2003. március 3. 19:04 Kossuth rádió, Határok nélkül

Szerkesztő: Gecse Géza

Riporter: Rostás Péter István

Szili Katalin Erdélyben

Négypárti küldöttség élén háromnapos romániai körúton vett részt Szili Katalin, a magyar országgyűlés elnöke. Bukarestben a két ország parlamentjei közötti együttműködés új, hatékony formáinak intézményesítéséről tárgyaltak. Szó volt továbbá a magyar egyházi vagyonok visszaszolgáltatásáról, valamint az oktatási gondok enyhítéséről is. Szili Katalin járt Gyulafehérváron és Nagyenyeden is. Rostás Péter István visszautazása előtt a kolozsvári repülőtéren beszélgetett a magyar országgyűlés elnökével.

Rostás Péter István:

- Ön azt nyilatkozta Gyulafehérváron, hogy igen súlyos poggyásszal tér vissza.

Szili Katalin:

- Igen, sikerült jó néhány találkozón részt vennem, számos igényt és kérdést, meghallgatni. Azt gondolom, hogy van néhány olyan konkrét ügy, amiben intézkedni kell, akár nekünk, akár az itteni kormánynak. Ezért ebből a szempontból például hadd említsek néhányat meg. A Nastase miniszterelnök úrral folytatott beszélgetésen olyan konkrét témák is szóba kerültek, mint például az aradi szoborcsoport helyreállításának, illetve felállításának kérdése, amihez mi szakmai és anyagi hozzájárulást is kívánunk adni.

Rostás Péter István:

- És amit az elnök asszony alighanem a szívügyének tart, hiszen tavaly is ott volt az ünnepségeken.

Szili Katalin:

- És remélem, hogy ennek még majd folytatása is lesz. Fontosnak tartottam szóba hozni a magyar befektetők kérdését, hiszen a jelenlegi szabályozás értelmében a magyar befektetők nem kerülnek ugyanolyan elbírálás alá, mint az európai uniós tagországok polgárai. Így például 100 ezer eurót kell minden befektetőnek letenni, ami - szerintem - súlyos teher. Ez kizárja például azt, hogy kft-k ide jöjjenek, és itt próbáljanak meg a gazdasági gyarapodáshoz hozzájárulni. Ugyanígy konkrét példaként említhetném a nagyenyedi iskola esetét, ahol 130-150 forintnak megfelelő lejből biztosítják naponta a gyerekek étkeztetését. A napokban két fénymásoló érkezik oda, amit a parlament adományozott. A képviselőtársaimmal napidíjunkat felajánlottuk az igazgató úrnak, hogy néhány hátrányos helyzetű diák étkeztetését támogassák. Említhetném a nagyenyedi kollégium sportcsarnokának, vagy konyhájának a felújítását, amihez szeretnénk szintén segítséget biztosítani. Egyébként a legfontosabbnak most azt tartom, hogy április elején létrehozzuk azt a magyar-magyar parlamenti partnerséget, aminek a keretében azok a döntéshozók találkozhatnának, akik nap mint nap nemcsak a törvényhozásban, hanem a végrehajtás ellenőrzésében is részt vesznek.

Rostás Péter István:

- Ez egyfajta szakpolitikai közös gondolkodás. Ön azt is említette, hogy az együttműködés más fajta olvasatáról is szó lehet a kétoldalú kapcsolatokban.

Szili Katalin:

- Szeretném, ha e kétoldalú kapcsolatokban a különböző szakmapolitikai bizottságok szorosabb együttműködése jönne létre. Ennek két haszna is lenne. Az egyik az európai uniós felzárkózás és csatlakozás kérdése, a másik pedig, az, hogy ily módon segíteni tudunk az itt élő magyaroknak. A Fehér megyei prefektus is fogadott, ahol felvetettem a Batthyaneumnak a jövőjét. Ez a képzés már ezt megelőzően is szóba került. Az egyházi ingatlanok átadásával kapcsolatban én két igen fontos dolgot vetettem fel nemcsak a miniszterelnök úrnak, hanem köztársasági elnök úrnak is. Az egyik a Batthyaneum, a másik pedig a nagyváradi püspöki palota ügye. Én nagyon remélem, hogy nemcsak a törvény, hanem a törvény végrehajtása is legalább annyira fontos a kormányzatnak, hogy mert az itt élő magyarság, az egyház számára fontos, hogy megnyugtató megoldás szülessen. Már csak kis türelem kell, hiszen ha 2007-től Románia is az Európai Unió tagja lesz, azt hiszem, a regionális fejlesztések kereteiben egészen új helyzetben leszünk.

Rostás Péter István:

- Azt is említette, hogy igencsak kívánatos lenne, ha az időbeli ritmuseltérés miatt a schengeni határ minél kevesebb ideig maradna fenn a két ország között.

Szili Katalin:

- Ha mi 2004. május 1-jétől tagok leszünk, akkor ezt követően óhatatlan, hogy a schengeni határ az eddigiektől eltérő értelmezést kap. Ezután ugyanis ha valaki akkor Magyarországra lép, akkor ezzel egyidejűleg az EU területére is belép. Ez az EU-n belüli mobilitás mást jelent, mint mondjuk egy uniós, és egy nem az Európai Unióhoz tartozó ország között. Ezért én örülnék annak, ha a következő három év, türelemmel és jó párbeszéddel telne el. Nem rontaná azt a viszonyt, amit mostanára sikerült kialakítani.

Rostás Péter István:

- Konkrét feladatokat, végrehajtható célkitűzéseket sorolt. Mi az, ami végső soron meghatározta ezt a romániai körutat, amelynek a nagyobbik része mégiscsak Erdélyben zajlott?

Szili Katalin:

- Nekem rokonaim nem élnek, nem is éltek Erdélyben, ezért az én számomra magyarként ide jönni olyan, mintha valaki keresztényként eljut mondjuk a kereszténység bölcsőjébe. Olyan számomra például a házsongárdi temetőbe belépni, mint amikor egy keresztény a Gecsemáné kertbe lép. Egyébként remélem, hogy azt a néhány programot, ami most elmaradt, - például a torockói séta, vagy Hunyadi Mátyás szülőházának a megtekintése -, lesz alkalmam pótolni. Én mindenhol úgy búcsúztam, hogy a viszontlátásra. Ez nemcsak azt jelenti, hogy vissza fogok térni, hanem azt is, hogy úgy fogok visszatérni, hogy el tudjak számolni azzal, amit ígértem.