Bárányi-nap az írószövetségben. Az esemény  már hosszú évek óta megszokott, és éppen ez az igazi értéke. Ildikó és Ferenc, egymást váltogatva jelentkezik új könyvvel ebben az impozáns családi stafétában, amelyben minden új teljesítmény páros siker is. Ezúttal azonban a változtatás mellett döntöttek: kettős Bárányi-napon, egy-egy könyvet tettek le az asztalra. Ezt a rendhagyó eseményt üdvözölte az írószövetség nevében Cornel Ungureanu professzor, a bevezetőt mondó Pongrácz P. Mária és a népes hallgatóság.
“Sokaknak világítottunk”. Dr. Bárányi László Ildikó az 1960-ban Marosvásárhelyen végzett orvosok ötven, illetve - az egyetemi felvételitől számítva - ötvenhat évet átfogó emlékeit tárja az olvasók elé. Döbrenti Gábor gyönyörű gondolata, az égő szövétnekként világító ember, ebben a könyvben az orvos személyében talál megtestesítőre. Aki a hyppokrateszi orvos-betegség-beteg háromszögben a betegség ellen, a beteg, a szenvedő ember védelmére szegődik, s akinek szakmája a tudomány fegyverzetével fellépő, hivatásként vállalt humánum. Ez a gyógyításra váró beteg, ezerarcú ember egyedi, megismételhetetlen, szakadatlanul változó. És mindegyik - emberi, alanyi jogán - külön, egyedi bánásmódra tart igényt “az én orvosom” jelszóval.
Hatvankilenc sors és beszámoló, megannyi messze fénylő szövétnek, amely bő fél évszázadon átívelő szivárvány színgazdagságával világított megszámlálhatatlanul sokaknak a humánum rendelőiben.
Szolgáltak, s részben szolgálnak máig, egy olyan világban, amely sokszor - és minő sunyi leleményességgel! -, nehezítette s nehezíti a gyógyítók munkáját tudományhamisítással, környezetszennyezéssel, gazdasági-politikai téveszmékkel, a könyvben szereplők esetében pedig, ráadásul, az ellenük megnyilvánuló etnikai allergiával... Sötét kor, amelyben többszörösen nehéz világítani, és amely gyanúsan, fölöttébb lassan gyógyul. Idehaza, és világszerte.
Dr. Bárányi László Ildikó elismerésre méltó érdeme, hogy ihlette, kezdeményezte, szorgos kézzel összehozta e beszámolókat, segítségükkel körvonalazva egy évfolyam, de jórészt mindnyájunk által megélt kor kórtörténetének “differenciál  diagnózisát”. Ebből a diagnózisból villantottak fel egyes részleteket felolvasásukkal a Csiky Gergely Állami Magyar Színház közkedvelt művészei, Fall Ilona és Mátray László, ízelítőként a könyvből, amelynek hatalmas anyaga szintézisként feldolgozva, méltán kelhetne másik életre, egy esetleges II. kötetben. 

*

A kettős bemutatón, dr. Bárányi Ferenc, régóta sikeres könyve, a Mindenki háziorvosa került az olvasók elé, immár negyedik kiadásban. Mint eddigi ismétléseiben, most is megújult, gazdagodott, tudományos tartalmában “naprakészen”, formájában a szokásos, világos, közérthető nyelvezetben. Az igazi, a szakma kiemelkedő hagyományaira támaszkodó, azokat mívesen folytató háziorvos. Aki lát és láttat, érez és együttérez, tájékoztat, figyelmeztet és nevel, az orvos kötelező szigorával, és a barát odaadásával. A lét teljes pályáján, hogy az hosszabb, emberhez méltóbb, boldogabb legyen. Sokak - egyre több olvasó - javára. Ahogy ismertető ajánlásában dr. Gyalai-Korpos István kiemelte: a könyv orvosok számára is tele van új információkkal, szakmai és adminisztratív eligazításokkal. Igen, a Mindenki háziorvosa negyedik kiadásában is friss, indokoltan keresett. Menynyire? Az érdeklődés mértékéről egyetlen beszédes adat: a mostani, 4000 (!) példány villámgyors fogyása láttán a kiadó máris készül az utánnyomásra. És a kedvelt szerző, dr. Bárányi Ferenc, vállalja-e egy következő V. kiadás előkészítését?
Ez is szövétnek. Könyv formájában, nagyon sokaknak világító.

Joggal tette fel Berinde György ŐSZI RÓZSÁK című könyvét bemutató elődásában Tácsi Erika tanárnő a fenti kérdést, ugyanis a kötet szerzőjeként Áprilisi B. György szerepel. A Nyugdíjasklub hagyományos látogatói mellett, az elmúlt szombaton, Berinde György lugosi nyugalmazott filozófiatanár volt tanítványai és egykori kollégái közül, Temesváron is többen kíváncsiak voltak az íróként bemutatkozó pedagógus alkotására. Bevezetőjében Tácsi Erika elmondta: Ha nem tudnám, akkor is kiderül, hogy Berinde György ízig-vérig pedagógus, több évtizedes pedagógusi tapasztalata, sokat megélt eseményekből adódó emberismerete késztette állásfoglalásra, moralizálásra. Négy nagyobb lélegzetű írást tartalmaz a kötet, az első három dramatizálva, a negyedik prózában tolmácsolja az üzenetet. Az első az állatmese jellemző toposzaival, a helyenként összefüggő rímek versformában hozzák elénk jó és rossz árnyalt harcát.
Tácsi Erika magyartanárként érdekes kitérővel élvezetes előadásában ismertette az állatmese műfajában a magyar és az egyetemes irodalomban született remekműveket.
A szokásos fordulatoknál bonyolultabb a szerző története, hisz az ellenség, a Farkas vadászként jelenik meg /.../ végül is leleplezik a vadászt, elpusztítják a farkast /.../ a morált a Tücsök fogalmazza meg. “Farkas nincs, megjavult éltünk ...De a Róka közöttünk maradt.”
A második, Fantasztikus játék című írás, amelynek szereplői Ádám és Éva, újabb lehetőséget kínált ahhoz, hogy a könyvbemutatón kitekintést kapjunk az allegórikus alkotásokról a középkori Szinbád történetektől egész napjainkig. A bemutatott alkotás erényeként emelte ki Tácsi Erika: A humánum hatja át az írást, aggodalom az örök emberért, a lázadó engedetlen emberért, aki nélkül nincs haladás, nincs jövő. “Tettekben él csak az ember” a cél: “élni, harcolni, tagadni”
A suszterinas álma című dramatizált alkotás – amint a bemutató ismertette – jelenetekre szabdalt, 3 felvonásos írás, a hatalom teljében élő elnöki párról... Az esemény 15 év múlva folytatódik, a lemondatott elnök viszszatér... riporter kérdésére elmondja, kigyógyult a politikából... ortopéd vállalatot akar alapítani, levonja a tanulságot: “Suszter ne álmodozzon. Suszter maradjon a kaptafánál.”
A kötetben szereplő rövid prózai írásokról az előadásból megtudtuk: ... 22 többé-kevésbé összefüggő részből áll, jelen, közeli-távoli múlt, valószerű események és szereplők, jó-rossz harca, küzdelem, csalódás, szerelem, csalás, árulás, különféle értékrendek, társadalmi és vagyoni ellentétek, felkapaszkodás vágya – minden jelen van. De itt van a Hóember is, aki eltér a tipológától...  szerepel a Hóvirág / a Krilov képviselte növénymese egyik jellemzője/ mindketten gonosz varázslat áldozatai, közösségi összefogásnak köszönhetik a feloldozást, egymásratalálást.
Összegzésként Tácsi Erika a kötet egészéről, szerzőjéről elmondta:
Gondolkodó, az ország, az ember sorsát, közéletet, magánéletet figyelemmel kísérő, a jövőt kutató, állásfoglalását véka alá nem rejtő szerző, empátiával nézi az emberi küzdelmeket, de keserű iróniával a világot, amellyel, vagy amelyben küzdenie kell. Elmélkedő, eszméket ütköztető, ok-okozati összefüggéseket feltáró szerző, állítás-tagadás tételes megfogalmazásával találkozunk, az irodalomnak ennek föléje kell emelkednie.
Végezetül Tácsi Erika idézte a szerző humoros előszóként megfogalmazott ajánlását:
“Alma árát piac szabja,
A könyvét az olvasó.
Kétségtelen, így az igaz,
hisz övék az utószó.”
Tácsi Erika a szerző ajánlásához csatlakozva hozzátette: úgy vélem, megéri az árát...                                
Graur János                                               

*

Berinde György /azaz Áprilisi B. György/ ŐSZI RÓZSÁK című könyve a Mária téri Könyvesboltban megvásárolható. Ára:11,00 lej.

Izgalommal várt bemutató a magyar színházban
Homérosz korokkal, és magával az Idővel dacoló eposza a mai embert is megszólítja, láthattuk  a Temesvári Csiky Gergely Magyar Színház legújabb bemutatóját, a Balázs Zoltán által rendezett Odüsszeusz hazatérését, megelőző alkotóműhelyben született képzőművészeti alkotásokat bemutató tárlat megnyitóján. Bandi András, Banga Szilárd, Benedek Levente, Bors Eszter, Cristina Pecherle, László Erzsébet, Lőrincz Imre, Parászka Máté, Prezsmer Róbert, Róth Iringó Xénia, Sándor-Nagy Tünde, Szász Zsolt fiatal művészek alkotásai az  ókori görög szimbólumok a mai művészeti irányzatok sajátos ötvözetei. A képzőművészek által megörökített pillanatok, például a főhős átváltozásait, vagy a fiával, Télemakhosszal és a hűséges kondással, Eumaiosszal való találkozást, akár a húsz éven át gyötrődő Penelopé figuráját, a Szküllával vagy a Küklopsszal megbírkózó Odüsszeuszt megörökítő, és a különböző motívumokat mértani pontossággal felvonultató alkotás mind egyedi rátekintést nyújt Odüsszeusz történetére. Ahogy a március 11-én bemutatásra kerülő előadás is a színművészet eszközeinek felvonultatásával ígér egyedi élményt.
Balázs Attila igazgató megfogalmazása szerint "Ödüsszeusz hazatérése kapcsán sikerült a képzőművészeket összehozni, örvendhetünk annak, hogy a színház ilyen mozgatóerővel bír, hogy sikerült a színházi produkció mezsgyéjén értéket alkotni. Az alkotások a művészek egyéniségét híven tükrözik, egyéni módon látják és láttatják a témát és a világot. Rajtunk, a színház alkotóin a sor, hogy bemutassuk, mi miképpen képzeljük el Odüsszeusz hazatérését."
Balázs Zoltán rendező meglátásában Homérosz története olyan téma, amelyről meggyőződésünk, hogy mindent tudunk, mindent elmondtak már, és mégis újra és újra megszólít.
- " A képzőművészetnek egyik lényege, hogy valami olyasmit tegyen láthatóvá, amely nem látszana. Nagyon kreatív, fantáziadús alkotások születtek. Odüsszeusz figurája állandóan kísért bennünket, akármilyen korban, akármilyen művészi tevékenységet folytató közegbe kerül, valahogy mindig képes önmagát regenerálni és újra kitalálni. Remélem, hogy az előadás is hasonló élményt nyújt mindazoknak, akik megtekintik. Egy momentuma biztos közös az alkotóműhelynek és az előadásnak, nevezetesen az, hogy egyfajta szabad asszociációt indít el. Részünkről nem kívántunk egy kész, fix, merev keretek közé sulykolt produkciót életre kelteni, bár természetesen van eleje, közepe, vége, vannak jelmezek, díszlet, színészek meg zene, mégis valahogy a nézők fantáziája a legizgalmasabb, az, hogy szárnyalásra késztessük a néző fantáziáját, ezért rendkívül izgalmas téma ez" - hangsúlyozta a rendező.
Balázs Attila igazgató ígérete szerint a művészetek közötti eme sajátos párbeszédnek folytatása lesz a Csehov Cseresznyéskert bemutatót megelőzően.
Addig mindannyian tengerre szállhatunk és kiköthetünk Ithakában Odüsszeusz társaságában, vagy általa elindulhatunk saját útjainkon, saját élet-tengereinken evezhetünk a hazatérés reménységével.

Évfordulós kiállítás a temesvári Helios Galériában
A Béga-parti város első sportegyesületeinek egyike, a Kovács Sebestyén Aladár és mérnök-társai kezdeményezésére 1878-ban megalakult Regatta Csolnakázó Egylet létszámában, tevékenységében és eredményességében megerősödve a 20. század elején eldöntötte, hogy a Hunyadi híd közelében berendezett faszerkezetű csónakháza helyett, új székházat és sportbázist épít, a Püspök híd szomszédságában, a katonaság által, a kincstári lovak sétáltatására használt terepen. Telket, a városi tanács biztosított, a felhúzandó épületegyüttest Székely László (1877-1934) műépítész tervezte. Az építkezési munkálatok 1909-ben a terep rendezésével kezdődtek, a klubszékház átadására 1910-ben került sor. Az impozáns főépület közelében két melléklétesítményt is fölhúztak: az egyikben sporteszközöket – a hajókat, az evezőket stb. – tárolták, míg a másik az öltözők, a ruhatárak, a pihenő- s melegedőhely, a büfé fölé tartott fedelet. Az épületegyüttes mögött elterülő “platz”-on ugyanis a nyári hónapokban több teniszpályát, télen pedig kivilágított, általános közkedveltségnek örvendő korcsolyapályát működtetett a Kabdebo Gergely elnök vezette rangos sportegyesület, amelynek felkészült versenyzői sikeresen szerepeltek a regionális és az országos evezős seregszemléken.
Az I. világháború nehéz évei, az Osztrák-Magyar Monarchia szétdarabolása, az értelmiségiek és a hivatalnokok tömeges Magyarországra áramlása, a berendezkedő román államhatalom diktatórikus intézkedései, válságos helyzetbe sodorták a felvett hitelekkel megterhelt Regatta Csolnakázó Egyletet, amely 1923-ban arra kényszerült, hogy a Román Király Autoklub bánsági-körösvidéki részlegének adja el az épületet, amelyet az 1920-ban életre hívott temesvári műegyetem néhány éven át, diákszállásként használta. Az épületegyüttes eredeti rendeltetése alapvetően módosult, gyökeresen megváltozott az 1930-as években. Falai között kapott hajlékot, rendezkedett be, ugyanis a neves román szociológus, Dimitrie Gusti (1880-1955) szervezte és elindította falukutató-mozgalom vidéki kisugárzásáként 1932-ben létrejött Bánsági-Körösvidéki Román Társadalmi Intézet, amelynek az élén Cornel Grofşorean (1881-1949) jogász, újságíró és szociológus állott, akit Temesvár polgármesterévé is kineveztek, és parlamenti képviselővé is választottak a két világháború közötti évtizedekben. A Béga-csatorna közelében emelkedő épületben szerkesztette 1933 és 1946 között a nagytekintélyű tudományos intézet folyóiratát, s a terepen végzett átfogó kutatások eredményeit összegző falumonográfiákat is.
A gazdasági világválság gerjesztette nehézségek miatt Kolozsvár városa lemondott az 1926-ban létesített Szépművészeti Akadémia finanszírozásáról,  további fenntartásáról és működtetéséről. A főiskola a Bánságból Erdély fővárosába irányított tanárai – Alexandru Pop, Romul Ladea, Catul Bogdan, Aurel Ciupe, Athanasie Demian és társaik – közbejárására Temesvár vállalta a művészképző tanintézet átvételét. A művészeti akadémia diáksága és tanári kara fölkerekedett, s átköltözött a Béga-parti városba. Az intézménynek a kezdeti időszakban a Rózsaparkkal szomszédos hosszú, földszintes épület nyújtott otthont. A Szamos partjáról érkezett, illetve visszatért oktatókhoz, a temesváriak közül a festő és grafikus Podlipny Gyula, a művészettörténész Ioachim Miloia, az építész Victor Vlad,  Cornel Liuba és Adrian Suciu, az anatómiát oktató dr. Leonte Muntean  valamint a pedagógiát előadó Atanase Popovici csatlakozott. Temesvárott, a Regatta Csolnakázó Egylet által emelt földszintes épületben végezte felsőfokú tanulmányait a romániai magyar képzőművészet jónéhány későbbi kiválósága is: Fülöp Antal Andor, Ferenczy Júlia, Kósa Huba Ferenc, Ciupené Király Mária, Bánlaki Szőnyi István, Kós András stb. Az iskolát 1938-ban felsőfokú iparművészeti iskolává, majd díszítőművészeti szakközépiskolává degradálták, minősítették vissza. A tanárok kiválóbbjai az 1948-as romániai tanügyi reform után Bukarestbe vagy Kolozsvárra költöztek: távozásuk komoly vérveszteséget jelentett a temesvári képzőművészeti élet egésze számára.
A Regatta Csolnakázó Egylet székházának korábbi főépületét a II. világháborút követő években is a temesvári műegyetem használta: több évtizede a hidrotechnikai kar működik falai között. Az előtte elnyúló melléképületet pár évig a temesvári ipariskola építészeti tagozata használta. A tanügy államosítását, gyökeres átszervezését követően az épület elhagyatottan árválkodott. Állaga elszomorítóan leromlott. A Romániai Képzőművészek Szövetsége 1951-ben megalakult temesvári szervezetének első elnökei – Podlipny Gyula illetve az örökébe lépő Orgonás András – kitartó meggyőző munkája, sorozatos instanciázásai eredményhez vezettek: 1955 nyarán a Tanügyminisztérium átengedte az épületet a Művelődési Minisztériumnak, amely a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének használatába utalta át, az érdekvédelmi szakmai tömörülés fennállásáig, létezéséig. Elsőként Franz Ferch, Ina Elena Popescu, Octavian Ilica, Mihail Vâlsan és Aurel Breilean kapott s rendezett be műtermet az épületbe, amelybe az 1950-60-as évek során olyan frissen végzett, ifjú képzőművészek vertek tanyát, mint Victor Gaga, Xenia Eraclide Vreme, Jecza Péter, Eugenia Dumitraşcu Luca, Hildegard Fackner Kremper, Leon Vreme, Adalbert Luca, Karola Fritz, Virginia Baz Baroiu, Lidia Ciolac, Vasile Pintea, Octavian Maxim. Többen is közülük a rózsaparki alkotóházban berendezett műtermükben alapozták, teremtették meg, s teljesítették ki értékes életművüket, amellyel országos és nemzetközi elismerést szereztek. Pályakezdésük mozgalmas időszakában jónéhányan a sokra hivatott fiatal tehetségek közül, nemcsak rajzoltak, festettek és mintáztak, a többször is tatarozott, átalakított és korszerűsített épületben, hanem festményeik, szobraik és grafikáik társaságában töltötték mindennapjaikat, alapozták meg családi életüket is. Öt és fél évtizede a Székely László tervezte épület a temesvári képzőművészeti élet “zászlós hajójának”, hangadó fórumának számít. A legrátermettebb, a legkiválóbb festők, szobrászok és grafikusok dolgoztak  és tevékenykednek jelenleg is az alkotóházban kialakított tíz műteremben. Kisebb-nagyobb megszakításokkal a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezete székházának, irodáinak, gyűléstermének és könyvtárának is hajlékot nyújtott az épület, amelyet kivétel nélkül a temesvári hivatásos képzőművészek mindegyike egy kicsit a sajátjának, “valódi otthonának” érez ezáltal.
A kettős jubileumot – a ház felépültének centenáriumát és képzőművészek szakmai egyesülete beköltözködésének 55.  évfordulóját – két tárlat megrendezésével és megnyitásával köszönti a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezete. A Helios Galériában, a pillanatnyilag az alkotóházban műteremmel rendelkező tíz képzőművész – a festő Leon Vreme, Romul Nuţiu, Constantin Flondor, Viorel Toma, a grafikus Lidia Ciolac és Virgina Baz Baroiu, a szobrász Szakáts Béla, Octavian Maxim, Dumitru Şerban és Remus Irimescu – mutatja be 3-4 reprezentatív művét. Kiforrott, érett, megállapodott alkotóegyéniségek, akik immár jóideje megtalálták, kikristályosították jellegzetes stílusukat, saját formanyelvüket. Fatörzsekből bontja ki  realisztikus jegyeket hordozó emberalakjait a természetes anyag tulajdonságait alaposan ismerő Octavian Maxim. Az archetipikus és a mértani alapformák korszerű közegbe emelésére, újszerű értelmezésére vállalkozik a tökéletesre csiszolt féldrágakő-együttest és 7 fatömbből összeállított Jelek a 3. évezred számára című szoboregyüttesét bemutató Dumitru Şerban. Nagyobb méretű faszobrokkal mérföldkövezi útkereső törekvései irányvételét és megvalósításait a fiatal Remus Irimescu, aki éveken át Jecza Péter tanítványa, inasa és segítőtársa volt. A mintázás virtuózaként Szakáts Béla formagazdag, mozgalmas felületű kétdimenziósra “lapított”, expresszív bronzszobrokkal szerepel a tárlaton. Hatalmas méretű kompozícióján s rokon motívumokat tömörítő miniatűrjein a termékeny talaj képződményeit, öszszefonódott, egymásba bonyolodó alakzatait jeleníti meg a leleményes koloristaként és formateremtőként tisztelt Romul Nuţiu. A természet teremtette formákból eredeztethetőek Leon Vreme végletesen stilizált, sajátos színvilágú konstrukciói, gondosan megszerkesztett képfelületei is. Lényegükre vetköztetetten, érzékeny választékossággal jeleníti meg vásznain a növények leveleit, virágait, indáit és szárait a festészethez újra visszatalált Constantin Flondor, a konstruktivizmus temesvári szálláscsinálóinak egyike. A régi mesterek alaposságát idéző modorban festi meg az antik tárgyakat, a patinás fémkupákat, kelyheket, kancsókat és fóliánsokat posztmodern csendéletein Viorel Toma. A vízfestést, az akvarellt műveli példás magabiztonsággal és gyakorlottsággal Virgina Baz Baroiu, akinek képpé formált víziói a valóság és az álomvilág mezsgyéjén lebegnek. Vérbeli képíró Lidia Ciolac, aki vonalas rajzait párját ritkító gondossággal és igényességgel vitelezi ki.
A Temesvári Művészeti Múzeummal karöltve a  Romániai Képzőművészek Szövetségének temesvári szervezete egy újabb ünnepi kiállítás megrendezésével szándékszik köszönteni az Alkotóház centenáriumát, amelyen az épületben 55 év leforgása alatt műteremmel bíró valamennyi – élő és elhunyt – művész alkotásai szerepelnének. Több köz- és magángyűjteményben őrzött  remekmű is falra és állványra kerül majd 2010 júliusában a Barokk Palota termeiben.

A Szombati Szabó István Irodalmi és Művelődési Kör február végi ülésén, Fülöp Lídia a kör elnöke könyvvásárt tartott az utóbbi években megjelent próza- és versesköteteiből. Érdemes megemlíteni, hogy 2010-ben már két kötete látott napvilágot: a Harangszó második kiadása és a Nyugtalan kamaszok című verseskötete. Ez utóbbi gyűjteményes kötet, mely 1938 és 2010 között írt verseket tartalmaz.
Az Irodalmi Kör folytatásaként dr. Higyed István előadását hallgathatták meg az érdeklődők, és megtekinthették azt az egyórás amatőr videofelvételt, amelyet a lelkipásztor fiai készítettek Budapesten, amikor édesapjuknak, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány, a Magyar Kultúra Lovagja címet adományozta.
A Falvak Kultúrájáért Alapítvány a 2009. évi pályázatán közel 150 társadalmi szervezet és önkormányzat állított és támogatott jelöltet, a 48 tagú Tanácsadó Testület 140 személyiség lovagias tetteit értékelte. Minden évben 36 személyiség jelölését fogadja el a Falvak Kultúrájáért Alapítvány Kuratóriuma.
Fülöp Lídia, a Szombati Szabó István Irodalmi és Művelődési Kör elnökének a felterjesztése, valamint a Falvak Kultúrájáért Alapítvány Tanácsadó Testülete javaslata alapján a Kuratórium elfogadta dr. Higyed István jelölését.
Az avatási ünnepségre Budapesten, 2010. január 22-én a XIV. Magyar Kultúra Napja Gála keretében, az Uránia Nemzeti Filmszínházban került sor, ünnepélyes protokoll szerint.
A jobb megértés érdekében, az ünnepelt kommentálta a videofelvételt:
“bevonultak a régi magyar nemzetségek és rendek, a történelmi zászlók, a Szent Korona a koronaőrök kíséretében, a sámán, elhangzott a Himnusz. Ezt követte a díjazottak laudációja. Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány Kuratóriumának az elnöke a személyiség  vállára téve a pallost, lovaggá avatta a jelöltet. Ezután az új lovag az  Aranykönyvbe aláírta lovaggá ütését, meghajolt a Szent Korona előtt, majd kezet fogott a Tanácsadó Testület 12 tagjával, akiktől átvette a diplomát, a nyakba akasztható emlékérmet, könyveket, stb.”
 Higyed István vetített előadásának köszönhetően, a kitüntetésre felterjesztő lugosi kör tagjai is részesei lehettek, a nagyszabású budapesti ünnepségnek.
Ezúton is jókívánságainkat fejezzük ki dr. Higyed István nyugalmazott, volt lugosi lelkipásztornak, a Magyar Kultúra Lovagjává avatása alkalmából.

Az épeszűek nyugodtan megnézhetik ezt a filmet, nem annyira rémisztő, de a sok bolond látványa éppenséggel nem megnyugtató az enyhén dilisek számára. Akinek például bogár van az agyában, mint a Viharsziget (Shutter Island) című film egyik szereplőjének, az inkább maradjon otthon. Scorsese rendezte a filmet, ez már önmagában is garancia arra, hogy nyugodtan be lehessen ülni a filmre. És így is van. Jó a forgatókönyv, kiváló a rendezés, izgalmas az egész mese, teletűzdelve bolondokkal. A mai rohanó világ embere biztosan otthon érzi majd magát. Ebben a filmben is szembesül az ember a saját elméjébe zárt szörnyekkel. Adjunk ehhez egy kis háború utáni (1954) Amerikát, egy koncentrációs tábort felszabadító katonából lett FBI ügynököt, egy német származású pszichiátert, egy szigetre száműzött elmegyógyintézetet, és megvan a sztori. Sztori, ami elég ártalmatlanul kezdődik, csak annyi történik, hogy az illető diliházból eltűnik egy rab. Bocsánat, páciens. Merthogy a diliházba azokat az elítélteket gyűjtik, akik elmebaj alapján nem küldhetők börtönbe. Az FBI megérkezik a szigetre, persze jön a vihar, hogy ne lehessen onnan elmenni és tessék eldönteni, ki a bolond az egész szigeten: a furcsákat álmodó FBI ügynök, a valószínűleg volt náci pszichiáter (nem tudjuk meg biztosan a film alatt), a sok elmebeteg vagy esetleg mi magunk. Leonardo DiCaprio játssza az FBI ügynököt, nem rosszul, tőle nem is lehet túl sokat elvárni, ha Titanic szintű alakításra számítunk, akkor kellemesen meg leszünk lepve. Ben Kingsley nagyon jó, mint mindig, a többiek pedig azt teszik amit tenniük kell, jól összezavarnak minket, hogy a végére kibogozzák. Ja, és amerikai film ide vagy oda, nem rontották el a végét. Nem fogom a poént lelőni, de azt sem javasolnám senkinek, hogy a film vége előtt 30 másodperccel elmenjen.