Továbbtanulnivágyók figyelmébe

Üzletemberek a 21. századba

Miben látja az iskola legnagyobb előnyeit? — kérdeztük Dr. Kandikó Józseftől, az iskola főigazgatójától:
— Napjainkban már ismert tény, hogy a nem állami iskolák sokkal rugalmasabban viszonyulnak a piac követelményeihez, A mi főiskolánk egyik nagy vonzereje az egyedülálló külföldi szakmai gyakorlat, amely nagy kihívást és egyben nagy lehetőséget nyújt a hat szemesztert már sikeresen elvégzett hallgatónak arra, hogy — immár a szakma elméleti alapjaival felvértezve — új körülmények között, önállóan, és idegen nyelven (!) boldogulva kipróbálja a tudását a gyakorlatban is. Olyan tudást adunk hallgatóinknak, amely megfelel a nemzetközi szakma-specifikus, gazdasági, jogi, etikai normáknak. Nagyon jól kiépített nemzetközi kapcsolataink vannak például a németországi Europeen Business School-lal, az Amszterdami Közgazdasági Főiskolával, de említhetnék USA-beli, hollandiai, finnországi vagy írországi iskolákat is. Miután már sok végzősünk volt, elmondhatom, hogy diplomásaink nagyon jól megállják a helyüket az üzleti életben, nem okoz nekik gondot, hogy megfelelő álláshoz jussanak.

És hogyan jellemezné az iskola dunaszerdahelyi „kirendeltségét” — kérdeztem annak tagozatvezetőjétől, Molnár Ilonától?
— A főiskolán nappali tagozatos képzés folyik. A hallgatók tanulmányaikat helyi tanárok bevonásával végzik. A tantárgyak tematikája megegyezik a Tatabányán oktatott tematikával, de néhány tantárgy felépítését és belső tartalmát — pl. gazdaságföldrajz, jog, számvitel, aktuális gazdaságpolitika — a helyi viszonyokhoz igazítjuk. A hallgatóknak az utolsó évben az angol mellett szlovák szaknyelvi vizsgát is kell tenniük.

Milyen érdeklődéssel indult meg a dunaszerdahelyi iskolában az oktatás, és milyenek az első részeredmények?
— Tavaly a hetven érdeklődőből negyvenegyet vettünk fel az iskolába. Most az első vizsgákat követően huszonkilencen folytatják még a tanulmányaikat. Jelenleg éppen előadást hallgatnak a kommunikációs technikák elnevezésű tantárgyból. Hallgatóink a dunaszerdahelyi, galántai és komáromi járásokból vannak. Különböző iskolákból jöttek, a volt gimnazistáknak  általában könnyebb a matematika, a szakközépiskolásoknak pedig a szaktantárgyak mennek jobban. Erre a legjobb példa a komáromi gimnáziumból jött Vörös Csaba hallgatónk esete, aki brillírozik matematikából. Heti négy nap folyik a tanítás, a hétfőt a diákok kérésére szabaddá tettük. Jelenleg huszonhat óra van egy héten. A számítástechnikai termünk reggeltől estig foglalt.

Mi lesz az új tanévben?
— Érdekességként felhozom, hogy Szigetvárról is lesz hallgatónk. Mintegy 60 olyan beiratkozóra számítunk, aki a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján képzési helyéül Dunaszerdahelyt választotta. A felvételi vizsga tulajdonképpen nem is vizsga, hanem inkább egy beszélgetés. Érettségi  bizonyítvány szükséges ahhoz, hogy valaki felvételt nyerhessen. A felvételin nem tényszerű ismeretekre kérdezünk, hanem a tájékozottságot mérjük fel. Bízom benne, hogy sikerül lefektetnünk Szlovákiában a magyar nyelvű felsőoktatási intézmény alapjait.

A piramisok árnyékában

Manapság egyre gyakrabban hallható a panasz: alig keresek valamit, nem tudok boldogulni, nincs társaságom, elegem van mindenből... Belán Zsolt nem e társaságból való, nem szalaszt el egyetlen lehetőséget sem. Amint alkalom adódik, útra kel. Vonzza az ismeretlen, a kalandok, az út örömei. Annyi pénzből, amennyit bármelyikünk meg tud spórolni, ha akar. Két elmaradhatatlan útitársa: a hátizsákja és a fényképezőgépe.

— Az Izraelen át történő egyiptomi kiruccanás is gyors döntés eredménye. Egyik napról a másikra repülőjeggyel a kezemben és hátizsákkal a hátamon álltam Pozsony repterén két barátnőmmel. Csak egy diákszálló címét kaptuk meg odahaza, a többit a szerencsére bíztuk. A lényeg az volt, hogy egy-két hónapot külföldön töltsünk.

Honnan szerez pénzt egy ilyen kirándulásra egy Szlovákiában élő huszonéves?
— Csak a repülőjegyet kellett megvennünk, a többit ott kerestük meg. Izraelben könynyen beleszoktunk az ott élők mindennapjaiba, egy-két héber szó is hamar ránk ragadt. Egy egész más világba csöppentünk: itt a nőknek is kötelező a katonai szolgálat, egyes férfiak pedig több ízben meg akarták venni a barátnőimet... Tel Avivba érkezvén állásajánlatok után néztünk. Barátnőim tengerparti éttermekben szolgáltak fel, én a mosogatástól kezdve a takarításon keresztül mindent kipróbáltam, végül a kertészkedésnél kötöttem ki. Fárasztó munka volt...

És ebből valósult meg az egyiptomi utazás?
— Igen, és ez kárpótolt mindenért. Mozgalmasan telt a nyaram, dolgoztam, kirándultam, eltartottam magam és még a repülőjegy ára is megtérült. A tel-avivi szálláson elláttak az ismerősök tanácsokkal, mely útvonalon haladjunk, térképet adtak stb. Azt ajánlották, Kairóból Asszuánba menjünk vonattal, onnan Philaiba, majd a Níluson hajózva Edfuig — közben Kom Ombót nézzük meg, majd Luksort és a Királyok völgyét. Innen a Szuezi- csatornán és a Sínai-félszigeten keresztül újra Izraelbe érhetünk.
Egyiptomban az emberek szegények, nagy a nyomor, de mosolyognak. Ott nem látsz kocsmát, sörözés helyett vízipipáznak. Utcán férfi és nő nem ölelheti meg egymást. Mikor a barátnőmnek puszit adtam, az idősek megbotránkoztak, a fiatalok meg tapsoltak.
Kairóban őrült tömeg volt, ember ember hátán, az országúton nincsenek sávok, az autóknak nincsen ajtaja, dudálnak, átkelőhelynek hűlt helye. Mindenütt árusok rohamoztak meg minket, alkudozni lehetett, akár 70–80%-ot is engedtek az árból. Kairótól nem messze Gízában megnéztük a piramisokat, a Kheopsz-piramist és a Szfinxet, melyek már több ezer éve őrzik titkukat. Arra számítottunk, hogy a sivatag közepén tornyosulnak majd fenségesen, ehelyett a főutca vezetett hozzájuk. Itt adódott alkalom a tevegelésre is. Mivel szegények, a turista számukra isten, bármit megtetsznek érte és a pénzéért. Egy kislánynak adtunk egy babát, csillogó szemekkel, mosolyogva futott tovább, de pár pillanat múlva az utca túloldalán már el is adta, és futott a pénzzel. A piramisok lenyűgöztek, meg akartam mászni őket, bár tudtam, hogy tilos. Mikor a piramis háromnegyedén túl voltam, elkezdtek rám kiabálni a tevehajcsárok. Veszélyes vállalkozás volt, a kövek már omladoznak.
Kairóból tizennégy órát vonatoztunk Asszuánba, onnan hajóval átmentünk egy szigetre, ahova nyolc év kemény munkájával hordtak át egy templomot, mert egyébként elsüllyedt volna. Onnan 2—3 napot hajóztunk a Níluson, francia, belga és kínai útitársakkal. Philaiba értünk. Sosem feledem el a Vörös-tengert, a koralljait, az állatvilágát. Rengeteget búvárkodtunk, öt napig ott relaxáltunk. Persze kaland is akadt bőven, pl. farkasszemet néztem másfél méterről egy murénával. Köztudomás szerint ez a legtisztább tenger. A Holt-tenger bezzeg más volt! Só az egész. A tengertől Jeruzsálembe stoppoltunk, pár napot töltöttünk még ott, aztán irány haza.

Merre jártál már eddigi portyázásaid alatt?
— Két nyáron keresztül Európa-körutat tettünk barátaimmal és egy kis Fiattal, aztán a barátnőmmel stop-körutat. Érintettük Magyarországot, Ausztriát, Szlovéniát, Olaszországot, Svájcot, Liechtensteint, Franciaországot és Németországot. Tele voltunk ott is kalandokkal, felforrt víz, defekt, szúnyogcsípéses éjszakák, nyomorgás az autóban (öten mentünk!). Svájcban csak csokit ettünk és bort ittunk. Az olasz tengerpartnál furának tartottuk, hogy senki sem fürdik. Barátnőm bezzeg rohant a vízbe, majdnem oda is veszett szegényke. Aztán üldögélt véresen a sziklán, ugyanis nagyon vad hullámzás volt. Párizsban egész nap cipeltük a pakkjainkat, mert nem találtunk csomagmegőrzőt, az éjjelt az Eiffel-torony alatt töltöttük — reggel jól megöntöztek bennünket a karbantartók...

Jövőbeli terveid?
— India, Nepál... Ezekben az országokban olcsóbb a megélhetés, mint nálunk. Csak az odautazás bonyolult és drága. De akár oda is el lehet stoppal menni

NONSENS

Érsekújvári zenekar, mely öt lelkes zenészt tömörít a rock berkeiben. Madarász András (elektromos gitár, ének), Madarász Veronika (billentyűk), Bresťák Ildikó (ének), Nagy Zsolt (baszszusgitár) és Tóth Roland (ütőhangszerek) sorban hagyják maguk mögött a hazai és külföldi versenyeken elért diadalokat, a közönséggel telt klubokat, sikeres koncertfellépéseket...

A Nonsens zenei pályafutását a „Ki mit tud, 1996“ verseny indította el. Fokozatosan elkezdett gyarapodni a repertoárotok, amelyben egyre több helyet kaptak a saját szerzemények. Milyen irányban folytatjátok a zenélést?
— Gyakran kérdezik tőlünk, milyen a zenei stílusunk? Mi akkor ezt feleljük: progresszív rockzene. Alapjában véve azonban nem akarunk semmiféle konkrét zenei stílushoz tartozni. Dalaink gyűjteménye jelenlegi érzéseink és hangulataink tükre, semmilyen szabályokhoz nem tartjuk magunkat. Saját szerzeményeink gyakran spontán improvizációk eredményei, amikor is egyes témákból, javaslatokból hozzuk össze az egységes egészet. Általában először a zenét alkotjuk meg, amelyhez Zsolti vagy Roli tollából szövegek kapcsolódnak. Ami pedig a repertoárunk további részét illeti, ez többféle: Kansas, Omega, Saga, Inxs, Beatles, Sting, LGT...

Hogy szólítják meg eredményeitek a hallgatókat? Idehaza és külföldön is koncerteztek, van lehetőségetek az összehasonlításra...
— Tekintet nélkül arra, hogy hol lépünk fel, számunkra a publikummal való kontaktus a legfontosabb. Örülünk, ha tapsolnak, táncolnak, kifejezik szimpátiájukat. Érsekújváron kívül láthattak és hallhattak bennünket Pozsonyban, Léván, Párkányban, Komáromban, Szentendrén, Tatabányán, Fonyódon, Budapesten a Diákszigeten, Szombathelyen, Zalaegerszegen. Szívesen megyünk bárhová, ha hívnak.

Sikereitek a publikumnál a versenyeken és fesztiválokon való győzelmeken alapulnak. Melyek voltak a legemlékezetesebbek?
— Az említett „Ki mit tud“-on kívül Szombathelyen a fiatal tehetségek versenyén a 18 csapat közül a második helyet szereztük meg. Élménynek számított a legendás Omega által hirdetett verseny, amelyen a zenekarok feladata az volt, hogy kreatívan dolgozzanak fel repertoárjukból egy számot. A „Légy erős“ című szerzemény a feldolgozásunkban olyan sikeres lett, hogy a harmadik helyezésen túl Benkő Lászlótól, az Omega együttes vezetője elismerésül nekünk „ajándékozta“ ezt a számot további felhasználásra. A Runway, 1998 pályázat keretén belül beküldött demofelvétel alapján a 180 pályázó zenekar közül a legjobb nyolc közé kerültünk. A legfrissebb versenyeredményeink közé tartozik az az első helyezés, amelyet a „Rytmus, 1999“ versenyen értünk el áprilisban Zselízen. A kilenctagú bizottság elnöke Robo Grigorov volt, továbbá ott volt Benkő László, Debreczeni Ferenc és Papp Sándor is.

Gondoljátok, hogy a jelenlegi körülmények között a szlovákiai együtteseknek van elég lehetőségük az önmegvalósításra?
— Mindenkinek van rá joga, az kérdés, hogy megbecsülik-e az igyekezetet. Szerencsésnek kell lenni a támogatók esetében, kiadót kell találni, amely megbecsüli a rockzenét a kommersz tengerben. Manapság kevés zenekar játszik elő saját zenét, hiányoznak a klubok, ahol ezt tehetnék. Még sok mindennek változnia kéne Szlovákiában.

Nektek már van néhány demo-felvételetek. Nem gondoltatok egy saját kazettára vagy CD-re?
— Amíg nem sikerül elég menynyiségű anyagi támogatást és egyben anyagot is összegyűjtenünk, addig még várunk. De addig is alkotunk, koncertezünk.

Vissza a tartalomhoz

*