Milánóból
érkezett. Pár perc budapesti lakásában, aztán az autópályán haza a családhoz,
néhány óra otthon, megint Budapest, majd ismét az olaszok. A huszonnégy
éves komáromi lány bírja a tempót. Csütörtöki Zsuzsa a milánói Elite ügynökségnél
ezt is megtanulta. Arcán nyoma sincs a fáradtságnak, amikor a szemembe
néz.
Az
angliai születésű, mindössze 25 éves színésznő, Kate Winslet nagyobb sikereket
tudhat maga mögött, mint a legtöbb hasonló korú pályatársa Hollywoodban.
Gondolom egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a Titanic női főszerepének
eljátszása után — az isteni Leonardo DiCaprio oldalán — a legtöbb új forgatókönyvet,
új szerepet neki ajánlották fel. S bár sokan azt tanácsolták Kate-nak,
hogy vállalja el a szerepeket, hiszen végre meggazdagodhat, ő alaposan
meggondolta, kivel akar együtt dolgozni.
A Hideous Kinky című filmben egy hippi nőt alakít, aki a hatvanas évek végén lányaival Londonból Marokkóba utazik. A Holy Smoke című vallási témájú drámát pedig — amelyben szintén a főszerepet bízták rá — már játsszák a mozikban. A filmet az ausztrál Jane Campion rendezte. Kate egy fiatal nőt játszik benne, aki Indiába megy. Itt ismerkedik meg egy guruval, és az ő hatására elutasítja a nyugati civilizációt. A szülei akár erőszak árán is megpróbálják meggyőzni...
Kate a filmbeli alakítás kedvéért lefogyott vagy öt kilót, s ezzel elérkeztünk a színésznő „kedvenc" témájához. A Titanic után az újságírók ugyanis állandóan arról írtak, hogy Kate alaposan meghízott. A szép filmszínésznőt bántották fölösleges kilói, de még inkább, hogy már mindenki ezzel foglalkozott. Azóta némileg megváltozott a helyzet, hiszen Kate a Hideous Kinky forgatásán megismerte jövendőbeli férjét, Jim Threapletont, és ő ilyen dundiként fogadta el. A házaspár szeptemberre várja első gyermekét.
Kate az angliai Readingben született egy színészházaspár gyermekeként, tehát senki sem csodálkozott a családban, hogy ő is ezt a pályát választotta. Ráadásul két nővére is a színjátszással keresi meg a kenyerét. Állítólag Kate már ötévesen kijelentette, hogy színésznő lesz... A szülei tizenegy éves korában íratták be a helyi színiiskolába, és két év múlva megkapta élete első szerepét — mégpedig egy reklámban. Ezután jobbára musicalek és vígjátékok következtek. Mindössze tizenhét éves volt, amikor a meghallgatáson több mint százhetven társát maga mögé utasítva a Heavenley Creatursban megkapja a szerepet. Peter Jackson új-zélandi rendező Juliet Hulme leszbikussággal kacérkodó iskoláslány szerepét bízza rá. A film világszerte hatalmas sikert aratott, és az alkotást 1994-ben Oscar-díjra jelölték. Ezután Ang Lee bízta rá a nálunk is bemutatott Értelem és érzelemben az egyik jelentős szerepet — Emma Thompson húgát játszotta. Ebben a filmben és a Titanicban nyújtott kitűnő alakításáért természetesen Oscar-díjra jelölték.
A következő évben a Jude című filmben láthattuk viszont, majd Kenneth
Branagh rendező és színész ajánlotta fel neki Ophelia gyönyörű szerepét
a Hamletben.
A Titanic után jogosan azt gondolnánk, hogy a rajongói egy másodpercnyi
nyugtot sem hagynak neki, ám ez szerencsére nem így van. Egyszerűen azért,
mert Kate nem sokat tartózkodik Amerikában.
1978.
június 25-én született Losoncon. Édesanyja a sportfogadási iroda vezetője
Füleken, édesapja a városi karbantartó vállalat munkatársa, öccse, Lajos
Budapesten élő újságíró. Mokány Csaba alapiskolásként a Zsibongó nevű,
országosan ismert gyermekszínjátszó-csoport tagja volt, Szvorák Zsuzsánál
és Kerekes Évánál ismerkedett a színház világával. Középiskolásként szerepelt
a kassai X Iparista Kisszínpad A falon túl és Bachus című fesztiválgyőztes
darabjaiban, melyeket Czajlik József ( ma rendező szakos főiskolai hallgató)
rendezett. Visszatérve Fülekre, Mázik István rendező Zsákszínházának tagja
lett. A Macskajátékban Józsit, a Képzelt betegben Kolikacius doktort játszotta.
Leszerelése után a Fekete Péter című nagyoperett címszerepe várta. Az ebben
a szerepben nyújtott alakítására figyelt fel Kiss Péntek József, a Komáromi
Jókai Színház igazgatója.
Raktáros volt, munka mellett a Füleki Városi Televízió riportere lett, majd katona, mielőtt Kiss Péntek József színigazgató Komáromba hívta tavaly nyáron. Mokány Csaba elbúcsúzott barátaitól, akikkel oly sokat beszélgetett a színházról, s akik már másnap hiányoztak neki, összepakolt, és elindult. Hozott néhány hasznos holmit, amikről azt gondolta, szüksége lehet a színészlakáson. Cipelte az emlékeit országszerte ismert színtársulatukról. Álmokat is, persze, terveket. De mindenekelőtt elszántságát hozta a Jókai Színházba, nyitottan az újra. Meg azt a különös tüzet, amit középiskolásként kapott, és azóta őriz. Huszonkét évesen is, játék közben, valamennyi szerepében.
Mit éreztél az évadnyitó napján?
—Azt, hogy olyan pici vagyok, mint egy porszem. Tébláboltam, mint bárki,
ha idegen helyre lép, visszafogott voltam, és figyeltem, hogy mi történik.
Moliére meg Örkény hősei után tavaly Fekete Pétert játszottam otthon, a
Zsákszínház nevű társulatunkban. Bizonyítottam a szerepben, elismertek
a többiek, úgy viszonyultak hozzám. A Jókai Színházban pedig én lettem
az új stúdiós. Csepp a tengerben. Bátortalan lépésekkel indultam. Később
mondták is a kollégák, hogy ez látszott a játékomon az első hónapokban.
Tapogatóztál? Kerestél?
— Közben mindezt élveztem! Újra kellett kezdenem azt, amit Füleken
már elértem. Mindenem lett a színház, máshol nem érezném ennyire jól magam.
Végképp kiderült, hogy embereknek mutatod majd más emberek sorsát?
— Először csak a hobbim volt a színjátszás. A szellemisége kassai iparistaként
érintett meg. Később pedig már én is elrejtőztem egy-egy figura mögött.
Nem azért, hogy mutogassam magam. Amiatt, hogy ez egy álomvilág. Ebben
mindent szabad, ide bármikor elmenekülhetek. Mert nekem néha elég egy rossz
pillantás, egy műmosoly, egy nem őszinte mondat, és kikészülök.
Ennyire érzékeny vagy?
— Az apró dolgokra igen.
Bírod a színház tempóját?
— Korán hozzászoktam, hogy mindig csináljak valamit, sohasem üldögéltem
ölbe tett kézzel. Ám ha megállok, oda a ritmus. Hajlamos vagyok arra, hogy
ellustuljak.
Feldolgoztad már, hogy első nekifutásra nem vettek fel a színművészeti
főiskolára az idén?
— Viszonylag könnyen. Nem mondom, hogy nem bántott. Tudom, hogy nem
vettem szigorúan a felkészülést, nem tettem meg érte mindent. Jövőre ismét
megpróbálom. És utána is, azután megint. Amíg csak kell.
Megszoktad a színpadot? Ahol sokfélének kell lenni, sok mindent kell
bírni, és mindig bizonyítani.
— Amikor szeptemberben megkaptam a Postás szerepét Barta Lajos Szerelem
című színművében, kissé meglepődtem. Öt mondat volt. Sóhajtottam, és Fekete
Péterre gondoltam. Három felvonás, címszerep, a Postás meg hegy után völgy.
A próbafolyamat közben aztán rájöttem, milyen nehéz. Két percem volt egy
karakter bemutatására, egyértelmű, hibátlan mozdulatok kellettek. Csak
egyszer láttak, nem mehettem vissza javítani. A tapasztalt, idősebb színészek
elmondták a lényeget. Hogyan kell felépíteni egy ilyen figurát, mit kell
megfogni a szerepben.
Bábunak lelket adni talán még nehezebb feladat. Senkiházi de Szépreményű
Ferdinánd meg az ő csizmás kandúrja a gyermeknézők kedvence lett.
— Nekem is a szívemhez nőtt. Személyiségében a hozzám legközelebb álló
figura az évad figurái közül. Bennem is megvan az a kis maflaság, de mindig
ott van mögötte a jóindulat és a szeretet. Pedig megszenvedtünk egymással.
Az öltözőmben lógott a bábu, próbák és előadások előtt is gyakoroltam a
mozgatását. Kecskés Marika rendező megtanított arra, hogy a báb nemcsak
egy eszköz, hanem én magam vagyok, lekicsinyítve egy fadarabba. A csizmás
kandúr az egyik kedvenc darabom a lassan véget érő évadból.
Mi adott még élményt?
— A kőszívű ember fiai , s benne Gábor, a huszárfelcser . Akkorra már
kezdtem otthonosan érezni magam a színházban, eltűnt a gátlásom, ha színpadra
léptem. Lestem Gali László rendező minden mozdulatát. Öröm volt vele dolgozni!
A Leánder és Lenszirom című mesejáték a sok szerep miatt élmény. Kilencszer
öltözöm át az előadás alatt. Egyszer Fa vagyok, máskor Bong Dong tábornokként
jelenek meg, majd Kárókatonává válok, azután Szövőlepke leszek és Denevér,
végül pedig Vaknadály. Mind közül őt kedvelem. Külön előadás ami az öltözések
idején a színfalak mögött játszódik. Érdekes feladat hirtelen átállni egyik
karakterből a másikba.
Jóska, az Indul a bakterház című népi bohózat egyik csendőre milyen
jellem?
— Csendőr. Ki lehet figurázni. Megboszszulhatjuk a gyorshajtásért,
a tilosban parkolásért kapott bírságokat... Szeretek vezetni. Igaz, motorom
sosem volt. Csak az unokatestvérem motorkerékpárjában gyönyörködhettem,
autót is a haveroktól kértem kölcsön, de jó dolog száguldozni. Igaz, sosem
kaptak gyorshajtáson. Emellett teniszezem és úszok.
Úgy tudom, a Rák jegyében születtél.
— Ezért imádom a vizet! Az ízét. A hangját, amikor esik az eső, és
az ablakpárkányon kopog. Megnyugtat. Néha annyira, hogy elalszom, miközben
hallgatom.
Honnan a tűz, ami viszont éltet a színpadon egy-egy szerep megformálásakor?
— Minden előadást úgy kell játszani, hogy közben kiteszed a szíved,
a lelked. Komolyan kell venned a játékot, őszintén, nyitottan végezni a
dolgod. Czajlik Józseftől hallottam ezeket először az X Iparista Kisszínpadban
Kassán. A „tüzet" kell átadnod a közönségnek, s ha igazul csináltad, a
közönség átveszi, és visszaküldi. Az X-ben igyekeztünk tiszta lélekkel,
lángoló szívvel játszani. És a nézők felküldték a tüzet a színpadra. Megperzselt
a láng. Remélem, lesz erőm, hogy sohase engedjem kihunyni!
27/165/68 katolikus lány keresi azt a tisztességes, intelligens és káros
szenvedélyektől mentes férfit, aki társa tudna lenni egy életen át. Fényképes
leveleket elsősorban a GA és SA járásokból várok.
Jelige: „Orgona"
165/42 barna hajú, barna szemű lány, aki szeret kirándulni, diszkózni,
zenét hallgatni megismerkedne 19-25 év közötti fiúval.
Jelige: „Vétkezz velem"
19/176 barna hajú, barna szemű fiú szeretne megismerkedni 17-20 éves lánnyal, aki a társaságára vágyik. NY, LV, BP. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Találjuk meg egymást"
Italian boy, 34 old years, good-looking, graduate, teacher, cultur, art, wit max 28 old years, pretty and intelligent. Photo. Dario Roman. Via Dell’ Anta 137, 32100 BELLUNO, ITALY
26/187 barna hajú és szemű, káros szenvedélytől menetes fiú szeretne megismerkedni komoly kapcsolat céljából egy lánnyal. Fényképes levelekre válaszolok. Jelige: „Együtt könynyebb"
27 éves barna hajú, barna szemű komáromi srác szeretne megismerkedni csinos, kedves komoly kapcsolatra vágyó lánynyal a KN, NZ, DS, LV járásokból. Fényképes levelek előnyben. Jelige: „Együtt a nyarat és a jövőt"
19/168 barna hajú és szemű lány vagyok. Szeretnék megismerkedni 20-25 éves, káros szenvedélytől mentes, zenét kedvelő, őszinte, barátságos fiúval tartós kapcsolat reményében. Fényképes levelek előnyben a DS, SC, BA járásból. Jelige: „Hiszem, hogy létezel"
30-as értelmiségi ezúton keresi belső emberi értékekre igényes, nem dohányzó, római katolikus, gyermekáldást vállaló, feleségként magyarországi otthonába költözni szándékozó hajadon ismeretségét. Kézzel írt bemutatkozó levelet küldő, egész alakos színes fényképet mellékelő, Párkány, Komárom, Érsekújvár környékbeliek előnyben. Jelige: „Kék Duna hercegnője"
26/186/78 káros szenvedélytől mentes, barna hajú és barna szemű srác szeretne megismerkedni korban hozzá illő szintén káros szenvedélytől mentes, csinos, karcsú, hosszú hajú lánnyal a DS, SA, KN járásokból. Jelige: „Remény"
32/175/67 absztinens legényember megismerkedne megbízható, becsületes,
szeretetre vágyó, romantikus lánnyal tartós kapcsolat céljából. Fényképes
leveleket várok az érsekújvári járásból és környékéről, de nem feltétel.
Jelige: „Kölcsönös szeretet és szerelem"
Italiano cerca ragazza per amicizia (convivenza) matrimonio, disposto
a trasferirsi. Scrivere:
CAMPOSERANIO EMO, Via LUIGI BAILO 5/5, 16141 GENOVA, ITALIA, Tel.:
0039 0333 2890288
26/169 csinos, életvidám, családcentrikus lány korban hozzáillő barátot
keres.
Jelige: „Páros élet"
Két vidám lány 24/165 és 24/177 keres 25-33 év közötti intelligens,
jókedvű, káros szenvedélytől mentes, szimpatikus srácokat. Fényképnek örülnénk.
Jelige: „Forró nyár"
ITALIAN BOY, GOOD-LOOKING AND PLEASANT, WOULD LIKES TO CORRESPOND WITH
A GIRL FOR FRIENDSHIP OR MORE. SEND A PHOTO AND WRITE IN ITALIAN
TO: FRANCESCO PANETTA, VIA SAEGINA 23/3, 50 145 FIRENZE (ITALY)
Az
új Világzenei Nagyszínpadon minden este 17.30-tól 23.00-ig két külföldi
és két hazai sztár szerepel, majd a programot hajnali 1 óráig tartó táncház
zárja.
A Pall Mall Night Zone Party Arénában, amely a Pepsi Sziget legnagyobb fedett helyszíne, és Magyarországon az első ilyen méretű sátor, minden nap nemzetközi sztár DJ-k lépnek fel a közel 7000 vendég előtt. A Szigetre ellátogató világ-élvonalbeli lemezlovasok ilyen mérvű és szintű részvétele egyedülálló Magyarországon.
A Nagyszínpad eddig konfirmált fellépői: Lou Reed, Susan Vega, Die Toten Hosen, Chumbawamba, Apollo 440.
A „rockosabb" fellépők listáját gyarapítja még a kaliforniai punkzenekar,
a Bad Religion. A tervek szerint koncertet ad a Thr Bloodhound Gang is.
A szervezők tárgyalást folytatnak az Oasis, a Rollins Band, a Guano Apes
és a Die Arzte zenekarokkal is.
Az Arany Ászok Grundeszliga területén idén is folytatódik a futballőrület.
A szorgalmas pohárgyűjtögetőket még a tavalyinál is szélesebb választék
és több ajándék várja. A focipályák melletti hűtőkocsiknál a legnagyobb
forróságban is hideg sörrel hűthetik le magukat a csapattagok.
Tovább javul a vendéglátás színvonala. A Pepsi Sziget idei vendéglátási
rendszerében nagyobb választékra, több ülőhelyre számíthatnak vendégeink.
Új étterem-övezet jön létre
a régi kemping egy részén, ahol új, hangulatos hellyel bővül a Sziget.
Ezzel egyidőben megszűnnek a Fő utcán sorakozó büfék, amelyek akadályozták
a forgalmat.
A fesztiválra vásárolható hetijegy június 24-ig nyolcezer forintba, augusztus 1-ig kilencezer forintba, a helyszínen pedig tízezer forintba kerül. A csak a helyszínen kapható napijegy ára kétezer forint.
1994-ben már kerek százezerrel több vendég kíváncsi a woodstocki jubileum apropóján szerveződött Eurowoodstockra, amelyen a 25 évvel korábbi esemény sztárjai közül is fellép jónéhány. A siker és az anyagi veszteség óriási. Miközben a Festival Welfare Service, a világ egyetlen fesztiválminősítő szervezete „A világ legjobb fesztiválja"-ként emlegeti a második Diákszigetet, a szervezők 19 millió Forint veszteséggel zárják a nyarat.
1995-ben hét nap alatt 4 külföldi sztár fordul meg az Óbudai Szigeten. Az érdeklődés nő, a dolgozók száma meghaladja a 4 ezer főt.
1996-ban válik igazán jelentőssé a Nagyszínpad programja, amikor egyrészt Slash, Iggy Pop, a Therapy? és a Prodigy is színpadra lép, másrészt a Pepsi névadó szponzorként 3 éves szerződést köt az azóta Pepsi Sziget néven ismert fesztivállal.
1997-ben további növekedés: 20 helyszínen 600 program, 7 nap alatt 14 világsztár, (köztük David Bowie, a Motörhead, a Rollins Band és a Faith no More) a Music Television Europe kitüntetett figyelme mellett. Az MTV azóta minden évben jelentős műsoridőt szentel a fesztiválnak. A fesztivállátogatók száma meghaladja a 260 ezer főt.
1998-tól (amikor a Sziget a Rammstein, Coolio és a Chumbawamba mellett a BoneyM-et is vendégül látja) az éjszaka működő színpadok hangszigetelt sátrakba költöznek, ezzel is biztosítva az óbudai polgárok nyugalmát. Ugyanebben az évben a Sziget, Európa más, vezető fesztiváljaival közösen hozza létre a Yourope-ot, az európai zenei fesztiválszövetséget.
1999-ben, amikor a Fesztivállal kapcsolatban negatív kritika szinte
egyáltalán nem jelenik meg, a látogatottság eléri a 297 ezer főt. Színpadra
lép a Faithless, a Brand new Heavis, az Asian Dub Foundation, Jovanotti,
és a hét zárásaként a Kool and The Gang.
Nos, mára bebizonyosodott, hogy a szigetlakók nagyobbik hányada nem
a külföldi sztárok kedvéért szigetel egy héten át. Rengeteg jegy elfogy
még azelőtt, mielőtt a fellépők listája teljessé válna, azaz nem
fogyasztók akarnak zenét fogyasztani, hanem emberek akarnak kikapcsolódni,
együtt lenni, kilépni ebből a savanyú, agyonszabályozott világból, vagy
ha úgy tetszik „társadalomból", és saját társadalmat építeni, hasonszőrűek
közt élni, legalább egy hétig. A gondolat zseniális, a helyszín úgyszintén,
nyugodtan nevezhetjük a kultúra szigetének, mára a nyárspolgárok is így
nevezik, csodák csodája... 1993-ban még csak negyvenháromezren érdeklődtek,
tavaly viszont a közönség létszáma elérte a háromszázezres álomhatárt,
azaz egy héten át Magyarország második legnagyobb városa működött az Óbudai
hajógyári szigeten. Ha a szigetelő teljesen el akar szigetelődni, nem is
muszáj kilépnie a nagyvárosba, hiszen minden, ami a létfenntartáshoz kell,
beszerezhető a helyszínen, beleértve még az Internetet is. Ez Európa legnagyobb
szabású és leghosszabb fesztiválja. Aki ezt még mostanáig sem fogta fel,
az magára vessen. A többiek pedig jól tudják, milyen közel van Budapest.
Juhász Katalin
Tíz
éve már annak, hogy a galántai járásbeli 1600 főt számláló Hidaskürtön
nekivágtak, hogy átverekedve a bürokrácia útvesztőin — az akkori Csehszlovákia
területén elsőként — megkezdje működését a Középfokú Magán Szakmunkásképző
Intézet. Még abban az évben öt szakmával és 36 diákkal meg is kezdődött
az oktatás. És annak ellenére, hogy voltak, akik megpróbáltak akadályokat
gördíteni az iskola hatékony működésének útjába, két évvel később már több
mint 500-an jelentkeztek a hidaskürti magániskolába! Az eltelt évtized
alatt iskolahálózattá terebélyesedett intézet — mely azóta már Magán Kereskedelmi
Akadémiával is kiegészült — berkeiből már mintegy 2000 (ebből Hidaskürtön
700) végzős diák került ki. Az egész egy családi vállalkozás keretén belül
működik, melynek élén Cservenka János mérnök áll, aki a beszélgetésünk
elején leszögezte, hogy ez esetben nem szereti a vállalkozás szót. Ők úgy
érzik, hogy ez egy küldetés.
Mi az iskola alapfilozófiája? — kérdeztem az iskola alapítójától
és egyben igazgatójától: Cservenka Jánostól, akinek munkáját, emberségét
a magyar állam is elismerte (Széchenyi-díj, 1995).
— Iskolánk a szlovákiai magyarság gazdasági függetlenségét elősegítő
szakembergárda nevelését és minőségi oktatását tűzte ki feladatául. Mint
nemzetiségi iskola olyan képzést igyekszik nyújtani, amely erősíti a magyarságtudatot,
ugyanakkor nem sérti a többségi nemzet érdekeit, önbecsülését. Célunk,
hogy diákjaink a kor kihívásainak megfelelően, rugalmasan és kreatívan
reagáljanak.
Gyakorlati téren ez mit jelent? Miért van szükség egy ilyen iskolára,
ahol még ráadásul tandíjat is kell fizetni? Hogyan néznek szembe például
a magyar vidékekre eléggé jellemző munkanélküliséggel?
— Szükség volt a magániskolára, mert a rendszerváltást követően a nagyüzemi
termelés szétesőben volt. A tömeges képzést ugyan nem nehéz megvalósítani,
de a munkaerőpiacon történő elhelyezésük annál inkább körülményesebb. Nem
tömeget kell képezni, hanem egy-egy szakmában azt a 8—10 tanulót, akit
a régió elbír. Tehát nem indítunk egy szakmában 30 diákot még akkor sem,
ha esetleg 50-en jelentkeznének, amennyiben tudjuk, hogy csak 10-en tudnak
majd a szakmában érvényesülni. Nem azért fizet a szülő három évig a gyermekéért,
hogy aztán munkanélküli legyen. A lényeg az, hogy diákjaink idehaza, tehát
a Felvidéken érvényesülni, boldogulni tudjanak. Erről az 1990-ben kitűzött
céltól a mai napig sem tértünk el. Az út ugyan néha göröngyös, de nyílegyenes.
Attól váltunk hitelessé, hogy a szavak és a tettek egybecsengenek.
Az
eredmények mit mutatnak?
— Évente kb. 100 diák jelentkezik hozzánk, és örömmel mondhatom, hogy
a munkaerőpiacon nagy a kereslet a végzőseink iránt. Amellett, hogy tudnak
dolgozni és alkotni, fel tudnak mutatni egy tisztességes emberi magatartást
is. Azt a hitet, hogy tisztességes, becsületes munkával is lehet ötről
hatra jutni. Ha valaki ebben kételkedik, az jöjjön el, és nézze meg.
Milyen szakmákat oktatnak?
— Igyekszünk rugalmasan reagálni a piaci igények alakulására. Iskolánkban
jelenleg a hároméves tanulmányi szakon leendő fodrászok, szakácsok, festők,
asztalosok, elárusítók, szabók, cukrászok, pékek, villany-, vízvezeték-
és autószerelők, kőművesek és cipészek tanulnak. A négyéves érettségivel
végződő tanulmányi szakon pedig kozmetikus-, pincér-, műszerész- és műbútorasztalos-képzés
folyik, és persze ide sorolhatók a kereskedelmi akadémiánk diákjai is.
Mennyiben változtak a körülmények a tíz év alatt? Nem riasztja vissza
a szülőket, hogy tandíjat kell fizetni?
— Érezhető a lakosság gazdasági helyzetében történő hanyatlás. Mikor
tíz éve elkezdtük az oktatást, még nem jelentett túl nagy gondot az 500
koronás tandíj megfizetése (mely ma már azért több, de még mindig jóval
alacsonyabb, mint egy átlagos dohányos havi kiadása a cigarettára — a szerk.
megj.). A kezdeti években nem volt ritka, hogy még az ország legkeletibb
régióiból (pl. Nagykaposról vagy Királyhelmecről) is jöttek hozzánk diákok.
Ma lényegében a Galántai, Dunaszerdahelyi, Vágsellyei és a Szenci járásból
jelentkeznek hozzánk. De ez azzal is magyarázható, hogyazóta már másutt
is alakultak magánszakiskolák, ezek közül nem egy a mi iskolánk leányvállalatából
vált önálló intézménnyé.
Kapcsolatban állnak külföldi iskolákkal is?
— Még 1991-ben felvettük a kapcsolatot a keszthelyi Műszaki Szakközépiskola
és Szakmunkásképző Intézet vezetőségével. Aktívan részt veszünk a keszthelyi
Helikon ünnepségeken, a keszthelyi diákok számára pedig rendszeresen kirándulást
szervezünk a Felvidék nevezetességeinek megtekintésére. Két éve újabb iskolával,
a Kisbéri Szakközépiskolával bővült a testvériskolák száma.
Milyen új elképzelések, tervek vannak még a tarsolyában?
— Ha az ember tíz éven át, nap mint nap egy helyen, ugyanazon ügyért
dolgozik, akkor törvényszerűen kifárad. Mi tagadás, ennek jeleit már magamon
is tapasztalom. Úgy gondolom, hogy mi itt egy értékteremtő munkát honosítottunk
meg, melynek továbbra is meglesz a gyümölcse. Hitel nélkül öt hónap alatt
eladósodás nélkül felépítettük ezt az intézményt, később vettünk még egy
szakoktatási központot is. Ha különböző alapítványoktól kaptunk egy forintot,
akkor ahhoz igyekeztünk még kettőt hozzá tenni. Létrehoztuk a vállalkozók
társulását is, melyek az újonnan indulók, kezdők pályafutását igyekszik
könnyíteni. Ma már úgy érzem, hogy én személyesen ezekhez már nem nagyon
tudok újat hozzátenni. Ezért már néhány éve igyekszem gyermekeimet, Krisztát
és Jánost bevezetni ebbe a tevékenységbe. Úgy néz ki, hogy lesz kinek átadni
a stafétabotot.
—
A diákok hetente váltanak. Az egy hét elméleti oktatást egy hét gyakorlati
képzés követi. A szakképzésen belül az országban általában csoportos oktatás
folyik, mi azonban már a duális képzés felé haladunk, ami azt jelenti,
hogy diákjainkat jól működő vállalkozókhoz küldjük. Főleg gyakorlati embereket
képezünk, s szeretnénk, ha a diák a szakmát egyenesen a termelésben sajátítaná
el. Nem jó, ha olyan tevékenységet folytatunk az iskola berkein belül,
melynek nincs gyakorlati eredménye. Senki sem örül annak, ha az általa
gyártott termék esetleg a szemétkosárban köt ki.
Ma már több iskolára jellemző, hogy ott diákönkormányzat is alakult. Így van ez Hidaskürtön is. Erről vall a diákparlament elnöke, a jókai Stifter Péter, aki a kereskedelmi akadémia harmadikos tanulója:
— Az önkormányzatba az osztályok és a szakmák választanak képviselőket.
Megbeszéljük a felmerülő gondokat, ötleteket és ezeket megvitatjuk az oktatókkal
is.
Mindig sikerül közös nevezőre jutnunk. Az órarend tervezésénél például
ügyelnek arra is, hogy mikor indulnak az autóbuszok, mellyel a diákok viszszautaznak
a lakhelyükre.
Te miért ezt az iskolát választottad?
— A bátyám is idejárt, most katona, de már biztosított munkahely várja.
Az iskolával kapcsolatos kedvező élménybeszámolói nagyban motiváltak abban,
hogy én is ide jöttem az alapiskola befejezése után. Három év tapasztalat
után már nyugodtan kijelenthetem, hogy nem bántam meg.
Létezik itt diákélet is? Szórakozás, kirándulások, rendezvények...
— Hogyne. Épp most lesz egy egyhetes ünnepségsorozat az iskola megalakulásának
tizedik évfordulója alkalmából. Különböző versenyekre, vetélkedőkre kerül
majd sor. Lesz bál is, és a kétezer éves kereszténységről is megemlékezünk.
Osztálykirándulások is gyakran vannak, a jövő héten például Budapestre
megyünk egy számítógép-kiállításra. Az ilyen jellegű utak ingyenesek, vagyis
nem kerülnek a tandíjon felül pluszpénzbe.
A szakoktatási központban a fodrászlányok közül Judit és Mónika megerősítették
az iskolai önkormányzat hatékony működésének a tényét. — Egyenrangú félként
kezelnek bennünket, sokkal barátságosabb a tanár—diák kapcsolat, mint egy
állami iskolában.
A varrodában Hajnalka elmondta, hogy a diákok többsége a gyakorlati
hetet jobban kedveli, mint az elméletit.
Ha nincs elég megrendelés, akkor a diákok egymáson próbálgatják a tudásukat, a szakoktató felügyelete alatt. — mondta a kozmetikai szalon vezetője. — A felszerelést, a kellékeket Magyarországról hozzuk be, nívós körülmények között végezhetjük a munkát. Klienseink elégedettek, hisz jókora kedvezménnyel ugyanazt a minőséget kapják, mint ha profi szalonokba látogatnának el.
A cukrászok sem termelnek felesleget. — Ami nincs eladva, az az iskola büféjébe kerül, a diákok ott önköltséges áron vásárolhatják meg a süteményeket — árulta el Marika.
Mi van azokkal, akik menet közben gondolják meg, hogy esetleg szakmát
váltanának? Mindenki befejezi a tanulmányait?
— A kirívó hiányosságokat mi sem tűrjük, s azoktól a diákoktól, akik
rendszeres hiányzással, érdektelenséggel tűnnek ki, mi is megválunk. A
tandíj befizetése még nem jelenti azt, hogy ezzel minden rendben van, ha
valaki így gondolja, az téved. Váltásra — főleg a rokonszakmák között —
van lehetőség, de ehhez az érintetteknek különbözeti vizsgát kell letenniük.
Diákjaink érdeklődés esetén szakkörökben idegen nyelveket is tanulhatnak,
a szlovák nyelvű szakkonverzáció elsajátítására nagy hangsúlyt fektetünk.