2008. május 17. szombat, XX. évfolyam 111. szám |
Tizennyolc évbe telt ugyan, de tegnap átadták a gyergyószentmiklósi új kórházat, amely az avatón részt vevő vendégek szerint páratlan Romániában.
Pénzhiány miatt húzódott a kórház befejezése, ez végül sokak közbenjárására sikerült. A segítők között van dr. Garda Dezső parlamenti képviselő, aki az utóbbi nyolc esztendőben igyekezett forrásokat ide irányítani, az eltérítési szándékokat pedig meggátolni.
– Ez a kórház a lakosságot fogja szolgálni. Szegény vidék ez, az orvosok nem várhatnak, de nem is várnak hálapénzt a betegektől, európai normákat biztosítanak itt a szakemberek. A mi munkánktól függ, hogy lesz-e pénz a fenntartásra; ha jól dolgozunk, és lesz betegünk, akkor kapunk pénzt is az egészségügyi biztosítótól – közölte Jeszenszky Géza kórházigazgató.
Egymillió lej a kórház fenntartásának havi költsége, 700-800 beteget kell ápolni ahhoz, hogy ezt az összeget a biztosító kifizesse. 180 ágy áll a betegek rendelkezésére, és szakember is lesz, aki a bent fekvők gyógyítását vállalja. A jelenlegi orvosi gárdába még tizenhat szakembert várnak.
Kész tehát a 25 millió lejes költségvetésű beruházás. A fenntartáshoz támogatást ígért az RMDSZ nevében Markó Béla, az egészségügyi minisztériumot képviselő Székely Ervin államtitkár, de a helyi vállalkozók sem zárkóznak el a segítségnyújtástól.
A kórházat az ortodox és a római katolikus egyházak képviselői szentelték fel, az ünnepség a Maros szálloda vendéglőjében gyűléssel folytatódott és ünnepi ebéddel ért véget.
Balázs Katalin
Életét vesztette tegnap Csíkszentgyörgyön egy 31 éves férfi, amikor eddig tisztázatlan körülmények között felrobbant az általa meggyújtott tűzrakás. Az eddigi vizsgálatok szerint a férfi gombászni indult egy közeli erdőbe. Egy tisztáson tüzet gyújtott, ezt pillanatokon belül nagy erejű robbanás követte. Annyit sikerült eddig tisztázni, hogy világháborús lövedék robbant fel, az azonban nem világos, hogy a férfi véletlenül rakott tüzet a lövedék fölött, vagy esetleg ő dobta a lángok közé a számára ismeretlen rendeltetésű tárgyat.
A Tavaszi Kiállítás és Vásár kiegészítő rendezvényeként gazdasági konferenciát tartottak tegnap Székelyudvarhelyen.A városháza Szent István-dísztermében tartott fórumon neves magyarországi szakemberek tartottak előadást.
Radetzky Jenő, a szervező Kárpátia Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara elnöke köszöntőbeszédében reményét fejezte ki, hogy a találkozó nemcsak előadásokra fog korlátozódni, hanem közös megvalósítások, üzletkötések is létrejönnek.
Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke egyebek mellett a magyar nemzeti össztermék elmúlt években történt alakulásáról tartott összefoglalót, és amint kihangsúlyozta, a magyar példa komoly tanulság lehet Románia számára is.
Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke előadásában rámutatott: Magyarország gazdasági válságának orvoslása érdekében kormányváltásra van szükség.
Délután szekcióüléssel folytatódott a konferencia, a megújuló energiaforrások hasznosításával kapcsolatosan értekeztek a meghívottak. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Varga Mihály, a Magyar Országgyűlés költségvetési bizottságának elnöke.
A tanácskozáson együttműködési megállapodást kötött az Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetsége a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Román tagozata.
Szász Emese
Idő kérdése volt, hogy mikor lesz valahol nagyobb cirkusz a Romániából átáramló tömegek miatt. Tudható volt, hogy akik itt sem tudtak viselkedni, azok külföldön sem fognak.
Olaszországban már a tavaly megkezdődött a morgolódás a bevándorlókkal kapcsolatosan, a romániaiak által elkövetett bűncselekmények miatt időnként fellángoltak az indulatok. Az olasz parlamenti választásokon a jobboldali erők nem kevés szavazatot szereztek bevándorlóellenes retorikával. A hatalom megszerzését követően Berlusconi és szövetségesei kemény intézkedéseket helyeztek kilátásba, a gyakorlatba ültetés csak hangzatos kijelentésekben merül ki, a nápolyi gyújtogatások viszont arra utalnak, hogy a nép helyenként hajlamos magához ragadni a kezdeményezést.
Romániában sajátos visszhangra leltek a történések, a hazai média nagyobb része ártatlan románok elleni atrocitásokról, szervezett románellenességről beszél, és csak mellékesen kerül szóba a romák külföldi szereplése. Borítékolható, hamarosan elhangzik: a románok olaszországi szenvedéséért a büdös cigányok a hibásak. Ennek a Legfelsőbb Bíróság minapi döntése is lendületet adhat. A testület mérföldkőnek számító megállapítása – miszerint a büdös cigány kifejezés diszkriminatív jellegű ugyan, de Traian Bãsescu büdöscigányozása nem tekinthető vétségnek – találékonnyá fogja tenni a szélsőséges megnyilvánulásokra hajlamos politikusokat és szócsöveiket.
A román kormány az utóbbi napokban tárgyalásokat kezdeményezett az olasz kormánnyal, igyekezett megakadályozni a román állampolgárok tömeges kiutasítását. A Tãriceanu-kabinet a kiutasítások ellen emberi jogokat meg hasonló dolgokat emlegetett, megfeledkezve arról, hogy hatósági táborrombolás minálunk is előfordul, az engedély nélkül letelepedőket időnként csendőrök zavarják el a buldózerek útjából.
Cristian David belügyminiszter csütörtökön magas térdemeléssel húzott Rómába, hogy egyezkedésre, engedményekre bírja olasz kollégáját. A találkozó után azt közölték, az olasz kormány nem egy csomagban akarja kipakolni a román állampolgárokat, hanem csak az illegálisan ott tartózkodókat és a bűnözőket fogják kizsuppolni. Győztek hát az emberi jogok, a demokrácia meg a többiek.
Ellenben ennek a román–olasz egyezkedésnek van egy különös mellékzöreje: úgy néz ki, a román belügyminiszternek azt kellett Rómában kijárnia, hogy a cigányokat nehogy hazaküldjék, mert itt ugyanis senkinek sem hiányoznak.
Szüszer-Nagy Róbert
A megyei tanács fejlesztési és gazdasági programok igazgatósága a Zöld SzékelyFöld Egyesülettel közösen az idén Nem kell a szemét című környezetvédelmi programot indít. Ennek az a célja, hogy tudatosítsa a megye lakosságában, különösképpen a fiatalokban a környezet tisztaságának fontosságát. A program keretében 30 középiskolában tartanak népszerűsítő előadássorozatokat.
A megyei tanács 10 000 lejt hagyott jóvá a program támogatására.
Azt a miniszteri rendeletet, amellyel dr. Bachner István csíkszeredai kórházigazgató menedzseri szerződésének felbontását közölték csütörtökön, tegnap egy, a minisztériumból jövő telefonhívással visszavonták. Ugyanakkor kiderült, a dr. Jeszenszky Géza gyergyói kórházigazgató menesztéséről szóló információk sem helytállóak.
Miután május 15-én az egészségügyi minisztériumtól megérkezett az a rendelet, amelynek értelmében már aznaptól megszűnt dr. Bachner István csíkszeredai kórházigazgató menedzseri szerződése, tegnap reggel egy, a minisztériumtól telefonon érkezett utasítással visszavonták azt – nyilatkozta a Hargita Népének dr. Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Közegészségügyi Hatóság igazgatója.
Hangsúlyozta, hogy ezek nem a megyei hatóság, hanem a minisztérium szintjén hozott döntések, a hatóság csak kézbesítő szerepet játszik ez ügyben, és ha a csütörtöki rendelet tegnapi visszavonását követően újabb miniszteri rendelet érkezik a hatósághoz, azt is kiközlik. Dr. Tar Gyöngyi hozzáfűzte, hogy dr. Jeszenszky Géza, gyergyószentmiklósi kórházigazgató esetében – bár az ő neve is megjelent a minisztérium honlapján a menesztettek nevei között – nem érkezett a szaktárcától a menedzseri szerződés felbontására vonatkozó rendelet.
– Nem bánnám én, ha holnaptól eltávolítanának beosztásomból, pedig még sok tervet szeretnék megvalósítani, viszont bevallom, váratlanul ért a hír – mondta dr. Jeszenszky Géza, gyergyószentmiklósi kórházigazgató.
Az új kórház avatóünnepségén közölte, még nem kapta kézhez írásban tisztségéből való eltávolítását, ám leállította a menesztése miatt tüntetésre készülő helyi kórházalkalmazottakat és a ditróiakat.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta, a kórházigazgató eltávolításának híre őt is meglepte, és tájékozódik, hogy kiderítse, mi indokolta dr. Jeszenszky listára való kerülését.
Székely Ervin egészségügyi államtitkár félreértésnek nevezte a listára kerülést, mint mondta, egységes pontrendszer szerint elemezték a kórházak működését, és nem vették figyelembe a méretes beruházást, amely a kórházigazgató irányításával valósult meg. A menesztésről szóló, az egészségügyi minisztérium honlapján megjelent információ nem érvényes – közölte az államtitkár.
Balázs Katalin,
Forró-Erős Gyöngyi
Olaszország nem utasítja ki tömegesen az illegális bevándorlókat – erről biztosította Roberto Maroni olasz belügyminiszter román kollégáját csütörtökön este Rómában.
— Sok bírálatot hallottam a biztonsági csomagtervet illetően, de azok megalapozatlanok, amelyek tömeges kiutasításokról szólnak" – mondta Maroni a tárgyalások után tartott közös sajtótájékoztatón.
Maroni bejelentette, hogy Románia javaslatára kétoldalú bizottságot állítanak fel a bevándorlással és a bűnözéssel kapcsolatos kérdések kezelésére. „Cristian David román miniszter javaslatára megállapodtunk abban, hogy paritásos alapon kormányközi bizottságot hozunk létre a személyek szabad mozgásával kapcsolatos kérdéseknek, az Európai Unió irányelveivel összhangban történő megoldására. A közös cél a törvényesség biztosítása és a törvénytelenségek elleni fellépés" – mondta.
David kitűnőnek minősítette a két ország kapcsolatait, hozzátéve, hogy az új munkacsoport révén erősítik a rendőri együttműködést.
A román miniszter azután utazott villámsebesen Rómába, hogy a Silvio Berlusconi vezette új, jobboldali olasz kormány az illegális bevándorlás elleni szigorú fellépést ígérte. A tervezett intézkedések főleg a román állampolgárok (elsősorban romák) ellen irányulnak.
Bukarest azért akar sürgősen lépni az ügyben, mert Olaszországban az utóbbi időben vészesen megromlott a román bevándorlók megítélése: az olasz közvéleményt felháborította néhány olyan bűncselekmény, amelyet román állampolgárok (főleg romák) követtek el. A viszályban az ellenirányú erőszak is egyre gyakoribb: kedden és szerdán ismeretlenek Molotov-koktélokat dobáltak romák táboraira a Nápoly közelében fekvő Ponticelliben, s több barakkot felgyújtottak.
Maroni – aki Berlusconi első számú szövetségesének, az idegengyűlölő Északi Ligának a politikusa – a héten ismertetett biztonsági csomagterv értelmében bűncselekménynek nyilvánítaná az illegális bevándorlást, amelyet börtönbüntetéssel és azonnali kiutasítással sújtana. A bevándorlóknak legalább minimáljövedelemmel és tisztességes lakással kellene bírniuk, különben kitoloncolják őket.
Becslések szerint mintegy 160 ezer roma él Olaszországban. Kilencvenezren Közép- és Kelet-Európa országaiból érkeztek, közülük hatvanezer román állampolgár.
Az infrastruktúra fejlesztése kell legyen a kormány prioritása 2009-ben, mivel megfelelő infrastruktúra hiányában a gazdasági fejlődés is stagnálhat – fogalmazott tegnap Cãlin Popescu Tãriceanu. A Nagyszebenben tartozkodó kormányfő rámutatott, újra kell gondolni a költségvetést, hogy nagyobb pénzösszegeket utalhassanak ki az infrastruktúra-fejlesztésre.
— 2009-ben az infrastruktúrára kell helyezni a hangsúlyt, mivel megfelelő infrastruktúra hiányában a gazdasági fejlődés is stagnálhat – hangsúlyozta a miniszterelnök. Bejelentette, Románia 4 millió eurót kapott infrastruktúra-fejlesztésre az Európai Uniótól. Rámutatott azonban, nemcsak a közúti infrastruktúra problémáját, hanem a vasúti és a folyami-tengeri közlekedés infrastruktúra-gondját is meg kell oldani, tehát az állami költségvetésből kell kiutalni a legtöbb pénzt.
— Összefüggéstelen gondolkodásról tesznek tanúbizonyságot azok, akik az útmatrica eltörlését vagy értékének a gázolaj értékébe való belefoglalását kérik, és ezzel egy időben az üzemanyag árának csökkentését is követelik – reagált Tãriceanu egy újságírói kérdésre. A miniszterelnök szerint a tiltakozó akciók hátterében a kampányidőszakra jellemző tényezők állhatnak.
_ Üzenetem nagyon világos. Fejleszteni akarjuk az infrastruktúra-hálózatot, tehát nem kérhetjük azt, hogy kevesebbet fizessünk ezekre – szögezte le.
Dusan Caplovic, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese tegnap sajnálkozásának adott hangot, amiért Budapest a kétoldalú kapcsolatokban elvárható „tartalmi előrehaladás" híján, a vezető szlovák politikusok legújabb kijelentéseire reagálva nem látja értelmét annak, hogy a közeljövőben magyar–szlovák miniszterelnöki találkozót tartsanak.
„Nagyon bosszant, hogy a koalíciós partner szerencsétlen kijelentése miatt a helyzet idáig fajult" – fogalmazott a TASR szlovák hírügynökség megkeresésére a Robert Fico kormányfő pártjához (Smer-SD) tartozó Caplovic. Slota a minap „lovas bohócnak" nevezte a magyar államalapító Szent Istvánt. „Jómagam és Fico miniszterelnök féléves fáradozása ment veszendőbe" – mondta Caplovic, aki a miniszterelnökök találkozóját előkészítendő már kétszer találkozott magyar partnerével, Kiss Péter kancelláriaminiszterrel. Április elején Pozsonyban abban állapodtak meg, hogy Gyurcsány Ferenc június első felében hivatalos látogatást tesz Szlovákiában. Gyurcsány Ferenc és Robert Fico két éve kormányoz, de hivatalos kormányfői találkozónak még nem ejtették szerét, ami két szomszédos, ráadásul feszültségekkel terhes ország esetében megbocsáthatatlan hiba – mondta Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) stratégiai alelnöke.
Vizsgálatot rendelt el tegnap a kínai kormány, hogy kiderítsék: miért omlott össze olyan sok iskola a hét eleji földrengésben. Han Csin (Han Jin), az oktatási minisztérium illetékese – akit az Új Kína hírügynökség idézett – leszögezte: amennyiben kiderül, hogy a sorozatos katasztrófákat építési problémák okozták, a felelősök szigorú büntetésre számíthatnak. A Szecsuan (Sichuan) tartomány északi, hegyvidéki térségét megrázó földrengés idején, hétfő kora délután az osztálytermek tele voltak. Csücsüanban (Juyuan) 900 gyereket, Mienjangban (Mianyang) 1000, Hanvangban (Hanwang) 200 gyereket temettek maguk alá a törmelékek, és feltehetően sok másikat további településeken a hétfő óta összesített becslések szerint. A földrengésben hivatalos adatok szerint 19 509 ember vesztette életét, de a kormány becslése szerint a halottak száma az 50 ezret is meghaladhatja, és több mint 4,8 millió ember vált hajléktalanná.
Munkabizottságok szintjén folytatták tegnap konzultációikat a szerb radikálisok, nacionalisták és szocialisták, s a szakértők feladata már a koalíciós szerződés technikai részleteinek tisztázása, miután a pártvezetők előző nap megállapodtak a koalíciókötés részleteiben. A belgrádi sajtó abban is a végső egyezség közeledését látja, hogy Ivica Dacic, a Szerb Szocialista Párt elnöke Moszkvába utazik, ahol Szergej Mironovval, az orosz parlament felsőháza, egyben az Igazságos Oroszország nevű, szocialista irányultságú párt elnökével tárgyal. Útja előtt Dacic megerősítette, hogy sikerült végleg megállapodni abban az öt elvben, amelyre a radikálisokkal, Vojislav Kostunica táborával, valamint egy szandzsáki párttal együtt létrehozandó kormány munkája épül.
Összehangolt akció keretében tíz feltételezett iszlamistát vett őrizetbe tegnap a francia, a német és a holland rendőrség. A francia belbiztonsági szolgálat (DST) nyolc terroristagyanús személyt fogott le az elzászi Mulhouse külvárosában. Az onnan mintegy 30 kilométerre, Németországban fekvő Weil am Rhein városban, valamint a dél-hollandiai Tilburgban egy-egy ember csuklóján kattant bilincs. A tíz, török származású férfit azzal gyanúsítják, hogy egy üzbegisztáni iszlamista mozgalmat finanszírozó nemzetközi hálózat tagjai voltak. Az Üzbegisztánban létrehozott Iszlám Dzsihád Unió azt állítja, hogy kapcsolatban áll az al-Kaida nemzetközi terrorhálózattal.
Súlyos állapotban kórházba szállították szerdán egy moszkvai tudományos intézet igazgatóhelyettesét, miután felbontott egy borítékot, amelyben fehér por volt – közölték tegnap egészségügyi források az Interfax hírügynökséggel. Szvetlana Zselugyeva, az orosz tudományos akadémia kristályokkal foglalkozó intézetének helyettes vezetője a hírügynökség nem hivatalos értesülései szerint szerdán este kómás állapotban került kórházba, s állapotát pénteken is súlyosnak értékelték az orvosok. A fehér port, amelyről feltételezik, hogy a megbetegedést okozta, vizsgálják. A boríték Novoszibirszkből érkezett, s a tartalmát jelző eligazítás szerint egy nanotechnológiai témájú cikket tartalmazott.
A Csíkszeredai Iskolás Sportklub dzsúdókái egyéniben hét, csapatban pedig egy első helyet szereztek a május 10–11. között, Párizsban rendezett 24. Le Raincy Nemzetközi Cselgáncsversenyen.
Az ISK cselgáncsozói 1993-tól minden évben részt vesznek a rangos franciaországi versenyen, a Pantea Cornel edző által felkészített csapat ezúttal is szenzációs eredményekkel tért haza a vetélkedőről.
Az U13-as korosztályban (1996/ 97-ben születettek) Dombi Szilárd a 34 kg-os súlycsoportban, Balla Zsombor a 38 kg-osok között, Varga Tamás a 42 kg-osok csoportjában, Horváth Balázs a 46 kg-osok között, míg Iuga Andrei a 60 kg-os súlycsoportban szerezte meg az első helyet. Az U15-ös korosztályban (1994/95-ben születettek) Kézdi Csongor a 46 kg-os, míg az U11-es korcsoportban (1998/99-ben születettek) Antal András az 50 kg-os súlycsoportban szerezte meg az első helyet. A fenti eredményeknek köszönhetően csapatban a Csíkszeredai ISK az első helyen végzett.
A csíki dzsúdókák franciaországi kiszállását a Mineral Quantum és a sportolók szülei támogatták.
Az elődöntőig jutott a Székelyudvarhelyi Kézilabda Club csapata a férfi kézilabda Románia-kupában. Az udvarhelyiek a negyeddöntőben óriási meglepetést okozva a Challenge-kupa-győztes Resicabányát verték meg büntetődobások után. A Brãilán zajló torna első napjának eredményei alapján biztossá vált, hogy az SZKC az ősztől indulhat a Challenge-kupában. Az elődöntőben szoros első félidőt követően a Küküllő-parti város csapata a tavalyi bajnok Konstancától kapott ki, így a Bákói gárdával holtversenyben a harmadik helyen zárta a sorozatot. Az elődöntők eredményei: Steaua – Bákói Stiin_a 27–22, SZKC – HCM Konstanca 29–25. A Románia-kupa döntőjét holnap 11 órától rendezik, a Steaua – HCM összecsapást a Sport.ro élőben adja.
A magyar csapatok mellett egyelőre csak két erdélyi együttes adta le előnevezését a magyar jégkorong OB I 2008/09-es idényére.
A Székesfehérvári Alba Volán I és II, az Újpest, az FTC, a Miskolci Jegesmedvék, a Dunaújvárosi Acélbikák és az Érsekújvár-Budapest Stars mellett a Csíkszeredai Sportklub és a HC Csíkszereda jelezte indulási szándékát. Korábban a Gyergyószentmiklósi Progym és a Bukaresti Steaua is jelezte részvételi szándékát a magyar pontvadászatban, de a csütörtök éjféli előnevezésig nem adták le kérvényüket a Magyar Jégkorong-szövetséghez.
A versenykiírás értelmében a romániai együtteseknek egyenként hárommillió forint hozzájárulást kell fizetniük a magyar indulási jogért, egyébként az Alba Volán is ezt teszi az osztrák ligánál. A nevezések benyújtásának utolsó határideje május 31.
Csütörtökön a Nemzetközi Jégkorong-szövetség (IIHF) hivatalosan beiktatta a Jégkorong Hírességek Csarnokába az idén beválasztott új tagokat, így többek között a kanadai Mario Lemieux-t és az orosz Igor Larionovot. A névsort már tavaly decemberben közreadta az IIHF, amely a hivatalos ceremóniával megvárta május 15-ét, alapításának 100. évfordulóját. A két legendás játékos mellett a Hall of Fame tagja lett az amerikai Cammi Granato, a kanadai Angela James és Geraldine Heaney, akik egyben történelmet is írtak, hiszen ők az első nők, akik bekerültek a csarnokba. Ugyancsak hírességgé vált a francia Philippe Bozon, valamint a csapatvezetői kategóriában az amerikai Art Berglund. Romániából Eduard Panã, Magyarországról pedig Pásztor György tagja a Hírességek Csarnokának.
Szépítettek. A Philadelphia Flyers kétgólos különbséggel, 4–2-re nyert a Pittsburgh Penguins ellen az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) rájátszásának legutóbbi játéknapján, ezzel szépített a Keleti főcsoport fináléjában zajló csatában. A négy győzelemig tartó párharc állása 3–1 a Pittsburgh javára.
Érmekért játszanak. Tegnap lapzártánk után értek véget a Kanadában zajló jégkorong-világbajnokság elődöntői. A Kanada – Svédország, illetve az Oroszország – Finnország elődöntők vesztesei ma 23 órától a bronzmérkőzést játsszák, míg az elődöntők győztesei holnap 19 órai kezdettel a jégkorongvébé döntőjében lépnek jégre. Mind a két mérkőzést élőben közvetíti a Sport 1.
Fotóalbum
Átvágott úttest Csíkszeredában a 2-es számú napközi mellett.Hol maradt a figyelmeztető jelzés? (Bíró Botond, Csíkszereda)
EZ VAN MA
Szombat
Az év 138. napja, az év végéig 228. nap van hátra. Napnyugta ma 20.38-kor, napkelte holnap 5.45-kor.
Isten éltesse
Ma Andor és Paszkál, holnap Erik és Alexandra nevű olvasóinkat, valamint mindazokat, akik ezeken a napokon ünneplik születésnapjukat.
Névmagyarázat
A görög eredetű Andor jelentése férfi, férfias, a görög–héber–latin eredetű Paszkál húsvétot jelent. A görög–latin eredetű Alexandra jelentése harcra kész, az embereket oltalmazó, az alnémet–északi–germán eredetű Erik pedig nagyrabecsültet jelent.
Május 17-én történt
* 1756. Kirobbant az angol–francia gyarmati háború, amelyben Franciaország elvesztette csaknem összes tengeren túli birtokát. 1809-ben Napóleon dekrétumával Franciaország bekebelezte az egyházi államot.
* 1928. Megkezdődött a XI. nyári olimpia Amszterdamban.
* 1940. A második világháborúban a német csapatok elfoglalták Brüsszelt.
Május 18-án történt
* 1784. A Helytartótanács kihirdette II. József császár rendeletét a német nyelv kötelező használatának életbeléptetéséről.
* 1972. Életbe lépett az 1971. február 11-én aláírt nemzetközi egyezmény a tengerfenék atommentesítéséről.
Május 17-én született
* 1904. Jean Gabin francia színész, filmszínész
* 1943. Kóbor János Liszt Ferenc-díjas rockénekes
Május 18-án született
* 1868. II. Miklós, az utolsó orosz cár
* 1920. II. János Pál (Karol Wojtyla) lengyel bíboros, a 264. római pápa
* 1928. Domokos Géza romániai magyar író, szerkesztő, politikus
Május 17-én halt meg
* 1510. Sandro Botticelli olasz reneszánsz festő
* 1892. Klapka György honvédtábornok, a komáromi vár védője
Május 18-án halt meg
* 1733. Georg Böhm német ze
A román–magyar dokumentumfilm-fesztiválon ma a következő kisfilmeket játsszák: 11.00: Nevetlen falu (tudomány, 100 perc); 12.50: Végállomások (történelem, 37); 13.40: A mindenséggel mérd magad (tudomány, 13); 14.05: A dobópápa (portré, 44); 15.00: Panoptikum (év, 30); 18.00: záróünnepség és díjkiosztás. Vasárnap 12–16 óra között levetítik a díjnyertes filmeket. A vetítések helyszíne a Csíki Játékszín Hunyadi László Kamaraterme. A belépés díjtalan.
A Figura Stúdió Színház társulata vasárnap este hét órától Gyergyócsomafalván a Magyar Elektra című komédiát játssza. Érvényes a Borsos Miklós-bérlet.
A Hargita Megyei Kulturális Központ hétfőn este hét órától reneszánsz táncházba hívja a tánc, illetve a történelem és a művészettörténet iránt érdeklődőket. Az est témája a 2007-es Csíkszeredai Régizene Fesztivál. Táncot Tóth Márta és Kovács Áron tanítanak. A rendezvény helyszíne a Hargita Megyei Kulturális Központ Pinceklubja: Csíkszereda, Temesvári sugárút, 4. szám.
A vándortúra első két szakaszának sikeres lebonyolítása után immár a harmadik szakaszt szervezi a csíkszeredai Gentiana Természetjáró Egyesület. A tervek szerint a harmadik szakaszban érinteni fogják a Hagymás-hegységet, a Csalhót, a Besztercei-, Gyergyói- és Kelemen-havasokat, a Rárót és a Borgói-hegységet. Időpont: június 15–22., illetve július 13–20. között. Elérhetőségek: a 0745–107618-as, valamint a 0749–665742-es telefonszámok, illetve a gentiana@ freemail.hu e-mail cím.
A Kuckó Egyesület társszervezésében hétfőn 17 órától bútorfestés várja az érdeklődőket a Székelyudvarhelyi Művelődési Házban.
A Xántus-kápolnai búcsú holnap 13 órától kezdődik. A szentmisét celebrálja és igét hirdet Koncsag László csíkszeredai börtönlelkész.
A Hahota Színtársulat ma este fél kilenckor, Nagygalambfalván a művelődési ház avatóünnepsége keretén belül viszi színre a nagysikerű, svédországi turnén is előadott, Légitámadás című zenés kabaré-előadását. Fellépnek: Puskás Győző, Szabó Mária, Székely M. Éva, Csergőffy László, Kelemen Barna és Gönczi András. Zene és ének: Hajdú Jenő és Bodoni Ildikó. Jegyek elővételben a polgármesteri hivatalnál és a művelődési ház jegypénztáránál kaphatók.
A szentegyházi Gábor Áron Iskolaközpont középiskolai oktatásának 50. évfordulója alkalmából meghívja minden egykori és jelenlegi diákját, volt tanárát és a szülőket, akik az elmúlt évtizedekben kötődtek az iskolához. A megemlékezés időpontja és helyszíne: május 24-én 11 óra, az iskola udvara. Az esemény alkalmával megnyitják az iskola múzeumát.
Az ifihetek vasárnapi rendezvényei: 16 óra: Ifihetek 2008 – díjkiosztás, Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium díszterme, 19 óra: bál a Sapientia egyetemen.
Az iskolanapok mai programja: 8 óra: iskolai kirándulás Zsögödfürdőre. Vasárnap: 7 óra: jutalomkirándulás a díjazott és tantárgyversenyeken továbbjutott tanulókkal.
Ma: 9 óra: II. Diáknap, Veress Iskola udvara, 17 óra: Bölöni legényavató, Kék Virág Néptánccsoport műsora, szabadtéri színpad; 18.30: Fúvósgála, majd Cziráky Jazz Project zenekar és a Neoton zenekar koncertje a szabadtéri színpadon. Vasárnap: 12 óra: ünnepi szentmise, szabadtéri oltár, ezt követően koncertek a szabadtéri színpadon.
Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet, elmegyek, de itt leszek,a lábnyomomban jársz.
Amíg érez a kezed,amíg néha még rám vársz,
Egy mozdulatban egyszermajd újra megtalálsz.
(Rudyard Kipling)
Mérhetetlen fájdalommal tudatjuk, hogy a drága jó feleség, édesanya, nagymama, anyós, rokon, jó barát,
HOLLÓ BÉLÁNÉ
Biscontini Brigitta
nyugalmazott tanítónő
áldott, jó szíve életének 77., boldog házasságának 52. évében, 2008. május 15-én csendesen megpihent. Temetése május 19-én 16 órakor lesz a csíktaplocai temető ravatalozójából. Részvétnyilvánítást a temetés előtt egy órával fogadunk. Jelen értesítést gyászjelentőnek és szántuk. A gyászoló család. (12649)
A fesztivál tekintélye vonzza a jobb filmeket
Tegnapelőtt még javában tartott a film.dok, a közönség a Csíki Játékszín kamaratermében, a zsűri pedig egy csendes szobában nézte a filmeket. Két vetítés között azt kérdeztem Beke Mihály Andrástól, a fesztivál elnökétől, hogyan sikerült előteremteni a pénzt az ötödik dokumentumfilm fesztiválra?
– Az alaptámogatást most is a bukaresti Magyar Kulturális Intézet adta, a többit meg különböző támogatóktól kalapozta össze a fesztivál igazgatója. Idén sokkal kisebb a költségvetés, mint tavaly volt, de reméljük, ebből a közönség keveset vesz észre. Aki figyelmes, az sok apró jelét látja annak, hogy erre sem futotta, arra sem futotta. De hát miért épp minket ne érintenének a gazdasági problémák, a szűkülő, elapadó pénzforrások? Jövőben nem én leszek a kulturális intézet igazgatója, és akkor már nem ez az intézmény áll a filmfesztivál hátterében. De bízunk benne, hogy csak megszervezzük, mert eredményes volt ez az öt év.
– Milyenek a filmek a tavalyi, tavalyelőtti kínálathoz képest?
– Főleg a zsűri részéről, de a közönség visszajelzése alapján is az volt az igény, hogy egy kicsit szűkítsük a kínálatot. Ennél fogva most csak 43 film jutott el a döntőbe. Ez viszont azzal jár együtt, hogy érezhető a minőségi javulás. Meg talán most már a film.dok tekintélye is vonzza a jobb filmeket. Az én megítélésem szerint – bár akad egy-két gyermetegebb film –, vannak nagyon szépen, korrektül elkészített portréfilmek, tájfilmek, ismeretterjesztő filmek. Egy dokumentumfilmnek viszont kell legyen bizonyos íze, varázsa, és ilyenek is vannak. Éppen most néztem meg a Benedek doktor úr csodakútja című filmet, és hatása alatt vagyok. Különösen azért érdekes, mert a csángó világból, egy süllyedőnek látszó világból tudósít (amely reméljük, hogy mégsem kapott léket, és nem süllyedő, hanem megmaradó világ). A nyelvezet, az emberek, a filmezés, a képi feldolgozás is nagyon jó, és mégiscsak olyan világból tudósít, amely nem szokványos. Ráadásul olyan személyt mutat be, akiről kevesen tudnak. Bevallom, én sem tudtam Benedek páterről. Vannak aztán politikusabb, a riportfilm irányába elmenő filmek. Ilyen például az olajmaffiáról készült film, amely különösen a magyarországi nézők számára érdekes.
Nagyon nehéz meghúzni a határt a riportfilm és a dokumentumfilm között. Úgy érzem, hogy a dokumentumfilm az, amelyet művészileg is meg kell egy kicsit munkálni. Nagyon tetszett egy román portréfilm, a Humoreszk (a magyar fordítás sajnos hibás, mert semmi köze a humor asszonyhoz). Nagyon szépen filmezett, nem túlbeszélt film egy 94 éves öregasszonyról egy olténiai faluban, aki a férjével együtt él. Nehéz élete volt, nem szerzett semmit, nincs semmi pénze, és halála előtt még egy hopp várt rá, ugyanis nem adta őket össze sem az anyakönyvvezető, sem a pap. Hogy meglegyen a temetésre a pénz, összeházasodott 94 éves korában a férjével ahhoz, hogy megkapják az új házasoknak járó 200 eurót.
Van aztán Nagy Imréről egy teljesen korrekt portréfilm, amelyből hiányolok valamit.
Mert a szép fotózás meg a jó szerkesztés önmagában még nem művészet. Az a művészet, amikor egy kicsit a mű fölé emelkedünk. S ezt nem igazán éreztem benne.
– Említette, hogy rangja van a film.dok- nak. Miben jelentkezik ez a rang?
– Többször beszéltem róla, mert nekem nagyon jól esett, hogy a Cotidianul összeállította a filmfesztiválok toplistáját, és a film.dok ezen a listán a hetedik helyen szerepelt. Ez nagyon előkelő helyezés. Mint dokumentumfilm-fesztivál talán a második a sorban a szebeni – inkább antropológiai – fesztivál után. Magyar oldalról pedig a szakma és a sajtó részéről kezdenek odafigyelni, ez pedig azt mutatja, hogy szükség van rá, időszerű. Olyan filmek, amelyeket mi indítottunk el, például Kocsis Tibornak az Új Eldorádója, begyűjtött sok más díjat is. De a fesztivál ötlete nagyon tetszett máshol is. A film.dok-ot például meghívták Moszkvába, az ottani magyar kulturális intézetbe: az idei díjazott filmeket vigyük el, mutassuk be ott is. Az európai delegáció ottani követsége is nagyon érdeklődött, de mivel mind az ottani, mind a bukaresti igazgatót idő előtt visszahívták, ezért ez a bemutatkozás nem jött össze.
– A személyi változások tükrében hogyan látja a film.dok jövőjét?
– Most pillanatnyilag sehogy. Szükség lenne rá, de ha nem kerítünk valami állandó támogatót, akkor komolyan kell gondolnunk arra az ötletre, hogy internetes formában vigyük tovább. Ez azt jelenti, hogy Ausztráliától New York-ig mindenütt lehetne nézni. Ahogy térünk át a digitális, internetes tévére, ez akár működhetne is, csak hiányoznának a baráti és szakmai találkozások, ami a fesztiválnak éppen a lényege. Nemcsak azért vagyunk itt, hogy filmeket nézzünk, hiszen azt otthon a zsűri megnézhetné. De a találkozások, beszélgetések nagyon fontosak. Talán találunk támogatót. De – és itt ígéretet teszek Csíkszeredának – ha hosszabb távon változik remélhetőleg a világ, Magyarországon is jobb idők jönnek, akkor visszatérünk erre a fesztiválra. Mert Csíkszereda nagyon vendégszerető volt, és minden lehetőséget biztosított számunkra, úgyhogy nem bántuk meg, hogy eljöttünk Sepsiszentgyörgyről. Tavaly már a Háromszék tudósítója is megértően írt erről.
– Miért nagy szó ez? Mi volt a Sepsiszentgyörgyről való távozás hátterében?
– A Háromszékkel volt egy csúnya sajtóvitánk. Az általam barátaimnak tartott főszerkesztő és lánya nekem támadtak, anyagi vonatkozású dolgokkal kezdtek ki. A háttérben pedig valójában az történt, hogy a lap szemben állt Albert Álmos polgármesterrel, én pedig panaszkodtam Farkas Rékának telefonon, barátilag, hogy a polgármesterrel nehéz a kommunikációnk. Azt is hozzátettem, hogy nem írhatja meg. Ők mindenképpen azt szerették volna, hogy sajtónyilvánosság előtt nyilatkozzam erről, de szó sem lehetett róla. Az egész vita mögött pedig az állt, hogy a fesztiváligazgató szerződést kötött egy vállalkozóval, annak pedig egy alvállalkozója nem kapta meg a pénzét idejében, ezért rajtunk próbáltak fogást találni. Az igazság az, hogy voltak elmaradásaink, de ez az adósság nem a mi, a Magyar Kulturális Intézet adóssága volt. Fesztiválok esetében a magyar alapítványok jócskán késéssel fizetnek, ezért az, hogy néhány hónapos késéssel fizetett ki Farkas György bizonyos számlákat, sajnos, normálisnak mondható. Ezek az illetők, akik a filmes világban dolgoznak, tudhatták is. Csak fogást akartak rajtunk találni. Végül ők is, én is sajtóperrel fenyegetőztünk, de számomra teljesen világos volt, hogy hiába származom Háromszékről, Magyarországot képviselő diplomataként nem engedhetem meg magamnak akkor sem, ha bátorítottak a minisztériumból. Számomra nagyon kellemetlen, hogy a Háromszékkel így alakultak a dolgok, mert Sepsiszentgyörgyöt mégis városomnak tekintem. És mivel tényleg nem tudtunk a város polgármesterével harmo- nikusan együttműködni, hát eljöttünk. Itt pedig azóta is szeretettel fogadnak, jó az együttműködésünk a városvezetéssel.
Takács Éva
A film.dok Magyar-Román Dokumentumfilm Fesztiválon szerda délután vetítették Dékány István A zsögödi gazda című, Nagy Imre festőművészről szóló filmjét. Vasárnap délután fél hattól ismét láthatja ezt a filmet a csíkszeredai közönség, ráadásnak pedig az Imre bácsi címűt, amelyet szintén itt forgatott a Dunatáj Alapítvány forgatócsoportja. A két filmről, Nagy Imre festészetével való kapcsolatáról a rendezőt kérdeztük a szerdai vetítés után.
– Miért érdekli Nagy Imre? Miért éppen róla készített filmet?
– Én Aba-Novák útján jutottam el Nagy Imréhez, 2003–2004-ben csináltam egy Aba-Novák filmet, és vele foglalkozva óhatatlanul előkerült Nagy Imrének a neve. Volt továbbá egy szubjektív motiváció is. Általában olyan témákról készítek filmet, amit nem ismerek, de úgy gondolom, hogy érdekesek. Ha én nem ismerem azt a bizonyos témát vagy személyt, akkor feltételezem, hogy ezzel mások is így vannak. És őszintén szólva, Magyarországon Nagy Imrét nem nagyon ismerik. Ő tudatosan közgyűjteményekben akarta látni a képeit, ezért a magyarországi műtárgy-piacon, az aukciókon nem jelennek meg Nagy Imre-képek. Hat évre visszamenőleg három képet aukcionáltak Nagy Imrétől, amikor Szolnai, Ziffer meg más nagybányaiak elárasztják az aukciókat. Tehát tulajdonképpen ez volt az az ok, amiért elkezdtem vele foglalkozni.
–Milyen úton, milyen segítséggel jutott el oda, hogy ilyen mélységekben be tudja mutatni a zsögödi festő életútját, művészetét?
– Először Szabó András nevét említem, akinek nem volt könnyű a bizalmába férkőzni, de úgy érzem, hogy sikerült. Nagyon sok mindenben segített, egészen addig, hogy a vágás utolsó pillanatában küldtem neki egy e-mailt, kellene fotó a síremlékről, mert csak egészen közeli képünk volt a plakettről. András 23 képet küldött.
– Beszélt arról, hogy Nagy Imre közgyűjteményekben szerette volna látni képeit. Ehhez képest a magángyűjteményekben található képekből is bemutat néhányat a filmben. Hogyan jutott hozzájuk?
– A nevelt lánya birtokában levő képek kerültek be a filmbe, és az alpolgármester egy képe. Tulajdonképpen a film nem ilyennek indult. Két évvel ezelőtt kezdtem el itt forgatni János Pállal, Ferenczi Jolánnal, Takács Istvánnal, azt gondoltam, hogy a beszélgetésekből összeáll a film. Utána kezdtem jobban beleásni magam a Nagy Imre hagyatékába, leveleibe, Szabó Andrástól is kaptam egy csomó mindent. A végső lökést, hogy kettéválasszam az anyagot, két film legyen belőle, az adta, hogy kiderült, létezik egy portréfilm, amit a hetvenes években készítettek. Mi tulajdonképpen a Fischer István által készített filmet kerestük, és kiderült, hogy van egy teljes portréfilm. Aztán megint egészen más úton derült ki, hogy Tóbiás Áron, miközben ’71-ben turistaúton járt Erdélyben, készített Nagy Imrével egy közel egyórás magnófelvételt, ami a Petőfi Irodalmi Múzeum hangtárában pihent. Egyszer jelent meg a Hazafias Népfront Olvasó Nép című, senki által nem olvasott folyóiratában. Tehát e két szál miatt döntöttem végül úgy, hogy lesz egy film, ahol Nagy Imre beszél magáról, a művészetfelfogásáról, és lesz egy másik film, ahol az ismerősök, rokonok, barátok beszélnek róla. Ez a két anyag sem tematikailag, sem terjedelmileg nem volt összefűzhető. Az egyik film elkészült a film.dok nevezési határidejére, a másikat pünkösd szombatján fejeztük be. Antal Attila alpolgármester segítségével külön vetítést szerveztek a két filmnek vasárnap délután fél hatra, hogy láthassa a város és azok, akik közreműködtek.
– Milyen csatornákra számíthat, hogy ezeken a filmeken keresztül Magyarországon is megismerjék Nagy Imrét?
– Avval büszkélkedem hogy az emlegetett Aba-Novák filmet a Duna Televízió két csatornája és a Magyar Televízió két csatornája összesen nyolc alkalommal sugározta. Ahhoz, hogy Magyarországon pályázni lehessen valamilyen témával, egy országos televíziótól befogadó nyilatkozatot kell prezentálni. A Duna Televízió nem túl lovagiasan úgy döntött, hogy azok a filmek, amelyeknek ő befogadó nyilatkozatot adott, az ő közreműködésével készültek, magyarul nem fizet a sugárzásért. Ezért van az, hogy amikor úgy gondolják, előkapják ezt a filmet, ami a 37. Filmszemlén operatőri díjat kapott, egy pécsi filmfesztiválon pedig különdíjat. Azt gondolom, hogy ezeken a csatornákon a Nagy Imréről szóló film is eljut a magyar közönséghez. Halkan mondom, mert egy kicsit partizánakció lesz: itt árusítani fogják ezt a filmet. A Román Televízió Magyar Adásának három snittje benne van, ezért ők koprodukciós partnernek tekintik magukat, és övéké az első vetítés joga Romániában. De úgy tudom, gondolkoznak azon, hogy a Nagy Imre emlékházban DVD-n hozzáférhetővé tegyék.
– Milyen volt felfedezni azokat a helyeket, ahol Nagy Imre festett, felfedezni jellegzetes alakjait a mezőn?
–Nyilvánvaló, hogy kétszer egyhetes forgatás során magunktól nem találtuk volna meg a helyszíneket, és – amit én főleg nagyon ambicionáltam – azokat a fényhatásokat, hangulatokat, amelyek a Nagy Imre-képeken vannak. Ebben Szabó András nagyon sokat segített. És érdeme van a vágónak, Kollány Jutkának, akivel évtizede dolgozom együtt, hogy nagyon jól sikerült a természeti képeknek a festményekkel való társítása
– Ezek után, hogy látta azokat a színhatásokat, érezhette az illatot, az erdő hűvösét, jobban érti a Nagy Imre képeket?
– Az igazság az – lehet, nem fog szeretni érte –, hogy a ’30-as évek képeinek a színvilága valahogy közelebb áll hozzám. Lehet, hogy ennek a Nagybánya emlőjén való nevelkedés az oka. A hatvanas, hetvenes években készült képei nem olyanok, amelyek mellbe csapnak, hogy milyen jó! Azokat meg kell nézni, tűnődni rajtuk. A filmben az 53 perc szöveghez – kivéve a portréfilm részleteket, amelyeket nem kellett lefedni – mind képi megfeleléseket kellett találni. Megpróbáltuk a hangulatot, a megfeleléseket megtalálni. Rengeteg apró munkát jelentett a vágásban, hogy találjon, ne lógjon ki a szövegből a kép. Ez volt az igazán nehéz és az igazán szép.
Takács Éva
Ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni a Hargita Megyei Napok keretében május 6-án megszervezett komolyzenei estet. A nagy városokban ugyanis – legyenek azok fővárosaink, nagyobb erdélyi városaink – a Székelyföldet nem tekintik olyan helynek (és megjegyzem: nagyon gyakran joggal), ahol a klasszikus zene terén valami nagyszerűt lehetne produkálni, vagy produkálnának egyáltalán. Ezt azonban ez az előadás és más, a közelmúltban végbement esemény (új zenekarok alakulása, egyre több hangverseny szervezése, a mecenatúra ilyen irányú adakozása) megcáfolni látszik. Az est sikerének érdekében négy sepsiszentgyörgyi komolyzenei együttes lépett színre: a Georgius Kamarazenekar, a Vox Humana Kamarakórus, a Pro Musica Kamarakórus és az Euphonia Kamarakórus.
Az est nyitányaként a Németországban élő, de Budapesten született Hegyi Gábor trombitaművész Händel: Szvit trombitára és zenekarra című művét, majd Giuseppe Torelli D-dúr trombitaversenyét játszotta. Játéka lenyűgöző volt, historikus hangszere pedig, megszólaltatója művészi tehetségének és magas szintű képzettségének köszönhetően, rendkívül szépen szólt. Steffen Marcus Schlandt fiatal karmester és egyben kontinuós rendkívül jól összefogta a zenekar és szólista előadását. Azt sajnos nem tudom mondani, hogy a kontinuót is kitűnően játszotta, (ami valószínű) hiszen a modern technika csodaszüleményével, ha jól láttam, egy elektromos zongorával kísérte a darabokat, amelynek egyetlen hangfala a zenekar irányába lévén fordítva, nem sokat lehetett hallani a nézőtéren belőle. Tehát nagy volt a kontraszt a szólista historizáló trombitája és a karmester ún. nejlonzongorája, (orgonája, csembalója?) között. De ezt a hiányosságot mindenben igyekezett a zenekar és a szólista a karmester hozzáértő irányításával ellenpontozni. Egy ilyen színtű rendezvény megérdemelt volna egy, a rangjához illő kontinuó hangszert, ha még nagyobb anyagi áldozatba került volna is a szervezőknek.
Az este további részében a 130 éve fiatalon, alig 31 évesen, elhunyt Franz Schubertre emlékeztek. A már említett három kórus külön lépett fel, és a capella-, majd zongorakísérettel adtak elő Schubert-, vagy Schubert témát feldolgozó darabokat.
Elsőként a diákokból álló Eufónia Kamarakórus előadását hallhatta a nagyérdemű. A Pisztráng dalának eléneklése után ennek a témának különböző zenei (zeneszerzői) stílusokban (Mozart, Wagner stb.) való feldolgozását hallhattuk, élvezhettük. A Plugor Sándor Művészeti Szakközépiskola diákjai által előadott darabok rendkívül kiforrottan hangzottak. Karmesterük pedig minden elismerést megérdemelt, és meg is kapott a publikum részéről, hiszen egyszerű, nem túljátszott, pontos vezénylési technikája nagyban segítette a rendkívüli produkciót.
A Vox Humana esetében már nagyobbak voltak az elvárások, és nem is csalatkozott senki színvonalas előadásuk hallatán. A Pro Musica Kamarakórus szintén hírnevéhez híven teljesített.
Az est fénypontja Schubert G-dúr miséje volt. A három kórus közösen énekelte ezt a rendkívül népszerű romantikus darabot. Már az első akkordoknál látszott a zenekar magabiztossága, amiben nagy szerepe volt a koncertmesternek és a karmesternek egyaránt, és talán annak is, hogy az ősbemutatót már egy héttel korábban megtartották a Szent György-napok keretében. Külön kiemelném a nagybőgősök játékát, akik az egész darab alatt pontos alátámasztást biztosítottak a zenekar számára, és játékukkal több tételben gyönyörködtették a hallgatóságot, de külön kiemelném a Credoban az Et resurrexit előtti 7 ütem legatós dallamhordozását, ahol a hallgatóság valóságosan (valószínűleg a zeneszerző elképzelése is ez volt) megjárta a hangok szárnyán a poklot ahhoz, hogy eljuthasson a feltámadáshoz. A szólisták (Sebestyén Lázár Enikő – szoprán, Szilágyi Zsolt – tenor, Benczédi Hunor –bariton) a darabhoz illő alázattal, de előadásmódbeli igényességgel énekelték a különböző tételek szólórészeit. Külön megjegyezném a szoprán Agnus tételbeli magas a-hangjait, amelyeket a szólista egyáltalán nem igyekezett túlénekelni, hanem a maga hangszínéhez igazítva nagyon szépen énekelt ki.
A karmester, zenekar, kórus közötti összhang is kiváló volt, talán helyenként a szoprán szólam visszafogása jelentett komolyabb feladatot a karmester számára, ha néha nagyon erős fortékat produkáltak.
Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy a befektetett munka meghozta gyümölcsét, és a publikum (amely lehetett volna talán népesebb is) nem csalódott, erre utaltak a tapsviharok is. Megállapíthatjuk, hogy Sepsiszentgyörgyön komoly zenei élet és oktatás folyik. És ha erről esett szó, akkor meg kell említenem Szilágyi Zsolt művész, karmester és nem utolsósorban igazgató érdemét, akinek kezében ennek a zenei életnek nagyon sok szála fut össze.
És természetesen minden elismerés a szervezőknek: A Csíki Kamarazenekarnak, és a megyenapok szervezőinek.
Pap Levente
Oktatási segédkönyvek a Nap Kiadó gondozásában
A főcímben jelzett sorozatot 1993-ban indította útjára a budapesti Nap Kiadó. A honlapján olvasható ajánlósorok szerint „a sorozat célja és rendeltetése, hogy elsősorban a 20. századi magyar irodalom jelentős alkotóinak, immár klasszikus értékű életműveinek a bemutatását szolgálja az egyes írók munkáival, világával, szellemi sorsával foglalkozó esszék, tanulmányok, kritikák, levelek, személyes jellegű dokumentációk felhasználásával. A sorozat köteteit úgy is lehetne jellemezni, mint olyan monográfiát, amelynek többtucatnyi szerzője van: az író korának és utókorának irodalmi köztudata, esetenként 60–70 különböző szerző változatos műfajú írásainak tükrében (…) egy kötetbe gyűjtve nyújtja át az érdeklődőknek a kötet témájára, valamely írónkra vonatkozó legfontosabb irodalmat, amelynek megismerése általában vesződséges és hosszadalmas könyvtári búvárkodást kívánna meg."
A sorozat értékét jelzi, hogy 2001-ben az Év Könyve–díjjal, egyes köteteket több alkalommal Budai Könyv-díjjal ismertek el.
Oktatási kézikönyvként igen eredményesen hasznosítható. A rendkívül értékes sorozat gondozója, szerkesztője a kiváló irodalomtörténész és kiadói szerkesztő: Domokos Mátyás (1928–2006). Életműve a garancia arra, hogy a tudományos gondolkodás és szemlélet magas fokán szerkesztett sorozatot vehetünk kezünkbe. A halálát követően megjelent méltatásában Pécsi Györgyi írta a Magyar Nemzetben: „nem ellenkánont hozott létre, hanem — babitsi értelemben vett konzervatívként, az értékek őrizőjeként — könyörtelen következetességgel, mint Noé a bárkába, begyűjtötte a magyar irodalom egyetemes értékeit. Csak élnünk kell velük."
Az eltelt közel másfél évtized alatt hatvan kötet jelent meg. A skála igen széles. Teljes képet az összes cím felsorolásával nyerhetnénk. Csupán „ízelítőül" említjük meg, hogy Ady Endrétől Nagy Lászlóig, Móricz Zsigmondtól Sütő Andrásig, Illyés Gyulától Pilinszky Jánosig íróink, költőink legjava szerepel a sorban.
Örvendetes, hogy ebben a sorban — a magyar irodalomban országhatárokat átívelő módon — erdélyi alkotók is helyet kapnak. A már említett Sütő András mellett Dsida Jenő, Kós Károly, Reményik Sándor, Székely János, Szilágyi Domokos, Tamási Áron életművének méltatása is ott szerepel a kiadványok sorában.
A kötetek valóban kismonográfiákként forgathatók. Csupán az összekötő szöveg hiányzik, az „áthajlás" egyik idősíkból a másikba, egyik kritikai, irodalomtörténeti írásról, műről a másikra. A kötetenként közölt írások — a tárgyalt szerzőké éppúgy mint a róla szólóké — megannyi reflektorfényként világítják meg az életmű egy–egy mozzanatát, a kritikai recepciót, az elsőktől napjainkig terjedően. Az értékközpontú szerkesztői elv segít bennünket abban, hogy irodalompolitikai vagy más, dogmatikus irányzatok miatt időnként torzított, elhallgatott–elhallgattatott alkotók, életművek mértékadó, hiteles módon táruljanak elénk. Következésképp nem csupán az alkotóról, hanem a műveit befogadó korról, annak eszmeáramlatairól, irodalmi kánonjairól is képet nyerhetünk, a pozitív és negatív recepciókról egyaránt. Ez egyaránt segítségünkre van abban, hogy megismerjük a művek korabeli fogadtatását, valamint az utókor megítélését, egy-egy mű, illetve az életmű egésze tekintetében is.
A változatosság, sokszínűség a kötetszerkesztők kiválasztása révén is szavatolt. Domokos Mátyás, Pomogáts Béla, Bodnár György, Lengyel András, Vasy Géza, Görömbei András, Monostori Imre, Réz Pál, Gróh Gáspár, Tüskés Tibor és még több más irodalomtörténész fogadta el a sorozatszerkesztő felkérését. A kolozsvári Dávid Gyula nevével három ízben is találkozhatunk. Ő jegyzi, az ő szerkesztői munkáját dicséri a Kós Károly, a Reményik Sándor és (Szász Lászlóval együtt) a Szász János emlékezete kötet.
Ezúttal is bebizonyosodik, hogy a nagy ívű vállalkozások mindenkor személyhez kötődnek. Domokos Mátyás halálával e nagyon értékes sorozatnak is vége szakad. A legutóbbi — In memoriam Sütő András (2007) — kötet végén a kiadó arról értesít, hogy az irodalomtörténészi és nyomdai műhelyben az utolsó köteteken dolgoznak. Az eddigiek mellé még oda sorakoztathatjuk a Babits Mihály-, Bánffy Miklós-, Domokos Mátyás-, Juhász Gyula-, valamint Márai Sándor-köteteket.
Mint annyi más üdvös kezdeményezés az elmúlt században, ez is félbe szakad. De ne azt latolgassuk, számoljuk, hogy ki hiányzik még e rangos sorból, hanem arra gondoljunk, azért legyünk hálásak, akikkel találkozhattunk, akik által betekinthettünk egy mozgalmas század szépirodalmi kincsestárába. Életútjuk, életművük nemcsak a korukhoz szólt. Az általuk kirajzolódó világ, a művekben megtestesülő eszmekör a jövőnek is eligazításul szolgál. Megerősítést, bátorítást kapunk tőlük a magunk küzdelme vívásához.
Az írók levelezése éppúgy tárgya, témája, az irodalomtörténeti kutatásnak, mint műveik bemutatása, értelmezése, értékelése. Különösen érvényes ez a kisebbségbe sodródott magyarság szellemi életének tekintetében, hisz mind Erdélyben, mind a Délvidéken, mind a Felvidéken az írótársadalom volt az, amely az évtizedek során a legtöbbet tett a szellemi élet intézményrendszerének a megteremtésért, a megmaradásért, a nemzettudat erősítéséért és ápolásáért.
E tekintetben Molter Károly (1890– 1981) a legaktívabbak sorába tartozott. Bár szépírói munkássága volumenében nem mérhető Tamási Áron, Nyírő József, Makkai Sándor munkásságához, az Erdélyi Szépmíves Céh lektoraként, az Erdélyi Magyar Írói Rend alapítójaként, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagjaként, továbbá irodalomkritikai és -szervezői munkássága révén — Németh László kifejezésével élve — őt is ott találjuk az erdélyi szellemi élet organizátorai első vonalában.
Levelezésének 3. kötete(x) az 1933–1937 közötti időszak erdélyi irodalmi életének hátterére, az általa betöltött szerep összetevőire vet fényt. A közel hétszáz levélből álló gyűjtemény, a rendkívül gazdag, magas szakmai igényességgel és pontossággal összeállított kétszáz oldalnyi jegyzetanyag hatalmas és igen értékes információtömegként világít rá arra az időszakra, amelyben e levelek íródtak.
A levelekből egy mozgalmas irodalmi élet megannyi koordinátája rajzolódik elénk. A kisebbségi lét második évtizedében immár megizmosodott intézményrendszer működik. Az ESzC kiadói tevékenysége, a marosvécsi találkozók, az EMIR megalakulása, az Erdélyi Helikon, a Pásztortűz és a Korunk, az anyaországi kapcsolatok, valamint az erdélyi irodalmi és szellemi centrumok — Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Brassó — élénk társasági élete és sajtója számtalan módot és lehetőséget kínálnak a cselekvésre. Molter Károly demokratikus elvei feladása nélkül vesz részt azok munkájában, hasznosan munkálkodva mindenütt, ahol tér és lehetőség nyílott számára.
A levelekből elénk táruló mozgalmas szellemi élet folytonos küzdelem volt. A különböző csoportosulások közti versengés vagy egymásnak feszülés „szobatitkai", az írói társadalom igen szerény megélhetőségi viszonyainak érzékeltetése árnyalja a korról alkotott képünket, sok színnel, ecsetvonással egészítik ki az erdélyi irodalmi életről alkotott képzeletbeli freskót.
Ez az az időszak, amely Makkai Sándort az anyaországba történő áttelepülésre bírja. A „lehet-nem lehet" vita csírája már az előző években is ott izzott a hamu alatt. A cselekvési tér egyik legtermékenyebb talaja az irodalmi élet volt. E tekintetben igen figyelemre méltó Molter Károlynak a budapesti Válasz folyóirat 1934-ben megfogalmazott körkérdésére írott felelete, melyre a lap szerkesztője a kapott válaszok feldolgozásában hivatkozik, melyben az erdélyi írónak a kisebbségi irodalom szerepéről vallott felfogása ölt testet. „A kisebbség fogalma a politikában ma is csupa negatívum, de a szellem területein jókora pozitív férfimunka folyt le. Az irodalom lett az amfiktionia, az államok fölötti összekötő intézmény, az »emeletes haza«. Ebben a termelésben élte ki a háttérbe szorított magyarság az egyenrangúság vágyálmát (…) Az erdélyi magyar irodalom Trianon óta nem népköltészet és kalotaszegi varrottas, mellény, nem is marxista talajtalanság, hanem Ady, Móricz és Szabó Dezső nyomán a tennivalók művészi megfogalmazása volt. Az volt a történelmi regény, az a vers és a modern társadalmi tükör foncsora. Még az olyan-amilyen bírálat, esszé, sőt a publicisztika is éthosszal beszélte a kisebbségi illemkódex »hogyan viselkedjünk«–jét." Az „emeletes haza" fogalma szemléletesen asszociál a pár évvel később Illyés Gyula csodálatos versével: Haza a magasban — azaz széttöredezettségünk ellenére is a nemzet egységének tételezése, amelynek legfőbb letéteményese nem a politikai határok földrajzi vonala, hanem a bennünk élő haza. Ennek az érzésnek a legfőbb éltetője és táplálója az irodalom. Az erdélyi magyar irodalom — legjobbjai sorában maga Molter Károly is — a szellemi-lelki nemzetegység mellett a »hogyan viselkedjünk« illemkódex kimunkálója, következetes szorgalmazója és munkása volt. Egyik legkövetkezetesebb hirdetője a román és a szász értelmiségiek közti párbeszéd jelentőségének. Lényege ennek pedig — erre számos levél utal — az együtt élő nemzetiségek egyenrangúsága, a megismerésen alapuló kölcsönös tisztelete és megbecsülése, egymáshoz való közeledése, kapcsolataik kiépítése mindazokkal, akik ezeket e nemes eszményeket maguk is felvállalják. Ennek jegyében válaszolt pozitívan a nagyváradi Familia című irodalmi lap 1935 augusztusában közzétett körkérdésére is.
Erre az időszakra esik legjelentősebb művének, a Tibold Márton című önéletrajzi ihletésű regényének a keletkezése és megjelenése. Írója maga is regényes önéletrajznak nevezte. A cselekmény íve a délvidéki Óverbászról indul ki, Budapesten kulminál és Marosvásárhelyen „ér újra földre". Időbeli kerete a XIX. és XX. század fordulója. Kisebbségből indul s kisebbségbe sodródik újra. Ám ez a legcsekélyebb mértékben sem jelent számára valamiféle predesztinációt. Oly valóságként éli meg, amely érzelmeiben és gondolkodásában is termékenyítőleg hat rá, annak szellemi és morális értékei meghatározzák, végigkísérik életét. A regény hősének a több nemzetiségű társadalomról alkotott szemlélete — „Egy barátságos népsor lesz itt a Duna körül. Semmit sem jelent majd, hogy mindenik nép a maga nyelvén beszél…" — beszédes bizonyítéka a harmincas évek írójában élő reménynek. A „Civis Danubianus sum!" önazonosság egy olyan világot vetít elénk, amelyben — Németh László és Illyés Gyula eszméivel rokonságban — a nemzetiségek kölcsönösen ismerik és elfogadják egymást, beszélik egymás nyelvét, tisztelik egymás sajátosságát, identitását. Tibold Márton, alias Molter Károly arra tette életét, hogy az azzal szembeni, azzal szembenálló politikai gyakorlatot, „a hibás közszellemet tatarozza".Ezt tette publicisztikájával, ezt tette szépírói és irodalomkritikai munkásságával, ezt a művelődési életben való szerepvállalásaival, ezt tette a kollégiumi és egyetemi katedrán is: egy benne élő, általa álmodott társadalomban, dunai polgárként és a hibás közszellem fáradhatatlan és következetes tatarozójaként.
A kor iránt érdeklődő kutató valóságos kincsesbányára lel e kötetben. Marosi Ildikó elismerést érdemlő munkája oly világba, szellemi tartományba vezet bennünket, amely a mai olvasó számára is komoly üzenetet hordoz. A levelekből, a kötetből felénk áramló molterkárolyi éthosz követendő példakép a mai erdélyi és anyaországi olvasó számára is.
Máriás József
Molter Károly levelezése 3. (1933– 1937) Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta Marosi Ildikó. Argumentum — Polis, Budapest — Kolozsvár, 2006
Történelmi pillanat volt Korondon 2008. április 11., amikor ünnepélyes keretek közt átadták rendeltetésének a több mint negyed százada épülő legújabb – immár negyedik – kultúrhajlékot. Nem sok olyan helység van vidékünkön, melynek négy kultúrotthona lett volna. Márpedig Korondnak ez a negyedik.
Az 1890-es években alakult meg Korondon a Hangyaszövetkezet, melynek létrejötte Kerezsi Lajos római katolikus kántortanító nevéhez fűződik. A szövetkezet megalakulása után a római katolikus templommal szemben, az egyház területén, a Kebeled-patak partján felépítették a szövetkezet épületét, mely magába foglalta egy vegyesüzlet helyiségét, a lakást, a kocsmát és egy tánctermet. Ez a táncterem tekinthető Korond első kulturális hajlékának, amelybe szétszedhető színpadot szereltek be színpadi előadások alkalmára, és az előadások után a padláson tárolták. 1963-tól egészen lebontásáig előtte jártam el az iskolába, munkába.
Ugyanakkor ennek megépülése után az unitárius egyház is rövidesen felépítette a piacon az előbbinél nagyobb méretű gabonaraktárát és tánctermét, ahol még a harangozónak is jutott egy szoba (Farkas László a – megjelenési év nélkül – Korondi Unitáriusok című könyvében nem említette ezen épületüket, melyet az 1960-as évek közepén a mezőgazdasági termelőszövetkezet gabonaraktáraként, és edényraktárként is használtak, míg el nem adták. A régi iskola építési idejét 1871-re teszi, holott az 1895-ben Korondra került Hadnagy Mihály római katolikus plébános kezdte ennek építését 1896-ban. Az akkori bíró Nagy István (született 1874. január 16-án) Bibliájának táblájára ezt jegyezte fel: „1896. augusztus 15-én fogtak hozza az oskolát építeni kőből még november 6-án is dolgoztak olyan idő vót, mint nyárba. Nagy István.")
Ez a piaci unitárius táncterem tekinthető Korond úgymond második kultúrhajlékának. Ekkor kezdődtek el Korondon a színdarabos bálok, melyeknek mintául szolgáltak az egykor Európa-hírű Korond-fürdő tulajdonosa, Gáspár Gyula által nyári időben a fürdővendégeknek megrendezett bálok is. Mindkét táncteremben – de felváltva – vasárnaponként nyári táncmulatságok zajlottak. A táncok és báli mulatságok alkalmával mind a két felekezet fiataljai közösen mulattak, ahol gyakran véres verekedések is történtek, nem egy esetben halálos szúrások. Mindkét táncteremben hasonló összerakható színpad volt. Így már a XX. század elejétől mindkét felekezetnél megkezdődött a színdarabok betanítása és a színvonalas bálok szervezése.
A teljes falu fiatalságának és művelődni vágyó lakosságának azonban már szűkös volt a tér a tánctermekben. Szükség lett volna egy községi viszonylatban is megfelelő kultúrépületre, de a lakosság akkori gyenge anyagi helyzete ezt nem tette lehetővé. De szerencséjük volt!
Az 1940–44 közötti, úgynevezett kicsi magyar világ vége felé az anyaországi Brena cég sok fát vásárolt Korond Közbirtokosságának erdejéből. A fákat levágták, de a II. világháború vége felé bekövetkezett zsidóüldözés és deportálás idején a cégvezető Brena Lajos, zsidó fakereskedő is eltűnt, nem tudta elszállítatni a rengeteg levágott faanyagot, amit előre mind kifizetett. A háború befejeztével, amikor újból a román állam része lett Korond is, a kifizetett és levágott, óriási famennyiség visszamaradt a korondi közbirtokosságnak. Közben változott a társadalmi helyzet is: új világ, új rendszer építése kezdődött el, aminek megvalósításához új vezetőségre volt szükség minden szinten. A proletár diktatúra alapjait kellett először lerakni, s a múlt kizsákmányolóinak hatalmát, tekintélyét, gazdasági erejét letörni, megsemmisíteni. Ennek írásos dokumentumai nem maradtak meg, egy-két kivétellel, melyeket sikerült felkutatnom.
Az akkori kor követelményeinek „megfelelő származású és jó vezetőképességgel rendelkező személyként, két világháborút megjárt, három kitüntetést szerzett, a Horthy Miklós által alapított vitézi címet elnyert, őrmesteri ranggal itthon maradt-leszerelt Balázs Pandi Gergelyre esett a választás. Balázs Pandi Gergely nagyobbik fiának, néhai Balázs P. Péternek feleségétől kaptam a családi iratok között az 1950-es évekből származó Balázs Gergely-önéletrajzot: „Alulírott Balázs Gergely korondi lakos, mint községi bíró életrajzomat az alábbiakban vázolom: Születtem Korondon 1895. év június hó 18-án. Elhalt Balázs Gergely és István Anna szülők törvényes gyermeke vagyok. 7 éves koromtól egészen 15 éves koromig a korondi állami iskola padjaiban töltöttem napjaimat. 15 éves koromtól 19 éves koromig nehéz erdei, méterfa vágással foglalkoztam. Tekintettel arra, hogy szüleimnek 4 hold földjük volt és 10-en vagyunk testvérek, 19 éves koromban, vagyis 1914. augusztus hó 9-én bevonultattak katonának Szászmedgyesre a kettős közös huszárokhoz. 1918. november hó 3-ig katonai szolgálatot teljesítettem megszakítás nélkül.
Továbbá, 1945. február l-jén megválasztottak Közbirtokossági elnöknek, amely nagy harcok árán tudott megszületni, mert a kulákság hatalmas ellenállást fejtett ki afölött, hogy az elnökségi kinevezésem ne történhessen meg, holott 80%-ban titkos szavazással úgy a földnélküliek, valamint a kisbirtokos testvérek szavazatukat én reám adták le és így a 20% nagyobb földbirtokosok vezetőit félreállították.
Nemsokára eszembe felvillant, hogy egy hatalmas építő munkához kellene hozzáfogni, holott a birtokosságnak nem volt háza, ahol a gyűléseket megtarthassák, tehát indítványozásomra, meggyőzve először a tanácsot, azután az összes falu lakosságát, hozzáfogtunk egy gyűlésterem és táncház felépítéséhez, melynek hossza 30 méter, szélessége 12 méter. 1945 év június l-jén az építkezés megkezdődött, mely befejezést nyert 1945. szeptember hó 20-án. Ugyanakkor szeptember hó 30-ára kértem az elnökségről való leváltásomat, mivel a rohamos építkezésen keresztül teljes kimerülésben voltam, rossz munkatársaim is voltak, úgy hogy jobbnak láttam félre állni, mivel a kultúrházépítés 100 %-ban befejezést nyert."
Balázs Pandi Gergely közbirtokossági elnöksége idején Korondon a bíró Molnos Peti Fábián volt, aki elhatározta, hogy a Brena Lajos zsidó fakereskedő által megvásárolt, de el nem szállított rengeteg fenyőfaanyagból építtet a közbirtokosság részére egy gyűléstermet, amit kultúrotthonnak is lehessen majd használni. Az építkezéshez szükséges hasított kőanyag már rendelkezésre állott Drassó-dombján, a mai piacon, amit egy ortodox templom építéséhez hordtak össze még az 1930-as évek végén. Az ortodox templomot először az iskola és községháza közé tervezték, majd a Drassó-dombjára, a mai piac terére. Az építkezéshez az egész falu lakosságának munkájára szükség volt. Ezért Balázs P. Gergely falugyűlést hívott össze 1945 tavaszán. Lőrincz Lajos, akkori diák legényként részt vett ezen a gyűlésen: „...Balázs Gergely kicsi ember volt, de nagy hangú: – Emberek! A közbirtokosságnak az itt maradt sok levágott fenyőből kell egy gyűlésterem, a falunak táncterem, Korondnak egy szép kultúrotthon kell a csendőrlaktanya helyére! – kiáltotta."
Az 1937-ben Korondon született, ma Székelyudvarhelyen élő Balázs Ferenc, a volt Pionírház nyugalmazott körvezetője így emlékszik a volt korondi csendőrőrsre és a helyére épült fa-kultúrház első éveire: „A községi Kultúrház a katolikus parókia szomszédságában a II. világháború után épült a volt csendőrőrs épülete helyén. Emlékem szerint magas, pincével és fölötte több helységgel, valamint a déli oldalán hosszan futó tornáca volt. Mivel nagyanyám révén jó barátságban volt a család az őrsparancsnokkal, többször is jártam ebben az épületben. Itt láttam először telefont és írógépet. A csendőrőrs udvarának közepén ki volt rakva az ezeréves Magyarország térképe gubacs-kövekből és fehérrel le volt meszelve. Közepén egy spirálisan emelkedő, nemzeti színnel festett magas oszlopon lengett a magyar zászló.
Emlékszem a fa kultúrotthon építésére az alapoktól a befejezésig, jártunk ott többször, vittünk el nyári tüzelőnek a gerendák faragásából származó forgácsot. Először életemben itt, ebben léptem színpadra (később többször is) a Sári bíróban, a gyermek szerepében kb. II–III. osztályos koromban, Batha Jóska tanító bácsi tanította.
Emlékezetes még számomra 1947. dec. 31. szilvesztere, amikor a bíró a karzat jobb oldalának a végéből éjfél előtt beszélt és közölte, hogy elűzték a királyt és Románia köztársaság lett. Ha jól emlékszem, a bíró a Diói Balázs Gergely volt.
A piacról ide kellett hordani a követ. A szarvasmarhások a piacról a követ hordják, a lovasok a fenyőt Datkáról és Verespatak részéről.
– Akinek mondanivalója van, most mondja! Nincs? A gyűlést bezárom. Holnaptól mindenki kőért-fáért! Aki nem lesz ott, holnapután beszélgetek vele – ért véget a gyűlés."
1945. június l-jén kezdték meg építését a 30 m hosszú és 12 m széles, csupa fenyőgerendából gerezdbe rakott és kívül-belül ledeszkázott épületnek, melyet 1945. szeptember hó 20-án fejeztek be. Az épületben nem volt se színpad, se öltöző, csak karzat a zenészek részére. Az építést a szentléleki Benedek József fővállalkozó építészmester vezette le. A korondi szakemberek közül Balázs Gergely, Ravasz János, Imre János, Balázs István és Máthé Domokos napszámosokként dolgoztak, a többi munkások közmunkásként. Amikor kész lett az épület, vita támadt az építők és a vezetőség között: Balázs Gergely a régi divat szerint egy emléktáblát akart elhelyezni az új épületre. Az új vezetőség ezt ellenezte: „már nem divat" – „a nép építette". Emiatt azonnal lemondott a közbirtokosság elnöki tisztségéről. De megválasztották bírónak, mely tisztséget 1950-ig töltötte be, a néptanácsok megalakulásáig. Ő volt az első néptanácselnök is Korondon. Az 1945-ben felépített közbirtokossági épület (gyűlésterem) az 1948. június 11-i államosítási törvény eredményeként megszűnt, illetve teljes hatáskörrel kultúrotthonná alakult. Keleti végébe színpadot építettek, de se öltözője, se kijárata az udvarra nem volt. (Nem egyszer megtörtént, hogy a szereplő fiúk az ablakon keresztül oldották meg dolgukat, s a lányok a színpad alatti bilibe.) Ennek ellenére a környék egyik legszebb, legnagyobb kultúrotthonaként vált ismertté. Ennek falai közül indult a korondi tánccsoport az 1953-as Bukaresti Világifjúsági Találkozóra, Erdély-szerte a híres korondi táncosok a különféle művészeti és népi táncegyüttesekbe Haáz Sándor, Benczédi Sándor, Nagy Jenő támogatók és utódaiknak köszönhetően. Egyik élő szereplő Molnos Tomi András bácsi.
A szocialista kultúrtevékenység sokoldalú kibontakozásához azonban már az 1960-as évektől nem felelt meg az épület sok szempontból. Ezért az 1960-as évek vége felé hozzátoldtak egy klubtermet és könyvtári szobákat, valamint egy kultúrigazgatói szobát, külön folyosóval. Ez a bővítés már lehetővé tette a színpadról való kijárást, a klubterem öltözőnek való használatát, de nagyobb együttesek és színházak fogadására továbbra sem volt megfelelő, s még ma sem az. Ez lett Korond harmadik kultúrotthona.
A politikai és szocialista kultúra Korond községi tanácsa irányítása alatt 1981-ben készült Korond község monográfiája a mezőgazdaság szövetkezetesítésének befejezése tiszteletére. A munka 34. oldaláról idézem: „Az 1947-ben felépült jelenlegi művelődési otthon akkoriban a vidék egyik legmodernebb ilyen jellegű létesítményének számított, elégtelennek bizonyult. Kizárólag községi alapokból hozták létre. Ezzel egyidejűleg szűntek meg a felekezeti táncházak. Ez a faépület ma már nem képes betölteni funkcióját, épp ezért a község fejlesztési tervében szerepel egy új művelődési ház felépítése, melyet 1982-1983-ra irányoztak elő."
Már az építkezés megtervezése és a beruházás megkezdése is nehézkesen indult, mert éppen ebben az időszakban kezdődött el Nicolae Ceausescu egyre szigorodó „takarékossági" politikája, különösképpen a kultúra terültén. Egész Hargita megye terültén ez volt az utolsó kulturális beruházás. De hogy mégis elkezdődhetett, az Balázs László kultúrigazgató, párttitkár–polgármesternek köszönhető. (A több mint két évtizede épülő-készülő új korondi kultúrháznak semmilyen dokumentumához nem sikerült hozzájutnom. A több mint 15 évig tartott községi könyvtárosi működésem alatt – 16 000 kötetnél több volt a leltáromon, havi 150 lej díj ellenében – rendszeresen kivágtam a sajtótermékekből a Korondra vonatkozó cikkeket, és egy dossziéban összegyűjtöttem. A könyvtáréhoz hasonló cikkgyűjteményt készített, s a mai napig gyűjti a cikkeket id. István Lajos neves korondi néprajzos. E két cikkgyűjteményből megmaradt anyagból próbáltam az új, negyedik korondi kultúrotthon építési folyamatát rekonstruálni, már amennyire lehet, amely még a mai napig sincs befejezve, csak szemfényvesztésként kívülről levakolva.
Ezen negyedik kulturális hajlék építéséről 1983. jan. 15-i Hargita-újságcikkből, a befejezésig tucatnál több újságcikket írtak és őrzöm ezeket. Ennek az új kultúrotthon alapjának kijelölése után területét a fodrászat (Ravasz Ida) ablakából lefényképeztem, és az volt az első gondolatom: „Édes jó Istenem, vajon megérem-e, hogy ebben az új épületben a bokámat összeüssem?", de 2005-ben a pályázati dolgozat befejezésére már így módosult a gondolatom: „Csak úgy lesz ebben összeütve a bokám, ha a koporsómat lehozzák és ott összeütik a bokám."
Hálát adok a gondviselő Istennek, hogy mégis megérhettem ennek a modern berendezésű, európai szintet képviselő új kulturális hajléknak az ünnepélyes átadását. Ebből az alkalomból gratulálok megálmodójának, Balázs Lászlónak, a terveket készítő Máthé Bélának és a kivitelezést levezető Balázs Ferencnek, s mindazoknak, akik önadójukkal, közmunkájukkal, adományaikkal vagy bármilyen formában az eltelt 25 év alatt hozzájárultak e csodálatos építmény teljes befejezéséhez.
Érdemes volt nehéz időkben is nagyot álmodni!
A 2005 utáni építési munkálatok sikere Katona Mihály polgármester érdeme. Az ő avatási beszédével szeretném zárni történeti áttekintésemet:
„Hiszem, hogy a mai esemény egy új korszak kezdetét jelenti Korond kulturális és művelődési &