Írja meg véleményét a vendégkönyvbe!

Nem kétséges, hogy mostanában Románia legkeresettebb politikusa Corneliu Vadim Tudor. Hogy egyéb elfoglaltságai miatt késik-e több mint két órát a Nagy Románia Párt (NRP) székházába meghirdetett sajtótájékoztatóról, vagy csak élvezi, hogy most rá várnak - nem tudni. Mindenesetre így marad idő beszélgetni a leendő NRP-s képviselőkkel, akik egymást néha már, bár egy kicsit viccelődve, de miniszter urazzák. A legmeggyőzőbbnek mégis egy sajtóirodás lány tűnik, aki egyébként a párt ifjúsági szervezetének tagja. Az elnököt szimplán csak a keresztnevén emlegeti. Hosszasan magyarázza, hogy Románia számára Vadim az egyedüli út. Meg kell állítani a maffiát - ismétli a választási jelszót -, el kell bánni a gazemberekkel. És Vadim - teszi hozzá mosolyogva -, igen, Vadim az a politikus, aki felkészült erre a munkára.

A román sajtó egy része által tribunusnak nevezett Tudor végül mégiscsak megérkezik, de még várat magára egy kicsit. Jó tíz perc múlva jön csak le az irodájából. Kezdődik a sajtótájékoztató. Tudor az elmúlt időben sokat változott, hiszen míg két éve még a romák munkatáborokba történő internálásáról beszélt, valamint a magyarok kiutasítását helyezte kilátásba, addig most valahogy barátságosabb hangot üt meg a kisebbségekkel kapcsolatban. Kijelenti, hogy tiszteli a más nemzetiségű román állampolgárokat, és példának hozza fel a magyar származású Iuliu Furot, aki NRP frakciójának tagja.

- A magyarokkal semmi bajom - mondja -, a gond csupán a vezetőikkel van. Egy kulturális szervezetnek pedig nincs keresnivalója a parlamentben - teszi hozzá AZ RMDSZ-re utalva.

Aztán legfőbb ellenfelét, Iliescut kezdi szidni. Marionettbábunak nevezi, és előhozza azt a néhány évvel ezelőtti vádat, miszerint volt elnök regnálása alatt közvetlen vonal létezett a bukaresti elnöki palota és a moszkvai KGB székház között.

Tudort néha elég nehéz követni, de lényeg szinte mindig ugyanaz: rendet kell teremteni Romániában. – Én leszek az elnök - fejezi be. Erre néhányan vastapsban törnek ki, Tudor pedig mosolyog.

Ezután a sajtófőnöke összegyűjt néhány kiválasztott újságírót, akiket a vezér első emeleti irodájában fogad. Bent pedig a román lobogó mellett az NRP zászlója fogadja a vendégeket. A falon a vezér kitüntetései, es néhány vallásos jellegű kép, továbbá egy Nagy-Románia térkép. Tudor nem jár egyedül: az újságírókon kívül a szobában van testvére és néhány, a holdudvarhoz tartozó kísérője is.

A mosolygó elnök egy pillanat alatt átváltozik, ugyanis a megkérdezése nélkül akarják fotózni. Rárivall a fotósra, és meggyanúsítja, hogy biztos valami előnytelen képet akar róla készíteni. Aztán a fotós tiltakozása mellett általános kirohanást intéz a sajtó ellen, hogy a feleségét prostituáltnak, a gyerekeit pedig szellemi fogyatékosoknak állították be. Egyszercsak meg mintha elvágták volna: újra csak mosolyog, és egyfolytában cáfol. Tizedszer is kijelenti, hogy ő semmi rosszat nem akar a kisebbségeknek, nem akarja az országot fegyverrel kormányozni, nincsen listája az elítélendő személyekről. Mindez csupán félreértés, és csak az ellenségei akarják lejáratni. Tökéletes angolsággal nyilatkozik a BBC-nek is, és nekik sem mond mást: mindenki hazudik, csúsztat, igaztalanul vádol.

Tudor tempója szédületes, és kapkodó. Egyszer csak megjegyzi, hogy neki egyáltalán nincs akkora vagyona, mint amekkorát állítanak. Nemcsak a Mercedesét, de még az óráját is el kellett adnia, hogy finanszírozni tudja a kampányát.

Amikor Tudor megtudja, hogy magyar vagyok, elmeséli, hogy vagy kétszer járt Magyarországon. A Steaua Bukarestet kísérte sportriporterként, és arra már ugyan nem emlékszik, hogy a Honvéd vagy a MTK volt-e az ellenfél, de egy kellemes vacsorára és a tokaji borra igen. Aztán verseinek többnyelvű, gyűjteményes kiadását dedikálja nekem.

A román rádiós kollégával már keményebb, és rögtön az első kérdés után közli, hogy nem szereti a tendenciózus kérdezőket. Majd azt firtatja, hogy ki fizeti az Uniplus rádiót, merthogy tudni akarja, kik az ellenségei.

A záróakkord ezúttal Szövetség a Demokráciáért független szervezet elnöke Cristian Pirvulescu ellen, aki szerint Tudor szélsőséges. Pirvulescu kretén és idióta - ez Tudor útravalója a sajtó számára.

A folyosón még sikerül elkapnom egy PRM-es képviselőt, aki lelkesen győzköd, hogy Tudornak nagy esélye van a végső győzelemre, és két felmérés szerint is több szavazatra számíthat mint Iliescu. Arra emlékeztet, hogy az első forduló előtt minden közvéleménykutató intézet csak 14-15 százalékot adott Tudornak, és lám, végül 28 lett belőle. A Romania Mare (az NRP lapja) már rég megírta, a közvéleménykutatások hazudnak, és ezt már az emberek többsége el is hiszi, látva a valós eredményt.

2000. november 30./HunorPress

Minden jog fenntartva. A honlapon található anyagok másolása, közlése akár egészben, akár részleteiben a HunorPress elozetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.