Tárlat kapcsán általában híres képzőművészek alkotásainak bemutatójára gondolunk, ahol művelt, okos, elegáns emberekkel találkozhatunk. Ha netán mi, a mindennapi kisemberek, műkedvelő kíváncsiskodók, ilyen helyre merészkedünk kissé idegenül, néha félszegen viselkedünk ebben a különleges művészi miliőben, mely számunkra elérhetetlennek tűnő világ.
A Bartók Béla Elméleti Líceum négy tehetséges és bátor diákja saját, számukra otthonos környezetben teremtette meg a tárlatnyitás sajátos, ünnepi hangulatát. Győri Hajnalka, Şelmărean Ánia, Somkereki Andrea és Järger Zsolt grafikái, festményei illetve szobrai voltak láthatók február 23-25. között, a líceum dísztermében szervezett tárlaton, mely Erdei Ildikó pszichológia-, valamint Kálmán Enikő rajzszakos tanárnők segítségével vált lehetővé.
A tárlat alkalmából a művészet iránti érdeklődésükről kérdeztem a négy tehetséges fiatalt. Először is arról, hogy mikor és hogyan fedezték fel magukban a művészet iránti érdeklődét és hajlamot?
Győri Hajnalka: Én már óvodás koromban is nagyon szerettem rajzolgatni, festegetni, viszont mostanáig nem volt alkalmam komolyabban képezni magam, inkább csak hobbyként gyakoroltam. Régebben sokat festettem, de az utóbbi időben inkább csak a grafika érdekel.
Somkereki Andrea: A családomban hagyománya van a festészetnek, s a szüleim beírattak a Művészeti Iskolába, így három éve komolyabban tanulom a festészetet.
Şelmărean Ánia: Gyermekkorom óta szívesen rajzolok, viszont sose gondoltam arra, hogy fejlesszem ezirányú tehetségemet. Egyelőre hobbyból rajzolok, mert ezáltal kikapcsolódom.
Järger Zsolt: Talán már akkor elkezdődött a szobrászati pályám, amikor négy éves koromba gyurmából állatkákat gyúrtam, és egy egész állatkertet készítettem. Nyolcéves koromba a szüleim beírattak a Gyermekpalotába, ahol öt éven keresztül tanultam a szobrászatot, majd VIII. osztályos koromba átiratkoztam a Művészeti Iskolába, ahol Aurel Ardeleanu szobrász mellett dolgozhattam.
Milyen érzés volt számotokra saját iskolátokban kiállítani azokat az alkotásokat, melyeket talán még senki sem látott a kollégáitok közül?
Győri Hajnalka: Sokan csodálkoztak, amikor meglátták a munkáinkat, mert erről az oldalunkról nem ismertek bennünket a kollégáink. Úgy gondolom, hogy a bemutatott munkáink által jobban megismerhettek a tanáraink, iskolatársaink, mivel ezek az alkotások mindenképp rólunk is szólnak, magunk is bennük vagyunk.
Somkereki Andrea: Tudtommal ez az első ilyen tárlat itt az iskolában, és én nagyon örülök annak, hogy a kiállító csoport tagja lehettem. Remélem, hogy mi megtörtük a jeget, s gondolom lesz folytatása ennek a szép és hasznos kezdeményezésnek, a Bartók Líceumban.
Järger Zsolt: Nagyon jólesett, amikor az osztálytársaim, de főleg tanáraim gratuláltak nekem. Úgy éreztem, hogy szobraim által, jobban be tudtam mutatkozni azok előtt, akik már több, mint 4 éve ismernek.
Mi volt ihletetek forrása?
Järger Zsolt: Én, a Tangó című szobrom elkészítésekor Michelangelo Pietà szobrából ihletődve, átvettem a szobor kompozícióját és alkalmaztam a gúla alakú elhelyezkedést a saját szobromban is, viszont felcseréltem a szereplők pozícióját. Az általam készített szoborban a férfi tartja a nőt, míg Michelangelo szobrában, Szűz Mária tartja Jézust, karjai között.
Şelmărean Ánia: Szeretem a táncot, sokat is táncoltam már gyermekkorom óta, ezért választottam a balett-táncosok megrajzolását erre a tárlatra.
Hogyan viszonyulnak a szülők képzőművészeti érdeklődésetekhez, hobbytokhoz?
Győri Hajnalka: A szüleim támogatják, de csak hobbyszinten képzelik el, én viszont szeretném a grafikát továbbtanulni az egyetemen is. Nagyon remélem, hogy ez lesz az életpályám, s általa biztos jövőt tudok biztosítani magamnak.
Somkereki Andrea: A szüleink bizonyára örülnek a mi sikerünknek, és büszkék ránk, megdicsérnek, s ez már önmagában jelentős támasz és ösztönzés számunkra.
Hogyan látjátok tehetségetek kibontakoztatásának lehetőségét?
Järger Zsolt: Egyetemen, műépítészetin szeretném folytatni tanulmányaimat, ugyanakkor nem szeretnék megválni a szobrászattól. E két dolog szerintem összeillik, és minden bizonnyal a műépítészeti karrierem során sokszor hasznát fogom venni a szobrászatnak.
Şelmărean Ánia: A rajzolást csak hobby szinten fogom továbbra is gyakorolni, mivel jövőtől az orvosi egyetemen szeretnék tanulni.
Somkereki Andrea: Nem hiszem, hogy festészetből meg lehet élni Romániában, ezért a festés csak egy szabadidős foglalkozás marad számomra.