IFI magazin * 2000 április

Milyenek vagyunk a vércsoport-horoszkóp szerint?

1934-ben egy japán pszichológus rájött arra, hogy nemcsak a születési időpontok vannak hatással az ember jellemének és sorsának alakulására, hanem a vércsoportok is. Ha tudod, hogy neked milyen a vércsoportod — és ezt bizony illene, sosem lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükség — akkor máris elolvashatod, hogy az alábbi négy jellemrajz közül melyikbe tartozol.

A vércsoport

Fantasztikus energiával veti bele magát az elvállalt feladat végrehajtásába. Hivatását lelkiismeretesen látja el. Képes szinte minden mást háttérbe szorítani annak érdekében, hogy teljesítménye felülmúlhatatlan legyen. Gyakran kerül ki közülük ún. csúcsmenedzser. Tökéleteset szeretne nyújtani szinte mindenben. Gyakran habozik, hogy egy privát kapcsolatba belemenjen-e, mert előtte alaposan átgondolja, hogy képes lesz-e eleget tenni a vele szemben támasztott elvárásoknak anélkül, hogy hivatása meg ne sínylené. Mindenesetre ha valamit nem tud felvállalni, azt nyíltan, előre közli. Ez az attitűd gyakran arra vezet, hogy minden igyekezete ellenére magányos, emberkerülőnek tűnik. Ha viszont valamit egyszer megígért, azt megbízhatóan teljesíti. Ezért környezete megbecsüléssel övezi. Szükséges, hogy az ügy vagy egy személy komolyan érdekelje. A felszínességet nem ismeri semmiben. Vagy szenvedélyesen csinál valamit, vagy sehogyan. Alkalomadtán kevésbé tűnik barátságosnak, mivel főleg az foglalkoztatja, amivel éppen foglalkozik. Így ennek a típusnak az a hátránya, ami az előnye. Ha egy olyan feladatot kell ellátnia amely nem nyerte meg kellőképpen tetszését, érdeklődését, azt csak nagy nehézségekkel, belső kényszerrel képes megoldani, egyszerűen azért, mert nem tud kötelességből cselekedni. Ilyenkor egy állásváltoztatás valósággal csodát művel nála. Sem barátságot, sem szerelmet nem köt, amíg meg nem győződik róla, hogy a legjobbat választotta. A személyes kapcsolat kezdetén „tabula rasa“-t csinál, s mindent közöl, amit gondol, elvár a másiktól. Ha viszont döntött, a végsőkig kitart.

B vércsoport

Gyengédségét, tapasztalatát durva köpönyeg alá rejti. Nem lehet gyorsan kihozni a sodrából. Igyekszik távol tartani magát minden szentimentális és túlfokozott érzelmi megnyilvánulástól, ezt egyébként másoknál is elítéli. Önmagával szemben is magas követelményeket támaszt és semmi gyengeséget nem tűr magával szemben sem. Ugyanúgy türelmetlen és egyáltalán nem elnéző a környezetében élők hibáival, gyöngeségeivel szemben. Az a szigorú követelmény, amelyet magával szemben támaszt, gyakran konfliktushoz vezet, ha nem tudatosítja magában, hogy embertársaival szemben a toleranciának egy bizonyos mennyisége elengedhetetlen ahhoz, hogy az együttélés funkcionálhasson. A magabiztos önérzet kétélű dolog. Keményen megdolgozik azért, hogy saját hibájától, amelyet még magában sem hajlandó elismerni, elterelje a figyelmét. A tökéletességre való igyekezete erősen kihat a magánéletére is. Erős hajlama van a féltékenységre. Érzelmi kapcsolatait is teljesen és hibátlanul, minden kivetnivaló nélkül akarja megélni. Aki kapcsolatba kerül vele, annak feltétlenül számolnia kell e típus ilyen elvárásaival. Persze ha rájön, hogy féltékenysége alaptalan, nem tulajdonít jelentőséget az egésznek többé. Tudni kell, hogy féltékenysége nem beteges vagy eltúlzott, hanem abból ered, hogy ideált képzelt magának, azt megvalósulva szeretné látni.

AB vércsoport

Nem komplikált karakterűek. Mivel e karakter jellemzői számos elemből tevődnek össze, ezek egymással harcban állva nem jeleznek kiegyensúlyozott egyéniséget. Ezzel magyarázható, hogy érzelmi élete szinte sohasem jut nyugvópontra. Erősen függ hangulataitól, érzelmeitől. Cselekedeteit inkább kifinomult ösztöne és intuíciói irányítják, mint a tudatos akarata. Ezért tűnik olykor ingatagnak vagy tétovának mások szemében, hiszen pillanatok alatt képes egy személytől vagy ügytől elfordulni, ha úgy érzi, nem boldogulna vele. Kapcsolataiban is állandóan kétségek gyötrik, gyakran alaptalan félelmek áldozatává lesz. Ilyenkor érzelmei a nullponton vannak, s mély depresszióba merül. Szerencsére ez az állapot sem tart sokáig. Ha egy pozitív élményben részesül, életkedve visszatér. Kedvezőtlen esetben néha megbízhatatlan, mivel korábbi elhatározásait könnyen feladja. Jó tulajdonsága, hogy tanulni vágyó, új tapasztalatokat, szellemi, érzelmi élményeket keres. Saját véleményéhez nem ragaszkodik túlzottan, ha úgy látja, hogy a mások érvei logikusabbak, vagy egyébként elfogadhatóbbak, mint a sajátja. Szemlélete rugalmas. Gondolkodásmódja sohasem korlátolt vagy merev. Az egyhangúságot szinte utálja. Éppen az állandó újak keresése és befogadóképessége akadályozza meg azt, hogy az érzelmi behatások és nyomukban fellépő hangulatváltásai drámai módon befolyásolják életében. Az érzelmek nagy jelentőségűek számára. Alkalmazkodóképessége kiváló. Nem akar a másik felett uralkodni, sőt úgy tudja alárendelni magát a másik akaratának, hogy közben boldog. Főleg akkor ha ebben a kapcsolatban megfelelő támaszt is talál.

0 vércsoport

Az „AB“ csoporthoz hasonlóan, intenzív érzelmi életet él azzal a különbséggel, hogy nem rendelkezik olyan kifinomult alkalmazkodóképességgel. Ezt inkább partnerétől várja el. Szinte állandóan kapcsolatot keres másokkal, de ebben nem csak érzelmei befolyásolják, hanem az ésszerűség — sokszor a számítás is. Munkatársaival, lakóhelyi környezetével is szinte pillanatok alatt közvetlen, jó kapcsolatot tud kiépíteni. Ez a kapcsolatteremtő készség segíti az üzleti életben is. Feltűnően sok „0“ vércsoportú férfi és nő dolgozik az üzleti szférában. Sok film-, tévésztár is e csoportba tartozik, mivel a művészi tehetség keresztülvitele erővel és jelentős mértékű gyakorlati érzékkel párosul. Üzleti szimata úgyszólván sohasem hagyja cserben, tevékenykedjen akár művészként, akár üzletemberként. A szinte félelmetes erejű energiája, aktivitása a gyökere a siker utáni vágyának. Állandóan mozgásban van, nem hagyja magát nyugodni. Mindig a sikerhez, elismeréshez vezető lépcső következő fokára szeretne lépni. Céljait mindig szem előtt tartja, és képes mindent ennek alárendelni. Sohasem adja fel. Ha a körülmények folytán kénytelen előrehaladását szüneteltetni, ha zöld utat kap, visszafojtott energiái szinte robbannak. A szerelemben általában sikeres. Csak addig engedi át magát az érzelmeknek, amíg a kapcsolatnak valamilyen praktikus haszna is van; így szinte elérhetetlen számára, hogy egy szerelmet teljes intenzitással éljen át. Kedvezőtlen esetben az ész elnyomja nála az érzelmeket, s ilyenkor képes érdekházasságot kötni — persze a partnerét ilyenkor is biztosítja érzelmeiről.

---

Most van holnap

A füleki gimnázium

Új idők új dalai zengenek Füleken, az Elesett hősök terén. A macskakövek peremén álló gimnázium épületében számítógépek duruzsolnak a három informatika teremben, cédéromok sorakoznak a polcokon, reggelenként az

e-mail-szobában lapoznak elektronikus leveleikben az álmos diákok. Nem véletlenül ebben a gimiben rendezik évente a szlovákiai magyar középiskolások országos informatikai versenyét. Az Infoprog kétezerben április tizenharmadikától tizenhatodikáig tart majd. Ez lesz az ötödik évfolyam.

Modern idők felkészült diákjait és jövőben gondolkodó tanárait leltük Füleken nemrég, egy tavaszi délelőtt.

— Nálunk megtörtént a generációváltás — fogadott Tomolya Róbert matematika–informatika szakos tanár — Persze, maradtak idősebb kollégák, ám a fiatal tanárok gárdája remek kollektívává kovácsolódott. Egyfelé húzzuk a szekeret, s ez nagyban megkönnyíti a helyzetünket. Tudjuk, mit akarunk.Az idősebbek pedig segítenek. Az is fontos, hogy négy éve megalapítottuk a Pro Futuro polgári társulást, melynek köszönhetően alapítványi támogatáshoz jutottunk, és berendeztünk egy külön informatikai termet, amely az Infoprog verseny megrendezéséhez nélkülözhetetlen volt. Ezen a versenyen minden magára valamit is adó magyar középiskola jelen van Pozsonytól Kassáig. Az előző években voltak már vendégeink Magyarországról és Erdélyből, idén, ha sikerül, Kárpátaljáról és Délvidékről is érkeznek diákok.

Miképp zajlik egy ilyen verseny?

— Három kategóriában, csapatokban versenyeznek a résztvevők. Egy csapatban két diák. Az első a programozói, a második a felhasználói kategória. A harmadik kategóriában pedig az iskolák versenyeznek. Ez egy hagyományos vetélkedő, általános számítástechnikai tudnivalókból. Nem csak a diákok, a kollégák is nagy örömmel jönnek ilyenkor Fülekre. Az Infoprog verseny csütörtöktől vasárnapig tart, szombaton este mi, tanárok ülünk le egy kötetlen beszélgetésre, Az informatika oktatása Szlovákiában címmel. Mindenki elmondja, mit és hogyan tanít, mi a helyzet az iskolájában. Rengeteget tanulunk ezzel egymástól! Ezenkívül a négy nap alatt neves szakemberek előadásaira is sor kerül. A versenyt a salgótarjáni pénzügyi és számviteli főiskolával közösen rendezzük. A programozói kategória Füleken zajlik, a felhasználói viszont náluk. Ott találhatók akkora géptermek, hogy a huszonöt-harminc csapatot azonos gépek mellé tudjuk ültetni.

Tomolya Róbert elmondta még, hogy a diákság vevő az újra Füleken. Kedvelik az informatikát, sokan választják nem kötelező tantárgyként is. Tudják, hogy szükségük lesz rá a huszonegyedik században, és érdekli őket. Az Inforprog egyes kategóriáiban másodikok, harmadikok a füleki gimisek. Ám a vetélkedő fődíját már hagyományosan ők nyerik. Ebből kiindulva, stílusosan, a füleki gimnázium legújabb informatika termében ültünk le beszélgetni három végzős diákkal.

— Ezt a hat új gépet január környékén kaptuk — mutatott körbe a losonci Tóth Emília. Internetünk is van, és ami különösen tetszik ebben a suliban az az, hogy minden diáknak lehetősége van elektronikus levelezésre, teljesen ingyen. Március elsejétől a lyukasórán vagy a szünetekben bárki bemehet az e-mail-szobába , és megnézheti, érkezett-e üzenete.

— Szabadidőmben ebbe a terembe járok biológiát tanulni — vette át a szót a tajti Básti Zoltán. Bekapcsolom a számítógépet, s beteszek egy természettudományi cédéromot. Nagyon sokat segít.

— Zajlik a diákélet a suliban — újságolta a losonci Molnár Marianna. Március közepén az iskolánk szervezte a városban a Millenniumi kisebbségi napokat. Vendégünk volt a Fekete Vonat együttes. Egyébként benne vagyunk mindenben, ami a kultúrát illeti. Sokáig nem volt iskolaújságunk, most megint indul. A másodikosok, mivel mindig is ők készítették, már tervezik a tartalmat, s minden osztályból besegít valaki. Van a suliban diákparlament, melyben valamennyi évfolyam képviselteti magát. És nagyon büszkék vagyunk az Apropó Diákszínpadra!

Arra a diáktársulatra, amely tavaly elnyerte a Jókai Napok nagydíját. Öt darabot mutattak be eddig, tavaly decemberben ezt ünnepelték. Kiállítást rendeztek az aulában a régi darabok díszleteiből, korábbi előadások szereplői találkozhattak az újakkal, igazi diákszínjátszó-ünnep volt.

— Az Apropó az általános iskolásokból táplálkozik — avatott be Szvorák Zsuzsa magyar és etika szakos tanárnő a csoport titkaiba — Egy-két éve még a Zsibongó gyermekszínjátszó csoport tagjai azért is jelentkeztek a füleki gimnáziumba, mert itt, az Apropóban tudták folytatni ezt a tevékenységet. Természetesen a főiskolára való bejutás volt a mérvadó, de tudták, hogy itt van egy diákszínjátszó csoport, amely után az igazán kitartó diákszínjátszók a Zsákszínházban folytathatják ezt a kedvtelésüket. Vagy akár felvételizhetnek a színművészeti főiskolára. Idén Kerekes Éva próbálta meg. Sajnos, az első nekifutás nem sikerült.

Jelenleg Arany János néhány balladáját próbálja a társulat. Két tagjával, a füleki Verebélyi Erikával és a gesztei Magyar Csabával találkoztunk. Mindketten másodikosok.

— Az Apropó nemcsak egy diákszínjátszó csoport, hanem egy remek baráti társaság is — mesélte Erika, aki két éve diákszínjátszó — Büszke vagyok rá, hogy tavaly mi nyertük a Jókai Napok nagydíját.

— Nagyon meglepett, ugyanakkor jólesett ez az elismerés — tette hozzá Csaba, aki az osztálytársaitól szerzett tudomást arról, milyen jó hely az Apropó. — Komáromban, a színjátszók fesztiválján különös atmoszféra uralkodott. Nagyon jól éreztem ott magam.

Verebélyi Erika népdalokat énekel, versenyekre jár, tagja a gimnázium énekkarának és a füleki templomi kórusnak. Állítja, az Apropó felkészíti a diákot a művészi pályára. Magyar Csaba a Palóc Néptáncegyüttesben táncol Fülekpüspökin. Megérintette a népművészet. A későbbiekben ő is szeretne művészetközelben maradni.

Csillogó szemű diákok, akik láthatóan jól érzik magukat ebben a suliban. Az övék vagy a tanároké a füleki gimnázium? A kérdésre Básti Zoltán végzős diák válaszolt.

— Úgy érzem, hogy a miénk. Nagyon fogom sajnálni azt a négy szép évet, amit itt töltöttem. A tanári kar és az egész iskola arra törekszik, hogy nekünk minél jobb legyen, hogy táguljanak a lehetőségeink. Van egy alapítványunk, a Pro Futuro. Már a neve is modern. A jövőért.

A Pro Futuro polgári társulást kilencvenhatban azzal a céllal hozták létre a füleki gimnázium fiatal tanárai, hogy segítsék a diákokat és a tanári kart, anyagi és erkölcsi elismerésben részesítve őket.

— Eleinte csak szülői támogatásra számíthattunk — kezdte történetüket Molnár László tanár, aki matematikát, fizikát, informatikát és testnevelést tanít. — Azután egyre inkább sikerült fejleszteni pályázati tevékenységünket. Innen a pénzünk nagy része.

— Idén, a negyedik évben, hol tartanak?

— Azzal indultunk, hogy a füleki gimnazistákat támogattunk. Menet közben kiderült, hogy ehhez a rendezvényeink már szűkek. Városi rendezvényeket kezdtünk támogatni. Arra gondoltunk, ha megmutatjuk, mit csinálunk, hogyan dolgozunk, ez előbb-utóbb ahhoz vezet, hogy felkeltjük a diákok érdeklődését a füleki gimnázium iránt.

— Milyen programjaik vannak?

— Az egyik az Alma Mater. Beszélgetésekre hívjuk vissza a Fülekről főiskolákra került diákokat. Erre idén az Infoprog országos informatikai verseny keretében kerül sor. Továbbá együttműködünk az iskolával az Európai Unió által meghirdetett Comenius programban. Franciaországi, németországi, angliai, portugáliai iskolákkal vettük fel a kapcsolatot. Közösen dolgozzuk fel az ünnepeinket. A millenniumi kisebbségi napok eseményeit is közvetítettük nekik. Videófelvételek, cédéromok készítésével, publikációk kiadásával is foglalkozunk. Támogatjuk iskolánk két csoportját, az Apropót és az énekkart. Fontos, hogy tagjaik érezzék, hogy a tanárok elismerik azt, amit csinálnak. Hetente egyszer számítástechnikai-tanfolyamot szervezünk az idősebb tanároknak, akik megértették a jövő kihívását, s rájöttek, hogy mielőbb meg kell ismerkedniük vele.

Huszonegy számítógép található jelenleg a füleki gimnáziumban. Zólyomig ők a számítástechnikailag legjobban ellátott suli a környéken.

— Idén már azt tervezzük, hogy egy külön informatikai osztályt indítunk. — mondta a jövőről Tomolya Róbert tanár — Harmadik magyar osztályként a másik kettő mellett. Most várjuk a minisztérium engedélyét. Ha idén szeptemberben nem sikerül, jövőre mindenképpen indul az informatikai szakos magyar osztály. Az Infoprog versennyel kivívtuk hozzá a hírnevet, remek a műszaki felszereltségünk, és kollégiumi ellátást is tudunk biztosítani a diákoknak.

Így kopogtat a huszonegyedik század ebben a gimnáziumban. Igaz, az iskolában az internet jelenleg Losonchoz csatlakozva modemen keresztül működik. Az lenne az igazi, ha bérelt vonalon állandó kapcsolatuk lenne. A Pro Futuro polgári társulás most ezen dolgozik a suliban. Füleken, az Elesett hősök terének peremén biztos kezekben a jövő. A jelek szerint most van holnap.

---

Art-fal

Üdv, Palánták!

Igazi áprilisi turpisságot talált ki a főszerkesztő, akkora ötlete volt, mint egy ház, nem lehetett nem lelkesedni érte! Egy csokorra valót olvashattok azokból a „művekből“, melyek normális körülmények közt az Art-fal környékére sem kerülhettek volna. Ám most, az áprilisra való tekintettel láthatjátok, mi mindent kell nekem végigolvasnom, amíg ráakadok az igazi értékekre. A sértődések elkerülése végett név nélkül tesszük közzé ezen gyöngyszemeket, és nem is a legutóbbi levélkupacból mazsoláztunk, hanem egy régebbiből. Talán ma már maguk az alkotók is jót mosolyognak akkori zsengéiken. A teljes értékű élvezetet azzal is elő kívánjuk segíteni, hogy a helyesírási és egyéb nyelvi hibákat érintetlenül hagytuk. A szerkesztői üzenetekre váróktól még egy hónap türelmet kérek, amely, mint tudjuk, rózsát terem.

 

A lyukas zokni álma

A lyukas zokni álma,
Hogy bevarrják még máma
Fekete, piros, zöld, sárga
Ez a sokszínű zokni álma

Varrd be Józsi, varrd be Pista,
Hogy szép legyen a zokni álma
Ha bevartad, felveheted
S a lábadon díszeleghet.

Nézd milyen szép lett a zokni
Nem kell itt csak állmodozni
Józsi, Pista, nézd mily szép lett
Bevartad és megint új lett!

Lám, nemcsak szerelemről, halálról és más komoly dolgokról is születhetnek versek! Egy zokni is megihletheti az alkotót, aki játékos módon verseli meg a zokni bestoppolását, a jól végzett munka örömét. A zokni megszemélyesítés tárgyává vált, a népies „máma“ időhatározóval pedig, ha lehet, még tovább fokozza a közvetlenséget a költő. Külön kérjük megfigyelni a sorvégi rímeket, szinte sziporkáznak!
 
 
 

Ez neked szól...

Fogtam egy fogpiszkálót,
és szemhunyva beléd túrtam.
Megpiszkáltam fájó sebedet,
kezemen sebed vére csepereg,
Kérlek, bocsáss meg, ha tudsz!
Engedd el lelkiismeretemet mellőled,
tudom, hogy ezen az estén
a seb bántani fog.
Még egyszer: bocsásd meg,
ha tudod.

A kínzó önvád szólal meg ebben a versben, melynek szerzője az imádott másik embert próbálja kiengesztelni. Belátja, hogy nem volt szép dolog fogpiszkálóval turkálni a másik sebeiben. Reméljük, az illető az átvitt értelem dacára felfogta, miről van szó, mert hiszen csak képletes a szurkálás, sőt a vér is.
 
 

Lejárt

Reszketve veszem fel
Az órám a földről
Rázom mint egy őrült
Talán nem is jár már
Szeretném, hordani
Ezt az órát még
De fölösleges, hisz
Az ideje lejárt.

A költő ebben a versben az idő múlásának fájó érzését osztja meg az olvasóval. Egy egyszerű életmozzanat rádöbbenti őt földi létünk véges voltára. Az óra, mint az idő mérésének eszköze itt szimbolikus értelmet kap.
 
 

Szoltész Piroska

Jean-Michel Jarre

Jean-Michel Jarre
Ön egy híres zeneszerző.
Egy sztár!
Kit millió rajongó imád!
Köztük én is.

Míg Ön zenét ír, komponál
Fülbemászó dallamokat alkot
És játszik szintetizátorán
Addig én egy boltban kiszolgálok
Felvágottat, húst és sajtokat árulok
És közben egyre csak Önre gondolok.

Este, mikor lefekszem
És szobám ablakán át
A csillagokkal tele égre tekintek
Az Ön muzsikáját hallgatom
És ezalatt álmodozom.

Gondolataimmal Önt idézem
Ön jár az eszemben
S látom kedves arcát
Fekete szín hullámos haját.

Szemébe nézek
Melyben az esti csillagok fényei
Szikráznak.
Mintha valami üzenetet továbbítanának
Az egész világnak.

Kedvelem az Ön műveit!
Még ha csak egy pillanatra is meghallom
A szívem vad ritmusú táncba fog.
A vérem forrni kezd
Testem lángba borul, tüzes lesz.
És lelkem szinte újra éled.
Pezseg bennem az élet.
Ezt jelenti nekem az Ön zenéje!

E havi klasszikusunk ez a Szoltész Piroska, akiről ugyan semmit nem tudunk, ám „verse“, bármilyen hihetetlen, egy irodalmi folyóiratban jelent meg, és egy jó humorú olvasónk küldte. A folyóirat címe egyébként Szárnyaló Képzelet, ha valaki meg szeretné rendelni.
 
 
 

Szeretlek!

Szeretem az életet ha szeretnek engem,
Szeretem az életet ha szeretsz engem,
Ha csak egyet szólsz egyet pillantó rám
Szép szemeddel aszt nagyon szeretem.
Úgyhogy megkérlek szeress mert a
Vágyaimban égsz,
Mint ahogy a hold az égen minden nap,
Csak te szeress engemet.
A pénteki naptól a virágok is mosojogni kezdtek
Már csak nekünk kell ketten,
Utánna már minden oké lessz,
tiéd leszek mindörökké.
És ha egyszer megörekszek,
És én már nem leszek,
Csak csukd be a szemed,
És égbe csere velem.
És ha mindörökké fiatalok leszünk,
Aszt csak nekem és az Istennek köszönheted.
De legjobban azt hogy egymásnak teremtett.
Ámen.

Egy forró szerelmi vallomás ez a vers, a szeretett személy teljes birtoklásáról, a síron túl is tartó érzésről. Nincs mit elemezni rajta, minden sor önmagáért beszél.
 
 

Bűnösök vagyunk

Bűnösök vagyunk,
mert a Földön járunk.
Bűnösök vagyunk,
ha mást szeretünk
ruhánkat letépjük.
Bűnösök vagyunk,
mert fegyvert
kezünkben tartunk.
Bűnösök vagyunk,
mert később meghalunk.

Az ember állandó bűntudata jut itt kifejezésre. Bármit csinálunk, bűnösök vagyunk. Ez van. A vers ritmusát a gyakori ismétlések teszik feszessé.

---

Déja vu

Egy zenekar, mely másként szól

Beszélgetés Striezenec Sándorral, az újonnan alakult dzsesszzenekar vezetőjével

Honnan ered a dzsessz iránti szeretet?

— Régebbi keletű. Tulajdonképpen mindig figyelemmel követtem, többször jelentek meg dzsessz témájú kritikáim az Új Szó, a Szabad Újság és az Ifi hasábjain. Volt egy elvetélt próbálkozásom a blues-zenével is: Erich „Bobos“ Prochádzkával, a kiváló szájharmonikással megalakítottuk somorján a Samaria Blus Band-et. Sajnos a formáció csak két fellépést ért meg, utána Svájcba szólított a munkám. Úgy három évvel ezelőtt elhatároztam, hogy márpedig én aktív dzsessz-zenész leszek. Ennek az erőfeszítésnek eredményeként most a Deja vu startra kész.

Közben már volt egy pozsonyi koncert Berki Tamással...

— A zenekarszervezéshez úgy fogtam hozzá, hogy megegyeztem Berki Tamással, hogy megtanuljuk a repertoárját és hosszabb távon együtt dolgozunk majd. Mielőtt az első koncert létrejött volna, behívták a szaxisunkat katonának, úgyhogy vendég zenésszel kellett lejátszani az előadást. Utána a zenekar elhatározta, hogy kiböjtöli az egy évet, s megvárjuk katona barátunkat. Persze, amúgy is volt mit tanulni az egy év alatt... Közben az is kiderült, hogy a Tamás anyagi elvárásait egyszerűen nem tudjuk teljesíteni, ezért énekes után kellett nézni.

ehát hogy áll össze a mai gárda?

— A csapat majd minden tagja más zenekarokban is tevékenykedik. A gitáros Kanik Tibi velem együtt játszik a Steps-ben, a basszusgitáros Konrád Dodi egy Csallóköz-szerte ismert zenekar, a Magister tagja, az énekes Vajda Andris a pozsonyi Expired Passportban is muzsikál, a szaxofonos Kotiers András is besegít más bandáknak. A Deja vu a somorjai Művelődési Központban gyakorol, ezúttal is szeretnénk Domsitz Tibor „direktornak“ köszönetet mondani, amiért befogadott bennünket.

Mit lehet elmondani a repertoárról?

— Klasszikus dzsessz standardokat játszunk, amelyek a mi előadásunkban kicsit másképp szólnak, mint egy ortodox dzsessz-zenekar előadásában, mert mi mellőztük a dzsessz egyik alaphangszerét, a zongorát. Nálunk a harmóniát a Tibi gitárja hozza, már ha éppen nem szólózik. Ezáltal az alaphangzás nyersebb, levegősebb, s pont ez a cél. Egyébként a műsorunk jó része notorikusan ismert dalokból áll öszsze, persze, kommersznek egyáltalán nem nevezhető.

A nevetek a Deja vu valamilyen módon kapcsolatban van a zenétekkel?

— A Deja vu érzés egy fiktív érzés, amely közben úgy gondoljuk, hogy az éppen átélt helyzetet már valamikor régebben átéltük, pedig tudjuk, hogy az lehetetlen, hiszen sohasem jártunk azelőtt abban a városban, azon az utcán, ahol ez az érzés hatalmába kerített. Zenénkkel ez anynyibban társítható, hogy mi bevallottan olyan muzsikát csinálunk, amelyet már előttünk kitaláltak. A mi hozadékunk ezekhez a standard kompozíciókhoz az, ahogyan megszólalunk. Természetesen idővel mi is szeretnénk saját zenéket csinálni, de az egy fejlődési folyamat csúcsa lesz.

Kiknek hol szeretnétek játszani?

— Elsősorban a klubokra számítunk. Ma már majd minden faluban, városban létezik ilyen-olyan ifjúsági klub, melyeket szeretnénk idővel sorra látogatni. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy felhívjam a klubvezetők, szervezők figyelmét a Deja vu-ra, s egyúttal az Ifi-t is felkérném a közvetítő szerepére. Pozsonyban szeretnék a zenekar köré állandó klubot szervezni, ahol havonta egyszer játszanánk. Azt várom, hogy sikerül olyan törzshelyet létrehozni, ahol a magyar fiatalok rendszeresen összejönnének, s mondjuk egy sör, zene mellett megbeszélnék dolgaikat. Úgy gondolom, hogy egy ilyen hely nagyon hiányzik Pozsonyban. A helyszínről még csak tárgyalok, s nagyon úgy néz ki, hogy a hazai magyar kultúra jótékonyságáról elhíresült mecénása, Frideczky János felkarolja az ügyünket. Ha döntés születik, természetesen tájékoztatjuk majd a közvéleményt.

---

Láz-adás

Tanmese

Tél kellős közepén ül egy kis madárka a faágon. Tollait borzolja a hideg északi szél. A madárka megállás nélkül csipog:

— Csip-csip, hű, de hideg van! Csip-csip, hű, de hideg van!

Arra jár egy tehén, megáll a fa alatt, kitesz egy szép, nagy lepényt, s tovább ballag. Egyszer csak jön egy erősebb széllökés, s a kismadarat lefújja a fáról, az pedig pont a tehénlepénybe zuhan. Ám a madárka itt is csak egyre csiripel:

— Csip-csip, hű, de meleg van! Csip-csip, hű, de meleg van!

Arra jár a macska, hallja a csiripelést, meglátja a madárkát, odamegy hozzá. Megfogja, kiemeli a tehénlepényből, megtörölgeti szépen, s azzal hamm! bekapja. Mi ebből a tanulság?

1. Nem biztos, hogy az a barátod, aki kihúz a szarból.

2. Ha kinn vagy belőle, még nem biztos, hogy megúsztad.

3. És főleg: aki szarban van, ne kiabáljon!
 
 
 

Április 1. - Férfiak napja

A tizenöt éves Pistike egy ideje már szemléli, hogy édesapja valahányszor WC-re megy, egyfolytában számol: „ Egy... kettő...három...négy...öt...hat...hét...nyolc“. Pistike egy idő után nem bírja, és megkérdezi:

— Apu, mondd! Miért számolsz mindig nyolcig, amikor WC-re mész?

— Nagyon egyszerű, fiam. Én már kezdek szenilis lenni, ezért számolnom kell, nehogy elfelejtsek valamit. Bemegyek a WC-re, s számolok: Egy — lehúzom a sliccem. Kettő — előveszem a szerszámom. Három — hátrahúzom a fitymát. Négy — elvégzem a dolgom. Öt — visszahúzom a fitymát. Hat — elrakom a szerszámom. Hét — felhúzom a sliccem. Nyolc — kezet mosok, és már végeztem is.

Pistikének nagyon megtetszik a dolog, elhatározza, hogy kipróbálja. Legközelebb, mikor WC-re kell mennie, ő is elkezd számolni:

— Egy...kettő...három...négy...öt...három...öt...három...öt...
 
 

Hülye Rambó

Móricka sírva megy haza az iskolából, s rohan az édesanyjához.

— Anyúú! Az iskolában mindenki úgy csúfol, hogy hülye Rambó.

— Nem baj, kisfiam. Holnap majd bemegyek az iskolába, és beszélek az osztályfőnököddel.

— Nem anya! Ezt a harcot egyedül kell megvívnom!
 
 

Mózes

Fiatal hölgy panaszkodik a pszichológusnak:

— Doktor úr, segítsen, kérem! A férjem azt képzeli magáról, hogy ő Mózes.

— Semmi baj, asszonyom! Hozza el a férjét, majd megvizsgálom. Mondjuk a jövő héten megfelelne.

— A jövő héten? És addig mit csináljak, hogy amíg fürdöm, ne válassza ketté a vizet a kádban?
 
 

Nagy bankrablás

Három jóbarát itt Szlovákiában, mivel ugye elsőosztályúak a munkalehetőségek, elhatározzák, hogy meggazdagszanak — bankrablásból. Ki is nézik a bankot, amelyet ki fognak rabolni, és megegyeznek a találka időpontjában. Találkoznak, s elindulnak a bankba. Ahogy odaérnek, az egyik nekilát, s pár percen belül hatástalanítja a biztonsági rendszert, s kinyitja a bejárati ajtót. Ahogy bemennek, három széf várja őket. Nekilátnak hát az elsőnek, s pár perc fúrás után ki is nyitják. Ám pénz helyett csak műanyag pohárkákban vaníliás fagyit találnak.

— Nem baj, fiúk, — mondja az egyik, — teli gyomorral jobban megy a munka. Együk meg, aztán majd folytatjuk.

Azzal nekiesnek, s megeszik az összes pohárka tartalmát, majd nekilátnak a másik széf feltöréséhez. Öt perc fúrás után ezt is sikerül kinyitniuk, ám pénz helyett itt is csak kis műanyag pohárkákat találnak teli vaníliafagylalttal.

— Most már, ha elkezdtük, együk meg ezeket is — mondja az egyik.

Azzal befalják a pohárkák tartalmát. Nekifeszült munkával kinyitják a harmadik széfet is, ám ott is csak rengeteg kis műanyag pohárkát találnak, hasonlóan teli vaníliás fagyival. Hát mit lehet tenni, még ezt is legyűrik, s azzal pénz nélkül, fáradtan, de legalább jóllakottan hazamennek. Másnap reggel, ahogy kinyitják az újságot a címlapon ezt olvassák:

„ KIRABOLTÁK AZ ÁRPÁD UTCAI SPERMABANKOT! „
 
 

Ki mit mond a nászéjszakán?

Orvosnő: Kérem a következőt!

Tanárnő: Sebaj, kicsikém, holnap majd jobban megy.

Szabónő: Jól fog állni.

Kalauznő: Csak beljebb, beljebb, a közepe még üres!

Pincér: Duplát parancsol?

Cipész: Egy kicsit szűk, de majd kitágul.

Fogorvos: Csak egy kicsit fog fájni.

Órás: Ezt már valaki piszkálta.

Falazó: Magasabbra emeld!

Nyomozó: Megint egy betörés.

---

Ámor

SOS

19 éves lány vagyok és már fél éve tetszik egy fiú. Már nem is tetszik, hanem beleszerettem. Mikor megismerkedtünk, mégcsak közömbös volt a számomra, csupán az idő elteltével szerettem bele. Ha vele vagyok, nagyon boldoggá tesz. Amint nincs a közelemben, máris hiányzik, és nagyon egyedül érzem magam. Ez az érzés a szerelem? Ha igen, akkor nem kérek belőle... Ha hív valahová, akkor nem megyek el vele... Itt ronthattam el? Vagy az a baj, hogy már 24 éves?“

Elég zaklatott a leveled. Ugyanis számomra nem világos, hogy mit rontottál el, ha még nem alakult ki semmi. Ismerkedtek, keresitek egymás közelségét. Vagy nincs így? Ha érdekel a fiú, akkor miért utasítanád vissza? Ha úgy érzed, hogy beleszerettél, akkor az a legkevesebb, hogy keresed a vele való találkozást. Nem kell rögtön elmondani az érzéseidet, jó esetben ő megelőz, és neked csak viszonoznod kell. Biztos lehetsz benne, hogy kölcsönös a vonzalom. A kezdeti félszegséged, ellentmondásos viselkedésed arra enged következtetni, hogy még nem vagy teljesen érett a kapcsolatra, vagy tapasztalatlan vagy e téren. Mindenki így kezdte, ezért ez ne vegye kedved, de ne zárkózz el sem a fiú, sem az érzés elől, ha már hiányzik. A korkülönbség elenyésző, ez nem lehet oka, hogy ne találjátok meg az egymáshoz vezető utat. Ha nem megy személyesen, barátok segítségével, akkor a levélíráshoz is nyúlhatsz. Ezek után már a fiúnak kell lépnie. Pozitív viszszajelzést adhat (de ezek után már ne menekülj), vagy visszautasíthat (pl. meg sem szólal). Ilyenkor a „túlélésben kell gondolkodnod, nem szabad kiakadnod azon, hogy nem fogod bírni, azzal kell biztatni magad, hogy megtalálod az „igazibbat.“ Mert azért mindig akad egy foknál igazibb a legutolsó igazitól is...

 
 

Miért éppen én?

Születésnapi bulira készültünk a barátnőmmel. Boldog voltam, mert az ünnepelt az álmaim hercege volt. A jó hangulatú bulin éjfélkor valaki átkarolt, és lágyan a fülembe súgta: „Felkérhetem, álmaim hercegnője?”. A hetedik mennyországban éreztem magam. Utána sokat beszélgettük, és én ráébredtem, hogy tényleg ő az a fiú, akire egész életemben vártam. Mikor indultunk haza, Zoli búcsúzóul annyit mondott: „Tiszta szívemből szeretlek, és nem akarlak elveszíteni!”. Ezek után minden úgy ment, mint a karikacsapás. Mindenki úgy vélte, hogy mi egy álompár vagyunk. Csakis egymásnak éltünk.

Teltek a napok, hetek, hónapok... és betoppant az életembe egy újabb fiú — aki Zoli legjobb barátja volt. Beleszerettem, azonban Zolit nem akartam megbántani. De rá kellett ébrednem, hogy nem tarthatok fenn kapcsolatot olyan valakivel, aki felé már elmúlt az az érzés. Így tehát éget vetettem a Zolival folyó kapcsolatomnak, s közben tudtam, hogy egy olyan személyt veszítek el, aki tiszta szívből szeret, és a csillagokat is lehozná nekem az égről. Az új fiú ezek után viszont kijelentette, hogy ő nem veszi el a legjobb barátja nőjét. Sokat sírtam. Később egy véletlen folytán találkoztam vele az utcán, ekkor ő is bevallotta, hogy nem vagyok közömbös a számára, csak Zoli megfenyegette: ha nem hagy békén engem, akkor nagyon megkeserüli. Ettől fogva gyakran találkoztunk, de csupán baráti jelleggel. Néhány hónap után — tél volt — egy közeli parkban kötöttünk ki. Sokat beszélgettünk, amikor hirtelen lerántott a hóba, karjai közé szorított, és szorosan átkarolt. „Ó, istenem, kérlek, hogy ez a perc örökké tartson!” — gondoltam akkor. Elcsattant köztünk az első forró, szerelmes csók. Ám hirtelen félrehúzódott, és csak annyit mondott: „ne haragudj”. Nem értettem, de megbeszéltük, hogy másnap találkozunk. Nem jött el. Megtudtam, hogy talált magának egy másik lányt. Rögtön felhívtam, hogy mit jelent ez? Ő meg akarta magyarázni, de én dacból nem hallgattam meg. Sírtam minden nap. Hogy tehette ezt velem? Miért éppen én vagyok az, akinek szenvednem kell? Szerencsémre a barátnőm mellettem volt, sokat segített. Hosszú idő telt el, majd egyszer az utcát járva újra öszszefutottunk. Beszélni akart velem. Elmondta, hogy azért kért akkor tőlem elnézést, mert már akkor ismerte a jelenlegi barátnőjét.

Azóta eltelt egy év, de még mindig fáj a szívem, mikor arra gondolok, hogy az életem egyik értelme egy másik egyén karjai között talál vigaszt. Olykor még most is előfordul, hogy tiszta szívemből és teli torokból kiáltanám neki, hogy mennyire szeretem őt. A sors keze azonban kifürkészhetetlen, el kell fogadnunk, amit számunkra tartogat! Az eltelt egy év alatt rájöttem, hogy az embernek soha sem szabad csüggednie, bármi is történjen. Előbb-utóbb mindig akad valaki, aki mellénk áll!

----------------------

Szerk. megj.: A levélírónktól elnézést kérünk, de sajnos terjedelmi okoknál fogva nem állt módunkban, hogy kérésének megfelelően teljes egészében közöljük — öt oldalas — írását. Örülünk azonban, hogy már úgy érzi, megtalálta helyét az életben. Biztos, hogy hasonló érzésekkel nincs egyedül, de vajon a levél írása alatt eszébe jutott-e: lehet, hogy Zolinak (az első srácnak) is hasonló szenvedéseket kellett egykor elviselnie?!
 

Egy érző szívű rockair és egy hétköznapi lány története,

mely egy 17 éves lányról és egy 20 éves fiúról szól.

Egy pillanat volt az egész. Egy faluban laktunk, de két különböző csoporthoz tartoztunk. Ő egy rocker bandában volt, én egy sima, hétköznapi klikkben, amely viszont mindig zenei beállítottságú volt. Ezért alakítottunk egy együttest, és Csaba is — a másik csoportból — közénk került. Nagyon jól tudott gitározni.

Nagyon megkedveltem, sokat beszélgettünk, megértettük egymást. Nyáron viszont lejött hozzánk nyaralni az unokahúgom, és elejét vették a problémák. Csabán változásokat tapasztaltam. Mikor unokahúgom viszszautazott, Csaba soka kérdezgetett róla, majd bevallotta, hogy szereti. Minden egyes kérdése méregként hatott. Féltékeny lettem. De tűrtem. Az unokahúgom viszont hallani sem akart Csabáról, akit ez nagyon mélyen érintett, és alkoholba fojtotta a bánatát. Az alkohol után én következtem, nekem sírta el búját-baját. Én pedig vigasztaltam: — „Annyi lány van a világon...”. Ő viszont azt válaszolta, hogy csak őt szereti. Erre én elkövettem azt a végzetes hibát, hogy bevallottam neki, hogy szeretem. Nem kértem arra, hogy próbáljuk meg, csak segítsen nekem, hogy megutáljam. Ő elutasított, nem akart sem velem járni, és azt sem akarta, hogy utáljam. Egy fantasztikusan szép barátság omlott össze.

Ma nézzük egymás szenvedését, de nem beszélünk róla. Ő a gitárjához menekült, nekem nem volt hová. A barátaim nem ismernek rám, egy idegroncs lettem, nem látom a világban a szépet. Gyűlölöm, ha valaki a Valentin-napról beszél! Van egy Csaba, akihez ha hozzáérnék, nem őt érezném, hanem egy szilárd burkot, ami visszaver minden érzést. Talán egyszer rájön arra, mit dobott el magától. Talán nem. Talán, ha jön a nyár, találok valami szépet ebben a világban... talán nem...

 

---