IFI magazin * 2000 április
A sakkozó
A sakk iránti érdeklődés rohamosan nő szerte az egész világon, és ma már milliók feszült figyelme kíséri a világbajnokságért vívott párosmérkőzéseket, valamint az egyéni és csapatversenyeket.
A
sakk eredete a ködös múltba nyúlik vissza, és bár megdönthetetlen bizonyítékunk
nincs rá, a tudós kutatók szorgos munkája alapján elfogadhatjuk, hogy Indiában
keletkezett. Ne csodálkozzunk azon, hogy alig van olyan emléke a sakknak,
amit vitatni ne lehetne.
Az ifjúsági sakk pillérei a Csallóköz két városában, Dunaszerdahelyen és Komáromban egyre szilárdabb alapokon állnak. Jó ezt tudni. Igaz, hogy a dunaszerdahelyieknek besegít helyenként egy-két fővárosi tehetség, de a szomszédvár Komárom sem panaszkodhat, hiszen a járás egyik községéből, Bátorkesziről — ahol Miholics Zoltán sorra fedezi fel a tehetségeket — egy-két ügyes sakkozó középiskolásként beépül a komáromi csapatba. Az egyik ilyen tehetség, Szegh Tamás, a Selye Gimnázium III. osztályos tanulója, akivel szülőfalujában, Bátorkeszin beszélgettem eredményeiről, terveiről.
Hogyan kerültél kapcsolatba a sakkal?
— Ötödikes voltam, amikor megismerkedtem a sakkal. Az alapiskolában Miholics Zoltán már több mint harminc éve foglalkozik a sakkozással. Tőle már nagyon sok sikeres sakkozó került ki. A bátorkeszi ifjú sakkozók ott vannak a szlovákiai élvonalban. Jelenleg két csapattal versenyzünk, az A csapat a III. liga első helyén áll, míg a B csapat a IV. ligában hármas holtversenyben vezeti a táblázatot.
Milyen eredményeket tudsz eddig felmutatni?
Az elmúlt év decemberében kiemelkedő eredményt értünk el a Nagytapolcsányban megrendezett szlovákiai gimnáziumok csapatbajnokságában. A Komáromi Selye János Gimnázium csapata a hétfordulós tornán a 18 együttes közül hajszállal szorult a második helyre. A győztes kassaiaktól ugyan 2,5—1,5-re kikaptunk, de a végelszámolásban azonos pontszámunk volt velük. Ez volt az eddigi legjobb eredményünk, iskolánk azelőtt már volt harmadik és negyedik helyezett is — tehát legközelebb már győznünk kellene. Én 6,5 ponttal táblagyőztesként zártam a tornát, tehát az ezüstéremnek aranyértéke is volt. Az elmúlt évben a járási ifjúsági bajnokságban második helyezést értem el. A Komáromi Szabadidőközpont mellett működő ifjúsági sakkcsapatnak is a tagja vagyok. Jelenleg az országos korcsoportos bajnokság 14-ik helyén állok, ezen mindenképp javítani szeretnék.
Mire marad még időd a sakk mellett, illetve miként relaxálódsz?
A sakk mellett szívesen atletizálok, a hosszútávfutást szeretem a leginkább. A sakkozás nagyon sok időmet elveszi, s mivel már harmadikos vagyok, gondolnom kell a jövőre is. Geográfiát szeretnék tanulni. Szórakozni keveset járok, sok zenét hallgatok, nagyon kedvelem a Led Zeppelin és a Deep Purple együtteseket. A könyvek közül Robin Cook regényei a kedvenceim. Főleg azért, mert gondolkodásra késztető műveket ír. Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, édesapám a mai napis aktív sakkozó, édesanyám pedig a rendszeretetet és a rendszerességet oltotta belém.
Példaképek, tervek?
Sakkpéldaképeim közül elsősorban az amerikai Bobby Fischert és az orosz Petroszjant említeném. Az előbbinek az akaraterejét, az utóbbinak pedig a finom védekezési rendszerét csodálom. Sokat elemzem Karpov és Kaszparov megnyitásait, valamint Portisch Lajos végjátékait. Jó lenne, ha Szlovákiában majd az első tíz közé tudnám feltornázni magamat. Szeretnék tovább és sokat versenyezni, sikereket elérni — itthon és külföldön is...
Így legyen!
Támad a Mars!
Avagy a fegyver és az ember együttélése
Ott vannak mindenütt. Halljuk őket közvetlenül vagy közvetve. Dörögnek, ropognak, „megszínesítik” hétköznapjainkat. A Mars színe a vörös. A véré is. Állítólag szükség van rájuk, őrzik, óvják nyugalmunk. Békénk, vagyonunk, szeretteink. Vigyázzunk hát rájuk!
Pócs
András akár egy hétköznapi ember is lehetne. A hobbijai viszont, a versenybringa,
a gitár és a fegyverek — nem azok. A foglalkozása sem teljesen hétköznapi,
a Vámőrség Nyomozó Hivatalának munkatársa.
Bandi! Mivel is foglalkozol te tulajdonképpen?
— Vámtiszt vagyok, a vámőrség nyomozó osztályának munkatársa. Hozzánk futnak be az ország határátkelőhelyeiről az információk. Ezeket elbíráljuk és döntünk. Az esetek többsége határsértés, (ember)csempészet, illegális árubehozatal. A határőr katonák fő feladata az embercsempészet megakadályozása, nekünk pedig elsősorban a legális áru- és pénzforgalom védelme. Tulajdonképpeni fő feladatom a lőoktatás. Tanítom az embereket lőni, fegyvert kezelni és használni az esetleges balesetek elkerülése végett. Amik sajnos elő is fordulnak.
Kinek lehet fegyvere? Ki kaphat engedélyt?
— Bárkinek lehet fegyvere! Ugyanis az alkotmány kimondja, hogy mindenkinek jogában áll védenie az életét. Tehát kérvényt a fegyver tartására, viselésére bárki beadhat. Az indokláson van a lényeg, hogy mire kell a fegyver? Ha például valaki csak gyűjti a fegyvereket, szintén megkaphatja az engedélyt, ha a gyűjtött fegyverek nem életképesek, azaz nem alkalmasak a fegyver elsütésére. A különböző fegyverviselési formák közül az A kategória a legnehezebben elérhető, amely feljogosít a fegyver készenléti állapotban — tehát csőre töltve — való hordására bárhol és bármikor. A-kategóriás engedéllyel rendelkezők például az őrző-védő szolgálatosok, akiknek a fegyver viselése csak szolgálatban engedélyezett. A sportlövészet a C kategóriába tartozik. A kérvényeket pedig vizsgák követik.
Mi a helyzet nálad? A Titokfejtők gyakran figyeltek fel nálad a stukkerre...
— Nekem a munkámból kifolyólag A-kategóriás engedélyem van. A szolgálati fegyverekkel az a helyzet, hogy hordhatjuk haza is, de nem mindenki él a lehetőséggel. Otthon a család, gyerekek, biztonsági okokból inkább otthon hagyják a fegyvert. Nem biztos, hogy ez a jó megoldás. Az ember törődjön a fegyverével — szokja azt! A lövészeten, a vizsgáztatásnál észreveszem, ki mennyire ura a fegyverének, ki mennyire szereti, tud, akar együtt élni a fegyverével!
A fegyverrel meg kell tanulni együtt élni?
— Igen, a fegyver egy „marhanagy” Erő (lásd a Star Wars filmeket). Mikor az „Erő” velünk van, bánni kell tudni vele. Nem szabad hagynunk, hogy az„Erő rossz oldala” eluralkodjon rajtunk. Ellen kell állnunk a kísértésnek, hogy indokolatlanul használjuk. Aki már használta, érezte, az valamiképp biztos, hogy megváltozott. A lövészet tulajdonképpen egy jó passzió is lehetne, egyfajta meditáció, hatalmas összpontosítást igényel. Lényege: megtartani az emberben az önkontrollt, kifejleszteni a lelki egyensúlyt, a pszichikai erőt. Mindenkinek a saját mentális képességein múlik, hogy fegyvere hogyan fogja végezni. Marad-e az ember barátja, vagy esetleg az ember ellen fordul.
A fegyver és a nők?
— A szakmában már több fegyverforgató nővel találkoztam. A vizsgákon fegyelmezettebben viselkednek, többségük jobban is lő férfitársaiknál. Talán van hozzá egy „hetedik érzékük”, ami nekünk nincs. Legyen az rendőrnő, vállalkozó üzletasszony vagy akármilyen más „fegyverforgató amazon”. A férfiak világszerte sokkal több balesetet okoznak, nem csak azért, mert több férfi fegyvertulajdonos van. A nőkből általában hiányzik az az agresszivitás, ami a férfiakban megvan. Hát a hölgyekről enynyi — fejezi be Bandi — most jöjjön a gyakorlat!
Majd percek alatt szétszedi előttem a 9 mm-es szolgálati fegyverét: — itt a visszacsapórugó, felhúzzuk a závárt, visszatesszük a biztosítékot, felhúzzuk a fegyvert és kész. Alapvető szabály a fegyver elsütésénél, ha a cső üres is, mindig holt térbe kell tartanunk, és nem ráfogni valakire... Bele akarsz nézni a csőbe?
Belenéztem!
Tehetség, szépség, kreativitás
Nyers Gyula, egy bátorkeszi srác képviselte Magyarországot a szöuli Mr. University versenyen
A bátorkeszi származású ifj. Nyers Gyula a nyitrai Konstantin Egyetem magyar—esztétika szakos hallgatója, jelenleg részképzésen vesz részt a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol az elmúlt évben a Mr. és Miss University Diákszépségverseny ötödik magyar döntőjén első helyezést ért el. Ez azt jelentette, hogy ő képviselhette a magyar diákokat a szépségverseny szöuli nemzetközi döntőjén. Az alábbiakban élményeiről, tapasztalatairól számolt be nekünk.
Egy
őszi napon megpillantottam a felhívást az ötödik magyar diákszépségversenyre.
Társaim a kollégiumból biztattak, veszíteni valóm nem volt, beneveztem.
Csupán egy eszszédolgozatot kellett megírnom, és előadni egy ötperces színpadi
produkciót bármilyen kategóriában. Az esszédolgozatot négy témából lehetett
kiválasztani: Az emberi szépség, Milyen az ideális diák?, szerepem a nemzetközi
társadalomban, valamint Elképzeléseim a házasságról. A legutóbbit választottam.
Az ötperces pantomim előadásom címe „Várom a párom” volt. Három szobatársaimat fél óráig győzködtem, hogy nézzék végig. Végül megtették, s olyan jónak vélték, hogy már akkor azt mondták, hogy ezzel csak nyerhetek. Az elődöntők után a budapesti döntőbe öt lány és öt fiú került. A döntő több részből állt. A zsűri elsőként az esszédolgozatot pontozta, majd a színpadi produkciót, utána a külső megjelenést és végül egy szituációs gyakorlatra került sor kérdések-feleletek formájában. Nekem az a feladat jutott, hogy egy külföldi csoport érkezik az országba, és én vagyok az idegenvezetőjük. Mikor a zsűri hosszas tanácskozás után meghozta a döntését, azt hittem, hogy nem jól hallok. Ám a zsűrielnök rám terítette a királyi palástot, átadták a serleget, a virágcsokrot, világos lett, hogy az álomból valóság lett, győztem, és én képviselhetem majd a magyar egyetemistákat a koreai nemzetközi döntőben. Három hónap felkészülési idő állt a rendelkezésünkre — partneremmel, a Miss University Diákszépségverseny győztesével, Szabó Anitával egyetemben —, hogy felkészüljünk a nagy megmérettetésre.
Az újabb esszét is magyarul írtam meg, hivatásos tolmács fordította le angolra. Beszereztem egy magyar huszárruhát, szmokingot, lakkcipőt. Próbáltam, és türelmetlenül vártam az indulást.
Február 6-án Frankfurtból indultunk Koreába. A 13 órás út után fáradtan, de teli izgalommal szálltunk ki a repülőgépből. Erről a diákszépségversenyről annyit kell még tudni, hogy az elsőt 1978-ban Japánban rendezték, és most Koreában is a japánok voltak a verseny fő szervezői. Az egy hét alatt szinte „tejben-vajban“ fürdettek bennünket. Három napig tartottak a próbák. Egy óriási színpadon volt a bemutatkozás, pazar műszaki felszereléssel, gyönyörű díszletekkel, egzotikus virágokkal. A magyarországi ötperces színpadi produkciót itt rövidített, másfél perces változatban kellett előadnom. Nagy tapsot kaptam. A győzelmet egy kínai lány és egy koreai fiú szerezte meg. Jövőre Brazília lesz a verseny házigazdája.
A versenyt követően városnézésen vehettünk részt, majd ingyen jegyet kaptunk a Vidámparkba. Az utolsó napon került sor Szöulban arra a tömeges áldásra, amelyre az egész világból 136 ezer pár érkezett. Magyarországról 75 pár érkezett. Ennek a tömeges esküvőnek a távol-keleten már hagyománya van. Egy papházaspár esküdtette a jelenlévőket, amit Európában inkább eljegyzésnek tekintenek, de az ázsiaiak törvényes esküvőnek. A látványos ceremóniára az Olimpiai Stadionban került sor. A káprázatos élményt nehéz leírni, ezt látni kell!
Mit adott nekem ez a verseny? Többek között megtudtam, hogy a brazil fiatalok mennyire közvetlenek, a thaiföldiek és japánok mennyire mosolygósak, a kínaiak a legtürelmesebbek. Az ázsiai lányokat nagyon szépnek és vonzónak találtam. Az egy hét alatt elmosódtak a határok, nem számított, hogy ki milyen nemzetiségű, milyen a bőre színe, milyen valláshoz tartozik vagy milyen nyelven beszél. Csak az önfeledt szórakozás és barátkozás volt a lényeg. Hálás vagyok a sorsnak, hogy részt vehettem ezen a találkozón. A szüleim mellett köszönetemet fejezem ki a támogatásért a bátorkeszi önkormányzatnak, a Rákóczi Hídverő Társulás községeinek, Dr. Bajnok Istvánnak és baráti körének. Nélkülük ez nem sikerült volna.
Hogyan szervezkedjünk?
Gondoltatok már arra, hogy társaitokkal szívesen létre hoznátok egy szervezetet, klubot, társulást? Csak nem tudjátok, hogy miként fogjatok hozzá? Pedig a megoldás elég egyszerű. Nagyon jól kiépített infrastruktúrával létezik ugyanis egy intézmény, melynek ez az egyik fő küldetése. Ennek jártunk utána, mikor felkerestük a Fórum Intézet keretén belül működő Információs Központ fiatal és csinos programigazgatónőjét, Nagy Myrtilt.Hogyan fogalmaznád meg tömören az Információs Központ programját?
—
Az Információs Központ egy non-profit, civil társadalmi szervezet. Célja,
hogy segítse a dél-szlovákiai civil szervezetek létrejöttét és működését.
Széleskörű szolgáltatásokat nyújt a harmadik szektor, a társadalmi és kulturális
szervezetek, az önkormányzatok, a kistérségi régiók és a mikrovállalkozói
szféra szereplői számára. Az Információs Központ egy erős, az élet minden
területét átfogó civil szektor kialakításában érdekelt Dél-Szlovákiában,
amely nemcsak a szlovákiai kihívásoknak, hanem az európai követelményeknek
is meg tud felelni. Az Információs Központban két program folyik. Egyiknek
Tuba Lajos a programigazgatója, vidék és régiófejlesztéssel, míg én a dél-szlovákiai
civil szervezetekkel foglalkozom, melyekből még elég kevés van, ezért megpróbáljuk
felkarolni őket és tevékenységünkkel elősegíteni számuk növekedését.
Miképp működik ez a gyakorlatban?
— Szemináriumain, tréningjein, információs központjain és publikációin keresztül megfelelő szakmai segítséget nyújt az egyes szervezetek életében felmerülő problémák megoldásához, a pályázati lehetőségek felkutatásához, de a pályázatok megírásához és menedzseléséhez is. A nyolc részből álló képzés a civil szervezet működésével kapcsolatos minden kérdésre kiterjed (a szervezet létrehozása és bejegyeztetése, a szervezet céljai és a társadalmi életben betöltött szerepe, a szervezet hivatalos dokumentumai, belső és külső kommunikáció, adománygyűjtési stratégiák, kapcsolatépítés és együttműködés más szervezetekkel, önkéntesek, gazdálkodás és könyvelés, elszámolás stb.)
A nyolc hónapon keresztül zajló képzés (tréning) keretében a bejelentkezett szervezetek széleskörű ismeretanyagra tehetnek szert a civil szervezetek működését illetően. Ezen túl a regionális információs központok (Kassán, Losoncon, Komáromban, Galántán és Pozsonyban) napi kapcsolatban állnak az egyes szervezetekkel, bevonják őket a harmadik szektor munkájába, folyamatos tájékoztatást adnak a pályázati lehetőségekről, segítik a szervezetek működését. Képzést indítottunk eddig Kassán, Rimaszombatban, Komáromban. Most tervezzük ezt a képzést elindítani Érsekújváron és Királyhelmecen is. Várjuk azokat is, akik már dolgoznak e területen, és azokat is, akik még csak tervezik. Hatékony működésükhöz szükséges, hogy fel legyenek vértezve az alapvető információkkal és tudással. Képzésünket követően Kassán és Rozsnyón már fellendült az élet, sok diák és ifjúsági szervezet is hatékonyan működik már.
Programunk keretében három publikáció jelenik majd meg: A szlovákiai magyar civil szervetek adattára , Civil szervezetek kézikönyve (tulajdonképpen egy a civil szervezetek hatékony működését segítő olvasókönyv), és Esettanulmányok a civil szervezetek működéséről
Hol találhatnak meg benneteket az érdeklődők?
— Jelenleg az Információs Központ Galántán, Pozsonyban, Komáromban, Losoncon és Kassán működtet irodákat megfelelő szakemberekkel és technikai háttérrel. Ezen túl több regionális szervezettel és intézménnyel működik együtt.
Honnan szereztek pénzt a tevékenységetekhez?
— Mi is pályázatok útján, főleg alapítványi támogatásból élünk, mivel nálunk az adományozás kultúrája még nem nagyon alakult ki, magánszemélyek és szponzori támogatások csak kis mértékben folynak be hozzánk. Ez persze összefügg a gazdasági helyzettel. Tapasztalataink alapján abban is tanácsot tudunk adni, hogy hogyan lehet hatékonyan pályázni. Többször előfordul, hogy egy szervezet csupán azért nem jut anyagi támogatáshoz, mert rendkívül gyengén elkészített pályázatot nyújtott be.
Mennyibe kerülnek ezek a képzések?
— Szinte csak szimbolikus öszszegről (300 SK) beszélhetünk, de Kassán például teljesen ingyenes volt a képzés.
Az ilyen munkához nagyon alapos adatbázisra van szükség...
— Az oktatásügy és kultúra területén gyűjtjük össze azokat az információkat, amelyek érdekesek lehetnek a szakmai élet számára. Fontos feladata az Információs Központnak, hogy információkat szolgáltasson az iskolák és intézmények felé. Kapcsolatokat épít ki hasonló információs központokkal Magyarországon és Nyugat-Európában egyaránt az Internet adta lehetőségeken keresztül. A Információs Központ adatokat tárol és információkat nyújt pedagógusok, diákok, szülők, önkormányzatok stb. számára a következő területeken: tankönyvi adatbázis, tantervi adatbank, szakfolyóirati adatbank, pályázati figyelő, továbbképzési figyelő, szakértői névjegyzék, intézményi címjegyzék. Megemlíteném még a somorjai központú Bibliotheca Hungarica könyvtárat és levéltárt, melynek törzsanyagát a volt Csehszlovákia, illetve a ma Szlovákia területén megjelent magyar vonatkoztatású könyvek, dokumentumok alkotják. Rendszerezi a fontosabb szlovákiai magyar intézmények levéltári anyagait, feldolgozza és a kutatás szolgálatába állítja. Ha valakinek esetleg olyan anyagra van szüksége, amely még nincs meg a könyvtár archívumában, akkor a kapcsolataink révén közvetítéssel megoldjuk az efféle igényeket is.
Köszönöm a tájékoztatást.
Árvai Hajnalka
Kinek mi köze hozzá?
Csak úgy magamnak,kinek mi köze hozzá
mit s hogyan élek meg
és hogy vétek-e?!
Jól van, elmegyek hát,
szálfaként, kihúzva,
öntelt vigyorral bádog arcomon
nem kérek számon
s el sem számolok,
előttem sötétség, mögöttem romok,
de kinek van köze hozzá
hogyha magammal
sem barátkozok?!