Vasárnap este a Szent György székesegyházban Puccini Szimfonikus prelûd címû zenekari mûve és a Dicsõséges mise vagyis a Missa de gloria nyitotta meg a Temesvári Nemzetközi Zenei Fesztivált. Sokan állva hallgatták a nagysikerû koncertet, amely után igazi európai gesztusként Corneliu Murgu, a temesvári Román Opera igazgatója és Corina Murgu, a zenekar koncertmestere, magyarul nyilatkozott a magyarul kérdezõnek.
Milyen érzés a világhírû operaénekesnek, hogy Puccini születésének 150. évfordulója jegyében szervezhette meg a Temesvári Zenei Fesztivált?
Puccini a legkedvesebb zeneszerzõm, s nagyon sokszor énekelhettem mûveit. Nagyon örülök, hogy nagy volt a siker a nyitó koncerten, Puccini elsõ alkotását játszottuk a húsvéti idõben a dómban, Krisztus 33 éves volt a keresztrefeszítésekor, s ez a 33. fesztivál. Minden a repertoárunkban szereplõ Puccini-operát hallhatja majd a közönség és a Turandottal zárjuk a fesztivált. Nemzetközi fesztivál, ezért minden alkalommal lesz valamilyen különleges fellépés, most csak két mûvészt említek, fellép a híres szoprán Barbara Haveman, és Guimenez Carreras vezényli majd a Bohéméletet - mondta Corneliu Murgu.
A misét Puccini vizsgadolgozatként írta - tájékoztatott Corina Murgu koncertmester – a zenekari mûrõl pedig kiderült, hogy az elsõ alkotása, 1996-ban Ricardo Muti karmester fedezte fel, s a mai koncert volt a romániai õsbemutatója.
Bár Puccini az operairodalom nagy személyisége, lesz-e még a fesztiválon koncertelõadás?
Barbara Haveman - a bécsi operaházban énekelte két évvel ezelõtt a Manon Lescaut-t – koncertjén áriák és zenekari mûvek egyaránt megszólalnak, ezelõtt a Toscát, kedvenc Puccini-operámat énekli majd, de fellép Mascagni Fritz barátunk c. operájának koncertelõadásán is. Bár ez nem Puccini-opera, de a karmester az olaszországi Torre del Lagóban évente megrendezésre kerülõ Puccini-fesztivál mûvészeti igazgatója Alberto Veronesi.
Mért döntöttek úgy, hogy ingyenes koncerttel nyitják meg a fesztivált?
Máskor is fellépünk templomban, ezek a koncertek mindig ingyenesenek, ez így szép és helyes. Nagy örömmel játszom templomban, akár a piariban akár a dómban, ahol a Vivaldi Négyévszak c. mûvét is játszottuk, s persze koncertezünk karácsonykor és húsvétkor is. Most is nagy szeretettel várjuk a fesztivál minden rendezvényére a komolyzene kedvelõit.”

A Csiky Gergely Állami Magyar Színház 55 éves múltjának évfordulós rendezvénysorozatát, az Eurorégiós Színházi Találkozót Ödön von Horváth A férfiak nélküli falu címû darabjának temesvári premierje nyitotta meg szerda este. Török Viola nem most rendezett elõször a temesvári magyar színházban, az elmúlt évadban Csiky Gergely Ingyenélõk c. komédiáját vitte színre. A rendezõvel, aki Temesvár után a nagyváradi színházban Racine Phaedra c. darabját állítja színpadra, a bemutató elõtt beszélgettünk.

A renesz ánsz évhez és Mátyás királyhoz egyaránt kapcsolódó mûvet rendezett, miért esett választása éppen Ödön von Horváth darabjára?
Elég régóta foglalkozom a reneszánsz témakörével, hosszú ideje keresek egy olyan darabot, amely felölelné a reneszánsz teljes szépségét, de sajnos a Szép magyar komédiá-n kívül megrendezésre érdemeset nem találtam. Ödön von Horváth mûve modern dráma, a két világháború között született, tematikailag viszont kapcsolódik Mátyás királyhoz és a reneszánszhoz. Azért esett erre a választásom, mert megtaláltam benne a mi, a 21. század emberének ehhez a csodálatos mûvelõdéstörténeti korszakhoz való viszonyulásunkat/viszonyulását is.

A darab a magyarok tudatában a Férfiakat Szelistyének címen él, miért játsszák most A férfiak nélküli falu-ként?
Az elsõ címváltozat, Gáli László fordításában jelent meg, az eredeti viszont így szól Ein Dorf ohne Männer. Mi az eredeti drámát fordítottuk le újra magyarra. A szöveget nem adaptáltuk, csupán meghúztuk, vagyis kihagytunk belõle. A cirkalmas, kicsit túlbeszélõ stílust próbáltuk ezzel korszerûsíteni, így feszesebb lett, erõsebb képeket tudtunk megformálni.

Miért áll közel a szívéhez a reneszánsz?
Ez az a kor, amely máig a legellentmondásosabb, egyrészt az emberiség hajnalaként fogalmazzák meg a humanista írók, költõk, másrészt az ember nem igazán találja meg magát a reneszánszban, mert akkora felelõsség hárul rá az új világ megteremtésével, amellyel nem tud megbirkózni. Enyém a világ, a hatalom, de nem tudom, mit kezdhetnék vele. Ezért furcsa útkeresésre kényszerül. Megjelennek a groteszk jelenetek, amelyben az ember megpróbálja felmérni képességeinek határait. Ráébred arra, hogy egyedül nem juthat messzire. Számomra azért izgalmas mindez, mert egyszerre az ember diadalának és bukásának, kínlódásának kora is.

Mi tükrözi ebben a darabban a reneszánsz életérzést? Lesz-e különös jelentõsége a táncnak?
Lesz táncban való megfogalmazás, hiszen a tánc kifejezi azokat az érzelmeket, amelyek szóban elmondhatatlanok. A tánc, a zene az ember szépre, jóra való vágyakozását közvetíti, és ezzel a szöveg korlátait is jelezzük. Rávilágítunk a középkor és a reneszánsz határán élõ, önkifejezési lehetõségeit keresõ ember vívódására: a harsány életérzéseket megszólaltató megnyilvánulások és a teljes kétségbeesés közt vergõdõ ember érzelmeinek viharát fogalmazzuk meg, táncban, mozgásban, zenében is.

A színpadi megjelenítés tükrözi a reneszánsz pompázatos mégis harmonikus gazdagságát?
A darab a korareneszánszban, Mátyás uralkodásának kezdetén játszódik, a pompázatos budai palota megépítése és Beatrixszal kötött házassága elõtt, amikor még nincsenek udvarában flamand és olasz zenészek, építészek, költõk sem. Mátyás útkeresését ábrázoljuk, azt, hogy milyennek képzeli uralkodása jövõjét. Nem célunk az elkápráztatás, hanem az igazságos Mátyás néphez való viszonyát tartjuk fontosnak. Mindez nem az anekdoták, a népmesei hõs szintjén jelenik meg. Az igazságosság az értékek rendjébe kerül, hiszen a mában is érvényes törekvést tükröz. Ma is kérdés, hogy meglovagoljuk egy kor káprázatos és haladó, de embertelen eszmevilágát, vagy ragaszkodunk egy szerényebb ám igazságosabb világképhez. Sokszor elhangzik, hogy Mátyás az igazságos, Mátyás a nép nevében ítélkezik, s ezzel ezt a szerényebb változatot hangsúlyozzuk. Azt a Mátyást jelenítjük meg, akinek nem az elkápráztató üzenetek a fontosak, hanem az a mélyebb igazság, amelyre mindig mindenkinek szüksége lenne.

Milyen csapattal dolgozik, ki a díszlet-, jelmeztervezõ, koreográfus?
A díszletet és jelmezeket magam álmodtam meg. Amikor foglalkozni kezdtem a darabbal, annyira éltek bennem ezek a képek, volt is idõm megérlelni õket, ezért úgy éreztem, nem adhatom ki a kezembõl õket. Állandó munkatársam Könczei Árpád zeneszerzõ, koreográfus, akivel bármelyik darab érzelmi világát meg tudom beszélni, ami nem föltétlenül csak a zenére, hanem az érzelmi kisugárzásokra, hatásokra vonatkozik, a zenei és a koreográfusi szempontok így egységesek. Kádár Dombi Katalin dramaturggal dolgoztam együtt, közösen rágtuk át a darabot, s arra törekedtünk, hogy a legerõsebb, a legkevésbé szóvirágos kifejezésmódot alakítsuk ki.

Milyennek ítéli meg a próbafolyamatot, milyen a temesvári magyar társulattal dolgozni?
Nagy örömmel jöttem újra Temesvárra, nagyon szeretem ezt a társulatot, nyitottak, fogékonyak minden újra, nagy bennük a lelkesedés. Mindig nagy hajtásban vannak, nagyon dinamikusak, rengeteg elõadásuk van. Ez nagyon jó, de a mi produkciónk próbáit elég nehéz volt összehozni emiatt is, másrészt pedig a német színházzal is meg kell osztanunk a termet. De minden sarokban, minden szabad pillanatban próbálunk, s bízunk a sikerben. A társulat két máshol játszó mûvészén kívül, mindenki szerepel a darabban, 22-en talán, egy-egy színész több szerepet is alakít. Ez nagyon jó, mert így Mátyás király megünneplésének örömét a teljes társulatra kiterjeszthettük. A szelistyei asszonyoknak nagyon fontos szerepe lesz a darabban.

Milyen hangulatú elõadásra számíthatunk?
Furcsa életérzést fejez ki, mert már a török háborúk után vagyunk, Mátyás még nem gyõzött nagyon nagy csatákban, kipusztult a fél ország, a törökök végigsöpörtek Magyarországon, elestek a férfiak, ezért nyomasztó hangulata is van a darabnak. Ebbõl kell föltápászkodnunk, kiutat találnunk, és nyilván a remény, a szerelem, a pozitív életérzés mutatja majd meg, hogy merre tovább. Úgy érzem, nem véletlenül választotta ezt a korszakot a drámaíró Ödön von Horváth sem, az elsõ világháborút követõen méginkább láthatta a nagy életörömöket sugárzó kor ellentmondásait, amelyeket el kellett helyeznie magában, tisztáznia kellett. Ez alkalmat adhat mindenkinek arra, hogy újragondolja a saját reneszánsz-értelmezését, hogy lássa, nemcsak a lenyûgözõ festmények, Corvinák kora ez, hanem a gyökerekett, az ember létét vitató, az igazságot keresõ kor is. Most is szükség van egy ilyen reneszánszra, amikor újragondoljuk az elmúlt korok értékeit, s kiválasztjuk, mit menthetünk meg a régi korból az újnak. Ezért vannak népzenei utalások a darabban, ami a legkifejezõbb módja annak, hogy rávilágítson a múltbeli értékek közti válogatás felelõsségére, a felhasználhatóság kérdésére is.
Mészáros Ildikó

Vasárnap a hagyományokhoz híven temesvári fellépéssel zárult a Szeged Táncegyüttes pártfogolta Temes megyei néptánccsoportok évadzáró gálája. A Capitol terem széksorait korántsem csupán a szülõk és nagyszülõk töltötték meg, a néptánckedvelõ közönség hûségesen követi a táncrendezvényeket, hogy szûnni nem akaró tapssal üdvözölje a produkciókat. Hét tánccsoport 12 táncot mutatott be, a különbözõ népviseletbe öltözött kisebb-nagyobb táncosok ügyessége, öröme mozdulataik kimunkáltsága méltán aratott hatalmas sikert. A rendezvényen jelent volt a nyíregyházi Demarcsek György, a Martin György Néptáncszövetség alelnöke, és a Temes megyei magyar közösség képviselõi, politikusok és civilek egyaránt, így Toró T. Tibor parlamenti képviselõ, Marossy Zoltán alprefektus, Erdei Ildikó, a Civil Tanács elnöke és Fazakas Csaba a Civil Tanács alelnöke, az RMDSZ megyei tanácsosjelöltje. A mûsort Tamási Emese az Eszterlánc Kulturális Egyesület elnöke, táncoktató nyitotta meg, a szegedi Karórágó együttes muzsikált.

A múlt héten a Szeged Táncegyüttes Mûvészeti Alapfokú Iskolája felvette Martin György nevét.
Martin György világhírû néprajzkutató és tudós özvegye ajánlotta fel a névfelvétel lehetõségét, ami felér egy Kossuth-díjjal, e név viselése legalább akkora felelõsséget is jelent. A Szeged Táncegyüttes már 50 éves ezért, úgy gondoltuk nem lenne célszerû nevet változtatnunk- mondta Nagy Albert, a Szeged Táncegyüttes mûvészeti igazgatója - az iskola névadóünnepségére április 30-án került sor, jelen volt a szakma számos jelentõs személyisége, köztük Kallós Zoltán és Timár Sándor, s a határon túlról, Temes és Bihar megyébõl is sokan átjöttek, Kallós Zoltánt igen szoros barátság fûzte, Martin Györgyhöz, hiszen az erdélyi gyûjtõmunkájának szervezõje volt, Timár Sándor pedig a gyakorlati munkatársa volt, mindazt amit Martin megálmodott, a próbateremben õ valósította meg, elsõsorban azt, hogy miként lehet az autentikus anyagot visszavinni a színpadi produkciókba. Nagyon sok gratulációt kaptunk a szakmától, mert más a szakma és más a közönség. Kalotaszegi tánc zárta a mûsort, Kalotaszeget kivetítõn is bemutattuk, idõs helyi adatközlõink is megszólaltak, míg a színpadon a táncot is láthatta egy idõben a közönség.
Most a közönség nyilváníthatott véleményt, hiszen kétnapos rendezvénysorozaton bejárták Temes megyét, azokat a településeket, ahol a Szeged Táncegyüttes oktatóinak irányításával néptánccsoport mûködik. A néptáncgála egyévi munka értékelése is. Elégedett-e az eredménnyel?
Van, amivel elégedett vagyok, s van amivel nem. Akármennyit dolgozunk is, a csúcsot nem érjük el, de javítani próbálunk. Vannak rendkívüli események: Végváron 15 pár táncol a Szederinda csoportban, õk a Csûrdöngölõ utánpótlása. Lugoson kevés is a gyermek, oktató is nehezen akad, alig várom már, hogy az általunk nevelt táncosok felnõttek, önálló emberek legyenek, s bármi lesz is a szakmájuk, amellett foglalkozzanak a kisebbekkel, s adják át az új nemzedéknek azt, amire mi megtanítottuk õket. Fájó pont az is, ha egy-két ember kimarad az együttesbõl, ami nagy baj, mert most lennének igazi rutinos táncosok, most gyümölcsözne az eddigi izzadságos munka. Kilenc év alatt azonban mégis nagyon sokat haladtunk, hamarosan következik az újabb felmérés, a Szívek fesztiváljának próbáit idén Szegeden fogjuk tartani. Nagyon jól dolgozunk együtt Deheleanu úrral a Folkhíd fesztivál kapcsán is, ez Pécsett kezdõdik, egy héttel késõbb lejön Szegedre, majd onnan érkezünk Temesvárra, így a pályázataink is sikeresebbek. Az együttmûködésben a személyes kapcsolatoknak nagy szerepük van, igazi kapcsolatok így épülnek, nem a politikán keresztül, ezért is olyan fontos, hogy a szegedi évadzárón is ott lesznek a temesvári gyerekek. Lugoson, Végváron, Zsombolyán de Temesváron is elmondhatom, hogy nem Romániában, hanem otthon vagyok. Nagyon szeretek idejönni, a gyerekeket is nagyon szeretem, a szülõk is kedvesek, alig várjuk, hogy találkozhassunk.
Jó dolog az is, hogy vannak új együttesek, hiszen az Eszterlánc Kulturális Egyesület alig három esztendõs, mégis a kezdõcsoport új nevet vesz fel hamarosan.
Örülök, hogy egyre több fiatal kapcsolódik be a néptáncmozgalomba, itt nemcsak a tánc a fontos, hanem az, hogy a gyerekek hasznosan tölthetik el a szabadidejüket, nem csavarognak, nem kallódnak el. Ciprian Cipu is üzent, hogy új csoport alakul a megyében, menjünk segítsünk. Adja az Isten, hogy legyen hozzá erõnk, mert sok a munka, hiszen Biharban is egy hét múlva lesz az évadzáró gála, de nincs annál nagyobb öröm, minthogy egyre több magyar gyerek tanulja újra anyanyelvi zene- és tánckultúráját.
A zsombolyai Délibáb a legfiatalabb néptánccsoport.
Kaba Gábor, Zsombolya polgármestere, olyan ember, aki mindennel törõdik, hogy hogy jut arra ideje, hogy mindenre odafigyeljen, s mindenütt ott legyen, azt csak csodálni lehet. A nyáron Zsombolyán is lesz tánctábor egy minden igényt kielégítõ korszerû épületben, már százan jelentkeztek résztvevõként. A kezdõk Zsombolyán, a haladók pedig Végváron táboroznak az idén. Az utóbbiak méhkeréki román táncot tanulnak majd, szerintem fontos, hogy más nemzetek táncait is ismerjük, a bolgárokét, szerbekét is. A román táncot mi tanítjuk, mert azt a méhkerékiektõl megtanultuk, de más népek esetében mindig hívunk szakembert, aki a koreográfiát megtanítja. Ma este egy tucat táncot mutatunk be, minden együttesnek van új koreográfiája, de a régieket sem szabad elfelejteni, hiszen a valódi cél, hogy minden alkalommal magasabb színvonalon mutassák be a táncosok tudásukat. A kilenc éve folyó munkát minimális állami támogatással végezzük, a szülõk óriási anyagi áldozatot vállalnak azért, hogy gyermekeik ezekben a gyönyörû népviseletekben színpadra léphessenek.
A gálát az Eszterlánc dél-alföldi tánca nyitotta meg, majd moldvai csángó dallamok csendültek fel, s az Eszterlánc legkisebb táncosai mutatták meg mit tudnak, helyi oktatóik Márton Csilla és Péter Csilla magyar- illetve zenetanár. Az Eszterlánc produkcióját az erkélyrõl figyelte szegedi oktatójuk Gombos András. A méhkeréki román táncot a végvári Csûrdöngölõ négy párja járta, a lugosiak marossárpataki tánca után a lõrincrévi koreográfiát mutatták be. A táncosok sorában ott láthattuk a lugosi oktatót, Gergely Ildikót is, aki ugyanúgy lép fel minden alkalommal, mint a dettai Búzavirág és az Eszterlánc oktatója, Tamási Emese. A végvári Szederinda 15 párral mûködik, oktatójuk Szarvas Erzsébet, dél-alföldi táncukkal rögtön meghódították a közönséget, nem csoda, hiszen példaképük a Csûrdöngölõ, akik Tóth Rozália irányításával készülnek, havonta pedig a szegedi oktatójuk Bagi Szilvia csiszolja tánctudásukat. Pãºtean Erika a végvári néptáncmozgalom vezetõje azt is elmondta, minden tánccsoport otthon mutatta be az új koreográfiát, így a Szederinda rábaközit járt szombaton Végváron, a lugosiak Lugoson is bemutatták a lõrincrévi táncot. Vasárnap Zsombolyán is fellépett a hét néptánccsoport. A Csûrdöngölõ 12 táncosa kalotaszegit és szilágysági táncot is járt. A fináléban megtelt magyar táncossal a színpad, s méltán zúgott a vastaps.