Írja meg véleményét a vendégkönyvbe!

ÖSSZEFOGLALÓ

Az RMDSZ-en belüli, az úgynevezett mérsékeltek és radikálisok közötti törésvonalak legelőször a kilencvenes évek elején, a „neptuni találkozó" alkalmával mutatkoztak meg a maguk – akkor még nem annyira mélységében, mint inkább élességében. Az RMDSZ három hangadó politikusa, Frunda György szenátor, Tokay György és Borbély László képviselőházi tagok mandátum nélkül résztvettek a Project of Ethnic Relations által Neptunfürdőn szervezett találkozón. Ma sem egészen világos, milyen meggondolásból tartották szükségesnek a részvételt azon a beszélgetésen, ahol román részről az egyik fő szervező és tárgyalópartner a kormánypárti Viorel Hrebenciuc volt, illetve olyan körülmények között, amikor már világossá vált: Iliescuékkal lehetetlen bármiféle egyeztetés. A találkozóból botrány lett, az RMDSZ-en belül Tőkés László vezetésével többen is árulással, a közösséggel szembeni hűtlenséggel, elvtelen politizálással, gyáva megalkuvással, illetve azzal vádolták a résztvevőket, hogy jelenlétükkel azt a látszatot keltették a nyugati hatalmakban, hogy az Iliescu-rendszerben van hajlandóság a kisebbségi gondok megoldására.

A találkozón résztvevők megbélyegzése olyannyira heves volt, hogy ettől kezdve gyakorlatilag lehetetlenné vált az együttműködés Tőkés és a másik szárny képviselői között. Az ellentéteket csak szította Tőkés László szándéka, hogy a kilencvenes évek első felében az RMDSZ szövetségi elnöke kívánt lenni. Ezt a mérsékeltek ellenezték, arra hivatkozva, hogy Tőkéssel annyira nem ért egyet a román közvélemény, hogy az általa vezetetett RMDSZ-t semmiképpen sem fogadnák el tárgyalópartnernek. Tőkés azonban ezt nem volt hajlandó tudomásul venni és a Szövetség brassói kongresszusán csak hosszas győzködés után és azt követően, hogy Márton Árpád képviselő, a szónoki emelvényről szólította fel, válasszon a tiszteletbeli és a szövetségi elnöki tisztség között, döntött úgy, hogy megmarad tiszteletbeli funckiójában. Az viszont nyilvánvaló volt, hogy Tőkés nem éri be a kirakattisztséggel, amely jóformán semmilyen konkrét hatáskört nem biztosított számára. Ráadásul a „mérsékeltek" mindent elkövettek elszigeteléséért, hatásköreinek további megnyirbálásááért.

Ahogy egyre inkább háttérbe szorították, úgy váltak mind élesebbé Tőkés László RMDSZ-vezetést illető bírálatai. A helyzet odáig fajult, hogy 1999 novemberében az Ügyvezető Elnökség szabályosan beidéztette Tőkést kijelentéséért, miszerint az RMDSZ kommunista jellegű szerveződés. A tiszteletbeli elnök nem tett eleget a felszólításnak. Ehelyett – kihasználva, hogy az időközben hatalomra jutott Orbán Viktor vele és nem Markóékkal szimpatizál (akiknek nem bocsátja meg azt, hogy nem voltak hajlandóak találkozni vele, amikor még ellenzéki pártelnökként Erdélyben járt) egyre keményebb támadásokat intézett az RMDSZ vezetői ellen. Markó és Tőkés viszonya mára már olyannyira megromlott, hogy a szövetségi elnök egy tévébeszélgetésre sem hajlandó leülni vele. A „mérsékeltek" részéről többen is szükségesnek tartják az RMDSZ etikai bizottsága elé állítani Tőkést, azt követően, hogy tavaly a választások előtt nem javasolta a romániai magyaroknak a szavazáson való megjelenést, amivel – szerintük – az RMDSZ parlamenti helyeket veszített.

A Tőkés-Markó ellentét sajnos, mára teljesen kezelhetetlenné vált, a megbékélésnek még csak elméleti esélye sincsen. Csak remélni lehet, hogy a két szárny közötti konfliktus nem fajul szakítássá, hiszen az RMDSZ egységének megbontása a vég kezdetét jelentené a romániai magyarság számára. Az RMDSZ legnagyobb ereje éppen abban áll, hogy bármikor képes többszázezer szavazót felvonultatni maga mellett, ezt pedig alapjában rendíteni meg a szakítás.

HP: - Mi az, ami kihozza a sodrából, amit nem tud elviselni a politikában és a közéletben?

- Csak a váratlan dolgok hoznak ki a sodromból. Mindent el tudok viselni, mert annyi mindent kellett már elviselnem, hogy manapság nem is igen lep meg semmi. Vannak dolgok, amelyek felháborítanak, de ezek nem érzelmileg, hanem tudatosan, erkölcsileg háborítanak fel. Azt a fajta politizálást, amelyet az RMDSZ mostanában folytat a saját tagságával, a saját választóival és saját népünkkel szemben, én felháborítónak tartom. A régi világban megszoktuk, hogy csak az elnyomó többségi hatalom manipulálja a magyarságot, hogy csak az elnyomó többségi hatalom él a porhintés eszközével. Most viszont, különösképpen az utóbbi öt-hat évben, azt tapasztaljuk, hogy ezt az eszköztárat az RMDSZ országos csúcsvezetése javarészt átvette. Ebben az értelemben is balkanizálódtunk. Említhetném a belső választások elszabotálását, melyet legutóbb a március végi SZKT ülésen tapasztaltunk, vagy akár a Petőfi-Schiller Egyetem ügyének félrevezető, manipulatív szándékú kezelését. Mindezt csak azért, hogy a RMDSZ kormányközelben maradjon. Ilyen hozzáállást tudok elfogadni, nemhogy a magyar féltől, de még a román politika részéről sem.

HP:- Vagyis porhintésnek nevezi az utóbbi esztendők RMDSZ-politikáját?

- Túlságosan enyhe ez a kifejezés, ráadásul az RMDSZ politikájának csak az egyik jellegzetességet emeli ki. Ezt a politikát emellett még bátran nevezhetjük félrevezető politikának, önigazoló politikának, vagy sikerpropagandán alapuló arculatfesto politikának. Az RMDSZ „el akarja adni magát, és a természetesen könnyen vevőre talál a rászoruló magyarokban, hiszen mi mást is vásárolhatna ez a magyarság? Vegyük például a választásokat. A választásokon kire is szavazhatna az erdélyi magyar? Az RMDSZ-nél minden román politikai párt rosszabb, tehát a magyarság ráfanyalodik, hogy vevő legyen. Ezt az RMDSZ a csomagolás mesteri módszerével éri el, vagyis nemzeti színekbe csomagolja az áruját. Az etnikai alapú választás önmagában nem volna hiba, de ebben a viszonylatban egyenesen bűnnek tartom, ugyanis az RMDSZ a nemzeti egység alapján mindent el tud adni. Én is elmentem szavazni, és én is az RMDSZ jelöltjeire szavaztam. Vagyis nem választottam, hanem csak szavaztam. Ez egy erkölcsi kérdés egyben. Ugyanis, amikor az erkölcsi imperatívusznak ellentmond az egységdemagógia által hirdetett nemzeti imperatívusz, vagy pedig az alapvető magyar érdekeknek mond ellent ez az egységdemagógiában deklarált RMDSZ-politika, akkor nem csak a Szövetség tiszteletbeli elnöke, hanem egy tisztábban látó magyar választópolgár is zavarba esik, mert egyfelől nem akarja az egységet megbontani, másfelől pedig szembetalálja magát ezzel a helyzettel.

HP: - Már múlt decemberben hasonló hangnemben nyilatkozott a választásokról. Emiatt az etikai bizottság elé is kerülhet.

- Igen, megtörténhet. Az RMDSZ idei első szövetségi képviselőtanácsi ülésén már el akart ítélni a plénum egy nyilatkozatban, azonban rámutattam: fonák dolog volna, hogy amikor ez a nyilatkozat felelős politikai erőként aposztrofálta Iliescu elnököt és a pártját, a saját tiszteletbeli elnökét ezzel szemben elítéli. Ez nyomós érvnek bizonyult, mert végül is nem határolódtak el tőlem. Takács Csaba ügyvezető elnök kilátásba helyezte, ugyanakkor, hogy etikai eljárással állapítják meg "az RMDSZ ellen elkövetett vétségeimet". Mindezideig nem történt központi lépés, viszont az RMDSZ vezetőségének egyik csatlósa, a Szilágy megyei RMDSZ elnöke, aki készséggel teszi tönkre a zilahi református Wesselényi kollégiumunkat, felvállalta az etikai eljárás kezdeményezését, és tudtommal ezt már meg is tette. Ilyen lojalitási terror láttán az ember elképed. A március végi SZKT nyomán merem állítani, hogy egy hatalmi, tehát a képviseleti elvet, az önkormányzati elvet a hatalmi elvre felcserélő versenypárttá vedlett át jobb sorsra érdemes Szövetségünk.

HP: - Mi a véleménye az RMDSZ és a PDSR együttműködési egyezményéről?

- A választások előtt óva intettük az RMDSZ-t, hogy semmiképpen se kössön szövetséget a PDSR-el, de sajátos módon mégiscsak megtette, vagyis nem hivatalos koalícióra lépett a kormánypárttal. A vezetőség el sem tudta már képzelni, hogy négy év után ismét ellenzékbe kerüljön. Tehát kompromisszumnak álcázott megalkuvó politikát folytatnak, amely politika pillanatnyilag, az általános politikai konjunktúrának köszönhetően, tetszetősnek tűnik, de valójában, hosszútávon, veszteséges politika. Bizonyos engedményekért feladjuk alapvető célkitűzéseinket, távlati programjainkat, és ez nagyon meg fogja bosszulni magát.

HP: - Az Ön véleménye szerint sikerült az RMDSZ-nek valós eredményeket elérnie az elmúlt négy hónap alatt?

Igen. Viszont ezeknek az eredményeknek az ára nem kevés. Az RMDSZ az önfeladás árán tudta elérni az általa kiterjedt propagandával népszerűsített eredményeket. Feladta az autonómia politikáját, a külpolitikában teljes mértékben lemondott a magyar nemzeti kisebbségi érdekek képviseletéről. Eképpen legitimálja a román kisebbségi politikát, amelyet íme már megfelelőnek tart az egész nyugati politikai közvélemény, élén az amerikai vezetéssel. Hogy emellett sikerült kisebb-nagyobb eredményeket elérnie? Egyrészt nagyon is megkérdőjelezhető, hogy vajon mennyit ér a tanügyi törvény, mennyit érnek az egyházi ingatlanok ügyében hozott sürgősségi kormányrendeletek, mennyit ér az erdőkre vonatkozó törvényes rendezés. Láttuk, hogy veszélyben vannak a közbirtokossági erdők, módosítani akarják a földtörvényt. Az egyetem ügyében az RMDSZ a multikulturális modellt népszerűsíti, noha ezelőtt négy-öt évvel még vehemensen tiltakozott a multikulturalizmus félrevezető politikája ellen. Tehát egyfelől maguk az eredmények kérdésesek, másfelől pedig ezeknek az eredményeknek a távlata, hiszen olyan eredményekről van szó, amelyek bármikor egyetlen tollvonással eltörölhetőek. Ha az Iliescu-féle rezsim megerősödik, bármikor levetheti magáról a báránybőrt, és megmutatkozhat igazi valójában. Csak addig számíthatunk a jelenlegi kormány engedékenységére, amíg erre rákényszerül. Márpedig Románia már nyolc évtizede nagyon ügyesen vezeti félre Európát, és ebben a nyolcvan évbe bizony az utóbbi tíz esztendő is beleszámít.

HP: - Véleménye szerint mikor kezdődött az Ön által említett önfeladás folyamat?

- Genézisét tekintve a neptuni találkozó volt az RMDSZ bűnbeesése. Számtalanszor próbáltuk ezt a folyamatot feltartóztatni: lásd Reform-mozgalom, Fórum-mozgalom, különféle egyéni és csoportos csatározások, kongresszusi kezdeményezések. Az RMDSZ jelenlegi politikája azért győzött, mert maga mellé tudta állítani a román hatalmat és a magyarországi kormányokat. Egyfelől a Horn-kormánynak is egy ilyenféle RMDSZ felelt meg, másfelől pedig a 98-ban hatalomra lépett magyar kormány a saját maga által vállalt, azon külpolitikai alapelv csapdájába esett, mely szerint minden esetben az ún. legitim határontúli szervezetek és pártok politikáját támogatja. Az RMDSZ-nek tehát a magyar és a román kormány együttes támogatásával, valamint a kisebbségi kérdések iránt jobbára rendkívül érzéketlen nyugati politika hátszelével sikerült egyeduralomra szert tennie a romániai magyarság körében. Emellett az RMDSZ minden pénznek az elosztója, élet és halál ura. Ebből egy kicsit kilóg a magánegyetemi támogatás, melyre végül is nem tudta rátenni a kezét.

HP: - Hogyan jellemezné önmagát magánemberként, egyházi vezetőként valamint politikusként?

- Lelkipásztor vagyok. Végeredményben én a szó szoros értelmében nem politizálok. Járom a magam útját 1989 előttrol, és úgy érzem, teljes erkölcsi és eszmei következetességgel teszem ezt. A magánéletem bizonyos mértékben katolikus típusú, beleolvad, beleépül a közéleti, egyházi, politikai szerepvállalás egészébe.

HP: - Mi a véleménye, javult-e a román politikai vezetés valamint a román társadalom viszonya a romániai magyarsághoz?

- Épp erről beszéltem a minap a Magyar Kulturális Intézet kezdeményezésére rendezett varsói est keretében. A román politikum, politikai osztály úgynevezett trianoni politikája alapjában véve nyolcvan év óta nem változott. Kizárólag módszereiben, külsőségeiben, tálalásában, megjelenítésében vannak eltérések. Nyolcvan év óta többé-kevésbé ugyanaz folyik Romániában. Alapjában véve 1989 után sem álltak le azok a folyamatok, amelyek az egységes nemzetállam megteremtésére irányulnak. Nem álltak le romániai magyarság pusztulásának a folyamatai sem, mint például az asszimiláció, a gazdasági diszkrimináció, a történelmi múlt meghamisítása, a lakossági arányok megváltoztatása. A lengyelországi előadásban elmondtam, hogy Trianon revíziójára van szükség. De ez nem a határok revízióját jelenti, hanem a román trianoni politika revízióját. A mostani román politikai osztálynak felül kell vizsgálnia a nyolcvan éve folytatott politikáját, és el kell jutnia a bocsánatkérésig, a sérelmek orvoslásáig. Én ezt a fordulatot abban látnám, hogy az RMDSZ, és az egész magyar kistársadalmat leképző (egyházi stb.) képviselet egy román-magyar kerekasztalt kezdeményezne, román össznemzeti képviselettel, ugyanolyan széles körben, mint a magyar oldalon. Egy ilyenfajta kerekasztal keretében elkezdhetnénk" rendezni közös dolgainkat." Önmagában teljesen esélytelennek tartom a pártpolitikai szintű típusú érdekképviseletet, ugyanis ezen a téren mindenképpen alul maradunk. Egyenrangú partnerek között folyó nemzeti rendezésre van szükség, és majd ezután következhet ennek leképezése a pártpolitikában és a parlamentben. A román-magyar kerekasztal elképzelését több RMDSZ-kongresszus is elfogadta, azonban utóbb az RMDSZ maga sem vette komolyan ezeket a kongresszusi határozatokat. Kerekasztal híján, megítélésem szerint, hosszú távon nincs erőnk megmaradni, megfordítani a trianoni folyamatot.

HP: - Ön az RMDSZ és a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke. Miben látja saját politikai szerepét?

- Ezt másoknak kellene megítélnie.


HP: - Felteszem másként is ezt a kérdést. Hogyan értékeli eddigi politikai tevékenységét?

- Ár ellen kellett úsznom, kiemelt célpontja voltam a politikai, erkölcsi megsemmisítésnek. Ezt figyelembe véve, eddigi legnagyobb eredményemnek azt tartom, hogy egyáltalán még a felszínen vagyok. Sajnos az elvtelen és célzatos támadások nemcsak román részről, hanem az RMDSZ részéről, sőt az egyház kebeléből is összehangoltan folytak és folynak ellenem. Véleményem szerint saját helyzetem jól szemlélteti azt a küzdelmet, amely a kommunizmus utáni visszarendeződés területén folyik, és ennek a küzdelemnek én csupán egy kiemelt célpontja vagyok. Személyes történetemben, mint vízcseppben a tenger, valamennyi visszarendeződési folyamat, politikai küzdelem, magyar-román ellentét tükröződik.


HP: - Kik az Ön politikai ellenfelei?

- Ugyanazok, akik a romániai magyarságnak is az ellenségei. A román nacionálkommunisták, csatlósaik, a demokratikus átalakulás és a kisebbségi jogok ellenzői, és azok, akik – magyar részről –nemzeti érdekeinket feladják.

HP: - Elégedett a Legfelsőbb Törvényszék ítéletével az Allison Muttler AP tudósító ellen folytatott perében?

- Olyan ítélet született, amely megfelel a kecske és a káposzta elvének. Felmentették Alison Muttlert, mivel úgymond nem történt rágalmazás, másfelől viszont elismerik, hogy erkölcsi kár ért engem, és 700 millió lei kártérítést ítéltek meg számomra. Minden bizonnyal fellebbezek. Tudjuk, hogy – általánosságban – milyen a román média, megváltoztatására nem törekedhetem. De amikor az AP nyomán a világsajtó is készpénznek vette a rágalmazást, lépnem kellett, mivel külföldön nincs honnan tudniuk, hogy a szekusozás a szokványos román befeketítő kampányok részét képezi. A The Times-nál megnyertük az ügyet, illetve elébe mentek a pereskedésnek: jelképes erkölcsi kártérítést fizettek, és helyesbítettek. Hála Istennek beigazolódott, hogy jó irányban indultunk el.

HP: - Hogyan bontaná szakaszokra a RMDSZ eddigi tevékenységét?

- Sok-sok kisebb fejezetre bontanám, viszont kétségtelen, hogy összesen három nagy szakasz létezik. Az első a kezdeti hat évet jelenti, amikor kemény politikai ellenzékben voltunk. Azt hiszem, ezek voltak a legnehezebb esztendők a romániai magyarság és az RMDSZ számára, hiszen a marosvásárhelyi események után voltunk, 90-ben egy újkommunista párt, 92-ben pedig ennek konzervatív szárnya nyerte meg a választásokat. El kellett telnie hat évnek ahhoz, hogy a román politikai osztály elfogadhasson partnernek egy RMDSZ - típusú, etnikai alapon szerveződő szövetséget. Az, hogy végül elfogadta, vízválasztó volt a romániai magyarság és az RMDSZ számára. A második periódus akkor kezdődött, amikor 1996 végén a RMDSZ, precedens nélkül, kormányra került. Ez a négy esztendő sem volt könnyű, új kihívásokat hozott, nemcsak a jellegzetes kisebbségi, önazonossági jogokat kellett kivívnunk, megvédenünk, hanem sok romániai magyar került olyan helyzetbe, kapott olyan feladatkört, ahol országos, tehát nemcsak a nemzetiséget érintő döntéseket kellett hoznia. Ez a négy év eléggé felemásra sikeredett, a legfőbb politikai hozadéka az volt, hogy a román politikai élet elfogadta: az RMDSZ kormányon van. Elfogadott egy partneri viszonyt, bár sokan nem tekintettek bennünket partnernek. Mérlegen című kötetünkben, amelyet a választási kampány során adtunk ki, elég tételesen felsoroljuk, mit sikerült, és mit nem sikerült elérnünk az alatt a négy év alatt. 2000 végén új kihívás előtt álltunk, véleményem szerint innen számítható a harmadik szakasz. A szélsőséges nacionalizmus előretört, az Nagy-Románia Párt nagyon nagy arányban van jelen a politikában és a parlamentben. Egyáltalán nem volt világos, hogy kialakíthatunk-e felelős politikai erőkkel olyan viszonyt, amely sikeresen visszaszorítja, elszigeteli a szélsőséges román nacionalizmust, ugyanakkor pedig az RMDSZ sajátos érdekeit is tiszteletben tartja, sőt teret enged ezeknek. Így született meg az egy évre szóló egyezmény a kormánypárttal. Elég ténylegesen felsorolja az igényeinket. Néhány ügyünkben azóta már történtek lépések, másokat illetőleg a következő pár hónap fogja eldönteni, működőképes-e a kapcsolat

HP: - Ha a PDSR nem tartja tiszteletben az egyezményt, az RMDSZ ellenzékbe vonul?

- Persze. Ez is benne van a pakliban. Úgy látom, hogy beindult egy decentralizációs folyamat, és ez a tény kétségtelenül pozitívum. A parlament, mint ismeretes, megszavazta a helyi közigazgatási törvényt, a helyi autonómia törvényét, amelyben bennefoglaltatnak az RMDSZ által igényelt passzusok is, bizonyos, eddig Bukarestből irányított tevékenységek lekerültek a megyék hatáskörébe. Az ígéretek szerint folytatódik a decentralizáció, a lakosság nyilvántartását, az útlevelek kibocsátását és egyebeket illetőleg. Persze az RMDSZ semmit sem kap ingyen: megszavazzuk a költségvetést, amely nem jó, nem helyénvaló, de a PDSR a viták során elfogadta az RMDSZ néhány javaslatát arra nézve, hogy több pénzt kapjanak az önkormányzatok. Még korai arról vitatkoznunk, vagy arról nyilatkoznunk, hogy mi lesz egy esztendő múlva. Bizonyos aggasztó jelek is mutatkoznak: a kormány más területeken erősíti a centralizmust, nagyon lelassult, sőt már-már leállt a privatizációs folyamat. Meg kell várnunk a következő hónapokat, hogy eldönthessük: hogyan tovább?

HP: - A szakaszolásban nem említette a nevezetes neptuni találkozót. Nem tartja olyan lényegesnek?

- A Neptun ügy fel van fújva. Nem említettem, bár többen folyvást felemlegetik, és megpróbálták megingatni ezzel az RMDSZ törvényesen megválasztott vezetőségét. 1993 augusztusában került sor erre a találkozóra, amelyre bennünket - Tokay Györgyöt, Frunda Györgyöt és engem, az amerikai PER, a Project of Ethnic Relations, hívott meg. Nem igazi találkozó volt, hanem inkább előadássorozat, szeminárium, amelynek az volt a lényege, hogy leültünk egy asztalhoz, és a hivatalos, hatalmi szférán túllépve, a román kollegákkal megtárgyaltuk az elsősorban etnikai jellegű problémáinkat. Az idő bebizonyította, hogy helyes volt a részvételünk. A PER azóta nagy sikereket könyvelhet el magának, például sikerült leültetnie, egy asztalhoz, az albánok két szárnyának valamint a szerbeknek a képviselőit.

HP: - Hány szárnya van az RMDSZ-nek?

- Egyesek az RMDSZ diktatúrájáról beszélnek. Mintha arra vágynának, hogy tíz kicsi RMDSZ legyen. Közismert tény, hogy ott, például Szlovákiában és a Vajdaságban, ahol több kisebb pártot alakított a magyarság, nem sikerült az érdekképviselet. Koalícióra kellett lépniük egymással, vagy egyetlen pártba tömörülniük. A romániai magyarság egyik hatalmas megvalósítása, hogy a hatalom egyetlen partnerrel, az RMDSZ-szel tárgyalhat. Nagyon sokan megpróbáltak szétverni bennünket, szerencsére sikertelenül. Az RMDSZ nem párt, hanem szövetség, felvállalja tehát a liberálisokat, a baloldali érzelműeket, a keresztény demokratákat, a kisgazdákat, a nemzeti liberális Reform tömörülést. Nagyon sok politikai elképzelést, véleményt képvisel az RMDSZ. A különböző nézeteket valló tagokat az RMDSZ programjában leszögezettek tartják össze.

HP: - Az utóbbi időkben kevesebbet hallani a területi autonómia kérdéséről. Ki akarják venni a programból?

- Dehogyis. Bennefoglaltatik a legutóbbi kongresszusunkon elfogadott programunkban is. Viszont egyesek fetisizálják.

HP: - Véleménye szerint az RMDSZ az elmúlt tíz év során közeledett a területi autonómia megvalósításához, vagy eltávolodott tőle?

- Természetesen közeledett. Egy kérdéssel kell folytatnom: mit értünk autonómián? Úgy tudom, például azt jelenti, hogy használhasd az anyanyelvedet lehetőleg az élet minden területén. Furcsa fintora a sorsnak, hogy az RMDSZ pont a jelenlegi kormányzás alatt érte el azt a nagy eredményt, hogy ott, ahol a magyarok vagy más nemzetiségűek lélekszáma meghaladja a 20 százalékot, hivatalos helyen nemcsak használhatják az anyanyelvüket, hanem minden határozatot le kell számukra fordítani, sőt anyanyelvükön kapnak választ az anyanyelvükön fogalmazott beadványaikra. De említhetném a tanügyi törvényt is, amely messze áll a tökéletességtől, de sok lehetőséget ad a magyarul tanulni óhajtók számára. Az egy évre szóló egyezményben benne van, hogy más egyetemeken is induljon magyar nyelvű oktatás, és hogy a Babes-Bolyai egyetemen, első lépésként, a magyar nyelven működő szakok olyan autonómiát kapnak, amely biztosítja, hogy maguk döntsenek kérdéses dolgaikban. A következő pár hónap megmutatja, hogy történnek-e lépések ez irányba.

HP: - Megeshet, hogy minden eddigi eredményüket eltörölje egyetlen tollvonás?

- Természetesen. Ez nem az RMDSZ-től függ. Az RMDSZ és a romániai magyarság csak annyit tud tenni, hogy kivív bizonyos jogokat, amelyek megilletik, és megtesz mindent, hogy ezeket ne lehessen eltörölni. Nem elég kinyilatkoztatni, hanem törvényes keretbe kell foglalni a jogokat, de ezt nem mindenki érti meg. Lehet, hogy tíz-tizenöt-húsz esztendő múlva elmondhatjuk: megvalósítottuk az RMDSZ programját. Addig viszont hátra van még az aprómunka. Nap nap után egymásra kell raknunk a téglákat, amelyekből majd összeáll az épület, ahol a magyarság jól érzi magát, mert megtalál benne minden szükségeset, bajai minden orvoslását. Emellett meg kell találnunk azokat a fogódzókat, amelyek szavatolják, hogy a többség nem tudja visszavonni a jogokat. Tehát csakis a román politikai élet felelős pártjaival kell együttműködnünk, amelyek kényszerből vagy érdekből vagy józan észből segítenek nekünk jogaink kivívásában. Amúgy pedig nyilvánvaló, hogy tíz-tizenöt év múlva, az európai integráció során, a kérdések másként fognak felvetődni, és a román politikai élet hozzászokik olyasmihez is, amitől most fázik. Elindultunk egy úton, ezen tovább kell jutnunk, az RMDSZ sokat és nem feltétlenül dícsérőleg emlegetett egységének igenis meg kell maradnia, bár ez az egység nem sziklaszilárd, megfér benne az ellenzék is. Egyesek viszont nem tudják elfogadni, hogy megvitatunk egy kérdést, következik a szavazás, ennek eredményét pedig tiszteletben kell tartanunk akkor is, ha eredetileg másként szavaztunk.

HP: - Elképzelhető-e a „békekötés" Tőkés Lászlóval?

- Sajnos az utóbbi években nem azt teszi, amit egy tiszteletbeli elnöknek tennie kell. Többször megpróbáltuk rávenni, hogy fogadja el az RMDSZ-en belüli többségi döntéseket. Sikertelenül. Nem látja el azt a feladatot, amellyel legutóbb 1993-ban a brassói kongresszuson megbíztuk. Neki integráló személyiségnek kellene lennie, közelítenie kellene a különböző véleményeket, de nem a napi politika szintjén. ő sajnos nem teszi ezt. Nemcsak az RMDSZ-en belül nem teszi, hanem érzésem szerint egyházi személyiségként sem.

2001. április 4./HunorPress

Minden jog fenntartva. A honlapon található anyagok másolása, közlése akár egészben, akár részleteiben a HunorPress előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.