Eddie
Murphy jelenleg éppen a Bölcsek kövére 2-t forgatja, viszont leszerződött
a Dr. Dolittle folytatására. A dolog voltaképpen érhető, hiszen ez a film
volt az egyik legnagyobb sikere Rossznyelvek szerint persze a sikerben
a filmben szereplő állatseregletnek is nagy része volt, hiszen a beszélő
patkányok, neurotikus kutyák és alkoholista ékszermajmok tuti kedvencnek
számítanak, amióta csak Hollywood létezik. Murphy 20 milliót kap..
Steven
Seagal az „erődös“ filmek harmadik részére készül. Az új verekedős-robbantós-lövöldözős-szemkinyomós
opuszról még semmit nem árultak el, csupán anynyi biztos, hogy a velőtrázó
tömegmészárlást ismét egy csipetnyi humorral fogják fűszerezni, mint az
első részben. Lehet találgatni, hogy ezúttal milyen „erődről“ lesz szó.
A csatahajó meg a vonat ugyi már megvolt — mi lenne, ha most egy terroristák
által megszállt űrállomás kerülne sorra?
Hollywood
újabb ókori kalandra készül. A tűz kapui című film a thermopülai csatáról
fog szólni. (Annak, aki ennél a leckénél hiányzott, eláruljuk: Kr. e. 480-ban
a mondott hegyszorosban néhány száz spártai harcos néhány tízezres perzsa
hadsereget tartóztatott fel, már ha a számok tekintetében hinni lehet Hérodotosznak,
aki kétségtelenül jobb történetíró volt, mint matematikus.) A perzsa császár,
Xerxész szerepére George Clooney-t szemelték ki...
Ki
ne hallott volna Kempelen Farkas híre sakk-automatájáról, amelyet Mária
Terézia felkérésére készített Pozsonyban? Hiszen a visszhangja akkora volt,
hogy már a múlt században egész nagy irodalma keletkezett, tíz nyelven
írtak róla könyveket. A gép játszott Napóleonnal, Nagy Frigyessel, II.
Katalin cárnővel, számos uralkodóval, királlyal és hírességgel, s csaknem
mindőjüket megverte. Még ma is téma: miként tudott ez a neves tudós gondolkodó
gépet készíteni, s ha fortély volt a dologban, melyet Kempelen nem is titkolt,
miért vállalkozott a szemfényvesztő szerepére. Az automatát egyébként 1844-ben
látták utoljára, azóta nyoma veszett.
Gillian Andersson: c/o Beth Cannon Company, 250 N. Robertson Blvd. #518, Beverly Hills, CA 90211, USA
Sylvester Stallone: c/o Creative Artists Agency, 9830 Wilsire Blvd., Beverly Hills, CA 90212, USA
UFO: Polygramm - Zebra 1054 Budapest, Steindl Imre u. 12.
Backstreet Boys: P.O. Box 618203 Orlando, FL 32861 61, USA
Ricky Martin: c/o MSC Promotion, Postfach 648, 63708 Aschaffenburg, Németország
Cindy Crawford: c/o Elite Model Managerment, 111 E 22nd Street, New York, N.Y. 10010 USA
Brooklyn Bounce: c/o Edel Records, Wichmannstr. 4/Haus 2, D - 22607
Hamburg
Will Smith: c/o CAA, 9830 Wilshire Blvd., Beverly Hills,
CA 90212, USA
Tnt: Magneoton, 1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 54.
Spice Girls: c/o Virgin, Herzogstrasse 64, D - 80803 München, Németország
Dennis Rodmann: c/o Chicago Bulls, 980 Michigan Ave., Suite 1600, Chicago,
Illinois,
60611, USA
ALEXA: Gold Record, 1123 Budapest, Bán u. 3.
Ámokfutók: 2133 Sződliget, Pf.:32
Steven Spielberg: c/o Steven Spielberg, Production, Warner Bros. Studios, 4000 Warner Blvd., Burbank, CA 91522, USA
Aqua: P.O. Box 2019, DK - 1012 Copenhagen K, Denmark
Marcel Romanoff: Helmstraat 16 cB - 1, 6211 TA Maastricht, Hollandia
Celine Dion: c/o Marleah Leslie & Ass., 8370 Wilshire Blvd., Suite
219, Beverly Hills,
CA 90211, USA
Jerry 'O Connell: c/o Columbia Pictures , CALENDAR GIRL Culver City, CA 90232, USA
S'HYGYS': 1276 Budapest, Pf. 27, shygys@uze.net
David Hasselhoff: 4310 Sutton Place, Sherman Oaks, CA 91413, USA
Tobias Moretti: c/o Agentur Carola Studlar, Neurieder Str. 1 C, D - 82152 Planegg, Németország
Scooter: c/o Edel Company, Wichmann Strasse 2, 22607 Hamburg, Németország
Jordan Mugen Honda: Buckingham Road, Silverstone Northhants NN 12 8TH
Great Britain
Telefon:44 1327 857 153
FERRARI: Scuderia Ferrari Marlboro, C.P. 589 Via Emilia 1163 Italia - 41100 Modena, Sajtómegbizott: Claudio Berro
Jazz+Az: 1576 Budapest, Pf. 23
Bon Bon:, 1276 Budapest, Pf. 132
A címek helyességéért sajnos nem tudunk garanciát vállalni. Az Internetről szedtük le valamennyit.
Dolník
Erzsébettel, az MKP parlamenti képviselője és oktatásügyi szakértője nagyon
készségesen állt az IFI interjúja elébe. Pedig éppen délben toppantam be
a parlament épületébe, a képviselők már ebédelni indultak. Mikor Erzsébetnek
szóltam, hogy én kivárom, fejét rázva legyintett. Az igazat megvallva ezen
nem is csodálkoztam túlságosan, mert emlékszem még arra az időre, mikor
a rendszeres napi ebédje egy joghurt volt...Ennek köszönhető, hogy ön oly választékosan és tisztán beszéli a
szlovák nyelvet? Ha jól emlékszem, még a parlamentben is megjegyezték ezt.
— Ivan Gašparovič volt az, aki megköszönte, hogy hogyan beszélem a
szlovák nyelvet. Ez viszont nem a szlovák iskola következménye. Volt idő,
mikor pedagógusként szlovákul tanítottam, és rengeteget olvastam szlovákul
és csehül is. A nyelvekkel különben sem voltak gondjaim, viszonylag gyorsan
tanultam meg németül is elfogadható szinten beszélni.
Gyermekkorom a jogfosztottság időszakába esik, a rokonaim nagy részét
kitelepítették, mi is csak hajszál híján úsztuk meg. Szüleim nem voltak
hajlandóak a reszlovakizálásra, már mi is megkaptuk az ún. „fehér cédulát”.
Magyarországra kerültünk volna, már be voltunk pakolva. Reggel indultunk
volna Magyarországra, ám a előtte való éjszaka jött a hír, hogy leállították
a kitelepítést.
Annyira, hogy végül is matematika–fizika szakos tanár lett Önből?
Hát
igen, és igaz, hogy ma is a legtöbben úgy hiszik, hogy magyar—történelem
vagy magyar—szlovák szakos tanár vagyok. A gimnáziumban egy rendkívül szigorú
matematikatanárom volt. Azt mondták, hogy nála nem lehet egyest kapni.
Példaképként néztem rá, magyarságát is büszkén vallotta. „Csakazértis”!
— én megmutatom neki, bár eredetileg vegyész szerettem volna lenni. Miután
megszereztem a diplomát, rögtön jelentkeztem nála, hogy már én is matematikatanár
vagyok.
A Csemadok-munkát nagyon komolyan vettem, pár év múlva vezetőségi tag
lettem Léván. A lakásom gyakran mint ellenzéki-koordinációs
főhadiszállás működött. Duraynak is küldtünk anyagokat, csak jóval később
tudta meg, hogy tőlünk származnak. A pártbizottságokról állandóan zaklattak.
Nagyszerű emberekkel működtem együtt, Csáky Pálra, miután leszerelt a katonaságtól,
azonnal lecsaptunk. Én lettem az elnök, ő az alelnök, Zoller Mihály barátunk
pedig a titkár. Fantasztikus együttműködés volt köztünk, megtiszteltek
bennünket a „nagy hármas” elnevezéssel, és ez még annak ellenére is működött,
hogy a későbbiekben mind a hárman más párthoz köteleztük el magunkat (Dolník
E. — Együttélés, Csáky P. — MKDM, Zoller M. — MPP, szerk. megj.) Sőt, mindhárman
pártalelnökök lettünk.
Ma
pedig már az egyesülésből létrejött párt parlamenti képviselője. De nem
csak politika van a világon. Mi az, ami el el tudja vonni tőle a figyelmét,
és visszahozni a „normális” világba?
— Most elsősorban a négy unokám, aztán a költészet és a zene. A költők
közül elsősorban Ady, a zenében pedig a klasszikus és a népzenét szeretem.
Egyébként saját magam is szívesen hímzek, egyik nagy kedvencen az erdélyi
írásos hímzés. A lakásom tele van népművészeti tárgyakkal. Amivel pedig
ki lehetne üldözni a világból, az a magyar nóta és az operett...
... és a dohányfüst — ahogy azt közös munkahelyen letöltött éveink
alatt tapasztaltam. Pedig úgy mondták, hogy egy időben Ön is cigizett...
— Igen, de mikor tudatosult bennem a függőség, keményen elhatároztam,
hogy vége. Sok mindent el tudok viselni, de azt nem, hogy nekem valaki
vagy valami parancsolgasson. Ma már megrögzött antidohányos vagyok. Duka
Zólyomi Árpád viszont nem az, és miután több évig egy irodában voltunk,
egy hosszú, csendes háborút vívtunk egymással. Ha ő telefüstölte a termet,
én nyitogattam az ablakokat, ő viszont eléggé fázós alkat...
Itt a fényképek között van egy igencsak mozgalmas felvétel is....
— Ja igen, a sportról eddig nem szóltam, bár jelentős szerepet játszott
az életemben. Imádtam például kismotorozni, de a ping-pong volt az igazi.
Versenyszinten űztem. A mai második ligának megfelelő osztályban játszottunk,
járási bajnok is voltam. Ennek egyik kuriózuma az volt, hogy akkor már
a hetedik hónapban voltam, tehát jókora pocakkal...
Ejha, kár, hogy ez nem az akkori kép. De térjünk vissza a mába! Mi
a helyzet az iskolaügyben, elsősorban most a magyar iskolákra gondolok.
—
Néhány siker ellenére — mint például a kétnyelvű bizonyítványok kiadása
—, elégedettségről szó sem lehet. Ennek viszont gazdasági okai is vannak.
Rendkívül fontos a felsőoktatási szintű Magyar Kar létrehozása. Ez
a kormányprogramban is szerepel, méghozzá prioritásként. Itt ütni kell
a vasat. Ennek nem teljesítése ok lehet arra is, hogy fontolóra vegyük
a kormánykoalícióban való működésünket.
Az iskolákba viszont diákok kellenek. Ezzel hogyan állnak a magyar
iskolák?
— A populációs hullámvölgy most érte el a középiskolákat. Ám csupán
ezzel nem lehet megmagyarázni azt, ha kevés a magyar iskolákban a tanulók
száma. Sok szülő gazdasági és szociális okok miatt küldi szlovák iskolába
a gyermekét. Továbbá nem egyenletes a magyar középiskolák hálózata. Ezen
mindenképpen javítani kell. Ez nem jelenti okvetlenül azt, hogy növelni
kell a számukat, hanem úgy kellene a területi elhelyezkedésüket módosítani,
hogy a diákoknak lehetőleg a járásukon belül legyen lehetőségük a megfelelő
iskolába járni. És van egy harmadik ok is, a kényelem és nemtörődömség.
Vagy amikor azt híresztelik, hogy csak szlovák iskolából kikerülve tud
érvényesülni az ember. És lehet, hogy most egyesek akár meg is köveztetnének
érte, de ebben az esetben a szülőket az önfeladás bűnrészességével
vádolom. A konkrét példák és adatok pedig egyértelműen igazolják, hogy
azok a magyar diákok, akik magyar iskolába jártak, jobb eredményeket érnek
el a jövőben, mint azok a magyar társaik, akik szlovák iskolában tanultak.
Az Egyesült Államokban már domináns az a nézet, hogy egészséges felnőtt
abból a gyermekből válik, aki nem veszítette el a gyökereit.