Tartalomjegyzék

A Vörösmarti Egyházközség története

Hercegszöllős, a Zsinat temploma

Úrasztali kelyhek a Drávaszögben

Úrasztali ónedények a Drávaszögben

A Horvátországi Református Keresztyén Egyház helyzete

A csúzai Keresztyén Ifjúsági Egyesület története

Ács Gedeon közéleti munkássága csúzai éveiben

A Vörösmarti Egyházközség története

A baranyai egyházak közül talán a vörösmarti egyháznak van a legmozgalmasabb és legnevezetesebb múltja. A községet már 1341-ben számontartják, s V. Ferdinánd 1841-ben városi rangra emeli.

A vörösmarti református egyház a reformáció korában keletkezett. Az 1817-ben tartott püspöki vizitáció alkalmával tett jelentésben az egyház keletkezésével kapcsolatban azt írják, hogy "a magyarországi reformáció után nemsokára volt itt reformáta eklézsia". Ezt bizonyítja Pathai P. Sámuel 1647. szeptember 1O-én kelt levele, amelyet Szilágyi Benjamin István sárospataki kollégium neves professzorához intézett. Ebben a levélben ezt írja: "Vörösmart városában találtam egy igen öreg embert, Józan Gáspár 85 évest, aki 1547-től előszámlált ugyan néhány reformátort, de minden bizonyos rend nélkül, amint t. i. eszébe jutott, kiknek nevét így sorolta elő: Bertalan pap, Módis Miklós pap, Mátyás pap, emlékezett dr. Szegedi Istvánról is, ez teljesen 2O évet töltött Vörösmarton prédikátorságban, Vörösmarthy 19-et, Sepsi Bálint 18 évet, Petri György szuperintendens hetet s jelenleg - mondta az öreg - Szanki János prédikátor ki már négy év óta folytatja hűségesen közöttünk hivatalát. Kiválóbb iskola rektorok voltak Vörösmarton Tolnai Nyírő István, Fogtői János, Maróthi János".

Az egyház irattárában megőrzött adatokból látszik, hogy a vörösmarti egyházban hat lelkész viselte a püspöki tisztet a régi időben.

A virágzó egyházi életet és a környező egyházakra kiható szolgálatát mutatja az, hogy Vörösmarton az egyház gimnáziumot tartott fenn, amelyet a baranyai eklézsiákon kívül néhány erdélyi főur is támogatott. Ez az iskola 1686-ig működött. Ekkor ugyanis a tatárok elkergették Gyimóti István professzort és munkatársait, akik a diákok egy részével Halasra mentek s ott alapítottak iskolát. A törökök kiűzése után az iskola nem újult meg.

Az ellenreformáció idején a vörösmarti egyház és prédikátorai sok üldöztetést szenvedtek. Ezekről az üldöztetésekről elég tájékoztatást nyújt Radonai Mátyás pécsi püspök 169O. március 17-én és 17OO. május 6-án kelt levele. Az első levélben olvassuk, hogy a vörösmarti kálvinistákat Szigetvárra hurcolták s ott kellett elszenvedniök a vallatás, üldöztetés lelki és testi kínjait. A későbbi keltezésü levélben pedig a vörösmarti prédikátor üldöztetése van megörökítve.

Ezeknek az üldözéseknek tudható be, hogy az 17OO-ik esztendőtől egészen az 1817-ik évig nincsenek feljegyzések. Ebben az évben tartotta Báthory Gábor püspök az első püspöki vizitációt s erre részletes jelentést adott a lelkipásztor s ez a jelentés értékes adatokat foglal magában az Zmajevac-Vörösmart egyház életéről, a presbiterium szervezetéről, fegyelmező munkájáról, a kurátor szolgálatáról és elszámoltatási módjáról, az eklézsia jövedelmeiről, a hívek vallásos buzgóságáról, az iskola állapotáról és a szegénygondozásról.

Vörösmarton 1935-ig 28 lelkész szolgált a reformáció kezdete óta. Majd hosszú ideig a csuzai lelkész gondozása alatt állt. A második világháború utolsó napjaiban a templom sérüléseket szenvedett, és bútorzata tönkrement. A templomot kijavították s a bútorzatát a szükségnek megfelelően helyrehozták. 1962-ben a tornyot újrabádogoztatták.

A gyülekezet 29-ik, egyben utolsó helyi lelkipásztora Vecseri János volt, aki 1962-ben távozott Ittebére. Azóta hosszabb-rövidebb kihagyásokkal a csúzai lelkészek, Matkovics Péter, Kanalas János és Varga György lelkipásztorok adminisztrálása mellett vezették és vezeti az egyház ügyeit és tart olvasott istentiszteleteket.

Ennek a nagymúltú egyházközösségnek jelenleg 125 tagja van. A múlt ragyogó eseményei jegyzőkönyvekben, egyháztörténeti feljegyzésekben, kalendáriumokban maradtak meg a mostani gyülekezet számára.üldöztetésekről elég tájékoztatást nyújt Radonai Mátyás pécsi püspök 169O. március 17-én és 17OO. május 6-án kelt levele. Az első levélben olvassuk, hogy a vörösmarti kálvinistákat Szigetvárra hurcolták s ott kellett elszenvedniök a vallatás, üldöztetés lelki és testi kínjait. A későbbi keltezésű levélben pedig a vörösmarti prédikátor üldöztetése van megörökítve.

Ezeknek az üldözéseknek tudható be, hogy az 17OO-ik esztendőtől egészen az 1817-ik évig nincsenek feljegyzések. Ebben az évben tartotta Báthory Gábor püspök az első püspöki vizitációt s erre részletes jelentést adott a lelkipásztor s ez a jelentés értékes adatokat foglal magában az egyház életéről, a presbiterium szervezetéről, fegyelmező munkájáról, a kurátor szolgálatáról és elszámoltatási módjáról, az eklézsia jövedelmeiről, a hívek vallásos buzgóságáról, az iskola állapotáról és a szegénygondozásról.

Vörösmarton 1935-ig 28 lelkész szolgált a reformáció kezdete óta. Majd hosszú ideig a csúzai lelkész gondozása alatt állt a gyülekezet. A második világháború utolsó napjaiban a templom sérüléseket szenvedett, és bútorzata tönkrement. Idővel a templomot kijavították, s a bútorzatát a szükségnek megfelelően helyrehozták. 1962-ben a tornyot újrabádogoztatták.

A gyülekezet 29-ik, egyben utolsó helyi lelkipásztora Vecseri János volt, aki 1962-ben távozott Ittebére. Azóta hosszabb-rövidebb kihagyásokkal a csúzai lelkészek, Matkovics Péter, Kanalas János lelkipásztorok adminisztrálása mellett vezették az egyház ügyeit és tartottak felolvasó istentiszteletet is. Jelenleg Varga György lelkipásztor a szomszédos Csúzáról látja el az egyházi szolgálatokat.

Ennek a nagymúltú egyházközösségnek jelenleg 125 tagja van. A múlt ragyogó eseményei jegyzőkönyvekben, egyháztörténeti feljegyzésekben, kalendáriumokban maradtak meg a mostani gyülekezet számára

Vissza a lap tetejére

Lábadi Károly:

Hercegszöllős, a Zsinat temploma

"Jöhet az utas bármelyik irányból: Laskó, Pélmonostor, Kő vagy Kiskőszeg felől, ha Hercegszöllős közelébe ér, szeme legelőször a dombra épült, várszerű református templom dombját veszi észre. Messzire látszik ez a domb, de róla is nagy távolságra lehet ellátni. Nem csoda hát, hogy ősidők óta nagy szerepe volt az itt élő nép életében. A latin építőmesterek a mai templom tornyát alapozhatták, amelyről figyelni lehetett a Mursáról Aquincum irányába húzódó hadiutat. A domb és épülete mozgalmas történetének újabb felvonása a XVI. században kezdődött, amikor e halmokra felkapaszkodtak a reformáció első drávaszögi hirdetői. Bizonyos, hogy állt már a templom a szöllősi dombon 1576. augusztus havának 16. és 17. napján, amikor a negyven prédikátor zsinatjukon fontos egyházi törvényeket alkotott. Falai között fogalmazták meg azokat a pontokba foglalt szabályokat, amelyeket az egyház- és művelődéstörténet Hercegszöllősi Kánonokként tart számon. Negyvenhat articulusa az új egyház intézményeinek és követőinek életét kívánta szabályozni. A zsinat évétől kezdve például a lelkészek számára kötelezővé tették az anyakönyvek vezetését: A 23. szakasz arra kötelezi a prédikátort, hogy egy könyvbe írja be az újszülöttek nevét és születése évét, továbbá arról is rendelkezik, hogy a lelkész, ha elhagyja állomáshelyét, akkor se vigye magával, hanem "az utanna valonac haggya". A 24. és 26. artikulus a tanítók, a scholamesterek életéről rendelkezik. A kánon harmincadik szakasza a táncot a tilalmas dolgok közé sorolta, mert "Az tánc miképpen hogy keresztyén és tisztességes emberhez nem illik." A XVII. század utolsó negyedében kezd leáldozni a török félhold, mégis a falvak népe sokat szenvedett a török csapatok zaklatásitól: "nagy és sok viszontagságokat szenvedett az ekklésia a töröknek itt Baranyában végbevitt rettenetes pusztítása és rablása miatt, mert a templom, mely régi épületű ugyan, de szép munka volt, a parochiális házzal eggyütt széjjel szórattatva ide `s tóva bújkált, némely része végképpen is elbújdosott. Az elmúlván a' kegyetlen pestis, melly volt 1709-ben annyira megfogyassza a' népet, hogy azolta is alig szaporodhatik meg az ekklésia." A csapások azonban még akkor sem értek véget. A törökdúlás után némileg helyreállított templomba 1722-ben mennykő csapott, s teljesen leégett. Tíz esztendeig "hamvában állott". Az 1732 utáni esztendőkben "építtetett meg valamennyire a' templom, náddal padlásolva, s' ugyanazzal megkötve, mint valamelly közönséges ház". A szétkóborolt nyájat nehéz lehetett újból egy akolba terelni. Ereje csak 1803-ra lett akkora, hogy komolyabb templomépítésbe foghatott a szöllősi egyházközség. Az 1839-es években újabb igazításokra került sor. A munkálatok évét a cinterem vakolatdíszén álló 1832-es évszám is mutatja. Az alatta álló R és V betűk jelentése ma már megnyugtatóan nem értelmezhető. 1847-ben újból javítani kellett a templomtornyot. Akkor szerelték fel első ízben a villámhárítót. Minderre csak úgy tellett, hogy "a hívek tetemesen megadóztatták magukat". Családonként a népesség arányában 25-35 forintot fizettek, ezen kívül a közmunkákat vállalták. A lendületből még 1856-ban tartott, mert akkor kőkerítéssel és díszes kapuval vették körül templomukat. Az építés esztendejét a bejárat feletti évszám őrzi. A hercegszöllősiek második templomának dicsősége egészen a második világháborúig tartott. A harcok súlyos sebeket ejtettek a zsinat templomán. Megsérült a tornya és az épület tetőszerkezete. A legveszélyesebb rongálódásokat sikerült kijavítani. Mára már még nagyobb gondoskodásra, a teljes felújításra lenne szükség, ám 1990-re a költségeknek még csak negyedrészét sikerült előteremteni. A művészettörténeti, építészeti és elsősorban egyházi felbecsülhetetlen értékű templomot, ha semmi sem történik érdekében, újból pusztítani kezdi az esőzés, az idő megállás nélkül emészti, s dicsősége, amit a régiek negyobbra tartottak az első imaházuk fénykoránál végzetes pusztulásra jut. A sokat és sokak által látott templomtorony 1817-ben egy harangot őrzött. Némelyek hetvenöt, mások 97 font súlyúnak mondták. Felirata: "Gegossen in Graz 1759 Martinus feltl: hasmich." Úgy tűnik, örök igazságot szóltak a latinok, amikor kimondták: a könyveknek is megvan a maguk sorsa. Egyszóval erős annak a lehetősége, hogy hosszabb ideig, míg lába nem kelt, a szöllősiek birtokolták a Hercegszöllősi Kánonokat tartalmazó korabeli (?) kéziratot. Vajon melyik alapszövege lehetett a Pápán Huszár Gál fia, Dávid által 1577-ben kinyomtatott kánonoknak? Amikor szép és erős temolomát romjaiból építette újjá a szöllősi gyülekezet, az egyház hatszáztizenöt hívet tartott számon. A mai karbantartáshoz mindössze egy tizednyien vannak. Vajon lesz-e erő szívükben és kezükben? S ha fel is jegyzik majd szorgosságuk dátumát, mint a korábbi építők tették, elolvassa-e valaki? Tudja-e még némely "kései maradék", hogy 416 esztendeje milyen fontos esemény színhelye volt a szöllősiek temploma?" (Lábadi Károly: Istennek hajlékai a Drávaszögben, Budapest, l994.) A Hercegszöllősi Református Gyülekezet megbízott lelkésze jelenleg Varga György református lelkész, a Horvátországi Református Keresztyén Egyház Intéző Bizottságának elnöke, aki három gyülekezetben szolgál: Csúzán, Vörösmarton és Hercegszöllősön, valamint iskolai hitoktatást végez Sepsén is. 1996-ra, a háború éveiben a szöllősi gyülekezet létszáma negyvenöt lélekre csökkent, jelenleg már a hazatelepültekkel együtt mintegy 80 főre tehető. A baranyai esperes 1996-os jelentéséből kitűnik, hogy a legnehezebb időkben is ragaszkodott ez a kicsiny gyülekezet helyben élő lelkipásztor hiányában is a rendszeres istentiszteleti alkalmak megtartásához: 1995-ben a háborús körülmények ellenére 42 református istentiszteletet tartottak a faluban, ezen átlagban 24 fő vett részt, a hívek 5 alkalommal részesültek úrvacsorában, átlagban 26 lélek élt ezzel a lehetőséggel. A "zsinat templomának" felújítási munkálataihoz szükséges anyagiak a részletes költségvetési tervezet szerint mintegy 5 millió forintra tehetők. Ezen gyülekezetünk elsősorban saját erejéből kívánná a felújításhoz szükséges fedezetet előteremteni, ehhez azonban a kis létszám és a gazdasági nehézségek miatt jelenleg nincs tehetségük. Bajaikat tetőzi a hazatelepülők életkezdéséhez szükséges körülmények megteremtésének gondja is, bár mindemellett lelkészét a három gyülekezet önállóan tartja el. A gyülekezet lelkipásztora, és gondnoka, Sója Lajos aki az Intéző Bizottság baranyai régió-beli képviselője, a presbitériummal és a gyülekezet tagjaival együtt Istennek ad hálát, hogy történelmi nevezetes templomunkat a mögöttünk lévő évszázadok alatt megóvta a végső pusztulástól, a szétszóródott nyájat pedig napjainkig egybegyűjti és erősíti. Az Istenbe vetett hit és a megtartó reménységbe vetett bizakodásjeleként kicsiny gyülekezet napjainkban újra megmozdul, és ereje feletti munkára készen ismét azt tervezi, hogy az Istennek templomát sebeiből meggyógyítja. Kérjük református keresztyén testvéreinket, hogy imádságukban hordozzák erőfeszítéseiket. Kérjük, hogy tehetségük szerint anyagilag is támogassák a "zsinat templomának" felújítását, a halasztást nem tűrő építési munkák mihamarabbi elvégzését. Címük: Csúza, Református Egyházközség, Tito M. utca 54. 54308 Csúza Telefon: + 385 31 733 169.

Vissza a lap tetejére

Felhősné Csiszár Sarolta:

A kárpátaljai református egyházközségek felmérése után kezdtünk hozzá a horvátországi gyülekezetek úrasztali készleteinek a felméréséhez 1998-ban. Munkánkban nagy segítségünkre volt Lábadi Károly Istennek hajlékai a Drávaszögben (Budapest, 1994) című tanulmánya, amely az egyházak jegyzőkönyveinek hiteles felhasználásával veszi sorra az egyházakat, melyben egyebek mellett közöl minden fellelhető leltárt is, ami az úrasztali készleteket tartalmazza. Igy Vörösmart, Csúza, Hercegszőlős, Sepse, Kő, Karancs, Laskó, Várdaróc, Kopács és Bellye leltárait vehettük Bellye kivételével munkánk alapjául, ott ugyanis a háború áldozata lett a templom és az egyház teljes anyaga. A Drávaszögön kívül eső településeken, Haraszti és Rétfalu, az egyházközségekben meglévő helyi anyagra hagyatkoztunk. Az innen ugyancsak kívül eső Szentlászlón és Kórógyon a templomok szintén romokban hevernek, a lakosság most kezd visszatelepülni ősi földjére, most szerveződnek újra az egyházak, így úrasztali felszereléseket ezeken a helyeken sem találtunk. A felmérhető 11 egyházközségben, bár a háború nyomai még érezhetők, az úrasztali készleteket többnyire együtt találtuk a parókiákon és a templomokban.

Az összeírás egyik jelentős tételét, a 2O9 darabot számláló, úrasztali terítők és egyéb templomi textíliák tették ki. Ez a szám magában foglal minden textilféleséget így a sákramentumok kiszolgálásához tartozó úrasztali terítőket, kehely és keresztelőedény takarókat, a templomok bútorzatának állandó letakarására szolgáló ún. garnitúrákat, terítőket, padtakarókat stb. amelyek rendszerint 2-12 darabból állnak. Így a számok tükrében ez igazán szerénynek tekinthető. Különösen feltűnő, hogy kevés az úrvacsorai asztal megterítéséhez használatos úrasztali terítők száma, jóllehet a korábbi leltárak 8-14 terítőt is felsorolnak. Mégis az tapasztalható, hogy többnyire kevés közöttük a személyes adomány, a helyi kézimunka. Az összeírásból az is kiderül, hogy a nagy múltú horvátországi református egyházközségek nem becsülték igazán őseik tárgyi emlékeit. Korábbi századokból alig őriztek meg valamit.

A felmérés során regisztrált 2O9 darab úrasztali terítőből és templomi textíliából egyetlen 18. századi terítőt találtunk, és csupán 2O darab a 19. századiak száma is. A többi, 187 darab, a 2O. századból való. Ezt a megállapítást a hozzáférhető leltárok támasztják alá. Csúzán pl. az 1885-ös püspöki látogatásra történő összeírás 14 darab úrasztali terítőt sorol fel: egy sima gyolcs abroszt, egy csipkével szegett fehér gyolcs abroszt, egy recesávos rojtos abroszt, négy darab selyemterítőt, amelyből egy kék, egy zöld, egy veres, egy virágos, három selyem kendőt, ebből egy kockás, egy virágos selyem kék pántlikával és egy virágos selyem veres pántlikával szegve és egy virágos selyem terítő. A leltár részletesen leírja a terület egyetlen 18. századi, 172O-as terítőjét, felsorol egy fehér muszlin, csipkével szegett terítőt 1815-ből és egy veres selyemmel kivarrott, virágos terítőt. Az újabb összeírás 1922-1927 között folyamatosan történt. A 12. tételben összeírt összesen 14 darab terítő között már csak egy darabot találtunk az 1885-ben felsoroltakból. A 8. tételhez irt, ma is meglévő korábbi darabot, az 172O-as "kenyértakarót", amelynek az anyagát az összeíró tévesen, selyemként határozta meg és amelyet a megjegyzés rovatban található rövidített idézet pontosít. Különös viszont, hogy felsorol a 6. tételben három terítőt, amelyről azt irja, hogy a kék megvolt 1812-ben, de erről az 1812-es terítőről az előző leltár nem tesz említést. Az általunk 1998-ban készített összeíráskor talált 22 darab terítő és egyéb templomi textilia között az összeírásban szereplők közül már csak az 172O-as, a Millenniumi bordó bársony és a vörös bársony "úrasztali lábszőnyeget" tudtuk regisztrálni. A többi újabb szerzemény. Ugyanezt tapasztaltuk a többi egyházközségnél is.

Hercegszőlősön az 1817-es püspöki látogatásra készített leltár maradt meg. A terítők száma itt ekkor 8 darab volt. Egy fekete selyemdamaszt, virágos mintával, arany csipkével szegve és díszítve, egy kék virágos gyolcs abrosz, széles rececsipkével a közepén, 2 db egy végbe való veres és zöld virágos vesszős szélű selyemkendő, 1 abrosz, amely négy mintás selyem kendőből volt összedolgozva, 1 db három szélből való, rojtos szélű sávos abrosz. Egy fehér szedett mintás (vesszős), rojtos szélű vászon abrosz és 1 db veres virágú selyem, keresztelőedény takaró.

Jegyes, korábbi évszázadból való évszámos darab nem volt közöttük. Közbülső időben nem készítettek leltárt, igy meg kell elégednünk az általunk 1998-ban történt összeírással. Itt összesen 28 darab úrasztali terítőt és egyéb templomi textíliát találtunk. Ezek között egy sem volt már olyan, amit az 1817-es leltár felsorol. Múlt századit is mindössze 3 darabot találtunk, egy három részből álló nyers szinű ripsz garnitúrát a század végéről, a többi mind a 2O. századból való.

Sepsén az 1817-es összeírás mindössze 3 darabot regisztrált: "egy gyolcs, 1 selyem, egy sárga, fekete virágos" terítőt. 1998-ban 17 terítője és templomi textíliája volt. Ebből 3 darab volt múlt századi, 14 darab 2O. századi.

Kő egyházközségében 1855-ben készített leltárt. Ekkor 3 darab terítője volt: "2 db selyem kendő, 1 fekete terítő. 1998-ban is 3 terítőt találtunk.

Karancson 1817-ben 9 darab terítője volt az egyháznak, 1885-ben kiegészülve egy újabbal, amely 1853-ban készült bordó selyemből. Az 1998-as összeíráskor 17 darab terítőt és templomi textíliát találtunk. Ezek között már nem találtunk egy darabot sem, azokból, amit az 1817-es leltár említ. De mint egyetlen múlt századi darabot, megtaláltuk az 1853-ból valót. A többi mind 2O. századi.

Laskón az 1817-es és az 1895-ös összeíráskor is 12 darab terítő volt. Közöttük "1 taft takaró 1789. V. J. Pr. felirat" írással és egy 1861-es évszámos terítő. 1998-ban az összeíráskor a talált 18 darab terítő között az 1789-est már nem találtuk meg, de megtaláltuk az 1861-es terítőt és még két darabot a 19. század legvégéről.

Várdarócon 1825-ben készített leltárt az egyház. Ekkor 11 úrasztali terítőt vettek számba, ezek között volt egy 1787-es évszámos, egy 1817-es és egy 1818-as évszámos terítő is. A következő leltár 1882-ben készült. Közöttük a korábbi leltárban szereplők közül már egyet sem találtunk meg, de az 1882-es leltárban szereplőkből 1998-ban a 38 darab kézimunka között találtunk 3 darab olyan terítőt, amely szerepelt az utóbbi leltár tárgyai között. Ezek közül kettő évszámos, az egyik 1868-ból, a másik 1879-ből való, egy pedig évszám nélküli. 35 darab 2O. századi.

Kopácson 1771-ben 7 darab terítőt írtak össze. 1817-ben a jegyzőkönyv 4 darab abroszt és terítőt ír és ekkor már létezett a ma is használatos zöld taft terítő. Az 1879-ben kezdődő jegyzőkönyvben pedig egy mos is meglévő bordó bársony terítő.

1998-ban a 9 darab terítő között a korábbiból nem, de az 1879-ből megtaláltunk 2 darabot. A többi terítő a 2O. századból való.

Rétfalu gyülekezetében 1998-ban 3O darab úrasztali terítőt és templomi textíliát regisztráltunk. Korábbi közöttük sem volt. 19 századi volt 3 darab, 2O századi 27 darab.

Vörösmarton, Kőn és Harasztiban, az egyháznak csak 2O. századi terítői voltak. Vörösmartról mindössze annyit tudunk, hogy az 1885-ös püspöki látogatáskor nem voltak értékesebb edényei. 19O9-ben közadakozásból vásároltak egy terítőhöz és egy szószék terítőhöz való bársonyt, ami 115 korona 82 fillérbe került. A terítőkre festett díszítések kerültek, amelyet a helybeli nők végeztek Novák Olga iparművész irányításával. A szószéktakarón a következő feliratot lehetett olvasni: LEGYETEK VALÓBAN AZ IGÉNEK MEGTARTÓI. A terítők 1998-ban már nem voltak az ekkor összeírt 13 darab textília között. Harasztiban 13 terítőt találtunk.

A terítők anyagvizsgálata azt mutatja, hogy a horvátországi egyházközségek a magyar református gyülekezetek között a módosabbak közé tartoztak. A 2O9 darab textíliából 5O darab készült bársonyból, ami igen nagy szám, 2 plüssből, 65 darab volt a bolti damasztok száma (abroszok és szalvéták), 2O darab volt házi és takácsvászon, 8 darab szövet, 1O darab gyolcs, 3 darab batiszt, 1 perzsa szőnyeg, 1O db selyembrokát és selyemtaft, 6 darab ripsz és 34 darab az egyéb (1O db horgoltcsipke és kötöttcsipke, 5 napszövet, 3 matlaszé, 1 clott, 1 kasmír, 1 balon, 1 műszál, 1O nyloncsipke). Feltűnően sok a bársony és az egyéb kész ipari termék, így pl. ipari damaszt terítő és csak elvétve akad egy-egy házilag készített vászon abrosz. Mivel az ipari termékek meglehetősen drágák voltak, az egyszerű egyháztagok számára elérhetetlenek, így nyilván a terítők zömét közadakozásból vásárolták. Egy-egy ilyen darab beszerzését nagy előkészület előzte meg. Elkészítését rendszerint hozzáértő műhelyekre bízták.

Éppen ezért nagy erénye az itteni úrasztali terítőknek, hogy a díszítésben az alkalomnak megfelelően nagy biztonsággal használták az egyházi szimbólumokat. A 12 egyházközségből 9-ben találtunk olyan díszített terítőt vagy egyéb templomi textíliát, ahol a díszítésben a szimbólumok kapták a központi szerepet. Leggyakrabban a kalász, szőlőfürt és a kehely ábrázolással találkozunk, de előfordul szív, horgony, boroskancsó, tölgylevél, mákgubó és három terítőn is találkoztunk a galamb szimbólikus ábrázolásával. Ezek közül most csak egyet, a galambábrázolást szeretném kiemelni, amely országosan elterjedt ugyan, de úrasztali terítőkön nem a leggyakrabban használt egyházi szimbólum. Kiemelését az indokolja, hogy ezen a kis területen három terítő fő motívumaként is megtaláljuk, mégpedig nem is egy, hanem kétféle értelmezésben is. A népművészetnek igen kedvelt motívuma. Ott találjuk a legkorábbi népi textileken, faragott, festett használati tárgyakon, de az egyházművészetben, így a templomok faragott bútorzatán, a festet kazettás mennyezeteken. Használata a keresztyénséget megelőző időből épp úgy táplálkozhat, mint a Krisztus utáni korból. Hiszen a galamb tulajdonságai miatt: szelídség, tisztaság, hűség - már a keresztyénséget megelőző időben is jelentős szerepet játszott az ember életében. Ezért a pogány korban gyakran használták azt áldozati állatként az istenek kiengesztelésére. Az egyházi szimbolikában is több jelentése van. De igazán fontossá a Krisztus utáni korban lett, ahol a Szentlélek látható jegye lett a galamb. Krisztus megkeresztelésekor Isten Szentlelke "galamb formájában" szállt alá az Atyától a Fiúra. Noénak a galamb, csőrében olajággal jelentette, hogy Isten megbocsájtott az embernek. Igy lett a galamb a kiengesztelődés, megbocsátás és a béke jelképe.

A galambbal, mint a Szentlélek ábrázolásával találkozunk a csúzai 172O-as terítőn. A lenvászonból, arany, ezüst és ekrű selyemszállal, laposöltéssel, tűfestéssel és száröltéssel varrott, úrihimzéses terítő közepét a csőrével kétfelől szívet tartó páros galamb díszíti. A páros galamb a terítő közepén lévő körirat csúcsán helyezkedik el. A köriratban az Ézsaiás LV. részének első verséből vett idézet olvasható, nyomtatott nagybetűkkel: "KIK SZOMJÚHOZTOK VEGYETEK BORT ÉS TEJET". A körirat belsejében nyomtatott nagybetűkkel ez áll: "ÉLETNEK KENYERE CHRISTUS ÉS ÉLŐ VIZ ANOA 172O". A terítő négy sarkát tulipános virágbokor minta díszíti. A kompozíció szerkezetében megegyezik az ország egészén megtalálható hasonló úrihimzéses terítők mintáinak szerkezetével. A körirat középpontjában álló páros galamb és szív, bár mindkettő ismert bibliai szimbólum, együttes ábrázolásával alig találkozunk. A galamb ebben az esetben a Szentlelket jeleníti meg, míg a szív az emberi testben a szeretet jelképe. A galamb és a szív együttes alkalmazása a Szentlélek és a szeretet elválaszthatatlanságát szimbolizálja.

Igen jeles darab a másik két bemutatandó terítő is, ahol búzakalász és szőlőábrázolással együtt találkozunk a galamb szimbólummal. Mindkettőt bécsi műhelyben készítették közadakozásból, 2O év különbséggel. 1847-ben készült a kopácsi egyház terítője, ahol a galamb-ábrázolásnak egy másik értelmezésével találkozunk. A bordó bársonyból készült terítőt körben aranyos fémrojt szegélyezi, sarkaiban egy-egy nagy bojtnehezékkel. A változatos technikával dúsan hímzett terítő középpontjában búzakalászos és szőlőágas koszorúban kitárt szárnyú repülő galamb látható, csőrében olajággal. A búzakalászos és leveles szőlőfürtös koszorút alul bokréta köti össze. A mintát arany fémszállal, gépi hímzéses laposöltéssel és flitteres rátéttel hímezték. A közepébe helyezett kitárt szárnyú repülő galambot ezüst fémszállal tűfestéssel hímezték. A galamb csőrében az olajág sötétzöld és világoszöld bársonyból anyagrátéttel, a madár csőre és karma rózsaszin himzőfonallal, laposöltéssel készült.

Szinte megszólalásig azonos kompozícióban kalász és szőlőág koszorúban jelenik meg a csőrében olajágat tartó galamb a várdaróci egyház 1868-as zöld bársony úrasztali terítőjén is. Ezt is Bécsben készítették közadakozásból 198 fr. 91 x-ért. A terítő szélét körben hosszú, aranyos fémrojt szegélyezi, sarkaiban nagy bojtokkal. A minta itt is a terítő közepét díszíti, amelyet arany fémszálas gépöltéssel és flitterekkel hímeztek. A két kompozíció csak annyiban tér el egymástól, hogy a galamb itt jobban megkomponált és az olajágat, a csőrt és a karmokat is ezüst színnel hímezték. A terítő egyik sarkában flitterekből irott betükkel a feliratban ez olvasható: "A daróczi ref. Egyházé 1868." A szimbólumok úrvacsorai terítőn vannak rajta. A csőrében olajágat tartó repülő galamb a megbocsátást szimbolizálja. A kalász és a szőlő, Jézus Krisztus érettünk, bűnösökért megtöretett testét és kiontott vérét jelenti a keresztyén ember számára. A jelképek együttes kompozíciója az úrvacsora lényegét szimbolizálja: Jézus Krisztus áldozata megtisztít minden bűntől.

A Horvátországi Református Egyházközségek Úrasztali Terítői

Összefoglalva elmondható, ha személyes tárgyak adakozásában nem is jeleskedtek a horvátországi egyházközségek, nagy műgonddal készítették úrasztali terítőiket. Ebben nem riadtak vissza a nagyobb anyagi áldozattól sem. A bibliai jelképek ilyen nagy számú és pontos használata egyértelműen azt jelenti számunkra, hogy Bibliát olvasó és jól értő, Istent szerető nép adta ennek a vidéknek sok viszontagságot megért magyarságát.

Jegyzetek

1. Lábadi Károly: Istennek hajlékai a Drávaszögben, Budapest, 1994. 41.O.-
2. Csúzai leltár 1922-1927.Csúzai 1922-es 27-es leltár: Ez tételenként a következő darabokat sorolja fel: "1. 1 bordó terítő bársony: Millenniumra készítette az egyház. 2. 1 zöld terítő, bársony: Cs. Bárdi Józsefné. Ádám Ilona.
3. 1 hétköznapi zöld posztó terítő.
4. 1 lila selyem terítőkendő
5. 1 szines selyem terítőkendő
6. 1 fehér 1 kékszines vászon terítő és 1 zöld. (kék megvolt 1812-ben, fehér elrongyolódott)
7. 2 fehér vászon asztalkendő
8. 1 selyem kenyértakaró (Felirata: "Életnek kenyere")
9. 1 vörös bársony úrasztali lábszőnyeg. 1925.
1O. 1 fehér damaszt asztalkendő,
11. 1 fehér damaszt asztalkendő Cs. Bárdi Józsefné, Ádám Mária ajándéka" - 3. Lábadi Károly: Istennek hajlékai a Drávaszögben, Budapest, 1994. 49. o. - 4. uo. 56. o. - 5. uo. 59. o. - 6. uo. 67. o. Karancs 1817-es leltár: 2 db kockás damaszt, 1 gyolcs, 2 selyem kendő, 2 darab hímzett (veres selyemmel, a másik arannyal kivarrt), 1 kék taft, arany csillaggal, veres pántlikával és fekete rojttal (Szente Pálné asszony ajándéka, 1 szőnyeg. - 8. Daróczi jegyzőkönyv 1817. leltár 2. o. - 9. Lábadi Károly: Istennek hajlékai a Drávaszögben. - 1O. Kopács, I. sz. Anyakönyv 325. o. KOPÁCS "Ebben az időben az úr vacsorájának kiszolgáltatásához megkívántató eszközök ezek voltak: egy fejér kotczkas jó nagy abrosz, egy rátz munka, veres tarkájú nem igen nagy abrosz. két selyem keszkenő egyik kék, másik zöld fejér virágokra (melyet nem igen régen vettek jó indulatból némely malmos gazdák. Siket András, Kováts István és többi társai Szent Péteri Miklós uram prédikátorságában... egy ritka szövésű selyem keszkenő" - 11. Kopács. I. sz. Anyakönyv 329. o. 1885-ös leltár, amelyben egy ma is meglévő bordó bársony abrosz is szerepel. " Egy úrasztalára való vörös bársony teríték, aranyhímzéssel... Egy asztalra való piros-zöld abrosz és egy zöld selyem abrosz. Két szalvéta, két viselt fejér abrosz. -
12. Lábadi Károly: Istennek hajlékai a Drávaszögben. Budapest, 1994. 34. o. -
13. Takács Béla: Bibliai jelképek a magyar református egyházművészetben. Budapest, 1986. 77. o. - 14. uo. 77. o.

Vissza a lap tetejére

Dr. P. Szalay Emőke:

Úrasztali kelyhek a Drávaszögben

A református gyülekezet klenódiumai között a leginkább becsült és őrzött edények az úrasztali borospoharak. A hívek templomuk felszerelésekor az elsők között adományoztak borospoharakat, ezért általában a legkorábbi tárgyak közé tartoznak. Anyagukat tekintve, annak ellenére, hogy a XVI. századi zsinatok, elsősorban az 1562-es debreceni zsinat, nem írtak elő sem anyagot, sem formát, főként drágább, értékesebb anyagból, többnyire ezüstből készültek. A gyülekezetek nagy részében éppen ezért már a XVII. századból származó ezüst poharat találhat a kutató. A XVIII. században ugyancsak jelentősebb számú adományozással tisztelték meg a hívek a templomaikat, ami a gazdasági fellendülés következménye volt. Az utolsó ajándékozási hullám a XIX-XX. század fodulóján szintén a kedvező gazdasági helyzet megnyilvánulásának tekinthető.

Ettől az általános képtől eltérő jelenségeket tapasztalhattunk Drávaszögben. Mig a templomok igen nagyok, a felszerelési tárgyak száma és minősége jóval szerényebb. A mai állapot azonban csak részben tekinthető a közelmúltbeli háború következményének. A múlt századi leírások, összeírások nagyjából ugyanezt a képet tükrözik.

Figyelemreméltó, hogy egyetlen XIX. század előtti edényt sem találtunk az ötvösmunkák között. Az összeírásokból kitűnik, hogy a XVII. századból nem maradtak fenn edények, ez mindenképpen a török jelenlétének, a vidék zaklatott sorsának a következménye. Ugyanakkor érdeklődésre tarthat számot az, hogy a XVIII. században még mindig az előbbi időszak szegénysége a jellemző, általában cinpohár szerepel a feljegyzésekben. Más esetben azt örökítik meg, hogy arannyal futttatott. Feltehetően ez sem ezüstből készült, hiszen akkor az anyagot megjelölték volna. Csupán egy gyülekezetben, Kopácson említenek ezüst poharat. A XVIII. század vége a XIX. század eleje a templomépítések, templomnagyobbítások kora. Ez érzékelhető a klenódiumok gyarapodásában is. Több gyülekezetben ekkor adományoznak, szereznek be poharakat, azonban változatlanul nem ezüstkelyhek, hanem aranyozott rézkelyhek az ajándékozott edények.

Drávaszögben jelenleg 16 úrasztali kelyhet találtunk. A legkorábbi a várdaróci gyülekezet talpán barokk stílusjegyeket őrző aranyozott réz kelyhe, amely letisztult formájának szépségével egyedülálló az itteni anyagban, feltehetően a XVIII. század második felében készülhetett.

Méltó társai a karancsi egyház kelyhei, amelyek párban készültek. Ajándékozásuk időpontja - 182O - már a klasszicizmus időszaka, amelyet híven tükröznek a kelyhek díszítményei is, lándzsaleveles, gyöngysoros motívumokkal.

Művészi szinvonal tekintetében szerényebb náluk a várdaróciak másik kelyhe, amelyet 1822-ben ajándékoztak. A szőlőfürtös talpat és a kuppát összekötő vaskos szár felborítja a kehely arányait.

A laskói egyház kehelypárja az előbbiekkel szemben rusztikusabb. Szára a várdaróci kehely szárának vastagságához hasonló, nódusza még egyszerűbb, csupán három vonallal övezett hengeres vonalú, talpán vaskos vonalas díszítés. Feltehetően ezek is a XIX.század első évtizedében készülhettek, amit alátámaszt az, hogy 1817-ben már összeírtak itt két arannyal futtatott rézből készített poharat.

1861-ben adományozták a csúzai gyülekezet két ezüst poharát. A két jelzett bécsi ötvösmunka már a historizmus terméke, a neorokokó megjelenését mutatja.A díszes kelyhek a Drávaszögben egyedülállók.

A hercegszőlősi egyház klenódiumai között találjuk a legtöbb kelyhet, szám szerint négyet őriznek. A két egyforma fedeles ezüst kehely a századforduló historizálását mutatja. Korongos talpukon domborított asszimetrikus fülkagylós díszítésű, a gömb alakú nódusszal ellátott szár harmonikusan köti össze a kuppával, amelyet alul kosárszerűen kidomborodó cseppdíszítés övez. Fedelén a talp kagylódíszes sávja, és akantuszlevélsor jelenik meg. A kuppa palástján vésett tölgykoszorúban az ajándékozó neve és ideje - 1895. A hercegszőlősi egyház harmadik kelyhén a talpat díszíti lándzsalevélsor és gyöngysor, mig a negyedik teljesen dísztelen. Mindkettő hasonlóan a századfoduló táján készülhetett.

A vörösmarti egyház csaknem teljesen egyforma kehelypárja minden díszítés nélküli vaskos edény. Ebben a gyülekezetben őriznek két fából esztergált kehely formájú poharat, amelyet szükségkehelynek használtak 1942-ben.

A drávaszögi gyülekezetek közül három klenódiumai szenvedték el a háború pusztításait. A bellyei templomot a szerbek felgyújtották, felszerelési tárgyai eltűntek. Pedig itt az 1885-ös összeírás 2 darab aranyozott poharat említ, egyiken a BELLEI REF EKKLÉSIAÉ 1817 felirattal, ami azt mutatja, hogy beilleszkedett az előbb leírtak sorába.

A kői parókia ugyancsak célpontja volt a szerb megszállóknak, akik feldúlták és a klenódiumokat elvitték. Csak annyit tudunk, hogy 1855-ben két pohara volt.

A kopácsi parókia hasonló sorsra jutott, betörtek és kirabolták. Csak sajnálhatjuk, hogy két évszámos kelyhe közül, amelyet 1885-ben leltárba vettek - egyikük a gyülekezet 1773-as évszámú ezüst pohara, az egyetlen XVIII. századi ezüst edény volt a Drávaszögben. A másik 18O9-es évszámmal ellátott, jelenleg eltüntnek tekinthető.

A drávaszögi gyülekezetek úrasztali poharainak áttekintéséből kitűnik, hogy az korábbi évszázadokhoz hasonlóan a XIX-XX. század fordulójának békés időszaka, gazdasági gyarapodása, amely megnyilvánul a falvak építkezésében, ismételten nem járt együtt itt a gyülekezetek adományokban megnyilvánuló ragaszkodásával, amint ezt másutt megfigyelhetjük, hiszen csupán Hercegszőlősön ajándékozott ezüst poharat Suba Erzsébet.

Jegyzetek

Lábadi Károly: Istennek hajlékai a Drávaszögben. Bp. 1994. 41. 56. 66. 79. Csúzáról, Sepséről, Karancsról, Laskóról - 2. Uő. uo. 96. Kopácsról, Bellyéről 1O1. - 3. Uő. uo. 94. - 4. Feltehetően ez az említett arannyal futtatott pohár Uő. uo. 95. - 5. Lábadi Károly im. 67. - 6. Feltehetően ez a pohár, amelyet Karakas Miklós adományozott. Uő. uo. 85. - 7. Uő. uo. 79. - 8. Uő. uo. 41. - 9. Az 1885-ös összeírásban még nem szerepelt egyik pohár sem, ami azt igazolja, hogy a datálatlanok is később kerültek a gyülekezetbe. Lábadi Károly im. 5O. - 1O. Vörösmartról 1885-ben két ezüstözött cin poharat említenek. Lábadi Károly im. 34. - 11. Lábadi Károly im. 1O1. - 12. Uő. uo. 59. - 13. Uő. uo. 94. ennek a pohárnak érdekes a története, amely szerint győri halvevő bárkások ajándékozták az eklézsiának. - 14. Lábadi Károly im. 96.

Vissza a lap tetejére

Vitéz Küllős Imre:

Úrasztali ónedények a Drávaszögben

A reformáció úrvacsorája során a kelyhet is a gyülekezeti tagok kezébe adta. Ez a liturgiai változás nemcsak a borospohár méretét növelte meg, hanem újabb edényformák bevezetését is megkívánta, ugyanis szükségessé vált a kehely vagy kehelypár ismételt utántöltése is. Igy jelentek meg az úrasztali boroskancsók a korábban használt kisméretű ámpolnák helyett. Nagyobb lélekszámú gyülekezet esetén további edényekre is szükség volt a bor szállítására, tárolására és a kannák ismételt újratöltéséhez. A kiosztásra kerülő kenyér tömege is nagyobb méretű tálat kíván, mint a miseáldozatnál használt patena mérete.Ezek a követelmények és a gyülekezetek szűkös anyagi helyzete miatt olcsóbb anyagú edények honosodtak meg a protestáns úrvacsorai használatban. Ezek közé tartozott az ón is, amit akkoriban a szegények ezüstjének neveztek. Mivel az ón használata azóta megszűnt, a történelmi Magyarország ónkincs-gyüjteményét jórészt a protestáns gyülekezetek klenódiumai alkotják.

Mindezek tudatában vizsgáltuk meg a Drávaszög református gyülekezeteinek úrasztali felszerelési tárgyait. A XIX. századi összeírások szerint a 1O gyülekezetben összesen 58 db ónedényt tartottak nyilván, amelyek a következő megoszlást mutatták: Ónkanna és kancsó 25 db, óntál 21 db, ónkehely és pohár 8 db, keresztelőedény 4 db.

A tárgyak jelentős részén feltüntették az ajándékozás illetve a készítés időpontját. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy az évszámos tárgyak túlnyomó részét a XVIII. század első harmadában szerezték be és csak két tárgy készítési ideje esik a XVIII. század második harmadára. Az évszám nélküli tárgyak - formai jegyeik alapján - hasonló képet mutatnak. Ezek között található azonban néhány jelzett tárgy is, amelyek - éppen a jelzés alakja és felirata folytán - későbbi készítési időt mutatnak. 177O-ben Mária Terézia elrendelte, hogy a Habsburg birodalom területén a forgalomba kerülő ónedényeket egészségügyi szempontból minőségjelzéssel kell ellátni. A drávaszögi jelzett edényeken már ilyen minőségjelek vannak, igy azok feltétlenül a XVIII. század harmadik harmadában, vagy még később készültek.

Úrasztali ónedények a Drávaszögben

Az ónöntő mesterek termékei utáni kereslet a XIX. század közepére már gyakorlatilag megszűnt, egyebek között az olcsó kéménycserép termékek elterjedése folytán. A protestáns gyülekezetek azonban megőrizték az ónból készült felszerelési tárgyaikat, ső esetenként hasonlókkal gyarapították azokat. Ezt mutatja pl. a vörösmarti egyházközségben talált adat: 1862-ben két (ezüstözött) cinpoharat és egy tányért vettek a konfirmándusok által összegyűjtött pénzből. A szerb-horvát háború után a századok óta megőrzött ónedények száma sajnálatosan megcsappant. 1998 őszén már csak 24 ónedényt találtunk. Ezek között legalább két tányér nem szerepelt a XIX. századi összeírásokban. A megmaradt anyagból a továbbiakban egy-egy jellegzetes tárgyat mutatunk be.

Úrasztali boroskanna - bortöltő kanna. Több példány maradt meg, azok közül most a hercegszőlősi kannát ismertetjük. Felirata szerint 1748-ban készült. Űrtartalma 4 icce, ami kb. 3,5 liternek felel meg. Három gömbön áll, fedeles és füles, ujjtámasza, illetve billentője szintén gömb alakú. Teste hengeres, talpa domború, széles peremmel. Fedele dísztelen, hármas tagolású. Kiöntőcsőre közepén karéjosan tagolt, a fedél felhajló hegyű formája igazodik hozzá. Füle dísztelen, alja elhajlik a kannatesttől. A kannatest három esztergált sávmintával díszített. A csőre alatt pálmaágak között felirat: BEKE ISTVÁN PREDIKÁTORSÁGÁBAN PÁPA ISTVÁN KÖLTSÉGÉVEL TSINÁLTATTA A HERCEGSZŐLŐSI R. SZ. EKKLÉSIA SZÁMÁRA ANNO 1748.

Ónkehely. A várdaróci kehely klasszicista vonásokat mutat. Széles kuppáját négy "flechelt" sáv díszíti, nodusza elegáns vonalú, kehely formát idéz. Talpa széles, domború lemez körgyűrű díszítésekkel. Jelzetlen, de készítési ideje a XIX. század elejére tehető, az 1817-es összeírás már említi.

Kenyérosztó tányér. A laskói kenyérosztó tányér a Drávaszög legrégebbi ónedénye a megmaradottak közül. Valaha szép volt, ma már egy szakszerűtlen javítás nyomai csúfítják. Egyszerű lapos öblű, karimáján koncentrikus körökkel díszített peremes tányér. Karimáján felirat: ECCLEAE LASKO 1711. Kora alapján barokk stílusú edény lenne, de ezt a formát már a gótika is használta. Mérete, formája megfelel a református gyülekezetek igényeinek, nagy mennyiségű kenyérdarab elhelyezésére alkalmas.

Keresztelőkészlet. Keresztelőedényből és tálból áll. A keresztelőedény többnyire kis kancsó formájú, a tál pedig viszonylag mély, ovális alakú. Az elmúlt századok során ritkán találkoztunk komplett keresztelőkészlettel, mert a zsinatok előírásai tág határokat engedtek meg az edényfajták használata tekintetében. A sepsei keresztelőkészlet egy ritkán előforduló szép korai példája a keresztelőkészlet névvel jelzett kancsó-tál összeállításának. Stílusa kiforrott klasszicista. A tál ovális, peremes szélű, peremén vésett, stilizált növényi mintákkal díszített. A kancsó elegáns vonalú magas edény. Eredetileg akár kávéskanna is lehetett volna. Fedélgombbal ellátott fedeles, ivelt kiöntőcsörrel, kecsesen hajlított magasra nyúló vékony füllel. A kanna nyakrésze szűkülő, vállán körben stilizált növényi mintasorral. Szélesedő szájrészén és a fedél alsó szélén hasonló mintasor található. Talpa domború, koncentrikus körökkel díszített. Ma már kicsit gyűrött, de igy is elmondhatjuk, hogy a XIX. század elejének egyik legszebb formájú edényegyüttesét látjuk. Feltételezhetően ez az edényegyüttes itt másodlagos felhasználású, mert valójában háztartási használatra készült.

Összefoglalásként leírhatjuk, hogy a Drávaszög nehéz évei után a megmaradt ónkincs állapota mutatja a legszebb képet, még akkor is, ha tudjuk, hogy Bellye, Kő és Kopács gyülekezeteinek minden edényét elrabolták.

Jegyzetek

A Drávaszög református gyülekezetei: Vörösmart, Csúza, Hercegszőlős, Sepse, Kő, Karancs, Laskó, Várdaróc, Kopács, Bellye. - 2. Ezt az előírást a korábbi városi és céhelőírások is tartalmazták, azonban a gyakorlat nem volt egységes a birodalom egy részeiben. A császárnő rendelete előírta, hogy minden étkezési célt szolgáló edényen fel kell tüntetni az ón származási helyét, finomságát, az edény készítőjének nevét és a készítés helyét. A minőségjegyet évszámmal is ellátták, azonban ez nem a készítés éve volt, hanem többnyire az ónöntő mesterré avatásának dátuma. Dagmar Stara: Markenzeichen auf Zinn. Praha 1978. 13. - 3. Lábadi Károly: Istennek hajlékai a Drávaszögben. Bp. 1994. 34. - 4. Lábadi Károly im. 85. - 5. Lábadi Károly im. 85. "... a keresztelőedénynek fehér mázú cseréptál és egy kis kő pohár szolgált".

Vissza a lap tetejére

A Horvátországi Református Keresztyén Egyház helyzete

(Elhangzott a Magyar Református Egyház Tanácskozó Zsinatának Presbiteri Bizottsága ülésén Kolozsvárott, 1999. Június 5-én. Meghívást kaptak a tanácskozásra Varga György lelkipásztor és Sója Lajos – gondnok, Hercegszöllősről. Mindketten, mint az Intéző Bizottság megbízott és felelős tagjai képviselték egyházunkat a kétnapos megbeszélésen.)

A Horvátország területén elhelyezkedő református gyülekezetek közvetlenül a reformáció kezdete után keletkeztek. A vesztes mohácsi csata után Sztárai Mihály itt hírdeti Isten igéjét mindenkinek a saját anyanyelvén és így próbál vígasztalást és reményt ültetni a nép szívébe. A híres reformátor munkálkodása nyomán sorra alakulnak meg a református gyülekezetek. A nép örömmel fogadta az evangéliumot és bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy átvészelje a nehéz időszakot. A kor nagy tudású, egyes egyháztörténészek szerint az akkori Európában is méltán elismert Szegedi Kis István is ezen a tájon munkálkodott és mindent megtett a református tanítás elterjedéséért. Fontos események színhelye is volt e táj. A református egyháztörténetből ismert a "Hercegszőllősi Zsinat".

Hercegszőllősön 1576. augusztus havának 16. és 17. napján jöttek össze a református prédikátorok, hogy a zsinatukon megalkossák a fontos törvényeket A templom falai között fogalmazták meg azokat a törvényeket, amelyeket az egyháztörténet és a művelődéstörténet Hercegszőllősi Kánonokként tart számon. Az esemény bizonyára nemcsak e vidék számára volt fontos, hanem a későbbiek folyamán kihatással volt a távolabbi reformátuság számára is. A nép a törökdúlást túlélte, habár földrajzi fekvése miatt többször átélte. A török számára felvonuló út volt ez a vidék. A török hadtestek itt keltek át a Dráván és vonultak Buda, vagy éppen Bécs irányába. Az ilyen felvonulások alkalmával bizony nem kímélték a népet. Az embereknek már abban a korban is gyakran kellett menekülniük a biztonságot nyújtó mocsarak és lápok mások számára kiismerhetetlen szigeteire. Így vészelték át és élték túl a veszélyes helyzetet. A későbbiek folyamán is szolgáltak itt jeles lelkipásztorok. Az 1848-as szabadságharcban részt vevő Ács Gedeon, aki Kossuth Lajos tábori lelkipásztora volt, innen származik és úgy vonzotta e táj, hogy a száműzetésből visszatért, és lett Csúzán lelkipásztor. E század híres rendszeres teológusa, Sebestyén Jenő is innen származik. Dogmatikájában nagy pontossággal írja le a református egyház tanítását. A nagy tudású lelkipásztorok, ha hiányoztak is a gyülekezetek éléről, ez nem volt tragédia, mert voltak nagyhitű hívei a református népnek. Kopácsról származik és ott élt Borkó Julianna, akinek az énekei megtalálhatóak a Magyarországi Református Énekeskönyvben is (411. és 454.).

A református gyülekezetek szervezetileg az Alsó Dunamelléki Református Egyházkerülethez tartoztak. A későbbiek folyamán a Dunamelléki Egyházkerület részei. A magyar nép számára oly gyászos és szomorú trianoni szerződést követően az itt lévő reformátusok a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz tartoztak, majd rövid időn belül Jugoszlávia lett az ország neve. Az új országban alakult meg a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház. A református gyülekezetek Trianon előtt is a reformáció végvárai voltak. Az ország peremén helyezkedtek el, távol a központtól. A gyülekezetekben, habár számos jeles prédikátor tevékenykedett, bizonyára voltak kevésbé jeles szolgái is a gyülekezeteknek. A távol eső vidékekre nem mentek szívesen a lelkipásztorok sem szolgálatot vállalni, vagy a kevésbé képzettek vállalták el a szolgálatot. Az anyaország leszakadásával távol kerültek a magyar néptől és így a reformátusságtól is. Jugoszláviai területen a Horvát Köztársaság területén bontakozott ki a reformáció, mély gyökereket azonban nem eresztett, habár Sztárai Mihály számos horvát református gyülekezetet is alapított. A református horvát gyülekezetek az ellenreformáció hatására eltűntek, egyedül Tordinci maradt meg horvát református gyülekezetnek (vajon meddig?). A többi magyar református gyülekezet fennmaradt. A Jugoszláv államban is folytak az egyházi szolgálatok a reformátusok között. Az Egyház püspöke, Ágoston Sándor püspök úr vezetésével munkálkodott. A második világháború időszaka alatt a drávaszögi és a bácskai reformátusok a Magyarországi Református Egyház részei lettek, majd a háborút követően is azok maradtak. Persze az e tájon oly gyakori bosszúállás se maradhatott el. Az új politikai hatalom számára a vallás nem kívánatos fogalomnak számított. A hercegszőllősi Faragó Ferenc lelkipásztort számos más magyarral együtt a partizánok kivégezték. A sírját ma sem lehet pontosan tudni, hogy hol található, csupán az idős emberek emlékei alapján vannak némi ismereteink róla. A lelkipásztor halálát említeni sem volt szabad évtizedeken keresztül. A tragikus halálával kapcsolatban egyetlen írás jelent meg, az is csak az elmúlt hónapokban. A háborúk azonban gyakoriak ezen a vidéken, így került sor a 1991-ben kezdődő háborúra is. A nagy szerbiára vonatkozó álmok a szerb népet elvakították. Vakon engedelmeskedtek vezetőiknek és nagy szörnyűségeket követtek el ismét. Árpádkori települések református magyar, de horvát lakosainak is menekülni kellett az ellenség elől. Kórógy, Szentlászló és Tordinci így vált néptelenné és a rablás, rombolás színhelyévé. Kórógyon tragikus körülmények között halt meg ’91 szeptemberében a gyülekezet gondnoka. A háborúnak még számos más áldozata volt. Valójában mindenki áldozata volt e véres összecsapásnak. A Drávaszögben élő lakosság egy része nem menekült el. Vállalta a szenvedést, nélkülözést, és az állandó rettegést. A lelkipásztorok közül is többen maradtak a néppel és a nehéz körülmények ellenére végezték a szolgálatot. A nép egy része pedig elmenekült, biztonságot keresett. A biztonságot nem a mocsarak szigetein találták meg, hanem Magyarországon, Németországban és még számos más országba menekültek ez alkalommal.

A lelkipásztorok is több országba kerültek. A szerbek által megszállt, un. Krajinai Köztársaságban szolgáltak azok a lelkipásztorok akik otthon maradtak. A Horvát Köztársaság területén pedig azok, akik Horvátországban maradtak. A menekültek látogatásával pedig a Magyarországra menekülő lelkipásztorok foglalkoztak, de még Jugoszláviai területén is szolgált itteni lelkipásztor. A háború kialakulása, egy új ország létrejötte magával hozta egy új Református Egyház megalakulását is. Rétfalun 1993. január 31-én megalakult a Horvátországi Református Keresztyén Egyház. E zsinat határozatai a mai napig is kétesek és ez rengeteg gyanúra ad okot. Mivel a Zsinaton nem voltam jelen, hiteles beszámolót sem tudok elmondani ezzel kapcsolatban. A Horvátországi Református Keresztyén Egyház 1999. november 6-ig nem tartott Zsinatot. Tehát 6 éven keresztül, a zsinati Tanács is csupán egyszer lett összehívva. Az említett idősszakban több vitatható döntés született, amely később felkorbácsolta a hangulatot és semmiképpen sem a békét szolgálta.

A tavaly novemberi Laskói Zsinatra való készülés ilyen feszült hangulatban telt el. A laskói dörömbön került sor a zsinatra, ahol egykor Sztárai zsoltárai zengtek - és most az itt élő megmaradt reformátusság jött össze annyi év után. A feszültségek persze előjöttek, a lelkek mélyében ott lapuló indulatok feltörtek. Az egyházi alkotmánytervezet nem lett elfogadva, mivel idő sem volt rá, és kiderült, hogy egyes gyülekezetek képviselői nem is foglalkoztak vele. A következő javaslat hangott el: "az Egyházalkotmány módosítását, megtárgyalását és elfogadását halasszuk el 1999. május végére. Addig pedig egy héttagú intéző bizottság vezesse az Egyház ügyeit, melynek tagjai: Lángh Endre tiszteletbeli püspök, Sója Lajos, Dezső László, Gajnok Illés, Kettős János és Varga György, valamint egy horvát küldött, akit a horvát ill. cseh gyülekezetek választanak. Ez idő alatt kell, hogy három lelkészi és három világi személy áttanulmányozza az I. Zsinaton elfogadott Egyházalkotmányt és tegye meg észrevételeit. Ezt a Zsinat elfogadta." /Zsinati Jegyzőkönyv /. A megválasztott Intéző Bizottság 1998. november 26-án jött össze először. A gyűlésen minden tag jelen volt. Az Intéző Bizottság a munkáját nagy reményekkel kezdte el. A cél mindenekelőtt az egyházban jelenlévő gondok megoldása volt. A főbb célok közé tartozott: - az egyházi vezetőség munkájának megvizsgálása az elmúlt évekre vonatkozólag, - a gyülekezetek helyzetének felmérése, - presbiteri és gondnoki értekezletek összehívása, - az új Alkotmány elkészítése, - a Zsinat összehívása, - a tisztújítás megtartása törvényes keretek között, - ökumenikus kapcsolatok kiépítése, de semmiképpen nem feladva református hittünk alapelveit, - lelki kapcsolat kiépítése az anyaországgal és más magyar református közösségekkel. Az Intéző Bizottság feladata nem volt könnyű, mivel a háború nem csak a templomokat és parochiákat rombolta le, hanem az emberi lelkekben is mély nyomot hagyott. Az Egyházon belül anarchia és káosz uralkodott el. A Református Egyháztól elfordulnak az emberek és térnek át más vallási felekezetekhez (nazarénus, pünkösdista, r. katholikus). A gyülekezetek látogatásakor szembesültem a jelenlévő gondokkal és a nehéz helyzettel. A horvátországi magyarság számarányát tekintve kicsiny, egy szláv tengerben él egy újonnan alakult államban. A magyarság helyzete ebből kifolyólag nehezebb, hiszen jobban ki van téve az asszimiláció veszélyének. Az Egyházunknak nemcsak az igehirdetés a feladata, hanem a nép életében jelen lévő egyéb gondok megoldása is. A probléma pedig a magyarság megmaradásának kérdése. Az Egyház Isten Igéjét hirdetve nem maradhat tétlen és közömbös a gondokkal szemben. Maga Jézus Krisztus sem csak tanítást mondott a nép számára, hanem ha kellett, segített a rászorulókon. Országunkban jelen pillanatban a Református Egyház az a szervezet ahova a legtöbb magyar nemzetiségű ember tartozik. A magyarság megmaradásáért az egyházunknak is tennie kell valamit. A munkánkat persze amennyire lehetséges volt, megpróbálták megnehezíteni. Több személy illetéktelenül megkísérelte a munkánkat károsan befolyásolni. Hamis vádakkal nacionalistának, sőt irredentának neveznek bennünket. A körmönfont kísérletek munkánk megakadályozására azonban eredménytelenek voltak. Továbbra is dolgozunk és a Horvát Állam részéről számunkra biztosított jogainkkal szeretnénk élni (pl. magyar nvelv használata, kétnyelvű pecsétek használata, anyanyelven vezetni az anyakönyveket). Az Egyházban Krisztust tesszük az első helyre és mindannyian néki szeretnénk szolgálni. Az Egyházunkban nemcsak gondok és problémák vannak jelen, hanem örömök is. Az örömeink közé tartoznak mindenképpen, hogy nem vagyunk magunkra hagyatva, hiszen számos alkalommal megtapasztaltuk református testvéreink segítségét. - A szentlászlói templom a Magyarok Világszövetsége segítségével lett újjáépítve nagyrészben és az erdélyiek adományozták a faanyagot a tetőszerkezethez. - A Lelkészegyesület elnöke, dr. Tóth Albert segítségével megszületett az új Alkotmány tervezete. - Számos látogatás és találkozás erősítette meg hitünket és adott számunkra erőt a további munkához. - A Magyar Református Egyház vezetőitől is számos esetben kaptunk erkölcsi támogatást. Az örömeink közé tartoznak a megrendezett gondnoki és presbiteri találkozók. A országhatár közelsége lehetővé teszi számunkra, hogy részt vegyünk az anyaországban megrendezett csendesnapokon, konferenciákon. Az ilyen alkalmak erősítik a lelki kapcsolatot is egymással. Presbitereink már részt vettek ilyen alkalmakon, sőt, asszonytestvéreink is meglátogatták a Mohácson rendezett Baranya megyei csendesnapot. A jövőben is tervezzük, hogy ezeket az alkalmakat látogatjuk presbitereinkkel és nőtestvéreinkkel egyetemben. Az Intéző Bizottság, hogy minél jobban bevonja a gondnokokat és presbitereket az Egyház eseményeibe, gyakran rendezett összejöveteleket. Az ilyen összejövetelek tartalma leginkább a jelenlévő gondok és problémák megoldásának a keresése volt. A presbiterek azonban így nagyon jól megismerkedhettek a református egyház tanításának a lényegéről. A jövőben mindenképpen mélyebb lelki tartalommal szeretnénk megrendezni az ilyen alkalmakat. A gyülekezetekben presbiterképzés nem folyik. Remélem azonban, hogy sok olyan presbitertestvérünk lesz a jövőben, akit érdekelni fog a Szentírás tanítása is. A lelkipásztorok kicsiny száma miatt több presbitert szándékozunk bevonni egyházunk vezetésébe. Remélem tervünk sikeres lesz és megtermi a maga gyümölcsét gazdagon. Egyházunk életében fontos esemény lesz a Kopácsi Zsinat, június 12-én. Remélem, hogy Veresmarti Illés püspök, a Hercegszöllősi Zsinat (1575) elnökének szavaival lehet majd e zsinatot is befejezni: ,,... véget kellene immáron vetni minden haszontalan vitatkozásoknak."

Vissza a lap tetejére

A csúzai Keresztyén Ifjúsági Egyesület története

Csúza a Drávaszögben helyezkedik el. A Drávaszög a Duna és a Dráva összefolyásának a vidéke, a régi Baranya vármegyének Trianonban Jugoszláviához került része. A Drávaszög kicsiny terület, amelyet még baranyai háromszögnek is neveznek /Duna-Dráva- Magyarország /. A kicsiny terület azonban gazdag történelmi múlttal rendelkezik. A magyar reformáció kezdetében fontos szerepet játszott ez a vidék. A mohácsi vészt kővetően a vidéken gyorsan terjedt a reformáció. A Drávaszögben munkálkodott a híres reformátor Sztárai Mihály, a nagy tudásáról ismert Szegedi Kis István és itt volt megtartva 1576 augusztusában a hercegszőllősi zsinat.

A csúzai nép is ebben a korszakban ismerkedhetett meg a reformáció tanításával. A falvak egymás után fogadták el a reformáció tanítását és a nép a későbbiek folyamán is ragaszkodott a református valláshoz. A lakossága szinte teljes egészében magyar. A lakosság száma 1910-ben 1262 lakos volt, ebből 1247¹magyar. A lakosság azonban rohamosan fogyott, 1991-ben már 792 lakosa van, ebből 664 a magyar. A református vallásúak száma

1817-ben 875,

1886-ban 875²

1937-ben 492³

1988-ban 220

A református vallásúak létszáma is rohamosan csőkenőben van.

A csúzai egyházközség szervezetileg 1704-ig külön püspökséghez tartozott, majd két esperes igazgatása alatt beolvad 1715-ben a Dunamelléki Egyházkerületbe. Alsó-Baranya a nyolcadik egyházmegyéje a kerületnek. Az Alsó Baranyai Egyházmegyéhez tartozik a csúzai református egyházközség. A terület azonban a trianoni szerződést követően a Szerb – Horvát – Szlovén királysághoz illetve Jugoszláviához kerül. Az új országban megalakul a "Jugoszláviai Református Egyház" és ennek a Nyugati Egyházmegyéjéhez tartozik a csúzai gyülekezet. A Dunamelléki Egyházkerület része 1942-1945 között. A vizsgált időszak legnagyobb részt azt az időszakot öleli fel, amikor Jugoszláviához tartozott a gyülekezet.

Az egyház élete az új országban nem volt problémamentes. A vallástanítás nem volt mindenhol engedélyezve, egyes iskolákban pedig csupán az állam nyelvén / szerb / volt engedélyezve. Az istentiszteletek és a bibliaórák megtartása nem ütközött akadályokba. Az egyesületek megszervezése szintén bizonyos helyeken problémákba ütközött. A laskói egyházközségben a jegyző tilalma folytán fel kellett függeszteni a Keresztyén Ifjúsági Egyesület megalakulását⁴. A későbbiek folyamán igaz meglehetett alakítani, de akkor már senki nem jött el.

A Keresztyén Ifjúsági Egyesület jelenléte Jugoszláviában

A Keresztyén Ifjúsági Egyesület országos központja Belgrádban volt, az igazgatója pedig P. H. Sitters úr aki hatalmas lendülettel dolgozott. A KIE védnöke pedig őfelsége Péter trónörökös volt. Az egyesület munkálkodása nagyon tág volt. A következő munka ágai voltak: nyilvános előadások, Biblia-órák, szociális nevelés, vetített képes természettudományi előadások, nyilvános könyvtár, könyvkiadás, énekkar, hangversenyek, tea-délutánok, mozgófényképek, rádiószoba, fényképezőkamra, sakk-kör, sport-klub, serdülő alosztály 12-18 évesekből.

A KIE tagja lehetett mindenki, aki a 18. életévét betöltötte. Minden tagnak ki kellett tölteni egy jelentkező ívet. Az új tagot két régi tagnak kell ajánlani. A fölvétel 3 hónapi próba- időre történt és később lehetett állandósítani. A helyi csoport, ha legalább 12 tagból állt, akkor beléphetett az országos központba.

A jugoszláviai KIE a párizsi alapot fogadta el. A párizsi alap a következő. "A Keresztyén Ifjúsági Egyesületnek a célja az, hogy egy társaságba gyűjti az ifjakat, akik Jézus Krisztust Megváltójuknak és Istenüknek tekintik a Szentírás szerint; az Ő tanítványai akarnak lenni hitükben és életükben s együttesen akarnak munkálkodni Mesterük országának az ifjúság között való terjesztéséért⁵.

Az országos egyesületnek az 1938-as adatok szerint 40 helyi tag egyesülete volt. A taglétszám pedig 7000⁶ felül volt. A jugoszláviai református egyházban pedig 1930-ban 1069⁷ KIE tag volt számon tartva.

A csúzai KIE megalakulásának előzményei

A KIE megalakulásának előzményének tartom számon az egyesület megalakulását 1929-ben. Az egyesület hivatalos megalakulásakor belépési nyilatkozat nem készült, sem fogadalomtétel nem történt és jegyzőkönyvek sem készültek. Fontos azonban megemlíteni, mivel későbbiek folyamán kihatása lesz az újbóli egyesület megalakulására immár hivatalosan is.

Az egyesület megalakulásához kiváltó ok lehetett egy elmarasztaló írás a baranyai ifjúságról. Panaszlevél volt ez a baranyai fiatalokról, ahol duhajkodásról, fajtalankodásról, valóságos pogány kori szabad-szerelemről volt szó⁸. Az újságban megjelent írás nagyon súlyosan érintette Makai Sándor csúzai presbitert. A presbiter a megjelent írás miatt tiltakozik is. A tiltakozásban felhívja a figyelmet arra, hogy jó volna, ha foglalkozna valaki a fiatalokkal⁹. Makai Sándor a továbbiakban "Makai bácsi" 1929 november12-14 között Zomborban részt vesz a református napokon. A konferencián fogadalmat tesz, hogy foglalkozni fog a fiatalokkal. A fogadalmának eleget téve november 28-án Csúzán¹⁰ a buzgó presbiter összegyűjti a fiatalokat. Az ő kezdeményezésére alakul meg az egyesület Csúzán. Az első alkalommal csupán 14 személy jött össze egy magánháznál a lelkész elnöklete alatt. A tagok száma a későbbiek folyamán 28 személyre emelkedett. A munka szép lendülettel indult el. Makai bácsi nem sokat tudott az ifjúsági munka módszereiről, de imádsága összetartotta az ifjúságot. A környező falvak ifjúságát is igyekezett lelkesen összegyűjteni. Makai bácsi 62 évesen Jugoszlávia legöregebb KIE vezetője volt, de ettől függetlenül fiatalos szívvel és lelkesedéssel próbálta vezetni az ifjakat.

A megalakult egyesület nem volt hosszú életű. Talán a helység hiánya okozta, talán a lelkész idős kora. A lelkipásztor 1931-ben eltávozott a gyülekezetből és három éven keresztül a gyülekezeti szolgálatot a szomszédos egyházközség lelkipásztora Fábián Zoltán végezte. Az egyesület rövid működésének a hatása mindenesetre megmaradt, hiszen pár évvel később a fiatalok sokan lépnek be a hivatalosan is megalakuló KIE-be. A magvetés megtörtént.

A csúzai Keresztyén Ifjúsági Egyesület megalakulása

A Keresztyén Ifjúsági Egyesület második és immár hivatalos megalakulására 1934 november 2-án került sor. Az egyesület hivatalos neve "Keresztyén Ifjúsági Egyesület Suza", a bibliai neve pedig "Dávid-Mária és Mártha", a jelmondata pedig "Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze"(II. Tim. 2,3.). Az új lelkipásztor Berta Imre és hitvestársa vezetésével került sor a megalakulásra a lelkészi hivatalban és jelen voltak: a lelkész és hitvestársa, 13 lány és 14 fiú tehát összesen 27 személy. Az első összejövetel alkalmával sor került a KIE alapszabály ismertetésére. A helyi viszonyoknak megfelelően lett elkészítve a csúzai KIE alapszabálya. A megjelentek ezzel az egyesületet megalakultnak tekintik és magukat az egyesület tagjainak. A vezetőség megválasztására is sor került. A következő személyek lettek megválasztva a vezetőségbe:

A díszelnökség és egyben fegyelmi bíróság tagjai

Berta Imre lelkipásztor
ifj. Fodor Sándor
Zsili Dániel kántor
Makai Sándor presbiter
Kiss György községi h. elnök
Vakanyec Proto jegyző
elnök: Borkó Kálmán
h. elnök: Pápa Sándor és Pasza Ernő
pénztáros: Tóth László
titkár: Forizs Margit
h. titkár: Kiss Éva

A fontosabb tisztségeket említem meg csupán.

A későbbiek folyamán a belépési nyilatkozatot 41-en írták alá 23 fiú és 18 lány. a belépők között református és római katolikus vallásúak voltak. A továbbiakban még 5 taggal növekedet az egyesület létszáma.

A fogadalomtételre 1934 december 26-án került sor a református templomban. A fogadalomtételen 43 fiatal vett részt, 26 fiú és 18 lány. A fogadalomtétel alkalmával el kellet mondani a következő szöveget: "Én ... fogadom, hogy Jézus Krisztusnak hűséges és engedelmes követője óhajtok lenni. Hiszem, hogy lelki és testi nyomorúságomból csak Jézusom szabadíthat meg. Ezért Jézus tudományában növekedni igyekszem és naponként imádkozom. Tudom, hogy egyházam szolgái, presbiterei, nagyatyáink és atyáink szintén Jézus uralmának megszilárdításáért vitézkednek, ezért szolgálatukat én is szívvel-lélekkel mindenkor támogatom. Egyesületünknek munkáló, azaz szolgáló tagja óhajtok lenni, a bibliaórákon és egyéb összejöveteleken hűségesen részt veszek, tehát ennek a szent mozgalomnak én is öntudatos és áldozatkész jó vitéze kívánok lenni. Isten engem úgy segéljen!". A fiatalok közül Géci József a fogadalomtételt saját költeményével örökítette meg. A fiatalember nagyon szívesen írt több alkalommal verseket, színdarabot és a beszámolói is költőiesen vannak leírva. A fogadalomtétel alkalmával írt verse a következő:

Szól a harang

Azt hirdeti, zúgja hangja:
"Jertek, dicsérjük az Úrat!".
A fő utcán feltűnik most
egy víg kedvű ifjú sereg:
KIE fiúk, KIE lányok
mennek fel az Úr házába,
Krisztus Urunkról bizonyságot,
elő hitet ott ma tesznek.
Harmadszor is szól a harang,
elnémul most síró hangja,
de ott bent a szent egyházban
felcsendül az ének hangja.
KIE fiúk, KIE lányok
mind bent ülnek már a padban
ifjú szívük fel-fellobban,
szeretetnek lángja lobban,
égnek törő lelkeikben.
Imádságuk egybeolvad, úgy száll
fel a magasba dicsőséges Istenükhöz.
Jó Istenünk kérve-kérünk
hallgasd meg könyörgésünk
és fogadj el gyermekeidnek!
Szentlelkednek fuvallatja
lengje által szíveinket,
hogy hirdessük e világnak:
fel a Krisztus zászlajával!
Fel a zászlót, hadd lobogjon,
ifjú szívünk hőn dobogjon!
Aki látja, álljon mellénk
s legyen Krisztus katonája!
győzelmet akkor aratunk,
ha egy szívvel, egy lélekkel
ezt a zászlót lobogtatva
vágunk neki az életnek!
Hadd tudja meg ez a világ,

hogy a keresztyén ifjúság

Krisztust szolgálja mindvégig,
utolsó leheletéig.
kis falunkra alkony borult.
Esti imára hív a harang,
KIE háznak ablakán át
kicseng vígan az énekhang.

A fogadalomtétel napján, este az Olvasókör helységében díszülés volt tartva. A díszülésre a fiatalok gazdag és változatos programmal készültek. A verset pedig itt szavalta el Géci József. Az összejövetelen 500 személy volt jelen.

A KIE-nek nem volt saját helyisége. Az egyesület kezdetben egy teremben jött össze, amelyet a Pápa család egy évig teljesen díjtalanul adott. A következő évben az egyesület ugyanebben a helyiségben jön össze. A bibliakör termét 1936-tól kezdve használják. A KIE saját helyiséget 1938-ban kap használatra, a tanítói lakást kapják meg és a bibliakörrel közösen használják.

Az egyesület nagy számú fiatallal alakul meg. Az előzmények bizonyára befolyással voltak erre, hozzájárulhatott az is az eredményes megalakuláshoz, hogy ebben az időszakban a szomszédos egyházközségekben már létezett KIE Az új lelkipásztor személyisége és munkája is kedvezően befolyásolta az egyesület megalakulását és a további eredményes munkáját. Az egyházközség lelkipásztorának munkájáról az egyházmegye esperese1935-ben a jelentésében a következőket írja: "A csúzai állását Berta Imre az ősszel foglalta el. nagy és örvendetes megmozdulás járt nyomában... Évtizedek óta úrvacsorával nem élők járulnak a szent asztalhoz. A hétköznapi istentiszteleteken 60-80 a jelenlévő felnőttek száma, akinek többsége férfi"¹¹. A csúza KIE nagyon aktív volt és így több elismerésben is részesült. A református KIE elnöke Lévai Dezső is elismerőleg szól a tevékenységükről egy látogatása alkalmával: " Mintaszerű rendben vezette a titkárnő a naplót és szavalt. Többen felolvastak. Minden napló, nyilvántartás megvan és eleven lüktető élet van. A KIE díszelnöke Fodor Sándor jogvégzett gazdálkodó, minden jóban segít..."¹².

A KIE tevékenysége

Az egyesület tevékenysége sokoldalú volt. A KIE tevékenysége azonban főleg három területen fedezhető fel: a hitélet területén, a művelődés területén és az erkölcsi élet területén.

a.)A rendszeres hetenkénti összejövetelek alkalmával rövid biblikus igehirdetések hangoztak el. Az igehirdetéseket leggyakrabban a lelkipásztor tartotta meg. Az igehirdetések biblikusak és szemléletesek voltak a fiatalok számára. Az egyik összejövetel alkalmával hangzott el a következő igehirdetés a Máté evangéliuma 14. részének a12-39 versei alapján: " Nagypéntek előtti napon Jézus együtt vacsorázott tanítványaival. Mindnyájan nagyon szomorúak voltak. Jézust bántotta, hogy tanítványai közül egy elárulta, ki is jelentette, annak az embernek jobb lett volna nem születnie. Mi lehetünk-e Jézus árulói? Nem tetézik-e a mi cselekedeteink is Jézus szenvedéseit? Leonardo de Vinci amikor a világhírű képét Az utolsó vacsorát festette, megfelelő Jézus arcot egy fiatal szelíd tekintetű emberről mintázta. Pár évvel később a Júdás arc megfestéséhez keresett modellt. Egy züllött, rongyos alakban végre megtalálta. A mester megkérdezte, hogy mi történt vele, amiért ennyire elzüllött. Sírva mesélte a tévelygését s azt, hogy pár évvel ezelőtt őróla mintázta a művész Krisztus arcát. Bennetek ma még a krisztus arca ragyog, de ha a Szentlelket elhallgatatni akarjátok, akkor Júdássá váltok s eláruljátok Őt. A szenvedés hetének tanítása maradjon meg szívetekben örökre."

Az összejöveteleken nemcsak a lelkipásztor olvasott fel a Szentírásból, hanem a fiatalok is és rövid magyarázatot fűztek hozzá. Külön előadások voltak tartva a Biblia keletkezéséről. Az énektanulás is nagyon fontos része volt az összejöveteleknek. Az énektanuláshoz Hallaluját, a Hozsanát használták, de szívesen énekelték a zsoltárokat és a dicséreteket is. A találkozók imádsággal zárultak és a fiatalok imádságai hangoztak el. A találkozások és a konferenciák is olyan alkalmak voltak, ahol a Szentírás üzenetével ismerkedhetek meg a fiatalok. A kirándulások jelentősebb eseménynek számítottak az egyesület életében. A kirándulások alkalmával fiatalok játszottak, nótáztak, énekeltek, imádkoztak és barátkoztak egymással. Az egyesült életéből a kettő legjelentősebb kirándulásról teszek említést. Az egyik ilyen kirádulás a szomszédos faluban Vörösmarton volt megszervezve. A vörösmarti Duna partján a mogyorósi vadászlaknál került sor a kirándulásra, ahol jelen voltak a vörösmarti, csúzai és sepsei K.I.E. tagok. A kiránduláson 100-nál több személy vett részt. A mogyorósi kiránduláshoz egy kedves élmény is fűződik. A fiatalok a Duna partján megpillantottak egy magyarországi hajót úszni a vizen, gyorsan kerestek piros, fehér és zöld színű ruhákat és kezükbe tartva a partról integetve elénekelték a magyar Himnuszt. A következő jelentős kirándulás szintén az egyik közeli faluban lett megrendezve, Sepsén. A Bikus forrásnál került sor hat község fiataljainak a találkozójára. A következő falu K.I.E. tagjai vettek részt ezen a kiránduláson: Karancs, Kő, Sepse, Hercegszőllős, Vörösmart és Csúza. A kiránduláson közel ezren voltak fiatalok és idősek vegyesen.

Az egyesület életében fontos szerepe volt az adakozásnak is. A fiatalok több alkalommal jelentősebb pénzösszeget adományoztak. Pénzt gyűjtöttek a feketicsi árvaház számára, jelentősebb összeget adományoztak a harang megvásárlására, gyűjtöttek saját épület megvásárlására. A legjelentősebb adomány gyűjtése azonban a központi K.I.E. ház számára történt. Nagyobb összeget gyűjtöttek össze és így az adományt személyesen vihették el Belgrádba, hat KIE tag vitte el az adományt. Az adomány átadásakor találkozhattak Olga hercegnővel. A pénzösszeget Tóth Kálmán adta át.

b.) Az egyesület a művelődés területén munkálkodott leginkább. Az egyesület alkalmain irodalmi estek voltak rendezve. Az irodalmi estek alkalmaival megismerkedhetek a magyar költészet legjelentősebb költőivel. Szavalásokkal készültek az ilyen irodalmi estekre. A szavalások alkalmával megismerkedhetek Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Tompa Mihály legjelentősebb verseivel. Az ifjak megismerkedhetek az aktuális eseményekkel is, hiszen különböző folyóiratokból szoktak felolvasni. A leggyakrabban olvasott folyóiratok a Kiáltó Szó, Híd, Magvető és az Ifjú Erdély voltak. A művelődést nagyon komolyan vették, arról tesz tanúságot az is, hogy a kezdeti években a német nyelv tanulásával is próbálkoztak. A német nyelv tanulása a lelkipásztor hitvestársa vezetésével folyt.

A jelentősebb egyházi ünnepekre külön műsorral készültek a fiatalok. Az elkészített műsorok nagyon sokszínűek voltak. Az előadás tartalma általában egy rövid színdarab volt, rövid humoros történetek eljátszása, versek szavalása és éneklés. Az ilyen alkalmak általában sok embert vonzottak. A helység életében az ilyen műsorok megszervezése jelentős eseménynek számított. Az egyesület tagjai a következő műsort adták elő 1935. október 31-én a reformáció ünnepe alkalmából:

Az egyesület tagjai külön előadásokat is tartottak az összejövetelek alkalmával. A különféle előadások szintén a fiatalok ismeretét bővítették. A panamai, szuezi csatornáról, Buynan János életéről hangzott el előadás.

A fiatalok azonban nem csupán elméleti dolgokkal ismerkedtek meg, hanem az élet gyakorlati részével is foglalkoztak. A lányok megismerkedhetek és megtanulhatták a kézimunka rejtelmeit. A kézimunka tanulásakor megtanultak varrni, kötni és horgolni. A fiúk sem voltak tétlenek, ők viszont a gyümölcsfák oltását és szemzését tanulták meg. A gyakorlati ismeretek bővítését szolgálta a közeli cukorgyár meglátogatása is.

c.) Az egyesület tevékenységének ez a része a legnehezebben felmérhető. A jelek azonban arra mutatnak, hogy az egyesület tevékenysége kihatással volt a fiatalok életére. A lelkipásztor igehirdetésének tartalma erkölcsi felhívásokat is tartalmazott. Az igehirdetések a fiatalok figyelmét a becsületes életre, a tiszta életvitelre, a keresztyén értékek megbecsülésére hívta fel. Az egyik ilyen igehirdetés, 1935 január 6. Máté ev. 6,10 verse alapján a következő képen hangzott el: " Fillérből lesz a korona! Parából a dinár, 1000 dinár. kis dolgokból lesznek a nagy dolgok. a KIE-ben is, ha lámpánk nincs rendben, nincs petróleum, nagy dolgok is veszendőbe mennek. Fegyelem nélkül nincs egyesületi élet. a felsőbb akaratnak uralkodnia kell. falunknak ez a harmadik hibája: 1. időpocsékolás, 2. pontatlanság 3. most, fegyelmezetlenség. katonaság fegyelem nélkül nem állhat. ezért viszik az ifjút katonának, hogy fegyelmezet legyen. A világháborúban azok a seregek omlottak össze, ahol erőtlenebb volt a fegyelem: orosz. A német a fegyelem mintaképe. Hindenburg: 60-60 km. Ez a fegyelem. Valaki a fegyelemre gyönyörű példát mondott: Jézus. Legyen meg a te akaratod! Mi a KIE-ben az Atya akaratának legyünk a végrehajtói. Tekintsünk példánkra, Krisztusra, legyünk fegyelmezettek!". Fegyelmi eljárásokról az egyesület életében nem tudunk, dorgálások azonban előfordultak. A fiúk péntek éjszaki dáridózása tisztázásra szorult, a jegyző bizonyára bevádolta a fiatalokat. A még élő KIE tagok visszaemlékezése alapján az egyesület munkája nagyon jó hatással volt a fiatalokra, különösen a fiúk erkölcsi életére.

A KIE tevékenységének összegzése

Az egyesület létrejötte és munkálkodása legnagyobbrészt a lelkipásztor és a feleségének a kezdeményezése. az egyesület díszelnökei közül Makai bácsi gyakran részt vett az összejöveteleken. A többi díszelnök közül még ifj. Fodor Sándor vett részt tevékenyen az egyesület életében. Az egyesület tevékenységét bizonyára ő gazdagabbá tette. A gyümölcsfák oltása, szemzése és a cukorgyár meglátogatása bizonyára Fodor Sándor kezdeményezése. A KIE elnöke különösebben nem befolyásolta az egyesület életét. Az elnök szerepe inkább az összejövetelek feltételeit biztosította. Az elnök irányításával gyűjtötték össze ősszel a fát a tüzeléshez és más hasonló dolgokat szervezet meg. Az egyesület vezetősége közül mindenestre meg kell említeni még a titkár személyét a pontos jegyzőkönyvvezetés miatt. A jegyzőkönyvet több éven keresztül Forizs Margit vezette nagy szorgalommal és pontossággal.

A KIE összejövetelek alkalmával a fiatalok jól érezték magukat. Az egyesület a helyi közélet irányításában tevékenyen részt vett. Az ünnepek alkalmával küllőn műsorszámokat adtak elő. Az előadásokkal a helység társadalmi életét formálták és az egyhangúságot megtörve egy kis vidámságot, szórakozást vittek be a nép életébe. Az egyesület ápolta a vallásos érzületet is a nép lelki világába, hiszen a műsorok felépítése vallásos tartalmú volt. A helységben KIE-én kívül még létezett a Polgári Olvasókör, Bibliakör és a Katolikus Legény Egyesület.

A második világháború kitörése, a szekularizáció, a szocializmus és az ateista szellemiség eljövetele hozzájárult az egyesület megszűnéséhez. A második világháború befejezése után megszűnt az egyesület létezni. A lelkipásztor próbálkozott, hogy ismét megszervezze az egyesületet. A próbálkozásai azonban sikertelenek voltak.

Az egyesület tevékenységének hatása

A sok igei alkalom, a tevékeny egyesületi munka arra utal, hogy a gyülekezet életében minden rendben folyik és minden nagyon jó. A lelkipásztor igehirdetéseiben azonban sötét prófétai látomások jelenek meg a gyülekezet jövőjével kapcsolatban. A prófétai igehirdetés arról árulkodik, hogy a gyülekezet életében nincs minden rendben. A lelkipásztor egyik alkalommal Ezékiel könyve 36. része alapján a következő prófétai igehirdetést mondja el: " A prófétai látomások között ez a legmegrázóbb. A látomás nem álom, hanem a lelki szemeink előtt kirajzolódott, megelevenedett kép. A felolvasott részben a próféta, irtózatos holttetemekkel borított völgyben jár, hallja az Úr szavát, amely azt mondja, a te hitetlen néped holttetemei ezek, s néked úgy kell prófétálni, hogy a csontok életre keljenek.

A ref. egyház nagy tudósai azt állítják, hogy a baranyai nép 50 év múlva, éppen ilyen holt tetemekkel borított hely lesz. Az elárvult eklézsiák mind a temető felé mutatnak. De a próféta azt mondja, prófétálj és a holtak életre kelnek. Ti gyermekek KIE tagok, ha hisztek, akkor Baranya nem lesz holttetem, bízatok, higgyetek az Úr Jézus Krisztusban, s ha így lesz újra éled, megerősödik a jövő."

Az esperesi jelentés szintén a jövőről szintén sötét képet fest "ha az utolsó órában észre nem tér a népünk, Baranya-Szlavónia csak szórvány misszió lesz"¹³.

Ravasz László püspök úr a látogatása alkalmával szintén hasonlókat ír: "A gyülekezetekben látszik is mindenütt a nagy múlt emléke. de a népszaporaság megtört, a gyülekezetek elnéptelenedtek, a teremtő erő kiveszettnek látszik s csak a nagy múlt hideg ragyogása fénylik át az enyészet párázatán."¹⁴.

Az 50 évvel ezelőtti prófétai igehirdetések és jövendölések sajnos legnagyobbrészt beteljesedtek. A református gyülekezetek mindenütt megfogyatkoztak. Rövidesen egyes magyar helységekben csupán a temető sírkövei fogják hirdetni, hogy itt egykor magyarok éltek. A születések kicsiny száma, második világháború, a nagy számú kivándorlás, az asszimiláció, a legutóbbi háború következtében a nép megfogyatkozott. A legszomorúbb, hogy sok helyütt a nép meg is tört, nem lehet Vörösmarty költeményét idézni "Megfogyva bár, de törve nem". A magyar népnek megfogyva és megtörve ezen a tájon van-e egyáltalán jövője? Emberileg nézve nincsen, de annál nagyobb jövője van a megmaradásra az Isteni csoda által.

Felhasznált irodalom:

KIE Jegyzőkönyv 1934-39.
1. Lábadi Károly. Magyarok és szomszédaik a Drávaszögben
2. Kiss Géza: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. század civilizáció váltása idején

Újságok

3. Magvető 1937. május-június (esperesi jelentés)
4. Magvető 1929. november (esperesi jelentés)
5. Magvető 1927. április
6. Magvető 1938. április
7. Magvető 1930. november
8. Magvető 1929. október
9. Magvető 1929. november
10. Magvető 1930. február
11. Magvető 1935. október-november (esperesi jelentés)
12. Magvető 1937. május-június
13. Magvető 1936. október (esperesi jelentés)
14. Magvető 1943. december (püspöki jelentés)

Vissza a lap tetejére

A bujdosó hazatérése

"(...) ma a tenger partjára mentem járkálni (...) hazámról ábrándoztam s mikor a honvágy könnyel tölti szemeimet, én nem tudok hangosan jajgatni mint Odysseus. De mielőtt visszatértem, eszembe jutott "a tenger partján, Oceanus mellett" könyörgő bujdosó Balassa, s utána én is elmondtam énekének e sorait:

Ezekkel a szavakkal bízta naplójára Bostonban hazája utáni vágyakozását a hontalan Ács Gedeon. Egyre jobban hiányzik neki az otthon, a család, testvérei, régi barátai. Időközben a 48-as emigráns-társak szétszóródtak, magányossága még inkább erősíti honvágyát. Kilenc idegenben töltött év után így ír erről:

"Itt ülök asztalomnál firkálva, s néha letévén a tollat, elgondolkozom a múltakról, s eszembe jutnak testvéreim, rokonaim, otthoni barátaim. Vajon gondolkoznak-e ők is rólam? Tán isznak is értem egy pohár bort, mit én is innám értök, csak lenne kivel, s lenne borom! Így is azonban, bor nélkül is áldást kívánok rájuk s boromra. S áldást barátaimra is a távolban. A legközelebbi magyar barát New Yorkban van, a másik Mexicóban, a harmadik Londonban, a többi még távolabb! Körülem egy sincs! Áldást óhajtok magamra is, hogy ez legyen az utolsó Sylvester estvéje, melyet egyedül ülök!"

Ez a kívánsága azonban nem teljesült. Még két szilvesztert kellett idegenben töltenie. Csak 1861. február 23-án szállt hajóra New Yorkban, s London érintésével Hamburgon és Drezdán át május 22-én ért Pozsonyba, majd Pestre.

Végre ismét hazájában volt, de sehol a föld hátán nem érezte magát annyira idegennek, mint hazatérése első napjaiban Pesten. A testvéreivel, rokonaival való találkozásnak örült, jólesett őket viszontlátni, érezni szeretetüket. De Baranyában újabb csalódás várt rá.

"(...) elmentem Laskóra, s ámbár egy részről jól esett a nép irántam mutatott példátlan szeretete és ragaszkodása, valóságos kínt szenvedtem, midőn legszívesb unszolásaikra kénytelen valék határozottan kimondani, hogy én papjok többé nem lehetek, miután superint. consistorium kimondta, hogy én elestem minden jogomtól, miután honomból kiköltöztem."

Úgy érzi, "az év végén sokkal inkább bujdosó valék, mint bármikor a külföldön".

Néhány nappal hazatérése után, amikor Pestet elhagyva hajón öccséhez, Zsigmondhoz utazott Foktőre, két csúzai emberrel találkozott, akik "oly formát említettek, mintha most már tudnák, ki lesz a papjok. S csak az baj, hogy a laskóiak engem nem engednek hozzájuk mennem".

Februárban aztán újra jelentkeztek a csúzaiak. "Íme, csakugyan a néptől kapom, mit tán inkább várhattam volna paptársaimtól, hogy megemlékezik rólam, s ezt éppen azon a napon tudatja velem, melyen egy év előtt hazaindultam. Azonban még meg nem választottak."

Március 25-én ezt írta naplójába: "Midőn estve hazajöttünk, itt vártak rám a csúzai egyház küldöttei, átadták az esperes levelét, melyben tudósít, miképp márc. 23-án az ő s Vágó L. ügyelete alatt tartott papválasztás alkalmával én "szembetűnő általános többséget, 164 szavazatott kaptam". Nincs egyéb hátra, mint, hogy az egyház a jövő 23-án tartandó egyházmegyei gyűléshez folyamodjék megerősítés végett."

A csúzai egyház egyik kéziratos könyvében az egyházmegyei gyűlések határozatai között a 72. oldalon a következő megjegyzés olvasható:

"(...) 1862dik év Ápril 23 és következő napjain tartatott egyh. megyei gyűlésen megerősíttetett új lelkész, Ács Gideon, a következő lapon kezdi bejegyezni az egyh. megyei gyűlések végzéseit."

S a következő oldalon valóban ott találjuk:

"Az 1862-dik évi Ápril 23-án s következő napjain az alsó baranya-bácsi e. megye közgyűlésén, mely Piroson tartatott, gróf Ráday László segédgondok s Boldizsár Imre főesperes urak elnöklete alatt, jelen voltak (...)", majd a 77. oldalon a folytatás:

Örömmel karolja ezen e. megye kebeléhez visszatért gyermekét, örömmel erősíti meg őt a csúzai rendes papságban."

Április 29-én aztán megérkezett Csúzára, az üres, nagy paplakba, ahol még minden "nedves a meszeléstől és a pallómosástól". Új hívei szeretettel fogadták, "az elöljárók egy kis vacsorát is készítettek, melyre behívták a tanítót i.".

Ezzel lezárult életének legellentmondásosabb időszaka. Ez a viharos szűk másfél évtized volt lelkesítően szép, izgalmas, és volt nyomorúságos, tele bizonytalansággal, nélkülözéssel és megaláztatásokkal.

Ács Gedeon 43 éves volt, amikor Csúzára került, s itt élt 1887. november 12-ig, 68 éves korában bekövetkezett haláláig.

Baranyai Júlia ezt írja róla: "Hátralevő éveiben olyan csend veszi körül, hogy keveset tudunk élete utolsó eseményeiről. Mint afféle bölcs öregember, nyilván könyveinek, kertjének, virágainak, kedves állatainak társaságába menekült nagy magányában."

Pedig életének ez a 25 éve nyugalmas volt ugyan, de nem eseménytelen. Nem egy magányos, megfáradt, megkeseredett ember talált itt menedéket, hanem egy közösségért munkálkodni akaró szellem. Az illúziókkal, nagy álmokkal leszámolt, de gazdag élettapasztalata, bölcsessége, kivételes műveltsége, szociális érzékenysége alkalmassá tették rá, hogy megtalálja azt a területet, ahol leginkább használhat kis közösségeknek, s rajta keresztül népének és hazájának. Ez a terület a művelődés fejlesztése volt.

Ács Gedeon és a csúzai iskola

Faluja iskolájának életét szinte az első naptól kezdve megkülönböztetett figyelemmel kísérte, és különös gondossággal segítette. Az 1864-ben leégett iskolaépület helyére pl. még ugyanabban az évben korszerű, a pedagógiai követelményeknek jobban megfelelő, új iskola épült.

"Iskolánk megégvén f. é. Május 26-án a Gráner József izraelita kereskedő házából kitört tűzben, mely 8 házat és több melléképületet megemésztett, határoztatott, hogy új emeletes épületet építsünk téglából s cserépre, melyben a két tantermen fölül legyen egy szoba községi könyvtár számára is" ­ olvashatjuk a csúzai református egyház presbiteri jegyzőkönyvében, melyet Ács Gedeon vezetett. A jegyzőkönyvnek ebben az egyetlen mondatában két dologra is érdemes felfigyelnünk. Az egyik: szoba a községi könyvtár számára. Látható, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a községi könyvtár szerepének, a felnőttek leghatékonyabb művelődési formáját látva benne. A másik: a lakás – mely elegendő legyen állandó tanító számára is. Abban az időben még akadémikus rektorok tanítottak Csúzán is. Az iskolai oktatás korszerűsítésének a föltétele azonban állandó tanító alkalmazása volt. "Az academicus rektorok ellen több egyház panaszt emel, különösen nemtanítás, hanyagság, engedetlenség, negédesség, stb. miatt, és állandó tanítókat kívánnak" ­ olvashatjuk az 1864-ben Újszivacon megtartott egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvében. Gond volt az is, hogy gyakran váltották egymást, néha még év közben is elhagyták az iskolát. Ez történt 1864-ben is. Szabó Bálint tanító az egyházzal támadt vitás ügyei miatt december 18-án elhagyta a falut "a nélkül, hogy bizonyítványt kért volna". Erre 19-én: "A lelkész megkezdte a tanítást az új iskolában, folytatni szándékozik Gergely napig amennyire ideje és egészsége engedi."

Közben azonban új megbízható tanítóról kellett gondoskodnia. 1865. február 1-jén "határoztatott, hogy e hó első pár hete alatt a tanítói díjlevél beküldessék, a debreceni főiskolába, s a főoskolai igazgató tanár kéretessék föl, hogy, ha különben az ifjú jelleme ellen nincs kifogás, küldené ki hozzánk Boldizsár Lajos urat; mert a presbyterium őt mint szelíd magaviseletű ifjút ismeri, s reményli, hogy édes atyja ki szintén viselt tanítói hivatalt, (...) gondot fog tartani magaviseletére és őt jó tanáccsal segítendi."

Március 13-án megérkezett Boldizsár Lajos, s a lelkésztől átvette a tanítást.

1867. április 22-én "tanácskozott a presbyterium arról is, vajjon nem lenne e jobb állandó tanítót tartatnunk, mint akadémikusokat. Azonban jónak látta a presbyterium a nagy fontosságú kérdésben megkérdezni az egész gyülekezetet".

"Ápril 28-dikán a lelkész a presbyterium megbízásából megkérdezte a templomban a gyülekezet férfiait: akarják-e, hogy ezután is akadémikus tanítókat tartsunk, vagy állandósítani kívánják-e a csúzai tanítói állomást? A gyülekezet nagy többsége állandó tanítót kívánt. Ellenkező értelemben senki sem szólt, sem szavazott."

A következő év Gergely napján lejárt Boldizsár Lajos hivatala. A határozat, hogy Csúza is állandó tanítót szeretne, megvolt. Az iskolához ugyan még nem építettek melléképületet, melyre az állandó tanítónak szüksége lehetett, különösen, ha családos emberről volna szó, mégis "állandó tanítóságra sokan ajánlkoztak, u.m. Máté, Dömse (...) Mielőtt a lelkész az ajánlkozók neveit elszámlálhatta volna, ifj. Pápa Sándor presbyter engedelmet kért, hogy szólhasson. Ő azt hiszi, az egész presbyterium, sőt a népnek is igen nagy többsége Tóth Ambrus urat óhajtaná, ki már itt tanítóskodott".

A presbiterek nagy része jónak tartotta a javaslatot, ellene senki nem szólt, ezért "a lelkész ajánlotta, hogy megkérdezi levélben Tóth Ambrus urat, ki jelenleg Hiricsi segédpap, hajlandó-e elvállalni a csúzai állandó tanítóságot, ha arra meg fog választatni".

És Tóth Ambrus elvállalta. S 1868 júniusának végén megérkezett Csúzára az első állandó tanító, aki 15 esztendeig, haláláig oktatta, nevelte a csúzai gyermekeket.

De Ács Gedeon ezután sem szűnt meg törődni az iskola ügyeivel. 1873-ban melléképületet emelnek, 79-ben hambár és kukoricagóré épül a tanítói lak mellé, 82-ben pedig pinceház.

A nevelés és oktatás korszerűsítése érdekében gyakran tárgyalt a község elöljáróival is. 1875. december 9-én pl. a tanítóval és a községi bíróval egy közös megbeszélésen "az iskolai gyümölcskertet illetőleg tanácskozás után a következőkben állapodtak meg:

Pénztárnokká Ádám Sándor választatott. Fő gondviselővé U. Pápa Sándor, al-gondviselővé Varga Mihály. Oltás, nyesés, tisztogatás alkalmával a tanító úr jelen leend tanítványaival."

S hogy mennyire fontos volt számára a tanítás színvonala, jól látható egy 1872-es jegyzőkönyvből: "ami illeti a tanító úr templomba járását a lelkész figyelmébe ajánlotta a presbyteriumnak, hogy a tanítónak tanítói sok végzendője kedvéért kántori teendőit inkább kevesbíteni, mint szaporítani kell, s az, hogy ő mindennap kántorkodjék nem szükséges."

Nagy jelentőséget tulajdonított a tanító pedagógiai felkészültségének is, Tóth Ambrus halálakor nem a debreceni főiskolától kért új tanítót, hanem "helyettes tanító végett írt a n. kőrösi képezde igazgatójának".

Az egyházmegye tanügyi bizottságának elnöke

De nem csak a saját faluja iskolájával törődött, az oktatást és nevelést általában is nagyon fontosnak tartotta.

A Harasztiban 1868-ban tartott egyházmegyei közgyűlésben nt. Vinczy Ferenc főesperes úr jelenlétében a tanügyről a következőket mondja:

"Az iskolatanítói hivatalok több helyeken u.m. Csúzán, Sepsén, Kopácson, Kórógyon, M. Rétfaluban sat. új egyénekkel tőltettek be; ­ Torzsa másod-, Új Szivacz harmadik tanítóságot, Tordincza segédtanítóságot kívánnak felállítani, s az egyházmegye helybenhagyását illetőleg megerősítését tisztelettel kérik. Mindezek örvendetes jelei annak, hogy az iskolaügy egyházmegyénkben előrehalad, a mire ösztönül szolgálnak több körlelkészetekben a tanítói értekezletek."

Mivel egyre több helyen mutatkozott igény állandó tanító alkalmazására, mert a tapasztalatok azt igazolták, hogy az állandó tanítók "kitartóbb buzgalmat, folytonosabb előmenetelt mutatnak fel", szükség volt egy szabályzatra állandó tanítók megválasztásáról. Ezért a közgyűlés egy bizottságot nevezett ki "egy erre vonatkozó javaslati terv kidolgozására". A bizottság tagjai n.t. Ács Gedeon, Pap Károly és t. Krób Károly urak.

Ez a rendszabály 11 pontot tartalmaz. Ezekből idézek:

10. Az elválasztott egyén képességei és erkölcsi bizonyítványait az egyházi elnökségnek bemutatván, annak engedélyével hivatik meg."

Ács Gedeon körlelkészként is nagyon sokat tett a tanítás színvonalának emeléséért. Már 1864-ben részletes jelentést készített az iskolai bizottmányok a hozzá tartozó csúzai, vörösmarti, sepsei, kői és karancsi iskolákról, tanszerekkel való ellátottságukról, tanítókról és tanítói fizetésekről.

Az 1867-es egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvében a tanügyi bizottmány jelentésében olvashatjuk: "(...) a csúzai lelkész úr megjegyzi, hogy már pár év óta megszokta hívni rendesen a közvizsgákra a szomszéd tanítókat is; melyet igen hasznosnak tapasztalván, különösen az iskolalátogatások alakalmával, olyankor a helybeli tanító a körlelkész és szomszédtanítók jelenlétében oktatja a gyermekeket különböző tantárgyakban, azután barátságos értekezlet következik: ­ ennek azon hasznát tapasztalta, hogy az ügyesebb tanító ilyenkor gyakorlatilag tanítja kevésbé tapasztalt tiszttársait; mind egyik pedig hajlandóbb szelídebben fogadni a hibára vagy hiányra figyelmeztetést saját tanáraitól, mintha csak maga a körlelkész figyelmeztetné."

Amikor 1869-ben az egyházmegyei közgyűlésen a körlelkészség alól való felmentését kéri, a közgyűlés nem fogadja el. "Miután Ács Gedeon úrnak páratlan szorgalma és buzgalma a nevelés terén legszebb eredményt mutatatott föl; továbbra is felkéretik, hogy körlelkészi teendőit végezni szíveskedjék."

Az 1870-es közgyűlés pedig már a tanügyi bizottságba választja tek. Baráth József, n. t. Ács Gedeon, Dömötör Károly, Kozma Lajos lelkész és Hartmann János tanító urakat.

Bizonyára az sem volt véletlen, hogy Ács Gedeont a tanügyi bizottság elnökévé is megválasztották. Az oktatás kérdései iránt való nagy érdeklődése, hatalmas műveltsége, sokoldalú tájékozottsága, emberismerete alkalmassá tették erre a tisztségre. Elnöklete alatt a tanítói körök igen komoly szakmai tevékenységet fejtettek ki. Egy 1874-től 1881-ig vezetett kéziratos könyvben az alsó-baranya-hegyaljai helvét hitvallású tanítói kör hét értekezleti jegyzőkönyve és az alsó-baranyai és Dráván túli ref. tanítók két közgyűlésének jegyzőkönyve található. Az értekezletek és közgyűlések témái igen változatosak – tankönyvek és kézikönyvek bemutatása, elbírálása és elfogadása, a fogalmazástanítás kérdéseinek megvitatása, az új, méteres mértékrendszer bevezetése és a mértékegységek egy-egy példányának beszerzése minden iskola számára, a legújabb térképek megvételének szükségessége, a tantárgyak csoportosítása, az iskolai gyümölcskertek ügye, mulasztási naplók vezetése, lecke, órarend és tantervjavaslatok ("t.i., hogy minden egyes osztálynak mely tankönyvből mennyit tanítson") készítése, elfogadása stb.

Hogy mennyire fontosnak tartotta a közép- és felsőfokú oktatást is, kitűnik egy presbiteri jegyzőkönyvből. Török Pál superintendens iskolai gyámpénz tárgyában küldött körlevele és a csúzai egyház elöljáróságának válasza: "A presbyterium a fölsőbb tanintézetek fönntartását egyházunkra nézve életkérdésnek tekintvén határozta, hogy a (...) gyámpénzt, miként eddig pontosan fizette, úgy ezután is fizetni fogja a csúzai egyház."

Lelkészek és tanítók gyámintézete

Ács Gedeon embertársai iránti segítőkészségét és szociális érzékenységét matatja, hogy 1853-ban Amerikában barátaival egy magyar betegsegélyező egyletet hozott létre. Talán éppen ez irányú tapasztalatai miatt választotta be az 1863. évi egyházmegyei közgyűlésnek abba a bizottságába, amelynek a feladata "özvegy árvai pénztártervének elkészítése" volt. A bizottság tagjai Ács Gedeon mellett Ráday L., Baráth J., Pap Zs., Kelecsényi, Herceg Benő, Kármán József, Apostol János és Kohlenberger Ádám. Elkészítették az egyházmegye lelkész- és tanítói gyámintézet alapszabályait. A bizottság igen alapos munkát végzett, figyelme mindenre kiterjedt. Az alapszabályok 47 pontja minden fontos kérdést felölel és szabályoz. Érdemes idézni belőle:

"Az intézet neve az alsó baranya-bácsi h.h. egyházmegye lelkész- és tanítói személyzeti gyámintézete.

Az intézet célja: ezen egyházmegye kor s betegség által szolgálatra képtelenné lett, vagy deficientiába (kimaradt: "saját erkölcsi hibájok nélkül") esett lelkészeinek és tanítóinak, továbbá ezek özvegyei és árváinak számára évenkint készpénz segedelmet biztosítani; megjegyezvén, hogy ezen évenkinti segély nem könyöradomány, hanem az illetőknek jogos követelése leend.

c) A lelkészek és tanítók árvái 18 évük betöltéseig. A gyámpénz 18 éven alul is megszűnik, ha a leányok férjhez mennek, a fiúk állandó biztos életmódhoz jutnak; ellenben a nyomorék árvák a kitett határidőn túl is részesülendnek a segélyezésben, melynek meddigterjedését az e.m. közgyűlés határozandja meg."

A közgyűlés az alapszabályokat elfogadta és megválasztotta az intézet választmányát is, úgymint Gózon Zs. elnök, a választmány tagjai: Vágó L., Ács G., Hevessy K., Baráth J., Apostol J., Kohlenberger Á., és pénztárnok Kármán József.

1870-ben azonban jelentős változások történtek az egyházak és népiskolák viszonyában, így az addig jól működő egységes gyámintézet a továbbiakban nem volt megfelelő. Miután a "községi iskolák néptanítói fizetésüknek két perczent létnyugdíj intézet alapjául benhagyni köteleztetnek, méltányosnak látszék, hogy e tanítóurak kétszeresen ne terheltessenek, mikép a tanítói nyugdíjalap a lelkészitől elválasztassék, s azon tanító uraknak, kik iskolájukkal együtt a község felügyelete alá adattak, a nyugdíjintézetbe eddig befizetett illetékük kamatjaikkal együtt visszafizetessenek, fenhagyatván mindazonáltal a szabadság arra, hogy ezen nyugdíjintézetnek is tagjai lehessenek."

De hogy különválaszthassák a lelkészi és tanítói nyugdíjalapot, meg kellett változtatni az intézet alapszabályait. Egy bizottság javaslatot készít az alapszabályok módosítására, s azt az 1871-es egyházmegyei közgyűlésnek bemutatja. "Ezen tervjavaslat és módosított alapszabályok átvizsgálására bizottság küldetik ki, melynek tagjai Baráth József, Vághó László, Ács Gedeon, Hartmann János és Apostol János urak, az elkülönítés elvileg kimondtatván."

Ács Gedeon, az olvasóegylet szervezője

A gyermekek oktatatása mellett azonban a felnőtteknek is lehetőséget akart nyújtani a művelődésre. S az olvasás iránt igény is mutatkozott. Még egy hónapja sem volt Csúzán, amikor ezt jegyezte be naplójába: "Máj. 24. Egy szép özvegy menyecske, Szekeres Judit hazaküldte kimosott ingeimet. Olvasnivalót kért, de mit adjak? Látom itt nagy szükség lesz a nép közt olvasóegyletet állítani, hogy ne dorbézoljanak vasárnap a korcsmában. De magyar könyveimből kevés maradt meg, s e kevés sem a népnek való. Pénzem sincs, hogy drága magyar könyveket hozathassak."

Könyvtár ugyan már volt a faluban, s az 1964-ben épült iskolában könyvtárszoba is, de a további fejlődés érdekében olvasóegyletre is szükség volt. 1871-ben az egyház megvette "a templomföljárás elé épült ronda tolvajfészket, a korcsmaházat", azzal a távolabbi céllal, "hogy ezen ronda épületből könyvtárt és olvasdát szeretnénk alakítani".

De mivel szükség volt tanítói melléképületekre, a kocsmát elbontották, és a téglát ezek építésére használták föl. A könyvtár egyelőre maradt az iskolában.

Ács Gedeon az olvasóegyletet 1880-ban szervezte meg, de az alapszabályokat csak az 1882. január 31-i közgyűlésen fogadták el, a belügyminisztérium jóváhagyását pedig ugyanazon év március 3-án kapták meg.

Az alapszabályok szerint az egylet célja:

4. Az egyletnek rendes tagjává lehet minden feddhetetlen életű polgár rang és valláskülönbség nélkül."

Az alapszabályok utolsó előtti cikkelye az egylet esetleges feloszlását szabályozza, s az egylet vagyonáról rendelkezik, így: "(...) ily esetben a fennmaradó vagyon esetleg készpénz a csúzai reform. iskola javára fordítandó."

"Az aláírók: Sebestyén id. jegyző, Ács Gideon id. elnök, Dávid József, Kaszab Illés id. vál. tagok."

Ács Gedeon nevéhez fűződik a Dunántúli Közművelődési Egyesületbe való belépés is 1886-ban. "Elnök előterjeszti a ‘Dunántúli Közművelődési Egyesület’ felhívását, alapszabály tervezetét s felhívja a gyűlés tagjait, hogy a nemes czél előmozdítása szempontjából a reform. Egyház, mint erk. testület rendes tag legyen."

A presbitérium meghozza a belépési határozatot, s azonnal utasítja a gondnokot az évi tagdíj befizetésére. Ez a tagság a későbbiekben a könyvállomány jelentős gyarapodását eredményezte.

Ács Gedeon az olvasóegyletnek nemcsak alapítója és első elnöke volt, hanem önzetlen támogatója is. Amikor 1895-ben az olvasóegylet helyiségének fölépítését tervezik, az erről vezetett jegyzőkönyvben a következők olvashatók: "(...) az Olvasóegylet (...) anyagi megerősödését is az egyház egyik volt nagyérdemű lelkésze, néh. Nt. Ács Gedeon 300 frt értékű adományának köszöni."

Fejlesztette az iskolai és egyházközségi könyvállományt is. "Duci Máté a lelkész faizás földjét, melynek jövedelmét az egyházközségi s iskolai pénztáralap növelésére ajánlotta föl – kivette három évre 29 f 10 krért" (évente). 1885-ben említi a jegyzőkönyv azt a pénztárt, "melyet a lelkész egyházközségi s iskolai könyvtár alapra nagyobb részint sajátjából rakott össze".

Ennek az alapnak a kamatait a könyvtár alapítására, az oktatás fejlesztésére és a szegényebb sorsú gyermekek segítésére (tandíj, tankönyv) fordították. Az 1907-től vezetett pénztárkönyv szerint az Ács Gedeon alapítvány tőkéje 944 korona volt, melynek évi kamata 66,08 koronát tett ki. 1919-re még el van könyvelve a kamat, de 1920-ban nyoma vész az alapítványnak.

Ács Gedeon emlékezete

1887. november 13-án a csúzai egyház presbitériuma megilletődött szívvel vette tudomásul szeretett lelkésze halálát, s intézkedett a temetés felől:

"Kaszap Illés indítványozza, hogy a temetési szónoklatokat a paplakon a béllyei tisztelendő: Vinczy Gyula, a sírnál pedig emlékbeszédet Nt. Kulcsár Sándor hgszőllősi lelkész úr végezzen. (...)

A koporsó szállítására vonatkozólag pedig többek hozzászólása után végeztetett: a paróchia kapujáig az elhunytnak lelkészi kartársai, innét temető kapujáig 12 presbyter felváltva, s onnét a sírig ismét a lelkészurak fogják a vállaikon vinni."

Halálát őszinte szívvel gyászolták nemcsak hívei, hanem munkatársai, lelkésztársai is. Háromévvel később sírkövet állítottak neki, amiről 1890-ben így ír a jegyzőkönyv: "Folyó hó aug. 8-án tartott presb. gyűlésben

e) A sírkő megvételével megbízatik Jakab János gondnok, Kovács Sándor, esetleg Dávid József."

Majd hosszú lista következik 107 névvel. Ennyi csúzai hívő adakozott kedves papjának a sírkövére, az összeg pedig 24 frt 70 kr. Végül összegzésként: "Ehhez járul adomány Kozma László 30 frt."

Az összegyűlt pénz tehát 99 frt 90 kr. volt, a síremlék ára pedig 101 frt. 50 kr. Egy év múlva: "Lelkész jelenti, hogy néhai Ács Gedeon lelkész sírját, melyre díszes követ az egyházmegye és egyházközség közadakozása emelt, az olvasó egylet 20 frt. költséggel bekerítette, ezzel is kimutatván alapítója iránti háláját."

Aztán kissé háttérbe szorult az emlékezete, bár egészen nem felejtkezünk el róla soha. Berta Imre néhai csúzai lelkész gyerekkoromban még Ács Gedeon sírjánál tartotta a pünkösd másnapi istentiszteletet; a vörösmarti múzeumi gyűjteményben áhítattal néztük utazóládáját, melyet magyartanárunk, Júlia néni mutatott meg nekünk.

S mikor a csúzai Polgári Olvasóegylet alapításának centenáriumára készültünk, már megjelentek a Tanárnő, Baranyai Júlia Gyertyafény és Vízbevesző nyomokon című munkái, Lábadi Károly néprajzkutató írásai Ács naplójegyzeteiről, jómagam pedig a könyvtáralapítással kapcsolatos tevékenységéről jutottam adatokhoz. A jubileumi ünnepségre felújítottuk a sírkövet, a 92 év alatt megkopott szöveg újra jól olvasható:

"ÁCS GEDEON csúzai ref. lelkész emléke, aki mind hazájában, mind bújdosásában, Istenét és népét, hazáját és nemzetét 40 évig hittel, szeretettel szolgálta. 1819-1887. Emelte a közkegyelet!"

Halálának 100. évfordulójáról közösen emlékezett meg a csúzai református gyülekezet a csúzai Jókai Mór és a laskói Petőfi Sándor kultúregyesülettel. Előadások hangzottak el az életéről és munkásságáról, s a Laskói Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény kiállításon mutatta be a róla összegyűjtött dokumentumokat, fényképeket és néhány megmaradt használati tárgyát.

Sírját a háború alatt is gondoztuk, s kegyeletes kezek a háború éveiben is vittek rá virágot halottak napján.

Emlékét szeretettel, hűséggel ápoljuk tovább. Megérdemli. Igazi közéleti ember volt. Odaadó munkájával, bölcsességével, emberségével megnyerte magának nemcsak faluja, de tágabb környezete tiszteletét és megbecsülését is. Élete példa, hogyan kell töretlen hittel, önzetlenül fáradozni egy közösségért, annak erkölcsi, szellemi, és anyagi fölemelkedéséért, hogyan kell az embernek minden tehetségét, szorgalmát népe gazdagítására, művelésére, értékeinek gyarapítására áldozni.

Források, jegyzetek

Á. G. n.
Mihelyt gyertyámat eloltom. Bostoni jegyzetek 1856–1863. Válogatta, az előszót írta és jegyzetekkel ellátta Bogáti Péter. Gondolat, Budapest
Az Alsó-baranyai és Dráván túli ref. tanítók közgyűlési jegyzőkönyvei, 1874–1881., kéziratos könyv
Baranyai Júlia
1976 Vízbe vesző nyomokon. Szabadka
Egyházmegyei gyűlések végzései 1832–1837ig és 1862n kezdve Superint Statutumok
Lábadi Károly
1992 Meg vagyok én búval rakva. JMMT–Forum, Újvidék
I. Presbyteri gyűlések jegyzőkönyve 1863-dik éven kezdve, kéziratos könyv
II. Presbyteri Gyűlések határozatai 1833–1861.
III. A hegyaljai h.h. tanítói kör értekezleti jegyzőkönyvei
IV. Az alsó baranya-bácsi ref. egyházmegye közgyűléseinek jegyzőkönyvei, 1867–1871., nyomtatásban
Püspöki s esperesi körlevelek, kéziratos könyv

Vissza a lap tetejére

Vissza a kezdőlapra