Írja meg véleményét a vendégkönyvbe!

HÁTTÉR:

Ceausescu óta tudhatjuk: Romániában ugyancsak könnyű magyar konzulátust bezárni. A diktátor annak idején, 1998-ban egyetlen tollvonással megszüntette Magyarország kolozsvári főkonzulátusát, alkalmazottainak 48 órán belül el kellett hagyniuk az országot. Megalázó eljárás, a munkatársak mégis emelt fővel viselték le, s a magyar lakosság néma szolidaritásának kinyilvánítása mellett távoztak. Akkor még senki sem tudta, mennyi időre. Ceausescu kémtevékenységgel vádolta őket, s a vád annyira képtelen volt, hogy azt senki sem hitte. Aztán röviddel később, 1989 decemberében úgy tünt: a kényszerszünet rövid lesz, s a kincses városba visszatérhetnek a magyar diplomaták.

Sajnos, nem így történt. Csakhamar kiderült, hogy bár – amint azt Ion Iliescu kifejtette – a román demokrácia valóban eredeti, s az új román vezetés a román-magyar kapcsolatokban korántsem kíván újítani, s eredetiség helyett inkább a Ceausescu-féle berögződéseket kívánja folytatni. Jóllehet a magyar fél nyomban az 1989-es változásokat követően szorgalmazni kezdte a kolozsvári főkonzulátus újra megnyitását, Iliescuék mindig találtak valami kibúvót. Az 1996-os választásokat követő rendszerváltozásnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy Bukarest végre rábólintson a magyar partner nagyon is jogos igényére, s így 1997-ben Bitay Károly irányításával ismét megnyissa kapuit a magyar főkonzuli képviselet.

A körülmények kezdetben igen nehezek voltak, a főkonzulátus néhány szűk szobácskába szorult, s alkalmazottainak dolgát a kolozsvári polgármester sem könnyítette meg. Gheorghe Funar mindent megtett azért, hogy megkeserítse életüket, lehetetlenné tegye munkájukat. Embereket küldött fel az épület homlokzatára, hogy lelopják onnan úgymond „Nagy-Magyarország zászlaját", táblát helyeztetett el az épület előtt, amelyen kémszolgálatnak nevezte a magyar konzulátust. Funarnak sikerült felpiszkálnia a közvéleményt és a román sajtót, sőt, maga a Külügyminisztérium is vizsgálatot indított heraldikusok bevonásával annak megállapítására, vajon valóban Nagy-Magyarország lobogója látható-e az épületen. Jóllehet a román kormány és az államfő szó nélkül tűrte Funar piszkálódásait, Budapest mégis abban reménykedett, hogy sikerül kiterjesztenie a konzulátusi hálózatot, s ilyen intézmény nyílhat Csíkszeredában illetve Konstancán is.

Radu Vasile román miniszterelnök 1999 évi budapesti látogatása alkalmával Orbán Viktor magyar kormányfő fel is vetetett a kérdést, amire román kollégájától igenlő választ kapott: R. V. semmilyen akadályát nem látta újabb konzulátusok megnyitásának. A hangzatos ígéreten kívül azonban egyéb nem történt, a Vasile-kabinet egyetlen lépést sem tett az ügy érdekében, de nem javultak az esélyek Mugur Isarescu miniszterelnöksége idején sem. Petre Roman külügyminiszter egy nappal Orbán romániai látogatása előtt bukaresti sajtóértekezletén kijelentette, a választások előtti politikai helyzetre való tekintettel nem látja időszerűnek a konzulátus megnyitását Csíkszeredán, s helyette az úgymond kiváló gazdasági lehetőségeket kínáló Kons-tancát javasolta. Ez annál is furcsább álláspont volt, mivel korábban Németh Zsolt bukaresti látogatása alkalmával arról beszélt, hogy a román és a magyar miniszterelnök Bulgáriában, a Jugoszláviával szomszédos országok kormányfőinek találkozóján, egy különbeszélgetés keretében megállapodott a csíkszeredai konzulátus beindításában. Igaz, ezt a közlést később cáfolta a román külügyminisztérium szóvivője, Ireny Comaroschi, leszögezve, a két kormányfő felvetette ugyan a kérdést, de nem született semmilyen döntés.

Romániai látogatása során a csíkszeredai magyar konzulátusra vonatkozó kérdésre válaszolva Orbán kifejtette: Magyarország szerint mind a román, mind a magyar állampolgárnak jó, ha a két államnak konzulátusokat működtet egymás területén, ezért azt szeretné, ha minél többet nyitnának meg belőlük. Majd hivatalosan is átadta a magyar kormány jegyzékét, amelyben szorgalmazza a csíkszeredai és a konstancai konzulátus beindítását. „A konzulátus megnyitásához azonban két fél kell. Az egyik már megvan" – mondotta Orbán.

Mugur Isarescu mindennek kapcsán arról beszélt, hogy Románia nyitott a konzulátusok számának bővítését illetően, azt azonban folyamatnak tekinti, amelyet „az élet által diktált szükségletek határoznak meg", majd hangsúlyozta, hogy Romániában választási év van, figyelembe kell venni azt is, miként hatna ki a konzulátusok megnyitása a légkörre. „Ezért egyetértettünk abban, hogy e kérdésben elhalasztjuk a döntést" – jelentette ki Isarescu.

Nem sokkal később a román külügyminiszter az egyik televíziós műsor meghívottjaként megerősítette Orbán Viktor bukaresti látogatásának előestéjén tett nyilatkozatát, miszerint a pillanatot nem tartja alkalmasnak a csíkszeredai konzulátus megnyitására. „Nem a csíkszeredai magyar konzulátus megnyitásának gondolatát utasítjuk vissza. Arról van szó, hogy ezt a javaslatot most tették, a választások évében, amikor a választási kampánytémák között eddig hál’istennek nem szerepelt a román-magyar etnikumközi kapcsolatok kérdése. Emellett sajnálatos módon kijelentésemet alig két nappal előzte meg a Hargita és Kovászna megyi románok számomra, honpolgárként fájó, a peremre szorítottak akciójának nevezett menetelése.Ilyen körülmények között mondtam, hogy a gondolat nem időszerű. Mint láthattuk, az azóta eltelt időben nem került sor agresszív-nacionalista vitákra a kisebbségi kérdésben. Döntésem tehát helyes volt, mert ezzel nem engedtem fellobbanni egy olyan vitát, amely nem tett volna jót elsősorban belpolitikai téren, de külpolitikai téren sem" – jelentette ki.

Petre Roman álláspontja nem változott meg tavaly júniusi magyarországi látogatása alkalmával sem. Egy nappal útja előtt kijelentette, továbbra is úgy véli, hogy megnyitásuk felélesztené a nacionalista, szélsőséges irányvonalat. Megelégedéssel állapította meg, hogy a helyhatósági választási kampány alkalmával ez nem történt meg, ami „nagy nyereség elsősorban a román demokrácia, de a két ország közös érdeke, EU-felé vezető közös útja szempontjából" – vélekedett.

A jelenlegi román miniszterelnök, Adrian Nastase nemrégiben pedig Temesváron leszögezte: mivel a két ország között nincs vízumkényszer, így nem tudni, mivel foglalkozna a csíkszeredai magyar főkonzulátus azon kívül, hogy az RMDSZ érdekeit szolgálja. Alföldi László, kolozsvári főkonzul ezzel kapcsolatban közölte: a konzulátusnak már önmagában bőven adna munkát a magyarországi munkát igénylők, az ott vállalkozásba kezdők számára szükséges engedélyek kibocsátása is.

2001. április 11./HunorPress

Minden jog fenntartva. A honlapon található anyagok másolása, közlése akár egészben, akár részleteiben a HunorPress előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.