Írja meg véleményét a vendégkönyvbe!

A magyar Országgyűlés által elfogadott státustörvény a szomszédos országokban – Romániában, Szlovákiában, Jugoszláviában – egyaránt felkorbácsolta kedélyeket. Adrian Nastase román miniszterelnök többek között a román-magyar alapszerződés, és más kétoldalú egyezmények felbontását helyezte kilátásba, és kijelentette, hogy Románia területén nem fogják alkalmazni. Goran Szvilanovics külügyminiszter a jugoszláviai alkotmánnyal ellentétesnek nevezte, hogy a státustörvény révén országa magyar nemzetiségű állampolgárai kedvezményekben részesülnek egy más állam részéről. A szlovák államfő, Mikulas Dzurinda szerint a törvény pedig nem felel meg az Európai Unió normáinak, és Magyarország csatlakozásáig úgysem fogják alkalmazni.

A státustörvényről, az ezirányú külföldi tiltakozásokról Tőkés László református püspök, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke fejtette ki véleményét:

- Az elmúlt nyolcvan év óta először született olyan törvény, mely a határonkivüli magyarok sorsával foglalkozik, nemzeti státust ad, helyreállítva ezzel eszmei téren a magyar nemzet egységét. Mindazonáltal ez csak kezdetet jelent. Reálpolitikusként értékelem, nem azzal vagyok elégedetlen, amit nem nyújt, hanem azt becsülöm, amit igen.

Megdöbbenve fogadtam a romániai, szlovákiai, szerbiai poltikusok státustörvény elleni, hangulatkeltő, mi több, fenyegető megnyilvánulását. A határontúli jelentős létszámú magyar kisebbség pusztul, teret veszít – ezen kíván a törvény segíteni. Véleményem szerint a kis-antanti reflexek működnek, a többségi politikusok veszélyeztetve érzik zsákmányukat. A törvény a nyolcvan év óta tartó asszimilációt próbálja megakadályozni, amit a hatalmak tűrhetetlennek tartanak és a nacionalista hangulatkeltéssel ezt szeretnék megakadályozni. Gyakorlati téren nem sokat tehetnek, de a román, szlovák, szerb társadalom felkorbácsolása komoly nehézségeket jelenthet.

Érthetetlen, hogy miközben a nyugati demokráciák a külön jogokat biztosítanak a hátrányos helyzetűeknek, a fiataloknak, azaz pozitiv diszkriminációt alkalmaznak, akkor miért nem teheti ugyanezt a magyar állam? Románia negativ megkülönböztetést alkalmaz a magyar fiatalokkal szemben, nem biztosítva részükre magyarnyelvű állami oktatást. Akkor miért gond, ha segít Magyarország? Felidéznék még egy szomorú esetet: a napokban tartott gimnáziumi felvételiken sok magyar - egyébként informatikából, matematikából jeles – iskolás nem kapott átmenő jegyet a román nyelven tanult földrajzból, történelemből. Tűrhetetlennek tartom, hogy ezek a jó képességű gyerekek azért kényszerülnek szakiskolákba, mert egyenlő elbírálás alá esnek a román anyanyelvű vizsgázókkal. Míg az egyik gyerek az anyanyelvén, és a másik pedig nem azon tanulja az adott tárgyat, addig nem beszélhetünk esélyegyenlőséről.

2001. június 23./HunorPress

Minden jog fenntartva. A honlapon található anyagok másolása, közlése akár egészben, akár részleteiben a HunorPress előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.