Szombat
Kora reggeltől folyamatos gyóntatás és áldoztatás a kolostor négyszögletű udvarában
10.45: a kordon a főpapsággal indul a kolostor bejáratától
12.30: kezdődik az ünnepi szentmise a Hármashalom oltárnál
18.00: csángó mise a plébániatemplomban
19.00: szentmise szentbeszéddel a kegytemplomban, utána: éjszakai virrasztás a kegytemplomban
20.00: éjszakai virrasztás a plébániatemplomban, ahonnan körmenetben imádkozva indulnak a Kis-Somlyó hegyére, napkelte előtt: szentmise a Kis-Somlyón

Vasárnap
7.00 és 8.00 órától szentmise a kegytemplomban, folyamatos gyóntatás és áldoztatás a kolostor négyszögletű udvarában
10.30: ünnepi szentmise a kegytemplomban
19.00: szentmise a kegytemplomban

Hétfő
A szentmisék ünnepi sorrendben lesznek a kegytemplomban 8.00, 10.30 és 19.00 órától.

Az idei zarándoklat mottója: „Egészen szép vagy, Mária!"

Gyergyóújfalu temploma megérett a restaurálásra. Érseki engedéllyel, önkormányzati, közbirtokossági támogatással, hívek hozzájárulásával el is kezdődött az 550 000 lejes összértékű beruházás. Külső-belső feljavítás mellett visszaállítják az egykori falfestéseket fényképek, emlékezet alapján, mert sajnos, ezekre rámeszeltek, megnehezítve a restaurátorok munkáját. Fülöp Béla plébános elmondta, még az a szerencse, hogy a bútorzatot nem festették le az elődök, mert most még több munka lenne a visszaállítással.

E javítás adott lehetőséget a régészeti leletek feltárására, melynek eredménye átírja Újfalu eddig ismert, későközépkori történelmét. Régészcsapat dolgozik, a templomban gödrök és dombok váltják egymást, hogy mielőtt újra lepadolásra kerülne, megtudják, mit rejt a mélység.

Csergő Tibor, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója elmondása szerint a jelenlegi templom helyén korábban egy másik istenháza állt, amelynek pusztulását valószínű, hogy földcsuszamlás okozta. Erre utal, hogy a cinterem és a belső falak omladéka mind déli oldalra került.

A jelenlegi templom 1820–30 között épült, felszentelése az 1850-es években történt. Az 1800-as évek stílusát tükrözi, nem mondhatni, hogy a barokk kivirágzása, a barokk jegyek ötvöződnek a klasszicista vonásokkal, amolyan „székelyföldi barokk" stílusban. Úgy tűnik, hogy e templom megépülése előtt egy ideig a közösségnek nem volt temploma, miután a korábbi használhatatlanná vált. A jelenlegi istenháza „őse" valószínűleg XVI. századi, gótikus stílusú volt.

A Tarisznyás Márton Múzeum régésze, Demjén Andrea mellett Botár István, a Csíki Székely Múzeum régésze dolgozik, de besegítenek a gyergyói múzeum munkatársai és néhány községlakó is.

– A Tarisznyás Márton Múzeumnak ez az első becsületes régészeti munkája az utóbbi 50 évben, nagyon szép feladat, három hét alatt tártuk fel a régi templom alapzatát, sírokat. Lehet már tudni, milyen, mekkora volt Újfalu régi temploma, ismert elhelyezkedése, sőt az is kiderült, hogy a két templom léte közt volt egy kripta, mely a jelenlegi építmény belsejébe esik. Valószínű, egy család nyitott kriptát ott, kibontására azonban most sem idő, sem anyagi fedezet nincs – közölte Csergő Tibor.

Temető volt a régi templom körül, a templom falai már meglévő sírokra épültek rá – derült ki a feltáráskor –, ami azt jelenti, hogy a régészek megtalálták Újfalu első nagyobb, középkori temetőjét is. A középkorban még mindenki a templom köré temetkezett, a csecsemők, akik csecsemőhalállal haltak, s még nem voltak megkeresztelve, az északi oldalra kerültek. 2-3 éves gyerek sírját is meglelték itt, kitisztították, lefényképezték, s vissza fogják temetni, mert nem a sírgyalázás, hanem a múltkutatás a cél.

De egyéb kincsek is felszínre kerültek, olyan faragványok, melyek arra utalnak, hogy azok a földből most előbukkanó templom előtti templom maradványai. Annak pontos elhelyezkedését nem ismerik, de valószínű, hogy az volt Újfalu első temploma. Pénzérmét is találtak, ennek tisztítása után tudják majd megmondani datálását.

– Ismerjük végre Újfalu régi templomának méreteit – számolt be büszkén a múzeumigazgató – nagyon sok választ kaptunk a régészeti ásatás nyomán, de sok kérdést is felvet. Pótolni lehet ezekkel a történelmi anyagot, átírni Újfalu későközépkori történelmét. Újfalu összes írott forrását összevetjük a most feltártakkal, s összeáll egy szintézis, amelyben a két információözön egymást feloldva, újszerű adatokat biztosít a múltról nem- csak Újfalunak, hanem az egész Gyergyói-medencének.

Laikusként csodáltuk a régészek múltnyomozó munkáját, amely a történelem átírását eredményezi. Az értőkhöz szól a mélység, elmondja, ami eddig ismeretlen volt. Időutazás; papírra kerül most mindaz, amit az újfalviak sírba vittek, hogy átírja, gazdagítsa a település történelmét.

Balázs Katalin

NÉZŐPONT

F ényképeket nézek a somlyói pünkösdi búcsúról. Szép színeseket és fekete-fehéreket, amelyeket az idő megsárgított. A színesek között vannak hivalkodók, amelyek mintha tüntetnének azzal, hogy mennyi pirosat, zöldet lehet a fehér mellé egy képbe sűríteni, és amelyen egy-egy reklámzacskó rikító sárgája nem enged közel a megörökített pillanat áhítatához. Vannak előttem aztán higgadtabb fotók is, amelyek híven tudják tolmácsolni a meghittséget, az imádságba mélyedt ember önfeledtségét. A kegyszobor előtt vagy a Kálvária valamelyik keresztje előtt összekulcsolt kézzel, behunyt szemmel állók talán nem is sejtik, hogy mozdulatlanságba örökítették őket, és a papíron vagy a számítógép képernyőjén tartásuk példát sugall.

Nézem a kegyszoborhoz tartókat, akik hosszú sorban, türelemmel várják azt a néhány percet, amikor térdre borulva Mária lábánál a Szűzanya elé tárhatják lelkük legtitkosabb kéréseit. Nézem a kegytemplomban, a Salvator- kápolnában virrasztók arcát, amelyen tükröződik ugyan a fáradtság, de megszépíti az őket eltöltő kegyelem. A virrasztásról, azt hiszem, nem lehet hiteltelen képeket készíteni. A virrasztásról hiányzanak a hiteltelen emberek. Aki vállalja a templom kemény kövén való rövid pihenést, aki a kolostor ablakmélyedésébe húzódva imádkozza át az éjszakát, vagy a Kis-Somlyón az egyik kápolna eresze alatt várja a virradatot, arról talán kegyetlenség, de érdemes fotót készíteni. Kegyetlenség, mert tolakodásnak is értelmezhető a fotós munkája, a megismételhetetlen pillanatot viszont jó, ha bár egy képen is, de megőrizzük. És tanulunk belőlük.

Nézek régi, megsárgult fényképeket is. Az akkori fotósnak talán könnyebb dolga volt, nem vonták el a figyelmét a lényegről a színek, arra tudott figyelni, amit érdemes volt megörökíteni. Nézem a templomi zászlójukat éppen meghajtó csángó embereket, akik a fáradságos út után örömmel köszöntik a somlyói Máriát. Nézem a Szék útján vonuló keresztalját és az akkor még a templomban tartott ünnepi szentmise után a körmenetben a hegynek nekiindulókat, ahogy zászlójukat fújja a szél. A következő régi fotón egy fiatal, népviseletbe öltözött pár mosolyog. Fontos volt számukra, hogy somlyói búcsújárásukról fénykép is maradjon. Rég elfelejtett arcokat, de olyan mozdulatokat, gesztusokat örökítettek meg az egykori fotósok, amelyek a mai búcsúsokban is tovább élnek.

Régen volt és mai búcsúk fényképes dokumentumaiban ugyanazt keresem: miért jöttek és jönnek az emberek a somlyói Máriához? Természetesen, ahány ember, annyi válasz. De mégis van valami közös bennük, az istenkeresés, a Mária oltalmába való menekvés vágya. Érzik, tudják, hogy itt jó helyen vannak. Akik pedig a szenzációt keresik, azok láthatóan kilógnak a sorból. Ezért van az – ahogy Szakács Lajos zsögödi plébános mondta –, hogy sok mindent láthatunk a búcsún. És nem mindegy, hogy tőlünk mit látnak. Elsősorban magunkért, tenném hozzá. És ki tudja, megtörténhet, hogy rólunk is fénykép készül.

Takács Éva

Több mint 400 belügyminisztériumi alkalmazott (csendőr, rendőr és tűzoltó), valamint 15 magyarországi rendőr teljesít szolgálatot a kijelölt helyeken, illetve járőrözik a mai csíksomlyói búcsú ideje alatt. Amint a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből kiderült, az egyenruhások hangsúlyt fektetnek a lopások, csalások megelőzésére is. Ennek érdekében felkérik a búcsún résztvevőket, hogy értékeiket figyelmesen őrizzék, figyeljenek a búcsú helyszínének környékén leparkolt járművek épségére, és nem utolsósorban, fokozottan figyeljenek a gyermekekre, mert ők könnyen eltévednek a tömegben.

A csíksomlyói búcsú idejére az Országos Útkezelő Társaság (CNADR), a Szállításügyi Minisztérium kérésére, jelentősen megnövelte a megvásárolható útmatricák számát a romániai benzinkutaknál. Tánczos Barna szállításügyi államtitkár szerint a Csíksomlyóra személygépkocsival igyekvő zarándokok számára a CNADR 40 000 útmatricát helyezett el az ország különböző pontjain lévő benzinkutaknál, a csíksomlyói búcsú körzetében pedig mintegy 100 000 darab útmatrica áll a gépkocsivezetők rendelkezésére. Az útmatricákat a Petrom, a MOL, valamint az OMV töltőállomásokon lehet megvásárolni. A Román Szállítmányozók Országos Szövetsége (FORT) országos sajtóközleményben tiltakozik a CNADR-nél az útmatricák helytelen kezelése ellen. A FORT törvénytelennek nyilvánít minden olyan, a CNADR által április 15. után kiállított szabálysértési jegyzőkönyvet, amely az útmatricák hiánya miatt ró ki bírságot, ugyanis a FORT saját felmérése szerint az arra kijelölt töltőállomások mintegy 80%-ában nem lehetett útmatricát vásárolni. A szervezet úgy véli, nem véletlen, hogy a hatóság nagy erőkkel tartja az ellenőrzéseket, és pontosan az útmatricákat követeli a szállítóktól. Éppen ezért a FORT a többi Román Közúti Tanácsba (CNR) tömörült szervezettel együtt kéri az útmatricák megszüntetését.

Csík Terület Ifjúsági Tanácsa és a Magyar Ifjúsági Értekezlet megszervezi a pünkösdi búcsút követő szemétgyűjtési akcióját május 13-án, kedden délután 2 órától.

A tavalyi sikereken felbuzdulva, és úgy gondolván, hogy az idén is lesz mit gyűjteni, a szervezők felkérnek minden lelkes természetvédőt, hogy csatlakozzon csapatukhoz. Ha van egy kis időd, és szeretnéd azt a szabadban hasznosan tölteni, gyere velünk, hogy együtt tisztítsuk meg a pünkösdi búcsú helyszínét – fordultak felhhívásukban kortársaikhoz a szervezők. Találkozó a somlyói nyeregben kedden délután 2 órakor. További információk a CSTIT iroda munkatársainál, a 0266–321436-os telefonon és a cstit@hargitahalo.ro e-mail címen. A program támogatói: Hargita Megye Tanácsa, Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság és a Huron kft.

Nem mondunk azzal semmi újat, hogy Székelydobón hagyománya van a szalmakalap készítésének. László Ibolyától tudom meg, hogy a majorok falujában jelenleg húsz körüli azoknak a száma, akik háztáji parcelláikon az általuk e célra vetett és termesztett alakorszalmából készítik a fonatokat. E szalmaszalagokat vásárolják fel tőlük azok a falubeliek, akik elkészítik, megvarrják a szalmakalapokat.

László Zoltánék korszerű műhelyükben a télen készített kalapokkal maholnap piacolni indulnak, hiszen a forró nyári napok beköszöntével feljön e fejfedők napja is. Erdély-szerte találkozni lehet velük a kirakóvásárokon, Aradtól Kőhalomig, s még azon túl is.

Hanem egy olyan dolgot mond Ibolya asszony, amire annyira felkapom a fejemet, hogyha kalap lenne rajta, az nyomban az ölembe hullana. Azt mondja, hogy a piacot a sárga kalap uralja. Ezen igencsak elcsodálkozom, hiszen a kalap szalmája sárga színű, s természetszerűen az abból készült kalapok is ilyen színűek. Majd kifehérednek a tűző nap sugaraitól.

Nem így kell ezt érteni – magyarázza a fiatalasszony. Arról van szó, hogy a kínaiak betörtek a kalaposok piacára is. Rizsszalmából készült termékeiket olcsóbb áron kínálják eladásra. Nem egy kuncsaftjuk, – főleg Máramaros vidékén – már „rizskalappal" a fején köszön vissza a dobói kalap készítőinek.

Kristó Tibor

A Hargitai Megyenapok programjának ismertetésekor egy makett is az asztalra került: ilyen lesz a szárhegyi Lázár-kastély udvarára tervezett szabadtéri színpad. Balázs Barna elképzelése látványos, s nemcsak arra szolgál, hogy elrejtse a kastélyudvaron lévő betonalapot, hanem tájba illő játszófelületet teremt. Akkor még arról volt szó, hogy a Figura Stúdió Színház Magyar Elektra című előadásával avatják fel a színteret. Erre tegnap kellett volna sor kerüljön. A színpad azonban nem épült fel, s hogy a különböző találgatásoknak véget vessünk, Kassay Pétert, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatóját kérdeztük. Kassay elmondta, a munkálatok kivitelezésére kiírt közbeszerzési eljárás elhúzódott, emiatt késik a színpadépítés. Még nem derült fény arra, ki lesz a kivitelező, és hogy ne befolyásolja a versengőket, nem kívánt beszélni a beruházás költségvetéséről, azt viszont leszögezte, több forrás van, melyekből előteremthető a kivitelezéshez szükséges anyagi alap.

Vélhetőleg őszre készül el a szabadtéri játéktér, mert szó nincs arról, hogy a központ lemondott volna színpadépítési szándékáról.

Balázs Katalin

Csíkszereda

Örömteli eseménynek nevezte tegnapi sajtótájékoztatóján Ráduly Róbert Kálmán, hogy egy nappal korábban a megyei tanács Csíkszeredának ítélte oda a megye legtisztább városa címet. A megyeszékhely polgármestere szerint emeli a díj értékét, hogy kétszer egymás után sikerült azt megszerezni.
– Az elmúlt négy év munkájaként is lehet ezt értékelni – nyomatékolta. Ráduly köszönetet mondott a város lakóinak is, akik szerinte jelentős mértékben hozzájárultak az eredményekhez.
A Csíkszeredát borító porral kapcsolatosan kifejtette, építkezések zajlanak a városban, ennek egyik sajnálatos velejárója a por.
Hozzátette, a díj birtokában nem dőlnek hátra, a jó irányt tartva tovább kívánják folytatni a város fejlesztését, szépítését.

Székelyudvarhely

A magyar gazdaság helyzete és lehetőségei – címmel szervez gazdasági fórumot a Kárpátia Magyar-Román Kereskedelmi és Iparkamara (MRKIK), valamint az Udvarhelyszéki Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (UKKSZ) Székelyudvarhelyen.

Május 16-án, 10 órától Radetzky Jenő, az MRKIK elnöke nyitja meg a rendezvényt a polgármesteri hivatal Szent István-dísztermében. A gazdasági fórumon neves magyarországi szakemberek tartanak előadást, többek között Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, valamint Fodor István, az Ericcson vezérigazgatója. A gazdasági fórumon való részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. A rendezvény égisze alatt kerül sor Járai Zsigmond – Fodor László – Parragh László: Túl az idők jelein „gazdasági beszélgetések" című kötet dedikálással egybekötött bemutatójára.

Szász Emese

A 18 éves gyergyószentmiklósi B.Z. Maroshévízen akart felszállni a már induló 4007. sz. személyvonatra, de nem sikerült megkapaszkodnia, és leesett a szerelvényről. A baleset tegnap hajnalban 5 óra tájban történt. A vasúti rendőrség tájékoztatása szerint a fiatalember Gyergyószentmiklóson szállt fel a vonatra, Hévízen egyelőre ismeretlen okból leszállt, de meggondolta magát, és megpróbált felugrani a már induló szerelvényre. A mentősök állítása szerint a sérült állapota nem életveszélyes, a fiatalembert jelentleg a maroshévízi kórházban ápolják.

Az Amerikai Egyesült Államokból a Berean Prison Ministry Alapítvány három önkéntese látogatta meg a napokban a csíkszeredai börtönben büntetésüket töltő rabokat. Az elítéltekkel való személyes találkozás volt a céljuk, ugyanakkor 110, tisztálkodószereket tartalmazó ajándékcsomagot hoztak magukkal az amerikai vendégek, akik immár harmadik alkalommal látogatták meg a csíkszeredai fegyházat.

Hamarosan befejeződik az önkormányzatok négyéves megbízatása. 2004 júniusától sok víz folyt le az Olton (a Küküllőkön, a Homoródon stb.), Hargita Megye Tanácsa is az elszámolásra készül. Az elmúlt négy év fontosabb önkormányzati eseményeit, intézkedéseit, vitáit és tisztázásait a megyei sajtó közleményei nyomán összeállított dokumentumsorozat kívánja bemutatni. A rendszeresen jelentkező rovatban, mint visszapillantó tükörben, újraélhető és –gondolható lesz a közelmúltunk. A memóriafrissítés választási döntéseinket segítheti.

2007. május 9. Az Ifjúsági Hetek keretén belül több intézménynél is nyílt napokat tartottak, lehetőséget adva a fiataloknak, hogy betekintést nyerjenek az intézmény életébe. Hargita Megye Tanácsa a Venczel József és a Koós Károly középiskola diákjait fogadta. A fiatalok meglátogatták az intézmény fontosabb üléstermeit, irodáit, megtudhatták, milyen típusú tevékenység folyik ebben az intézményben, kik dolgoznak itt, és választ kaphattak kérdéseikre az intézmény működésével kapcsolatosan.

2007. május 18. * Az elmúlt hat évben Hargita megyében 15-20 millió eurós beruházással sikerült vezetékes ivóvízzel ellátni a vidéki lakosság felét. Ezért rendkívül fontos, hogy a következő időszakban ne csak a vízellátást fejlesszük, hanem a szennyvíztisztító rendszereket is kialakítsuk a folyóvizeink tisztántartása érdekében – hangzott el a megyei tanács vezetői és a megye különböző térségeiben tevékenykedő polgármesterek között lezajlott találkozókon. A megbeszélés-sorozatot Bunta Levente, Hargita Megye Tanácsának elnöke kezdeményezte, aki szerint hasznos volna, ha a három vízrajzi medencére vetítve alakulnának ki azok az önkormányzati szövetségek, amelyek pályázatot nyújtanak be az ivóvíz- és csatornahálózat, valamint szennyvíztisztító állomások kiépítésére, amihez előzőleg is fontosnak találta kikérni a polgármesterek véleményét, óhaját, mérlegelni a lehetőségeket. * Összefogással nagy dolgokat lehet megvalósítani – hangzott el több alkalommal is a megállapítás sporttermek avatóján Gyergyószentmiklóson, Csíkszentléleken és Homoródalmáson, a gyergyói fejlesztési konferencián, vagy a Phare-pályázat keretében megvalósuló hulladékgazdálkodási projekt bemutatóján Csíkszentsimonban. A rendezvényeket megtisztelte jelenlétével Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Borbély László és Korodi Attila miniszterek, szenátorok, képviselők, megyei és helyi önkormányzati vezetők.

2007. május 24. A legtisztább és a leggondozottabb településeket jutalmazta Énlakán tartott ünnepi ülésén Hargita Megye Tanácsa. Ugyanakkor a rendezvényen a szakmai szervezetek javaslatára életműdíjakat adtak, majd kiosztották a Hargita Megyéért díjat. A testület díszülését Bunta Levente, megyei tanácselnök nyitotta meg, mondván, hogy az énlaki templomban rég ült ennyi magas tisztséget viselő személy. A legtisztább és leggondozottabb település cím elnyeréséért kiírt verseny eredményét Petres Sándor alelnök ismertette. A korábbi gyakorlattól eltérően az idei versenyre egy éven át monitorizálták a benevezett településeket. A városok közül Csíkszereda gyűjtötte be a legtöbb pontot, második Tusnádfürdő, harmadik pedig Székelykeresztúr lett. A községek versenyében Korond érdemesült az első helyre, őt követi sorrendben: Gyergyóremete, Gyergyóditró, Csíkszentkirály, Parajd és Csíkkozmás. Gyergyócsomafalva és Kászonaltíz különdíjban részesült. Az idei életműdíjasok: dr. Megyes Tibor csíkszeredai sebész, osztályvezető főorvos; Bálint Ferenc székelyudvarhelyi labdarúgóedző; Silló Géza csíkszeredai testnevelő tanár; Kristó Tibor, a HARGITA NÉPE munkatársa; a máréfalvi születésű Balázs Imre váci festőművész.

2007. május 25. Térségi innováció: a helyzetképektől a stratégiáig címmel tartottak értekezletet tegnap Hargita Megye Tanácsa, a Sapientia – EMTE, valamint a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja szervezésében Csíkszeredában. Az eseményen bemutatták a Biró A. Zoltán által összeállított, a székelyföldi elitek jövőképéről szóló tanulmánykötetet is. „Hagyománnyá vált, hogy a megyenapok keretében a kiművelt fejek egy konferencia alkalmával megosztják tapasztalataikat" – fogalmazott Bunta Levente, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntőbeszédében.

2007. június 6. Tavaly a megyei tanács tíz támogatási program keretében 149 pályázatot bírált el kedvezően, idén viszont a kör bővült, 13 támogatási programra van elkülönítve pénz a költségvetésből – jelentette ki sajtótájékoztatóján Borboly Csaba, a megyei tanács alelnöke. Nemrégiben a 13-ból négyre – ifjúsági, kistérségi fejlesztési, teleház- és sportprojektekre – fogadta el az önkormányzat a támogatásokat. Elmondta, hogy a jelenlegi jogszabály kissé elbonyolítja a kérdést, ezért késnek a támogatások, ám dolgoznak egy törvénymódosító javaslaton, amit ha elfogadnak, a jövőben gördülékenyebb lesz a rendszer.

2007. június 13. Hargita Megye Tanácsa magyar és román nyelvű szépirodalmi könyveket adományozott a megye iskoláinak. Bajor Andor Egy bátor egér viszontagságai című könyvéből 950 példányt, Ion Creanga Povesti, povestiri, amintiri című könyvét pedig 295 példányban juttatta el a megyei tanfelügyelőségnek, amely 130 magyar tannyelvű, illetve 44 román és vegyes tannyelvű tanintézménynek továbbította az ajándékot.

2007. június 20. Kilenc megyei út feljavítását végezteti el bankkölcsönből Hargita Megye Tanácsa. A felújítás sajnos nem lesz teljes mértékű, mert erre nem elegendő a pénz, de olyan állapotba hozzuk az utakat, hogy hét-nyolc évig használhatóak legyenek – jelentette ki Bunta Levente elnök a megyei tanács ülése utáni sajtótájékoztatón. Az ülésen az önkormányzat elfogadta annak az egyesületnek az alapszabályzatát is, amelyet a Hargita és Kovászna megyei települések a közös hulladékgazdálkodás céljából hoztak létre. Volt tanácsos, aki tiltakozott az ellen, hogy a csíksomlyói kegytemplomtól 900 méterre regionális szeméttározót hozzanak létre, más pedig annak a félelmének adott hangot, hogy ha európai pénzekből épül itt szeméttározó, elképzelhető, hogy idővel Európából idehozott hulladékot is kell tárolni benne.

(Folytatjuk)

Tavaly majdnem 7 milliárd perccel, azaz közel 50 százalékkal többet beszéltek Romániában mobiltelefonon, mint 2006-ban.

Tavaly Romániában összesen több mint 21,2 milliárd percet beszéltek az emberek mobiltelefonon a 2006-os 14,3 milliárd perc után, mondta a román távközlési és az információs technológiát szabályozó hatóság (ANRCTI) vezetője, Dan Georgescu. A maroktelefon használatának növekedését az is mutatja, hogy tavaly a mobilhálózatban egy beszélgetés átlaghossza elérte az 1 perc 44 másodpercet; 2006-ban 1 perc 33 másodperc volt a beszélgetések átlagos időtartama. A rövid szöveges üzenetek (SMS) száma is látványosan nőtt, 2007-ben elérte a 3,1 milliárdot, ez egymilliárddal több, mint 2006-ban.

Az országban a mobilhasználók zöme feltöltőkártyával működteti telefonját. A szolgáltatók ügyfeleinek 67 százalékát teszik ki a „kártyások", a felhasználók 33 százalékának van bérleti szerződése. Ez utóbbiak száma eléri a 7,5 milliót, ez majdnem kétszer több a hagyományos vezetékes telefonra szóló előfizetéseknél. A vezetékes telefonvonalak száma tavaly csak 1,4 százalékkal nőtt, számuk eléri a 4,26 milliót. Ezek közül 1,22 milliót az alternatív szolgáltatók működtetnek, amelyek piaci részesedése 29 százalékra nőtt. A piac liberalizálása után megjelent alternatív szolgáltatók térhódítása egyre erőteljesebb, ugyanis az ő vonalaikon folytatott beszélgetések száma 44 százalékkal nőtt, miközben a vezetékes telefonpiacon a beszélgetések száma összességében csak 2 százalékkal emelkedett. Tavaly év végén a vezetékes hálózatban regisztrált beszélgetések időtartama elérte a 8,5 milliárd percet.

Georgescu adatai szerint tavaly az internetkapcsolatok száma is 76 százalékkal gyarapodott, így összesen 5,8 millió helyen vált lehetővé a világhálóra való csatlakozás. A széles sávú internetkapcsolatok száma megkétszereződött, tavaly a penetráció 10 százalékos volt a 2006-os 5 százalék után. Tavaly év végére a széles sávú internetkapcsolatok száma elérte a 2,1 milliót. Georgescu szerint Románia elkezdte ledolgozni lemaradását az Európai Unió többi tagállamával szemben, de felzárkózásról csak akkor lehet beszélni, ha ezen a területen elérik az 50 százalékos penetrációt, mondta.

Csángókonferencia

Európában ma még vannak veszélyeztetett kisebbségek, önazonosságuk megőrzésére azonban van lehetőség, ha anyaországuk megfelelő figyelmet szentel helyzetüknek – ez volt az egyik fő tanulsága a csütörtökön Bákóban kezdődött nemzetközi tudományos konferenciának, amelynek a csángókérdés a fő témája.

A Veszélyeztetett Örökség - Veszélyeztetett Kultúrák címet viselő tanácskozás különlegességét az adja, hogy azt a csángó vidék központjában, Bákóban rendezik meg – mondta az MTI-nek Diószegi László, a magánalapítványként újjászervezett Teleki László Alapítvány igazgatója.

A kétnapos konferencia első napján általában a veszélyeztetett kisebbségek problémájával foglalkoztak, pénteken tűzték napirendre a moldvai csángókkal kapcsolatos kérdéseket.

Az eddigi előadásokból az a kép alakult ki, hogy Európában, főleg annak keleti részében ma még sok népcsoport tekinthető veszélyeztetettnek. Felhívták a figyelmet: ennek fő oka az asszimiláció, akárcsak az, hogy az urbanizáció és a globalizáció hatására fokozatosan kihalnak a hagyományos kulturális formák, és egyre inkább átveszik a globalizációs kulturális formákat, eközben pedig értékek vesznek el. Ez a folyamat ugyanakkor nem azonos módon és mértékben megy végbe a különböző népcsoportoknál. A veszélyeztetett kisebbségek közé tartoznak például a Szerbiában élő Timoc-völgyi vlahok, a romániai lengyelek, a romániai szlovákok, a gagauzok, akárcsak a finnugor népcsoportok.

A Timoc-völgyi vlahok tulajdonképpen románul beszélő románok. Az előadásokból kiderült, hogy helyzetük a moldvai csángókéhoz hasonló. Nincs saját anyanyelvű, vagyis román iskolájuk, nincs lehetőségük román nyelvű egyházi életre, nincs értelmiségük sem. A moldvai csángókkal ellentétben azonban e népcsoportra nem figyel az anyaországa, az előadók szerint gyakorlatilag magukra vannak hagyva. Ilyen szempontból pozitív példának tekinthették a résztvevők a lengyel állam hozzáállását. Emlékeztettek: Bukovinában él egy rendkívül kis létszámú, tízezer fő alatti lengyel nemzeti kisebbség, mindössze néhány faluról van szó. Ennek a kis csoportnak nagy figyelmet szentel anyaországa, pedagógusokat küld, akik helyben lengyel nyelvet oktatnak, a varsói szenátus pedig minden évben külön támogatást szavaz meg e kisebbség számára. Elég jónak mondható a romániai szlovákok helyzete is.

Ez a két példa azt mutatja, hogy az anyaországok megfelelő segítsége esetén pár ezer fős népcsoport is képes lehet megőrizni kulturális identitását – mondta Diószegi László.

A fél éve megoldatlan elnökválasztás kérdése és a kormány egyre kilátástalanabb helyzete újabb polgárháború veszélyével fenyeget Libanonban, amelyet a múlt században egyszer már romokba döntött a vallási és politikai ellenfelek kíméletlen küzdelme.

Az 1975 és 1990 közötti polgárháború a vegyes vallású (maronita keresztény, szunnita és síita muzulmán) kicsiny ország különböző politikai áramlatait és társadalmi rétegeit fordította szembe egymással. Az értelmetlen vérontás és pusztítás legalább 150 ezer ember életét oltotta ki, a békekötéskor – amelyre a szaúd-arábiai Taifban került sor – az egykor a Közel-Kelet Svájcaként emlegetett ország nagy része romokban hevert. A viszály középpontjában az Izraelhez és a palesztinokhoz fűződő viszony, valamint a hatalom kérdése állt. Ez utóbbi alapját a valláson alapuló arányos megosztás képezte, amely az 1932-ben végzett népszámlálást vette alapul, s amely fölött a demográfiai változások következtében igencsak eljárt az idő. Az íratlan „nemzeti paktum" Libanon függetlenné válása óta szavatolta a keresztény felső osztály uralmát.

A másfél éve tartó belpolitikai feszültség hátterében a síiták megerősödése áll. Megnövekedett demográfiai súlyukat szeretnék hatalmi síkon is érvényesíteni, ezzel azonban szembeszegül a másik két közösség. A síiták egyik fő követelése, hogy a kormányon belül több tárcához jussanak, olyan kisebbséget alkotva, amelynek szándéka ellenére nem lehet kormányszintű döntéseket hozni. Növelni akarják súlyukat a parlamenten belül is: jóllehet a libanoni lakosságnak ma már – óvatos becslés szerint is – 40 százaléka síita, ez a felekezet a parlamenti mandátumoknak csupán 19 százalékát adja.

Megjelent a kolera a Mianmarban végigsöpört ciklon túlélői között, a betegség már halálos áldozatot is követelt – mondta az MTI-nek telefonon Luter Gábor, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet délkelet-ázsiai programigazgatója. A kolera okozta haláleseteket az Irrawaddy folyó deltájának térségéből, Bogale környékéről és Laputtából jelentette a The Irrawaddy című burmai internetes újság tudósítója, kórházi forrásokra hivatkozva. Az újság az áldozatok pontos számát nem közölte.

A legtöbb kárt szenvedett területeken a megbetegedéseket az okozza, hogy nincs elegendő ivóvíz, élelmiszer és fertőtlenítőszer, az emberek esővízzel és patakokból, folyókból mert szennyezett vízzel kénytelenek a szomjukat oltani.

Naponta egy vagy két ember hal meg éhezés következtében Észak-Koreában, a helyzet már olyan súlyos, mint az 1990-es évek közepén kitört éhínség idején volt – állította egy indiai segélyszervezet tegnap. „Csak idő kérdése", hogy nagy számban szedjen halálos áldozatokat az éhínség – közölte a Good Friends (Jóbarátok) nevű buddhista segélyszervezet az észak-koreai munkapárt egy illetékesére hivatkozva. Az évek óta követett rossz gazdasági stratégiára, a Szovjetunió nyújtotta támogatás megszűnésére és környezeti katasztrófákra vezethető vissza, hogy több mint egy évtizede élelmiszerhiány van a kommunista országban. ENSZ-szakértők már korábban figyelmeztettek, hogy ismét olyan méretű éhezés alakulhat ki, mint a múlt évtizedben, amikor becslések szerint 2 millióan haltak éhen a kelet-ázsiai országban.

A NATO vezette KFOR-erőket egy zászlóaljjal megerősítették, és felkészültek arra, hogy szükség esetén garantálják a biztonságot Koszovóban a szerb választások idején – közölte tegnap a NATO-műveletekért felelős parancsnokság törzsfőnöke.

A KFOR éberen figyel, sűrűn járőröz azokon a koszovói településeken, ahol vasárnap a szerbek az urnához járulnak – mondta Karl-Heinz Lather. Egy műveleti tartalék zászlóaljat Koszovóba vezényeltek, és ez az erősítés készen áll arra, hogy a tartomány területén bárhol alkalmazzák, ha szükség lenne rá.

Mindkét favorit gárda búcsúzott csütörtökön este a teremlabdarúgó Románia-kupa idei kiírásának elődöntőjében. A semleges pályákon rendezett mérkőzésen mindkét esetben a második esélyesként kiemelt csapatok győztek.

A Marosvásárhelyi City’Us éppen Csíkszeredában győzte le a Székelyudvarhelyi Sport Klub csapatát. A találkozót az udvarhelyiek kezdték jobban, és meg is szerezték a vezetést, de a Maros-partiak a félidő közepén egy perc alatt fordítottak. Az SK teremfocisainak a szünetig sikerült kiegyenlíteni, a második félidő közepén pedig újra ők vezettek, de a City’Us ismét kiegyenlített. Ezt követően Kozma Mihály tanítványai egy kapu előtti kavarodást követően büntetőt reklamáltak, ám a játékvezetők ezt nem ítélték meg. Három perccel a meccs vége előtt a vásárhelyiek újra megszerezték a vezetést, az utolsó percben mindkét csapat lőtt egy-egy gólt, így a City’Us nyerte a meccset.

A másik ágon, szintén hatalmas meglepetést okozva, a Futsal Club Craiova két góllal verte a címvédő Dévai CIP-et, a találkozót Szászmedgyesen rendezték.

Eredmények: Sport Klub – City’Us 4–5, CIP – Craiova 3–5.

A Románia-kupa döntőjét Chiajnán rendezik, május 19-én 19.45 órától.

Hétfőn a teremlabdarúgó 1. Liga negyeddöntőjében a CIP – Craiova, illetve a City’Us – Sport Klub mérkőzéseket rendezik, utóbbi találkozót 19.30 órától a Sport Klub tévé élőben közvetíti.

A házigazda kanadaiak a vártnál jóval nehezebben nyertek a norvégok ellen a jégkorong-világbajnokság középdöntőjében. A hazaiak győztes gólját Rick Nash szerezte négy perccel a mérkőzés vége előtt.

Az F-csoport másik összecsapásán ugyan két góllal nyert az USA válogatottja a norvégok ellen, ám az európai csapat nem adta könnyen a bőrét: az amerikaiak 3–0-ra vezettek, de a norvég hokisok az utolsó harmad elejére ledolgozták hátrányukat.

Az E-csoportban a dánokat skandináv szomszédjuk, a svédek győzték le, míg Svájc ötöt kapott a csehektől.

A csütörtöki eredmények: E csoport: Svédország – Dánia 8–1, Csehország – Svájc 5–0. Az állás: 1. Csehország 7 pont, 2. Svájc 6 p., 3. Svédország 6 p., 4. Oroszország 5 p., 5. Fehéroroszország 0 p., 6. Dánia 0 p. Az Oroszország – Fehéroroszország találkozó lapzárta után ért véget. F-csoport: Kanada – Norvégia 2–1, USA – Németország 6–4. Az állás: 1. Kanada 9 p., 2. USA 6 p., 3. Finnország 5 p., 4. Norvégia 4 p., 5. Lettország 0 p., 6. Németország 0 p. A Finnország – Lettország találkozó lapzárta után ért véget.

A kiesés elkerüléséért a Szlovénia – Szlovákia és a Franciaország – Olaszország párharcokat rendezik, mindkét összecsapás egyik fél két győzelméig zajlik. Az első találkozók lapzárta után értek véget.

A vébé hétvégi műsora (zárójelben a tévéközvetítés és a kezdési időpont): ma: Csehország – Fehéroroszország (19.30), Németország – Kanada (23.30), Oroszország – Svédország (Sport 1, 23.30), Szlovákia – Szlovénia (3.15), Olaszország – Franciaország (3.15); holnap: Norvégia – Lettország (19.30), Dánia – Svájc (20), Finnország – USA (Sport 1, 23.30), Svédország – Csehország (2).

NHL. A Detroit Red Wings sima hazai győzelemmel kezdte a Dallas Stars elleni nyugati főcsoportdöntőt az észak-amerikai profi jégkorongligában (NHL). Eredmény: Detroit Red Wings – Dallas Stars 4–1. Az egyik csapat negyedik győzelméig tartó párharc állása 1–0 a Detroit javára.

A Forma-1-es világbajnokság ötödik fordulójára kerül sor holnap Törökországban, amelyen az első négy futamon látottak alapján a Ferrari pilótái, Kimi Räikkönen és Felipe Massa állhatnak rajthoz a legjobb esélyekkel. Különösen igaz ezen állítás annak ismeretében is, hogy eddig csak ez a két sofőr tudott nyerni az isztambuli pályán.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy akár meg sem kellene rendezni a versenyt, az azonban biztossá vált, hogy tizenegy csapat helyett csak tíz alakulat állhat rajthoz a Boszporusz partján. Kedden ugyanis hivatalosan is eldőlt, a Super Aguri számára véget ért a Forma-1-es szezon.

A legtöbb győzelmet, szám szerint kettőt, Felipe Massa jegyzi, a brazil tavaly és tavalyelőtt is nyerni tudott a Márvány-tenger partján. A holnapi verseny két nagy esélyese a Ferrari két pilótája, Hamiltont a harmadik helyre várják a fogadóirodák „bukmékerei". Érdekesség, hogy a fogadóirodáknál a negyedik helyet a BMW Sauber pilótája, Robert Kubica foglalja el, míg a lengyel utáni Fernando Alonso–Heikki Kovalainen–Nick Heidfeld hármas felváltva szerepel a fogadási listákon.

Holnap a győztes mellet Rubens Barrichello is ünnepelni fog: a brazil 257. F1-es futamán vesz részt, amivel a sorozatban minden idők legtapasztaltabb pilótájává lépik elő. Barrichello Riccardo Patrese 1993 óta fennálló rekordját dönti meg.

A Török Nagydíj időmérő edzését ma 14 órától tartják, a futamra holnap 15

Holnap este, a Dr. Constantin Rãdulescu stadionban sorra kerülő ünnepélyes díjátadáson vehetik át bajnoki aranyérmeiket a Kolozsvári CFR futballistái, akik a szerdai zárófordulóban gyűjtötték be a végső sikert a román labdarúgó élvonalban. A CFR a helyi rivális, az első osztályból már néhány fordulóval korábban kiesett Universitatea pályáján nyert 1–0-ra a csapatkapitány, a portugál Cadu büntetőjével, és így megőrizte egypontos előnyét a bukaresti Steaua előtt.

Ezzel pedig beteljesedett egy sikersorozat: az 1907-ben még KVSC-ként alapított vasutasklubot 2001-ben vette át Pászkány Árpád üzletember, akinek keze alatt üstökösként kezdett szárnyalni a csapat. Pászkány hét évvel ezelőtt még egy harmadosztályban tengődő együttest vásárolt fel, amelyikkel a szezon végén feljutott a másodosztályba, majd 2004-től már az élvonalban szerepelt a csapat. Az első idényben még a 11. volt a gárda, majd ötödik, tavaly pedig a hajrában lecsúszott a harmadik helyre.

Idén izgalmas végjátékban győzött a CFR, pedig nagyon sokáig fölényesen vezette a pontvadászatot. Az őszi idényt vereség nélkül záró együttes a 7. fordulóban vette át a vezetést az 1 ligában, és volt, amikor 11 pontos előnnyel is vezetett. Tavasszal azonban fordult a kocka: miközben a Steaua folyamatosan nyerte meccseit, a CFR többször váratlanul vesztett pontot. Végül azonban vissza tudta venni a vezetést a fővárosi riválistól, és az utolsó fordulóban meg is tartotta azt.

Így megdöntötte a három bukaresti nagycsapat, a Steaua, a Dinamo és a Rapid évek óta tartó hegemóniáját, hiszen az Universitatea Craiova 1991-es elsősége óta nem végzett vidéki csapat az első helyen. Erdélyi gárda amúgy 38 esztendeje, az Aradi UTA 1970-es sikere óta nem nyert román bajnokságot. A CFR pedig az első kolozsvári csapat, amelyik az élen végzett az élvonalban, és így a Steaua mellett a második román csapat, amelyik a Bajnokok Ligája csoportkörében szerepelhet.

A román csapatok által az utóbbi években elért európai eredményeinek köszönhetően ugyanis az ország két együttest indíthat a BL következő idényében: a bajnok egyből a csoportkörben rajtol, a második helyezett pedig az utolsó selejtezőkörben kapcsolódik be. Emiatt óriási csata dúlt az első helyért, hiszen a csoportkörben való szereplés legkevesebb 10 millió eurós prémiummal jár az európai szövetség (UEFA) részéről, de ez az összeg az eredményesség függvényében tovább növekedhet.

Így hamar megtérülhet a mintegy 20 millió euró, amit Pászkány Árpád a csapatra és a stadion felújítására eddig elköltött. A klub elsősorban idegenlégiósokra alapozva jutott a csúcsra: a bajnokságba benevezett 26 fős játékoskeretben 19 külföldi van, akik közül – Kelet-Európában szokatlan módon – nyolcan Portugáliából érkeztek. A CFR még nagyobb visszhangot keltett azzal, hogy télen leigazolta a BL csoportkörében becsületesen helyt álló Rosenborg svéd válogatott hátvédjét, Mikael Dorsint.

Az óriási tét miatt amúgy számos botrány tarkította a 2007/08-as bajnoki szezont: a mérkőzések végeredményét befolyásoló sorozatos bírói tévedések mellett a sportsajtó folyamatosan arról cikkezett, hogy a szabályzat tiltása ellenére Gigi Becali, a Steaua tulajdonosa a CFR ellenfeleinek a különpremizálásával próbált keresztbe tenni a kolozsváriaknak. Később a média a CFR hasonló akcióiról is írt. A botrány a záróforduló napján csúcsosodott ki: az ügyészség ugyanis bűnvádi eljárást indított Becali ellen, mivel az embereinél a mérkőzés napján, Kolozsváron 1,7 millió euró készpénzt találtak. A gyanú szerint az összeg az Universitatea játékosaihoz jutott volna, ha sikerül megállítaniuk a CFR-t. (MTI))

Peking 2008

Három hónappal a pekingi olimpia kezdete előtt korántsem állítható, hogy a világesemény rátelepedett volna a kínai fővárosra, a helyiek – a külső szemlélő számára – élik megszokott életüket, miközben az augusztusi versenyeknek otthont adó létesítményekben és azok környékén folyik a szorgos munka.

Noha a megállapítás első fele némileg meglepő lehet, voltaképpen nem az, ha tekintetbe vesszük, hogy egy 17 milliós, rendkívül nagy kiterjedésű világvárosról van szó, amelyben az olimpiai csarnokok, stadionok kivitelezése mellett számos más helyen is építkezések zajlanak, az ötkarikás játékokhoz a legkisebb mértékben sem kapcsolódva. Pontosabban fogalmazva az egész város átalakulóban van, sőt jórészt már át is alakult a tíz-húsz évvel ezelőtti állapotokhoz képest. A régies, elhanyagolt, lepusztult kerületek mostanra szinte eltűntek, jószerivel kutatni kell a szegénynegyedeket, s ha egyre végül rábukkan a kíváncsi idegen, kiderül, ott is rekonstrukció zajlik. Mára a város képét a húsz-harminc-negyven emeletes üvegpaloták, látványos tömbépületek, valamint autópályaszerű sugárutak és körgyűrűk –utóbbiakból hat is van – jellemzik. Az autópark színvonalas, biciklistákat a legtöbb helyen elvétve látni.

A gyors fejlődés nyilvánvalóan összefüggésbe hozható a nyári játékokkal, de a változások már azelőtt megkezdődtek, hogy a rendezési jogot Peking 2001-ben megkapta volna. A város megújulásának motorja a jelentős gazdasági fejlődés, melynek nyomán gombamód nőnek ki a földből az újabb és újabb ultramodern épületek.

Az olimpiai létesítményeken kívül kevéssé észrevehető, hogy hamarosan a világ (sport)közvéleménye Peking felé fordul. Legalábbis plakátok, zászlók, olimpiai szimbólumok, kabalafigurák csak módjával - de legalábbis nem szembeötlően - jelzik ezt a helyieknek és a látogatóknak. Ami talán nem is baj. A pekingiek nyilván így is tisztában vannak azzal, hogy augusztusban olimpiát rendeznek náluk, s ha az egészből meg is próbálna közülük valaki kimaradni, az ötkarikás csúcsversenyekkel összefüggő és a lakosságot érintő rendelkezések révén biztosan nem kerüli el a figyelmét a játékok közeledése.

Biztosítók csapdája egy csíkszeredai szupermarket parkolójában (Bara Júlia, Csíkszereda)

EZ VAN MA

Szombat

Az év 131. napja, a hátralévő napok száma 235. Napnyugta ma 20.30-kor, napkelte holnap 5.54-kor.

Isten éltesse

Ma Ármin, holnap Albert és Ferenc nevű olvasóinkat, valamint mindazokat, akik ezeken a napokon ünneplik születésnapjukat.

Névmagyarázat

A latin eredetű Ármin jelentése hadi férfi, a német eredetű Albert nemest, fényest jelent, míg a francia–latin eredetű Ferenc jelentése francia.

Május 10-én történt

* 1843. A pesti Nemzeti Színházban először énekelték nyilvánosság előtt Vörösmarty Mihály Szózat című költeményének megzenésített változatát.

* 1933. Németország több városában a fasiszták nyilvánosan elégették a világirodalom haladó és humanista könyveit.

Május 11-én történt

* 1860. Szicíliában az Itália egyesítését követelő parasztfelkeléshez csatlakoztak Giuseppe Garibaldi önkéntesei, a híres „marsalai ezer". (A felkelők később megdöntötték a Szicíliai Kettős Királyságot.)

* 1928. Az Egyesült Államokban, New Yorkban megkezdődött a rendszeres tévéadás: kedden, csütörtökön és pénteken fél órán át sugároztak műsort.

* 1960. Az izraeli titkosszolgálat elrabolta lakóhelyéről a II. világháború után álnéven Argentínában élő Adolf Eichmannt, aki a Harmadik Birodalomban a zsidókérdés „végső megoldásának" felelőse volt.

Május 10-én született

* 1843. Benito Pérez Galdós spanyol író

* 1929. Kányádi Sándor Kossuth-díjas romániai magyar költő, író, műfordító

Május 11-én született

* 1858. Carl Hauptmann német elbeszélő, író, drámaíró

* 1904. Salvador Dalí spanyol festő

Május 10-én halt meg

* 1979. Bibó István író, politikus, jogász, akadémikus, posztumusz Széchenyi-díjas

* 2002. Gabriele Mucchi olasz-német festő, építész, író, a neorealizmus egyik megteremtője.

Május 11-én halt meg

* 1981. Bob Marley jamaicai könnyűzenei énekes, reggae-sztár

Nem vagyok nagy rágógumizó. Nem szoktam meg. Hetekkel ezelőtt, Beder Tibor Megidézett múlt című könyvének gyergyószentmiklósi bemutatójára siettemben, bekaptam egy „rágcsit". A könyv méltatása után, immár hátradőlve a díszasztalnál, és a szerzőt hallgatva, a foghúsom és pofalemezem közé oly ügyesen betuszkolt matériát néhány diszkrét nyelvmanőverrel ismét őrlőim közé helyeztem, s megfeledkezve a velem szemben figyelő teltházról, rágni kezdtem.

Beder Tibor mesélt, én önfeledten kérőztem. Csak az tűnt fel, hogy egy szúrós szempár ugyancsak fixíroz. Gyengülő látásom miatt nem ismertem fel az arcot, a nézés ellenben nem arra vallott, hogy tetszenék a reám nézőnek.

Már az ilyenkor szokásos koccintásnál tartottunk, amikor a hölgy karcosan megkérdezte: – na, sikerült lenyelnie? Még akkor sem esett le a tantusz, igen – válaszoltam lazán. Úgy egy jó óra múlva esett le, már otthon…

Hetek teltek el. Hetek, de gyakran ébredek ma is riadtan a „na, sikerült lenyelnie?" kérdésre. Nappal is sokszor jut eszembe az eset. Most azért írtam le, hátha megszabadulhatok tőle. Sokszor bevált ez a gyógyszer.

Bajna György

Mivel bizonyos parcellákon már megjelentek a kalászok levélbetegségei – rozsdafélék, lisztharmat, szeptoriás levélfoltosság, stb. –, ezért időszerű az ellenük való védekezés. Permetezésre az alábbi gombaölő szerek egyikét ajánlják: 1. Cardbiguard 500 SC 0,6 l/ha dózisban, 2. Bumper 250 EC 0,5 l/ha dózisban, 3. Tilt 250 EC 0,5 l/ha dózisban, 4. Alert 0,8 l/ha dózisban, 5. Bumper Forte 1,0 l/ha dózisban.

Pünkösdhétfőn zárva tart a nagyszebeni német konzulátus.

A Sapientia–EMTE Kommunikáció- és Média Kutatócsoportja Csíkszeredában május 14-én tartandó – 1 órás – kutatásához toboroz 14 év fölötti, nem egyetemista önkénteseket. A részvételt 25 RON értékű ajándékcsomaggal jutalmazzák. Elérhetőségek: 0729–121560, 0742–403104 telefonszámokon, illetve a kosapityer@yahoo.com, cszsigmond@ yahoo.com e-mail címen.

A Csíki Játékszín holnap este 8 órától a Lila Ákác című szerelmes históriát játssza a csíkkozmási közönségnek (Lakatos István-bérletesek).

A Duna Televízió és a Duna II Autonómia nézői idén is élő adásban lehetnek részesei a csíksomlyói búcsúnak. A műholdas közszolgálati csatorna 16. alkalommal közvetíti a térség legtöbb embert vonzó vallási ünnepét. A ma 12 óra 30 perckor kezdődő, 120 perces élő adás kommentátora Barlay Tamás, a Duna Televízió Vallási Szerkesztőségének vezetője lesz.

A blueszene kedvelői a Blues Rádió Budapest koncertjét hallhatják hétfőn este 6 órától a csíkszeredai Városi Művelődési Házban. Jegyek a színház jegypénztárában kaphatók, helyfoglalás a 310670-es telefonszámon lehetséges.

Vasárnap délelőtt leleplezik az újtusnádi templomtéren lévő turulmadár szobrot. Az ünnepség programja: 10 óra: szentmise, 11 óra: ünnepi műsor és az emlékmű leleplezése, 12 órától rövid állófogadás.

Az ifihetek hétvégi és hétfői rendezvényei: ma: 20 óra: Pünkösdi Ifjúsági Találkozó, helyszín: a csobotfalvi templom; holnap: 20 óra: gitárest a csíkszeredai Corso vendéglőben; hétfő: paintball-bajnokság, amelyre a 207700-as, valamint az ifihetek@gmail.com e-mail címen lehet bejelentkezni.

A nagybányai művésztelep kiállítás margójára

Előző írásomat a következőképpen rekesztettem be: „»… kizárólag azért gyűltünk együvé – fogalmazta később Hollósy egy levelében –, hogy a természet előtt állva és dolgozva egymásnak lehessünk segítségére.« A nagy és szent természetben, együttdolgozva s egymást segítve teremtették meg azt, amit legbátrabb álmaikban sem remélhettek: a modern magyar művészet bölcsőjét."

De a természetben való, iskolaszerűen szervezett együttdolgozás nem kizárólag a Hollósy-kör nagybányai tevékenységére jellemző. S nem is ez volt az egyetlen szerveződés, amely az akadémizmussal való szembenállásból fogant indíttatás nyomán jött létre. A XIX. század végén Európa-szerte alakultak ilyen telepek, iskolák.

Nagybányán, ahol a „festők 1896-os »honfoglalását« megelőzően ugyan élénk társadalmi élet folyt, számos közhasznú és gazdasági egylet alakult, de a művészeti életet csupán a színészet jellemezte. Festett képekre nemigen volt igény…" – tudjuk meg Szücs György művészettörténésztől. Nem volt tehát könnyű dolga a letelepedő művészeknek. Az 1896-ban, a hazatelepültektől vezérelt művészekből alakult nagybányai művésztelep alapvető tevékenységének jellemzője a fénytől áradó szabadban való alkotás volt, amit nyaranta végeztek Hollósy vezetésével, míg kenyértörésre sor nem került. És jó ideig az új rendnek is jellemzője maradt. „A nagybányai festőkkel való összekülönbözése után Hollósy növendékeivel nyaranta (a kárpátaljai) Técsőre ment. Lényegében a Hollósy-iskolában jegecesedtek ki azok a pedagógiai elvek, amelyekre az első szervezetszerű magyar szabadiskola, a Nagybányai Szabad Festő Iskola (1902) épült." (Magyar Művészet 1890–1919)

Akkortájt Szolnokon, Gödöllőn (ennek erdélyi vonatkozásai is voltak), Kassán és Kecskeméten alakult telepeket kell megemlítenem. (Ez utóbbiban két évnél többet töltött Zsögödi Nagy Imre is.) Ám az az ártatlan szándék, amely kezdetben kizárólag a nagybányai baráti alkotóközösség hétköznapi munkásságára vonatkozott, igazi oktató tevékenységgé kizárólag Nagybányán minősült. S mint ilyen, elsőnek, neki jutott a legjelentősebb szerep: a teremtő! Így nemesedhetett a Kárpát-medencei modern művészet bölcsőjévé. Szándékosan kerülöm a magyar szót, ugyanis érzésem szerint csak szándéka, helye és résztvevőinek hovatartozása szerint nevezhető magyarnak. Művészi, plasztikai nyelvkeresésében és használatában – legalábbis kezdetben – nem igazán. Figyelme a plein air francia vonalára, semmint valamilyen nemzeti felfogás felé irányult.

Talán e tudatkettősség megoldhatatlanságából is fakad, hogy Hollósy soha sem tudta kiteljesíteni Rákóczi indulóját.

A nemzeti és festői minőség felfogásában rejlő-megmutatkozó egység-ellentettség dilemmája nem új keletű. Lyka Károly Munkácsy művészetével kapcsolatban fogalmazta meg, hogy ami benne magyar, az még nem művészet, s ami már művészet, az nem magyar. Ezzel egyébként egy fiatal-emberöltőnyivel később Kós Károly is egyetértett.

A Nagybányai Iskolát – a Hollósyval való együttműködésük idején – létrehozói még országos jelentőségű magyar ellenakadémiának képzelték el. Végül 1902-ben Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Réti István és Thorma János irányításával szabadiskolaként debütált az intézmény. Szervezeti szabályzatuk értelmében annyit jelentett, hogy ők négyen végeztek oktatói munkát: „Aki az iskolába lépni óhajt, föntnevezett festő művészek valamelyikénél jelentkezik, közülük tetszése szerint választhatja tanárát. […] Fölvételi vizsga nincs." De a gyorsuló idő (fogalmát Marx György könyvéből ismerjük 1972 óta,) kikezdte ennek az iskolának az alapelveit is. Mégpedig belülről. Az iskolán belül kialakult egy neósoknak nevezett, nem szervezett csoportosulás.

Ők Párizst járták, megismerkedtek a századelőre megerősödő, majd az egyre-másra fel-felbukkanó legújabb művészetelméletekkel, irányzatokkal. Számukra természetszerű volt az iskola hagyományát merevnek, divatjamúltnak vélni. Azok pedig, akiknek teljes művészhabitusára Kölcsey verssora, a „Látok, de többet érzek, égi bája / E helynek mély örömbe sűlyeszt el" jellemző, s a szakma szerint ars poeticáját tehát „… az érzelem, a beleérzés, a természet előtti alázat jelentette", nem tudtak gyors és frappáns választ adni a jövő generáció siető képviselőinek. Ez nem jelentette az iskola megszűnését, de azt igen, hogy amire megszilárdult, akkorra programjában túlhaladottá is vált.

A Nagybányai Iskola azonban sokáig élt. A XX. század közepéig látogatták a tanulni vágyó művészek. Nemcsak magyar, hanem román művészek is, akik az iskolát – akárcsak az alapító elődök – helye és a résztvevőinek hovatartozása szerint ugyancsak nemzetinek, azaz immár románnak tekintették, s annak tekintik ma is. És végül, félszázadnyi folytonos és kitartó munka után, Murádin Jenő művészettörténész megfogalmazásában: „…művészi hivatását teljesítve szűnt meg a magyar és európai művelődéstörténetben egyaránt páratlan értékű intézmény." A kölcsönvett címadó idézetet pedig igencsak ráillőnek találom, bár szerzője vadászó nagy királyunkat, Mátyást illette vele Szép Ilonka című versében.

Ezt az írásomat legszívesebben a következő kérdéssel kezdtem volna: mi lett volna, ha a fény csupán elektromágneses hullám? Bolygónk valamiféle „mikrohullámú sütőben" létezne, de attól különböző frekvenciatartományban. Hogyan kerül ide ez a kérdés? Nem véletlenül. Pontosan a Nagybányai Szabad Festő Iskola alapítási évében, 1902-ben ugyanis – tudható meg Simonyi Károly A fizika kultúrtörténete című könyvéből –, Lenard Philip német fizikus (1862–1947) „azt a meglepő kísérleti felfedezést tette, hogy a fény hatására egy fém felületéből kilépő elektronok energiája nem a fény intenzitásától függ, mint ahogy ezt a klasszikus elmélet szerint várni lehetne, hanem a fény színétől…" Az időbeni egybeesés bizonyosan véletlen. A fizika nagy klasszikusa, Isaac Newton (1642–1727) kétszáz évvel korábban már elemeire bontotta a fényt és megalkotta a színkört, a jelenségre azonban igazi magyarázattal még nem szolgálhatott. Tulajdonképpen ő is elkésett, mert már Leonardo da Vinci (1452–1519) leírta, hogy a fehér nem szín, de képes minden színt magába fogadni. A fizika tudománya végül a XX. század elejére érett oda, hogy kísérletileg igazolhatóan erre rájöjjön. Azért tartom ezt fontosnak, mert végtére tudományos igazságát adja mindannak, amit a festők már évszázadokkal korábban megéreztek, pontosan követtek és tudatosan műveltek.

A plein air – a telivilágítás, a bőfény – nem egyéb tehát, mint a fénnyel dolgozó művészek évszázados tevékenysége beérett érzettapasztalatának a megfogalmazása. A művészek is ugyanúgy kutatták a fény tulajdonságait, akárcsak a tudós fizikusok, de más eszközökkel: retinájukra és a festékhasználat fokozatosan akkumulálódó tudományára hagyatkozva. Mindezek felfokozódására pedig nagy hatással volt/lehetett az egyre szürkülő, színtelenedő, a koromtól besötétedett városi környezet.

A valóság és a fény – a valódi fény –, azaz a levegő színének a megfestésére korábban is törekedtek. Nem feltétlenül a naturalisztikus, de mégis valamiféle valósághűség keretén belül. A reneszánszban, a sfumato (olasz, a. m. enyésző füst) fogalmának festészeti ábrázolásával kezdődött, ami Rembrandt Harmenszoon van Rijn (1606–1669) műveiben csúcsosodott ki. Plasztikailag az ábrázolt formák határvonalainak eltűnését, vagyis azoknak a körül levő levegővel való egybeolvadását jelentette. Ezt gazdag fénymennyiségben is, de legszebben a rembrandti tompításban lehetett elérni.

A plein air egészen más. Abban a fények hangulatának, napszaki alkotóelemeinek felerősödésével-tompulásával, fokozatos és egyenletesen folytonos változásával összefüggésben a kontűrök hol megmaradnak, hol pedig elenyésznek. Más és más színe van a reggeli, a déli vagy az alkonyati fénynek a szabadban és beltérben egyaránt.

Nem véletlen tehát, hogy a nagybányaiak, különösen a kezdeti korszakban nem hagytak fel naturalista felfogásukkal. Ezt szépen példázzák a kiállított alkotások.

Zsögödi Nagy Imre két alkalommal járt Nagybányán.

Amolyan tisztelgő látogatás volt mindkettő (1925, 1926). Fejet hajtani annak az intézménynek, amelynek alapítói közül kerültek ki az ő mesterei. S bár az itthoni fények kizárólag őt szolgálták bőven, szüksége lehetett a „teremtő" világosságára is, mert a Popper-regényben olvasható, a főrabbi Pilátusnak szóló bölcsességgének tárgya: „világossággal kezdődött minden, és minden a világosságba tér vissza…" ismétlődik koronként sajátságosan a Genesis óta.

Szabó András

Mit is fed ez az elnevezés? Egy igen hosszú folyamat eredményét. Körülbelül 14 éve, hogy Székelyudvarhelyen a Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola igazgatójának, valmint a Palló Imre és a Magardici Bodurian Alapítványok munkájának köszönhetően elkezdődött a nívós kamarazenekari, szimfonikus, valamint vokálszimfonikus hangversenyek sorozata.

A kezdeményezők két tényezőre alapozták a filharmóniával kapcsolatos elképzeléseiket: egyrészt arra, hogy Székelyföldön nem létezett hivatalos szimfonikus zenekar (hiszen az elmúlt rendszerben, amikor országszerte megalapították a filharmonikus zenekarokat, a Székelyföldet – valószínűleg tudatosan – kifelejtették a sorból), de annál inkább létezett ennek igénye, másrészt pedig arra, hogy a helyi, valamint a csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi Művészeti Szakközépiskolákban felnevelt tehetséges hangszeresek, a különböző felsőoktatási intézmények elvégzése után lehetőséget kapjanak a munkavállalásra, s ne kényszerüljenek elhagyni Székelyföldet.

Sajnálatos módon hosszú időn keresztül nem adódott lehetőség és támogatás arra, hogy a kezdeményezés intézményesített keretet kapjon, ám, ettől függetlenül a koncertek sora töretlen maradt. Számos fiatal hangszeres hagyta el az országot, sokan helyezkedtek el más nagyvárosok filharmonikus zenekarainál, kilátástalannak ítélve a helyzetet, de megmaradt egy mag, amely hittel folytatta a megkezdett munkát. Ennek a kis csoportnak a tagjai udvarhelyi egyetemi hallgatók, környékbeli fiatal, diplomás hangszeresek és a tanügyben elhelyezkedett, a Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolában dolgozó volt udvarhelyi zeneiskolás diákok. Palló Imre Kamarazenekar néven több fesztivált nyertek meg Magyarországon – sajnos, támogatók híján messzebb nem mehettek –, és Székelyföldi Szimfonikus Zenekar néven, fúvósokkal és ütősökkel kiegészülve, rengeteg hangversenyt adtak Erdély különböző városaiban. A zenekar állandó vezetője dr. Bodurian János-Aram, de a zenekar meghívott karmesterekkel is dolgozott. A kezdeményezés egyik leglelkesebb, legkitartóbb támogatója haláláig Ruha István volt, az erdélyi zenei élet talán legkiemelkedőbb személyisége, világszerte elismerésnek örvendő hegedűművész, akinek karizmatikus személyisége és óriási tudása mindig lelkesítően hatott a zenekar tagjaira.

Amint azt a kezdeményezők már többször megfogalmazták, a cél nem más, mint egy csapatba olvasztani a tehetséges székelyföldi hangszereseket, s ezáltal szolgálni a Székelyföldet. Egy ilyen intézmény létrejötte által megoldódhat a művészeti elit itthontartása, úgy, ahogyan ez már sikerrel megtörtént a színházi társulatok és néptáncegyüttesek esetében, s ez egyáltalán nem közömbös szempont egy olyan világban, amelyben a kultúra és a művészetek egyre inkább teret veszítenek.

Másrészt, amennyiben az európai uniós fogalomrendszert vesszük alapul, hogyan lenne a legegyszerűbb a régiókban való gondolkodás megalapozása? A kulturális régió fogalmának megvalósítása talán ezúton lenne a legkönnyebb: egyesíteni azokat, akik egyazon művészeti ágon belül sikeresen tudnak együtt dolgozni, s munkájuk által emelni a régió fényét, hírnevét.

Idén, a székelyudvarhelyi városvezetésnek sikerült elkülönítenie egy pénzösszeget a Székelyföldi Filharmónia létrehozására és fenntartására, így tehát április 15-től, a versenyvizsgák lejártával és a Székelyföldi Szimfonikus Zenekar alapjaira építkezve, a filharmónia zenekara elkezdhette hivatalos működését a helyi művelődési ház részlegeként. A zenekar most végre, ennyi év elteltével hivatalosan is lehetőséget kapott a bizonyításra, s amennyiben a megszokott koncertlátogató közönség erkölcsi támogatása is a régi marad, valószínűleg hosszú, eredményes munkafolyamat áll előttük.

Bodurian Ágota

A mesés gyermekvilág szerelmesét, a népszerű televíziós, rádiós és színpadi gyermekműsorok megvalósítóját, a Kaláka együttes egyik alapító tagját, Gryllus Vilmost a székelyudvarhelyi, gyergyószentmiklósi és csíkszeredai koncertjét követően kérdeztük előadói tevékenységéről, a különböző műfajokhoz való kötődéséről. Székelyföldön is több ezer gyermek volt kíváncsi dalaira, amelyeket a Maszkabál című rajzfilmsorozatból, az Égből pottyant mesék televíziós műsorból, kazettákról, lemezekről, az óvónőktől, tanítóktól, szülőktől tanultakból már jól ismertek. De az új, Dalok 3 - Biciklizős lemezről énekelt dalaira is gyorsan ráhangolódott a népes közönség. A csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában egyes megállapítások szerint még soha nem volt ennyi – közel kilencszáz – gyermek egyszerre.

– Miből gyökereztethető a gyermekdalok, gyermekműsorok iránti szeretete, és hogyan alakult ki ez a műfaji gazdagság?

– Szerettem gyerek lenni, de ki nem... A zeneszeretet, a nyitottság mindenféle műfajra már otthon, a családban megvolt. Bár ez elsősorban a Kodály Zoltán-féle általános iskolának a hozománya, mert ebből a Kodály-módszerrel működő zeneiskolából sok mindent hoztunk magunkkal, aztán nem folytattuk tovább zenei tanulmányainkat, mérnöki és mindenféle végzettséggel alapítottuk meg a Kalákát 1969-ben. Éppen ezért másfajta zenefelhasználók lettünk, és máshonnan közelítünk a zenéhez. A Kalákában 1980-ig játszottam, s bár addig is énekeltünk gyerekdalokat, gyerekvers-megzenésítéseket, azokat alapvetően a felnőtteknek játszottuk. Ez a fajta pályafutásom, akkortól számítható, amikor elkezdtem Levente Péterrel és Döbrentey Ildikóval dolgozni, akik már akkor csak gyerekeknek szóló műsorokat készítettek, sajátos koncepciójuk volt, hogy miként közelítsenek a gyerekekhez, és ez nekem nagyon tetszett. Így elkezdtünk hármasban együttműködni, én lettem a zenei mindenese ennek a társaságnak, ahol Péter lett a játékos, Ildikó az irodalmi felelős, aki verseket keresett, meséket írt. Én is vittem magammal, amit addig tudtam, egymástól is sokat tanultunk. Itt jöttem rá, hogy miként lehet a gyerekekkel kapcsolatba kerülni előadás közben, és kialakult az a forma, amit módszernek is nevezhetünk. Mert minden módszer valójában sajátos, mint ahogy önmagában vett Kodály-módszer sincs, csak Kodály-féle zenei nevelési elvek, a módszer meg mindenkinek a sajátja. Nekem is kialakult az a módszerem, ahogy én közelítek a gyerekekhez, ami nem annyira a személyes kontaktuson alapszik, mint Levente Péter esetében, aki odahívja a gyereket, mert én sokkal inkább a közönséggel mint egésszel, mint csoporttal szeretek egyezkedni.

– Mennyire lehet emiatt előre megtervezett, merev úgymond forgatókönyve egy-egy ilyen koncertnek?

– Ha az ember ilyen oda-vissza műfajt választ, akkor jár el helyesen, ha mindenre figyel, és nem írja meg magában előre a műsor dalainak merev egymásutániságát, hanem meghagyja annak a lehetőségét, hogy az adott helyzethez igazodni tudjon. Én a dalok hosszát is az adott pillanat szerint változtatom. Van úgy, hogy kihagyom pl. a Virágcsokornál az ismétléseket. Noszogatni nem nagyon szoktam a gyerekeket, csak enyhén provokálom őket, hogy vajon tudtok-e olyan gyorsan énekelni, mint ahogy a bicikli forog, vagy a szoknya pörög. Ilyen rásegítéseket szoktam alkalmazni, és működik.

– A színpadi előadásoknál könnyen kialakul a közönséggel való kontaktus. Hogyan sikerül ezt megtalálni a televíziós, sőt rádiós műsorok esetén?

– A televíziós műsorainkban mindig voltak gyerekek. Úgy műsort megvalósítani, hogy a gyerekekkel csak a képernyőn keresztül kommunikáljunk, szinte lehetetlen. Nem is elvárható, mert az ember a televízió előtt egész másképp viselkedik. Az a koncepció, hogy a stúdióba bevitt néhány gyerek öröme, akivel kapcsolatba lépünk, kisugárzik a nézőre is. Érdekes tapasztalatom, amit itt, Csíkszeredában észleltem a legerőteljesebben, hogy a televíziós műsor alatti viselkedés képződik le, köszön vissza az előadások során, mihelyt meghallják a képekkel társított, ismert dalokat. Mert nézik otthon a Maszkabált, és ugyanazok a mechanizmusok jönnek elő abban a pillanatban, amikor azokat a dalokat éneklem. Ez nagyon érdekes.

A kép valójában megbénítja a nézőt, az esetek többségében pedig a televízió nem használ a gyermek fejlődésének. A megfilmesített mesét elég csak passzívan nézni, de ha egy mesét elmondanak, akkor az a gyerek fejében képződik le, és az az igazi. Kénytelen-kelletlen beletörődtem, hogy az én gyermekeim is néztek televíziót, de például a Micimackót televízióban megnézni nem engedtem. Azt a mesét csak olvasni szabad, hogy a meséskönyv rajzai elindíthassák a sokkal színesebb képzeletet. Nem jó mindent készen kapni. Az Égből pottyant mesékben is ezt próbáltuk megvalósítani. Ma már a televíziót nem lehet megkerülni, az adja a népszerűséget, az ismertséget, ami oda vezet, hogy ha népszerű vagyok, különböző meghívásokat kapok, és akkor lehetőség adódik találkozni személyesen is a gyerekekkel. Így kellett kitalálni valami olyat a televízióban, ami ne bénítsa a fantáziát, hanem erősítse. Ezért mászik ki az ócska kartondobozból a gyermek, és hozza a rajzokat, amiket elkezdünk kivágogatni. De ennél sokkal izgalmasabb volt a rádiós Ki kopog című műsor, amely még nagyobb szabadságot adott a képzeletnek. Sajnos ennek lejárt az ideje, pedig régen az óvodákban, amikor kezdődött a Ki kopog, bekapcsolták a rádiót, leültek köréje, és meghallgatták a műsort. Rengeteg kapcsolatunk volt az óvodákkal, és jól működött ez a műsor. A rádió szerintem ma is ideális műfaj lenne a gyermekeknek, de ha azt vesszük, ugyanez érvényesül a lemezeknél, mert ott is csak a szöveget meg a zenét kapja a gyerek.

– A Kaláka együttesbe való visszatérés másfél évtizedes szünet után hogyan történt?

– Tizenöt évig engem nagyon lefoglalt ez a Péterékkel való együttműködés, a rádiós és televíziós sorozatok minden időnket elrabolták. Közben színházunk is lett, ahol minden évben, vagy minden második évben új előadással rukkoltunk elő, turnézgattunk is. A testvéremmel, Dániellel még muzsikálgattam, voltak olyan előadásaink, amiket kettesben tartottunk, és több lemezt is megjelentettünk. Igaz, hogy hiányzott nekem a csapatzenélés, voltak is olyan kezdeményezéseim, hogy a gyerekműfajba bevonjak még tagokat, de ők csak alkalmi zenészek maradtak. Aztán, amikor véget ért az Égből pottyant mesék, egy kicsit több időm lett, akkor ment el a Kalákából Huzella Péter húsz év után, és a Kaláka válaszút elé került. Váratlanul adódott a lehetőség, hogy én legyek újra a lehetséges negyedik. Ismertem a repertoár jó részét, a műfajt, és elkezdtünk erről egyezkedni. Aztán hosszas beszélgetések után arra a konklúzióra jutottam, hogy én nem megyek úgy vissza a Kalákába, ahogy azelőtt voltam, mert én tizenöt évig dolgoztam valamin, ami talán a munkásságom legfontosabb része. Mert úgy érzem, hogy ötven év múlva, amikor már nem fogják tudni, hogy ki is volt az a Gryllus Vilmos, esetleg még az óvodákban azt fogják énekelni, hogy Lassan jár a csiga-biga, vagy a Kisegér, kisegér, minden lyukba belefér... Én ezt a magam kivívott gryllusvilmosságát semmi pénzért nem adtam volna, és azt gondoltam, nem lenne szerencsés a Kalákával ezt a gyerek-dolgot megosztani, viszont nagyon szerettem volna az összes többibe bekapcsolódni, úgyhogy először azt találtuk ki, hogy én leszek a törzsvendég, aki mindig ott van, amikor felnőtteknek játszanak, amikor lemezről vagy turnéról van szó, amikor meg a gyerekeknek, akkor nem tartok velük. Így lett az, hogy ahol – mint a betlehemesnél – négy emberre van szükség, hívnak valaki mást közreműködni. Több mint tíz éve így működünk.

– Az együttes harmincéves évfordulóján Kossuth-díjat kaptak a Kaláka tagjai. Túl ezen és a hasonló kitüntetéseken, mi jelenti igazán a munkájának elismerését?

– A Kossuth-díjnak bármennyire is örül az ember, tudja, hogy azt politikusok adják mindenféle meggondolással. Meglehet, alig hallottak életükben egy-két Kaláka-dalt. Valahogy így gondolom az ilyen díjak odaítélését, de természetesen ez azt is jelenti, hogy benne vagyunk a köztudatban, és ez jó. Csakhogy a Kossuth-díj nem garancia arra, hogyha az ember eljön Csíkszeredába, akkor azt, amit ő egyszer kitalált, itt is ismerni fogják. Igaz, ha ismerik, sem garancia, hogy az a dal valóban jó, mert, ha Győzike jön ide, akkor is benépesül a nézőtér, és az ő szavain is csüngnek. Tehát még ez sem pontos értékmérő. Hogy nekem mi az értékmérő? Talán csak úgy lehet ezt megközelíteni, hogy van egy saját elképzelésem, egyfajta felelősségérzésem, és én magam kell eldöntsem, hogy mi az, ami a gyerek épülését szolgálja. Igaz, jó ötlete másnak is lehet, de nekem vannak hozzá eszközeim is, meg tudom írni, és el tudom játszani azt a zenét, és tudok olyat mondani, amitől az a gyerek kedvet érez az énekléshez. Úgy érzem, ebben minden együtt van. Aztán ha az egyetemesebb kulturális követelmények szerint is jó valami, akkor az még jobb. Itt is, ott is visszaigazolódik mindez. Kaptam díjat az ASSITEJ, Nemzetközi Gyerekszínházi Szervezet Magyar Központjától is, aminek azért örülök igazán, mert jóllehet sok díjat kaptam már, de soha életemben semmiféle elismerés nem ért azért, amit a gyermekekért teszek. Pedig, ha valami nekem igazán fontos, akkor ez az. De ha idáig eljövök énekelni, és itt is ismerik a dalaimat, akkor igazán elégedett lehetek.

– A már említett Maszkabál-dalok alatt tapasztaltakon kívül észlelt-e valami újszerűt vagy szokatlant ez utóbbi három koncertje alatt?

– Az volt az érzésem, hogy itt a gyermekek általánosságban és összességében véve szebben énekelnek, mint otthon. Csíkszerdában is több száz gyermek énekelte olyan szépen, hogy Rózsa, tulipán, harangvirág, hogy elámultam. Jó érzés volt. Meglehet, hogy közelebb állnak a természethez, és azért van ez.

Antal Ildikó

Pünkösdhöz, az egyház eme kiemelt jelentőségű ünnepéhez kapcsolódva az e havi Pro Musica oldalunkon a római katolikus gyülekezetekben ma is használatban levő, a templomi liturgiák részét képező énekelt műfajt mutatjuk be.

Sajnos, a református (és általában a protestáns) templomokban egyáltalán nem, vagy csak elvétve, különleges alkalom címén lehet hallani őket.

Az antifona – a szó tágabb értelmében – az istentisztelet vagy mise és a zsolozsma (napközi illetve éjszakai imaóra) részét is képezheti, azonban ezzel a névvel valójában csak a zsolozsmában, a zsoltár előtt és után felhangzó éneket hívjuk így. Előadásmódját a válaszolás jellemzi: az antifona az előénekes vagy kórus által, versenként felváltva recitált zsoltárt keretezi. A szó a görög „antifónein" igéből származik, mely az ellene énekelni, válaszul énekelni jelentést hordozza magában.

A gregorián-irodalom leggazdagabb műfaja. Az antifona-költészet széles időszakot ölel át, a mintegy 1000–1200 év alatt a legrégiesebb, már éppen nem recitáló dallamtól a széles ívű, önálló dallamokig mindenfajta megtalálható. Különösen értékes műfaj, hiszen a gregorián dallamvilág általános stílusjegyei az antifonákon keresztül érthető meg a legkönnyebben, mivel magában foglalja a legrégiesebb, a recitációból éppen hogy kinőtt, és a legönállóbb, melizmatikus stílusokat is.

Felépítésüket tekintve is többféle formában találkozhatunk velük: vannak zsolozsma-antifonák (kis-antifonák – antiphonae minores), mise-antifonák (nagy-antifonák – antiphonae majores, valójában az Introitus és a Communio) és önálló, zsoltár nélkül álló antifonák (pl. Mária-antifonák).

Az antifona-repertoár leggazdagabb családját a zsolozsma-antifonák (a zsolozsmában, a recitált zsoltárok keretverse) alkotják (egy-egy középkori antifonále 2–3000 dallamot is közöl, többnyire ünnepek szerint csoportosítva azokat). Ezek a dallamok az ún. neumatikus dallamok körébe tartoznak, amelyekben a dallam szillabikusan kezelt hangokból és kisebb neumákból épül fel. Az antifona szövegét általában magából a zsoltárból veszik, vagy a Bibl