ZSINATI JELENTÉS

Kopács, 1999. június 12.

Tisztelt Zsinat!

Az 1993-as ideiglenes alkotmány és az 1998. november 7-i Laskói Zsinaton a továbbiakra nézve is megerősített ideiglenes alkotmány szerint az egyház elnöksége hívhat össze Zsinatot. Ez alkalommal a november 7-i Laskói Zsinaton határozottakkal összhangban az egyház vezetősége november 7. óta az Intéző Bizottság, amely jelen Zsinatot szabályszerűen hívta össze.

A tavaly őszi laskói zsinat határozatának megfelelően 1998. november 26-án ült össze első alkalommal a megválasztott hét személy. A gyűlésen jelen voltak mind a heten, a horvát és cseh gyülekezetek képviselőjeként Jasmin Djelibasic úr. A gyűlésen már első alkalommal felvetődött az Intéző Bizottság hatásköre. A laskói zsinat jegyzőkönyvét szeretném idézni, amelyet nagytiszteletű Andel Károly lelkipásztor úr készített el: "Addig pedig egy héttagú Intéző Bizottság vezesse az egyház ügyeit, melynek tagjai: Lángh Endre tiszteletbeli püspök, Sója Lajos, Dezső László, Gajnok Illés, Kettős János és Varga György, valamint egy horvát küldött, akit a horvát ill. cseh gyülekezetek választanak. Ez idő alatt kell, hogy három lelkészi és három világi személy áttanulmányozza az I. Zsinaton elfogadott Egyházalkotmányt és tegye meg észrevételeit. Ezt a Zsinat elfogadta." A jegyzőkönyvet két személy hitelesítette, Pozsár János haraszti gondnok és én.

Az első összejövetel mondhatni békés hangulatban telt el. Nagy reményeim voltak és bíztam abban, hogy az Egyházunkban kedvezően fognak alakulni a dolgok. Az optimizmusom azonban hamarosan kezdet szertefoszlani.

Az első ülésen az alábbi pontokról terveztünk érdemben tárgyalni:

- Az Intéző Bizottság elnökének személye, amelyről szavazással sikerült megegyezni személyemben.

- Javaslat hangzott el a gondnokok tanácsa megalakítására.

- Az Országos Egyház központjának kijelöléséről, hivatali időpontról és az ügyeletet tartók személyéről hangzott el tervezet.

- Közalapi hozzájárulásról hangzott el javaslat.

- A püspöki hivatal, esperesi hivatal, főgondnoki hivatal, zsinati jegyzői hivatal és a számvevői dokumentumok átadása-átvétele lett volna a napirendi pontok része.

- Az Országos Egyház közpénztára kiadásairól – úgymint lelkészi fizetés, nyugdíjalap, betegbiztosításról kellett volna határozatot hoznunk.

- Diakóniai és missziói tervek számbavétele.

- Canonica visitatio-k rendjének és menetének megállapítása gyülekezetenként, illetve az Országos Egyház minden gyülekezetére nézve.

- Egyéb kérdések, úgymint: van-e tudomásunk arról, hogy mennyi pénz van az Országos Egyház pénztárában, mi a segélyekkel kapcsolatos helyzet, milyen leveleket bocsátott ki a püspöki hivatal az utóbbi időkben, folyamatban lévő egyéb ügyek.

- Lelkészek meghívásáról határozat, betöltendő az üresedésben lévő helyeket.

Amint hallható, az Intéző Bizottság nagy lendülettel vetette bele magát a rá váró feladatokba.

Sajnos a tiszteletbeli püspök a hivatal átadása-átvétele kapcsán felmerült kérdések tárgyalásakor betegségére hivatkozva kimentését kérte az ülésen való további résztvétel alól, és távozott körünkből.

A következő gyűlésen már nem voltunk teljes létszámban, igaz akkor az én hibámból. A többi gyűlésen is csak az Intéző Bizottság öt tagja vett részt.

Az Intéző Bizottság főbb tevékenységi területe:

1. Az új alkotmány elkészítése

Az első gyűlés alkalmával született egy olyan határozat, mely értelmében az új alkotmánytervezet elkészítésére dr. Tóth Albertet, a Magyarországi Református Lelkészegyesület elnökét kérjük meg. A felkérésünket elfogadta, és segítségével készült el az alkotmánytervezet. Látogatása alkalmával személyesen is tudtunk vele találkozni. Az alkotmánytervezetet igyekeztünk mindenki számára elérhetővé tenni, és több összejövetelt is szerveztünk, hogy tanulmányozhassunk és minél többen megismerjük.

Az Alkotmányhoz kapcsolódó szabályrendeletek kidolgozását is dr. Tóth Albert segítségével fogjuk elvégezni.

2. Az elmúlt évek adminisztrációjának megtekintése

A tervet nem sikerült megvalósítanunk, habár az Intéző Bizottság öt tagja számtalan levélbeli kérés után, melyre érdemi választ nem kapott, személyesen is elment Vinkovcira, a tiszteletbeli püspökhöz, előtte napokkal írásban bejelentkezve, hogy megtekintse a hivatal dolgait, de nem kapott lehetőséget erre. Lángh Endre fia fogadott bennünket, bemenni nem mehettünk, és semmilyen érdemi információhoz nem jutottunk. Lángh Endre újfent betegségére hivatkozott. Sajnálatos esemény ez, de a későbbiek folyamán sem tudtuk megtekinteni az elmúlt évek dokumentumait.

A volt baranyai gondnok és kinevezett esperes személyes meghallgatása során beigazolódott, hogy tisztségük ellenére semmilyen dokumentációt nem vezettek az elmúlt évek alatt, így nem volt miről beszámolniuk azon kívül, hogy a címeket viselték körünkben.

Az Egyház további volt tisztségviselői nem tettek eleget felhívásunknak és teljes mértékben elzárkóztak az 1993 óta viselt tisztségük alatt végzett munkájuk ismertetésétől. Tehát az egyházzal kapcsolatos ügyek arról az oldalról továbbra is teljes titokban, csupán néhány beavatott ismeretei alapján folynak.

3. A gyülekezetek helyzetének felmérése

A gyülekezetek helyzetét is terveztük felmérni. Szerettünk volna megismerkedni a közösségek gondjaival, problémáival. Az első lépes lett volna az űrlapok kitöltése, amelyet minden lelkipásztor számára elvittünk. A következő nyomtatványokat kellett kitölteni:

- Az Egyházközség névsorát lélekszám szerint
- A választói névjegyzéket
- Zárszámadást
- Költségvetést
- Missziói jelentést

Fontos lett volna ezeknek az adatoknak az ismerete, hogy ne a háborús évek előtti adatokat használjuk. Az adatok felvétele egyébként más református egyházakban teljes egészében természetes és semmi szokatlan nincs benne. Sajnos a kért dokumentumokat nem minden gyülekezet küldte be. A beküldő lelkészek adatai alapján az 1999-es évben ennyi református van az alábbi helyeken:

Sajnos a mai napig csak a felsorolt hét gyülekezet köldte vissza a jelentéseket az adatokkal. Volt olyan lelkész, aki kategotikusan elzárkózott a fenti rendben történő számbavétel elől, mondván, hogy ilyen fölösleges dolgokkal ő nem hajlandó foglalkozni, eddig sem tette, ezután sem fogja. Sajnálatos tény ez, tisztelt megjelentek.

Mint említettem, a második lépés lett volna a tiszteletbeli püspök gyülekezetének személyes meglátogatása is. Sajnos erre nem került sor, mert nem fogadott bennünket, s akkor még nem is sejtettük, hogy miért. A következő gyülekezetekben azonban jártunk: Haraszti, Tordinca, Kórógy, Eszék, Kopács, Laskó, Hercegszőllős, Sepse, Vörösmart, Csúza, Pélmonostor. Személyesen meghívtak a karancsi gyülekezetbe is. A helyzet valós képéhez hozzátartozik az is, hogy felszólítást kaptunk Harasztiból és Rétfaluból a helyi gyülekezetek gondnokai és lelkészük képviselőjétől, hogy ne jelenjünk meg a gyülekezeteikben látogatás céljából, csupán a lelkipásztor írásos engedélyével. Előzőleg, személyes benyomásunk az volt, hogy az Intéző Bizottság hírei nem jutnak el hozzájuk és testvéri barátsággal fogadtak bennünket. Ez úgy látszik, hogy később, a volt egyházi vezetőség nyomására irányunkban megváltozott.

Főbb események

- Gyakori gondnoki értekezletek megszervezésével próbáltuk mindenki számára egyházunk helyzetét megismertetni. A presbiteri konferenciák összehívásával a presbiter testvérek is megismerkedhettek az Intéző Bizottság munkájával. A lelkipásztorok számára is szerveztünk találkozást, hogy enyhüljön a feszültség, és megoldódjanak a félreértések, de sajnos ez a kísérlet sikertelen volt, lelkészeink személyes kicsinyességek és sértődöttségek miatt nem tudtak saját gyarlóságuk okozta megkötözöttségükból a köz javára megszabadulni.

A következő külföldi személyek jártak nálunk:

Wébel Zsolt a Baranyai Egyházmegye tanulmányi felelőse és Szabó Mihály ugyanennek az egyházmegyének a missziói előadója egy hercegszőllősi gondnoki értekezleten látogattak meg bennünket.

Tamás Bertalan nagytiszteletű úr, a Református Világszövetség megbízottja, mint közvetítő találkozott Eszéken az Intéző Bizottság tagjaival, miután Lángh Endrénél is látogatást tett.

Balla Tibor, a Magyar Presbiteri Szövetség elnökének látogatása és előadása Csúzán az Intéző Bizottság meghívására. Az előadáson és az azt követő beszélgetésen mintegy 35 presbiter vett részt.

Jacob Kramer CRWRC kanadai egyházi segélyszervezet igazgatójának látogatása.
Tóth Albert lelkipásztor és a Magyar Lelkészegyesület Elnökségének tagjai.
A hollandiai OUD-BIJERLAND gyülekezetének tagjai, ifjúsági csoportja.

Számtalan esetben jelentünk meg a Magyarországi Református Egyház vezetőivel való konzultációkon az utóbbi időben, legutóbb Kolozsváron jártam a hercegszöllősi gondnok – szintén intéző bizottsági tag - kíséretében a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának Presbiteri Szekció megbeszélésén, ahol testvéri közösségben bátorítottak munkánk folytatásában és támogatásukról biztosítottak többen a Magyar Református Egyházak világi vezetősége képviselői részéről.

1. Az eszéki esperesség megalakulása

A tiszteletbeli püspök december elején egy hónapra külföldre távozott – erről tudomást bejelentése folytán szerezhettünk. A zágrábi statisztikai hivatalból értesültünk arról, hogy még elutazása előtt Eszéki Esperesség néven egy különálló, a HRKE-t alkotó gyülekezetekből álló szervezetet jelentettek be, amelynek képviselője a püspök mellett Jasmin Djelibasics lett. Az Intéző Bizottságot meglepte ez a lépés, amely többszörösen is az elfogadott alkotmányt sértette, és sérti a mai napig. Az Intéző Bizottság mit sem tudott hivatalosan erről az akcióról és óvást is nyújtottunk be a hivatalhoz, mondván, hogy ilyen lépést csak zsinati döntés engedélyezhet, ám kiderült, hogy országunkban az egyházi vagy egyéb szervezetek bejegyzésekor semmilyen eredeti dokumentációt vagy belső szabályozást nem vizsgálnak, így a nyilvántartásba vétel megtörtént.

Habár egy aláírások nélküli esperességre vonatkozó tervezet mind horvát nyelvű, mind magyar esperesség létrehozásának szándékával, közkézen forgott ez idő tájt, az Intéző Bizottság és a december 17-i gyűlésen Hercegszöllősön jelenlévő presbiterek és gyülekezetek képviselői elvetették az erre irányuló kezdeményezést. Indoklásul felhozták, hogy ebben a kérdésben nem lehet az elhamarkodott tervezetek alapján – melyek számos ponton teológiailag és pl. nemzetiségi jogokkal kapcsolatosan kétségeket támasztanak – és a zsinatot megkerülve döntést hozni.

Innen gyorsan peregtek tovább az események, csak a nagyobb állomásait említem ezennel a fejleményeknek:

A Püspöki Hivatal az Intéző Bizottság és a Laskói Zsinat törekvéseit semmibevéve körlevél útján kísérletet tett a laskói Zsinat határozatainak megsemmisítésére. Ezzel a sorozatosan elkövetett történytelenségeit folytatta és az elszámolás és tényfeltárás teljes megtagadását nyilvánította ki.

Mindez azt követően történt, hogy a Laskói Zsinat után az Intéző Bizottsághoz a számvevői vizsgálatot végző és az azt hitelesítő laskói képviselő levelet intézett, melyben feltárta, hogy a számvevői vizsgálat szabálytalanul zajlott, és felmerül a pénzügyi szabálytalanságok és visszaélések gyanúja is.

Az említett levél alapján az Intéző Bizottság a pénzügyi rendőrséghez fordult a volt egyházi vezetés anyagi ügyeinek kivizsgálása végett.

Február 20-án a volt egyházvezetőség a Laskói Zsinattal szemben ellenzsinatot hívott össze. Az itt született jegyzőkönyv és jelentések a birtokunkban vannak és sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy az itt megjelentek előre megtervezetten, de a kapkodás jeleit világosan megmutatva, próbálkozást tettek arra, hogy mindazokat a hiányosságokat, amelyeket részükről a laskói zsinaton hiányoltunk és nehezményeztünk, itt egy tollvonással, nagyon is átlátszó módon, mintegy önmagukat leleplezve korrigálják. A kapkodás és hamisság azonban még nagyobb kapkodást és hamisságot szült részükre, és nyilvánvalóvá vált valamennyiünk számára az elszakadási szándékuk és a gyülekezetek megosztására való törekvésük. Ma már hozzátehetem ehhez, hogy akcióik hátterében a pénztől való függés, az anyagi érdekeltség áll.

Ezért is olyan fontos a gyülekezetek anyagi függetlenségének és a közegyházi teherviselés szempontjából az egyházi közpénztárnak a mielőbbi felállítása, a részletek szabályozása.

Az ellenzsinatra összehívott képviselők a tiszteletbeli püspök által anyagi függőségben tartott lelkészi kar által lettek kijelölve, nem pedig választás útján. Sok esetben, pl. Bellye, Laskó, Várdaróc valótlant állítottak és a gyülekezet háta mögött szervezkedtek. Ez az eljárás a zsinat-presbiteri elvek szerint elfogadhatatlan, csakúgy, mint a zsinaton történő közvetlen tisztségviselő választás. A volt vezetőség tehát látszólagosan ismét megpróbálta magát legalizálni. Sikertelenségükre bizonyíték az, hogy egyetlen komoly bel- illetve külföldi testvéregyház sem ismeri el őket legális történelmi református egyházi vezetőségnek.

Az Intéző Bizottság tagjait eközben számos gyülekezet a támogatásáról biztosította és kifejezte elhatározását, hogy a laskói zsinatot és határozatait érvényesnek ismeri el, ide tartozik pl. Laskó gyülekezete. Az eszéki kibővített presbiteri gyűlésen a laskói zsinaton résztvevő képviselők több mint kétharmada, mintegy hetven presbiter nyilatkozott így.

Több alkalommal – számszerint kétszer is– megjelenhetett az Intéző Bizottság tájékoztatója nyomtatott formában. Két hónapon belül napvilágot látott a Református Élet. Egyházi lapunk a próbaszámmal együtt már három számmal rendelkezik, ezek közül a legutóbbi mintegy hatszázhetven példányban került kinyomtatásra. Örömmel tölt el bennünket, hogy ezt híveink olvassák, kézről kézre adják és nincs belőle fölösleges példány egy sem. Támogatásukkal szeretnénk ezt folytatni, várjuk olvasói leveleiket és hozzászólásaikat.

1. Munkánk akadályoztatása

Az Intéző Bizottságnak szembe kellett nézni a munkánk akadályoztatásával is. Több valótlan állítás és rágalom is felszínre került az Intéző Bizottság tagjaival szemben. Egypárat említek, melyeket természetesen dokumentálni is tudok.

- "Az Intéző Bizottság alkalmatlan az Egyház vezetésére" (Lángh Endre)
- "Az Intéző Bizottság mint kaméleon, mint anyám tyúkja" (Andel Károly)
- "Az Intéző Bizottság mint fantom" (Andel Károly)

- "Ennek az Intéző Bizottságnak és a vezetőinek a munkája az egyik utat járja és nincsen kétségem afelől, hogy mi lesz számukra ennek az eredménye, de majd ezt a jövő megmondja." (Steven Kurtz)

- "Csodálkozom, hogy komoly éveiben van hajlama a gyermeki játékokra. A gyermekek tulajdonsága, hogy játszanak, és képzeletük eljut odáig, amik szeretnének lenni felnőttként... Egy népi közmondás mondja “A bolondnak térdig ér a tenger” (Jasmin Djelibasic) “Mindezt nem tudták volna véghez vinni, ha nem lenne alapos támogatásban részük bizonyos nacionalista, sőt irredentista köröktől Magyarországon." (Lángh Endre)

Ilyen és ehhez hasonló rágalmak, hamis információk terjesztése közepette kellett dolgoznunk.

2. Benyomásaim

A feladataimat igyekeztem becsületesen elvégezni. Kezdetben óriási optimizmussal láttam neki, és azt reméltem, hogy minden nagyon jól fog megoldódni. Nagyon rövid időn belül azonban már láttam, hogy ez nincs így. Az első ilyen jel, ami erre mutatott az ún. eszéki és baranyai esperesség létrejötte. Nekem személy szerint nem volt soha semmi kifogásom ellene, csupán a törvényes keretek megtartásához ragaszkodtam. Sajnos ez sokak számára nem volt ilyen fontos. A kezdeti lelkesedés így nem tartott sokáig, hiszen már a tavalyi esztendő decemberében sor került erre az eseményre. Lelki szemeim előtt már láttam az egyház szétszakadását. Sajnos a prófétai látomásom nagyon hamar valósággá lett. A folyamat elindult, és nem én indítottam el, sőt nagyon fájlaltam. E sorokat nem most vetem először papírra; leírtam már akkor is, és többeket is értesítettem erről bel – és külföldön egyaránt.

Több vád is ért, hogy szétszakítom az egyházat, hogy ellenségeskedést szítok, hogy nacionalista vagyok. Az egyházat nem én szakítottam több felé, máshol kell keresni a mai szomorú egyházi helyzet okait. Az ellenségeskedést sem én okoztam, s a nacionalista vádat is alaptalannak érzem.

A teológián tanulva jöttem rá, hogy a református vallás a magyar nép számára nemcsak Krisztus evangéliumát adta tovább, nemcsak a Szentírás tanítását tette érthetővé, hanem még mást is. A magyar irodalom több jelentős személyisége református volt. Az egyik legnagyobb magyar költőnk, Arany János a Bibliát olvasva nőtt fel, és talán éppen emiatt lett olyan gazdag és szép a szókincse. Rajta kívül több jelentős református költő és író volt: Balassi Bálint, Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Ady Endre, hogy csak azokat említsem, akik éppen a legismertebben közé tartoznak mindannyiunk számára.

Kálvin János a tanításában nem csupán a helyes istenismeretet hangsúlyozza ki, hanem a helyes önismeretet is. Fontos tudnunk, hogy kik vagyunk. Fontos helyesen látni önmagunkat, hogy tudjuk, kik vagyunk. Az ilyen értékek elvetése hibás dolog. A református egyház soha nem vetette el az ilyen értékeket, soha nem volt nemzetellenes, és kultúraellenes sem. A szekták viszont kultúra- és nemzetellenesek.

Nekünk meg kell becsülnünk vallásunkat és annak minden értékét, mert csak akkor tudunk megmaradni, ha így cselekszünk. Ha meg tudjuk őrizni hitünket és identitásunkat. Az ellenkezőjét téve azonban elveszítjük hitünket és nemzeti identitásunkat.

Köszönöm, hogy meghallgattak, figyelmükkel megtiszteltek. Kérem, hogy ne a személyemet, hanem az Anyaszentegyházunk iránt elkötelezett hűséget és szeretetet támogassák ezennel úgy, hogy elfogadják beszámolómat és a jelentésemet, amelyet az Intéző Bizottság Laskói Zsinat óta eltelt valamivel több mint fél éve alatt cselekedtünk.

(A jelentés egyhangúlag lett elfogadva.)

Vissza a kezdőlapra