IFI magazin * 2000 május


Sokfelé szőtt álmok

Találkozás Ardamica Zoránnal

Tanárként oktat és feleltet. Rockzenekarban gitározik. Nemrég jelent meg első verseskötete, cikkeit a Szőrös Kő közli, a lap szerkesztőbizottsági tagja. Vállalkozóként könyveket ad ki. Ez a harmincadik évét taposó Ardamica Zorán öt ajtója. Egyszer az egyiket, máskor a másikat nyitja ki. És minden szobában otthon érzi magát. Losonci lakásuk nappalijában ültünk le beszélgetni egy tavaszi késő délután, sokszínű világának dolgairól.

Ötéves a Plectrum. Mit ér egy könyvkiadó, ha vidéki?
— Nehéz a kiadók helyzete ma Szlovákiában. Egy olyan kiadóé, mint a Plectrum, melynek egy embere csak munka mellett, a saját szobája sarkában álló íróasztalon lévő számítógépén dolgozik, különösen az. Ezt a munkát egyedül végezni megerőltető , szerintem hoszszú távon nem is lehet. Egy idő után el kell dönteni, hogy mennyire veszi komolyan az ember, hogy meg lehet-e belőle élni. Ha igen, akkor teljes gőzzel kell csinálni. Tudom, hogy a kiadó a tanulóéveit éli. Nem akarok szerénytelen lenni, de nincs kisebbségi érzésünk, mert az egész élet egy nagy tanulás. Nem hiszem, hogy létezne tökéletes kiadó, mert azt azonnal spirituszba kéne tenni, és tartósítani.
Az első könyv, melyet kiadtunk, a Kalandor születik című Ardamica Ferenc-regény elnyerte az Írószövetség nívódíját. Apám írta. Olyan mércét állított ez a mű, amely alá nem mehetünk. De nem leszünk Ardamica-kiadó! A Plectrum célja, hogy a losonci régióban kulturális értékekre leljen, legyen az képzőművészeti alkotás, kézirat vagy zenei anyag, s kiadja azokat, közvetítse az olvasók, hallgatók felé. Érkeztek kéziratok az ország más részeiből is. Öt évvel az indulás után ott tartunk, hogy válogatni lehet a beérkezett munkákból. Sőt többkötetes szerzők is jelentkeztek. Nem csak magyar szerzők műveivel foglalkozunk. Tervben van egy szlovák verseskötet, érkezett egy szlovák nyelvű helytörténeti kézirat. Fordításokat is megjelentetünk majd. Itteni magyar szerző regényét szlovákul, és a szlovák irodalomból valamit magyarul. Pályázataink elbírálásától függ minden, mert egy vidéki kiadóban a pénznek kétszer annyi helye van, mint egy fővárosiban. Nekünk most arra elég, hogy évi egy-két könyvet kiadjunk. Nem is szeretnénk többet kiadni, mint amennyit bírunk. Inkább legyen kevesebb kiadványunk, de valamennyi értékes. E hónapban felkeressük a hazai magyar alap- és középiskolákat egy érdekes ajánlattal, melynek az eredménye szeptembertől jelentkezhet. Annak külön örülök, hogy most, az ötödik évben kezd kialakulni a kiadó körül egy szerkesztői, fordítói, illusztrátori gárda. Egy baráti kör, amely segíti a kiadót. Viszonozhatatlan az energia, amit a Plectrum Kiadó felé árasztanak.

Régen hallottunk a Romlás Virágai nevű zenekarotokról. Mi van veletek?
— Vagyunk. Csak egy kicsit távolabb a fénytől. Krojer Angi, Balla Béla elment, Dušan Greňo basszusgitáros érkezett, és lett még egy dobosunk, Tóth Attila. Készülőben van a második anyag. Ki kell válogatni a dalokat, és stúdióba vonulni. Most se igény nincs rá, se pénz. De nem szeretnénk feloszlani vagy kocsmázni, hát pihenünk. Mihelyt megint eljön a mi időnk, folytatjuk.

Angolul? Az utóbbi időben már e nyelven daloltok.
— Annak idején a Klinika után a második hazai magyar zenekar voltunk, amely magyar nyelvű rocklemezt adott ki. Ez akkoriban a Gravisnak sem sikerült, sajnos csak a kislemezig vitték. Mert ők is falakba ütköztek, olyanokba, mint most a Romlás Virágai. A Losonc És Vidéke Alapítvány és Losonc város önkormányzata kivételével, senki sem támogatta a zenekart. Nincs intézmény, amely felkarolná a szlovákiai magyar amatőr együtteseket, de ez is régi ügy. Hol van már a RockMISZszió és kora? Akkor még pezsgett itt az amatőr és félprofi rockélet. Most rákényszerültünk, hogy angolul és magyarul is énekeljünk a koncerteken, vagy csak az angol változatot adjuk elő, mert a magyar koncertlehetőségek lassan elfogynak. A Romlás Virágai mellett alakítottunk egy másik zenekart. Neve még nincs. Rockoperák és musicalek gyöngyszemeiből szemezgetünk, rockzenei világslágereket adunk elő, dolgozunk fel, alakítunk át. A csapatban egy énekesnő is dolgozik. Igazi meglepetéssel szolgálunk majd pár hónap múlva.

A rockot vagy az irodalmat szereted jobban?
— Mintha azt kérdeznéd, hogy a feleségemet vagy a kislányomat szeretem-e inkább. Rocker vagyok vagy költő? Az egyik mindig egy kicsit teher a másiknak. Energiát, időt von el tőle. Amikor már nagyon elegem van az irodalomból, egy kreatív másik dologba tudok menekülni. Ez nem jelenti azt, hogy amikor az egyiket művelem, nem csinálom a másikat, hiszen dalszövegeket is írok. Ha sok a munka a kiadóban, nyomdába rohangálás, egyeztetés, telefonálás, akkor nincs rock. Ha több koncertmeghívás érkezik, kevesebbet foglalkozom a kiadó ügyeivel. Van, hogy ebben száll meg az ihlet, van amikor abban. Többször nem tudja az ember, hogy melyikhez fogjon előbb, de olyan eset csak ritkán fordul elő, hogy sem a kiadóban sem a zenekar körül ne lenne fe-ladata. Erőm, energiám, kitartásom van hozzá, és rengeteget segítenek a barátaim. A keresztbetevők, rosszakarók, gonoszkodók valósággal doppingolnak. Amikor bántanak, egy óráig padlón vagyok, azután megyek tovább. Ha valaminek értelmét látom, azzal nagyon szívesen dolgozom. Ha azt gondolom, nincs értelme, akkor nem is foglalkozom vele annyit. Lehet, hogy olyankor lusta vagyok...

Miképp lustálkodsz?
— Annyiféle munkát végzek, hogy a másikban kapcsolódok ki az egyikből. Szabadidőmben alszom. Megnyugtat, ha sikerül úgy megfogalmaznom írásban a gondolataimat, ahogy szeretném, majd nyomtatásban viszontlátom, s jönnek a vélemények. Valahol a zenélés is relaxálás. Sajnos, kevés időm marad arra, hogy a természetet járjam vagy lovagoljak, mint régen. Szívesen töltöm az időmet a kislányommal. Ha nem is játszunk éppen, csak a szemem sarkából figyelem, már megnyugtat. Nem vagyok henyélő típus. A lelkiismeretem még tévét sem enged nézni, ha dolgom van, pedig azt nagyon szeretek. Reménykedem, hogy oly módon rendeződnek a dolgaim, hogy néha kivehetek egy-két szabadnapot. Tudom, lusta nyugdíjas leszek. Olyan, aki reggel felkel, elviszi az unokát az óvodába. Azután hazamegy, és egész nap élvezi az életet.

Bárány János
Vissza a tartalomhoz

Ötéves a Rómeó vérzik

Beszélgetés Koppánnyal, az együttes szólistájával

Az elmúlt évben elég gyakran lehetett hallani, olvasni a neveteket...
— Az 1999-es év nagyon sikeresnek mondható a számunkra, sok koncertünk volt itthon és Magyarországon egyaránt, megjelent a Kettőre indulunk című kazettánk, megalakult a Rómeó Fan Club, megvetettük a lábunkat a keleti régiókban is, elértük, hogy a Felvidék legnépszerűbb rockzenekara lettünk. A visszhangok is kedvezőek, Magyarországról már több meghívásunk van, önálló koncertekre is.

Mi várható 2000-ben?
— Ebben az évben lesz ötéves a Rómeó, és ezt méltóképpen szeretnénk megünnepelni. Két korábbi, keresett demokazettánk anyagából egy újabb kazettával jelenünk majd meg. Ezentúl már Magyarországon fogjuk gyártatni a cédéinket és a kazettáinkat is. A Kettőre indulunk album magyarországi terjesztése is megvalósul. Koncertek, ugye azok természetesen lesznek (sőt már vannak, melyek közül az érsekújvári fantasztikus hangulatú koncertet emelném ki), nyárra tervezünk egy kétnapos Rómeó-tábort is. Ez Kamocsán lesz július 15—16-án, ide meghívjuk a baráti zenekarokat is. Eljön a Konflikt, a Gitanes, a Neck Sprain, a Friday, a Paranoid és a Nonsens is. Gulyásparti, több érdekes, szórakoztató program, biztos, hogy emlékezetes buli lesz. Híres magyarországi együttesek — pl. a Tankcsapda, P. Mobil — mellett is fellépünk majd. Vendégei leszünk a Junkies-tábornak, hamarosan csehországi meghívásnak is eleget teszünk. Szóval program van, csak győzzük energiával.

És a születésnapi buli?
— Arra majd valamikor ősszel kerül sor, hatalmas bulit akarunk, de az már ma biztos, hogy erre Somorján kerül sor.

Hogy működik a Rómeó Fan Club?
A klub áprilisban kezdte meg tevékenységét. Úgy gondolom, hogy mind a rajongóink, mind pedig az együttesnek bizonyos előnyöket jelent a létezése. Megtudjuk, hogy hol vannak rajongóink, hol várnak bennünket, e-mail és levelezés útján pedig kapcsolatot tudunk fenntartani velük. A klub tagjai naprakész információkhoz juthatnak fellépéseinket illetően, előnyösebb anyagi körülmények mellett juthatnak be a koncertjeinkhez, vagy vásárolhatják meg kazettáinkat és cédéinket. További újdonság, hogy már WEB-oldalunk is van az Interneten, melynek a címe: www.romeoverzik. miesto.sk. (e-mail: romeo@pobox.sk)

(-bici-)
Vissza a tartalomhoz

KOR-ZÁR: harmadik album

... vallotta be egy beszélgetésünk közben Zsapka Attila, az együttes frontembere. — Tulajdonképpen még tavaly terveztük, hogy a jubileumi koncertünkre egyidejűleg egy gyerekkazettával is előrukkolunk, de sajnos elfogyott a pénzünk és az energiánk is. Egy erdélyi költő barátunktól nagyon kedves gyermekverseket kaptunk, amelyeket megzenésítettünk. A kazetta egyik oldalán az ő versei lesznek hallhatók, a másik oldalra pedig más költők gyermekverseit játsszuk fel.

Milyen alapon válogatjátok ki a verseket a megzenésítés előtt?
— Kinyitok egy verseskötetet, olvasgatom, s ha találok olyan verset, ami tetszik s egyben megzenésíthetőnek érzem, akkor komponálok rá egy dallamot. De volt, hogy először a dallam jutott az eszembe, és verset kerestem hozzá. A próbán a többiek még hozzáadják elképzeléseiket. A számokat többnyire Zsolt és én írjuk, de már Andrásnak és Andynak is van egy-egy száma a kazettáinkon.

Mi az eredeti foglalkozásotok?
Mónika pedagógus, a komáromi Mariánum Egyházi Iskola igazgató-helyettese, Andy egy érsekújvári alapiskolában matematika-fizika szakos tanár, Zsolt biológia-testnevelés szakos tanár a vásárúti iskolában, András telekommunikációt tanul az egyetemen, én pedig a Carisma Regionális Televízió munkatársa vagyok.

További tervek?
— Egy zenés monodráma, amely nem lenne más, mint zenés színház, természetesen egy adott történettel. De ez legyen meglepetés.

Merre fogtok koncertezni?
— Meghívásunk van az ún. Komáromi Fesztiválra, amely egy háromnapos kulturális rendezvény lesz Komárom és Révkomárom rendezésében. Játszunk majd a hagyományos gimesi táborban, június 17-én a komáromi Borostyán Zenei Fesztiválon adunk koncertet, augusztus 20-ára a magyarországi Kocsérre van meghívásunk, Pozsonyban is elég gyakran láthat minket a közönség. Sőt, itt egy klubot is szeretnénk nyitni, ahol évente nyolc alkalommal zenés irodalmi estet rendeznénk. A dolog különlegessége, hogy nem akarunk hangtechnikát használni, és a hangulat kedvéért kisebb díszleteket is készítenénk. Vendégeket is hívunk majd, költőket, írókat, szavalókat, verséneklő együtteseket itthonról és külföldről. Terveink szerint a klub a pozsonyi Casino épületében működne.
Köszönöm, és sok sikert.

Hruska Emese
Vissza a tartalomhoz

Gyógypedagógia

Kati az év közben lépett be a gimnázium esti tagozatának második évfolyamába. Éppen matematikaóra volt, amikor nyílt az ajtó és belépett rajta egy hosszú, alacsony termetű lány. Tétován körülnézett, és mivel én ültem legközelebb az ajtóhoz — és volt mellettem üres hely — hát odatelepedett. Egyikünk sem gondolta volna akkor, hogy ezzel a gesztussal egy életre szóló barátság vette a kezdetét.
Kati vidékről járt be Ipolyságra dolgozni. Egy üzemi konyhán volt szakácsnő. Mivel ambiciózus lány volt, szabad idejét tanulásra fordította, és eltökélte, hogy mindenképpen leérettségizik. Nem volt buta lány, de talán egyes dolgokat többször kellett neki elmagyarázni, mint másnak, hogy megértse. Azonban végtelen nagy szorgalmával és akaraterejével mindent legyőzött.
Rengeteget tanultunk együtt. Sokszor nálunk is aludt, hogy ne kelljen késő éjjel hazabuszoznia a falujába, reggel meg vissza a munkahelyére.
— Majd ezt egyszer viszonzom neked — hálálkodott olykor.
— Jó, jó, persze! — nyugtatgattam, miközben arra gondoltam, hogy ugyan mi a jó fenét keresnék én az ő szülőfalujában, Ipolybalogon.
Aztán váratlan fordulat történt. Kati közvetlenül az érettségi után férjhez ment Budapestre, és a híres Caola gyárba került könyvelőnőnek. Barátságunk a levelezés és a látogatások nyomán egyre inkább elmélyült, cseppet sem ártott neki a távolság. Amikor pedig engem pár év múlva felvettek a budapesti gyógypedagógiai főiskola levelező tagozatára, mi sem volt természetesebb, hogy az előadások és a vizsgák ideje alatt Katiéknál fogok lakni.
Egy szép őszi napon — amikor a fák magukra öltötték tarka-barka ruháikat — ideiglenesen beköltöztem az egyik Bakáts-utcai bérház második emeletére. Kati mérhetetlenül büszke volt ám, hogy főiskolára járok. Fűnek-fának bemutatott, a munkahelyén pedig végighurcolt, mint valami véres kardot.
— Ő Júlia, a barátnőm Szlovákiából. Ide jár Budapestre főiskolára — mondogatta mindenkinek.
Az emberek mosolyogtak, kezet nyújtottak, és nem győztek azon csodálkozni, hogy milyen jól beszélek magyarul.
Egy este különös dolog történt. A konyha egyik sarkában ücsörögtem kedvenc helyemen. Éppen az aznapi vizsgák fáradalmaiból próbáltam magamhoz térni, amikor egyszer csak késői látogató érkezett. Kati egy tarka fejkendős nénit tessékelt be a konyhába, és máris irányomba mutatott:
— Júlia, a barátnőm. Ide jár gyógypedagógiára...
A néni közelebb lépett hozzám. Arca valami különös, sajnálkozó kifejezést öltött. Még mielőtt megszólalhattam volna, vállamra tette a kezét és némi részvétellel a hangjában, de azért biztatóan kijelentette:
— Nem baj az, fiam! — mondta, majd érdes kezével megcirógatta kócos fejemet. Torkomon akadt a szó. A váratlanul rám osztott szerep hatására valami nem mindennapos bárgyú vigyor ült ki az arcomra. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a néni engem nézett hülyének.
Haládik Júlia
Vissza a tartalomhoz

Pályázat

A komáromi Művelődési és Kultúrtörténeti Intézet, a KT Kiadó, a Honismereti Szövetség és a Komárom-Esztergom Megyei Honismereti Egyesület pályázatot hirdet Jókai Mór születésének 175. évfordulója alkalmából A magyar hon szépsége címmel. Cél a Jókai által ábrázolt hely- és tájleírások összevetése a pályázó szülőföldjének, lakóhelyének jelenkori arculatával.
Pályázati feltételek: 1. A pályázaton részt vehetnek a határainkon innen és túl élő középiskolás diákok, 2. A pályázat géppel írt, névvel, címmel ellátott, 5—10 oldal terjedelmű munka. A jelentkezők címére ajánló bibliográfiát küldünk. Jelentkezési határidő: 2000. május 15. A jelentkezést levélben vagy e-mailen a következő címekre kérjük:
Héder Ágnes, 945 01 Komárno, Komenský u. 42/66, E-mail: heder@ha. telecom.sk
A pályamunkák beadásának határideje: szeptember 15. Eredményhirdetés: november 11-én, a Komáromban megrendezendő Jókai Irodalomtörténeti Emlékülésen lesz.
Vissza a tartalomhoz

Új napokon sugároz a TV magyar adása

Április elsejétől új műsorrend lépett érvénybe a Szlovák Televízióban. Hogyan érintette ez a magyar nyelvű műsorok szerkesztőségét — kérdeztük Pék Zoltán főszerkesztőt.

— Annyiban, hogy más napokon közvetítjük műsorainkat. Hétfőn a Mozaik és a Régió, szerdán pedig a Fórum és a Tükör váltakozik a képernyőn. Természetesen továbbra is naponta jelentkezünk öt perces hírösszefoglalóval.

Az új műsorrend szerinti első hétfői adás tizennyolc órakor kezdődött, és nem előtte, hanem utána jöttek a Hírek. Így lesz ez ezután?
— Ígéretet kaptunk a Szlovák Televízió vezetőségétől, hogy az új műsorrendben öt perccel tizennyolc óra előtt kezdhetünk a hírekkel, utána pedig jöhet a fél órás magyar adás. Ám, ha sportot közvetít a tévé, — és azt mindig az STV2 csatornán teszi — akkor a mi műsorainkat is csúsztatják, mégpedig előbbre. A pontos kezdési időpontokat naponta közli az Új Szó , melyben a Mozaik című műsorunkban bemutatott legfinomabb ételek receptjeit is megtalálják nézőink.

Készülnek-e új műsorok a szerkesztőségben?
— Készültek, de le is állítottuk a gyártásukat. Ígéretet kaptunk, hogy április elsejétől két újabb félórás műsort indíthatunk. Tekintettel a Szlovák Televízió jelenlegi anyagi helyzetére, sajnos, most ebből nem lett semmi. Így a tervezett vallási műsort és egy másik, az ifjúsággal, illetve a regionális tévések műhelyeiben készült riportokkal foglalkozó magazinunkat még nem láthatják a nézők. De erről a tervünkről nem tettünk le. Bízom benne, hogy hamarosan ezek a műsorok is utat találnak az itteni magyar televíziózást figyelemmel kísérők képernyőire.

—bárány—
Vissza a tartalomhoz

Tátra, 2000

A MIK és a Fidelitas közös szervezésében kb. 70 fiatal részvételével került megrendezésre február utolsó hétvégéjén a Tátra, 2000 elnevezésű sítúrával egybekötött ifjúsági találkozó, amelynek főszervezője Őry Péter, a Magyar Ifjúsági Közösség elnöke volt.
A gyönyörű, csendes tátrai táj és a remek társaság megfelelő keretet nyújtott a kötetlen, de tartalmukban mégis komoly témákat érintő beszélgetésre. Az egymással történő tapasztalatcserén túlmenően lehetőségünk nyílt beszélgetni a magyarországi és a szlovákiai közélet kiemelkedő személyiségeivel is. Vendégünk volt Szabó Tibor, a HTMH elnöke, aki Kvarda József képviselő (MKP) és Boros Miklós nagykövet társaságában beszélt a határon túli magyarság- és ezen belül az ifjúság- jövőbeni lehetőségeiről és a magyar kormány nemzetstratégiájáról. Másnap este körünkben üdvözölhettük Deutsch Tamás minisztert és Szabó László, ifjúságpolitikával megbízott helyettes- államtitkárt az Ifjúsági és Sportminisztériumtól, akikkel a minisztérium határon túli fiatalságot is érintő terveiről és már elindított programjairól beszélgettünk. Szabó László kifejtette, hogy az ISM Magyarország területén regionális ifjúsági irodahálózatot hoz létre, amelyet idővel kárpát-medencei méretűre bővít.

A hivatalos programokon túl az időt síeléssel és kirándulással töltöttük a kies tájakon. Útközben pedig megtekintettük az Andrássy grófok betléri kastélyát és a Szepesség szép műemlékeit.
A tábor a résztvevők és a szervezők szerint is nagyon jól sikerült, rengeteg tapasztalattal és élménnyel gazdagodtunk, és örömmel várjuk a következő találkozási lehetőséget.

Bdorkós N. & Schweier K.
Vissza a tartalomhoz

Fesztivál a klikk Pub-ban

Március 24—25-én nagyszabású zenei fesztiválnak adott helyet Érsekújvárban a Klikk Pub. Az utóbbi években hagyományossá vált hogy a Vágparti Klikk fesztiválon amatőr együttesek versenyei is zajlik, ennek mintájára zajlott  a verseny, melyen 12 amatőr együttes mérte össze az erejét.

A rendezők az igazságosság kedvéért sorsolással döntötték el a fellepők sorrendjét. Az első napot  a Tatabányáról érkező NEMTOM nevű zenekar tette nemzetközivé. Fellépett még a Jam Gang Dunaszerdahelyről, a Lejárt Útlevél Pozsonyból, a Mantinels Nyitráról, a Gitanes Somorjáról és a hazai Black Jack. A verseny után a párkányi RED ROOSTER lépett fel vendégként.

Szombaton szintén 6 együttes várta a megmérettetést. Két hazai csapat a TRINS és a FINAL HOUR, az Áramszünet  Somorjáról, a PARANOID dunaszerdahelyről, a Poseidon  Pozsonyból  és a FRIDAY Ipolyságról. Az est vendége  a kamocsai fesztiválon is nagy sikert aratott  DORIAN GRAY volt.

Az együttesek a rendezvény főszponzorainak díjaiért játszottak. Az első helyezettek a párkányi Adams Stúdióba  nyertek 8 órás ingyenes felvételt, a 2. helyezettek díja egy fellepés Tatabányán a TAZ MANIA fesztiválon a PERON MUSIC jóvoltából és végül a harmadik helyezettek  a G.B. MUSIC tárgyi ajándékait kapták.

Az első napot a nyitrai MANTINELS nyerte a somorjai GITANES  és a harmadik BLACK JACK előtt. A szombati nap az érsekújvari együttesek sikerét hozta az első helyen a FINAL HOUR, harmadikon a TRINS végzett. A hazai csapatok közé csak az ipolysági FRIDAYnek sikerült beékelődnie. A tatabányai fesztivál szervezőinek tetszését leginkább a pozsonyi LEJÁRT ÚTLEVEL nyerte el, így különdíjként a két harmadik helyezett mellett nyáron őket is vendégül látják a fesztiválon.
Viszontlátásra júliusban  a Vágpartján...

Roskó Péter
Vissza a tartalomhoz

Markíza, SMS-fórum

Az ismerkedésnek, szórakozásnak egy érdekes formája űzhető a Markíza TV TXT—795-ös oldalán. Nem kell hozzá más, csak egy mobiltelefon, mellyel megírt SMS üzenetünk másodpercek múlva megjelenik a képernyőn. Nevünk, számunk nem jelenik meg, hanem egy magunk által választott álnév alatt üzengetünk. Noha nem csak a 795-ös oldalon tehető ez meg, ez az oldal azért „különleges", mert többen már el is nevezték magyar oldalnak.  Mire jó ez? Van, aki szexpartnert keres az éjszakára. Van, aki nemzeti gyűlölködésének akar teret adni (ám ez általában nem jár sikerrel, mert a „társak" többsége egyszerűen ignorálja a szélsőséges megnyilvánulásokat). Van, aki unalmában „textel". Van, aki eladni vagy vásárolni akar, és van, aki csak egyszerűen szórakozni. Olyan ez, mint egy álarcosbál. Megtalálható itt a társadalom egész palettája. Van itt munkanélküli, vállalkozó, mérnök, újságíró, melós... És ha magunkra haragítjuk őket? Semmi gond, új név alatt újra miénk lehet a tér!

És érdekes, hogy néhány hét alatt egymásra találnak az emberek, és ha kedvük van, akkor diszkréten elküldik egymásnak a telefonszámukat, kialakulhat egy barátság, vagy akár egy gyümölcsöző üzleti kapcsolat. Aki nem ismeri a tréfát, az inkább kerülje az oldalt, hisz itt még a Minden6o (olvasd: Mindenható) is megjelenik. És az a szép, hogy csoportok, klikkek alakulnak, kik — sokszor ismeretlenül is — kiállnak egymásért. Ha DUBAJ-t bántják, jön a RÓKAFOGÓCSKA, NESTLE-nek sem eshet baja, mert ott a PUZZLE. ORFEO és COSINUS egymást ugratják, majd megtudják, hogy valójában jó barátok, nem egy közös buli van már mögöttük. A lányok képzeletét eleinte RÓKA csigázta fel. Mára tán kissé elfáradt, de már csatavonalba állt a folyton szerelmet valló SPAGETTI. S ha belép a képbe WITCH2, CX12, a kaméleont játszó KAMKA és további társaik is — akkor biztosítva a buli. Fogadkozunk, hogy már OFF, ez lesz a végső, és szinte észre sem veszszük, hogy „már holnap van". — OKÉ, már megyünk, de este újra itt vagyunk, vagy esetleg pár nap pihenőt tartunk, ha a postás meghozza a mobilszámlánkat.

Dzsoki
Vissza a tartalomhoz

Áramszünet

Már estefelé járt az idő, amikor találkoztam Somorja legfiatalabb zenekarával, az Áramszünettel. Négy tehetséges zenészről van szó, akik új színt próbálnak hozni Csallóköz zenei életébe. Punda Tomi — dob, Kelemen Sándor - gitár, Érsek Zsolt - baszszusgitár, vokál és Patonyi Tamás - ének, már maguk mögött tudhatják első koncertjüket és minden erejükkel törnek előre, az amatőr zenekarok sokszor bizony nagyon rögös útján.
— Tavaly nyár elején elmentem Tomi, a dobosunk után — beszél az előzményekről Zsolti — hiszen már régen terveztük egy zenekar megalapítását. A szavakat tettek követték, és hamarosan rátaláltunk Sanyira is, aki örömmel mondott igent, így egyelőre még csak hárman, de már elkezdtünk zenélni Tomiék pincéjében.
— Nálunk ünnepeltük a születésnapomat — folytatja a történetet Sanyi — és próbáltuk, melyikünknek jobb a hangja. Patonyi Tomi mindenkit lepipált, ő lett az énekes. Októberben megalakult az Áramszünet együttes. Egy ideig öten voltunk, de Ferdics Tamás kiválását követően négytagú lett az együttesünk.
Melyik stílushoz sorolnátok a zenéteket?
P. Tomi: Közel állunk a punkhoz, ami azonban nem jelenti azt, hogy más zenei irányzatokat kizártunk a repertoárunkból, amely 10—12 számot tartalmaz. Kiemelném a Nem adok választ címűt, ami az emberek rosszindulatát bírálja.
Sanyi: Az Anarchia című dal a társadalom hibáiról szól, a szabadságvágyról, Az út című pedig egy szerelmi csalódás vad kifejezése.
Hogyan szerzitek a zenét?
— P. Tomi: a szövegeket általában én írom. Az alapötlethez a többiek hozzárakják a gondolataikat, és elkészül a dal. Volt példa arra is, hogy ismeretlen levélírótól kaptunk szöveget, és azt zenésítettük meg.
Úgy tudom, nemrég volt az első koncertetek...
Zsolt: Érsekújváron a Klikk-pubban játszottunk. Az Ifiben megláttam a hirdetést, szóltam a többieknek, mire felvettünk egy házi demót és elküldtük a szervezőknek. Legnagyobb örömünkre bejutottunk a versenyre. A színpadon jó hangulatot sikerült csinálnunk, és bár nem jutottunk a legjobb három közé, a közönséggel kitűnő kapcsolatot teremtettünk, ami pozitív jel a jövőre nézve.
Tervek a nyárra?
Sanyi: Egyelőre úgy néz ki, hogy Kamocsán ott leszünk, szeretnénk a környékbeli zenekarokkal együtt játszani. Itt köszönjük a nekünk nyújtott segítséget a Rómeó Vérzik, a Konflikt és a Gitanes együtteseknek.
Kinn már teljes a sötétség, elindulunk hazafelé. Útközben még sokat beszélünk a zenéről, tervekről — melyek megvalósításához az alapot már lerakták, a többi a fiatal zenészek akaratán és kitartásán múlik.
El Gyurma
Vissza a tartalomhoz

Nehéz fiúk, könnyű lányok

Czintula Attila sorozata

Sam Cooke

Sam Cooke, a hatvanas években, a soul zene egyik legnagyobb apostolának számított Amerikában Aretha Franklin és James Brown mellett. Mint ismeretes a soul a néger templomok gospel dalaiból fejlődött ki. Aretha apja, Franklin tiszteletes, is sztár volt a maga nemében - hetven (!) nagylemez jelent meg prédikációival. Lánya viszont már földi dolgokról énekelt. James Brown pár évvel ezelőtt még nagyon sikeres koncertet adott Budapesten. I feel good kezdetű dalát bizonyára mindenki ismeri. De az igazi desperádó, amint azt az alábbi eset is bizonyítja, mégis Sam Cooke volt közülük.

1964 vége felé az egyik Los Angeles-i klubban megismerkedett az akkor 22 éves, Elisa Boyer nevű cicababával. Nemsokára már a Hacienda nevű motelban voltak, amely nem arról volt híres, hogy vendégei túlságosan hosszú időt töltenének el benne. A soulzenész a tanácstalan leányzót betuszkolta a kibérelt szobába, kulcsra zárta az ajtót és a szó szoros értelmében letépte róla az összes ruhát. Mikor már csak a bugyi volt Elisán, Cooke-nak úgy tűnt, a lány beletörődött sorsába. Átment hát a fürdőszobába, hogy kissé rendbe szedje magát. Na, ott cseszte el...
Mikor fürdőköpenyében visszatért, pofára esve látta, hogy a mókusmadzag meglépett. Cooke elborult aggyal keresni kezdte, de amíg a motelben bóklászott, Elisának sikerült értesíteni a zsarukat. Főhősünk pedig eközben odaért a recepcióhoz, ahol az 55 éves Bertha Franklin teljesített szolgálatot. A portásnéninek persze eszében sem volt beengedni az énekest, csak a zárt ajtón keresztül válaszolgatott neki. Ez annyira feltekerte a Sammy fiút, hogy berúgta az ajtót és rávetette magát a hölgyre. Aki viszont hidegvérrel előhúzta a csőretöltött szolgálatit, és három golyót eresztett a sztárba... Majd a sokkolt hapsit ütötte vágta a pisztoly markolatával, sakkban tartva egészen a rendőrség érkezéséig.

A kíváncsi újságírók másnap Cooke menedzserétől megtudhatták, hogy: „Félreértés volt az egész, Sam csak a nadrágját kereste." Hát persze...
 

SID VICIOUS

A SEX PISTOLS énekeséről már volt szó a sorozatban. Jöjjön most a basszusgitáros, aki szerintem sokkal balhésabb volt, mint Johnny Rotten. Két végéről égette a gyertyát és nagyon fiatalon, alig 22 évesen halt meg.
 Az egyik éjjel, teljesen telenyomva heroinnal, bóklászott a londoni éjszakában. Egy sikátorban találkozott pár tizenéves punkkal, akik rögtön felismerték bálványukat. A figurák, hogy megmutassák, mekkora nagy csávók, nekifogtak két közelben parkoló autó módszeres szétveréséhez. A kocsikat pár kirakat és ablak követte. Közben persze azt várták, hogy Sid is beszáll közéjük, de ő egy kukának támaszkodva a saját nyomorával volt elfoglalva. Végül egyikük nem bírta már cérnával, odament hozzá és hívta: „Gyere, szétverjük ezt a szaros világot!" Sid ráemelte ködös tekintetét, és csak annyit válaszolt: „Kár a gőzért!"
 

BOB GELDOF

Még a BOOMTOWN RATS nevű punkbanda énekese volt Geldof, mikor ellátogatott a curyshi Punk Clubba. Össze is akadt itt egy szőke ciklonnal, aki éppen egy kupac fehér port osztott adagokra, majd csíkokra változtatta. Közben olyan hangsúllyal, mintha csak azt kérdezné: „Gyakran jársz ide?", megkínálta Geldofot is kokóval. Énekesünket pedig mindkettő izgatta, a lány is és a kokain is. Együtt tűntek hát el a mosdóban, ahol felszippantottak pár csíkot, a csaj pedig megadta a címét a zenésznek. Geldof még aznap este felkereste öt, de úgy látszott, pechje van, mert a csaj a fickójával lakott. A házigazda rögtön feltette a BOOMTOWN RATS egyik lemezét majd összesimulva táncolni kezdett a barátnőjével. Egyszer csak megkérdezte a zenészt: „Szeretnél lefeküdni vele?" Bob persze gondolkodás nélkül rávágta: „Mi az hogy, haver!" A vendéglátó srác azt hitte, hatalmas ötlet volt a kérdése, míg nem látta, hogy Geldof halál komolyan gondolja a dolgot...
Mielőtt Bob lelépett, a vad szeretkezés szemtanúja dedikálta neki éppen akkor megjelent könyvét. „Nagyon híres művész volt." - írta később Sir Bob Geldof önéletrajzában, akit II. Erzsébet, Anglia királynője, a Live Aid koncert kiötléséért és szervezéséért lovaggá ütött... Isten óvja a királynőt!
Vissza a tartalomhoz


A tehetséges Mr. Ripley

Májusi mozinkban két filmet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. A tehetséges Mr. Ripley című film rendezője nem más, mint Anthony Minghella, Az angol beteg Oscar-díjasa. Ezúttal egy thrillerrel jelentkezett, amely Patricia Highsmith híres detektívregényéből készült. A történet a napfényes Olaszország ötvenes éveibe visz el bennünket. A nagy változások kora ez, az új életstílusé, a gazdagok világáé. Mr. Dickie is közéjük tartozik, felhőtlenül él, habzsolja az életet szép menyasszonyával, Marge-dzsal együtt. Ezzel ellentétben Mr. Ripley hiába vágyakozik a fényűzésre... Ám amikor Dickie apja, a gazdag hajógyáros megkéri, hogy hozza vissza Amerikába tékozló fiát, Ripley is belecsöppen ebbe a gondatlan világba. Ő is olyan akar lenni, mint Dickie. Egyre furcsább történések tanúi leszünk...
Minghella filmjét mindenképpen a figyelmetekbe ajánlom. Tulajdonképpen a szemünk előtt rajzolja meg a rideg és ördögi Ripley portréját, aki egyre kegyetlenebb és hidegvérűbb...
Parádés a szereposztás is: Matt Damon, Gwyneth Paltrow, Jude Law, Cate Blanchett. Damon játéka egyenesen lenyűgöző...
U.i.: A My Funny Valentine című dalt valóban Damon énekli — parádésan!
 

Projekt 1000

Május végéig zajlik Szlovákia huszonhét városában a Projekt 100 elnevezésű filmes akció. A vetítésekre, amelyeket a Szlovákiai Filmklubok Szövetsége és a Szlovák Filmintézet a cseh filmklubokkal és a Szlovák Kulturális Minisztériummal közösen szervez, már hatodik alkalommal kerül sor.
Bizonyára ti is jól tudjátok, hogy a Projekt 100-on a filmtörténet legjobb filmjeit, régebbi és újabb díjazott alkotásait láthatjátok. Érdemes hát ellátogatni a filmklubokba, hiszen mozijaink főként amerikai, kommersz szüleményeket vetítenek. A szervezők az ez évi programba egy egész estét betöltő bábfilmet is besoroltak, Jiří Trnka 1959-ben készült Shakespeare-adaptációját, Szentivánéji álom címmel.
A régebbi filmeken kívül (Fellini, Pasolini) láthatjátok például a finn Aki Kaurismäki Juha című munkáját, amely a tavalyi berlini filmfesztiválon díjat nyert. A szerelmi háromszög témáját feldolgozó dráma érdekessége, hogy tulajdonképpen némafilmről van szó, csupán a zenét halljuk. Szeretném a figyelmetekbe ajánlani a balkáni háború őrületeit feldolgozó Goran Paszkaljevics munkáját, A lőporos hordót.
A vietnami Toni Bui 1999-ben készült Három évszak című filmje elsősorban emberi történetével, Harvey Keitel kitűnő színészi teljesítményével és zenéjével lep meg bennünket.
David Bowie-t a brit Nicolas Roeg 1976-ban készült The Man Who Fell To Earth című sci-fijében láthatjátok.
Végül egy jó hír: ha ezekben a hetekben nem juttok el a vetítésekre, a Juha kivételével az összes bemutatott alkotást megnézhetitek majd a filmklubokban és művészeti mozikban.
Vissza a tartalomhoz


Szép lányokat keres az Elite

Saša Jány és társai már évek óta küldik a világba, New Yorkba, Párizsba, Milánóba, Japánba szép lányainkat, akik ezekben a távoli országokban igencsak ígéretes karriert futnak be. Linda Nývltová a Chanel, Natália Zavillová pedig Jean-Paul Gaultiér új arca, a tavalyi győztesek, Katarína Matiašovičová és Veronika Ušiaková pedig általában Spanyolországban, Ausztriában és Németországban dolgoznak. A 16 éves Veronikát szívesen fotózzák az Elle, a Cosmopolitan és a Vogue számára, és egyebek között a Gucci divatbemutatóján is részt vett.
A válogatások a versenyre már áprilisban megkezdődtek, és még most, májusban is javában tartanak. Ha ti is szépnek, fotogénnek érzitek magatokat, és vonzalmat éreztek a szakma iránt, bátran jelentkezzetek az Elite Model Look 2000 versenyre. További információkat a 07/5441 4126-os telefonszámon kérhettek, vagy pedig az ügynökség címén: Connect Management, Michalská 7, 811 01 Bratislava. A prágai és pozsonyi fináléra augusztusban kerül sor, s a legeslegszebb lányok végül Genfben mérettetnek meg.
 

Vissza a tartalomhoz