CÍMOLDAL

Névfejtő

A Közbirtokossági Hírvivő mindeddig páratlan kezdeményezés a magyar sajtó palettáján, hiszen ilyen nevű és ilyen jellegű kiadvány még nem látott napvilágot. Közbirtokossági tagoknak még soha nem volt saját lapjuk, annak ellenére, hogy meglehetősen régi és számottevő társadalmi rétegről van szó. Számottevő nem csak létszámában, hanem közösségformáló, megtartó és összetartó erejében is.

Mindenekelőtt a közbirtokossági tagokért született ez a lap – róluk, hozzájuk szól, és mindazokhoz, akiket érdekel a közbirtokosságok sorsa, foglalkoznak a múltjával, jelenével, s akik bíznak a jövőjében. Egyszerre kíván segíteni, tájékoztatni és hasznos olvasmányt nyújtani.

Úttörő voltára utal a lap nevének másik összetevője is, ugyanis Erdély legelső magyar újságja az Erdélyi Magyar Hírvivő volt. 1790. április 3-án, Nagyszebenben jelent meg az első száma, akkor, amikor Bécsben két-három magyar nyelvű lap is működött, a magyar Szent Korona országában viszont egy sem.

A Hochmeister Márton alapította lap alig egy év leforgása alatt megszűnt. Mi biztosak vagyunk abban, hogy a most útjára induló Közbirtokossági Hírvivő sokkal hosszabb életű lesz.

Tamás Sándor

"Nekünk csupán csak fába van minden élő okunk"

– írták székely elődeink 1804-ben a Főkormányszéknek. Ez a magvas megállapítás kétszáz év távlatából is rendkívül időszerű, hiszen Székelyföld jövőjének egyik biztosítéka a magán erdőtulajdon megszilárdítása, az erdők szakszerű kezelése, ésszerű hasznosítása.

A közbirtokosság vagyona nem a korlátlan haszonszerzés forrása, hanem elsősorban a közbirtokossági tagok szükségleteit, gazdasági biztonságát fedező, apáinktól örökölt tulajdon, amelyet majd gyerekeinknek és unokáinknak kell felelősen átadnunk. A megalakulandó erdőbirtokosságok és legelőtársulatok nemcsak egyes kisközösségek megerősödését, hanem Székelyföld egészének gazdasági önállóságát biztosíthatják.

A székelyföldi közbirtokosságok sajátos gondjainak ismertetését, érdekeinek megjelenítését, azok képviseletét hivatott szolgálni a Közbirtokossági Hírvivő.

A székelyföldi erdőtulajdonosok lapja szem előtt tartja a vonatkozó jogszabályok ismertetését, azok alkalmazását, az erdők visszaszolgáltatásának ütemét. Minden közbirtokossági tag számára közérthető, hiteles híreket szolgáltat. Rendszeresen beszámol a közbirtokosságok tevékenységéről, ismerteti egy-egy közbirtokosság múltját, jelenét és a jövőt illető elképzeléseit.

A Közbirtokossági Hírvivő jellegénél fogva mindmáig egyedülálló Székelyföldön. Erre mindannyian büszkék vagyunk.

Többek között Szolga Gáborral, az oklándi közbirtokosság elnökével egyetértve valljuk, hogy "nagyon sok az akadály, de reményt nem veszítve dolgozunk a közös jövőnkért, és Önökkel egyetemben rendületlenül hiszünk a székely erdők megtartó erejében – közös jövőnkben, amely csak úgy születik meg, ha összefogunk. Isten segítsen meg minket."

ÁLLÁSPONT

Dr. Birtalan Ákos

Tulajdon és megmaradás

Annak ellenére, hogy a történelem általában nem kínál alkalmazható megoldásokat a jelen kihívásaira, mégis, a megtörtént események megismertetésén keresztül tanulságokat, kapaszkodókat jelent a mát és holnapot építőknek.

A kárpát-medencei magyarság történelmének olyan évszázadától búcsúzott, amelynek akár sebtében elkészített társadalmi és gazdasági mérlege nagyarányú emberi és anyagi veszteséget tartalmaz, mind az egyének és családok, mind pedig a közösség egészét illetően. Sajnos, nem képez ez alól kivételt Erdély, s ezen belül a Székelyföld sem. Ez utóbbi, mint régió, már 1918 előtt is a peremre szorulva, majd Románia elfeledett vidékeként vívta megmaradásának és fejlődésének időnként tömeges kivándorlással és hasonló méretű betelepülésekkel fűszerezett létharcát. Ma újra lehetőség és kihívás előtt áll.

Köztudott, hogy kedvezőtlen gazdasági környezetben is kitörési lehetőséget, közösségként való megmaradáshoz kapaszkodókat jelentett a közbirtokosság, amely az erdők és legelők közös tulajdonlása mellett, azok hasznosításában is meghatározó szerepet játszott. Manapság, miután az 1921-es földreform megnyirbálta a székelyföldi erdő- és legelő-közbirtokosságokat is, majd 1948-ban az államosítás hulláma fél évszázadra megfosztotta tulajdonuktól a székely gazdákat, nagyon lassan és ellentmondásokkal tarkítottan elkezdődött a közbirtokossági erdők és legelők tulajdonjogának visszaállítása itt, a Székelyföldön is. Remélhetően nem igényel újabb tíz évet a 2000. évi 1. számú, ún. Föld- és erdőtörvény alkalmazása. Egy azonban bizonyos, tételesen az, hogy a visszakapott erdővel és legelővel gazdálkodni kell, és minél hatékonyabban, eredményesebben.

Úgy kell megszervezni az új közbirtokosságok működését, hogy a vagyonvesztés, a tulajdon elidegenítése távolról elkerülje azokat, a kitermelhető faanyag hasznosítási folyamata – a kitermelés, feldolgozás (lehetőleg késztermékszintig), értékesítés – pedig minél nagyobb mértékben maradjon a közbirtokosság tulajdoni ellenőrzésén belül.

Természetesen, lesz egy bizonyos átmeneti időszak, amikor a ma még egyeduralmú Erdészeti Hivatallal (illetve annak megyei fiókjaival) együtt lehet és kell működni, mint szakosított szolgáltatásokat nyújtóval, de közben tudatosan és szakszerűen el kell kezdeni az önálló gazdálkodás megszervezését.

Ezt azonban nem lehet, de valójában nem is szabad minden egyes közbirtokosság szintjén külön tenni, hiszen az nem lesz jövedelmező, hanem olyan gazdaságos birtokméretű erdőgondnokságokat kell szervezni, az egyes közbirtokosságok tulajdonának és szabad akaratának tiszteletben tartásával, amely terület biztosíthatja a ma és holnap versenyképes piaci tevékenységet.

Nem szabad elkótyavetyélni a visszakapott vagyont, még akkor sem, ha a tulajdonos pillanatnyilag nehéz helyzetbe kerül, inkább össze kell fogni ahhoz, hogy újabb évszázadra és évezredre szóló megmaradásunk egyik lehetőségét, a közbirtokossági gazdálkodást, közösségi és egyéni érdekeinket egyeztetve megvalósítsuk.

KÉZDISZÉK

Kézdiszentléleken várják a tavaszt

Kovács Árpád az első pillanatban világosan tudtomra adja, hogy alaposan készült a négy nappal korábban egyeztetett beszélgetésre. A füzetében minden gondosan le van írva, amit tudni illik a kézdiszentléleki Fagus Közbirtokosságról. Mielőtt kérdezhetném, már beszél is, miközben a felesége diszkréten kávét és lélekmelegítőt csempész az asztalra.

A kézdiszentléleki közbirtokos- ság már 1998. március 13-án megalakult, amikor ideiglenes vezetőséget is választottak, s a Fagus elnevezés mellett döntöttek. A bírósági bejegyzéssel gondjaik adódtak, "felfüggesztették az ügyet", s több mint két évnek kellett eltelnie ahhoz, amíg hivatalos formát öltött a közbirtokosság. Időközben, 2000. február 17-én újabb közgyűlést tartottak: megszavazták az új alapszabályzatot, öttagú intéző- és háromtagú ellenőrző-bizottságot választottak. Figyelmet fordítottak arra, hogy a vezetőségnek olyan tagja is legyen, aki könyvelői ismeretekkel rendelkezik. Csak éppen területük nem volt még, amin gazdálkodni tudjanak.

A helybéli polgármesteri hivatal támogatóan állt az közbirtokosság ügye mellé, de a dolgok lassan haladtak előre. A megfelelő iratcsomókat csak novemberben sikerült letenni a megyei tulajdonmegállapító bizottság asztalára, amely november 23-án jóvá is hagyta a több mint 2000 hektár erdőre vonatkozó kérésüket, de aztán leesett az első hó, s a kimérésre már nem kerülhetett sor. Az 1267 hektárnyi mezőgazdasági terület (amiből 71 ha jó minőségű szántó) sorsa függőben maradt, reményeik szerint azonban azt is előbb-utóbb, pereskedés nélkül jóváhagyják, akárcsak az ezeréves országhatárnál (a Veresvíznél) húzódó, több mint százhektáros erdőrészre vonatkozó igényüket. Ingatlanjuk is volt, többek között az egykori állatorvosi rendelő épülete, amit most a polgármesteri hivataltól bérelnek székház gyanánt. A visszaszolgáltatása várat magára, így jelenleg kénytelenek fizetni azért, hogy a jogos tulajdonukat használhassák!

A közbirtokosságnak eredetileg 3610 ha területe volt, mostanra azonban 3357 ha maradt. A különbség onnan adódik, hogy több mint 155 ha esetében nem kerültek meg az örökösök, a többi pedig a különféle mérési technikák közti eltérés következtében egyszerűen eltűnt! "Eleinte én is arra gyanakodtam, hogy valamiféle csalás van kialakulóban az erdészeti hivatal részéről, de aztán meggyőződtem afelől, hogy tényleg a lánccal és a modern eszközökkel történt mérések közti eltérésből adódik a hiány" – teszi hozzá a közbirtokossági elnök.

A kézdiszentléleki közbirtokosságnak valamikor 709 tagja volt, akik összesen 5521 joggal rendelkeztek. Az örökösök számát mindmáig nem sikerült tisztázni, hiszen sok jogutód több örökhagyótól is örököl, s sok örökhagyónak számos örököse van. Az erre vonatkozó iratcsomókat hamarosan megkapják a polgármesteri hivataltól, s az intéző bizottság az alapján fogja összeállítani a közbirtokossági tagok névsorát, s állapítja meg, hogy kinek hány joga van. A régi időkben 65,3 árnyi terület (kerekítve 38 ár erdő és 27 ár mezőgazdasági terület) után járt egy jog, ami alapján egy nagyobb állatot (szarvasmarhát vagy lovat) vagy öt juhot lehetett kiengedni a közbirtokossági legelőre. Kovács Árpád bízik abban, hogy a következő közgyűlés ezt – a hagyományos – jogrendszert fogja megszavazni.

2000. október 21-én, kézdialmási tanácskozásuk alkalmával kilenc felső-háromszéki falu közbirtokosságai lerakták a Veresvíz nevű magán erdészeti hivatal alapjait, amelynek hivatalosítása most van folyamatban. Az alapító tagok között van a Fagus Közbirtokosság is. Kevés esély van arra, hogy ez az intézmény a közeljövőben megkezdje a működését, ezért a közbirtokosságoknak vagy erdőőrt kell alkalmazniuk, vagy az erdészeti hivatallal kell hat hónapra szóló (rövidebb időtartamra nem lehet) szerződést kötniük.

A kézdiszentlélekieket emellett sajátos gondok is foglalkoztatják: fel kellene újítani a székházukat, s szükség van berendezésre is. A pénzük kevés, hiszen nincs, ahonnan legyen, a tagok csak részben fizették eddig be az egy jogra megállapított 10 ezer lejt. Kovács Árpád sokat vár az Új Kézfogás Közalapítványtól is, bár megjegyzi: remélhetőleg nem "ismeretség" alapján fogják megítélni a támogatást. "A legigazságosabb az lenne, ha minden közbirtokosság egyformán részesülne a segítségben, a tulajdonában álló terület arányában" – mondja.

Bízik abban, hogy amint a hó eltakarodik, hozzákezdhetnek az erdők kiméréséhez, az erdészettől pedig megkapják az üzemterveket és a lebélyegzett fák nyilvántartását is. Aztán pedig kezdődhet a tervek megvalósítása. Szeretnék, ha a fát nem nyersanyagként, hanem kész termékként tudnák értékesíteni. Ezzel kapcsolatosan már tárgyaltak is a kézdivásárhelyi bútorgyártó üzem egyik társtulajdonosával, Tamás Olivérrel, reménykeltők a kilátások. Csak már szolgáltatnák vissza az erdőket – most ez a legsürgősebb!

Kocsis Károly

2001. január 5.

Fagus Közbirtokosság

Helység: Kézdiszentlélek, Kézdiszék (Kovászna megye)
Lakosság: 2800 fő (1614-ben 173 porta)
Közbirtokossági terület: összesen 3357 ha (eredetileg 3610), ebből 2000,81 hektár erdő.
Az örökhagyó közbirtokossági tagok száma: 709.
Igazgatótanács: Kovács Árpád elnök, Balogh Tibor alelnök, Marti Éva titkár, könyvelő, Molnár Ilonka pénztárnok, Baróthi István erdőgazda.
Felügyelő-bizottság: Kanabé András, Gergely Ilona, Molnár Árpád.

UVARHELYSZÉK

Amikor más megyében van az erdő

Kézdivásárhelyről indulva három hegyet kell megmászni ahhoz, hogy Homoródújfaluba eljusson az ember, így nem csoda, hogy Isten háta mögött képzeli magát, amikor odaér. Benedek Dénes, az ottani Várbükk Közbirtokosság elnöke azonban hevesen tiltakozik: nem, nem "eldugott" helyen fekszik az ő falujuk. Hogy is lehetne eldugva, amikor pár évtizeddel ezelőtt Oklánd járási székhely volt! Azt azonban elismeri, hogy az utak elhanyagolt állapota miatt, aki teheti, elkerüli ezt a vidéket.

A közbirtokossági elnökkel a homoródújfalusi unitárius parókián találkozunk. A közbirtokosság rövid történetét a helybéli unitárius lelkész, Ilkei Árpád írta meg (a törvényszéki bejegyzéskor kérték), így őt kérem meg, hogy pár mondat erejéig kalauzoljon vissza a múltba.

– Az itteni közbirtokosság pontos megalakulási idejéről nincsenek adataink, de 1876-ból fennmaradt egy úgynevezett Községi Pénztárnapló, amelybe a homoródújfalusi közbirtokosság pénztárosa, Benedek András vezette a különféle bevételeket és kiadásokat. Az azt megelőző évről pénztári maradványként átkönyvelt összeg 7 forint 25 krajcár volt. Innen tudjuk, hogy a közbirtokosságnak "bor és pálinka kotsmálási joga" is volt, amit haszonbérbe adott. Emellett állatai is voltak, hiszen az állatorvostól gyógyszert vásároltak a kezelésükre. A közbirtokosság területe a Csaló nevű részen, a Répásvölgy alján és a Málnatetőn feküdt, s rövid megjegyzés jelzi, hogy a Felső-Rákoshoz tartozó Feketetó-erdőrészt 1886. október 11-én vásárolták.

– Előkerült az 1926–1949 között vezetett jegyzőkönyv is – folytatja a tiszteletes –, amelyben a közbirtokosság megnevezés mellett már Legelőtársulat is szerepel, s a bevételi oldalon megjelennek a legeltetésből befolyt összegek. Tudjuk, hogy a közbirtokosság gyakran segítette a falusi iskolát, 1946-ban pedig a ma is álló kultúrotthon építéséhez biztosította a szükséges faanyagot. Jövedelme faeladásból, árverezésből, legeltetési díjakból és kirótt büntetésekből származott, javadalmazásban részesült vezetőségi tagok az elnök, a jegyző, a pénztáros és az erdőgazda voltak. A közbirtokosság 1962-ben szűnt meg és 2000. március 14-én alakult újjá.

Beszélgetésünk folyamán Benedek Dénes a jelen gondjait helyezi előtérbe, s ezek közül legégetőbb az erdővisszamérés késése, annak ellenére, hogy a Hargita megyei tulajdonmegállapító bizottság ehhez megadta a zöld utat. A Kovászna megyei hatóságoknál azonban lényegi előrehaladást nem tudott elérni. (A homoródújfalusi közbirtokosságnak 214 hektár erdeje – ebből 209 ha van visszaigényelve –, a felső-rákosi Feketetó nevű rész Kovászna megyéhez tartozik.)

– Sokat nem mondok, de legalább húsz alkalommal jártam az ügyben a baróti polgármesteri hivatalnál – panaszolja keserűen –, de jóformán még a kérések elbírálásánál sem tartanak. Annak ellenére, hogy 29 ár híján mind a 209 hektárt tökéletesen tudjuk igazolni, iratokkal. Az ottani erdészettel sem tudtunk zöldágra vergődni, igaz, annyit elértünk, hogy a szóban forgó erdőrészen leállították a fakitermelést. Ebből a szempontból nagyon becsületesek, miközben a Hargita megyei erdészet
– főleg lakossági igénylésre – egy-két terű fa kivágását azért még mindig engedélyezi a mi erdeinkből is.

A visszamérés tehát várat magára, pedig szép terveket dédelgetnek arra az időre, amikor minden négyzetméternyi erdő újra a tulajdonukban lesz. Az oklándi és a karácsonyfalvi közbirtokossággal közösen egy keretfűrészt szeretnének üzembe helyezni, ami szép jövedelemmel kecsegtet. A dolgot az nehezíti, hogy a homoródújfalusiak tulajdonképpeni erdeje többnyire Kovászna megyében van, a Hargita megyei rész inkább beerdősödött legelő, ahonnan nem lehet nagyobb mennyiségű fát kitermelni. Az oklándiaknak és a karácsonyfalviaknak nincs erdeje más megyében.

– Azt sem árt figyelembe venni – teszi hozzá a tiszteletes úr –, hogy a régi pénztárnapló tanúsága szerint egykoron a közbirtokosság bevételeinek kevesebb mint fele származott fakitermelésből és faeladásból – a többi más tevékenységből, bérekből és egyebekből.

A visszaszolgáltatás késése mellett más jellegű gondok is akadnak. A szomszédos, Brassó megyei Székelyzsomborral immár tíz éve tart a határvita, ami a közbirtokosság tulajdonát is érinti.

– A Csaló nevű patak hiába falu-, község- és megyehatár hosszú évtizedek óta, a zsomboriak úgy tartják, hogy a patakon innen, úgy 50 méterrel húzódik a határ, ami hozzávetőleg 10 hektárnyi vitatott területet jelent – magyarázza Benedek András. – Ekével már ki is húzták az általuk helyesnek vélt határvonalat, de a régi térképek, amelyeken a határjelző halmok is be vannak jelölve, nekünk adnak igazat.

Mit tehet ehhez hozzá a csak az egyik fél álláspontját ismerő, s tárgyilagosságra törekvő riporter? Legfennebb annyit, hogy az igazság előbb-utóbb diadalmaskodik. Ebben mindhárman fenntartások nélkül egyetértünk, s azzal indulás haza, újból három hegyen át...

Kocsis Károly

2001. január 1.

Várbükk Közbirtokosság

Helység: Homoródújfalu, Udvarhelyszék (Oklánddal és Karácsonyfalvával együtt Oklánd községet alkotja). Lakosság: 360 fő (1614-ben 22 porta).
Közbirtokossági terület: összesen 552 hektár, amelyből 290 ha beerdősödött legelő, a többi erdő. 214 hektár erdő Kovászna megyében (Feketetó), 48 hektár az olaszteleki erdészeti hivatal kezelésében van.
A közbirtokossági tagok száma egykor megközelítette a százat, ma 64 személy szerepel a listán.
Igazgatótanács: Benedek Dénes elnök, Máthé Gábor alelnök, ifj. Dakó Jenő jegyző, ifj. Benedek András N. pénztáros, ifj. Birtalan Mózes erdőgazda.
Felügyelő-bizottság: Béla Zsolt, ifj. Cseke József, ifj. Dakó Ferenc. Póttagok: Dávid Géza, Jónás János.

PÁLYÁZAT

Az Új Kézfogás Közalapítvány pályázatot hirdet

vissza nem térítendő (VNT) támogatás elnyerésére a Hargita és Kovászna megyékben lévő Közbirtokosi Társulások részére

1. A vissza nem térítendő támogatás célja:

Közbirtokossági Társulások erdeinek kimérése, a tulajdonba adás költségeinek támogatása.

2. A pályázók köre: Közbirtokosi Társulások – önállóan, vagy a helyi önkormányzattal, megyei önkormányzattal közösen.

3. A vissza nem térítendő támogatás mértéke:

A tényleges kimérési költségek legtöbb 50%-a.

4. A pályázatok benyújtása:

A pályázatok benyújtása folyamatosan történik 2001. március 31-ig. A pályázatokat a Prodev Rt.-hez kell benyújtani. Cím: 4100 Csíkszereda, Szabadság tér 1. Tel/fax: 066/172 296.

5. A pályázat tartalmi és formai követelményei:

A pályázatok benyújtása a részletes pályázati felhívásban meghatározott feltételek szerint történik az erre rendszeresített pályázati adatlapon. A részletes pályázati felhívás és a pályázati adatlap a Hargita és Kovászna Megyei Önkormányzatoknál, valamint a pályázat benyújtási helyén, a Prodev Rt.-nél szerezhető be.

6. A pályázat feldolgozása, elbírálása és a támogatás folyósítása:

Minden nyilvántartásba vett pályázatot a Közalapítvány egyénileg bírál el, egyedi támogató vagy elutasító döntést hoz róla.

A pályázatok elbírálásánál előnyben részesülnek a magasabb saját erőt és alacsonyabb kimérési költséget elérő pályázók.

A pályázatok az erre a célra elkülönített források mértékéig támogathatók.

A támogatás folyósítására a kedvező döntést követően elkészített és a támogatottakkal megkötött támogatási szerződések alapján kerül sor.

Az Új Kézfogás Közalapítvány Kuratóriuma

A tényleges kimérési költségeket árajánlattal vagy előszerződéssel kell igazolni, szükséges a másik 50%-ot képező saját erő meglétének igazolása (banki igazolás, önkormányzati szándéknyilatkozat, a költségvetési kivonat és testületi határozat csatolásával), valamint a megyei önkormányzat támogató javaslata.

A pályázat bírálata, szerződéskötés: a vissza nem térítendő támogatások eljárási rendje szerint történik.

Finanszírozás módja: utólagos a végleges szolgáltatási szerződés, a munka elvégzését igazoló dokumentumok és a saját erő felhasználását igazoló dokumentumok bemutatása után.

A finanszírozást megelőző ellenőrzést a Prodev Rt. végzi ugyanúgy, mint az előkészítést.

A megpályázott összegnek külön költségvetési pozícióként tartalmaznia kell a Prodev Rt. díját a pályázat elkészítésére, valamint kezelésére, amit szintén az Alapítvány támogatásként biztosít. Ez az összeg nem lehet nagyobb, mint a kihelyezett támogatás 3%-a, de pályázatonként legtöbb 50 USD, amely magába kell foglalja a pályázatok elkészítésével és kezelésével kapcsolatos összes költségeket, beleértve a marketing-költséget is.

A Kovászna megyei közbirtokosságoknak a pályázatokhoz szükséges adatokat a Kovászna Megyei Tanácshoz kell benyújtaniuk a pályázatok elkészítése céljából. A kidolgozott pályázatok innen kerülnek a Prodev Rt.-hez.

A Kovászna Megyei Tanács címe: 4000 Sepsiszentgyörgy, Szabadság tér 4, tel: 067-314 232, 311 190 (15-ös belső) – Európai Integrációs Iroda.

A Kovászna Megyei Tanácsnál készülő közbirtokossági pályázatok falvankénti jegyzéke (2000. december 31-i állapot):

Almás, 2. Barátos, 3. Bardóc, 4. Bélafalva, 5. Bereck-Martonos, 6. Besenyő, 7. Bikfalva, 8. Bükkszád, 9. Eresztevény, 10. Erdőfüle, 11. Esztelnek, 12. Étfalva-Zoltán, 13. Gelence-Haraly, 14. Hatolyka, 15. Kisbacon, 16. Kovászna-Kőrös, 17. Kökös, 18. Kőröspatak, 19. Kézdikővár, 20. Kézdiszárazpatak, 21. Kézdiszentlélek, 22. Középajta, 23. Maksa, 24. Málnás, 25. Nagyajta, 26. Nyújtód, 27. Olasztelek, 28. Ozsdola, 29. Páké, 30. Papolc, 31. Száldobos, 32. Vargyas, 33-36. Zabola (Kónya, Keresztesek, Jakabhavas, Csókaház közbirtokosságok).

Kovászna megyében összesen 114 közbirtokosság van bejegyezve, ami azt jelenti, hogy eddig alig egyharmaduk nyújtotta be a pályázathoz szükséges iratcsomót.

Lapzártáig Hargita megyéből 24 közbirtokosság közösen tizenhárom pályázatot nyújtott be.

GYERGYÓSZÉK

Gátol a kétarcúság és a jellemtelenség

Dr. Garda Dezső, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Hargita megyei képviselője az elmúlt években sokszor felszólalt a parlamentben a földtörvény, a visszaszolgáltatások és általában a tulajdonjog ügyében. Választókerületében, Gyergyó-vidéken állandó kapcsolatot tartott és tart a közbirtokosságok tagságával, jól ismeri eredményeiket és panaszaikat. Legelőször mégis egy "bukaresti" kérdéssel fordultunk a képviselőhöz:

Ö. szerint a hatalomváltás rossz irányban befolyásolhatja a 2000. évi 1-es számú földtörvény alkalmazását? A Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) gátolhatja a visszaszolgáltatást, a magántulajdonba helyezést?

– Pillanatnyilag, amikor e kérdésekre válaszolok, egyetlenegy olyan jelzésről sem tudok beszámolni, ami borúlátásra adna okot. Még nem tapasztaltam sem a parlamentben, sem másutt olyan szándékot, ami azt sugallná, vagy azt mutatná, hogy a PDSR netán módosítani kívánná a 2000. évi 1-es számú földtörvény előírásait. A PDSR kormányprogramja sem tartalmaz olyan előírásokat vagy utalásokat, amelyek a földtörvény módosítását sejtetnék. Nem tapasztaltam olyan magatartást sem, ami negatív változásokkal fenyegetne. Sőt, a kormányprogram a földtörvény alkalmazásának a felgyorsítását ígéri, szerepel benne a magánerdészeti hivatalok létrehozásának elvi megfogalmazása is...

Persze, a mindenkori román politika óvatosságra késztet. Attól félek, nehogy úgy járjunk, mint a Parasztpárttal: egyféleképpen fogalmaznak az irányelveikben, ám a gyakorlatban pontosan ellenkezőleg cselekednek, titkos utasításokat adnak, titkos belső rendelkezésekkel próbálják gátolni az erdők visszaadását, próbálják akadályozni, hogy a törvénynek megfelelően jussanak vissza az erdők a jogos tulajdonosoknak. A Parasztpártnál ez volt az a belső munkamódszer, amit én az elmúlt időszakban, a hatalomváltás előtt tapasztaltam. Mindenki tagadta, hogy utasításokat adott volna a 10 hektáros korlátozásra, az 53-as, 54-es mellékleteknek az összevetésére, ám végül is kétértelmű játékot űztek.

– Alsóbb szinten milyen gáncsoskodásokat tapasztalt?

– A Gyergyói-medencében, s talán sok más helyen is a legnagyobb kárt az erdők visszaadásában a közbirtokosságok városainak, falvainak, községeinek szülöttei okozták. Nem általánosítok, némely személyekről van szó, akik mindent elkövettek, hogy az erdők visszaadását megakadályozzák. A kétarcúság és jellemtelenség körülöttünk is jelen van, sajnos.

– Hány közbirtokosság van a Gyergyói-medencében?

– Tizenöt. Noha némelyik terület esetében nagyon bonyolultak voltak az örökhagyókra vonatkozó kimutatások, a 2000. esztendőt úgy zártuk, hogy a Gyergyói-medence összes településének a birtokigényeit sikerült érvényesíteni. Gondok vannak viszont az északi részen, ahol némelyik község, például Bélbor (nagy többségben románok lakják – B. L.) igyekezett átjátszani az erdőket a szomszédos Maros megyének, holott azok a területek a Csíki Magánjavak jogos tulajdonát képezik. Óvást nyújtottam be az ügyben, leállítottam a jóváhagyási folyamatot.

Másik vitás helyzet a Holló községi közbirtokossággal állt fenn, de úgy tűnik, az ajánlott kompromisszum elfogadható a felek számára. 2000 végén elkezdődhettek a birtokba helyezések, de januárig még nem fejeződtek be mindenütt. Ennek többféle oka van, részint objektív okok, másrészt viszont emberi hozzáállás vagy inkább hozzá nem állás. Vannak emberek, akik számára többet jelent a 30-40 árnyi egyéni magánterület, mint a közbirtokossági 10-20 hektáros részarány, a közbirtokosi tagság kínálta birtokjog, illetve annak előnyei.– Úgy hírlik, Hargita megyében jó volt a kapcsolat a közbirtokosságok és a prefektusi hivatal között...

– Tudtommal igen, s azért is érdemel külön említést, mert nem mindegyik erdélyi megyében van ez így. A Hargita megyei prefektúrán elsősorban Romfeld Mária Magdolna, a hivatal főtitkára érdemeit kell kiemelnem, akinek a prefektúra részéről meghatározó szerepe volt a tulajdonjog visszaállításának folyamatában. A Hargita megyei erdészet részéről főleg Bíró Lajos mérnök hozzáállását szeretném kiemelni. Ő a Hargita Megyei Erdőtulajdonosok Szövetségének az elnöke.

– Mit tapasztalt, milyen a viszonyulás a közbirtokosságban közvetlenül vagy közvetett módon érintett falusi és városi lakosság részéről?

– A többség közömbös, fásult. Ennek egyik oka az lehet, hogy a 2000. évi 1-es számú földtörvény érvénybe lépése után is folytatta a törvénytelen kitermeléseket az erdészet.

Mi bírósági úton próbáltuk ezt megakadályozni, az ítélet ellen fellebbeztek. Azt kértem az emberektől, hogy a közbirtokossági erdőik mentén szervezzék meg az őrzést, ha szükség, többen is álljanak ki a törvénytelen kitermeléssel veszélyeztetett erdőrészekhez. A lakosság zöme azonban passzív maradt. Kellene az erdő, szükség lenne rá, jól jönne a jövedelem a közösségeknek, közbirtokosságoknak, de egyelőre nem hajlandók az őrzést megszervezni. Ez egy szomorú dolog...

Kérdezett: Botos László

2000. december 26.

JOGSZABÁLY

A közbirtokosságok újraalakításának és az erdők visszaszolgáltatásának
törvényes alapja:

A 2000. ÉVI 1-ES SZÁMÚ TÖRVÉNY
az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény és az 1997. évi, 169. számú törvény alapján igényelt mezőgazdasági földterületek és erdők feletti tulajdonjog visszaállításáról

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. cikkely – A jelen törvény alapján azoknak a természetes és jogi személyeknek állapítják meg a tulajdonjogát, akik/amelyek az 1997. évi, 169. számú törvény által módosított és kiegészített, 1991. évi, 18. számú, Földalapról szóló törvény előírásai alapján kéréseket fogalmaztak meg a mezőgazdasági földterületek és erdők tulajdonjogának visszaállításáért.

2. cikkely (1) – A jelen törvény előírásainak alkalmazásakor a tulajdonjog visszaállítása a területek régi helyén történik, amennyiben azok szabadok.

(2) – Az 1991. évi 18. számú, Földalapról szóló törvény előírásai szerint szerzett jogok, amelyek esetében tulajdonigazolványt, birtokbahelyezési jegyzőkönyvet vagy tulajdonjogcímet bocsátottak ki, más megerősítés nélkül is érvényesek.

3. cikkely (1) – Az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény 9. cikkelye (1) bekezdésében előírt természetes személyek esetében a családonkénti 10 ha terület és a termelőszövetkezetbe bevitt vagy bármi más módon a termelőszövetkezet által elvett területek, de földtulajdonától megfosztott személyenként nem több mint 50 ha, közötti különbözet tulajdonjogának visszaállítása azokban a helységekben történhet meg teljes mértékben, amelyekben ugyanazon törvény 18. cikkelyének alapján létrehozott bizottság rendelkezésére tartalék területek állnak.

(2) – Abban az esetben, ha az 1. cikkely értelmében a helységben nincs elegendő földterület a kérések teljes kielégítésére, a tulajdonjog visszaállítása az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény 49. cikkelye alapján a község, a város vagy a municípium tulajdonába került területekből történik, vagy abban az esetben, ha végleges és visszavonhatatlan bírósági határozat alapján egyes tulajdonjogcímek semmisnek nyilváníttattak, az ilyen módon állami magántulajdonba kerülő mezőgazdasági területekből.

(3) – Abban az esetben, ha nem lehetséges a tulajdonjog teljes körű visszaállítása a (2) bekezdés szerint, a vissza nem adható területekért kárpótlást adnak.

(4) – A kárpótlást a legkisebb vissza nem adható területekkel kezdik.

4. cikkely (1) – Azokért a kültelkekért, amelyek természetes személyek tulajdonát képezték, visszaéléssel kerültek az állam tulajdonába és rajtuk jelenleg vízrendészeti felszerelések, öntözőrendszerek vagy más jellegű felszerelések találhatóak, a törvény értelmében a volt tulajdonosoknak vagy azok örököseinek a helyi földosztó bizottságok a rendelkezésére álló területekből az elvettel egyenértékű területet adnak vissza, abban az esetben pedig, ha ezek nem elégségesek, az illető helység területén található, állami magántulajdonban levő földekből. Azokban a helységekben, ahol a kiegyenlítés nem lehetséges, a törvény feltételeinek megfelelően a volt tulajdonosokat vagy azok örököseit kárpótolják.

(2) – Abban az esetben, ha azokat a munkálatokat, amelyek érdekében a területet kisajátították, nem hajtották végre, vagy tervezési szakaszban vannak, a kisajátított területet kérésre vissza kell adni a volt tulajdonosoknak vagy azok örököseinek.

5. cikkely – Azon természetes személyek esetében, akiknek az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény 9. cikkelye (2) bekezdése értelmében családonként 10 hektárig visszaállították a mezőgazdasági földterületre vonatkozó tulajdonjogát, és a törvénynek megfelelően alkalmazták a csökkentési hányadot, és ez a hányad meghaladta az 5%-ot, a szóban forgó hányad tulajdonjogának visszaállítására érvényesek a jelen törvény 3. cikkelye (2)–(4) bekezdései.

6. cikkely (1) – A mezőgazdasági területek feletti tulajdonjog visszaállításakor, a jelen törvény előírásainak megfelelően, a községi, városi és municípiumi illetve megyei földosztó bizottságok a törvény értelmében szigorúan ellenőrizni fogják az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény 9. cikkelye (5) bekezdésében előírt bizonyító iratok létezését, illetve ezeknek az iratoknak a helyénvalóságát, valósságát, hitelességét és nyilvánvalóságát, figyelembe véve ugyanazon törvény 11. cikkelye (1) és (2) bekezdéseit is.

(2) – Az 1991. évi, újraközölt 18. számú Földalapról szóló törvény, a tulajdonjog megállapítására vonatkozó 12. cikkelyét és a törvény 51-59. cikkelyeinek eljárási előírásait a jelen törvény értelmében történő tulajdonjog visszaállítás esetében is kell alkalmazni.

(3) Abban az esetben, ha bizonyos területeket két állampolgár igényel vissza, amelyből az egyik a régi tulajdonos, akinek földjét 1953–1959 között visszaélések útján vették el, a másik pedig olyan személy, akinek abból a területből juttattak, amelyet a régi tulajdonostól vettek el, a létező területek függvényében, beleértve a létrehozott tartalékokat is, mindkét igénylőnek a területet természetben kell visszaadni. Abban az esetben, ha a rendelkezésre álló területek nem elégségesek, az a személy kapja vissza természetben a területet, akinek birtokában vannak a tulajdonjogot igazoló iratok, azokat a személyeket pedig, akiknek ilyen területeket juttattak tulajdonba, a törvény előírásainak megfelelően kárpótolják.

7. cikkely (1) – Azoknak a területeknek az esetében, amelyek a jelen törvény 3., 5. és 23. cikkelyeinek értelmében a tulajdonjog visszaállításának tárgyát képezik, egy kiegészítő tulajdonjogcímet bocsátanak ki, ha az érintett személyek már rendelkeznek az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény alapján kibocsátott tulajdonjogcímmel.

(2) – Abban az esetben, ha ezeknek a személyeknek nem bocsátottak ki tulajdonjogcímet, akkor mind az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény eredeti változatának, mind a jelen törvény alkalmazása eredményeként a teljes területre egyetlen tulajdonjogcímet bocsátanak ki.

(3) – Az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény 13. cikkely (3) bekezdésének előírásait továbbra is alkalmazni kell.

II. FEJEZET

Az erdők visszaadása

24. cikkely (1) – Azoknak a természetes személyeknek vagy esetenként örököseiknek, akik az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény 45. cikkelye értelmében kéréseket fogalmaztak meg, az erdészeti területek feletti tulajdonjog visszaállítása, megfosztott tulajdonosonként az egy hektár és a volt tulajdon közötti különbség, de nem több mint 10 hektár, esetében a régi helyeken történik.

(2) – Kivételt képeznek a tulajdonjog régi helyen történő visszaállítása alól a következő erdők:

a) azoknak az egykori tulajdonosoknak juttatott területek, amelyek esetében az eredeti 1991. évi 18. számú Földalapról szóló törvény alapján tulajdonjogcímet vagy birtokbahelyezési jegyzőkönyvet állítottak ki;

b) azok a területek, amelyeken erdőgazdálkodási célú építmények vagy létesítmények, erdei utak vagy más létesítmények vagy berendezések vagy más állóeszközök vannak, illetve ahol ilyenek a megvalósítás szakaszában vannak;

c) azok a területek, amelyeken az Erdészeti Kutató és Üzemtervező Intézet megfigyelése alatt álló, hosszú távú kísérleti erdészeti ültetvények vannak;

d) különleges jelentőségű magtermő faállományok, ültevények, dugvány anya-ültetvények és értékes fafajták magtermő állományai, amelyek az erdészeti művelésre engedélyezett szaporítóanyagok országos jegyzékében vannak bejegyezve;

e) tudományos célokat szolgáló rezervátumok, természeti ritkaságnak számító erdők és más, törvény alapján létesített és nyilvánított szigorúan védett területek;

f) kiemelt eróziógátló és vízszabályozó szereppel rendelkező véderdők;

g) 1990. január 1. után teljesen vagy részben letarolt területek.

(3) – A (2) cikkelyben meghatározott esetekben, a birtokba helyezés más, az eredeti helyhez közel eső területen fog megtörténni.

(4) – Az Országos Erdőgondnokság erdőgazdálkodási egységei és alegységei, valamint a volt tulajdonosok vagy azok örökösei által igényelt erdők más jelenlegi birtokosai, elkülönítik és a jelen törvényt alkalmazó helyi földosztó bizottságok rendelkezésére bocsátják, az (1)-(3) bekezdések rendelkezései szerinti, a jelen törvényben előírt birtokos csoportoknak megfelelően, azokat a területeket, amelyek esetében visszaállították és igazolták a tulajdonjogot. A területek magántulajdonba való tényleges átadására, jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően, a birtokba helyezés alkalmával kerül sor.

(5) – A Környezetvédelmi, Víz- és Erdőgazdálkodási Minisztérium intézkedéseket foganatosít, hogy minden erdőgondnokság elkülönítse a természetes és jogi személyek majdani magántulajdonát képezendő területeket a más területektől.

25. cikkely (1) – Az erdők esetében a tulajdonjog visszaállítása, a birtokbahelyezés és a tulajdonjogcímek kibocsátása a helyi illetve a megyei földosztó bizottságok által történik, az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény rendelkezéseinek és az ott megjelölt feltételeknek, az újraközölt 1991. évi, 131. számú Kormányhatározat által elfogadott szabályzat és a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően.(2) – A jelen törvény 24. cikkelye értelmében juttatott erdőkkel való gazdálkodás és azok kitermelése, a törvény értelmében, erdészeti rendszerben történik.

(3) – A jelen törvény 24. cikkelye (1) bekezdésében meghatározott személyek számára kiegészítő tulajdonjogcímet állítanak ki. Amenynyiben örökhagyóként az egy hektárig terjedő erdőkre nem állítottak ki tulajdonjogcímet, az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény és a jelen törvény alkalmazása során megállapított erdő egészére egy tulajdonjogcímet fognak kiállítani.

(4) – Az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény 13. cikkelye (3) bekezdésének és a jelen törvény 6. cikkelyének rendelkezései alkalmazandóak.

26. cikkely (1) – Az erdők társulási tulajdonformái, a közbirtokosság, szabad paraszti földközösség, az osztatlan részesközösség, a határőrerdő és más ezekhez hasonló társas formák egykori tagjainak és azok örököseinek, akik az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény 46. cikkelye alapján tulajdonjog visszaállítására vonatkozó kéréseket fogalmaztak meg, egyetlen tulajdonjogcímet állítanak ki, a jogosultnál "közbirtokosság", "szabad parasztközösség", "részesközösség", "határőrerdő" más egyesület megjegyzéssel, illetve az adott helységek megjelölésével.

(2) – A társulási tulajdonformáknak visszajuttatott terület nem haladhatja meg az 1921. évi földreform alkalmazása utáni területet.

(3) – A tulajdonjogcímhez csatolják a közbirtokosság, szabad parasztközösség, részesközösség stb. részére visszajuttatandó volt erdők helyszínrajzát és egy mellékletet, amely tartalmazza az (1) bekezdésben előírt személyek család- és keresztnevét, és amennyiben ez fennáll, a részarányuk nagyságát, ezen minőségüket igazoló iratok alapján és a bennük foglalt mértékéig.(4) A tulajdonjog visszaállítását, a birtokbahelyezést, a tulajdonjogcímek kibocsátását, a jelen törvény rendelkezéseinek megfelelően a területek fekvése szerint illetékes helyi illetve megyei földosztó bizottságok végzik.

27. cikkely – A jelen törvény 26. cikkelyébe foglalt erdőkkel való gazdálkodás a román államban 1921. és 1940. közötti hatályos jogszabályok alapján létrejött társulási formák alapszabályzatainak megfelelően történik.

28. cikkely (1) – A jelen törvény 26. cikkelyébe foglalt erdőkkel való gazdálkodás megszervezése, és a gazdálkodással kapcsolatos felelősség meghatározása érdekében a jogosult személyek, a jelen törvény alapján kezdeti társulási formákat, közbirtokosságokat, határőrerdőket, részesközösségeket, osztatlan szabad parasztközösségeket stb. alakítanak.

(2) – A jelen törvény hatálybalépésétől számított 90 napon belül egy alkalmi bizottság, a helyi földosztó bizottságok által igazolt tulajdonjog illetve örökösödési jog alapján, a területek fekvése szerint illetékes bíróságnál kérvényezi az erdőket ügykezelő és azzal gazdálkodó társulási formák megalakításának engedélyezését.

(3) Az alkalmi bizottság a kéréssel és a helyi földosztó bizottság által kiállított igazolással együtt benyújt a bírósághoz egy közjegyző által hitelesített alapszabályzatot, amelyik rögzíti a társulási forma szerkezetét, vezető testületeit, az erdők törvény szerinti gazdálkodásának módozatait, a tagok jogait és kötelezettségeit, a felelősséget, a büntetéseket, a feloszlatás módozatait, valamint más különleges előírásokat.

(4) – A törvény által előírt erdészeti rendszer betartásával és feltételei alapján létrejött közösen gazdálkodó társulási formák bírósági határozat alapján válnak jogi személlyé. A határozatot a bíróságnál található különleges nyilvántartóba jegyzik be.

(5) – A közös tulajdonba lévő erdők jellegüknek megfelelően, fennállásuk egész ideje alatt osztatlan tulajdonban maradnak.

29. cikkely (1) – Az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény 47. cikkelye rendelkezéseinek alkalmazásakor az erdészeti területek tulajdonjogának visszaállítására vonatkozó javaslatok, és a tulajdonjogcím kiállítása az egyházközség, a kolostor, a zárda, a típustól független oktatási intézmény nevére történik, a tulajdonukban volt területek határáig, de nem több mint 30 hektárig, attól függetlenül, hogy a területek több helység körzetében vannak.

(2) – A törvény hatálybalépéséig megalakult egyházmegyei központok, egyházközségek, kolostorok, zárdák visszaállítás címen 30 hektárig terjedő területet kapnak vissza, annak, a törvény által elismert felekezetnek az egyházi alapjából, amelyhez tartoznak, amennyiben annak erdő volt a tulajdonában, abban a megyében, ahol az egyházközséget, zárdát vagy kolostort megalakították.(3) – A (2) bekezdés alapján juttatott területek együttvéve nem haladhatják meg a visszaállítást kérő egyházközség, kolostor vagy zárda megalakulási helyét képező megyében az egyházi alap tulajdonában lévő területet.

(4) – Azok a községek, városok, municípiumok, amelyek tulajdonában erdei növényzettel borított területek, erdők, berkek, bozótosok, beerdősödött legelők és kaszálók voltak, az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény 9. cikkelye (3) bekezdésében meghatározott iratokkal bizonyított mértékig, kérésre visszakapják tulajdonukat.

(5) A helyi tanácsok által megfogalmazott kérések esetében a község, a város vagy a municípium, mint jogi személy nevére állítják ki a tulajdonjogot visszaállító iratokat és a tulajdonjogcímet, ez utóbbit pedig a polgármesternek fogják átadni.

III. FEJEZET

Átmeneti- és zárórendelkezések

30. cikkely – Az 1991. évi, 18. számú Földalapról szóló törvény 1997. évi, 169. számú törvény módosított rendelkezéseinek alkalmazása során a román állampolgárok ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, függetlenül attól, hogy kérésük beiktatásának időpontjában az országban vagy külföldön volt állandó lakóhelyük.

31. cikkely (1) – Azokat a mezőgazdasági gazdálkodáshoz tartozó bármilyen építményeket, amelyek az 1945. évi, 197. számú törvény egyes cikkelyeit kiegészítő 1949. évi, 83. számú rendelet hatásaként állami tulajdonba kerültek, visszaadják egykori tulajdonosaiknak vagy, esetenként, azok örököseinek.

(2) – Az erdős területeken található azon építményeket, amelyek ezek állami tulajdonba kerülésekor az erdészeti gazdálkodáshoz tartoztak, visszaadják egykori tulajdonosaiknak vagy, esetenként, azok örököseinek.

(3) – Amennyiben ezek az ingatlanok már nem léteznek, kárpótlást fognak nyújtani.

32. cikkely (1) – A jelen törvény hatályba lépésétől számított 6 hónapon belül, az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény 10. cikkelyében meghatározott természetes és jogi személyek kötelesek saját felelősségükre nyilatkozatot tenni a törvény értelmében juttatott, vagy ugyanannak a cikkelynek az alapján, ténylegesen birtokolt területekről.

(2) – Az 1991. évi, újraközölt, 18. számú, Földalapról szóló törvény 110. cikkelyének előírásai alkalmazandók.

33. cikkely – Azok a természetes és jogi személyek, akik az 1977. évi, 169. számú törvény alapján, a tulajdonjog visszaállítása érdekében nem nyújtottak be kérést vagy esetenként igazoló iratokat, a törvény hatályba lépésétől számított 60 napon belül megfogalmazhatják ezeket a kéréseket és benyújthatják az igazoló iratokat.

34. cikkely – A törvényesen jóváhagyott beruházási munkálatoktól mentes, vagy károsodott, elpusztult és használati értékkel nem rendelkező, építménymentes földterületeket, amelyek bármilyen módon, beleértve az adományozást is, az 1966. évi, 712. számú rendelet és más különleges jogszabályok alkalmazása során az állam vagy helyi közigazgatási egységek köz- vagy magántulajdonába kerültek, visszaadják az egykori tulajdonosaiknak vagy esetenként azok örököseinek.

35. cikkely (1) – A jelen törvény értelmében az erdők tulajdonára jogosult személyek birtokba juttatása csak az erdőgazdálkodást ellenőrző és alkalmazó rendszer létrehozása, és az erdőrendtartási kihágások, az erdőgazdálkodási rendszerről, a magán- és állami tulajdonba tartozó erdők kezeléséről, illetve az erdészeti személyzet jogállásáról szóló törvények hatályba lépése után történhet meg.

(2) – Az erdőgondnokságok és a jelenlegi birtokosok felelnek, az egykori tulajdonosok által igényelt erdei növényzettel borított területek őrzéséért és védelméért, a jelen törvény előírásai értelmében a birtokba helyezésig.

36. cikkely – Azok a természetes személyek, akiknek tulajdonjogát az 1945. évi, 187. számú Földreform alkalmazása során állapították meg, de ténylegesen nem jutottak ahhoz a földterülethez, amelyhez joguk lett volna, vagy a juttatást érvénytelenítették, a megmaradt földterületekből jutnak földhöz.

37. cikkely – Azoknak a természetes személyeknek, akiknek földterületei az egykori mezőgazdasági termelőszövetkezetekhez kerültek, és az 1991. évi, 18. számú Földalapról szóló törvény rendelkezései szerint nem kaptak tulajdonjogot, a tulajdonjogukat a jelen törvény rendelkezései alapján, a régi területeken állítják vissza, az állami tőkével működő gazdasági társaságok területén, amennyiben ezeket a jelen törvény 2. cikkely (1) bekezdése előírásainak megfelelően még nem juttatták vissza, minden más, ettől eltérő esetben a jelen törvény 17. cikkelyének előírásai alkalmazandóak.

38. cikkely – A jelen törvény feltételeinek megfelelően, a tulajdonjog visszaállítása a régi helyeken történik, megtiltva a jelen törvény 6. cikkely (1) bekezdésében meghatározott földosztó bizottságoknak ezek áthelyezését.

39. cikkely – A jelen törvény 26-28. cikkelyeinek előírásait megfelelően alkalmazzák a társulási tulajdonformák volt mezőgazdasági földterületei, legelői és kaszálói esetében is.

40. cikkely – Minden, megalapozott kérés alapján, visszaigényelt mezőgazdasági földterületre és erdőre, amelyeket az illetékes hatóságok jóváhagytak, az 1997. évi, 169. számú törvény által módosított és kiegészített 1991. évi, 18. számú Földalapról szóló törvény előírásai által meghatározott határidőt és eljárást betartva iktattak és amelyeket nem lehetett visszajuttatni, valamint azokban az esetekben, amikor a volt tulajdonosok a kárpótlást választották, a területek felértékelési módozatait, a pénzügyi forrásokat és a volt tulajdonosok kárpótlásának módozatait Románia Kormánya határozatban rögzíti, jelen törvény hatályba lépésétől számított 45 napon belül.

41. cikkely – Jelen törvény hatályba lépésétől számított 30 napon belül a Kormány módosítja és kiegészíti az újraközölt 1991. évi, 131. számú Kormányhatározat által jóváhagyott Szabályzatot.

Értelmezés tekintetében jogi hatálya csak a román nyelvű szövegnek van, amely a Monitorul Oficial al României 8. számában, 2000. január 12-én jelent meg.

SEPSISZÉK

Az ősök hagyatéka kötelez

Dr. Bedő András a háromszéki Sepsikőröspatak közbirtokosságának elnöke. Állatorvosi és nagybani gazdálkodói teendői mellett vállalta ezt a megbízatást.

Kőröspataknak eredetileg három közbirtokossága volt: a kétág-katonaság 418 hektáros területtel, az úrbéri 203 hektárral és a közárnyéki 211 hektárral – mondja Bedő András. – Mi egyesítettük ezeket, és az egész úgy van beiktatva a bíróságon, mint Kőröspataki Közbirtokosság. Az összterületből visszaigényeltünk 797,95 hektárt, ebből 562,25 hektár erdő, 235,70 hektár legelő. Az erdő esetében azonban fura módon a törvénnyel ellentétesen alkalmazták a 10 hektáros felső határt, így 9 hektárt nem hagyott jóvá a megyei igazoló bizottság. Jelenleg 553,22 hektár erdővel rendelkezünk. A Kovászna megyei prefektúra akadályozta a teljes mértékű visszaszolgáltatást, nem alkalmazták, hanem értelmezték a törvényt.

A legelőkkel nincs gond. A régi közbirtokosságok örökhagyóinak térképeit felhasználva pontosan tudtuk azonosítani az erdőket és legelőket, azok határvonalait. Igaz, a mai telekkönyvek számozása más. De megvannak a természetes határok, végül is sikerült az azonosítás. Egy sor bürokratikus műveleten estünk át, s 2000 decemberében jutottunk el odáig, hogy készen álltunk a 2001. januári szerződés megkötésére a Romsilvával, vagyis az állami erdészet területi hivatalával.

– Ez azt jelenti, hogy jók a kapcsolatok az erdészettel?

– Ilyen minősítést nehéz megfogalmazni. Azért tűnhet "jó kapcsolatnak", mert mi eljutottunk már odáig, hogy leültünk, tárgyaltunk az erdészettel, előkészítettük a szerződést. Az erdővel gazdálkodni kell, az erdőgazdálkodásnak be kell indulnia. Ez egy olyan helyzet, hogy nincs más választás. Mi az erdőt átvettük, az említett terület a közbirtokosságé. Az erdő nekünk leltáron van, az erdőre minden pillanatban valakinek ügyelnie kellene, hiszen hatalmas érték. Ez idáig a Romsilva erdészei vigyáztak rá. Mi nem tudunk azonnal odatenni valakit, valakiket, hiszen az erdészi teendők szakképzést, szakmai vizsgát igényelnek. Mondom, mi átvettük az erdőt, bejártuk, leltároztuk, de az erdőnkben továbbra is a Romsilva emberei vannak.

– Amúgy mi a véleménye az erdészetről, a 2000. évi 1-es számú törvény érvénybe lépése óta tanúsított magatartásáról?

– Nekem rossz véleményem alakult ki a Romsilváról 2000 januárjától errefelé. Kifogásolom azt, ahogyan az állami erdészet viszonyult a földtörvény alkalmazásához. A Romsilva egy technikai, szakmai közeg. A tulajdonjog 2000-ig az államé volt, az erdők az állam tulajdonában voltak. De a 2000. évi 1-es számú törvény révén a romániai erdők java része visszakerült magántulajdonba, annak többféle formájával. A Romsilva hatásköre az erdőgazdálkodás technikai része kell hogy legyen. Bennünket bánt az, hogy miért "kavarodott" annyira bele az erdészet, miért csinált politikai ügyet, miért teremtett viszályos, vitás helyzeteket. Miért nem marad meg az erdőgazdálkodás tudományos szféráiban? Miért foglalkozik a Romsilva olyan kérdésekkel, hogy kié lesz az erdők tulajdonjoga? Miért?! Itt kezdődnek a viszályok. Miért fáj a Romsilvának a magántulajdonba való visszaállítás? Ráfogják, hogy a magántulajdonosok tönkreteszik az erdőt, a természetet, az ökológiai egyensúlyt és a többi. Ilyen rémhírek terjesztésével próbálják akadályozni az erdők visszaadását... A megyei "validáló" bizottságban is ott vannak az erdészek, ők a szóvivők, a hangadók. A prefektussal együtt gáncsoskodtak, állandóan a magántulajdon érvényesítése ellen szóltak, léptek...– Mi a véleménye a magánerdészetek létesítésének tervéről?– Ennek az előnyeit már Kőröspatakon is felmértük. Ha létezne szakmai vizsgával, minősítéssel rendelkező magánerdészet, akkor lenne versenyhelyzet, lennének versenytárgyalások. Össze lehetne hasonlítani, hogy mit – milyen szolgáltatásokat, munkákat és díjszabásokat – ajánl az állami és mit a magánerdészet. De ilyen versenyhelyzet nélkül a Romsilva kész tények elé állít. Ők állapítják meg, ők ajánlják: például ennyi ezer lej egy hektár erdő évi őrzési munkadíja. És én, mint közbirtokosság, mit tehetek? El kell fogadnom az ajánlatot. Noha mi sem engedünk könnyen. Tárgyaltunk és tárgyalunk az elfogadható megegyezésig. Mondtam már: az erdőgazdálkodásnak működnie kell, emiatt kényszerülünk kompromisszumra... De az erdészetnél is van egyféle tapogatózás. Az erdőmérnökök is kémlelik, fontolgatják a fejleményeket. Úgy tűnik, ki akarják várni, lám, miként alakulnak a magánjogok, s az egész erdőgazdálkodás. És meg fogják látni: az magánkézen is működni fog. A közbirtokosságok tulajdonba helyezése nem maradhat csak papírokon, telekkönyvekben, térképeken.

– Milyen a viszonyulás a lakosság, illetve a közbirtokosok részéről?

– Először, az első időszakban nagyon fellelkesültek az emberek, de időközben számos olyan fejlemény történt, ami borúlátást keltett. Például a közbirtokosság területein folytatódott az állami fakitermelés. Sokan emiatt reményüket vesztették, legyintettek: "Nem lesz semmi ebből az erdőből". Mármint a visszaszolgáltatásból és a közbirtokossági erdőgazdálkodásból.

– Mégis, mivel lehet biztatni a közbirtokosokat?

– Van egy elvi háttere is a dolognak. A székelyföldi, háromszéki közbirtokossági erdők az őseinké voltak, ők "gyűjtötték" össze. Az ősök tisztelete, hagyatéka kötelez arra bennünket, hogy az utolsó hektárig vagy árig kérni kell azokat az erdőket, legelőket, földterületeket. Ezzel tartozott és tartozik mindenki az elődeinek. Másik szempont az, hogy ezek az erdők minden bizonynyal jövedelmezők lesznek. Az eszményi helyzet, ahol nem volt nagymérvű kitermelés, ahol van olyan 100-110 éves erdő, melyből műfát lehet kitermelni. Ahol vannak ilyen parcellák, onnan pénz jön. Hiszen olyan faállomány is van lábon, melynek 1–1,1 millió lej köbmétere... Nyilván, lesz bevétel, de lesz kiadás is. Hiszen a közbirtokossági erdők őrzését a szerződés aláírásának pillanatától fizetni kell. A szolgáltatásban benne van a bélyegzés is. A kitermelés sem olcsó, valószínű, hogy versenyhelyzet lesz a cégek, vállalkozók között. Nagyon nehéz lesz csak a közbirtokosság lakókörzetéből választani munkaerőt, hiszen a kitermelés szakképzettséget, célgépeket, szerszámokat is igényel, nem lehet csak úgy, felkészületlenül "erdőlni" indulni. Emellett még sok mindenre figyelni kell, például az úgynevezett egészségügyi vágásokra, fatelepítésekre és sok egyébre. És mindez nagyon komoly számításokat igényel. De úgy érzem, a Kőröspataki Közbirtokosság területén nem lesz veszteséges az erdőgazdálkodás, a közbirtokosság tagjainak nem kell zsebbe nyúlniuk, hogy szolgáltatásokat vagy egyebeket fizessenek. Ez biztató dolog, hiszen tudok olyan közbirtokosságról, melynek silány a faállománya, ott 25-30 évig nem lehet jövedelemre számítani, ám ennek ellenére lesznek kiadásaik. A mi közbirtokosságunk területén – hála Istennek – sok a jó faanyag, de mértékkel fogunk gazdálkodni, nem lesz tarolás.

Kérdezett: Botos László

2000. december 27.

CSÍKSZÉK

A zöld ruha lejáratta magát

Rafain Zoltán vállalkozó a Hargita megyei tanács tagja, emellett RMDSZ-elnök Tusnád községben, és ő a tusnádi közbirtokosság elnöke is. Szülőfalujában, ősei földjén vállalta ezt a megbízatást. Híres tusnádi család XXI. századi utódja, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy nemsokára lovaggá üthetik. A vitézi örökség alapján megkaphatja a vitézi lovagrendi rangot, amit hetedíziglen lehet örökölni, ám őt harmadíziglen is megilleti – ez még inkább emeli a lovaggá ütés esélyét...

A hosszabb bevezető nem hivalkodás sem az interjúalany, sem a riporter részéről, csupán azt próbálja érzékeltetni, hogy Rafain Zoltán elsősorban az ősök hagyatéka iránti tiszteletből tekinti szívügyének a közbirtokosság irányítását, noha ez vállalkozói jövedelme rovására megy, oly sok időt és energiát igényel (akárcsak sok más közbirtokossági elnök esetében).

– Miből áll a Tusnád Közbirtokosság vagyona?

– Összesen 526 örökhagyó szerepel a nyilvántartásainkban. Visszaigényelt területünk 2679,30 hektár, ebből 251 hektár legelő, a többi erdő. A tulajdonba helyezést Székelyföldön az elsők között vagy éppen elsőként vívta ki közbirtokosságunk. Különleges és előnyös helyzet, hogy a közbirtokosság körülöleli a szomszédos Tusnádfürdőt, ahol számos épület a régi közbirtokosságoknak köszönhető. Az erdészet átadta a jóváírt területet. Most van bejegyzés alatt a közbirtokosságok egyeztető tanácsa, ami majd arra is hivatott lesz, hogy magánerdészetet hozzon létre. De addig is alkalmazunk három erdészt, s lehet, hogy egy ideig kettős őrzés lesz az erdeinkben. Remélem, hogy nem kell túl sokat várni a magánerdészet jogi személyként való bejegyeztetésére. Részvénytársaságként fog működni. Lehetőség teremtődik arra, hogy alkalmazzuk azokat a személyeket – vagy egy részüket –, akik jelenleg a csíkszentmártoni állami erdészeti hivatalnál dolgoznak. De az erdészet részéről nem sokan támogatják a kezdeményezésünket, némelyek tanácstalanok, várakozó állásban vannak.– Ettől függetlenül: mi a véleménye az állami erdészetről, szerződést kötnek-e velük az erdők kezelésére vagy bizonyos szolgáltatásokra?– Bele akartak kényszeríteni egy olyan szerződésbe, ami a közbirtokosság vesztét okozná. Az erdészet ajánlata számomra, számunkra elfogadhatatlan. Évi 2679 köbméter fát kellene adnunk az őrzési szolgáltatásért. Vagy 25 dollárt egy évre, hektáronként. Én ilyen szerződést vagy ajánlatot nem vagyok hajlandó aláírni. Értesüléseim szerint Alcsíkon két közbirtokosság kötött szerződést az erdészettel: Csíkszentsimon és Csíkszentimre 20-20 dollár/hektár díjszabással állapította meg az őrzést. Szentsimonnál lejöttek ugyan 14 dollárra, de az erdészet törekvése nyilvánvaló: továbbra is szeretné megtartani a struktúráit, kizsákmányolóként...

– Folytatta-e a kitermelést az erdészet a közbirtokosság területén a 2000. évi 1-es számú földtörvény kihirdetése után?

– Igen, sajnos igen. Kitermelés? Én nem félek a kemény kifejezésektől sem, és azt mondom: lopás. Birtok-háborításokat, lopásokat követett el az erdészet. Ezt nyugodtan ki merem jelenteni. Én úgy minősítem, hogy az erdészet munkája törvénytelen az erdőinkben, sőt mi több, példa nélküli lopásokat követtek el, papírral alátámasztva. Mi 2000 novemberében megkaptuk a Tusnád Közbirtokosság tulajdonba helyezésének hivatalos okmányait. Az erdészet átadta a területet, az erdőt. Engem tulajdonba helyezett. Mit keres a Romsilva a közbirtokossági erdőkben, ha nincs erre szerződéses megbízatása? Kibontakozóban van, hogy pert indítok az erdészet ellen, mert nincs egyezményünk arra, hogy a fakitermelést folytathatják az erdeinkben.

– Eddig próbálták-e valamilyen módon megállítani a törvénytelen kitermelést?

– Elmondok egy esetet. Tavaly tavasszal széldöntés volt a közbirtokosság területén. Az erdészet 3 milliárd lej hasznot húzott a szél döntötte faanyagból. Mi közöltük, hogy azt a fát szeretnénk megkapni, értékesíteni. Nem voltak hajlandóak eleget tenni a kérésünknek. A tusnádi lakosság morgolódott. Azt mondtam: uraim, fogjunk össze, menjünk ki az erdőre, "kergessük el" az erdészet kitermelőit, állítsuk le a falopást. Sokan helyeselték ezt, s ígérték, hogy eljönnek. Mindenkit meghívtunk, s mégis, amikor tényleg indulni kellett, akkor négyen voltunk: az erdőgazda és az édesapja, valamint jómagam és édesapám. Sebaj, elindultunk, meg is érkeztünk a törvénytelen "vágtérre". Ott szépen szóba álltunk az erdőmunkásokkal. Megmagyaráztuk nekik: nagyon feszült a helyzet, a faluban feszültséget kelt a jelenlétük, ezért hagyják el az erdőnket, menjenek haza. Nos, az erdőmunkások megértették, elhagyták a vágteret és hazautaztak, némelyikük távoli vidékre... Másnap jött a rendőrség, számon kérték, hogy mit tettünk, milyen jogon küldtük el az embereket. Diplomatikusan megmondtam a rendőrkapitánynak, hogy kedves uram, én nagyon tisztelem a rendőrséget, az egy komoly szerv, de itt két jogi személy vitájáról van szó, nem verekedtünk össze, tehát semmiféle testi sértés nem történt. Hogyha mi nem tudjuk tisztázni egymás között, mint jogi személyek, akkor van a törvényszék, de a rendőrségnek ebbe nincs beleszólása... A rendőrség nem kezdeményezett eljárását ellenünk. Ezek után leültünk tárgyalni az erdészet képviselőivel, s én javasoltam, hogy nyissunk egy úgynevezett várakoztató folyószámlát, ahová minden kitermelt famennyiségnek az ára bemegy. Ez a számla elkészült, 119 millió lejt át is utaltak. De nem tudom, a pénz végül is kié lesz, lehet, hogy a banknak marad ajándékba. Egyelőre zárolták a folyószámlákat. A többi összeg, több mint 3 milliárd lej nem került rá a várakoztató számlára. Ugyanez megtörtént Csíkszentsimonban, ott tudtommal több mint 4 milliárd lejt vittek el a közbirtokosság vagyonából. A 3 és 4 milliárd lejes "zsákmány" mellett is ki meri jelenteni az erdészet, hogy munkája veszteséges volt... Mi terepszemlét tartottunk, de az erdészet nem volt hajlandó jegyzőkönyvbe foglalni a csutakokat. Ott pedig nemrég fák álltak. Azt szokták mondani: az erdőben a fa nincs megszámolva, csak a csutak. Fájó az is, hogy a kitermelések zömét nem Hargita megyei cégek végezték. Erre csak azt tudom mondani: árulás.

– Ezek után hogyan képzeli el a jövőt az állami erdészettel?

– Nem tudom..., lehet, hogy sehogy. Sokszor elgondolkozom: mennyire szép gesztus lett volna az erdészektől, ha kilépnek abból, amit a hivatal rájuk erőltet. Azt mondhatták volna: ha kirúgnak, akkor kirúgnak, de a népemért ezt meg kell tenni. Utána majd, ha létrejönnek a magánerdészetek, akkor ott kerül hely mindenkinek. Jelentkezhettek volna, avagy jelentkezhetnének, és azt mondanák: kiálltunk mellettetek, most mellétek, közétek állunk. Méltányolni lehetett volna az ilyen gesztust. De szerintem az utóbbi évben a zöld ruha erősen lejáratta magát, jobban, mint annak idején a milicisták kék ruhája.

– Székelyföldön, Alcsíkon csak az erdészet gáncsoskodott a tényleges tulajdonba helyezés ellen?

– Nem. Én azt mondom: is-is. Rengeteg olyan magyarfaló magyarral találtuk szembe magunkat, akik mindenféle fondorlatot kitaláltak arra, hogy a 2000. évi 1-es számú földtörvény életbe ültetését gátolják, nehezítsék. Közülük sok az erdész, erdészeti tisztviselő vagy tisztségviselő. De vannak olyan közbirtokossági vezetők is, akik nem tudnak megszabadulni a múlt beidegződéseitől. Nem lehet velük rugalmasan dolgozni, nem annyira belátók, nem annyira felkészültek, nem annyira mozgékonyak. Sokukban meglenne a jóindulat, de az nem elég...

Kérdezett: Botos László

2000. december 27.

KÖZÉRDEK

Erdőkalendárium

Január, Boldogasszony hava

Január az esztendő leghidegebb hónapja, könnyen előfordulhat, hogy a hőmérséklet minden nap fagypont alá esik. A középhőmérséklet Sepsiszentgyörgyön 4,7 °C, Gyergyószentmiklóson 5,8 °C, Marosvásárhelyen pedig 3 °C.

A lombtalan fákat a legkönnyebben formájukról, rügyeikről, kérgükről ismerhetjük fel ilyenkor. A bükk koronájának alakja például egy kiterített tenyérhez hasonló. Az oldalágak kétoldaliason ágaznak el, a levélrügyek hegyesek és hosszúak, olyanok, mintha kicsi puskagolyók lennének. A kőrisre sötétzöld kérgéről és mélyfekete levélrügyeiről ismerünk rá. A nyárfa oldalágai körkörösen ízesülnek, fehéres vagy világossárga kérge gyakran feketével sávozott. Az égerfa ágai csaknem vízszintesen és emeletesen fejlődnek ki, a szilfa törzse fekete, az idős példányoknak szép kéreggyűrűik vannak.

A téli erdő legszebb ékessége a fagyöngy: hatalmas zöld csokorhoz hasonló bokrétái fehér gyöngyszemekkel tarkítva valósággal virítanak a lombtalan ágcsúcsokon.

Vadászni lehet vaddisznóra, rókára, nyúlra, vadrécére; különleges engedélylyel farkasra, hiúzra és vadmacskára.

Vízkereszt (jan. 6) időjárásával a tél hosszára, a nyár esős vagy száraz voltára, s így a termésre ad előjelet. A régi hit szerint Sebestyén napján (jan. 20) kezd az életnedv a fában ismét megindulni, most kezdődik a tavaszi megújulás. Ugyancsak január 20-ra esik Eustachius vadászpatrónus ünnepe is; a vadászok pihenőnapja. Burgeland falvaiban a favágók és az ácsok patrónusaként tisztelték Vincét (jan. 22). Napján nem dolgoztak, misét hallgattak, áldomást ittak és báloztak. A fraknói és a németújvári németek szerint a madarak Vince napján házasodnak, ilyenkor nem szabad az erdőben dolgozni, hogy az ember ne zavarja meg a madarak menyegzőjét. Pál fordulása (jan. 25) sok mindent elárult a régi falu emberének: napján a jó idő jó termést ígér, a köd a jószág pusztulását, a szélvihar háborút.

Hírek

Gyógynövények. Az erdős terület egyik hasznosítási lehetősége a gyógynövénygyűjtésben rejlik. Nem árt nagyobb figyelmet szentelni erre az ágazatra, ugyanis az Európai Unió országaiban 30-40 százalékos gyógynövény-felhasználást prognosztizálnak a szakemberek a harmadik évezred első évtizedére. Viszonylag kis befektetéssel, jó szervezéssel, megfelelő kapcsolatok kialakításával elérhető, hogy a székelyföldi közbirtokosságok gyógynövény-exportőrökké lépjenek elő.

A Magyar Tudományos Akadémia stratégiai kutatásokat végző munkacsoportja megállapítása szerint a XXI. században is a fakitermelés és a fahasznosítás lesz az erdőgazdálkodás legjelentősebb jövedelemforrása. Változatlan cél a fatermés ökológiai adottságoknak megfelelő mennyisége és minősége, a megtermelt fa lehetőség szerinti teljes és korszerű hasznosítása. A fafelhasználásban azonban a fa származása az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kap. Ez azt jelenti, hogy a minőség és származás megállapítására a Székelyföldön is megfelelő szakintézményt kell létrehozni, vagy a Romsilvával kell ezen a téren együttműködést kialakítani.

Erdőtulajdon az EU-ban. Az Európai Unióban kezdetben nem került terítékre az erdők ügye, az erdészeti kérdéseket inkább az agrárpolitikán és környezetvédelmen keresztül közelítették meg.

A helyzet 1993-ban változott meg, amikor Finnország, Svédország és Ausztria belépésével jelentősen megnövekedett az Unió erdőterülete. Előbb az ún. Thomas-jelentés foglalkozott a kialakult helyzettel, majd ennek alapján kidolgozták az erdészeti stratégiai alapelveket. Megalakult az Erdőtulajdonosok Európai Egyesülete (FAGOSZ) is, amely 1997-ben a magánerdők 46%-át képviselte. Az Unión belül azonban a környezetvédők lobbyzása még mindig sokkal erősebb, mint az erdőtulajdonosoké.

LEVÉLVÁLTÁS

Tisztelt Olvasó!

Folyamatosan várjuk a közbirtokosságokkal vagy akár a lappal kapcsolatos meglátásaikat, javaslataikat, panaszaikat. Minden gondolat nemessé válhat, mihelyt mások is okulhatnak belőle. Segítsük egymást! A közbirtokossággal kapcsolatos gondokat természetesen megpróbáljuk képviseleti úton is orvosolni, ám ne feledjék: legfőbb fegyverünk a nyilvánosság. A Közbirtokossági Hírvivőt a közbirtokosságok vezetőségi tagjain kívül minden székelyföldi polgármesteri hivatalnak, erdészeti hivatalnak, RMDSZ-es szenátornak és képviselőnek elküdjük, akárcsak a feladatkörük, tisztségük révén a közbirtokosságokhoz valamilyen formában kapcsolódó intézményeknek, személyeknek. Jogi vagy erdészeti vonatkozású kérdéseikre szakértők fognak válaszolni a lap hasábjain.

Leveleiket postán, faxon, e-mail-en is eljuttathatják a szerkesztőségbe, egy-két mondatban megfogalmazott észrevételüket telefonon is bemondhatják.

***

Örömmel tölt el az a nemes gondolkodás, amely Önök között megszületett.

Székely népünknek szerintem nagy szüksége van egy ilyen folyóiratra, amely az induló közbirtokosságok útmutatója lesz.

Sajnos csak az, hogy nehezen indul, nagyon sok az akadály, de reményt nem veszítve dolgozunk a közös jövőnkért, és Önökkel egyetemben rendületlenül hiszünk a székely erdők megtartó erejében – közös jövőnkben, amely csak úgy születik meg, ha összefogunk.

Isten segítsen meg minket.

Szolga Gábor, Oklánd

Az almási közbirtokosság részéről örömmel fogadjuk, hogy megjelenik a Közbirtokossági Hírvivő.

Végre lesz egy kapocs a közbirtokosságok közt, amely majd utat mutat a jövőben, ismerteti a törvényeket, a gazdaság megszervezését és a különböző megyékben megalakult közbirtokosságok jó és rossz tapasztalatait.

Rancz Sándor, a kézdialmási közbirtokosság elnöke

Ezúton szeretnék köszönetet mondani, hogy 2001 januárjától saját lapjuk lesz a székelyföldi erdő- és földtulajdonosoknak Közbirtokossági Hírvivő címmel, amit mi is támogatni szeretnénk azzal, hogy megrendeljük a következő hónapok lapszámait.

Közbirtokossági elnök:

Bokor Árpád, Kisgalambfalva

Örömmel vettük tudomásul azt a kezdeményezést, hogy 2001 januárjától megjelenik a Közbirtokossági Hírvivő havi folyóirat. A gyergyóújfalvi közbirtokosságok részéről biztosítani próbáljuk támogatásunkat a lap működtetése érdekében.

Egyed Vilmos közbirtokossági elnök, Gyergyóújfalu

Örömmel vesszük tudomásul a Közbirtokossági Hírvivő megszü-letését, bizakodással tölt el, hogy gondjainkkal, nehézségeinkkel nem maradunk magunkra, megoszthatjuk azokat másokkal, tanulhatunk egy-más tapasztalataiból.

Ez annál is inkább ránk fért, mivel az általunk visszaigényelt terület (erdő, legelő stb.) meghaladja a 11500 hektárt.

A dokumentáció összeállításával, a területek beazonosításával elég jól haladtunk, reméljük, hogy január hónap folyamán sikerül leadni a megyei komissziónak. Nehézségeink is vannak, mivel az erdészeti felügyelőség több mint 3200 hektár erdőt akar megtartani az állam tulajdonában, véderdő címen. Reméljük, hogy ezt közös erőfeszítéssel sikerül megakadályozni.

Köszönjük a megtiszteltetést, hogy a lap első számát díjmentesen juttatják el, ígérjük, hogy szerény lehetőségeinkhez és tudásunkhoz mérten mindent elkövetünk, hogy a lap életképes legyen, és hogy a kitűzött célokat megvalósítsa.

Igazoljuk az Önök meggyőződését, hogy minden erdőtulajdonos rendületlenül hisz a székely erdők megtartó erejében – közös jövőnkben.

Hálás köszönettel:

Jakab Ferenc, Zetelaka

Mindazoknak, akik szívből, becsülettel képviselik az erdélyi magyarok érdekeit, egy régi, de nagyon is időszerű versben szeretném üdvözletemet és jókívánságomat kifejezni, mély tisztelettel:

"Itt van már az újév, millennium éve

Adja Isten, hogy legyen szívünk szép emléke

Ha segít az ég karja pusztító csapása

Istenhez emeljen szívünk fohásza..."

Kovács Árpád, a kézdiszentléleki közbirtokosság elnöke

A lap megjelenésével kapcsolatos hírt közöltem a vezetőséggel. Türelmetlenül várjuk a Közbirtokossági Hírvivő-t, amely folyóirat – akárcsak az Erdélyi Gazda a mezőgazdászoknak – felbecsülhetetlen szolgálatot tehet a leendő erdőtulajdonosoknak.

Péter Géza, Nagyajta

Az Ősmarosszék Közbirtokosság, valamint a magam nevében megköszönöm megtisztelő figyelmüket, hogy ránk gondoltak, és lapjuk segítséget próbál nyújtani az erdők visszaszolgáltatásában és további gondozásában. Mindezekhez jó egészséget és sok sikert kívánok Önöknek – erőnkhöz mérten mindenben segítségükre leszünk.

Ravasz Kálmán közbirtokossági elnök, Szováta

PANASZ

"Egy rosszindulatú és nacionalista eset"

Tisztelt képviselő úr!

A szentiványi közbirtokosság ide-iglenes vezetősége nevében – ha megengedi – panasszal fordulunk Önhöz, és ha tud, segítsen is rajtunk a következő problémában.

Szentivánlaborfalva a háromszéki Uzon községhez tartozik most (valamikor, 1968 előtt község volt, és talán még lesz is), de sajnos, a közbirtokossági erdőterületünk Bodzaforduló város mai adminisztratív területén fekszik (Télpatak-dűlő).

A 2000. évi 1-es számú törvény (III. kapitolus, 26. paragrafus, 4. bekezdés, valamint 27. paragrafus, 2. bekezdés) alapján a közbirtokossági erdő visszaigénylését ott kell kérni, ahol a terület fekszik, és annál a bíróságnál, ahol ez a helység, illetve a helyi bizottság létezik. Így mi is a bodzafordulói helyi tanácshoz tettük le az összes dokumentumokat, a szükséges aktákat: születési bizonyítvány, házassági bizonyítvány, halotti bizonyítvány, telekkönyvi kivonat, a volt tulajdonosok névsora, az utódok, igénylők névsora, feltüntetve minden esetben az örökösök nevét az illető területekkel, típuskérés és sok más szükséges (dehogy szükséges!) aktákat, külön-külön minden igénylő által, zárt borítékban.

A szükséges aktákat határidőn belül letettük – jogi bejegyzés céljából – a bodzafordulói bírósághoz. Ebből a dokumentációból (doszárból) hiányzott és a mai napig is hiányzik a helyi (bodzafordulói) bizottság igazolása (a törvény 28. par. 3. bekezdése szerint), mert ez a bizottság, Baciu Gheorghe polgármesterrel az élen, nem hajlandó azt elkészíteni és kiadni. Így a bíróság, ahol a bírónő szerintünk egy húron pendül a polgármesterrel, már hét esetben halasztotta el azt a bizonyos tárgyalást, ahol meg kellett volna hoznia a bejegyzési határozatot (jogi bejegyzése a közbirtokosságnak).

A polgármester azért nem készíti el az igazolást, mert szerinte (valaki azt mondta) az erdőrészekből valamikor a szentiványiaktól néhány bodzai lakos megvásárolt részeket, akik most nem szerepelnek a listán, és ezt az ügyet ki kell vizsgálni. Erre viszont semmi írásos nyom vagy bizonyíték nem létezik, csupán csak feltevés (megjegyzem, hogy valamikor a szentiványiaknak a fát a bodzaiak vágták, amiért tűzifát kaptak bérbe, erről talán van egy névsor). A szentiványi volt tulajdonosoknak külön-külön telekkönyvi bejegyzésük van, és ezek összessége adja a közbirtokosság összterületét, amelyre szintén telekkönyvi kivonat létezik. Ezeket a kivonatokat a tanács titkárnőjének követelésére hivatalosan román nyelvre fordítottuk (máskülönben minden aktát, még a papi igazolást is románra kellett fordíttatni) kemény pénzért, hogy azok ott, Bodzafordulón érthetőek legyenek.

Tessék elképzelni, hogy 2000 februárja óta 11 esetben járattak saját autónkon, ami több mint 1100 km utat jelent ilyen benzinárak mellett, saját pénzünkön (nem a közösségéből) a tanácshoz, illetve a bíróságra, és a mai napig sincs elintézve a hivatalos bejegyzés.

Ezidáig panaszt tettünk az uzoni polgármesternél, az RMDSZ megyei vezetőségénél, a megyei tanács elnökénél (Demeter úr), a prefektúra jogtanácsosánál, s azon a gyűlésen is, ahol Ön is jelen volt, de sajnos, senki nem tudott vagy nem akart (?) segíteni.

Most utoljára önhöz fordulunk ez alkalommal, s kérjük, úgy is, mint szakembert, úgy is, mint általunk megválasztott képviselőt, tegyen már valamit az érdekünkben. (Mi szégyelljük a nép előtt, hogy nem tudjuk intézni ezt a dolgot).

Az eset – a mi problémánk –, azt hisszük, hogy egy rosszindulatú és nacionalista eset.

Tisztelettel maradunk:

Szöllősi József elnök és Kányádi M.

2000. december 31.

A szerk. megj.: Tamás Sándor képviselő úr válaszlevele postán megy.

ELŐFIZETÉS

Hogyan juthat hozzá rendszeresen a Közbirtokossági Hírvivőhöz?

A kitűzött közös célt csak az esetben érhetjük el, ha a lapban közölt információk időben és rendszeresen eljutnak a székelyföldi erdőtulajdonosokhoz. Erre vonatkozólag a Kiadó három módszert javasol Olvasóinak, előrebocsátva, hogy a Közbirtokossági Hírvivő havonta jelenik meg, kezdetben 5900 lejes áron.

a. Előjegyzés révén

Ebben az esetben nem kell semmi mást tennie, csak telefonon, vagy faxon, vagy levélben, vagy e-mail-en, vagy személyes megkeresés útján jelzi, hogy igényt tart a Közbirtokossági Hírvivőre, és megadja a postacímét. Ebben az esetben a Kiadó minden hónapban, rendszeresen elküldi önnek a lapot, fizetnie az átvételkor kell. A módszer előnye: időben kézhez kapja a lapot, utólag kell kifizetnie az aktuális lapszám árát, bármikor lemondhatja az előjegyzést.A módszer hátránya: a postaköltség az előjegyzőt terheli.Telefon- és faxszámaink: 067-364 980 (szerkesztőség), 067-363 902 (képviselői iroda)Levélcímünk: Közbirtokossági Hírvivő, 4050 Tg. Secuiesc, cp. 35E-mail-címünk: hirmondo@cosys.roKiadó: Kézdivásárhely, Gábor Áron tér 4. szám

b. Előfizetés révén

Ebben az esetben előre kell kifizetnie három, hat, kilenc vagy tizenkét lapszám árát. Az összeget postán, vagy személyesen, vagy előfizetéseket gyűjtő ügynökünk révén kell eljuttatnia a Kiadóhoz. Ameny-nyiben az előfizetési díjat postán küldi, az utalványra (Loc pentru corespondentã) kérjük feltüntetni: Közbirtokossági Hírvivő.Előfizetési díjak:3 hónapra - 17 700 lej
6 hónapra - 35 400 lej
9 hónapra - 50 000 lej
12 hónapra - 65 000 lejA módszer előnye: a lapot időben, rendszeresen megkapja, a postás házhoz szállítja, az előfizetés időtartama alatti esetleges lapáremelkedéstől Ön mentesítve lesz, a postaköltség a Kiadót terheli.

A módszer hátránya: az előfizetési díjat előre, egyszerre kell kifizetnie.

c. Szabadeladásban

Ez a módszer a legkevésbé ajánlott, ugyanis kevés példány kerül az újságstandokra.A módszer hátránya: könnyen előfordulhat, hogy nem időben és nem rendszeresen fog hozzájutni a Közbirtokossági Hírvivő egyes számaihoz.Ne feledje: a Közbirtokossági Hírvivő léte legnagyobb mértékben Olvasóitól, a közbirtokossági tagoktól függ. Köszönjük az együttműködést!

Amennyiben az előfizetés mellett dönt, kérjük, hogy az összeget, valamint a laptestben található megrendelőszelvényt a következő címre küldje el:

Közbirtokossági Hírvivő (Balás Ágota)
RO-4050 Târgu Secuiesc P-þa Gábor Áron 4.

Jogi személyek át is utalhatják az összeget a következő bankszámlaszámra: 2511.1-170.1/ROL BCR Tg. Secuiesc

Előfizetés külföldre

Magyarországra (valamint a Délvidékre és a Felvidékre): 3 hónapra 3 USD, 6 hónapra 6 USD, 9 hónapra 8 USD, 12 hónapra 10 USD. Más országokba: 3 hónapra: 9 USD, 6 hónapra 18 USD, 9 hónapra 25 USD, 12 hónapra 30 USD.Bankszámlaszám: 2511.1-170.2/USD BCR Tg. Secuiesc, RomâniaA megcímzett megrendelőszelvényt küldje el, vagy egyszerűen csak értesítsen az átutalás tényéről, a megrendelés időtartamáról, és adja meg pontos címét e-mail-en, faxon, telefonon stb.

Copyright © Közbirtokossági Hírvivô - 2001