PA-DÖ-DÖ

A lányok nem angyalok

Milyen volt Aphrodité szigetén?
M.: — Rohadt meleg volt, de ez nem volt újdonság, mert itthon is az van. Aludtunk, pihentünk, jól éreztük magunkat. Nem volt semmi munka, nyaraltunk. Most megtehettük, mert elkészült az új lemezünk. A többiek (táncosok, zenészek) gyakorolják, s mivel mi írtuk a lemezt, mi tudjuk, hát leléphettünk egy kicsit.
Gy.: — De ennek már vége, kezdődik a kőkemény munka. Az új lemez turnéja júniusban kezdődik és egész szeptemberig tart. A műsorra természetesen a nyári jókedv a jellemző.

Ha jól tudom, a műsorotokban fellép Ági és Zoli is, a két kedvenc kutyus is. Netán Cipruson is veletek voltak?
M.: — Nem, de ők is nyaraltak. Egy kicsit meg vannak sértődve, hogy egy hétig magukra hagytuk őket, de ettől eltekintve jó dolguk volt. Az anyukámnál voltak a Balatonon, és persze el voltak kényeztetve.

De Szlovákiába azért elhozzátok őket is?
Gy.: — Hogyne. Nélkülük ez elképzelhetetlen. Van útlevelük is, reméljük, hogy gond nélkül átengedik őket a határon.

Györgyi, te valamikor a színészettel is kacérkodtál...
Gy.: — Hát igen, a Pécsi Színháznak tagjaként egész különböző szerepeket alakítottam. A Cseresznyéskertben például Ivanovnát játszottam, az Ózban én voltam a Toto, a kiskutya.

A színházi tapasztalataidat viszont ma is hasznosíthatod, hisz ha valaki megnézi a műsoraitokat, akkor nem lehet nem észrevenni, hogy ez precízen kidolgozott forgatókönyv, koreográfia eredménye. Ebből mennyi a ti részetek?
M.. — Mi magunk írjuk az egészet. A műsorunk úgy van felépítve, hogy mindenkinek érdekes és mozgékony legyen. De nem merev, van kívánságműsor, meglepetés. A ruhákat is mi választjuk ki, a szövegeket, a forgatókönyvet mi írjuk, sőt az utóbbi időben már-már zeneszerzőkké is előlépünk.

Sokat mozogtok  a színpadon. Valahogyan ügyeltek arra, hogy meglegyen a kondi?
Gy. — Semmi edzés, vagy konditerem. Ugyan mindig elhatározzuk, de aztán nem lesz belőle semmi. Bár már néha fáradunk, ezért minél több fiatal, csinos lányt veszünk be a tánckarba. Ma már 16-an vannak. Ők sokkal gyorsabban mozognak, és úgy néz ki, mintha mi is így csinálnánk. A közönség a lányokat nézi, minket hallgat. Jó munkamegosztás kérdése az egész.

Milyen szempont alapján választjátok ki a munkatársaitokat? Mi a helyzet a mai magyar poppiacon?
M.: —Az úgynevezett nagy generáció mára már „jónagy" generáció lett, a mi korosztályunk lassan átvehetné a helyet, de köztünk kevesen vannak, akik hosszú távon tartják magukat. A most feljövő zenekarok a gyors sikerre törekszenek, a körítéssel elég keveset foglalkoznak. Nagyon sok menedzsernek titulált kétes alak is beszáll a ringbe, hogy kihasználják az anyagi lehetőségeket.
Gy.: —A mai magyar zene nagyon sokszínű és eszméletlenül szétszórt. Régen az előadóknak, énekeseknek volt fazonjuk, jellegzetességeik, könnyen lehetett őket parodizálni. Ma, ha az újabb előadókról készítünk paródiát, gyakrabban előfordul, hogy a közönség nem érti, hogy mit miért csinálunk, mert egyszerűen nem ismeri az épp kifigurázott egyént. Ma sokan playback-elnek, ami undorító. Sőt még olyanok is vannak, akik nem a saját hangjukon teszik ezt. Mi még a tévéműsorokban is élőben játszunk. Hozzánk csak olyanok jöhetnek, akik képesek az élő produkciókra.

Nem álmodoztok néha arról, hogy jó lenne karcsúnak lenni?
M.: — Csak annyira, ahogy egy nagyon sovány nő ábrándozik arról, hogy jobb lenne kövérnek lenni. Vagy akinek az egyik füle vagy szeme lejjebb van és szeretné, ha egyvonalban lennének. Mindenki másról ábrándozik. Nekünk az elérhetetlennek tűnik, mi jól érezzük magunkat így ahogy vagyunk. Nem a külső a fontos, hanem hogy azt miképp tudja használni. De a legfontosabb az, hogy mit csinál. És a közönség így szeret bennünket.

Rajongói levelek, házassági ajánlatok?
Gy.: — Nagyon sok rajongói levelet kapunk. Egyszer az egyik újság megjelentette a címünket, aztán annyi jött, hogy lehetetlen volt rájuk válaszolni, ezért most visszamenőleg mindenkitől elnézést kérünk. A levelekből egy nagy dombot építettünk, és büszke és boldog voltam, hogy ennyi rajongónk van. Házassági ajánlat nem, de szerelmes vallomások érkeznek. Nagyon sokan kérnek ereklyéket (pl. „én is kövér vagyok, ha kidobnátok valami ruhát, akkor inkább küldjétek el nekem"). A legtöbben viszont azért írnak, hogy biztosítsanak bennünket a szeretetükről, és ez nagyon jól esik.

A Bye, bye Szása még mindig a műsorotokban van?
Nem lehet kihagyni. Mi olykor be sem tervezzük, de a közönség kiköveteli. És lehet, hogy néha már unjuk is, de a nézők azért veszik a jegyet, hogy azt hallják, amit ők akarnak, tehát kötelességünknek tartjuk elénekelni.

Rockerünnep:

Erre járt a POKOLGÉP

A koncert után megkerestük a fiúkat az öltözőben. Rudán Joe — ének, Pintér Csaba, alias Pinyó (ex-Carmen) — basszusgitár, Szilágyi „Ed" Ede (ex-Carmen) - dob, Máris Laci, azaz Csiga - gitár és Kukovecz Gábor — szólógitár fogadtak bennünket. Kérdéseimre Kukovecz Gabi az együttes „őstagja" válaszolt.

Amióta megjelent a „Vedd el, ami jár" című lemezetek, keveset hallottunk rólatok. Mi történt veletek?
— Megjelent egy búcsúkoncert-lemez, majd egy „Gép" című album, és most május 13-án megjelenik az új album, címe „Csak azért is!" (ez azóta megtörtént).

Mit lehet erről a lemezről tudni?
— Ezt a lemezt Nyugat-Európában is ki fogják adni. Ez a változás nekünk nagyon jó (mosolyog). A zenekar most már felfejlődött odáig, hogy ezt az albumot külföldön is meg tudjuk jelentetni. Eddig is voltak ilyen kísérletezéseink, de hát az egyik ember így beszél angolul, a másik úgy. Én például sehogy. A koncert előtt és után hallott magyar nóta fogja megnyitni az albumot.

Látom tagcserék történtek a zenekarban. Amióta megalakult az együttes, egyedül te vagy, aki megmaradtál a Pokolgépben.
— Igen, a zenekar kicsit átalakult, különböző emberek távoztak, mivel azt mondták, hogy ez a zene nem nekik való, és más utakat akarnak járni, mert szerintük ez egy nagy szar. És ezt most névmentesen mondom. Egyetlen dolognak örülünk, hogy a közönség azért nem így látja a helyzetet, én pedig magasról lesz...-om ki mit mond.

Mennyire közvetlen a kapcsolatotok a közönséggel?
— Nyilvánvaló, hogy sok mindenre nem marad idő, például a levelezésre egyáltalán.

Kapcsolatot mégis hogyan lehet veletek tartani?
— Aki kíváncsi ránk és beszélgetni akar velünk, az koncertek után megtalál. Nem szoktunk elmenekülni a közönség elől.

Hogy látjátok, mennyire tud ma hódítani a metál?
— A dolgok már nem működnek úgy, mint 10-20 évvel ezelőtt. Egy zenekarnak van alig ötven koncertje évente, nyilvánvalóan ebből nem lehet megélni. Azért működik ez a zenekar, mert szeretjük amit csinálunk. Nem az van, hogy a kétszázadik buli után megrokkant vénemberek műmosolyra fakadnak, hogy szórakoztassák a közönséget. Tényleg jól esik.

Még egy utolsó kérdés. Hogy éreztétek magatokat nálunk?
— Szenzációsan. Magyar fiataloknak játszottunk, s úgy érzem, ez mindennél fontosabb.

A somorjai koncert után a zenekar egy hangulatos kis helyre vonult a közönség néhány tagjával sörözgetni, ahol igazi balhés rockerekhez méltóan megcsinálták a botrányt... (Szép volt fiúk!!!). Aki kihagyta a bulit az sajnálhatja, aki pedig ott volt, annak a Pokolgép bebizonyította:
„ ... mindig lesznek ROCKEREK!"

Mint harmóniában az akkordok

Sikerek sodrában a perbetei NO IDEA együttes

Mit hozott nektek kétezer?
Belán Zoltán: — Lassan mögöttünk a fele, úgy néz ki, túléljük. Megúsztuk a napfogyatkozást, a holdfogyatkozást, a bolygók együttállását. A csillagok részéről talán minden rendben van.

És a részetekről? Kétszer voltatok stúdióban. Megjelent a  demokazettátok, nemrég pedig az új dal egy promóciós kazettán.
Belán Zoltán: — Az első demó mind egy szálig elfogyott. Ajándékoztunk erre-arra, de a nagy részét megvásárolták. A legutóbbi, egy számot tartalmazó anyagot mostanában küldjük rádiókba, újságokba, stúdiókba. Szívesen vennénk, ha valaki, akinek megtetszik, kapcsolatba, együttműködésbe lépne velünk.

A Miss Understanding angolul szól, mint minden dalotok.
Dombóvári Balázs: — Eddig azért zenéltünk angolul, mert azt  gondoltuk, hogy Szlovákiában magyar nemzetiségünk miatt nem nagyon rúghatunk labdába. Annak idején, amikor kezdtünk, itthon és Magyarországon több angolul éneklő banda érvényesülhetett. Szóval úgy hozta a sors, hogy angolul indultunk, de menet közben rájöttünk , hogy így nem nagyon fog menni. Komolyabban el kellene gondolkodnunk azon, hogy magyarul énekeljünk.

Azt hallottam, hogy Gergely nemrég életnagyságú, gitár formájú tortát kapott.
Dombóvári Gergely: — Magdi, az Ottó barátnője sütötte.

Cukrásznak tortát?
Dombóvári Gergely: — Nagyon finom volt. Ananászos torta csokibevonattal. A tizennyolcadik születésnapomra kaptam.

Van okotok mást is ünnepelni?
Belán Zoltán: — Nem szoktunk ünnepelni semmit. Annyira nem, hogy sikereink híre is lassan terjed. Az Ifi magazinon, a Randevún és a Hang-Kép poprovatán kívül hová menjünk? A magyar piac telített, ott nem foglalkoznak velünk. Vagy szlovák lapnak mondjuk el, hogy Magyarországon nyertünk?

Mennyit változtatok az alakulásotok óta eltelt négy év során?
Dombóvári Balázs: — A szerény lehetőségek mellett, melyek adódtak, aránylag sokat játszottunk. Viszonylag nagy tapasztalattal rendelkezünk. Azt, hogy bennünk van valami, elejétől fogva érezzük. Talán még ki sem forrott. De jó úton haladunk.
Misák Ottó: — Éltetik az embert a koncertek, a feljátszások, a fesztiválok. Ha valamiért érdemes öszszehozni egy zenekart, akkor ezek azok az okok.

Ezután is játszadoztok majd a szavakkal? A Miss Understanding egybeírva félreértést jelent, különírva meg azt, hogy Kisasszony, megértés!
Belán Zoltán: — Ez a No Idea szövegeinek a lényege. Nem versek. Szövegek. Stílusunkon sem változtatunk. Saját érzéseinkből komponáljuk, jelenlegi tudásunkkal adjuk elő. Nem zárható skatulyába. Mert a könnyűzenében nincsenek olyan határok, melyeket ne tologathatnánk ide-oda. A No Idea zenéje kockákból áll össze. Akár egy film. Mit harmóniában az akkordok.

Mi történt eddig?

• Alakulás: 1996. február 26. Perbete, Irma néni bérháza
• Felállás: Belán Zoltán (Angol-szakos főiskolai hallgató, Nyitra) — dob, Dombóvári Balázs (civilszolgálatos) — basszusgitár, ének, Dombóvári Gergely (cukrászinas) — szólógitár, Misák Ottó (civilszolgálatos) — akkordgitár
• 1997
• Első koncert: 1997. március 29. Perbete, kultúrház, a kürti Rajzolt Figurák (velük nagy-nagy barátságba kerültek, később is koncerteztek közösen) és a bátorkeszi Palackláz együttesekkel
• Első fesztivál: Pozsony, A Sloboda zvierat kétnapos fesztiválja
• Első tábor: Tornagörgő, Magyarok Világtalálkozója
• Második tábor: Augusztus 6-12. Gombaszög, a prágai AED tábora
• Második fesztivál: 2. Nádszegi Zenei Fesztivál, koncert a Rajzolt Figurákkal
• 1998
• Koncert: Április, Perbete
• Első verseny: Július 3. KLIKK Fesztivál, Kamocsa,(A közönség díja, nyereményük: demófeljátszási lehetőség)
• Koncert: Július 17. Nádszeg
• Harmadik tábor: Július 27-augusztus 2. NYIT’98, Gímes
• Első stúdió: Augusztus 27-28-29-30. Žiar nad Hronom
• Első kazetta: Ősz, címe: Or Whaterer
• 1999
• Második verseny: Március 27. Zselíz, RITMUS’99,(Omega-különdíj)
• Koncert: Május 14. Érsekújvár, KLIKK Pub
• Harmadik verseny: Paks, Magyar Országos Pop-Rock-Jazz fesztivál, a zsűri elnöke: Berki Tamás,(Második hely, Belán Zoltán dobos, a fesztivál legjobb dobosa)
• Negyedik verseny: Győr, 3. Győri Pop-Rock és Táncdalfesztivál, a zsűri elnöke: Pierrot, (A Miss Understanding című vadonatúj szerzeményük A fesztivál dala, nyereményük: tizenhat óra Dorozsmai Péter stúdiójában)
• Első válogatás: Október, Talent 2000 sztárcsináló-válogató a Markíza Tévé és a Forza ügynökség közös szervezésében
• 2000
• Koncert: Január 1. és március 10. Érsekújvár, KLIKK Pub
• Második stúdió: Február 11-12. Budapest, Tom-Tom Stúdió
• Első jótékonysági akció: Koncert a dunaszerdahelyi kórház mamográfja javára a The Last Blues Band (Ekecs) társaságában az ekecsi kultúrházban.
• Koncert: Május 5. Komárom, RÉV Magyar Ház

Ámor, Love story

Vártam a jelet

Sosem találkoztam még ennyire karizmatikus nővel. Mintha álmaim képregényeiből lépett volna elő. Voltak tulajdonságai, amelyeket egyesek talán nem is jellemeznének pozitívan, de az egyénisége lenyűgözően egyedi volt. Amikor nyúzott állapotban volt, akkor is elragadónak tűnt. Saját életfilozófiáját minden körülmények között felvállalta. Büszke volt, ha gondok merültek fel az életében, nem kért, de ha ezekre sikerült rájönnöm és segíteni tudtam, hálás és kedves mosolya felbecsülhetetlen jutalom volt mindenért. És ilyenkor együtt örültem vele.

... de eljött a tegnapi nap, mikor én kerültem olyan helyzetbe, hogy szükségem lett volna rá. És Ő tudta ezt. Csak néhány jó szó hiányzott volna. Vártam a jelet, mely tudatja, hogy talán az én sorsom sem annyira érdektelen a számára, de ami érkezett, az nem volt egyéb, mint a puszta közöny. És főleg az fájt, hogy amit tőle olyannyira vártam, attól kaptam végül is meg, akitől erre nem is számítottam, sőt talán meg sem érdemeltem.

A múlt idő használata teljesen indokolatlan, hisz két nap múlva már újra együtt leszünk. De egy ómen a jövőre nézve, nehogy túlzott illúziókba essek. Azért is vetem papírra e sorokat, ha holnap vagy holnapután túl rózsásnak látnám a világot, ám legyen, de emlékezzek rá, hogy a tüzet folyamatosan táplálni kell. Én szeretem, küzdök érte, nem akarom elveszíteni, de tapasztalatból tudom, hogy szinte körömszakadtáig képes vagyok harcolni valakiért, de csak addig, míg érdemes. Ha nem, akkor irgalmatlanul kitépem a szívemből, ha mégannyira fáj is. Ha a jelen keserves, a múlt emlékeiből táplálkozni szánalmas dolog, a jövő értelmét kell megtalálni. Az eső után a nap, majd a ború, és ismét a virradat... s így megy ez körbe-körbe, amíg az idő végleg szét nem morzsolja testünket-lelkünket.

A félelemmel veszítünk

A félénkeknek üzenem, hogy merjék elmondani, hogy mit éreznek a másik iránt, mert különben, akár csak én, elmehetnek a boldogság mellett.

Egy ember a parlamentből, aki Pokolgépet és Aurórát hallgat!

Terefere Bárdos Gyulával, a Magyar Koalíció Pártja parlamenti frakiójának elnökével

Nem bántad meg?
— Nem, de egyáltalán nem kizárt, hogy valaha még visszatérek a korábbi szakmámhoz. De most a politikára kell, hogy összpontosítsak. Egy más világ, és jött vele minden, ami ezzel jár. És nem csak öröm! Ide tartoznak például a fenyegető telefonok, levelek, zaklatások is, amelyek főleg egy-egy tévévita után szaporodnak meg. Volt olyan idő is, mikor állandóan magammal hordtam a postaláda kulcsát... De vannak értékelő, biztató, köszönő levelek is. És nem csak magyarok részéről.

Mindenesetre azért ebben az eléggé túlkoros, túlkomor országgyűlésben üdítő látszatot kelt egy kisportolt, fiatal, derűs férfi. Mert úgy tűnik, hogy a kondival nincs baj...
— Sajnos, a látszat csal. Ma már távol vagyok attól a formámtól, mikor például az I. ifjúsági kézilabdaligában játszottam (csak érdekességként említem meg, hogy a jelenlegi alkotmánybíró Mészáros Lajos volt a kapusunk). Nem volt kis dolog, hogy egy Szenc olyan városok csapataival játszott, mint Kassa, Pozsony vagy Eperjes. De azért most is van alkalmam a sportolásra. Mivel tősgyökeres szenci vagyok, télen a korcsolyázás, nyáron pedig az úszás kézenfekvő megoldásnak számít a mozgáshiányra.

Főleg akkor, ha nemcsak ez van. Többször láttalak már az MKP focicsapatában játszani, és úgy tűnt, hogy szereted is a focit, hisz még ha lecseréltetted magad, akkor is próbáltad dirigálni a csapatot a pálya széléről. Apropó, ha a szenciek a dunaszerdahelyiekkel fociznak, kinek szurkolsz?
— Mint rendes lokálpatrióta, a Szencnek szurkolok, de a dunaszerdahelyieket ezen túl, bárhol játszanak is, a saját csapatomnak tekintem. A szlovák csapatok közül az Inter volt a kedvencem, a jégkorongban pedig az egykori brünni (ZKL) csapatnak szurkoltam.

Eredetileg milyen pályára készültél?
— Magyar-történelem szakra akartam menni, de abban az évben nem indult a Comenius Egyetem Bölcsészkarán ez a szak, így magyar-szlovák lett belőle.

Akkor valószínűleg nem okoz gondot a kérdés, hogy kit tartasz a magyar történelem legnagyobb alakjának?
— A válasz egyértelmű: István királyt. Megvolt a bölcsessége és előrelátása ahhoz, hogy egy adott nemzetnek és a régió lakóinak az adott térben, időben a lehető legjobb jelent teremtse meg, s egyszersmind kedvező perspektívát a jövőre nézve is. Olyan alapot adott, melyből a mai napig táplálkozhatunk.

A nyugodt, kiegyensúlyozott jelen viszont egyáltalán nem jellemző arra az országra, melyben már hat éve parlamenti képviselő vagy. Nyakunkon a nyár, lehet nyári szünet a politikában is?
Egy frappáns újságírói megnyilvánulás szerint Szlovákia a korlátlan lehetetlenségek országa. A jelenlegi belpolitikai helyzetet tekintve nem lehet gondtalanul, nyugodtan pihenni, Ha mégis összejön, hogy az ember néhány napot pihenhet, akkor is állandóan készenlétben kell állnia.

Vajon már tudható, hogy hová készül a Bárdos-család?
— Igen, egy egyhetes balatonfüredi kirándulást tervezünk. A magyar tenger ez idáig nagyon bevált nekünk. Ezt mindenképpen nyélbe ütjük. Azt, hogy ezen felül lesz-e még mód kiruccanni valahová, ma még nem tudom.

Mivel tudsz igazán kikapcsolódni?
Az igazi az, amikor a hülye politikusokat (miért pont köztük ne lennének olyanok?) az ember távol tartja magától. Egy balatoni üdülésnél ez nagyrészt megvalósítható. Bár már arra is volt példa, hogy találkoztam politikusokkal, akik még egy ilyen helyen is képtelenek voltak kikapcsolódni. Én ha nyaralni megyek, akkor egy kicsit relaxálódni szeretnék. Nagyon szeretek olvasni, valamikor faltam a könyveket. Kedvenc területem a XX. századi magyar irodalom, említhetném például Déri Tibort, akitől szinte mindent elolvastam. Moziba is imádok járni, nagyon szeretem a magyar és cseh filmeket. Még ‘89 előtt voltak olyan napok, mikor a feleségemmel át-átruccantunk Magyarországra, csak azért, hogy megnézzünk három mozifilmet és egy színházi előadást. Magyarország e tekintetben sokkal nyitottabb volt. Szerencsémre az egyetemi évekből két szemesztert egy csereakció keretében Szegeden töltöttem, akkor láthattam Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja bemutatóját, mely óriási élmény volt a számomra.

Tehát irodalom, mozi, színház igen. És a zene?
Az is. A könnyűzenében mindig a keményet szerettem. Például a Rolling Stones-t, Deep Purple-t. Magyar vonalon gyermekkoromban az Illés és az Omega voltak a kedvenceim, de a mai zenék közül is van sok, mely tetszik. A lányaimnak köszönhetően egész jó bepillantásom van a jelenlegi popvilágba. Nagyon jónak tartom például az Aurórát, irtó klassz szövegeik vannak...

Ez nem semmi! Nem hittem volna, hogy akad parlamenti képviselő, akinek az Auróra hallatán esetleg más is az eszébe jut, mint az a bizonyos cirkáló...
... na akkor most tévedtél, de akár folytathatom a sort. A múlt héten itt koncertezett a Pokolgép, amit szintén szívesen hallgatok. A lányaimat én vittem le Somorjára a koncertre, majd a koncert után én „gyűjtöttem" be őket. És sajnáltam, hogy nem lehettem ott velük én is, de egy hivatalos megbeszélésen kellett részt vennem. Bár szívesebben hallgattam volna a Pokolgépet, nem lehetett. Ha az ember valamit felvállal, akkor annak tisztességgel és becsülettel tegyen is eleget.

A feleségedet, Ágnest szintén sokan ismerik a tévéből és a rádióból egyaránt. Két lányotok van. Hogyan tudta-tudja két állandóan elfoglalt, rohanó ember megoldani a gyermeknevelést?
Meg lehet oldani. Amikor még a gyermekek kisebbek voltak, akkor a keresztanyám besegített. Ma már 15, illetve 12 évesek, csaknem önállóak. A gyermekkel való kapcsolat milyensége nem a fizikai jelenlét mennyiségétől függ. Amikor velük vagyunk, akkor ezt teljes intenzitással tesszük.

Itt a vakáció, most bizonyára sok diákot foglalkoztat, hogy a nyaralás mely formáját valósítsa meg. Neked ezzel kapcsolatban melyek a legemlékezetesebb élményeid a diákkorodból?
Főleg azok, mikor minden komolyabb terv, program nélkül eljártunk sátorozni. Nem biztos, hogy a drága és messzi távolban töltött nyaralások hagyják a legmaradandóbb emlékeket az emberben. Sokkal többet adhat például az esti tábortűznél egy gitár...

Közép-Európa bátor embere

Esterházy a trianoni békepaktum utáni időszak Felvidékjének  kiemelkedő alakja, bár 40 év alatt mindent elkövettek azért, hogy puszta létezését is feledje a felvidéki magyarság.  Gróf Esterhazy 1932-ben az ótátrafüredi választásokon az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke lett, országos körútjain lelkesen fogadták a párt német és szlovák tagjai is. 1934-ben megbírálta csehszlovák kormány kisebbségi politikáját ezért a kassai bíróság 15 nap szabadságvesztésre ítélte. Esterházy 34-es választási nagygyűlésének hatalmas visszhangja volt, májustól a csehszlovák parlament kassai  képviselője lett.

1939. március 14-én kikiáltották az önálló Szlovák államot, melynek nem titkolt filozófiája írásban is megjelent: követeljük a csehek kitelepítését, a zsidók deportálását, a cigányok összegyűjtését és a magyarok teljes jogfosztását. A 62 országgyűlési képviselőből csak egy lehetett magyar. Betiltották a magyar kultúregyesületet, cserkészszövetséget, a magyar színielőadást, bezárták a magyar iskolák egy részét, a főiskolásoktól megtagadták az ösztöndíjat és a kollégiumot, bevonták a magyarok utazási engedélyeit.

Ebben a légkörben az egyetlen magyar képviselő és pártvezér küzd szónokol, vitázik fáradhatatlanul.

1944 szeptemberében rendelettel feloszlatták a fasiszta pártokat, a sors iróniájaként köztük az Egyesült Magyar Pártot is.  Egy 1946-os szovjet vádirat szerint Gróf Esterházy meggyőződéses fasiszta volt. Tíz év javító-nevelő bányamunkára ítélték. 1993-ban a szovjetek rehabilitálják. Csehszlovákiában halálra ítélik, majd nemzetközi  nyomásra életfogytigra változtatják az ítéletet. 1957 március 8-án a morvaországi mirovi börtönben halt meg. Családjának hamvait a mai napig nam adták ki és a koholt vádak alól nem tisztázta se a Csehszlovák se a Szlovák Köztársaság.