jókai Színházban először Alfred Temple lettél, Tom Sawyer ellensége. Becky Teacher miatt.
— Boldog voltam, hogy karácsony előtt egy nappal játszani hívtak! Nem számított, hogy egy tizennégy éves úrigyereket kellett eljátszanom, aki egy velem egykorú lánynak udvarol. A fiúszerepeket lányok játszották. Feladat volt, meg kellett oldani. Az sem zavart, hogy két jelenetben kerültem színre. Nincs kis szerep.
Az idei évad más szerepeket hozott. Súgtál, sminkeltél, statisztáltál.
— Tudom, hogy sokan úgy gondolják, legutóbbi szerepemig nem kaptam igazi feladatot ebben a szezonban. De nem biztos, hogy nekik is az a fontos, ami nekem. Mert nekem sokat adott, hogy Beke Sándor rendező mellett súghattam azoknak az igazán nagyszerű színészeknek, akik a Szerelem című színműben játszottak.
Mi lett az útravalóval, amit Budapesten kaptál? Óvtad? Tartogattad? Gyarapítottad?
— Teljes mértékben. Ebben a szakmában bárhová szerződik az ember, mindent elölről kell kezdenie. Azzal a sok élménnyel együtt szeretem ezt az évadot, ami az utamba került.
Az Indul a bakterház hangos siker. Csámpás Rozi nagy szerep.
— Meglepődtem, hogy rám osztották. Aztán a meglepetés furcsa félelembe ment át, végül gátlásokkal indultam Rozi felé. Neves kollégák mellett kellett bizonyítani, csak ez járt a fejemben. Sokat segítettek, megnyugtattak.
Nem zavart, hogy Rozi annyi mindent megmutat?
— Ilyen a nő. Ledér, könynyűvérű, fehérmájú. Azt üzeni, vállalnunk kell a világ előtt, amilyenek vagyunk, a hamisságra rájönnek az emberek.
Otthon, Kisújfalun állt bakterház?
— Jártam is benne. Ugyanolyan látvány fogadott, mint amilyen Boráros Henrik díszlete lett. Emlékszem a ruhaszárító-köteles udvarra, a fészerre, arra, hogy milyen közel volt a fészer a házhoz. Bakterként anyai nagyapám sógora szolgált ott.
Pinczés István rendező egyenes utat kínált?
— Vigyázott a lépéseimre, de a tempót én választhattam. Igyekeztem. Úgy érzem, találkoztunk Rozival. Nem csak játszom, én lettem ő a színpadon. Most, hogy már megy a darab, még mindig javítok Rozin. Tökéletesítem. Az alapja erős, ezután csak hozzátehetek.
Meséi a kígyókról jó mesék?
— Nagyon jók! Mondatai vezetik a színésznőt.
A kínai horoszkóp szerint a Kígyó évében és a Kígyó jegyében születtél. Érzed?
— Nem lettem kígyó soha senki keblén. Nem voltam álnok. Mindig az emberek szemébe mondom, amit gondolok róluk. Persze, ezt sokan nem bírták elviselni, gyakran megfizettem az árát, de ezen a tulajdonságomon nem fogok változtatni.
Máson?
— Megszerettem ezt a várost, most itt szeretnék gyökeret ereszteni. Viszont Budapesten is ezt éreztem. Az idők változnak, a viszonyok nem. Komáromban közel vagyok a szüleimhez, itt élnek a barátaim. Úgy érzem, ebben a színházban a helyem.
Boldog vagy?
— Kezdem megismerni magam. Örökre hálás vagyok a szüleimnek, hogy korán hagytak önálló életet élni. Megedződtem. Akkor örülök igazán, ha nem csalódok azokban az emberekben, akiknek esélyt adok. Bátorítást a lelkemhez vezető lépésekhez.
Most nyár tombol legbelül?
— Igazi nyár!
Merre menne Eszter?
Egy hely, ahová feltétlenül elmennél: Elhagyott sziget a tengeren
Kettő barát, akiket elhívnál: Korcsek Kati, Dobai Hajni
Három kedves tárgy, amit magaddal vinnél: Johny, a plüssorángután,
zöld bögre, ezüst karikagyűrű
Négy dolog, amit ott nem tennél: Nem hallgatnék zenét, énekelnék. Nem
néznék tévét, én adnám a műsort. Nem ennék mást, csak gyümölcsöt. Nem búslakodnék,
elégedett lennék.
Ötórai teát adnál: Bruce Willisnek! Övé a világ második legszebb popsija.
Azóta, amióta megmutatta az Éj színe című filmben, a medencében lubickolva.
Igazi
mesebeli jóságos anyóka, az, aki mindig a kellő pillanatban érkezik, tanácsaival
útba igazít, aki megtalálja az elveszettnek hittet, aki reményt ad és beindítja
a gyógyulás folyamatát. Nem sarlatán, nem kuruzsló, hanem maga a megtestesült
jóság. Ő Parraghy Johanna, mindenki Jancsi nénije, aki - többek között
- az Alfa Klub, és a Szlovákiai Természetgyógyászok Egyesületének
is tagja.
Mi az, ami nélkülözhetetlen a gyógyításnál és feltétlen szükséges a gyógyuláshoz?
— „A kozmosz törvénye a szeretet. Nézd, itt van ez a 120 éves kép, amelyen Jézus kézrátétellel gyógyít. És Jézus nem azt mondja, hogy én az Isten fia meggyógyítottalak, hanem azt „menj el, a te hited meggyógyított téged". Mi emberek oly mértékben képesek vagyunk hatni a saját szervezetünkre, hogy ha az öngyógyítás, önuralom, önfegyelem, módszereit alkalmazva, testi és lelki gyakorlatok végzésével megtanulnánk használni képességeinket, talán orvosra sem lenne többé szükségünk. Ha törődenénk a testünkkel, s ezzel együtt tudatosítanánk, hogy urai is vagyunk e porhüvelynek, végre megértenénk és elfogadnánk, hogy a szellem uralkodik a matérián, és nem megfordítva. Ha ugyanis én elképzelem egy betegség elmúlását, az be is következik, mindössze képzelőerő, hit és tisztán pozitív gondolatok szükségesek hozzá. Így kezeltem ki a rákos melldaganataimat és a vese zsugorodásomat is. Ehhez persze addig kell dolgoznunk magunkon, míg el nem érjük az ehhez szükséges szellemi fejlődési szintet.
Mit takar a dolgozz magadon kifejezés?
— Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az én esetemben a klinikai halálom túlélése hozta elő képességeimet, melyeket persze azóta is folyamatosan fejlesztek. Az önmagunkon való dolgozáshoz nagyon jó kiindulópontot adhat a Cou Emil féle pozitív gondolkodás és a José Silva féle agykontrol-gyakorlatok, hogy csak a legismertebbeket említsem.
Összefér mindez a vallásos meggyőződéssel?
— Csak azok tehetik fel ezt a kérdést akik nem ismerik, vagy elkerülte figyelmüket, hogy mit üzen nekünk minderről Jézus Szent János Evangéliumának 14. szakaszában: „Bizony, bizony mondom nektek, aki én bennem hisz, amely tetteket én cselekszem ő is cselekedni fogja azokat, sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál.". Így jogosít fel maga Jézus, hogy igenis csinálhatom azt, amit én teszek, tehát gyógyíthatok, mélyebb tudati, pszichikai állapotban megkereshetem az eltűnt tárgyakat, embereket. Még ma is gyakran megmosolyogják azokat a fiatalokat, akik a Bibliát böngészgetik. Viszont hangsúlyozzák, hogy a művelt embernek ismernie kell a görög mitológiát. Én pedig azt mondom, hogy a Bibliát legalább úgy kellene ismerniük. A Biblia az a könyv, amely megmutatja a helyes utat, amelyen haladnunk kell, hogy lelki gazdagságra tegyünk szert. Tapasztalatból mondhatom, bármely problémám volt az életben, a Bibliában választ vagy útbaigazítást találtam a megoldásra. Mindamellett nyitott maradtam és nem lettem bigott.
Kik kérik a segítségét?
— Pillanatnyilag betegeim jórészt öngyilkosjelöltek, alkoholfüggők, lelkileg sérültek. Gyógyításuknál nagy segítséget nyújt a bioenergia felhasználása, vagy a telepatikus módszerek. A gondolatok befolyásolása, vagyis a gondolatátvitel jó eszköz a segítség nyújtáshoz, ám ha e képesség birtoklója visszaél tudásával, a rosszindulatú gondolat visszaüt kiötlőjére. Ez sok esetben a tudatalattink munkájának köszönhető, mely figyelmeztet a veszélyre.
A primitív ember tudatalattijában is működik ez a jelzőrendszer?
— Ott működik csak igazán. Képzeld el ezt az emberkét, ahogy sétál az
erdőben. Egyszer csak rossz érzése támad, s a tudatalattija jelzi "Fordulj
meg!". Ő hátra tekint, s még időben meglátja a leselkedő veszélyt, például
egy farkast, s így módja van a megmenekülésre.
Úgy tudom Jancsi néni nem híve a gyógyszerek, fájdalomcsillapítók
használatának. Miért?
— Ha egészségügyi problémáim adódnak, előszöri lazítok, összpontosítok, megimádkozom, lemegyek először alfa, majd fokozatosan théta tudati állapotba, elképzelem magát az adott gondot, majd körülveszem pozitív gondolatokkal és elképzelem a gyógyulás folyamatát. A fájdalom fontos jelenség, mert jelzi magát a problémát, ám mielőtt még elviselhetetlenné válna agyunk úgynevezett endorfint kezd termelni, ami csillapítja vagy teljesen elnyomja a fájdalomérzetet. Az ember ugyanis képes tudatosan serkenteni az agy endorfin termelését. Hasonló a helyzet a gyulladásos betegségekkel is, ám ez esetben szeretettel és megértéssel viseltetve a kórokozók iránt kérjük a gyógyulást. Mert mindennek az alfája és omegája a szeretet, mely képes megszüntetni a viszályokat, megbékéltetni a gyűlölködőket, meggyógyítani az emberiséget.
További Rómeó Vérzik koncertek júliusban:
július 8. Kamocs — Klikk Feszt, július 21. Tokaj-Hegyalja 2000 fesztivál,
július 22. Pat — MIK tábor, július 30. Kunszentmiklós
A szőke fiú végignézte az egészet, majd visszafordult barátjához, és újból nevetni kezdtek, maguk sem tudták már miért.
A harmadik megállónál leszálltak. Helyüket egy fiatal lány foglalta el. Talán még iskolás volt, de lehetett akár idősebb is. Ahogy elindult a busz, kényelembe helyezte magát. Kézitáskáját ölébe rakta és kibámult az ablakon. Azonnal megakadt a szeme az agyoncsapott szúnyogon. Zavarta, de nem tett semmit, inkább távolabbra próbált nézni, mintegy át a szúnyogon, de az mindig ott volt a szeme előtt.
Aztán leült mellé egy idős asszony. A lány rég látott ennyire öreg asszonyt, el is csodálkozott, hogyan utazhat teljesen egyedül, hiszen már járni is alig tud és legalább kilencvennek néz ki. Csendesen ültek egymás mellett, s a buszban is csend volt. Ugyanott szálltak le, a lány segített az idős hölgynek. A következő megállóig senki sem ült arra a helyre. Ott felszállt egy anya két gyermekével. Ő ült bévülre, apró kislányát ölében tartva. Talán két éves lehetett, vagy még annyi sem, a másik nyolc év körüli fiúcska volt. Durcás arccal bámult maga elé, aztán mutatóujjával rajzolgatni kezdett az előtte lévő ülés támlájára. Anyja a kislányával vesződött, aki nem akart nyugton maradni, fiára így nem is figyelt csak miután az odaszólt neki nem túl hangosan.
— Nekem kell az az autó.
— Megmondtam már, nem lehet, ne is halljam többet!
De a fiú tovább erősködött, anyja meg szidta. A kislány nem figyelt
már rájuk. Miután végre kényelmesen ült, kinézett az ablakon. Tekintete
megakadt a szúnyogon. Rövid ideig tanulmányozta, majd kis kezével odanyúlt
és leszedte az üvegről. Úgy tervezte, megkóstolja. Már közel volt ehhez,
amikor anyja elkapta a kézfejét és ledörzsölte róla – Pfúj! Ezt nem szabad
megenni- mondta, aztán készülődni kezdett a leszállásra.
Sziklás Róbert
Tóth Krisztina
olyan puhán, hogy észre sem veszed
hová haladsz, csak követed bután,
ahogy kanócként végigég Budán
a járda és a házig fölvezet,
pupilla-pilla nélkül néz a hold
a trópusvillogású parkra,
megáll a fellocsolt és elhagyott
parkoló kövén egy labda,
és kékes robbanásban bámulod,
ahogy forogsz egy égő testbe varrva.
Miklós László
Eszter szeretett otthon lenni, beülni a kis kuckójába és átadni magát gondolatainak. Ahogy most is ott gubbasztott gondjaival, hirtelen beugrott neki valami... A spájzba ment, úgy emlékezett, a sarokban még kell lennie egy üvegnek. Nem tévedett. Fogta az üveget és kivonult vele a konyhaasztalhoz. Egy hosszúkás poharat vett ki a konyhaszekrényből. Mindent az asztalra pakolt és leült a fehér, kopott vasszékre. Groteszk csendélet: egy gyönyörű lány a konyhában, egy üveg, pohár, mélabús tekintet...
Vékony kezei remegve nyúltak az üveg felé. Lecsavarta a tetejét és töltött az italból. Ujjai átfonták a poharat és mindkét könyökével az asztalra támaszkodva, üveges tekintettel kémlelte a tartalmát. A „megigyam-ne igyam" vívta ádáz harcát Eszter fejében. És ekkor elszánta magát. Végre mindent feledni szeretett volna.
Izzadni kezdett, erősebben markolva szájához emelte a poharat. A sárgás lé megindította Eszter nyáltermelését és fantáziáját. Nyelve megduzzadt, ízlelőbimbói ingerre várva meredeztek nyelvén, miközben egyre gyorsabban vert a szíve. Kockáról kockára lepergett előtte, mi fog történni, hogy fog kinézni, ha ezt most lehajtja, de már elszánta magát. Úgy nyelte el a folyadékot, mint egy mohó fekete lyuk. Forgatta szájában, ízlelgette minden egyes molekuláját. Már nem gondolt semmire. Üres volt a feje és a pohár is. Aztán megint töltött, és megint, és megint... míg az utolsó csepp is ki nem gördült az üveg aljáról.
Forogni kezdett vele a világ, majd mély depresszióba esett. A szobájába botorkált. Végigterült az ágyán és csak bámulta a mennyezetet. Órák teltek el, de ő mozdulatlanul feküdt, maga elé révedve. Így is találtak rá. Csupán ennyit írt búcsúzóul: Bocsássatok meg, de talán ott jobb lesz nekem. Szerettelek titeket. Eszter.
A
román–magyar határon álltunk, útban Kolozsvár felé, mikor belelapoztam
Éva útlevelébe. Nem tudtam eldönteni, hogy a pecsét amit látok, az Neapol
Meg is kértem, hogy meséljen a pecsétek eredetéről.
— Az óvodában a Napocska énekkörbe jártam. A tanáraim már akkor észrevették, hogy nem énekelek hamisan. Zongorázni hétévesen kezdtem, és egyáltalán nem utáltam a zongoraleckéket. Tizenöt évesen törtem be a piacra, mondhatni, akkor fedeztek fel. Elvégeztem a konzit, majd a zeneakadémiát. Azóta szabadlábon élek. Bocsánat, rosszul fogalmaztam, a börtönviseltekre szokás ezt mondani, szóval szabadúszó vagyok. A kanadai pecsét úgy született, hogy mint szabadúszónak eleinte nem volt mit csinálni, unalmamban elkezdtem versenyekre járni. Majd Montrealban nyertem egy egyéves kanadai ösztöndíjat. 1996-ban debütáltam a prágai operában Strauss Denevérjével, majd ugyanezt énekeltem Japánban is.
Nagy sikerünk volt, nagyon tetszett a japánoknak a darab. Sokkal fogékonyabbak a zenére, mint bármilyen más országban az emberek. A zeneiskolákban a Kodály módszert tanítják, és ez meg is látszik, hisz rengeteg a jobbnál jobb zenész és karmester. A japán turné amúgy is fantasztikus volt, mondhatni azt is, hogy zavaróan precíz. Mindig minden pontosan a helyén volt, nem volt keveredés, nem voltak hisztirohamok. Elég, ha annyit mondok, hogy nem ismerik azt a szót, hogy selejt. A vonatok másodpercre pontosan közlekednek. Szerintem, ha késne, a mozdonyvezető harakirit követne el. Vad urbanizmus, hatalmas felhőkarcoló mellett kicsi japán templom. Mindenütt tisztaság, az utcán senki sem dohányzik. Ha csak vettél egy öt grammos kristálycukrot, amit nálunk a kávé mellé szokás adni, azt külön becsomagolták neked, és még masnit is kötöttek rá. Egyszerűen a japán ember számára te vagy a legfontosabb, mindent elkövet azért, hogy a kívánságaidat teljesíteni tudja. Na meg aztán itt van az ázsiai konyha, egyenesen imádom, de természetesen mindent csak a fagyi után. A fagyi az életem értelme. Fagyit eszem fagyival és rengeteg tejszínhabbal. Ezért aztán bizonyos kajarendszer szerint élek, hogy ezt megengedhessem magamnak. (Szenvedtem eleget a három nap alatt ettől a kajarendszertől! — a szerz. megj.) Itt Erdélyben nagyon sok tehenet láttam, már eleve ettől nagyon szimpatikus egy ország, hisz akkor nagyon sok tejszínhabjuk lehet. Aztán itt van ez a Drakula, magas fekete pasi, igéző szempár, határozott fogak. Kell ennél szebb hely ?
Mondjuk itt van még Nepál. Az egy időutazás, mintha száz évvel visszamennél az időben. Nincs elektromos áram. Gyönyörű, érintetlen természet. Az emberek a falukban a tornácról integetnek, hogy térjünk be egy teára. Nem lopnak az emberek. Nincs is mit.
Azáltal, hogy ilyen sokat utazom, nagyon sok barátra tettem szert szerte a világon. Minél több kultúrát, vallást ismersz meg, annál inkább rájössz arra, hogy bizony minden ember egyforma. Nem szeretem kategorizálni az embereket, én magyar vagyok de ez nem jelent semmit. Ugyanolyan szívélyességgel kínáltak meg engem Nepálban jaktejjel, mint itt Kolozsváron szilvapálinkával.
Azok után, hogy ennyi mindent láttál és ennyi mindent elértél, mire vágysz még az életben a fagyin kívül?
Nagyon szeretném elénekelni Bartóktól a Kék szakállú herceg várának női főszerepét. Az egyik legnehezebb szerep amit operaénekesnő énekelhet. Kíváncsi vagy még valamire? Ha nem, akkor nézzük meg, hogy milyen a fagyi Kolozsváron.
Az
...ergo sum polgári társulás nem ismeretlen a kultúrát szerető, - ismerő
nagyközönség előtt. Nevükhöz fűződik a CSITT (Csallóközi Ifjú Tájképfestők
Társasága) komáromi bemutatkozása, illetve az „Ilyen vagyok„ címmel meghirdetett
önarckép gyermekrajzpályázat. Többek között erről beszélgettem Pém Zs.
Pammal, a társulás ügyvivőjével, alapító tagjával, aki művészettörténész-hallgató
Budapesten.
— Szóval, miért pont ez a nevünk? Ismered a mondást: Cogito ergo sum. Gondolkodom, tehát vagyok. Nos, mi gondolkodunk, teszünk is valamit, például kiállítást szervezünk – tehát vagyunk! És létrejött az ...ergo sum! Alapítványnak indult, végül polgári társulásként lett bejegyezve. Alapítótagok: Ferenczy Norbert alias Soma, Bial Pál és jómagam. Rögtön munkával kezdtük tevékenységünk; szétküldtük a gyermekrajzverseny-pályázatokat az iskolákba. (Csak a margóra: nagy nehézségek árán tudtuk csak megszerezni az iskolák címét. Hogy miért? Végül is a Katedra szerkesztősége segített.) Több mint 500 magyar tannyelvű iskola van hazánkban, ebből 300 alapiskola. Annak ellenére, hogy a pályázatokat minden iskolába kiküldtük, sőt a Katedrában is megjelent, csak 56 iskola jelzett vissza. Mint utóbb kiderült, a rajztanárok sok helyen meg sem kapták a felhívást – már az igazgatónál elakadt. Szóval megvolt a nevezés, megvoltak a beküldött pályaművek, melyek a bizottság által elbírálásra kerültek. A bizottság tagjai voltak: Alexej Kraščenič akadémikus festő a pozsonyi képzőművészetiről, Sebők Zoltán esztéta Budapestről, Farkas Veronika művészettörténész és Nagy János szobrász. A bizottság 90 képet, rajzot választott ki, évfolyamonként tízet. Ebben a tízben benne foglaltatik az első három helyezett is. Érdekes megállapítás, amire a zsűri is felhívta a figyelmünket, hogy míg az 1-4 osztályosok ösztönösen rajzoltak, őszinte gyermekrajzokat készítettek, addig az 5-9 évfolyamban alig volt tapasztalható némi előrehaladás a fiatalokhoz képest. Néhány rajz csúszott csak be, ahol észre lehetett venni – ez a gyerek rajzórákra jár – foglalkoznak vele. Díjazottak is lettek. Igaz, hogy a számítógépes grafikák világában élünk, de szerintem egy építészmérnök vagy egy designer is itt indul el – megszerettetik vele a rajzolást.
Tehát március 30-án, a pozsonyi Magyar Kaszinóban volt a kiértékelés és eredményhirdetés. Itt volt látható először a 90 rajz, festmény. Szinte minden iskola, kinek diákjai díjazottak vagy kiállítottak lettek, képviseltette magát. Ezután a kiállítás átkerült Rimaszombatba, a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyre. A következő állomás Komárom volt, a Tiszti Pavilon épülete, pontosabban a Medicína egészségügyi központ folyosói, majd Dunaszerdahely, a Duna Menti Tavasz ideje alatt. Ősszel majd végül Kassán lesz látható. Talán még annyit elmondanék, hogy a díjazott gyerekeket sikerült eljuttatnunk a SYMPAT nemzetközi alkotótáborba Pathra és a szímői kézműves táborba.
Távlati tervek? Amennyiben némi pénzt kapunk az alapítványoktól, úgy a rajzpályázatunkat szeretnénk évente megszervezni, más-más témát adva a gyerekeknek, egyfajta hagyományt teremtve ezzel. Lesz gyermekvers-pályázat is, szintén általános iskolásoknak, a szakzsűri elbírálása után a legjobbakat könyv alakban szeretnénk megjelentetni. A pályázatok szeptemberben indulnának az iskolákban.
Más. Ami — egyelőre — szintén csak terv. Szeretnénk a felvidéki könyvtárakat magyar szépirodalmi könyvekkel feltölteni, persze amennyiben a pályázatunk meghallgatásra talál. Ez lenne a legfontosabb akciónk jövőre.
Végül is az ...ergo sum célja a felvidéki magyarság bárminemű
kulturális tevékenységének támogatása. Mindenki ötletét, segítségét szívesen
vesszük, aki csak egy kicsit is komolyan gondolja a felvidéki magyarság
életben tartását!
(Információk a szerkesztőségben.)