Írja meg véleményét a vendégkönyvbe!

Romániában volt politikai üldözöttnek lenni egyszerű és egyben kifizetődő dolog. Némi kenőpénz ellenében bárkiből lehetett politikai üldözött, még a pár hónapos csecsemőből is.

A számos anyagi előnnyel járó, s ezért sokak által vágyott státusz megadásánál rendkívül gyakoriak a törvényszegések. A hivatalnokok némi borravaló fejében szó nélkül kiállították a kommunista rendszer általi üldöztetésről szóló papírokat.

Az 1989-es forradalom utáni néhány hónapban az akkori parlament szerepét betöltő Ideiglenes Nemzeti Egységtanács törvényrendeletet hozott a kommunista rendszer üldözötteinek kárpótlására. A kedvezmények sora 1997-ben a Ciorbea-kormány alatt tovább bővült. A politikai üldözöttnek nyilvánított személyek ingyenesen utazhatnak a helyi és a helyközi közlekedésben, mentesülnek a rádió- és televízió, valamint telefonelőfizetés díjai alól, az 1998-ben elfogadott törvény értelmében pedig nem fizettek sem helyi illetékeket, sem jövedelmadót. Ez utóbbinak már akkor szemet kellett volna szúrnia, hiszen tulajdonképpen értelmetlen volt: a kommunista rendszer üldözöttjeinek státuszát elnyerő személyek - akkor még - zömmel öregek, nyugdíjasok voltak, akiknek már nem sok gondjuk akadt a jövedelemadóval. Azonban ugyancsak a Ciorbea-kormány rendeletére a politikai üldözöttek státuszának elbírálását kizárólagosan a Munkaügyi és Társadalomvédelmi Vezérigazgatóságra bízták, ami lehetővé tette a csalások elkövetését. Míg korábban a kommunistaellenes Volt Politikai Foglyok Szövetsége konkrétan beleszólhatott a státusz megadásába, kiszűrve a lehetőséggel visszaélni kívánó csalókat, addig ettől kezdve már csak konzultatív szerepet kapott a kérelmek elbírálásában, és az utolsó szó a Vezérigazgatóságé lett. Mint kiderült, ez elhibázott lépés volt.

A Vezérigazgatóság tisztségviselői ugyanis elkezdték - természetesen megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében - nyakra-főre osztogatni az üldöztetést tanúsító bizonylatokat. Így számos esetben olyanokat is a kommunista rendszer üldözötteinek minősítettek, akik annak idején hivatásos pártfunkcionáriusok voltak. Ez történt például egy délvidéken élő család, bizonyos Militaruék esetében, ahol mindkét családtag a pártapparátusban teljesített szolgálatot. Esetük furcsaságát fokozza, hogy politikai üldözöttnek minősítették a lányukat is, akit a hivatalos íratok tanúsága szerint 4 és 6 éves kora között üldözött a kommunista diktatúra elnyomó gépezete. Ráadásul a lány a Dolj megyei Daneasán született, jóllehet a család az igazolás szerint a születés időpontjában és azt megelőzően is a Ialomita megyei Dropia helységben volt kényszerlakhelyen - ami már egyenesen biológiai csoda. Egy bukaresti vállalatvezetőről a Vezérigazgatóságnak sikerült kiderítenie azt, hogy már hat hónapos korában üldözte a rendszer. A Vezérigazgatóság olyan személyekről is kiállította a kedvezményekhez juttató bizonylatot, akikrol korábban az Igazságügyi Minisztérium megállapította, hogy semmiféle politikai üldözést nem szenvedtek.

2001. március 8./HunorPress

Minden jog fenntartva. A honlapon található anyagok másolása, közlése akár egészben, akár részleteiben a HunorPress előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.