Tanárként
oktat és feleltet. Rockzenekarban gitározik. Nemrég jelent meg első verseskötete,
cikkeit a Szőrös Kő közli, a lap szerkesztőbizottsági tagja. Vállalkozóként
könyveket ad ki. Ez a harmincadik évét taposó Ardamica Zorán öt ajtója.
Egyszer az egyiket, máskor a másikat nyitja ki. És minden szobában otthon
érzi magát. Losonci lakásuk nappalijában ültünk le beszélgetni egy tavaszi
késő délután, sokszínű világának dolgairól.
Ötéves a Plectrum. Mit ér egy könyvkiadó, ha vidéki?
— Nehéz a kiadók helyzete ma Szlovákiában. Egy olyan kiadóé, mint a
Plectrum, melynek egy embere csak munka mellett, a saját szobája sarkában
álló íróasztalon lévő számítógépén dolgozik, különösen az. Ezt a munkát
egyedül végezni megerőltető , szerintem hoszszú távon nem is lehet. Egy
idő után el kell dönteni, hogy mennyire veszi komolyan az ember, hogy meg
lehet-e belőle élni. Ha igen, akkor teljes gőzzel kell csinálni. Tudom,
hogy a kiadó a tanulóéveit éli. Nem akarok szerénytelen lenni, de nincs
kisebbségi érzésünk, mert az egész élet egy nagy tanulás. Nem hiszem, hogy
létezne tökéletes kiadó, mert azt azonnal spirituszba kéne tenni, és tartósítani.
Az első könyv, melyet kiadtunk, a Kalandor születik című Ardamica Ferenc-regény
elnyerte az Írószövetség nívódíját. Apám írta. Olyan mércét állított ez
a mű, amely alá nem mehetünk. De nem leszünk Ardamica-kiadó! A Plectrum
célja, hogy a losonci régióban kulturális értékekre leljen, legyen az képzőművészeti
alkotás, kézirat vagy zenei anyag, s kiadja azokat, közvetítse az olvasók,
hallgatók felé. Érkeztek kéziratok az ország más részeiből is. Öt évvel
az indulás után ott tartunk, hogy válogatni lehet a beérkezett munkákból.
Sőt többkötetes szerzők is jelentkeztek. Nem csak magyar szerzők műveivel
foglalkozunk. Tervben van egy szlovák verseskötet, érkezett egy szlovák
nyelvű helytörténeti kézirat. Fordításokat is megjelentetünk majd. Itteni
magyar szerző regényét szlovákul, és a szlovák irodalomból valamit magyarul.
Pályázataink elbírálásától függ minden, mert egy vidéki kiadóban a pénznek
kétszer annyi helye van, mint egy fővárosiban. Nekünk most arra elég, hogy
évi egy-két könyvet kiadjunk. Nem is szeretnénk többet kiadni, mint amennyit
bírunk. Inkább legyen kevesebb kiadványunk, de valamennyi értékes. E hónapban
felkeressük a hazai magyar alap- és középiskolákat egy érdekes ajánlattal,
melynek az eredménye szeptembertől jelentkezhet. Annak külön örülök, hogy
most, az ötödik évben kezd kialakulni a kiadó körül egy szerkesztői, fordítói,
illusztrátori gárda. Egy baráti kör, amely segíti a kiadót. Viszonozhatatlan
az energia, amit a Plectrum Kiadó felé árasztanak.
Régen hallottunk a Romlás Virágai nevű zenekarotokról. Mi van veletek?
— Vagyunk. Csak egy kicsit távolabb a fénytől. Krojer Angi, Balla Béla
elment, Dušan Greňo basszusgitáros érkezett, és lett még egy dobosunk,
Tóth Attila. Készülőben van a második anyag. Ki kell válogatni a dalokat,
és stúdióba vonulni. Most se igény nincs rá, se pénz. De nem szeretnénk
feloszlani vagy kocsmázni, hát pihenünk. Mihelyt megint eljön a mi időnk,
folytatjuk.
Angolul? Az utóbbi időben már e nyelven daloltok.
— Annak idején a Klinika után a második hazai magyar zenekar voltunk,
amely magyar nyelvű rocklemezt adott ki. Ez akkoriban a Gravisnak sem sikerült,
sajnos csak a kislemezig vitték. Mert ők is falakba ütköztek, olyanokba,
mint most a Romlás Virágai. A Losonc És Vidéke Alapítvány és Losonc város
önkormányzata kivételével, senki sem támogatta a zenekart. Nincs intézmény,
amely felkarolná a szlovákiai magyar amatőr együtteseket, de ez is régi
ügy. Hol van már a RockMISZszió és kora? Akkor még pezsgett itt az amatőr
és félprofi rockélet. Most rákényszerültünk, hogy angolul és magyarul is
énekeljünk a koncerteken, vagy csak az angol változatot adjuk elő, mert
a magyar koncertlehetőségek lassan elfogynak. A Romlás Virágai mellett
alakítottunk egy másik zenekart. Neve még nincs. Rockoperák és musicalek
gyöngyszemeiből szemezgetünk, rockzenei világslágereket adunk elő, dolgozunk
fel, alakítunk át. A csapatban egy énekesnő is dolgozik. Igazi meglepetéssel
szolgálunk majd pár hónap múlva.
A rockot vagy az irodalmat szereted jobban?
— Mintha azt kérdeznéd, hogy a feleségemet vagy a kislányomat szeretem-e
inkább. Rocker vagyok vagy költő? Az egyik mindig egy kicsit teher a másiknak.
Energiát, időt von el tőle. Amikor már nagyon elegem van az irodalomból,
egy kreatív másik dologba tudok menekülni. Ez nem jelenti azt, hogy amikor
az egyiket művelem, nem csinálom a másikat, hiszen dalszövegeket is írok.
Ha sok a munka a kiadóban, nyomdába rohangálás, egyeztetés, telefonálás,
akkor nincs rock. Ha több koncertmeghívás érkezik, kevesebbet foglalkozom
a kiadó ügyeivel. Van, hogy ebben száll meg az ihlet, van amikor abban.
Többször nem tudja az ember, hogy melyikhez fogjon előbb, de olyan eset
csak ritkán fordul elő, hogy sem a kiadóban sem a zenekar körül ne lenne
fe-ladata. Erőm, energiám, kitartásom van hozzá, és rengeteget segítenek
a barátaim. A keresztbetevők, rosszakarók, gonoszkodók valósággal doppingolnak.
Amikor bántanak, egy óráig padlón vagyok, azután megyek tovább. Ha valaminek
értelmét látom, azzal nagyon szívesen dolgozom. Ha azt gondolom, nincs
értelme, akkor nem is foglalkozom vele annyit. Lehet, hogy olyankor lusta
vagyok...
Miképp lustálkodsz?
— Annyiféle munkát végzek, hogy a másikban kapcsolódok ki az egyikből.
Szabadidőmben alszom. Megnyugtat, ha sikerül úgy megfogalmaznom írásban
a gondolataimat, ahogy szeretném, majd nyomtatásban viszontlátom, s jönnek
a vélemények. Valahol a zenélés is relaxálás. Sajnos, kevés időm marad
arra, hogy a természetet járjam vagy lovagoljak, mint régen. Szívesen töltöm
az időmet a kislányommal. Ha nem is játszunk éppen, csak a szemem sarkából
figyelem, már megnyugtat. Nem vagyok henyélő típus. A lelkiismeretem még
tévét sem enged nézni, ha dolgom van, pedig azt nagyon szeretek. Reménykedem,
hogy oly módon rendeződnek a dolgaim, hogy néha kivehetek egy-két szabadnapot.
Tudom, lusta nyugdíjas leszek. Olyan, aki reggel felkel, elviszi az unokát
az óvodába. Azután hazamegy, és egész nap élvezi az életet.
Az
elmúlt évben elég gyakran lehetett hallani, olvasni a neveteket...
Mi várható 2000-ben?
— Ebben az évben lesz ötéves a Rómeó, és ezt méltóképpen szeretnénk
megünnepelni. Két korábbi, keresett demokazettánk anyagából egy újabb kazettával
jelenünk majd meg. Ezentúl már Magyarországon fogjuk gyártatni a cédéinket
és a kazettáinkat is. A Kettőre indulunk album magyarországi terjesztése
is megvalósul. Koncertek, ugye azok természetesen lesznek (sőt már vannak,
melyek közül az érsekújvári fantasztikus hangulatú koncertet emelném ki),
nyárra tervezünk egy kétnapos Rómeó-tábort is. Ez Kamocsán lesz július
15—16-án, ide meghívjuk a baráti zenekarokat is. Eljön a Konflikt, a Gitanes,
a Neck Sprain, a Friday, a Paranoid és a Nonsens is. Gulyásparti, több
érdekes, szórakoztató program, biztos, hogy emlékezetes buli lesz. Híres
magyarországi együttesek — pl. a Tankcsapda, P. Mobil — mellett is fellépünk
majd. Vendégei leszünk a Junkies-tábornak, hamarosan csehországi meghívásnak
is eleget teszünk. Szóval program van, csak győzzük energiával.
És a születésnapi buli?
— Arra majd valamikor ősszel kerül sor, hatalmas bulit akarunk, de
az már ma biztos, hogy erre Somorján kerül sor.
Hogy működik a Rómeó Fan Club?
A klub áprilisban kezdte meg tevékenységét. Úgy gondolom, hogy mind
a rajongóink, mind pedig az együttesnek bizonyos előnyöket jelent a létezése.
Megtudjuk, hogy hol vannak rajongóink, hol várnak bennünket, e-mail és
levelezés útján pedig kapcsolatot tudunk fenntartani velük. A klub tagjai
naprakész információkhoz juthatnak fellépéseinket illetően, előnyösebb
anyagi körülmények mellett juthatnak be a koncertjeinkhez, vagy vásárolhatják
meg kazettáinkat és cédéinket. További újdonság, hogy már WEB-oldalunk
is van az Interneten, melynek a címe: www.romeoverzik. miesto.sk. (e-mail:
romeo@pobox.sk)
...
vallotta be egy beszélgetésünk közben Zsapka Attila, az együttes frontembere.
— Tulajdonképpen még tavaly terveztük, hogy a jubileumi koncertünkre egyidejűleg
egy gyerekkazettával is előrukkolunk, de sajnos elfogyott a pénzünk és
az energiánk is. Egy erdélyi költő barátunktól nagyon kedves gyermekverseket
kaptunk, amelyeket megzenésítettünk. A kazetta egyik oldalán az ő versei
lesznek hallhatók, a másik oldalra pedig más költők gyermekverseit játsszuk
fel.
Milyen alapon válogatjátok ki a verseket a megzenésítés előtt?
— Kinyitok egy verseskötetet, olvasgatom, s ha találok olyan verset,
ami tetszik s egyben megzenésíthetőnek érzem, akkor komponálok rá egy dallamot.
De volt, hogy először a dallam jutott az eszembe, és verset kerestem hozzá.
A próbán a többiek még hozzáadják elképzeléseiket. A számokat többnyire
Zsolt és én írjuk, de már Andrásnak és Andynak is van egy-egy száma a kazettáinkon.
Mi az eredeti foglalkozásotok?
Mónika pedagógus, a komáromi Mariánum Egyházi Iskola igazgató-helyettese,
Andy egy érsekújvári alapiskolában matematika-fizika szakos tanár, Zsolt
biológia-testnevelés szakos tanár a vásárúti iskolában, András telekommunikációt
tanul az egyetemen, én pedig a Carisma Regionális Televízió munkatársa
vagyok.
További tervek?
— Egy zenés monodráma, amely nem lenne más, mint zenés színház, természetesen
egy adott történettel. De ez legyen meglepetés.
Merre fogtok koncertezni?
— Meghívásunk van az ún. Komáromi Fesztiválra, amely egy háromnapos
kulturális rendezvény lesz Komárom és Révkomárom rendezésében. Játszunk
majd a hagyományos gimesi táborban, június 17-én a komáromi Borostyán Zenei
Fesztiválon adunk koncertet, augusztus 20-ára a magyarországi Kocsérre
van meghívásunk, Pozsonyban is elég gyakran láthat minket a közönség. Sőt,
itt egy klubot is szeretnénk nyitni, ahol évente nyolc alkalommal zenés
irodalmi estet rendeznénk. A dolog különlegessége, hogy nem akarunk hangtechnikát
használni, és a hangulat kedvéért kisebb díszleteket is készítenénk. Vendégeket
is hívunk majd, költőket, írókat, szavalókat, verséneklő együtteseket itthonról
és külföldről. Terveink szerint a klub a pozsonyi Casino épületében működne.
Köszönöm, és sok sikert.
— Annyiban, hogy más napokon közvetítjük műsorainkat. Hétfőn a Mozaik és a Régió, szerdán pedig a Fórum és a Tükör váltakozik a képernyőn. Természetesen továbbra is naponta jelentkezünk öt perces hírösszefoglalóval.
Az új műsorrend szerinti első hétfői adás tizennyolc órakor kezdődött,
és nem előtte, hanem utána jöttek a Hírek. Így lesz ez ezután?
— Ígéretet kaptunk a Szlovák Televízió vezetőségétől, hogy az új műsorrendben
öt perccel tizennyolc óra előtt kezdhetünk a hírekkel, utána pedig jöhet
a fél órás magyar adás. Ám, ha sportot közvetít a tévé, — és azt mindig
az STV2 csatornán teszi — akkor a mi műsorainkat is csúsztatják, mégpedig
előbbre. A pontos kezdési időpontokat naponta közli az Új Szó , melyben
a Mozaik című műsorunkban bemutatott legfinomabb ételek receptjeit is megtalálják
nézőink.
Készülnek-e új műsorok a szerkesztőségben?
— Készültek, de le is állítottuk a gyártásukat. Ígéretet kaptunk, hogy
április elsejétől két újabb félórás műsort indíthatunk. Tekintettel a Szlovák
Televízió jelenlegi anyagi helyzetére, sajnos, most ebből nem lett semmi.
Így a tervezett vallási műsort és egy másik, az ifjúsággal, illetve a regionális
tévések műhelyeiben készült riportokkal foglalkozó magazinunkat még nem
láthatják a nézők. De erről a tervünkről nem tettünk le. Bízom benne, hogy
hamarosan ezek a műsorok is utat találnak az itteni magyar televíziózást
figyelemmel kísérők képernyőire.
A hivatalos programokon túl az időt síeléssel és kirándulással töltöttük
a kies tájakon. Útközben pedig megtekintettük az Andrássy grófok betléri
kastélyát és a Szepesség szép műemlékeit.
A tábor a résztvevők és a szervezők szerint is nagyon jól sikerült,
rengeteg tapasztalattal és élménnyel gazdagodtunk, és örömmel várjuk a
következő találkozási lehetőséget.
A rendezők az igazságosság kedvéért sorsolással döntötték el a fellepők sorrendjét. Az első napot a Tatabányáról érkező NEMTOM nevű zenekar tette nemzetközivé. Fellépett még a Jam Gang Dunaszerdahelyről, a Lejárt Útlevél Pozsonyból, a Mantinels Nyitráról, a Gitanes Somorjáról és a hazai Black Jack. A verseny után a párkányi RED ROOSTER lépett fel vendégként.
Szombaton szintén 6 együttes várta a megmérettetést. Két hazai csapat a TRINS és a FINAL HOUR, az Áramszünet Somorjáról, a PARANOID dunaszerdahelyről, a Poseidon Pozsonyból és a FRIDAY Ipolyságról. Az est vendége a kamocsai fesztiválon is nagy sikert aratott DORIAN GRAY volt.
Az együttesek a rendezvény főszponzorainak díjaiért játszottak. Az első helyezettek a párkányi Adams Stúdióba nyertek 8 órás ingyenes felvételt, a 2. helyezettek díja egy fellepés Tatabányán a TAZ MANIA fesztiválon a PERON MUSIC jóvoltából és végül a harmadik helyezettek a G.B. MUSIC tárgyi ajándékait kapták.
Az első napot a nyitrai MANTINELS nyerte a somorjai GITANES és
a harmadik BLACK JACK előtt. A szombati nap az érsekújvari együttesek sikerét
hozta az első helyen a FINAL HOUR, harmadikon a TRINS végzett. A hazai
csapatok közé csak az ipolysági FRIDAYnek sikerült beékelődnie. A tatabányai
fesztivál szervezőinek tetszését leginkább a pozsonyi LEJÁRT ÚTLEVEL nyerte
el, így különdíjként a két harmadik helyezett mellett nyáron őket is vendégül
látják a fesztiválon.
Viszontlátásra júliusban a Vágpartján...
És érdekes, hogy néhány hét alatt egymásra találnak az emberek, és ha kedvük van, akkor diszkréten elküldik egymásnak a telefonszámukat, kialakulhat egy barátság, vagy akár egy gyümölcsöző üzleti kapcsolat. Aki nem ismeri a tréfát, az inkább kerülje az oldalt, hisz itt még a Minden6o (olvasd: Mindenható) is megjelenik. És az a szép, hogy csoportok, klikkek alakulnak, kik — sokszor ismeretlenül is — kiállnak egymásért. Ha DUBAJ-t bántják, jön a RÓKAFOGÓCSKA, NESTLE-nek sem eshet baja, mert ott a PUZZLE. ORFEO és COSINUS egymást ugratják, majd megtudják, hogy valójában jó barátok, nem egy közös buli van már mögöttük. A lányok képzeletét eleinte RÓKA csigázta fel. Mára tán kissé elfáradt, de már csatavonalba állt a folyton szerelmet valló SPAGETTI. S ha belép a képbe WITCH2, CX12, a kaméleont játszó KAMKA és további társaik is — akkor biztosítva a buli. Fogadkozunk, hogy már OFF, ez lesz a végső, és szinte észre sem veszszük, hogy „már holnap van". — OKÉ, már megyünk, de este újra itt vagyunk, vagy esetleg pár nap pihenőt tartunk, ha a postás meghozza a mobilszámlánkat.
Már
estefelé járt az idő, amikor találkoztam Somorja legfiatalabb zenekarával,
az Áramszünettel. Négy tehetséges zenészről van szó, akik új színt próbálnak
hozni Csallóköz zenei életébe. Punda Tomi — dob, Kelemen Sándor - gitár,
Érsek Zsolt - baszszusgitár, vokál és Patonyi Tamás - ének, már maguk mögött
tudhatják első koncertjüket és minden erejükkel törnek előre, az amatőr
zenekarok sokszor bizony nagyon rögös útján.
1964 vége felé az egyik Los Angeles-i klubban megismerkedett az akkor
22 éves, Elisa Boyer nevű cicababával. Nemsokára már a Hacienda nevű motelban
voltak, amely nem arról volt híres, hogy vendégei túlságosan hosszú időt
töltenének el benne. A soulzenész a tanácstalan leányzót betuszkolta a
kibérelt szobába, kulcsra zárta az ajtót és a szó szoros értelmében letépte
róla az összes ruhát. Mikor már csak a bugyi volt Elisán, Cooke-nak úgy
tűnt, a lány beletörődött sorsába. Átment hát a fürdőszobába, hogy kissé
rendbe szedje magát. Na, ott cseszte el...
Mikor fürdőköpenyében visszatért, pofára esve látta, hogy a mókusmadzag
meglépett. Cooke elborult aggyal keresni kezdte, de amíg a motelben bóklászott,
Elisának sikerült értesíteni a zsarukat. Főhősünk pedig eközben odaért
a recepcióhoz, ahol az 55 éves Bertha Franklin teljesített szolgálatot.
A portásnéninek persze eszében sem volt beengedni az énekest, csak a zárt
ajtón keresztül válaszolgatott neki. Ez annyira feltekerte a Sammy fiút,
hogy berúgta az ajtót és rávetette magát a hölgyre. Aki viszont hidegvérrel
előhúzta a csőretöltött szolgálatit, és három golyót eresztett a sztárba...
Majd a sokkolt hapsit ütötte vágta a pisztoly markolatával, sakkban tartva
egészen a rendőrség érkezéséig.
A kíváncsi újságírók másnap Cooke menedzserétől megtudhatták, hogy:
„Félreértés volt az egész, Sam csak a nadrágját kereste." Hát persze...
Májusi
mozinkban két filmet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. A tehetséges Mr.
Ripley című film rendezője nem más, mint Anthony Minghella, Az angol beteg
Oscar-díjasa. Ezúttal egy thrillerrel jelentkezett, amely Patricia Highsmith
híres detektívregényéből készült. A történet a napfényes Olaszország ötvenes
éveibe visz el bennünket. A nagy változások kora ez, az új életstílusé,
a gazdagok világáé. Mr. Dickie is közéjük tartozik, felhőtlenül él, habzsolja
az életet szép menyasszonyával, Marge-dzsal együtt. Ezzel ellentétben Mr.
Ripley hiába vágyakozik a fényűzésre... Ám amikor Dickie apja, a gazdag
hajógyáros megkéri, hogy hozza vissza Amerikába tékozló fiát, Ripley is
belecsöppen ebbe a gondatlan világba. Ő is olyan akar lenni, mint Dickie.
Egyre furcsább történések tanúi leszünk...
Saša
Jány és társai már évek óta küldik a világba, New Yorkba, Párizsba, Milánóba,
Japánba szép lányainkat, akik ezekben a távoli országokban igencsak ígéretes
karriert futnak be. Linda Nývltová a Chanel, Natália Zavillová pedig Jean-Paul
Gaultiér új arca, a tavalyi győztesek, Katarína Matiašovičová és Veronika
Ušiaková pedig általában Spanyolországban, Ausztriában és Németországban
dolgoznak. A 16 éves Veronikát szívesen fotózzák az Elle, a Cosmopolitan
és a Vogue számára, és egyebek között a Gucci divatbemutatóján is részt
vett.