A Baltikumban a korábbi uralkodónemzet képviselői, az oroszok, 1991-ben egyik napról a másikra Lettország, Észtország és Litvánia legjelentősebb nemzetiségi kisebbségeivé váltak. Ennyiben tehát hasonlít helyzetük a Trianoni béke következtében határon túlra került magyarokéhoz. Viszont az ő helyzetük sajátossága, hogy 1940, tehát a szovjet megszállás előtt csupán a korábbi évszázadokba menekülő óhitű oroszok számítanak őslakosnak ezekben az államokban. Ők automatikusan megkapták az állampolgárságot, míg a szovjet érában betelepülő oroszok nem.
Gecse Géza:
Az említett három balti állam közül Lettországban él a legtöbb orosz. Az 1989-es utolsó hivatalos szovjet népszámlálás adatai szerint a kétmillió hatszáznyolcvanezer ember közül az ország lakosságának közel harmada, mintegy 879 368 ember volt orosz nemzetiségű.
Bemondó:
1994-ben több mint negyedmillió ember érkezett a szomszédos országokból Oroszországba. Elsősorban Kazahsztánból, Üzbegisztánból, Kirgíziából és Tadzsikisztánból. Észt és Lettország kivételével azonban sehol sincs szó az oroszok kiszorítására törő céltudatos politikáról.
Gecse Géza:
Eképpen fogalmazott 1995. április 19-én Andrej Kozirjev, akkori orosz külügyminiszter. 1994. június 24-én a lett parlament szigorú állampolgársági törvényt szavazott meg, kvótában határozta meg, hogy a legalább tíz éve Lettországban élő, ún. hontalanok közül évente hányan folyamodhatnak állampolgárságért. Az orosz csapatkivonások felfüggesztésével fenyegetődző Moszkva és az Európai Tanács nyomására a lett köztársasági elnök megtagadta a törvény aláírását, a parlament pedig enyhített a kvóta rendszeren. Mihail Gavrilovval és Vladlen Szerkovval a Lettországi Orosz Nemzeti Közösség két társelnökével a lett fővárosban, Rigában éppen ekkor, idestova csaknem hat esztendeje beszélgettem, akkor, amikor Lettország területéről még nem vonták ki az utolsó orosz katonát. Elsőként - Mihail Gavrilovval.
Mihail Gavrilov:
- A mi állampolgársági törvényünk nagyon kegyetlen. Idén, 1994 júliusában fogadta el a lett parlament. Például én, aki a negyvenen már túl vagyok, hiába vagyok született lettországi, e törvény értelmében csupán a 2000.év után kaphatom meg az állampolgárságot. A kvóta kifejezést a törvényből ugyan törölték, mivel ez a kifejezés nem nyerte el a Nyugat tetszését, azonban továbbra is pontosan meg van határozva, hogy hányan juthatnak évente állampolgársághoz Lettországban.
Gecse Géza:
- Ön most milyen állampolgár?
Gavrilov:
Vladlen Szerkov:
- Meg szeretném magyarázni a helyzetet. Lehet, hogy ezt Magyarországon nem értik meg. Általában senki sem érti, de nálunk sajátos árnyalatok vannak. Minden azon múlik, hogy az embernek milyen személyazonossági papírja van. Ha az illetőnek új típusú lett, személyigazolványa van, a Lett Köztársaság állampolgára. Aztán van valamivel több, mint félmillió ember, akinek állandó letelepedési engedélye van Lettországban. Az ő személyigazolványuk, a szovjet személyigazolvány, benne egy háromszögletű pecséttel. Nekem például ilyen van. Vannak emberek, akiknek ugyanazon a helyen kerek pecsét van. Ami azt jelenti, hogy ezek az emberek. jogcím nélkül élnek a Lett Köztársaság területén. Ilyen van a volt szovjet katonák, családtagjaik, a KGB egykori dolgozóinak személyijében. Az állandó letelepedési engedéllyel rendelkezők például kereskedhetnek a piacon, míg a kerek pecséttel rendelkezőknek még batyuzniuk sem szabad.
Gecse Géza:
- És mihez van joguk?
Szerkov:
- Elutazni, ez ajánlatos. Létezik ma Lettországban egy civilizált kiszorítósdi politika.
Gecse Géza:
- Mennyire változott meg az oroszok helyzete Lettországban annak következtében, hogy az orosz csapatok maradványait 1994.augusztus 31-ig kivonták Lettországból?
Gavrilov:
- Semmilyen változást nem érzünk, bár reménykedtünk benne, hogy jobbra fordul a helyzet. Állandóan fenyegettek bennünket. Az én ajtómra például ötágú vörös csillagot festettek. Alá pedig azt írták, hogy majd jönnek értem. De nem csak velem csinálták ezt. Radikális nemzeti újságokban helyi oroszok névsorát hozták nyilvánosságra, azt állítva róluk, hogy a lett nép ellenségei. Névvel, telefonnal, otthoni címmel. Tartottunk attól, hogy ezek a jelenségek felújulnak, de még nem tapasztaltunk ilyesmit.
Gecse Géza:
- Önök elégedettek a hivatalos Oroszország politikájával?
Gavrilov:
- Nem. Nem szorgalmazzuk, hogy Lettország egyesüljön Oroszországgal, azonban egyetértünk Alekszandr Szolzsenyicinnel, aki a televízióban a minap azt mondta: "Nemzetközi szerződések alkalmával az első pont általában az, hogyan élnek honfitársaink az önök országában. Utána következhet az összes többi. 25 millió orosz került az ország határain túlra és sorsukra hagyták őket. A kutyát sem érdekli, hogy mi történik velük. Azt hiszem jogunk van Oroszországtól elvárni, hogy harcoljon, ha nem is állampolgári jogink teljességéért, de legalább letelepedett mivoltunk elismertetéséért. Aggodalommal tölt el bennünket, hogy Oroszország aktvitása a leginkább ott mutatkozik meg, hogy az oroszoknak el kell utazniuk onnan, ahol élnek. Miért kell nekünk elutaznunk innen, ha a nagypolitikában valahol így határoznak? Miért? Ez az, ami a számunkra ma a legvisszataszítóbb Oroszország külpolitikájában. Utazzon el az, aki el akar, de ha valakinek már a nagyszülei is itt éltek, miért kell neki innen kivándorolnia?
Gecse Géza:
- Lettországban is vannak, akik orosz állampolgárok. Ők, hogy szavaztak a múlt decemberi választásokon?
Gavrilov:
Gecse Géza:
Az 1998-as lettországi választásoknak az állampolgársági törvény volt az egyik legkomolyabb tétje, hisz 1998 őszén arról is szavazott e balti ország lakossága, hogy milyen lesz az ottani orosz kisebbség jogállása.
Bemondó:
A két és félmilliós Lettországban még ma is közel 700 ezer orosz él, amely az ország lakosságának továbbra is közel egyharmada. Az állampolgárságot, azoknak, akik 1940 után települtek be az országba, nem adták meg, hisz az az ország szovjet megszállása után következett be. Az oroszok így hontalanná váltak, mivel a lett nyelvtudáshoz kötött szigorú állampolgársági vizsgát csak kevesen tudták letenni. Az Oroszországgal és az orosz kisebbséggel kapcsolatos feszültségeknek döntő szerepe volt abban, hogy Lettország nem kerülhetett be sem a NATO, sem az EU-bővítésének első körébe. A Lettországban élő orosz kisebbség állampolgárság híján nem rendelkezik szavazati joggal, így a választásokon nem voksolhat. Hivatalos lett okmányokat mind a mai napig nem kaptak. Szovjet útlevelüket az Európai Unió támogatásával 1997-ben cserélték le állandó tartózkodási engedélyként funkcionáló, ún. hontalan okmányokra. A növekvő nyugati nyomás hatására a lett parlament 1998 júniusában enyhítette az állampolgársági törvényt. Eltörölte a kvótát és kimondta, hogy az 1991 után Lettországban született orosz nemzetiségű gyerekeknek automatikusan jár az állampolgárság.
Gecse Géza:
Míg Lettországban az ország fővárosában, vagyis Rigában és az ország keleti területein koncentrálódik az orosz lakosság, nyelvrokonainknál a Dunántúlnyi területen élő észteknél, az ország fővárosában, Tallinnban és az ország észak-keleti területein. Vlagyimir Nyikolajevics Lebegyev a szovjet időszakban az Észt Legfelsőbb Tanács képviselője volt. Hat esztendeje az észtországi Orosz Társadalmi Alapítvány elnökeként beszélgettem vele.
Lebegyev:
- Észtországban a törvényhozásnak túl nagy a luftja, hogy a hivatalnok azt csináljon az állampolgárral a tiltó intézkedésektől a megengedő intézkedésekig, amit akar. Jogi segítséget nyújtunk az embereknek, és ösztöndíjakat biztosítunk az orosz iskolákban tanuló gyerekeknek. Legutóbb például 30 tanuló számára biztosítottunk közgazdasági, jogi és újságírói tanulmányok folytatására ösztöndíjat. Russzkij Tyelegráf néven ellenzéki újságot adunk ki. Azon dolgozunk, hogy önálló televíziós műsorunk legyen. Jogsegélyező központot alakítottunk ki és az észt törvények alapján a csinovnyikok önkényével harcolni fogunk, védeni az embereket.
Gecse Géza:
- Miért nem választották újra Önt?
Lebegyev:
- Azért, mert annak ellenére, hogy beadtam az igényemet az észt állampolgárságra, nem vagyok észt állampolgár.
Gecse Géza:
- Ön akkor most orosz állampolgár?
Lebegyev:
- Nem. Én most hivatalosan "állampolgárság nélküli személy" vagyok.
Gecse Géza:
- Ha ön külföldre utazik, azt még ma is a Szovjetunió állampolgáraként teszi?
Lebegyev:
- Igen, de az én helyzetem most némileg kivételesnek tekinthető, mivel az észt hatóságok nem akartak konfliktusba keveredni velem. Azonban a 16. életévüket betöltött fiaink, például idén augusztusban nem tudtak Oroszországba utazni tanulni, mivel nem volt egyetlen hivatalos dokumentumuk sem, amely feljogosította volna őket, hogy kiutazhassanak Észtországból. Ha az észt állampolgársági törvényt szó szerint értelmezzük, az áll benne, hogy annak az embernek, aki Észtország területén élt tíz évet, joga van arra, hogy nyelvvizsga nélkül jusson hozzá azt észt állampolgársághoz. Azonban az alkotmányt megsértve, ezt a törvényhozást a törvény helyreállításának napjától, azaz 1991-től kezdve tekinti érvényesnek. Ezért ma, akinek észt állampolgárságra van szüksége, nyelvvizsgát kell tennie. De mivel a nyelvi alkalmasságot egy bizottság bírálja el, a procedúra rendkívül szubjektív, és nagyon gyakran ez a nyelvi bizottság rendkívül szubjektív döntéseket hoz.
Gecse Géza:
- Ön megpróbálta letenni ezt a nyelvvizsgát?
Lebegyev:
- Nézze, nekem ezt a vizsgát nem kell letennem, mivel én beszélek észtül és amikor a városi tanácson dolgoztam, észtül írtam összefoglalókat. Miért kelljen nekem azt bizonygatnom, amit tudok. Meggyőződésem, hogy a nyelvtudást a munkahelyen kell elbírálni. Azzal összhangban, hogy milyen nyelvi szintre van szüksége az illetőnek a munka elvégzéséhez.
Gecse Géza:
- Sokan azzal vádolják az oroszokat, hogy nem hajlandók megtanulni semmilyen idegen nyelvet, és ha egyszer Észtországban élnek, akkor elvárható tőlük, hogy tudjanak észtül. Mihajlov Vjacseszlav Ivanovics, az Észtországi Orosz Nemzeti Közösség vezetőjének helyettese:
Mihajlov:
Bemondó:
Az 1989-es népszámlálás adatai szerint Észtország több mint másfélmillió lakójának közel 28 százaléka, összesen 438 867 lakója orosz nemzetiségű. Ma Észtországban az embereknek jogállásuktól függően háromfajta személyi okmányuk van. Az "állampolgársággal nem rendelkezők"-nek - szürke színű a személyiük. Az észt állampolgároké - kék. Míg az orosz állampolgároké - piros. A volt szovjet útlevél érvényességét 1997. május 15-ével veszítette el. Ekkor cserélték az állampolgársággal nem rendelkezők útlevelét szürke, "hontalan" igazolványra.
Gecse Géza:
Az orosz állampolgárság előnye, hogy nem kell vízumot váltania annak, aki Oroszországba kíván utazni. A 340 ezer észt állampolgárság nélküli közül ma Észtországban m mintegy 100 ezer orosz állampolgár él. A többi nem észt állampolgárnak szürke borítós személyazonosságija van. De folytassuk beszélgetésünket ott, ahol abbahagytuk. A helyszín az észt főváros, Tallinn, 1994 kora ősze. Aki válaszol Fomin Anatolij Genagyijevics az észtországi Orosz Nemzeti Közösség Testületének vagyis Dumájának tagjaként, mit szól például ahhoz, hogy Önök, az észtországi oroszok a szovjet megszállók utódai?
Fomin:
- Igazságos dolog-e úgy feltenni a kérdést, hogy mindenki, aki nem észt, tűnjön el Észtországból és legyen akkora az észtek és a többi nemzetiségek aránya, mint a háború előtt? Miben hibáztathatók azok az emberek, akik már Észtországban születtek és itt nőttek fel, hogy megszállóknak nevezzük őket?
Gecse Géza:
Szolovej:
- Amikor Oroszország elnöke, Borisz Jelcin kijelentette, hogy az utolsó orosz katona csak akkor hagyja el Észtországot, ha a törvényhozói szinten az oroszoknak ugyanolyan jogot biztosítanak, mint az észteknek, ez még az orosz csapatok kivonása előtt történt. Tisztában voltunk azzal, hogy amikor lassították az orosz csapatok kivonását, akkor ezzel az észt kormányra gyakoroltak nyomást, hisz Jelcin túl sokat beszélt, és tudtuk, hogy nincs összhang a kijelentései és a cselekedetei között. És amikor idén megindultak Meeri miniszterelnök és Jelcin között a tárgyalások, melynek értelmében a nyugdíjas korú volt katonák azonos elbírálásban részesültek volna, megkapták volna az észt állampolgárságot és itt maradtak volna - úgy gondoljuk, hogy itt ismét az orosz kormány egy soron következő árulásával van dolgunk.
Lebegyev:
- Sem Oroszországnak, sem Észtországnak nem kellünk. A mi jogaink nem érdeklik a nyugati közvéleményt sem. Öt éve sulykolják a fejekbe, hogy vendégek, idegenek vagyunk, nincs ránk szükség, műveletlenek vagyunk. A mi kultúránk nem azonos értékű a nyugat-európai észt kultúrával.
Gecse Géza:
- Mondja el, kérem, hogy mekkora befolyása lehet Vlagyimir Zsirinovszkijnak az észtországi lakosság körében?
Lebegyev:
Mihajlov:
-Ha az egész észtországi orosz lakosság részt vett volna az orosz választásokon, aligha nem még többen szavaztak volna rá. Legalább 70 százalék. Én azt hiszem, hogy az iránta való szimpátia az észtországi oroszok körében, a mai napig nem változott.
Lebegyev:
Gecse Géza:
Az észt-orosz határvároska, Narva, másik része Ivángorod. A határ néhány orosz családot kettévág. Ezért nem meglepő, hogy a kilencven százalékában oroszok lakta észtországi Narva lakosságának jelentős része már öt esztendővel ezelőtt is orosz állampolgár volt, így Jurij Misin is, akivel a XII. Károly svéd király építtette vár szomszédságában 1994 őszén, beszélgettem. Jurij Misin egyébként a Narvai Orosz Állampolgárok Szövetségének az elnöke.
Misin:
- Mi autonómiát szeretnénk ezen az észak-keleti észtországi területen, hogy itt ismerjék el második államnyelvként, vagy pedig egyszerűen nemzetiségi közvetítő nyelvként az oroszt. Elfogadták az iskolaügyi törvényt, melynek értelmében csupán a kilencedik osztályig biztosítják az ingyenes orosz nyelvű oktatást. A 10, 11. és 12. osztályt csak észtül lehet ingyenesen elvégezni. Ha ugyanúgy fizetjük az adót, mint az észtek, akkor miért kell az oktatásért külön fizetnünk? Az 1992-es választásokon a Haza, az Isamaa Koalíció győzött. Ebben a választási tömörülésben voltak a nemzeti radikálisok is, akiknek programja az észt egységes nemzetállam. Nem titok, hogy az észt állami politikában is szóhoz jutnak.
Gecse Géza:
- Ön szabadon utazhat, mondjuk Oroszországba?
Misin:
- Én, mint orosz állampolgár - igen. Azonban az Oroszországban élő oroszok például csak vízummal utazhatnak Észtországba. Moszkvában és Pétervárott sokat kell sorban állni. A követség csak bizonyos ideig van nyitva. Előzetesen jelentkezni kell, és csak telefonon lehet. Minden héten vasárnap lehet csak feliratkozni a listára és kizárólag telefonon. A telefon viszont állandóan foglalt. A szentpétervári konzulhoz bejutni hosszú idő, nagy munka. Haláleset vagy súlyos baleset esetén csak a családtagok tudnak rövid időn belül átjönni Oroszországból. Észtországban eddig már több mint 70 ezer ember vette fel az orosz állampolgárságot. Még akkor is nehéz lenne megegyezni, ha könnyítenék az észt állampolgársághoz jutás feltételeit, hisz az orosz állampolgárságot leadni nehéz. Ma már nem a feltétel nélküli észt állampolgársághoz jutáson gondolkozunk, hanem a kettős állampolgárságén.
Gecse Géza:
Vajon mennyire változott meg az orosz kisebbség helyzete Észtországban azt követően, hogy 1994. augusztus 31-én kivonták az orosz csapatokat a balti országból? Tíít Maade az észt parlament külügyi bizottságának a tagja, az Észt Vállalkozók Pártjának az elnöke öt esztendővel ezelőtt, 1994 augusztusában feltett kérdéseimre szívesebben válaszolt angolul, mint oroszul.
Maade:
- Az utolsó orosz katona még nem hagyhatta el Észtországot, hiszen továbbra is körülbelül ezer orosz katona van nálunk! Alig várjuk, hogy elmenjenek. Az orosz fél azt mondja, hogy nincsen hova menjenek Oroszországban, nincsen lakásuk, de mi úgy gondoljuk, hogy ez nem a mi gondunk. Ami az észtországi orosz kisebbséget illeti, azt hiszem, hogy mostanra jutottak el arra a felismerésre, hogy az orosz katonás távozása valóság. Az észtországi oroszok abban reménykedtek, hogy Észtország csatlakozni fog Oroszországhoz. Ez az átlag oroszokra vonatkozik. Az orosz politikusok azonban meglehetősen agresszívak, ún. azonos jogállást követelnek. Azt a jogot, hogy az orosz nyelvvel is boldogulhassanak Észtországban. Azt a jogot, hogy ne kelljen ismerniük sem az észt nyelvet, sem a kultúrát. A legutóbbi időben három orosz párt is alakult. Kifejezetten azzal a céllal, hogy a jövő márciusi választások alkalmával bekerülhessenek a parlamentbe.
Gecse Géza:
- Lesz joguk az oroszoknak választani?
Maade:
- Csak az észt állampolgárságúaknak. Ugyanis az észtországi oroszok közül kb. 100 ezernek van meg az észt állampolgársága. Mintegy 420 ezer orosz ajkú ember él Észtországban, köztük ukránok, beloruszok és más nemzetiségűek. Kb. 290 ezer orosz él Észtországban. Ezek közül százezer észt állampolgár. Közel 50 ezren vannak, akik orosz állampolgárok. Ezeknek az embereknek természetesen nem lesz joguk arra, hogy szavazzanak a márciusi választásokon. 15-18 orosz parlamenti képviselőnek jut majd körülbelül hely a mai parlamentben, amelynek most 101 képviselője van. Szerencsénkre az oroszok három pártot támogatnak és ezek egymás közt is sokat veszekednek. És van egy 5 százalékos küszöb. Reméljük, hogy egyik orosz párt sem jut be, éppen ezért a parlamentbe. Ma mindössze egyetlen orosz nemzetiségű tagja van az észt parlamentnek, azonban ő az Észt Szociáldemokrata Párt tagja. Az észtországi orosz társadalom legfőbb törekvése, hogy minél inkább részt vehessen a privatizációban. A közelmúltban Jelcin elnök kiadott egy rendeletet a határon túlra került oroszok jogainak hatékonyabb biztosítása érdekében. Ezzel próbálnak nyomást gyakorolni az Oroszország szomszédságában élő államokra.
Gecse Géza:
- Jelcin elnök ezzel az orosz közvéleményt kívánta leszerelni vagy tényleg komoly szándékról van itt szó?
Maade:
- Azt hiszem, mindkettőről. Oroszországban ugyanis az orosz nacionalisták rendkívül erős nyomást gyakorolnak Jelcinre. És az elnök próbál nekik is jó arcot mutatni, hogy számára valóban fontos a határon túlra került oroszok ügye. Másrészt pedig ránk kívánnak nyomást gyakorolni, hogy figyelemmel tartanak bennünket. A mi orosz nemzeti közösségeink azonban nem veszik komolyan Jelcin elnöknek ezeket a megnyilatkozásait, mivel már számtalan példa volt az elmúlt másfél évben, amely bebizonyította, Jelcin nem veszi komolyan a saját kijelentéseit.
Gecse Géza:
- Abból, amit mondott, az következik, hogy mintegy 100-110 ezer orosz fog választani a jövő márciusban. Mi lesz a "maradék" észtországi orosz társadalommal?
Maade:
- Ez főként az ő gondjuk. Hisz, ha nem kívánják felvenni az észt állampolgárságot, akkor gazdaságilag rendkívül nehéz helyzetbe jutnak. Az észt törvények alapján ugyanis, rendkívül nehéz állampolgárság nélkül munkához jutni. Fő gondjuk a nyelvtudás. Tudja, az oroszok nem szívesen tanulnak idegen nyelveket. Azt próbálják elérni, hogy Észtországban két hivatalos nyelv legyen, ami természetesen abszurdum.
Gecse Géza:
- Mit szólnának ahhoz, hogy autonómiát biztosítanak esetleg az Észtországban élő oroszoknak?
Maade:
- Szó sincs róla. Nem is követeli ezt senki Észtországban az oroszok közül - a Narvai területet leszámítva. 20-30 agresszív orosz nacionalista politikus követelése ez csupán. Sokan közülük Zsirinovszkij hívei, akik azt sem tartanák kizártnak, hogy ezt a területet csatolják a Leningrádi körzethez. A többség megelégedne az állampolgárság elnyerésével.
Gecse Géza:
- Észak-kelet Észtország jelentős része orosz ajkú.
Maade:
- Ez probléma? Van egy olyan tervünk, hogy észtekkel keverjük ezt a területet. Kedvezményeket szeretnénk adni azoknak, akik például ide mennek tanítani. Ez természetesen időigényes folyamat. Azonban, véleményem szerint, öt év múlva e térség demográfiai helyzete meg fog változni.
Gecse Géza:
Az 1995-ös márciusi választások eredményeként az Észt Koalíciós Párt és a Falusi Szövetség alkotta középbaloldal alaposan elpáholta a Haza elnevezésű Liberális Keresztény Demokrata tömörülést. Az észt állampolgársági törvény azonban lényegében nem változott meg 1995 óta. 1998. december 8-án módosították az észt állampolgársági törvényt. Ennek értelmében a hontalanoknak az ország 1991 óta kihirdetett függetlensége óta született gyermekei, mintegy 6500-an automatikusan állampolgárságra jogosultakká váltak. Ma egyébként összesen 6 orosz családnevű tagja van a 101 fős észt parlamentnek. A különböző politikai mozgalmak és pártok sokat szidták az elmúlt években a nemrég leköszönt Jelcin államfőt. Az Oroszországban igen széles jogkörökkel rendelkező elnöki adminisztráció is megteremtette a saját szervezetét, a határon túli oroszok problémáinak kezelésére. Mikitajev Abdulah Kazbulatovics az Orosz Föderáció elnöki hivatalának állampolgársági ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke volt. Négy éve, 1996-ban beszélgettünk.
Mikitajev:
- Mi a kezdetektől fogva az orosz kisebbség jogait védjük. Az elnök megbízásából már tavaly jártam Észtországban, ahol az észt elnökkel, az észt kormány minisztereivel és az orosz politikai szervezetek vezetőivel tárgyaltam. Kifejezésre juttattam, hogy helyre kell állítani a jogaikat, főként állampolgári jogaikat. Az, hogy Észt és Lettországban nem ismerik el az 1940 után odakerült oroszok állampolgári jogait, ez minden nemzetközi szerződéssel ellentétes. Oroszország és Észt-, illetve Lettország között létezik egy megállapodás, hogy a területeinken élő nemzetiségeknek biztosítjuk az állampolgári jogokat. Mi mindenkinek biztosítottuk az állampolgári jogokat. Észtországban 300 ezer ember, Lettországban 500 ezer embernek még nem.
Gecse Géza:
- Különösen a lettországi politikusok tartanak attól, hogy Oroszországban vannak politikai erők, amelyek az oroszok hazatelepítésének a hívei.
Mikitajev:
- Nézze, Oroszország határain túl több mint 20 millió orosz él. Oroszország képtelen arra, hogy ennyi embert be tudjon fogadni. A baltikumi oroszok pedig hazájuknak a Baltikumot tartják. Nem kívánnak onnan Oroszországba vándorolni. Többségük már ott is született. Számukra Oroszország külföldi ország. Oroszország nagy méretei ellenére én képtelenségnek tartom úgymond visszatelepítésüket. Ilyen méretű migrációra a történelemben eddig még nem volt példa.
Gecse Géza:
- Milyennek látja egy közös orosz-magyar nemzetközi kisebbségvédelmi politika esélyeit?
Mikitajev:
Részlet Emil Páin orosz elnöki tanácsadó 1998. június 11-i nyilatkozatából:
Bemondó:
"1992 és 1997 között két és félmillióan érkeztek Oroszországba a Szovjetunió volt tagállamaiból. Ebből 38 ezer a Baltikumból, 770 ezer Közép-Ázsiából. Legtöbben a háborúsúlytotta Tadzsikisztánból jöttek, valamint az Orosz Föderációhoz tartozó Csecsenföldről. Honfitársaink többsége nem kíván otthonából kivándorolni. Meg kell alkotni a határon túli honfitársainkról szóló törvényt."
Gecse Géza:
Dmitrij Olegovics Rogozin egy társadalmi szervezetnek, az Orosz Nemzeti Közösségek Kongresszusának az elnöke már a kezdetektől határozottan bírálta nem csak Zsirinovszkijt, hanem Jelcin elnököt is a határon túli oroszokkal kapcsolatos szerinte közömbös orosz külpolitikája miatt. 1994 augusztusában beszélgettünk.
Rogozin:
- Kazahsztánban egész egyszerűen lecsapnak az emberre. Két hónapra eltűnik, amíg mi meg nem találjuk. Ez történt Észak-Kazahsztán Orosz Nemzeti Közösségének vezetőjével, Borisz Szuprunyukkal. Idén április 6-án etnikai ellentétek szításáért letartóztatták, holott mindössze népszavazást kívánt tartani Kazahsztánban. Annak ellenére vitték el, hogy Szuprunyuk orosz állampolgár. A kazahsztáni orosz követség még arra is képtelennek bizonyult, hogy kiderítse, hol van. Betegen, éjjel az ágyából kihúzva vitték el. Csak május 21-én, azután engedték ki, hogy Nazarbajev kazah elnökhöz ultimátumot intéztem. Sajtótájékoztatón mondtuk el, hogy saját ügynökhálózatunkon keresztül kiderítettük, hogy melyik volt az a három börtön, ahol Szuprunyukot fogva tartották. Kiderítettük, hogy Alma-Atában van. A sajtótájékoztatón bejelentettem, ha Nazarbajev június 1-jéig nem engedi szabadon, akkor kénytelenek leszünk saját eszközünkhöz folyamodni. Mire gondol?- tették fel a kérdést az újságírók. Olvasták-e az Otto Skorzenyről szóló könyvet? Na, ez hatott! Egy nap múlva háromszorosára emelték a börtönőrség létszámát. Majd két nap múlva Nazarbajev arra az elhatározásra jutott, hogy szabadon engedi. A kazah bíróság ezután két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Szuprunyukot. Kazahsztánból csupán 1993-ban fél millió orosz menekült. További egymillió kíván rövid időn belül Oroszországba költözni. Magyarul folyik a kiszorítósdi. Autonómiára lenne szükség. Vagy egy szorosabb integráció keretei között tudom elképzelni a terület sorsának rendezését, vagy pedig az önrendelkezési jog érvényre juttatásával. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Ukrajnában, Kazahsztánban, a Baltikumban egyaránt. Szerintem ezekben az utódállamokban nem lehet az oroszokat nemzeti kisebbségnek tekinteni. Hiszen a lakosságnak 30-40-50 százalékát is elérik. A nemzetiségek ügye nem tekinthető belügynek. Az égvilágon senkinek sincs joga elmarasztalni sem Magyarországot, sem Oroszországot, hogy a nemzetközi színtéren fellép határon túlra került honfitársai védelmében. Az egy más kérdés, hogy ma sem Magyarországnak, sem Oroszországnak nincsenek meg a hatékony eszközei ahhoz, hogy a határon túlra került nemzetrészei érdekében hatékonyan fel tudjon lépni nemzetközi szinten. És hogy ezt az érintett államok merényletnek fogják fel a saját nemzeti érdekeik ellen. Ez nem vitakérdés, hanem természetes nemzeti érdek.
Gecse Géza:
- Vannak közös érintkezési pontok az orosz-magyar kisebbségvédelmi politikát illetően Románia vonatkozásában.
Rogozin:
- Romániában most a Nagy-Románia pszichológia lett úrrá. Ezzel vannak összefüggésben a moldáviai emberveszteségek. Ebből következik a magyar nemzeti közösség romániai sérelme is. Nekem az a véleményem, hogy az ilyen típusú politika előbb-utóbb az illető állam válságához vezet. A románoknak be kell bizonyítaniuk Magyarországnak és Oroszországnak, hogy nem építhetik nemzeti államukat a mi rovásunkra.
Gecse Géza:
- Mekkora esélyt lát arra, hogy Romániában, illetve Ukrajnában államnyelvként bevezetik a magyart illetve az oroszt?
Rogozin:
- Nekem meggyőződésem, hogy előbb-utóbb rá lesznek erre kényszerülve. Ha a civilizált európai államok közül Finnország a svédek elenyésző száma ellenére képes volt arra, hogy a svédet, mint államnyelvet bevezesse, vitathatatlan, hogy a magyarnak ugyanúgy Románia államnyelvévé kell lennie, mint ahogy az orosznak Ukrajnában.
Gecse Géza:
Dmitrij Olegovics Rogozin 1997 tavaszán az orosz törvényhozás, a DUMA képviselője lett. A napokban pedig az újjáválasztott orosz parlament külügyi bizottságának elnökévé választotta.
A Szovjetunió felbomlása és Oroszország 1991-es megalakulása után vajon miért maradt alapvetően közömbös az orosz társadalom a határon túlra került orosz nemzeti közösségek gondjai iránt. Ljubov Nyikolajevna Siselina az Orosz Tudományos Akadémia Nemzetközi Gazdasági és Politikai Kutatások Intézetének főmunkatársa tavaly márciusban még közvetlenül a Jugoszlávia elleni támadás megindulása előtt Budapesten Moszkva közel-külföld politikájáról és az orosz kisebbségek helyzetéről tartott előadást.
Siselina:
- A moszkvai tudományos és politikai elit számára a szovjet birodalmi múlt egyet jelentett a demokrácia-ellenességgel. A köztársaságokban kisebbségbe került oroszok hirtelen a megszállók megszemélyesítőivé váltak és a konzervatív kommunista bázis zászlóvivőiként jelentek meg. Így magukra maradtak.
Gecse Géza:
- Ön mutatott egy térképet, amelyből kiderült, hogy Ukrajna keleti része orosz többségű. Miért nem jutott mondjuk Oroszország elnökének eszébe, hogy 1991-ben új határ kialakítására tegyen javaslatot Oroszország és Ukrajna között, hisz ezen a területen több mint tízmillió orosz él?
Siselina:
- Oroszország új állami keretei a Gorbacsov és Jelcin közötti hatalmi harc következményeként alakultak ki. 1991-ben Jelcin és környezete villámlátogatásokat szervezett a balti országokban és Ukrajnában, ahol az Orosz Köztársaság nevében egyezményeket írt alá e köztársaságok vezetőivel. Ezekben szerepelt az ott lakó oroszok állampolgári jogainak védelme, az állampolgárság szabad megválasztásának a jogát is beleértve. Azonban a Szovjetunió széthullása olyan gyorsan ment végbe, hogy Jelcin az év végére már a hatalom csúcsán találta magát. A moszkvai demokratikus elit másfajta kínzó gondokkal szembesült hirtelen és abból indultak ki, hogy a szomszédos volt szövetségi köztársaságok elitjének szövetségét kell keresniük. Eközben a hirtelen kisebbségi sorba került oroszok érdekeinek a képviselete elsikkadt. Másrészt Jelcin reménykedhetett abban, hogy az aláírt egyezmények elegendőek lesznek a határon túlra került oroszok jogainak a biztosítására. És a Szovjetunió helyén megalakuló szövetségi államban amúgy is sikerült majd megőrizni Oroszország vezető szerepét. A FÁK megalakulása után azonban más fordulatot vett a történelem menete.
Gecse Géza.
- Fogalmazhatunk tehát úgy, hogy Jelcin az orosz nemzeti érdekek árulója?
Siselina:
- Azért én így nem fogalmaznék, hisz Jelcin a korábban aláírt egyezményekben védte a köztársaságokba került oroszok jogait. Ön árulásnak nevezi azt, amit én inkább következetlenségnek neveznék. Hisz ezeket az egyezményeket nem csak aláírni kellett volna, hanem biztosítékokat kellett volna kérni, hogy be nem tartásuk esetén, milyen válaszlépéseket tehet Oroszország.
Gecse Géza:
- Ha jól tudom, az első oroszországi szervezet, amely a határon túlra került oroszok gondjaival foglalkozni kezdett az Orosz Nemzeti Közösségek Kongresszusa volt.
Siselina:
- Úgy van. Az Orosz Nemzeti Közösségek Kongresszusa a Szovjetunió felbomlása után alakult meg. Azonban már ezt megelőzően az oroszok érdekeit védte. Közülük a legjelentősebb a Liberális Demokrata Párt és a Nemzeti Megmentési Front, amely kezdetekben a soknemzetiségű, ún. szovjet nemzet egysége mellett állt ki. Szkokov, Glazjev és Rogozin valóban olyan mozgalmat alapított, amely képes hatékonyan védeni a határon túlra került oroszok érdekeit. Rogozin most Luzskovval, Moszkva főpolgármesterével a Haza mozgalmat szervezi.
Gecse Géza:
- Néhány éve, amikor Rogozinnal beszélgettem, számomra meglepő volt, amikor azt mondta, hogy ki kell dolgozni a jogi lehetőségeit annak, mikor lehet a határon túlra került nemzeti kisebbség érdekét akár fegyverrel is megvédeni.
Siselina:
- Nézze, az igazság az, hogy ezt az álláspontot Migranyjan orosz politológus már Rogozin előtt kidolgozta. Ő volt az, aki a területekért folytatott harc szükségessége mellett tört lándzsát. Ahol ez nem lehetséges, ott az orosz lakosság hazatelepítését szorgalmazta a Brit Birodalom példájára hivatkozva. Csakhogy a Brit Birodalom nem azonos Oroszországgal. És Angliának soha nem voltak gyarmataival közös határai.
Gecse Géza:
- Milyennek látja egy közös orosz-magyar kisebbségvédelmi politika lehetőségét?
Siselina:
- Ha Közép-Európa és a Szovjetunió sorsát vizsgáljuk, nagyon sok közös vonást fedezhetünk fel. Hisz az Osztrák-Magyar Monarchiával ugyanaz történt az I. világháború után, ami most Oroszországgal és Szerbiával történt, illetve történik. Azonban, mivel Magyarország most a NATO tagjává, egy Oroszországgal ellenséges katonai szövetség tagjává válik, egy közös magyar-orosz kisebbségvédelmi politikáról beszélni nehéz vagy idő előtti. Az orosz külpolitikát formáló szakembereket ma sokkal jobban érdeklik Jugoszlávia és Szerbia szétesésének a következményei. Magyarország részéről sajnos az elmúlt években semmiféle támogatást nem kaptunk, pedig egy olyan folyamatot éltünk, élünk át, ami hasonlít a magyar Trianonhoz.
Gecse Géza:
Abban, hogy az orosz társadalom nem igazán fogékony a határon túlra került oroszok gondjai iránt, alighanem kulcsszerepe vannak annak a tényezőnek, hogy Oroszország területén körülbelül ugyanannyi nemzetiség él, mint az ország határain túl. Az Oroszország határain belül élő nemzetiségi lakosság nagyobbik része pedig muzulmán. Az ország lakosságának közel ötödét kitevő nemzeti közösségről van tehát szó, amelyet főként a vallási közösség köteléke tart össze. Ezért van viszonylag óriási jelentősége a többéve zajló, a most már sikerként elkönyvelt csecsenföldi háborúnak. Szergej Adamovics Kovaljov orosz emberjogi harcos 1966-tól Szaharov professzor jobbkeze volt. 1966-tól 7 év munkatáborra ítélték. Ült a szovjet lágerrendszer börtöneiben és a GULAG-on. Emberjogi főbiztosként 1994-ben és 1995-ben járt a Csecsenföldön. Tisztéről az orosz törvényhozás, a DUMA váltotta le. 1996 márciusában közvetlenül az után beszélgettünk, hogy lemondott a Jelcin elnök mellett működő emberjogi biztosság tisztéről, mert a csecsenföldi válságban képviselt álláspontja miatt szembefordult Oroszország akkori elnökével. Strassburgban viszont az Európa Tanács az emberjogi-díjával éppen ekkor tüntették ki. 1995 őszén a csecsenföldi választások idejére az ottani EBESZ-misszió úgy döntött, hogy elhagyják Groznijt és ezért Kovaljov elítélte a magyar szerepvállalást is.
Kovaljov:
- Én az EBESZ-missziójának szerepéről beszéltem. Nem hallgathatom el, hogy rendkívül visszataszító jelenségről van itt szó. A bizottság ugyanis gyáván megfutamodott arra hivatkozva, hogy a biztonságuk nem garantált. Valójában nem a gránátbecsapódások elől futottak el. Tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy a csecsenföldi harcok szinterén, ott, ahol a lakott települések egymástól teljesen el vannak vágva, ahol kijárási tilalom van, melynek bizonyos részén orosz uralom van, más részein mások parancsolnak, képtelenség szabad választásokat tartani. Sőt, törvény tiltja a választások megtartását. Az Orosz Szövetségi Köztársaság törvénykezése ugyanis kategórikusan tiltja a választások megtartását, ha rendkívüli állapot van. És jóllehet Csecsenföldön nem hirdették ki a rendkívüli állapotot, azonban valójában rendkívül szigorú kijárási tilalom van érvényben, amelynek az orosz hatóságok könyörtelenül érvényt is szereznek. A misszió nem akart nehéz választás elé kerülni. Hazug állításaiban megtámogatni a hivatalos Moszkvát, hogy Csecsenföldön legitim választások voltak. És így a legundorítóbb moszkvai hazugságot alátámasztani, vagy pedig leleplezni őket, megmondani az igazat. És ebben az esetben összevesztek volna Moszkvával.
Gecse Géza:
- A tömegkommunikációban nemcsak nálunk, hanem nagyon gyakorta külföldön is csecsen lázadókról, terroristákról, banditákról beszélnek. Van, aki viszont a csecseneket szabadságharcosoknak nevezi.
Kovaljov:
- Vajon tud-e Ön nekem a világ bármely forró pontján megnevezni egy olyanokat, akik mindannyian egyformák. Tudja én a túszszedést nem helyeslem. A gonosztettek egyik legborzasztóbbikának tartom. A nemzetközi jog alapján sem igazolható az ilyen eljárás. Bászájev és Rádujev gonosztettet követtek el, azonban a csecsenek többsége nem ezt az utat követi. És ha a Csecsenföldön tevékenykedő bandita alakulatokról beszélünk, akkor csak az orosz belbiztonsági alakulatok, köztük az OMON különleges harci egységeinek a tevékenysége jöhet számításba. Semmiképpen sem a csecsen felkelők harci egységeié, akiknek a banditizmushoz semmi közük. A nemzetközi jog pontosan leírja, hogy kik számítanak felkelőknek. Olyan fegyveresek, akik valamilyen központi vezetés alá vannak rendelve, és ellenőrzésük alatt tartanak bizonyos területet. Azaz, maga a felfegyverzett nép. A felfegyverzett nép követhet el hibákat és gyakran el is követ ilyeneket. Mint ahogy az is közismert, hogy a felfegyverzett nép gyakrabban hibázik, mint a fegyvertelen.
Gecse Géza:
- Ön már emlékezhet arra, hogy mi történt Magyarországon 1956-ban.
Kovaljov:
- 26 éves voltam akkor. A magyar 1956 volt az oka a KGB-vel való első találkozásomnak. Úgyhogy természetesen nagyon jól emlékszem azokra a hetekre.
Gecse Géza:
- Ezt csak azért kérdezem, mert nagyon sokan úgy gondolják, hogy a csecsenek ma ugyan azt teszik, amit a magyarok 1956-ban tettek.
Kovaljov:
- Bizonyos értelemben igazuk is van ezeknek az embereknek De hát mit is jelent az a fogalom, hogy a csecsenek? Ők is különbözőek. A harcoló csecsenek között nagyon sokan vannak, akik azért harcolnak, mert Dzsohar Dudajevhez hűek. És azon kívül hűek az iszlámhoz. Más kérdés, hogy valójában nem biztos, hogy akár Dudajevet, akár az iszlámot pontosan megértik-e. Csecsenföldön vannak emberek, akik eladták az állataikat, autójukat és géppisztolyt vettek. Mert az orosz erők porig bombázták a házukat, meggyilkolták a hozzátartozóikat. Ők a hazájuk védelmére fogtak fegyvert. Vannak Csecsenföldön olyanok, akik azért harcolnak, hogy személyes bosszúvágytól fűtve leszámoljanak az ellenségeikkel. Nagyon sokan közülük pedig úgy gondolkodnak, hogy nem értek ugyan egyet a Dudajev által kitűzött politikával, nem gondolom, hogy ő lenne a legideálisabb elnök Csecsenföldön, de ő az én elnököm, a hazám harcol, tehát nekem is harcolnom kell. Ha majd vége a háborúnak, majd lehet, hogy másik elnököt választunk. Sok ilyen ember is van.
Gecse Géza:
- Mai előadásában Ön mégsem a csecsenekről beszélt, hanem körülbelül másfél órán át azokról a kegyetlenségekről, amelyeket a hivatalból odarendelt orosz erők követtek el.
Kovaljov:
- Tudja, azért, mert én orosz vagyok. És bizonyos szempontból hivatásos orosz politikus. Oroszországért felelek, Csecsenföldért - nem.
Gecse Géza:
- De a Csecsenföld mind a mai napig Oroszország része!
Kovaljov:
- Azonban a csecsenek nem tartják azt Oroszország részének. És joguk van arra, hogy ezt így gondolják. Természetesen rengeteg olyan bűnesetet ismerek a háború előtti időkből és a háború idején, amelyeket nem lehet igazolni. De ezek a példák mind elhomályosulnak annak fényében, hogy mit csináltak és mit csinálnak ma az orosz szövetségi erők a Csecsenföldön.
Gecse Géza:
- Ön a nemzetközi diplomáciában érvényes, két egymásnak ellentmondó elemet említett, amelyek között nemzetközi szinten mindmáig tisztázatlan az alá-fölérendeltségi viszony. Az egyik a területi sérthetetlenség, a másik a népek önrendelkezési joga. Hogyan látja feloldhatónak ezt az ellentmondást a csecsenföldi válság esetében?
Kovaljov: