IFI magazin * 2000 április
Idén is lesz
Kamocsán Rockfesztivál
— Folynak a tárgyalások. Zenekarokat még nem említhetek, de kb. 50 együttessel számolunk, amelyek között természetesen külföldiek is lesznek. Négynaposra rövidítjük, pergőbb lesz!
— Az idén is lesz lehetőségük az amatőr együtteseknek a bemutatkozásra?
— A program készítése még folyamatban van, de ez benne van a tervünkben.
— Megy országokból várjátok a vendégcsapatokat“? Ismert már a konkrét időpont?
— Magyarországról. Romániából, Lengyelországból, Jugoszláviából, Németországból és Csehországból. A kamocsai kemping július 5-től 8-ig ad otthont a bulinak.
— Sok sikert!
Sajtómentesség
Jelen írásomban nem a magyarországi lapok Szlovákiában lévő hiányáról szólok. Mert az köztudott, hogy a Story magazintól a Kiskegyedig minden beszerezhető. De azért...Hol van a MaNcs (Magyar Narancs)? Sokáig biztos voltam benne, hogy a legjobb és legfrappánsabb magyar hetilap. Témáját nézve politikai, kulturális lapról van szó. Még mielőtt elsüllyednék a dolgok bugyraiban, tisztáznom kell, hogy semmi köze az azonos nevet viselő életmentő kutyához, amit az Esmeralda-rajongók sztárolnak. És ugyanilyen minimális párhuzam van a Magyar Narancs és azon narancs között, amelyet egykor egy magyarországi fiatal párt választott szimbólumként magának. A lapból hiányzik (pontosabban nincs benne) a divat, popzene, Adidas reklám... Ugyanakkor kitűnő írásokra lelhetünk az előző hét politikai és kulturális történéseivel kapcsolatban. Külön kiemelném kedvenc íróm, Para Kovács Imre nevét. Jellemzésként inkább Keresztury Tibort, az Élet és Irodalom (ÉS) című hetilapból idézném: „... de mindenképpen megmondják, hogy mi a szituáció. Abban a stílusban, amit itthon, mondom elfogultan, a Magyar Narancs valósított meg. Így miközben az olvasó egyetért, hümmög vagy felháborodik, szereti a szerzőt, vagy éppenséggel elküldi a búsba, érzelmileg motiválva értesül a dolgokról. Úgy gyarapszik a tudása, hogy közben dühös lesz, vagy kiválóan szórakozik. Valami történik vele tehát.“
De ha már az Élet és Irodalmat említettük, hasonló a helyzet vele is. Hiányzik. A célközönség megegyezik a MaNcséval, és az írások is éppoly színvonalasak. Néhol persze magasabbra teszik a mércét, és lehet, hogy ezért jegyezte meg csendben jóanyám, hogy ezekből a cikkekből egy mukkot sem ért.
Vagy folytathatnám a Filmvilággal, ahol például Jancsó a sztár. Nemcsak a pestieknek szól, hanem nekünk is, akik fájó szívvel sem juthatunk el Magyarországra értékesebb (magyar) filmeket megtekinteni. Mert a mozik és a videotékák azért hagynak kívánnivalót maguk után.
Megváltoztatni, vagy nem?
... a Szlovák Köztársaság Alkotmányának Preambulumát? Most ez a kérdés okoz feszültséget a Magyar Koalíció Pártja és a kormánykoalíció többi tagja között. Az igazat megvallva elhiszem, hogy a nem kisebbségben élő honfitársainknak semmi bajuk az első bekezdéssel, hiszen ők beletartoznak a „Mi, a szlovák nemzet“-be. De mi van velünk, akik úgyszintén szeretnénk magunkénak érezni a szlovák alaptörvényt? Hogyan érezhetnénk annak, ha már a bekezdés első sora is csak a szlovák nemzetről beszél? Igaz, később megemlítenek minket, mert ugye mi is itt élünk, és állítólag velünk együtt alakult meg ez az ország. Persze a megalakulásában nem vettünk részt, de legyen! És a Preambulumnak nem ez az egyetlen hibája..., én azt hiszem, hogy nem ártana megváltoztatni.Milyen az élet a galántai magángimnáziumban?
Valóban második otthonunk
Az első
kapcsolatom a gimnáziummal 1993-ban, az iskola leendő diákjai számára megrendezett
juniális volt. Mielőtt erre a rendezvényre ellátogattam volna, számomra
teljesen elképzelhetetlen volt a tanár—diák e különös kapcsolata, mely
a közvetlenségen és a barátságon alapszik. Három hónappal később én is
az iskola diákja lettem, és az elkövetkező hónapokban, években meglepetések
sora várt rám. Mint például, hogy az iskola diákjai bármikor igénybe vehették
az iskola számítógépeit, beleértve az Internetet is, a házi dolgozatok
számítógépes adathordozón való leadásának lehetősége, politikusokkal és
írókkal folytatott beszélgetések és nem utolsósorban az adott tantárgyak
anyagaihoz fűződő helyek, kiállítások, ünnepségek meglátogatása. Az utóbbi
kettőt egyszerre példázván szeretném megemlíteni a 2000. március 12-én
tartott Magyar Kulturális Napok megnyitását, melyre a Magyar Köztársaság
Nagykövetsége meghívta az iskolánkat. Lehetőségünk volt beszélgetnünk a
szlovák és a magyar kulturális miniszterrel egyaránt, valamint a volt szlovák
köztársasági elnökkel, Michal Kováčcsal is. Tavaly március 15-én pedig
Budapesten voltunk. Ebben az iskolában végre kezdem érezni az egyén fontosságát,
azt, hogy a diák második otthona az iskola.
Magánterület
1990-ben kezdtem alapsuliba járni. A negyedik év végén az egyik barátom beiratkozott a galántai magángimibe, én mindenáron vele akartam tartani. Így is történt. És jöttek az extrák. Az első az volt, hogy Tóth Lajos igazgató úr egy délután meglátogatta a családomat. A jó hangulatú beszélgetésre nem az édesanyám—igazgató konverzáció, hanem én és az igazgató közötti eszmecsere volt a jellemző. Kíváncsi volt arra, hogy mi az, ami engem érdekel, a véleményemre... Az iskola már évekkel ezelőtt figyelemre méltó számítógépparkkal rendelkezett. És itt van a DIÁKKLUB, melyben délutánonként előadások, videózások és nem utolsó sorban kellemes együttlétek várják a diákokat. A legfontosabbat a végére hagytam, ez pedig a nyíltság. Kulcsszó a tanár—diák kapcsolatban. Ez itt valóban működik, szinte mindent elmondhatunk tanárjainknak, akik jórészt fiatal, képzett és szimpatikus emberek. Gyakoriak a színházlátogatások (Győr, Komárom, Budapest), osztálykirándulások, tárlatlátogatások stb. Ha újra eltölthetném a gimnazista éveimet, biztos, hogy ismét egy ilyen iskolában szeretném ezt megtenni!Mindig elsőnek, mindig egyedül
Tóth Lajos ismét iskolát alapít
Tíz évvel ezelőtt volt ötvenéves. Ezt a születésnapot gyakran emlegetik...
1989
november 18-án a születésnapomra a Csehszlovákiai magyar értelmiségi lét
címmel Vágsellyén találkozót szerveztem. Ez az összejövetel abban az időben
egy veszedelmes illegális szervezkedés volt. Történelmivé pedig azért vált,
mert a csehszlovákiai magyar értelmiség „naprakész” lett a ‘89-es forradalomra.
A legbátrabbak megalapították a Független Magyar Kezdeményezést. A rendszerváltásban
aktívan részt vettem, ám rövid időn belül a politizálás helyett az iskola
mellett döntöttem. 1991. szeptember 1-én megalapítottam Csehszlovákia első
magyar nyolcéves magángimnáziumát.
Nem érezte magányosnak vagy kirekesztettnek magát?
Az ember gyakran érzi a hosszútávfutó magányosságát, és ennek van sok előnye is. Sokáig csak az igazak tartanak ki. A lényeg a cél. A cél pedig értelmiségivé nevelni minden magyar fiút és lányt Kassától Pozsonyig. Ez a megmaradásunk alapfeltétele. Iskolánknak és minden magyar iskolának arra kell törekednie, hogy magasabb szinten legyünk, mint a szlovák iskolák. Ez a létünk és jövőnk záloga. Ma már iskolánkat Szlovákia 65 településéről 198 diák látogatja. Oktatásukról és nevelésükről 18 jól képzett fiatal tanár gondoskodik.
Mit mutatnak az eredmények?
Már két érettségiző osztályt bocsátott ki iskolánk. Az első évben tanulóink 80%-a, a második évben 95%-a nyert felvételt különböző hazai és külföldi egyetemre. Olyan népszerű, ám létfontosságú szakokra jutottak be tanulóink, mint a közgazdaságtan, orvostudomány, jog, gyógyszerészet, politológia. Volt diákjaink nemcsak itthon, hanem Magyarország, Ausztria, Csehország és Franciaország különböző egyetemein folytatják a tanulmányaikat. Az egyetemeken tanulók száma szerint az eltelt évtized folyamán iskolánk Szlovákia egyik legjobb gimnáziumává fejlődött.
Hatvanévesen milyen érzésekkel várja az ezredfordulót?
Az életemben nagy élményt jelent, hogy jelentős történelmi eseményeknek lehettem részese és cselekvője. A jó Istentől nagy ajándék ez, hálával tartozom, hogy megélhetem a millenniumot. Az ezredfordulón szeretném megajándékozni magyarságunkat egy újabb iskolával, amely a maga nemében ismét egyedülálló lesz Szlovákiában. 2000. szeptember 1-én Angol—Magyar Kéttannyelvű Magángimnáziumot alapítok Galántán. A tanulmányi idő öt év lesz. Jelentkezhetnek az alapiskolák nyolcadikos tanulói és a kimaradó tanulók. A felvételinél az angol nyelvtudás nem feltétel. A távolabb lakók számára Galántán biztosítunk elszállásolást.
A kétnyelvű iskolának rossz csengése van mifelénk, mióta már többször megpróbáltak „megajándékozni“ bennünket a szlovák és magyar nyelvű, úgynevezett alternatív iskolákkal. Bár itt merőben más dologról — míg az előbbinél az anyanyelvünk és egyben létünk elleni támadásról, ez esetben pedig az egyetemes érvényesülésről, (melybe ma már az angol nyelv ismerete szervesen beletartozik) — van szó, mégis biztos vagyok benne, hogy nem lesz sima az út...
Ha az ember új dologba fog, akkor ezzel törvényszerűen számolni kell. Ahogy az eddigi magángimnáziumból, úgy a majdani angol—magyar kétnyelvű gimnázium végzősei közül egyetlen tanuló sem kallódhat el. Célunk, hogy az édes anyanyelvünk mellett jól tudjunk szlovákul is, és tökéletesen elsajátítsuk az angol nyelvet. Ma már enélkül olyan az ember, mint a szárnyaszegett madár. Hosszan tartana felsorolni, hogy az angol érettségi bizonyítvány mi mindenre jogosít fel. Már az egyetemek nagy részén megkövetelik az angolt, a pedagógián is a legtöbb párosítás az angollal van. Ez egyben jogosítvány Európa egyetemeire és nem utolsósorban minden végzősünknek biztosítjuk az elhelyezkedést. Olyan nevelés és oktatás elérése a célunk, amelynek eredményeként felkészítjük a tanulót a modern értelmiségi életformára, hogy az értelmiségi életforma értékeit tekintse elérendőnek. Ennek eléréséhez biztosítottuk a magas szakmai és pedagógia képzettséggel rendelkező tantestületet, akik méltó megjelenéssel, erkölcsi tisztasággal az Emberi Méltóság tiszteletére nevelnek.
Vadnyugat Bakán
Időutazásra invitál a bakai Cactus café-pub. Persze, nem a dinoszauruszok korába, csak a húszas évek Amerikájába, a vadnyugatra. Már az épület is olyan, mint a házak Ganxsta Zolee Helldorado című videoklipjében. Klasszikus vadnyugati. A tetőn fatábla hirdeti a céget. Körülötte zöldövezet.Odabent is kísért az aranyláz kora. Fából és téglából készült minden. A pultra kerül a keményfiúk itala, a whisky, és nem hiányoznak a csinos lányok. Természetesen Tequila is van. Country-zene azért nem szól, mert a törzsközönség mást akar hallani. Ezért a Cactus napjaink legnagyobb slágereit kínálja egész nap.
Szombatonként: bulizóna!
Tavaly emlékezetes Red Bull-partyt tartottak. De volt már pezsgő- és Four Roses-party is. Ilyenkor meglepetések várnak mindenkit. Kérésre zártkörű rendezvényeket, születésnapokat és egyéb akciókat is szerveznek.
Nyáron, ha hétágra süt a Nap, benépesedik a Cactus-terasz. A café-pub udvarán kerti grill áll, esténként indulhat a grill-party.
Odabent az asztaloknál és a bárpult mellett ötvenöt ülőhelyet talál a látogató, de egy-egy bulis szombaton négyszáz vendég is szórakozik itt. A fiatalos hangulat, a kedves kiszolgálás és a gazdag választék (benne a híres mexikói sör, a Corona) mutatják, hogy a Cactus tényleg egy jó hely.
Kilencvennyolc június negyedikén nyitott a vadnyugati Saloon Bakán, a Dunaszerdahelytől tizenkét kilométerre délre fekvő faluban. A főút mellett öles táblák hirdetik, merre van a Cactus café-pub. Idegen, ha arra jársz, térj be egy italra!
Nem baj, ha nincs sombrerod, s az sem, hogy nem lovon érkeztél. A bakai Cactusban utolér a vadnyugat!
Ez a szitu!
Három éve nevettet a Dili-trió
Három
párkányi fiatalember arra vállalkozik, hogy kifigurázza társadalmi problémáinkat,
modern zenés kabaréban mutassa be a hazai magyar kisember életét. Ők a
Dili Trió. Rák Tivadar vámtisztviselő. Szerinte a csapat célja kizökkenteni
az embereket az egyhangú hétköznapokból. Kohút Mihály mozdonyszerelő. Azt
mondja, a műsoruk azon alapul, hogy három hülye ugrál a színpadon, és megpróbálja
felvidítani a mélyen tisztelt Nagyérdeműt. Ondró György papírgyári munkás.
Úgy jellemzi kis társulatuk produkcióját, hogy az egy akrobatikus zenei
ökörség.
Hogyan alakult ki, hogy ti lesztek a Dili Trió?
Mihály: — Gyurival együtt színészkedtünk a Csemadok mellett működő társulatban Nánán. Ráadásul együtt is katonáskodtunk. Amikor közösen voltunk beosztva éjjeli szolgálatra, felhívtuk egymást, és Kapcsoltamot játszottunk. Akkoriban volt sztár a Markos-Nádas duó. Leszerelésünk után arra gondoltunk, miért ne csinálhatnánk mi is valami hasonlót. Belefogtunk. Az egyik próbára Gyuri hozott egy dalt, melynek bulis szövegét Tivadar írta. Később Tivadar is benézett a próbára, és a csapatban maradt. Kilencvenhetet írtunk.
Három éve bírjátok hármasban?
György: — Csak úgy lehet, hogy a színpadon kívül is barátok vagyunk, összejárunk, ismerjük egymás világát, tudjuk, ki mikor jókedvű, mikor szomorú.
Mi a jó kabaré receptje?
Mihály: — Erre igazán nincs is recept. Az előadás előtt három héttel összejövünk, és feltérképezzük, mik az aktuális problémák, miről beszél az utca embere. Cigánykérdés, munkanélküliség, vasutassztrájk. Szóval, van miből válogatni. Poén poént követ a próbateremben, ez lesz egy-egy új szám alaphelyzete. A többit a közönség előtt tesszük hozzá, állandóan figyelve, mi milyen reakciót vált ki a nézőből. A zeneszámok menő slágerek dallamaira írt, hazai viszonyokat tükröző frappáns szövegek.
Hányszor öltöztök át egy előadás alatt?
Tivadar: — Tízszer. A háromórás előadás alatt három kilót biztosan leadunk.
Honnan szerzitek a jelmezeket?
György: — Nagy a baráti körünk, és segítőkészek a barátaink. Ott segítenek, ahol csak tudnak. Például szóltam a párkányi vasutasoknak, hogy vasutasruha kellene, és annyit hoztak, hogy tele van vele a szekrény.
Mihály: — A háremhölgy-jelmez a feleségem elhordott cuccaiból készült. Néha csak a színpadról tudja meg, hová tűnt a ruhája. A harisnyákat pedig Tivi hozta el az ő felesége szekrényéből.
György: — Sok paróka kellene, hogy minél bolondosabb jelmezeket készíthessünk.
Az első hazai magyar Humorfesztiválon Boros Lajos és Bochkor Gábor tapsolt nektek.
György: — Tapsból kapunk többet, mint elmarasztalásból. Szókimondóak vagyunk. Aki ezt elfogadja, jól szórakozik előadásainkon.
A minap megjelent első kazettátok, az Ez a szitu! borítóján a becenevetek szerepel. Tivi, Misi, Gyuri. Örök fiatalnak érzitek magatokat?
Tivadar: — Igen. Így, egyszerűen.
Mihály: — A hülyeséget a színpadon vezetem le, otthon komoly apuka vagyok. De fiatalnak érzem magam!
Gyuri: — Természetesen. Hiszen én vagyok a legfiatalabb...
Srí Lanka — Varázslatos világ
A
Kr. e. 6. században India északi részéből elvándorolt szingalézek foglalták
el Ceylon szigetét (Srí Lankát 1972-ig ezen a néven ismertük). Anuradhapuránál
alapított fővárosuk a buddhista tanok központjává vált. A 12. században
India déli részéből tamilok jöttek a szigetre, és királyságot alapítottak
északon, ahonnan elűzték a szingalézeket. A fűszerek ide vonzották az arab
kereskedőket. A 16. században portugál kereskedők létesítettek itt telepeket,
majd Kandy királya a 17. században hollandokat hívott segítségül, hogy
kiszorítsák a portugálokat. 1796-ban a brit uralom váltotta fel a hollandokét,
és első ízben egyesítette a sziget egész területét. A 20. század elején
megerősödő nemzeti érzés 1948-ban elérte az ország függetlenné nyilvánítását.
Az országban viszont továbbra sincs nyugalom. 1971-ben súlyos harcok árán
szétzúztak egy marxista forradalmat. Az egymás között is versengő tamil
gerillacsapatok, a szingaléz szélsőségesek és a kormányerők összecsapásai
a polgárháború szélére sodorták az országot.
Mindezek ellenére az India szomszédságában elterülő sziget valóságos turistaparadicsomnak számít. Itt mindig nyár van. A fűszernövényeknek köszönhetően szinte illatozik az egész sziget. Srí Lanka ma a világ harmadik legnagyobb teaexportőrjének számít. Hatalmas kókuszültetvényei vannak. A 125 ezer hektáron elterülő Ruhunu-Yala nemzeti park megtekintésének élményét egyetlen idelátogató sem hagyhatja ki. Szabadon él itt az elefánt, a leopárd, a kígyó, a medve, a krokodil... A kulturális értékek közül talán a sziklába vésett 13 méter magas Buddha-szobor a legimpozánsabb, de az 5. századból való királyi Sigiruya kastély a maga csodálatos freskóival és az egykori királyi város, Anuradhapura maradványai is lenyűgözők. A tenger varázsa, a rengeteg trópusi gyümölcs, a drágakőlelőhelyek, az európai ember számára jobbára csak a filmekből ismert romantikus világ vonzereje sokkal erősebb, mint a Srí Lankában uralkodó nyugtalanságok mementója.
Örömránc lopja arcom szomorát
Beszélgetés Gál Tamás színésszel
Szédült
tempóban él, három főszerep egymás után. Figyelmeztették, sok lesz ez.
Most már elhiszi. Színes az évad, melyre a másodikos színművészeti főiskolás
a Jókai Színházba szerződött. Musical, színmű, mesejáték jutott neki. Viktor
Edmant, Baradlay Richárdot, Bölömbér kerált kelti életre. Gál Tamás a színpadon
kívül is próbára tette magát Komáromban. Már nem dohányzik. Abbahagyta,
mert napi két dobozhoz ért.
Mindig ekkora volt az akaraterőd?
— Sokszor nem vittem végig bizonyos elhatározásaimat. Többször próbáltam leszokni a dohányzásról, változtatni a viselkedésemen, a munkamódszeremen. Majd egy idő után meguntam az új állapotot, és visszatértem az előző állapotba. Azt, hogy leszokom a cigarettáról véghez, akarom vinni. Ha ez sikerül, más dolgaim is sikerülni fognak. Ösztönös ember vagyok. Honti Gyuri rendező azt mondta rám, hogy vadbarom. Egy barátjáról jutott az eszébe, aki hasonlít rám. Ha valami nem tetszik neki, próba közben összetöri a díszletet.
Törtél már díszletet?
— Törtem is, alattam is törött. A Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés drámában az I Am Viktor című dalt egy emelvényen éneklem. A dal a darab gyöngyszeme. A teljesen összetört Fiú Istenhez fohászkodik, hogy változtassa meg az életét, mert ő igenis Viktor Edman görög diplomata, és nem egy lakatos. Az összpróbán leszakadt velem az egész emelvény. A két hatalmas padló sátoralakban zuhant fölém. Szerencse, hogy nem esett a nyakamra, vagy a fejemre. Otthon, Vásárúton nem csak rendeztem a gyermekszínjátszó csoport előadását, de a díszletet is én terveztem. A mesejátékban a várat úgy képzeltem el, hogy a kapuját egy motoros emelőszerkezet működteti majd. Ennek a vázával tizenöt órát dolgoztam. Közben megérkezett Konkoly Zoltán barátom, segített befejezni. Felállítottuk az állványt. Nem tetszett. Fogtam a kalapácsot, és tizenöt óra munkáját darabokra vertem. Aztán kezdtük az egészet elölről.
Mondják, egy-egy szereppel szívósan dolgozol.
—
Azzal, ami érdekel, valóban sokat foglalkozom. Csak az a baj, hogy kevés
dolog érdekel. A Jó estét nyár, jó estét szerelmet sikernek könyvelem el.
Nem számít, mit írtak az előadásról, milyen ocsmány módon kritizálták a
teljesítményemet egyes kritikusok, volt barátaim. Mert az előadás olyan
embereknek is tetszett, akikre nem is számítottam. Például Simon Máriára,
aki kicsi koromtól a legnagyobb kritikusom. Tanítómesteremnek vallom a
tanárnőt. Könnyes szemmel gratulált. A nap huszonnégy órájában a darabbal
foglalkoztam, még álmodtam is vele. Tóth Miklós rendezővel a próbák után
is a szerepről beszélgettünk. Arról, mi az, ami már a helyén van, mit lehetne
másképp megoldani. Szerencsémre remek partnernőket kaptam. Kiss Szilviát,
Bánczi Ritát, Benes Nagy Annát, Agócs Juditot.
Viktor Edman miatt szakítottad meg a főiskolai tanulmányaidat. A rendező is csak téged akart a szerepre.
— Nem akartam otthagyni a főiskolát. Úgy volt, hogy egyéni tantervet kapok. Azután az osztályfőnököm menet közben meggondolta magát. Éppen akkor, amikor már kitették a szereposztást. Három nap maradt, hogy kerítsenek valakit helyettem. Hirtelen nem találtak senkit. A komáromi színészek vállalták, hogy este kilenctől éjfélig próbáljanak miattam. Felborult a színházban a rend, döntenem kellett. Egy évadra Komáromba szerződtem. Ősszel megint kezdem a második évfolyamot Huba úr osztályában, aminek már előre örülök.
A Sztevanovity-Presser-musical főhőse után a kőszívű ember egyik fia lettél. Richárd, a huszár. A színpadra alkalmazott Jókai-regény egyik romantikus alakja, Gali László rendezésében. Majd a Leánder és Lenszirom következett, Szilágyi Andor mesejátéka, s benne Bölömbér kerál. Milyen Honti Györgygyel dolgozni?
— Akkor találkoztunk először, amikor mint zsűritag értékelte a Jézus születése című rendezésemet a Duna Menti Tavaszon. Állítja, nem emlékszik rám, mint gyermekszínjátszó csoport rendezőjére. Én annál tisztábban emlékszem rá. Már akkor úgy tűnt fel, hogy ez az ember igazán ért a szakmához. Helyén az esze, tudatos ember. Színész és rendező. Nagyon tetszenek a próbái. Azt kérte, úgy próbáljuk a mesét, mintha Csehov-drámát próbálnánk, mert azt szeretné, hogy teljesen emberi dolgokat hozzunk ki a figurákból. Bölömbér eléggé korlátolt király lesz, bölcsnek nem mondható, és mindig éhes. Kísérleti meseelőadásnak készül a Leánder és Lenszirom. Remélem, sikerül a kísérlet.
A főiskolán Czajlik József rendezőszakos hallgató rendezett. Nem volt mindennapi a Nyár című előadás.
— Mert Czajlik József sem mindennapi ember. Öröm vele játszani! Nem csak egy szép próbafolyamatban veszel részt a csapatában, de emberileg is feltöltődsz. A jellemedet is építi. Olyan összpontosító és szerepépítési gyakorlatokat diktál, melyeket követve úgy lépsz a színpadra, hogy mindenre képes vagy. Nem akarom elkiabálni, de szerintem sikeres rendező lesz. Nem szoktam nyilvánosság előtt dicsérni senkit. Újságból üzenve különösen nem. Hogy most mégis ezt tettem Simon Máriával, Honti Györggyel, Czajlik Józseffel, azért van, mert egy kicsit szakmai válságban vagyok. Kapaszkodom azokba az emberekbe, akik nekem valami fontosat adtak. Ők azok, akiket tényleg tisztelek.
Gondolsz még a versekre? Hiszen valahol a versek környékén kezdted ezt a pályát. Mint szavaló és költő.
— Versírói pályafutásom tizenöt-tizenhat éves koromig tartott. Tízegynéhány költeményt vetettem papírra. Két mondatomra büszke vagyok. „Örömránc lopja arcom szomorát. Te húztad csíkját, néked adom át.“ Bár a Pegazus Találkozó zsűrijében azt mondták, olyan szó, hogy „szomora“ nem létezik. Te érted ezt a szót?
Hogyne. Ez a „szomorúsága“ rövidebb alakja.
— Hát erre a két mondatomra vagyok büszke. Volt egy Marionett című versem, amely nem jelent meg sehol, néhány költeményem kiadásra került a „Mi lesz, ha ez is meghal?“ című antológiában, a többi versem banális kamaszkori nyafogás volt. Csapnivaló valamenynyi. A versmondás és a versek megzenésítése jobban ment. Vásárúton, a kultúrházban volt egy zenekarunk, a Vének. Jó csapat volt, a siker kapujában oszlott fel. Amire odáig jutott az együttes, hogy demokazettát adhat ki, csak be kell vonulni a stúdióba, meghalt az egész. A dobos elment katonának, én a színházba, a többiek másfelé. Szép korszak volt. A mai napig is gitározgatok otthon, magamnak Vének-dalokat. Mindig nagyon szerettem verset mondani. Még akarok is. Idén vagy jövőre egy nem hagyományos előadóestre készülök. Vagy Ady-József Attila-Radnóti hármas összeállítással, vagy egy másikkal Petri György verseiből. Mondom, nem klasszikus előadóest lesz, egy kicsit más a megszokottnál. Régen mondtam verset. Itt az ideje.
— Minek még?
— Hiányzik a műhelymunka. Érzem, most már kell az iskola. Szeretnék kevesebb dolgot csinálni, de azt tisztán. Ez az évad jó arra, hogy lássam, miképp zajlik az élet egy kőszínházban. Hogy milyen a tempó. Most már vágyom a főiskolára. Ott szeretnék elkezdeni dolgozni. Hogy a műhelymunka kristálytisztára csiszolja a játékomat!