Írja meg véleményét a vendégkönyvbe!

Összefoglaló:

A magyar nemzeti kisebbség jogaival – akárcsak érintőlegesen is – összefüggő törvények parlamenti elfogadtatása kavarja a legnagyobb vihart, bizonyul a legnehezebbnek. Jó példa erre egyebek között az oktatási törvény, valamint – legújabban – a közigazgatási törvény, amelynek úgyszintén alig néhány cikkelye függ össze a kisebbségi jogokkal. Úgy tűnik, utóbbi hosszas viták után ugyancsak révbe jut, bár végleges formája még mindig nem elfogadott.

A törvényt ugyan rendre megszavazta a szenátus majd a képviselőház – utóbbi idén január 18-án 211 igen szavazattal, egy tartózkodás mellett –, a két kamara által kidolgozott szöveg azonban több ponton nem egyezik, így hát még hátra van az egyeztetőbizottsági vita. Szerencsére a magyarságot – és általában a romániai nemzeti kisebbségeket – leginkább érintő, az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban szabályozó cikkely mindkét ház változatában egyező, az újabb vita során tehát erre nem térnek vissza.

Mivel a közigazgatásban történő kisebbségi nyelvhasználatot, a kétnyelvű helységnévtáblák elhelyezését a nemzetközi szervezetek is sürgették, az 1996-os hatalomváltás után sürgősségi kormányrendeletet hoztak e jogok szavatolásáról. A sürgősségi kormányrendelet nyomban a Hivatalos Közlönyben történő közzétételét követően törvényerővel hat parlamenti szavazás nélkül is. Utólag természetesen a törvényhozás fóruma megvitatja, módosíthatja, illetve el is utasíthatja azt, ám ameddig erre nem kerül sor, előírásait alkalmazni kell.

A sürgősségi kormányrendeletekre Romániában a rendkívül lassan dolgozó, kétkamarás parlament miatt van szükség, ahol a törvények megszavazása évekbe is beletelhet. A dokumentumot azonban csak elvétve alkalmazták, s még a magyar polgármesterek is idegenkedtek gyakorlatba ültetésétől. A leggyakoribb érv a román lakosság érzékenysége volt, illetve az, hogy a sürgősségi kormányrendelet sorsa bizonytalan, a parlament könnyen elvetheti azt, márpedig a kétnyelvű táblák kihelyezése, a közigazgatási két- vagy többnyelvűséghez szükséges infrastuktúrák megteremtése rendkívül sokba kerül. Később a nacionalista pártok alkotmányossági óvást is emeltek ellene, az Alkotmánybíróság pedig kétféleképpen is értelmezhető ítéletet hozott az ügyben, így végül is a kormányrendelet inkább csak papíron létezett, mint a valóságban.

A tavalyi, novemberi választások után a kisebbségi kormányalakításra kényszerülő Románia Társadalmi Demokrácia Pártja végül is a parlamenti támogatás fejében engedett az RMDSZ-nek ilyen vonatkozásban is. A két tömörülés között aláírt kétoldalú protokollum rögtön az elején leszögezi: véglegesítik a helyi közigazgatási törvényt, ideértve az arra vonatkozó rendelkezéseket is, amelyek – a szenátusi változatban – lehetővé teszik a kisebbségi nyelvhasználatot több mint 20 százalékos kisebbségi lakossági részaránynál. Ez csaknem megfelel a sürgősségi kormányrendeletnek, a különbség mindössze árnyalatnyi, de azért jelentős: a kormányrendeletből hiányzik a "több mint" szópáros. A közigazgatási törvényt az új kormánypárt – amely korábban, ellenzékben még maga sem értett egyet az anyanyelvhasználattal – mindennek értelmében megszavaztatta a törvényt a képviselőházban is, miután a szenátusban már tavaly elfogadták. A vita azonban nem volt mentes a botrányoktól. A Nagy-Románia Párt képviselőházi csoportja tiltakozása jeléül elhagyta a testület ülését, miután a honatyák megszavazták az anyanyelvhasználattal kapcsolatos cikkelyt, s nem vettek részt a törvény további vitáján, megszavazásán sem. Szerintük ugyanis a szóban forgó cikkely hivatalos nyelvvé lépteti elő a magyart.

A kisebbségi rendelkezés vihart kavart a kormánypárton belül is. A Románia Társadalmi Demokrácia Pártja két ismert szenátora, Adrian Pãunescu és a volt parasztpárti George Pruteanu különvéleményének adott hangot a kérdésben. Pãunescut kihallgatáson fogadta az államfő, akinek úgyszintén felhívta figyelmét a magyar nyelvhasználat "veszélyeire". "Nincs nagyobb szégyen annál, mint tinta útján elveszíteni azt, amit véráldozattal szereztünk meg" – jelentette ki.

A kisebbségi rendelkezés ellen tiltakozott nyolc nagyváros, közöttük Brassó, Kolozsvár, Déva, Temesvár polgármestere is, legutóbb pedig a Közalkalmazottak Országos Szakszervezete nevében Valeriu Suciu elnök helyezett kilátásba általános sztrájkot a közigazgatási törvény gyakorlatba ültetése esetére. Az érdekvédelmi testület tiltakozó levelet juttatott el Octav Cozmâncã közigazgatási miniszterhez is, amelyre azonban eddig nem kapott választ.

Gheorghe Funar nagy népgyűlést tervez Kolozsváron február 17-ére vagy 18-ára, amelyre meghívta Ion Iliescut és Adrian Nastasét is; Corneliu Vadim Tudor pedig többlépcsős tiltakozó akciót szervez.

Octav Cozmâncã szakminiszter, Nicolae Vãcãroiu, a szenátus elnöke, Adrian Nãstase kormányfő egyértelműen az anyanyelvhasználat mellett foglalt állást, Ion Iliescu államfő pedig nemrégiben kijelentette: a törvénycikkely "minden szempontból helyes". A román államfő hozzátette, aláírja majd a törvényt, amely pillanatnyilag a két ház szövegváltozatát egyeztető bizottságnál van.

A törvény elfogadásának kormányzati részről minden bizonnyal nem lesz lényeges akadálya. Kissé lehangoló azonban az, hogy védelmezői kivétel nélkül fontosnak tartják: a hivatalos államnyelv mindenképpen a román marad, a magyar nyelv tehát továbbra is másodrendű szerepet tölthet majd be. Nagy kérdés az is, mennyire veszi majd komolyan a kormány a kisebbségi cikkely alkalmazását, bünteti-e majd azokat a polgármestereket, akik megtagadják gyakorlatba ültetését.

Ez egyben a romániai demokrácia választóvize is lehet.

2001. február 9./HunorPress

Minden jog fenntartva. A honlapon található anyagok másolása, közlése akár egészben, akár részleteiben a HunorPress előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.