Írja meg véleményét a vendégkönyvbe!

JEGYZET:

A tavalyi általános választások előtt az RMDSZ nagy dilemmája nem az volt, hogy mit tegyen a következő négy évben, hanem hogy miként tegye azt, amit tenni szeretne. Az ugyanis már hónapokkal a voksolás előtt eldőlt, hogy a győztes a Társadalmi Demokrácia Pártja lesz, hiszen a közvélemény-kutatások adatai szerint Iliescu pártja mindvégig magasan vezetett. Így az RMDSZ már 1999-2000 fordulóján megkezdte a tapogatózásokat.

Az RMDSZ számára nem jelentett problémát eldönteni, hogy mit kell tennie, annál is inkább, mert bizonyos fokig kényszerpályára került. Ellenzéki szerepben együttműködni azokkal a pártokkal, amelyekkel korábban kormányon sem tudott boldogulni: ez a megoldás nem kecsegtetett sok kilátással. A szélsőjobboldali Nagy Románia Párttal pedig természetesen kizárt volt bármiféle egyeztetés, még inkább együttműködés. Markóék tehát már régebben eldöntötték: a hatalom oldalán maradnak - a gondot csak az jelentette, miként fogadtassák el ezt a szövetséget a magyar választókkal, akiknek az elmúlt tíz évben egyre csak azt tanácsolták, hogy ne szavazzanak Iliescura és pártjára.

Ezért az RMDSZ a hatalommal szembeni viszonyát a választások óta eltelt időszakban igyekezett megfoghatatlanná, meghatározhatatlanná tenni. Jelenleg tehát egyáltalán nem egyértelmű, hogy az RMDSZ a demokratikus ellenzék tagja, avagy hatalom peremén egyensúlyozik, esetleg kis túlzással máris kormánypártnak nevezhető. Hiszen Markóék egyrészt a demokratikus ellenzéket alkotó Demokrata Párthoz és Nemzeti Liberális Párthoz hasonlóan jártak el, amikor velük együtt aláírták a kormány támogatásáról szóló négypárti egyezményt, sőt, a liberálisokhoz hasonlóan kétoldalú megállapodást is kötöttek Nastaséékkal. Az RMDSZ azonban a másik két ellenzéki párthoz képest sokkal puhább ellenzéket képez, s – egyelőre – mindenben támogatja a kormányt és a kormánypártot. Igaz, utóbbi is tartja szavát. Máris teljesült a kétoldalú megállapodás több igen fontos pontja: a parlamentben a szenátusi változatban szavazták meg a közigazgatási törvény kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó fejezetét, magyar alprefektusokat neveztek ki, magyar lett az Etnikumközi Főosztály helyettes államtitkára, s magyar tisztségviselőket neveztek ki, illetve tartottak meg különféle országos és helyi ügynökségeken, hivatalokban. Állítólag Lányi Szabolcs Iliescu nemzetbiztonsági tanácsosa, Ioan Talpes mellett kap tisztséget, Bara Gyula pedig ismét a kormányfőtitkárságra kerül. Mindez arra utal viszont, hogy az RMDSZ - ha nincs is hatalmon de legalábbis -hatalomközelbe, a hatalom peremére került.

A nagy kérdés az, hogy meddig tartanak a mézeshetek Nastaséékkal, akiknek pillanatnyilag még szükség van a megbízhatónak bizonyult RMDSZ parlamenti támogatására. Nem kétséges viszont, hogy a PDSR arra törekszik, hogy mielőbb túlsúlyba kerüljön a parlamentben. A képviselőházban ez viszonylag könnyűnek tűnik, hiszen számíthat a nem magyar kisebbségek 18 tagú csoportjának támogatására. Ez a frakció a legutóbbi ciklusban is gyakran helyezkedett RMDSZ-ellenes álláspontra. A szenátusban a Nagy Románia Párt azon honatyáinak átülésében reménykedhetnek, akik zömmel nem politikai meggyőződésből, hanem érdekből indultak e párt színeiben, s ha úgy érzik, elérkezett az ideje annak, hogy átálljanak a tényleges hatalom oldalára, közülük sokan aligha fognak habozni.

Ha pedig Nastaséék mindkét házban megszerzik a többséget, kérdésessé válik, hogy érdekeltek maradnak-e fenntartani a szorosabb szövetséget az RMDSZ-szel, amit amúgy is sokan néznek rossz szemmel nem csak a választók, hanem a párt köreiben is. A kormánypárton belül eléggé erős szárnyat alkotnak azok, akik inkább Nagy Románia Párttal muködnének együtt. A dolgok ilyetén alakulásának azonban elejét veheti az, ha Nastase nem csak kirakati matyóbabaként kívánja maga mellett tudni az RMDSZ-t, hanem azért is, mert úgy véli: egyrészt szüksége van a magyar kisebbség lojális együttműködésére, másfelől pedig a uniós csatlakozás egyik sarkalatos feltétele lehet a kisebbségi kérdés parlmentáris rendezés qua non feltétele is. Azt azonban, hogy Nastase mindennek tudatára ébredt-e már, vagy ha még nem, akkor mindez mikor fog benne tudatosodni, jelen pillanatban aligha tudná bárki is megmondani.

Egyelőre maguk Markóék is várakozó álláspontra helyezkedtek. Szerintük két-három hónapon belül dőlhet el az, hogy valójában merre is tart a Nastase-kormány, mennyire veszik komolyan az RMDSZ-szel kötött megállapodást. Az RMDSZ akkor kerül igazán nehéz, mondhatni kilátástalan helyzetbe, ha Nastaséék felmondják az együttműködést. Kormánykörökből származó értesülések szerint azonban egyelőre a miniszterelnök azon gondolkodik, hogy szorosabbra vonja kapcsolatait Markóékkal, sőt, az sem zárható ki, hogy június-július tájékán az RMDSZ kormánytényezővé válik.

2001. február 19./HunorPress

Minden jog fenntartva. A honlapon található anyagok másolása, közlése akár egészben, akár részleteiben a HunorPress előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.