Fejlesztési elképzelések Csíksomlyón

Csíksomlyó 2005-ben kapcsolódott be az Európai Máriás Hálóba. A név talán furcsán hangzik, de ha azt mondjuk, hogy a híres Mária-kegyhelyek szövetségéről van szó, már érthetővé válik, miért fontos számunkra is ez a szervezet.

Az Európai Máriás Hálóhoz minden országból egyetlen kegyhely tartozhat, és fontos az is, hogy ősi és nemzeti jellegű kegyhelyek kapcsolódhatnak be ebbe a hálóba. A 20 taggal rendelkező szervezet évente tart találkozót tagjai számára, hogy egy bizonyos témát körüljárva kicseréljék tapasztalataikat, levonják maguk számára a hasznosítható következtetéseket.

Idén szeptemberben Litvániában, Vilniusban találkoztak a Mária-kegyhelyek vezetői. A megbeszélésen Csíksomlyót Timár Asztrik OFM képviselte, aki a Hargita Népe számára összegezte a vilniusi tapasztalatokat.

– Isten elfogadó szeretetének és az Egyház anyai gondoskodásának csodálatos helyei a búcsújáró helyek, a Mária-kegyhelyek. Mária képénél, szobránál, szentélyében megértjük, hogy egy Édesanya áll mellettünk, s hogy Isten Szeret bennünket. Ezt tapasztaltuk meg Vilniusban is – mondja Asztrik atya.

Az Európai Máriás Háló Találkozó idei témája a gyónási lehetőség biztosítása, a gyóntatóhelyiségek fontossága volt. Asztrik atya meséli, hogy az írországi Knockban, ahol a tavalyi találkozót tartották, templom nagyságú kápolna áll a gyónók rendelkezésére: a várakozók középen helyet foglalhatnak, a gyóntatófülkéket pedig körben alakították ki. Csíksomlyón alkalmazkodni kell a lehetőségekhez. Figyelembe kell venni a szigorú műemlékvédelmi előírásokat, ezért arra gondoltak, hogy az udvaron, a kis kápolna mellé építenének egy gyóntatóhelyiséget. Hosszan a fal mentén egy födött, és lehetőleg fűthető teret szeretnének kialakítani a gyónók számára.

A nyugati Mária-kegyhelyek mellett virágzik a vendéglátóipar. Szállodák, vendéglők, üzletek egész sora csalogatja a zarándokokat, kínál pénzköltési lehetőséget. Ezt nem szeretnék Csíksomlyón, de a minimális infrastruktúrát meg kell itt is teremteni. A kegytemplom udvarán van szálláslehetőség, ám a sok férőhelyes termeket nem az igényes látogatóknak alakították ki. Aki nagyobb kényelemre vágyik, a Jakab Antal Tanulmányi Házban vagy a Fodor Házban szállhat meg. A Jakab Antal Tanulmányi Ház éppen azért csökkentette az árakat, hogy hozzáférhetőbb legyen a zarándokok számára. Szintén a megnövekedett forgalomra való tekintettel a tanulmányi ház étkezőjét vendéglővé alakították át. Aki pedig csak megpihenni és felfrissülni szeretne, a kegytemplom udvarán – éppen az igényekre válaszként – létrehozott és a nyári szezonban működő kávézóban ülhet le. Ami pedig a kereskedelmet illeti, ezt szeretnék egy tisztességes kegytárgyboltra korlátozni. A különösen a nyugati nagy kegyhelyek körül működő „bazársort" nehéz lenne Csíksomlyón elképzelni. De nem is akarják a ferences barátok.

Egy ilyen találkozón, mint a vilniusi, azelőtt pedig az írországi és máriapócsi volt, össze lehet hasonlítani a keleti, valamint a nyugati kegyhelyeket. A különbség elsősorban az állami támogatás terén szembetűnő: míg a nyugat-európai Mária-kegyhelyeket az illető állam jelentősen támogatja, keleten ez a támogatás sokkal kisebb. Csíksomlyó esetében pedig egyáltalán nem létezik. Szerencsére Csíkszereda önkormányzata messzemenően támogatja a kegytemplom körüli terület felújítását, és külön tervet készített a Szék útja felső, kegytemplom körüli szakaszának rendezésére. Ennek része egy nagyméretű parkoló kialakítása, melynek munkálatait el is kezdték. A már létező parkoló mögötti területet feltöltik, és autóbuszok számára is megfelelő parkolóhelyet építenek ki. A fejlesztésre, az építkezésre, a megnövekedett forgalomhoz való alkalmazkodásra nagy szükség van Csíksomlyón. A pünkösdi búcsúra érkezőkkel együtt évente mintegy millió zarándok látogat ide. A lelki töltekezést igénylők fogadásához, kultúrált kiszolgálásához egyre komolyabb infrastruktúrára van szükség. Ennek kialakításához is segítséget nyújtanak az Európai Máriás Háló Találkozókon szerzett tapasztalatok.

TAKÁCS ÉVA

A területalapú támogatásokra benyújtott kérések, iratcsomók hitelességét az első két fázisban találomra kiválasztott esetek alapján végezte a megyei intervenciós és kifizetési ügynökség. Most a harmadik ellenőrzés zajlik nagy erőkkel, nehéz, havas, sáros terepen a kockázatelemzés módszerével.

Az első két fázisban, július 20 és szeptember 28. között a kifizetési ügynökség a Topo Service segítségével bonyolította le az említett ellenőrzéseket a megye különböző területein. Ekkor összesen 439 gazdánál azonosították az igényléseket a terepen, s több mint száz esetben találtak rendellenességet – tájékoztatott Miklós Gergely mérnök, az ügynökség ellenőrzési osztályának vezetője.

A leggyakrabban előforduló hibák: rossz helyen húzták be a parcellákat, nem a megfelelő fizikai blokkban stb. Az emberek jórészt megadták a várt segítséget a csoportoknak, de két esetben elutasítással találkoztak a szakemberek, minekutána az illetők elesnek a támogatástól.

A jelenlegi ellenőrzésre a megye területén 201 nagyobb területekkel rendelkező gazdát jelöltek ki a központnál. Mint említettük, ezeknél kockázatelemzés a szempont. A 201 gazda esetében 5200 parcellát kell azonosítani, ami 4600 hektárt tesz ki. Ennek fele a megye nyugati, másik fele a megye keleti övezetében található. A kedvezőtlen időjárási viszonyok, a havazás, majd az esőzés nehezítették a szakemberek munkáját, akik ez alkalommal összevont erőkkel dolgoznak. Az ügynökség és a Topo Service mellett egy-egy csoport érkezett a bákói kataszteri hivataltól és a tulceai intervenciós és kifizetési ügynökségtől. A megyei erdészeti hivatal kocsikkal segíti az akciót, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési igazgatóság emberekkel... A határidő sürget. Az ellenőrző osztály elvárja és a hatékony munkavégzés megkívánja, hogy a gazdák együttműködjenek a hatósággal, megadjanak minden segítséget, támogatást a szakembereknek, hisz a tisztázás az ő érdekük elsősorban. Az ellenőrök egyébként idejében értesítik a kijelölt gazdákat, akiknél ez esetben egy nap nem elegendő a munka elvégzéséhez...

FERENCZ IMRE

Az RMDSZ kormányzati és parlamenti jelenlétének köszönhetően, jelentős pénzbeli támogatást kapnak a magyar tannyelvű tanintézmények – számolt be tegnapi sajtótájékoztatóján Asztalos Ferenc udvarhelyszéki parlamenti képviselő.

A szerdai kormányülésen Hargita megye 76 tanintézménye részesült közel 4 millió lejben. Udvarhelyszékről 36 oktatási intézmény van a kedvezményezettek között. A pénzbeli juttatásban részesített tizenkét székelyudvarhelyi iskola részére összesen 1,6 millió lejt biztosítottak.

Antal István, az Ipar és Szolgáltatások szakbizottság alelnöke elmondta, jövő héten kerül sor a költségvetést módosító indítvány tárgyalására, a Hargita megye által igényelt pénzösszegekre is előkészítették a módosító indítványokat.

A képviselő emlékeztetett arra, egy nemrégiben napvilágot látott rendelkezés szerint január elsejétől csak a megyeközpontokban lehet letenni a gépkocsivezetői jogosítvány megszerzéséhez szükséges elméleti vizsgát. Közölte, a prefektussal egyeztetve megtették a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy Hargita megye más városaiban is kiépülhessen a számítógépes rendszer, és ne kelljen a megyeszékhelyre utazniuk a vizsgázóknak. Hozzáfűzte: amennyiben a szakminisztérium pozitívan értékeli a költségvetési fejezet eme módosító indítványát, Csíkszereda mellett három további településen, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, valamint Maroshévízen is berendeznek vizsgáztató helyiségeket.

SZÁSZ EMESE

Székelyföldi geológus-találkozó

Kilencedik állomásához érkezett a rendszerváltozást követő évek elején megálmodott, majd 1998-ban első alkalommal megrendezett geológusok találkozója. A székelyföldi szakmabeliek évente egy alkalommal – idén ma és holnap – a tudományág sorsáról, újdonságairól és annak helyi jövőjéről elmélkednek.

Egyszerű vacsorameghívásként kezdődött – emlékszik vissza Zólya László geológus az első találkozóra –, amely mára kétnapos, nemzetközi eseménnyé fejlődött.

1989 után egyik napról a másikra megszűnt a csíkszeredai Geológiai Feltáró Vállalat, az IPEG, így mintegy száztíz geológus került az utcára, akiknek kilencven százaléka nem tudott elhelyezkedni szakmájában.

– Rendezvényünkkel összefogásukra vállalkoztunk. Időközben jött az újabb ötlet, hogy a geológia terén még alkotó társaink előadás formájában mutassák be eredményeiket – tette hozzá a rendezvény szervezője, Zólya.

Az első öt alkalommal Sepsiszentgyörgyön gyűltek össze, majd 2003 óta a csíkszeredai Sapientia egyetem lett a főhadiszállásuk, ráadásul már a Magyar Állami Földtani Intézet is bekapcsolódott a székelyföldiek konferenciaszervezésébe. Sőt, immár három éve magyarországi akadémikusok és intézményvezetők is tartanak előadásokat. Időközben egyesületbe tömörültek, hogy bizonyos kérdésekben (legutóbb például a regionális hulladéktároló helyének kijelölése kapcsán) állást foglalhassanak.

Tavaly összesen huszonnyolc dolgozatot láthatott a közönség, idén tízzel kevesebb érkezett be. A 2007-es esemény színfoltját a fent említett magyarországi társaság általános földtan szakosztályának tegnapi – nulladik napi – bemutatkozása jelentette, amely a hegyképző mozgásokról, gyűrődésekről, valamint törésekről tartott prezentációt a sapientiás diákoknak. Ma reggel a Naskalat-hegységbe indul szakmai kirándulásra a nyolcvan földtankutató, a szakmai anyagok bemutatója holnap reggel kilenctől kezdődik a Sapientia egyetemen.

KOZÁN ISTVÁN

– Az Európai Parlament jelenlegi képviselői közül sokan az Európa Tanácsban is kollégái voltak. Hogyan segítheti ez az ismeretség európai parlamenti munkáját?

– Az Európai Parlament képviselőinek legalább negyede korábban tagja volt az Európa Tanácsnak. Együtt dolgoztunk abban a strasbourgi intézményben, amely mindannyiunknak az európai politizálás komoly iskoláját jelentette. A magyarországi EP-küldöttségből Surján László FIDESZ-es, Tabajdi Csaba MSZP-s és Szent-Iványi István SZDSZ-es képviselők is kollégáim voltak, de a többi uniós tagország küldöttségéből is vannak munkatársaim.

Ezek az ismeretségek azért is hasznosak, mert amikor célkitűzéseim megvalósítására aláírásokat kell majd gyűjtenem, vagy támogatást kell kérnem, régi kollégáimmal kell majd leülnöm tárgyalni.

Én nem azért megyek Brüsszelbe, hogy egyszerűen csak szavazzak és részt vegyek az üléseken. Ahogy eddig az Európa Tanácsban, az Európai Parlamentben is jelentéseket kell majd kidolgoznom azokon a szakterületeken, amelyekben jártas vagyok.

Az Európai Unió legfontosabb feladata a közeljövőben egy alapvető emberjogi egyezmény kidolgozása lesz. Össze kell fognunk itthon, és akkor lehetőségünk lesz kezdeményezni egy olyan kisebbségvédelmi rendszer kidolgozását is, amely szavatolja nemzetközösségünk egyéni és kollektív jogait.

Európában tizennyolc féle autonómia létezik. Romániának, és ezen belül az erdélyi magyaroknak is ki kell dolgozniuk egy autonómiaformát. Ezt a román Parlamentnek kell elfogadnia, és ez számunkra a közeljövő egyik fontos célkitűzése.

– Hogy áll az Európai Unió a kisebbségvédelem terén?

– A kisebbségvédelem az emberjogok egyik vitatott területe. Az Európa Tanács és az Európai Unió most próbál megegyezni arról, melyiknek mi a hatásköre a kisebbségvédelmet illetően. Az emberjogi szabályozások nagy részét – beleértve a kisebbségi jogokat is – egyelőre csak az Európa Tanács szintjén fogadták el.

Az Európai Uniónak nincs ilyen jogi dokumentuma. Két lehetősége van: vagy elfogadja sajátjaként az Európa Tanács vonatkozó jogszabályait, vagy kidolgozza a saját szabályozását.

Itt az ideje annak, hogy a jól kidolgozott uniós gazdasági, kereskedelmi, mezőgazdasági és környezetvédelmi szabályozások mellett az EU elfogadjon egy kisebbségvédelmi jogszabályt is. Ez ma még hiánycikk a nagy európai családban.

– Melyek azok a feladatok, amelyeket szívügyének tekint, és amelyekért dolgozni fog az EP-ben?

– Azt a munkámat szeretném folytatni, amelyet Marosvásárhelyen, Bukarestben, Strasbourgban elkezdtem az emberjogok területén. Ezeket a kérdéseket tekintem szívügyemnek. Az európai parlamenti politizálás tulajdonképpen hasonlít az ügyvédi munkához. Ott nem egy embert kell védeni, nem egyetlen ember jogaiért kell harcolni, hanem egy egész közösségéért. Én ezt a munkát szeretném továbbvinni.

Túl sokat szenvedett Európa, túl sokat szenvedtünk mi, magyarok a nacionalizmus támadásai, a nemzetállami megszorítások miatt. Úgy vélem, a nemzeti kultúráknak meg kell maradniuk, meg kell erősödniük, és a nemzetállami megszorításoknak el kell tűnniük. Ez nem egyszerű folyamat, mélyebb mentalitásváltásra van szükség.

Brüsszeli jelenlétünkkel ugyanakkor azt is bebizonyítjuk, hogy Románia nem nemzetállam.

– Mit mondana a választóknak EP-képviseletünk fontosságáról? Miért kell ott lennünk Brüsszelben?

– Azért kell ott lennünk már most, hogy európai képviseletünk folytonosságát megőrizzük. Azért kell ott lennünk, hogy a minket érintő kérdésekben mi magunk dönthessünk.

Nemrég az Európai Unióban döntést hoztak arról, hogy bővül az Európai Parlament hatásköre. Új szabályok lépnek érvénybe. A Parlament az Európai Unió költségvetéséről is dönt, pontosabban arról, hogy mennyi pénz jut a tagországoknak. Brüsszelben lehet lobbizni azért is, hogy bizonyos régiók több pénzt kapjanak, hogy a magyarlakta régiók nagyobb támogatáshoz jussanak. Ezeket az érdekeket senki nem fogja képviselni helyettünk. Ehhez szakemberekből álló csapat is kell, amely a képviseletre képes. Ennél meggyőzőbb érvek aligha léteznek. Erre kell gondolniuk azoknak, akik még nem döntötték el, hová tegyék november 25-én a pecsétet. (Fizetett politikai hirdetés)

NÉZŐPONT

Az egyéni szavazókörzetes választások színjátékának második felvonására is sor került szerdán, s abban a főszerepet Tãriceanu kormányfő játszotta. A délelőtti kormányülést követően bejelentette, hogy a kormány a parlament előtt felelősséget vállal a vegyes (egyéni és listás) választási rendszer bevezetéséért (azt előreláthatólag hétfőn, október 29-én terjesztik be a parlamenthez, s ha három napon belül nem nyújtanak be bizalmatlansági indítványt, az szinte automatikusan hatályba lép). Azt is sejtetni engedte, hogy a keddi első felvonás, amelynek főszereplője Bãsescu államelnök volt, tulajdonképpen mesterkélt, azt már egy meglévő forgatókönyv elé illesztette az államfő, olyképpen, hogy a felvonás szövegét is ő írta s eljátszotta a főszerepet is. Magyarán, felesleges volt a referendum kiírása, az csak bonyolítja a dolgokat, jelentős többletköltséget okoz, s a két szavazás (az európai parlamenti választási és a népszavazás) egyidejűleg történő lebonyolítása komoly technikai gondokat is felvet. Ezt próbálta bizonyítani a külföldön tartózkodó belügyminiszter is, aki távszerepet vállalva többek között arra utalt, hogy gyakorlatilag szinte lehetetlen a két szavazás egyidőben, egy és ugyanazon helyen való lebonyolítása.

A délután folyamán újabb szereplőkkel népesedett be a színpad, megváltozva annak színhelye is, a képernyőkön jogászok, honatyák politikai elemzők jelentek meg. Egy csapásra ugrásszerűen megnövekedett a szerepet vállaló alkotmányjogászok száma. Egyik szereplő ironikusan jegyezte meg, hogy az elkövetkezőkben több vélemény fog elhangzani, mint ahány honatya, jogász van Romániában. Pro és kontra vélemények, álláspontok özöne, valós és vélt érvekkel fűszerezve... Azt talán mondanunk sem kell, hogy a vélt érv mindig az ellenfélé volt, s az adott nyilatkozó a sajátját mindig valósnak dekretálta. Az is elhangzott, hogy az államfő túllicitált akkor, amikor nemcsak az egyéni választókerületes rendszer bevezetését foglalta a népszavazási kérdésbe, hanem annak mikéntjét is. E tekintetben az érv az volt, hogy egy adott törvény kidolgozása, elfogadása kizárólag a parlament hatáskörébe tartozik. Abban viszont számos politikus, jogász szakértő egyet ért, hogy a népszavazás nem konzultatív jellegű.

Az elkövetkező napokban kétségtelen, hogy tovább fog folytatódni a szócsata, s abban kinek kisebb, kinek nagyobb szerep jut. A jámbor választópolgár egyelőre csak statisztál, közülük sokan pedig érthetetlenül állnak a színpadon zajló szópárbaj előtt. De az sem kizárt, hogy majd statisztákból főszereplőkké lépnek elő, már amennyiben a népszavazás sikeres lesz, azaz a megválaszolandó kérdésre az igen szavazatok száma meghaladja a 2 milliót (illetve a szavazók száma a több mint 4 milliót). Bizonyos értelemben még akkor is főszereplők lesznek a statiszták (a választópolgárok), ha sikertelen lesz a referendum, mert így közvetve hozzájárulnak ahhoz, hogy ne az államfő által elképzelt és megszövegezett színdarab szövege kerüljön be a Hivatalos Közlönybe.

HECSER ZOLTÁN

RENDŐRSÉGI HÍREK

Elütötte a rendőrautót. Nem adott elsőbbséget szerdán délelőtt egy rendőrautónak M. P. A., és oldalról elütötte, ezt követően a közlekedés-rendészet kocsija egy parkoló gépjárműnek koccant. A rendőrségi közlemény szerint a Maroshévízen történt esetet követően a vétkes sofőr hat büntetőpontot kapott és hat hónapra felfüggesztették hajtási jogosítványát.

Szabálytalankodó gyalogos. Tiltott helyen kelt át az úttesten a maroshévízi 78 éves M. S., és elütötte egy szabályosan közlekedő autó. A szerdán reggel Maroshévízen történt balesetben a gyalogos súlyosan megsérült.

Egyre hangosabb a kardcsörtetés Törökországban, a hadsereg készen áll mélyen behatolni Irakba, hogy leverje a kurd lázadókat.

Törökország türelme fogytán van az iraki határvidéken ismétlődő kurd behatolásokkal kapcsolatban – jelentette ki tegnap Abdullah Gül török államfő. Gül egy ankarai gazdasági értekezleten leszögezte: Ankara eltökélt szándéka, hogy megtesz minden szükséges lépést ennek a fenyegetésnek a felszámolására. Eközben a török haderő közölte, hogy a török erők újabb kurd gerillatámadást vertek vissza.

A török hadsereg mintegy százezer katonát vont össze a két ország hegyvidékes határvidékén, hogy szétzúzza a 3 ezer főnyi kurd felkelő Irak területéről indított esetleges támadását. A Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) fegyveresei ugródeszkának használják Irak északi részét a Törökország elleni támadásokra.

Iraki, török és amerikai diplomaták fokozták arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy megakadályozzanak egy nagyszabású török behatolást iraki területre, Gül azonban hangsúlyozta: Törökország mint a NATO tagja nem tűr el további PKK-támadásokat, még ha Ankara tiszteletben tartja is Irak területi épségét és egységét. Gül megfogalmazása szerint Ankara nem engedi meg, hogy iraki területet terrorcselekmények céljaira használjanak fel. „Irak nem lehet szomszédaira nézve veszélyforrás" – mutatott rá.

Több tucat háztartást árasztott el a víz Gyimesfelsőlok és Gyimesközéplok községekben, és az áradás követeztében a települések kútjainak vize ihatatlanná vált. A Tatros és egy mellékpatak árja elsodort három fahidat is a két községben, egy betonhíd részben a folyóba omlott – tegnapra virradóan.

– Az újságíróktól értesültem a történtekről, a gyimesi polgármesterek nem tájékoztattak az árvizekről – idézte a Mediafax Constantin Strujan prefektust.

A hírügynökség szerint Gheorghe Pop, a Sürgősségi Helyzetek Felügyelőségének (ISU) vezetője jelezte, a két község polgármesterét megbírságolják, amiért nem értesítették a hatóságokat a történtekről.

Időközben a környezetvédelmi tárca újabb figyelmeztetést közölt a Dolj, Hargita, Kovászna és Brassó megyékkel. A sárga jelzésű figyelmeztetésben arra hívja fel a figyelmet, hogy a Zsil– és az Olt–medence folyóvizeinek vízhozama megnőhet, a vízszint meghaladhatja a figyelmeztetési szintet.

A Regionális Operatív Program (ROP) civilszervezetek által is megpályázható intézkedéseit ismertették tegnap a Hargita Megyei Fejlesztési Ügynökség csíkszeredai székhelyén tartott nyílt napon. A civilszervezetek számára tartott rendezvényen részletesen ismertették a különböző pályázati lehetőségeket.

TÁVIRAT

Csekély haladás mutatkozott Oroszország és a NATO-tagállamok között a Közép-Európába telepítendő amerikai rakétaelhárító rakétarendszert övező nézeteltérés rendezésében a védelmi miniszterek hollandiai találkozóján, ámbár Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár nyilvánosan méltatta a találkozó „pozitív atmoszféráját". * Egy orosz illetékes figyelmeztetett: Moszkva független államként ismerheti el Abházia és Dél-Oszétia grúziai szakadár köztársaságokat, ha a nyugati hatalmak elismerik Koszovó Szerbiából való kiválását. * Az iráni Busherben készülő atomerőmű, amelyet Oroszország épít, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) szigorú ellenőrzése alatt fog működni – jelentette ki tegnap Angarszkban Szergej Ivanov, az orosz kormányfő első helyettese. q Legkevesebb harminc ember, köztük 17 pakisztáni katona életét vesztette tegnap feltehetően lázadó fegyvereseknek egy katonai járműoszlop elleni robbantásos merényletében, az ország északi részén – közölte egy magas rangú biztonsági tisztségviselő.

Mi jut eszünkbe a strucc szó hallatán? Egy nyakigláb madár, amelynek izmos és csupasz combja visszataszító, erőteljes ujjait-karmait nem tudjuk elképzelni húslevesnek, s visszatetszést kelt hosszú nyakán a lötyögő bőr. Ráadásul a madár szeme nem sugároz intelligenciát, szárnycsökevényeinek – csökevényszárnyainak? – pazar tollazata pedig ellentétben áll a madár összmegjelenésével. Viselkedéséből pedig az jut eszünkbe, hogy ez a nagytestű szárnyas jól fut, s fejét olykor a homokba dugja. Ez utóbbi cselekvése nem egyszerűen viselkedés, hanem akár politikai magatartás.

Tehát mindezek jutnak eszünkbe a strucc szó hallatán. Ha jobban belegondolunk, csupa közhely, üres nyelvi klisé, semmi lényegi.

Szőcs Géza a megszokottól eltérő struccképet fest az olvasónak legújabb regényében. Limpopo, a strucckisasszony fiatal és kíváncsi. Érdeklődő. Ez utóbbi tulajdonsága alapján pedig gondolkodó. Nemcsak vegetál és éli eseménytelen életét az őshazától távoli kolóniában, a kelet-európai struccfarmon, hanem éberen figyeli környezetét, hallgatja az idős struccok által az őshazáról mondott legendáit, az őrök esti felolvasásait, no meg a környéken történtekről szóló pletykákat. Beszélget például a tizennyolc másodpercenként mindent elfelejtő aranyhallal, s megfejti boldogságának titkát: mire körbeússza a medencét, mindent elfelejt, így az ezerszer látott dolgok, arcok is újdonságként hatnak rá, megannyiszor megörvend mindennek.

Limpopót érdekli madár-mivolta is, folyton összehasonlítja magát és faját a farm és környéke madaraival, s látja-hallja, hogy a madarak tudnak énekelni, nem úgy, mint a struccok. S látja, hogy repülni is tudnak – nem úgy, mint a struccok –, így tanulni szeretne tőlük. A fülemüle és a pacsirta énekórája azonban kudarcba fulladt, a kicsiny madárkák trillája nem passzolt a struccok vérmérsékletéhez, lelkiállapotához és a világról alkotott képéhez.

S akkor Limpopo nagy kalandba kezd: repülni szeretne, mint a költöző madarak, mint az afrikai őshazát évente felkereső gólyák.

Leintés és legyintés az osztályrésze, a Limpopo kitartó: kitart amellett, hogy attól madár a madár, mert szárnya van, s ha szárnya van, akkor repülni is kell tudnia. S miért kellene repülni: felkeresni a messzi Afrika déli részén fekvő Limpopo folyó völgyét, az őshazát – vagy inkább így: Az Őshazát! –, találkozni az oroszlánokkal, a mumusokkal, a legendákbeli elhagyott hon valóságával.

Pedig van oroszlán a farm mellett is. Nem messze található egy műintézmény, amely egy hajdani kolostorban működik, s amelyet A mulatt oroszlánhoz címeztek. Vagy talán A mulató rosszlányhoz? – Limpopo kisasszony sem értette tisztán, hogy melyik a helyes változat. Tény, hogy a műintézmény fontos szerepet játszik a farm férfi munkatársai életében, s ezáltal hatással van a struccközösség életére is.

Apropó közösség. Eleinte törzsként határozta meg az ifjú strucchajadon, süldő strucclány ezt a közösséget, megemlítve, hogy élén áll a törzsfőnök. Ugyanakkor értetlenségét fejezte ki afölött, hogy miért pótolhatatlan egy törzsi vezető, s miért ne tölthetné be más ezt a tisztséget? Limpopo öndefiníciós kísérletei közben eljut a demokratikus népszavazásig: maguk a struccok kellett eldöntsék, hogy csürhe, nyáj, konda, csorda, horda, falka, lakosság, népesség, gulya, tömeg, köztársaság vagy falanszter kívánnak lenni. A legtöbb szavazatot a csürhe kapta, így Limpopo megállapíthatta: „Csürhe vagyunk és csürhe is akarunk maradni", és azon töprenghetett, hogy „hosszú a történelmi fejlődés útja, amíg a csürhéből csorda lesz".

No de ne meséljük el a történetet, még kevésbé annak végkifejletét, maradjunk annyiban, hogy Limpopo nem dugja a fejét a homokba – ezáltal politizál? –, s ezáltal megingatja a struccokról alkotott megcsontosodott véleményünket.

Tény, hogy rendhagyó kötet a Limpopo: tiniknek írt mesés történet – avagy annak álcázott regény –, amely a kelet-európai, őshazakereső, megosztottságban egységes lét sorskérdéseit boncolgatja. Apró, önálló történetek – esetenként mondatok, gondolatok – fűzére, amely egységes, időben folyamatos történetté áll össze, számtalan utalással nagy költők és gondolkodók műveire. S legendák kreálása révén tisztáz olyan legendákat, mint a szatmári birtokosból francia katonatisztté, majd Madagaszkár királyává lett Benyovszki Mórt, vagy az angol betegként világhírnévre szert tett Almásy Lászlót övező legendákat.

A regény bárhol felüthető és olvasható, ugyanakkor teljes egészében örömmel és érdeklődéssel fogyasztható. Kikapcsoló szellemi kaland. Az olvasás élményét fokozzák az Egyed Tibor által rajzolt, tervezett iniciálék, fejlécek, illusztrációk.

SARÁNY ISTVÁN

Szőcs Géza: Limpopo, avagy egy strucckisasszony naplója, Megvető, Budapest, 2007, ISBN 978 963 14 2554 3

Szőcs Géza költő, író Limpopo, avagy egy strucckisasszony naplója című legújabb kötetét ismerheti meg az olvasóközönség ma 18 órától a Csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában, holnap szintén 18 órától a homoródalmási kántori lakás előadótermében. A társadalmi elnyomásokra és igazságtalanságokra érzékeny struccok gondolatvilágát humorosan tálaló kötetet Sarány István mutatja be. A szervező: Borbély Ernő.

Mondani könnyű

Bankkártyabetyárok fenyegetik a vidéket, köztük a Székelyföldet is, nevesen Csíkszeredát – adta hírül a lap az elmúlt hét elején (5046., 5047. számok), aztán csend.

Újabb esetekről nem érkezett hír, a téma lekerült a napirendről.

Annyit tudtunk meg egyelőre, hogy annyi távolról ismert szóbeszéd és ijesztő hír után errefelé is megjelentek azok az inkább profinak nevezhető fosztogatók, akik a pénzautomaták tájékán illetéktelenül megszerzett számlakódokkal kíméletlenül leürítik egy-egy polgár kártyaszámláját, magyarán: kirabolják, meglopják.

Lehet őket betyároknak nevezni, de illő kifejezésként mégis csak az útonálló, a rabló passzol rájuk. Ezért nem árt mihamarabb nevén nevezni a gyereket, s a kérdést nagyobb összefüggésben, több oldalról szemlélnünk.

Aki még nem vette volna észre, most megtudhatta, hogy Csíkszereda – de bármelyik vidéki várost példának lehet említeni – hokinagyhatalomból lassan-lassan bankvárossá fejlődött. Fölösleges itt egymást statisztikákkal és kimutatásokkal untatnunk: tán még a vak is látja, hogy ahol manapság bezár egy addig hagyományosan ismert élelmiszerüzlet, patika, ilyen-olyan bolt, ott rendszerint egy újabb bankfiók nyílik átépítve, kitatarozva – puccosan, ahogy azt a konkurencia diktálja.

Bizony-bizony, úgy tűnik, a várost csak úgy veti fel a pénz.

Pedig, mint az életből kiderül, nem is a pénzből van itt fölösen, inkább bankintézményből.

Nem olyan régen – bár azokat az időket szeretnénk elfelejteni – egyetlen bank is elég volt, ama híres nemzeti, amelynek csíkszeredai épületét annyi fölösleges költséggel és politikai tojástánccal (minthogy „műemlék") még el is kellett tolni, hogy a tapstér és környéke megvalósulhasson, 2003 óta felszívódott, eltűnt: a RNB-nek ma már csak 19 kirendeltsége működik az országban, Fehér, Hunyad és Hargita megyékben leépültek, átadva helyüket az azóta is szélesedő-élesedő konkurenciának.

A banki világ, nem sokat teketóriázva, pár év alatt lassan mindenhová betette a lábát, ahol a rendszerváltozás gazdasági versenylázában pénz forog, üzlet zajlik, értékek cserélnek gazdát, szerződések köttetnek, hitelek folyósíttatnak, beruháznak stb. Lassan nem lehet kitalálni olyan szolgáltatást, amelynek szálai ne vezetnének el egyik vagy másik pénzintézethez. A modern, nyugati világ, amelyhez igazodunk, azt mondja: ez a fejlődési trend, ezt kell szeretni, ezt jelenti a pénzügyi-gazdasági profizmus, a bankokban minden átlátható és ellenőrizhető, szabályozható, megtervezhető, automatizálható, s mellesleg a keresetek is a legmagasabbak az alkalmazotti szférában.

És ez biztosan így is van.

Ahol viszont sok a mészárszék, ott gyorsan megjelennek a legyek is. A modern „bankrablók" azért ütik fel a fejüket, mert annyira telítettnek látják a pénzforgalom piacát, hogy érdemesnek tartják becsületesen megcsapolni. Az ugyanis alaptörvény, hogy onnan vegyen el az ember, ahol van, s akkor is a lehető legrövidebb utat válassza.

A nagy, klasszikus bankrablások ma már nevetséges, idejétmúlt vállalkozások. Kinek van ideje és energiája ilyen kockázatos kalandokra? Meg aztán a mai bankok már nem pénz- és értékraktárak, legfeljebb a kasszákban tartott készpénzre és értékpapírokra lehetne gyorsan lecsapni, de minek, amikor itt az új, a tiszta lehetőség: direkt az ügyfelektől rabolni, de úgy, hogy az a rablás pillanatában senkinek ne fájjon. Ráadásul a tettesnek ezáltal nem kell farkasszemet néznie áldozatával, ami miatt nem is igazán érzi magát bűnözőnek.

Pedig az, méghozzá a javából.

Ezeknek az elegáns, nem egyszer komoly elektronikai szaktudású zsiványoknak nem kell egyéb, mint kidolgozni és gyors ütemben fejleszteni a kódmegszerzés változatos, helyhez és időhöz alkalmazott technikáját. Ehhez léteznek ugyan nemzetközileg bevált „szabadalmak", de az egyéni ötletesség és kombinációs készség e téren nem ismer felső határt: legalább akkora verseny folyik a kártyaleürítők között, mint a banki szférában, a piaci befolyásért. És mert az akció elsősorban technika, nem pedig közelharc, könynyen akad segéderő ott, ahol a bankkártyák kezelésére, ellenőrzésére sor kerül: üzletben, szolgáltatásoknál, pénztárak, automaták tájékán.

Ha valakit megkárosítanak, az első gondolat mindjárt az: miért nem vigyázott? Miért nem tartotta be a biztonsági jó tanácsokat, amiket a bankok is úton-útfélen osztogatnak? Az újság szintén ismertetett néhány trükköt és védekezési technikát a kártyafosztogatók ellen. Mindezekből úgy tűnne, mintha a felelősség elsősorban a póruljárt kliensre hárulna.

Vajon így van-e? Végül is, ki találta ki a bankkártyát? A bank vagy az ügyfél?

További töprengésünkről jövő pénteken.

CSEKE GÁBOR

Egy évtized elteltével, ma már hatfogatos hintó. Titka, hogy a paripák szekérkorában is éppoly lelkesen húzták, mint most, a járgányt, amely két alkalommal gyászkocsivá is átváltozott a lehetetlen anyagi körülmények miatt, megszűnésveszély fenyegette. A Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztősége, a fogat, amelynek vonzáskörében azóta egész ménes alakult ki, ma, a tíz év elteltével, két ünnepi kiadványt visz az olvasónak: a folyóirat első Évkönyvét, valamint az Academica Transsylvanica című, erdélyi tudósokkal folytatott beszélgetéseket összegző gazdag kötetet. A mesebeli vízió valóságáról Ferenczes István főszerkesztőt, József Attila-díjas költőt és írót kérdeztük.

– Mikortól foglalkoztatta a kulturális folyóirat létrehozásának szükségessége?

– A régi világban is volt egy álmom, hogy kellene ide egy lap. Bár voltak színvonalas irodalmi periodikák, nagy szükségét éreztem egy újnak. Azonban ’89 előtt ilyesmibe fogni nem lehetett. Albert Antal (szerk. megj.: a hajdani Hargita napilap alapító főszerkesztője és lapunknak ugyancsak alapítója) annak idején nem véletlenül találta ki a Hargita Kalendáriumot. Olyanban is gondolkodott, hogy negyedévente kellene azt megjelentetni, mint egy periodikát. Majd a 90-es évek közepén a három megyei lap – a Népújság, a Háromszék és a Hargita Népe – is egyezkedett, hogy a lapok legjavából összeollózzanak egy kiadványt. Aztán ez sem valósult meg. Végül 1996–97-ben a kedvező közigazgatási törvény megjelenése után adódott lehetőség, hogy a megyei önkormányzatok létrehozhattak bizonyos kulturális és más jellegű intézményeket. Ezt használtuk ki, és itt külön megemlíteném Kolumbán Gábort, aki egyből megértette, mit akarunk.

– Óriási szabadságérzetet jelenthetett, hogy mindenféle jóváhagyás és cenzúra nélkül végre le lehessen írni mindent és lapot lehessen szerkeszteni. Kikkel indult a munka, és milyen volt a kezdeti infrastruktúra?

– A kezdeti nehézségeket elsősorban az okozta, hogy Szeredában a folyóirat-szerkesztésnek nem volt előzménye, ráadásul semmiféle infrastruktúra nem volt. Egy piros táskaírógépem volt, amit annak idején ’81-ben úgy loptam át pótgumiban Magyarországról. Azzal kezdtük a munkát. Korábban az Ifi Fórumot is szerkesztettem, onnan voltak ismerőseim. A kezdetektől hittem abban, hogy Székelyföldön vannak olyan erők, amelyek segítségével egy havi periodikát meg lehet valósítani. Aztán nemcsak írók gyűltek össze, hanem a múzeumoknál dolgozó közírók is, és olyan újságírók, akik a napi penzumnál többre vágytak. 1997 októberétől György Attilával és Molnár Vilmossal egy kölcsönkapott számítógépen dolgoztunk. Majd érkezett Fekete Vince, Lövétei Lázár László és Mirk Szidónia-Kata. Holott mi attól tartottunk ’89 előtt, hogy halálán van az erdélyi irodalom, ’90 után megjelent egy új írógeneráció Erdélyben.

– Miért épp kulturálisként fogalmazták meg a folyóiratot, holott lehetett volna irodalmi, netán művészeti is?

– Át kellett gondolni, milyen legyen a lap. Mégiscsak ott volt a Helikon és a Látó, két kizárólag irodalmi folyóirat, amellett még a Korunk mint világnézeti, társadalmi, tudományos és művelődési szemle, a Művelődés mint közművelődési folyóirat, és máshol is születtek új kezdeményezések. Végül úgy döntöttünk, kulturális folyóiratként határozzuk meg a lapot, így a társművészetek, a zene, a képzőművészet, a néprajz, a történelem, a szociológia stb. is beférhettek. Félő volt, hogy ez így túl tág fogalom, de sikerült megtalálni az egyensúlyt, rovatosítottuk a lapot. Több helyről is visszaigazolták, hogy ez jó választás volt. Füzi László, a Forrás főszerkesztője is azt mondta, ez jól kitalált lap.

– A névadás?

– Előre körlevelet küldtünk szét az erdélyi íróknak, közíróknak, hogy kéziratokat kérünk és címjavaslatokat. Ebből aztán a névjavaslatok egész halmaza feküdt előttünk, és nehéz volt dönteni. A Hóhatártól kezdve a Koszorúig mindenféle címötlet megfogalmazódott, de tudtuk, hogy fontos a cím. Azt a modellt követve, hogy a kiadvány a címével is kötődjön a környezetéhez, mint pl. a Tiszatáj, az Alföld, a Pannon Tükör esetében, sok tusakodás után a Székelyföld cím mellett döntöttünk. Bár a beszűkülést is jelenthetné a cím, mi már akkor tudtuk, hogy a széles nagyvilágot is átfogja majd a lap. Ma már nemcsak Erdélyben és Magyarországon, hanem Amerikában, Dél-Afrikában, sőt Dél- Tirolban és a Baszkföldön is olvasnak bennünket.

– Két alkalommal is a megszűnés veszélye fenyegette a lapot. Hogyan emlékszik e válságos időszakra?

– Volt, amikor a tanács azt gondolta, minek ennek az öt-hat tagú szerkesztőségnek külön adminisztráció, és oldja meg ezt a feladatot a szárhegyi kulturális központ. Olyannyira hűtlenül kezeltek bennünket, hogy három-négyhavi nyomdaszámlával voltunk elmaradva. Az RMDSZ által irányított kuratóriumoktól, a Communitas Alapítványtól, az Illyés Közalapítványtól sem kaptuk meg azt a támogatást, amit a többi lapok. Írnom kellett egy levelet Markó Bélának, hogy miért nem kapunk kellő támogatást, amikor a legnagyobb példányszámban és a legtöbb előfizetővel jelenünk meg. Most már nincsenek ilyen gondok, tisztességükre essék. Nehéz idők voltak, de túléltük.

– A Hargita Kiadóhivatal létrehozása hiánypótló kötetek kiadására is lehetőséget nyújtott.

– A tíz év alatt harminc könyvet adtunk ki az ugyancsak megyei tanácsi döntéssel ’99 áprilisában létrehozott Hargita Kiadóhivatal keretében. Olyan helytörténeti művek kiadására vállalkoztunk, amelyekről csak beszéltünk, de nem volt lehetőség azokat kézbe venni, mint pl. a Csíki Székely Krónika. Mára letisztultak a könyvkiadási törekvéseink is, gyerekkönyveket szeretnénk kiadni, valamint a folyóirat vonzáskörében levő szerzők irodalmi műveit, illetve továbbra is olvasmányt biztosítani a moldvai csángók számára. Amikor Szentgyörgyön 2000-ben megszűnt a Moldvai Magyarság csángó újság és két évig nem jelent meg, a háromszékiek tudva, hogy moldvajáró ember vagyok és nem hagy hidegen a csángók sorsa, megkértek, vállaljam el. Azóta azt is itt szerkesztjük, kétnyelvű lapként, mert annak szerkesztése közben rá kellett jönnünk, minden hiába, ha nem tudnak magyarul olvasni. Elindítottuk a Biblioteca Moldaviensis-sorozatot is nemzeti és történelmi öntudatépítő szereppel. Közben ráébredtünk, hogy vannak csángó származású írók, költők. Mi adtuk ki Duma András, Iancu Laura, Demse Márton és Gábor Felicia köteteit. Amellett, hogy könyveket adtunk ki, könyvvásárokon is részt vettünk, és több közönségtalálkozót tartottunk.

– A lap jövőjét fürkészve lát-e valami újszerűt?

– A jövőre nézve online-ban, internetes változatban is gondolkodunk. Hiába idegen ez a világ nekem, aki a mobiltelefonját is alig, a számítógépét pedig csak írógépként tudja használni, ebben van a jövő. 2003 óta a www. hargitakiado.ro honlapot is rendszeresen olvassák, havi látogatottsága tízezer fölött van. Az előfizetőink, azaz biztos olvasóink száma pedig 1200.

– A mai ünnepségen kiosztják az idei nívó-díjakat. A szerzők díjazására mikortól adódott lehetőség?

– A díjakat ’98-tól adjuk. Eleinte még reklámokat is közöltünk a lapban, hogy pénzalapot teremtsünk, aztán kerültek szponzorok, támogatók, és így létrehoztuk a díjakat. Évente két-három szerzőt díjazunk. Az idén kivételesen öt díjazottunk van, hisz ünnepelünk, tízévesek vagyunk. A mostani díjazottaink a kezdettől fogva színvonalas írásokat közöltek nálunk, Szőcs Gézától az első lapszámoktól kezdve kapunk kéziratokat, Lakatos Mihály is állandó szerzőnk, Kenéz Ferenc az utóbbi időben lett hűséges munkatársunk, de Kerényi Feri bácsi, Petőfi-kutató és kitűnő irodalomtörténész több írását is lehoztuk már, Balázs Lajos a szentdomokosi néprajzi dolgozatainak nagyrészét nálunk közölte. Minket sosem a szekértáborok érdekeltek, hanem a jó kéziratok, és nemcsak Erdélyből, hanem Kárpátaljáról, Felvidékről és a tengerentúlról egyaránt.

– A szerkesztés mellett jut-e elég idő az írásra is?

– A szerkesztés gyönyörű munka, az adminisztrációs teendők már kevésbé, de egy főszerkesztő vállára azok is ránehezednek. Meg kellett tanuljam ezeket is, el kellett olvassam a törvényeket, de épp az adminisztrációs munka veszi el az én alkotó időmet. Már korábban is kijelentettem, nekem ez alatt a tíz év alatt fontosabb volt a lap, mint a magam életműve, a saját írásaim. Közel sem annyit írtam, amennyit szerettem volna vagy szeretnék. A lap létét és olajozott működését helyeztem előtérbe. Sokszor még álmomban is a Székelyföldet szerkesztem. Mindenesetre ennek a közösségnek köszönhetően nem éreztem és nem érzem az öregedés folyamatát magamon, ennek örülök, és elégtételt nyújt, hogy egyfajta szellemi autonómiát sikerült megvalósítani a lap által.

ANTAL ILDIKÓ

A Székelyföld kulturális folyóirat tizedik születésnapja alkalmából ma 14 órától ünnepséget tart Hargita Megye Tanácsa épületének dísztermében. Bemutatják a két újonnan megjelent könyvet: a Székelyföld Évkönyvet és az Academica Transsylvanica című kötetet. Ugyancsak az ünnepség keretében adják át az idei Székelyföld-díjakat, amelyeket idén Balázs Lajosnak, Kenéz Ferencnek, Kerényi Ferencnek, Lakatos Mihálynak és Szőcs Gézának nyújtanak át.

EZ VAN MA
Péntek. Az év 299. napja, az év végéig hátralévő napok száma 66. Napnyugta ma 18.14-kor, napkelte holnap 7.44-kor.

Isten éltesse
Amanda és Dömötör nevű olvasóinkat, valamint mindazokat, akik ma ünneplik születésnapjukat.

Névmagyarázat
A latin eredetű Amanda jelentése: szeretetreméltó, a görög– szláv eredetű Demeter magyaros Dömötör alakváltozatának jelentése: Démétérnek, a föld istennőjének ajánlott.

Október 26-án történt
* 1861. Johann Philipp Reis német feltaláló bemutatta első – kezdetleges – telefonját.
* 1896. Az olasz–abesszin háború végén, 1896. október 26-án Addisz-Abebában békeszerződést írtak alá, amelynek értelmében Olaszország elismerte Abesszínia teljes függetlenségét és csak Eritreát tartotta meg.

Október 26-án született
* 1842. Vaszilij Vasziljevics Verescsagin orosz festő
* 1887. Édouard Bourdet francia író, színműíró
* 1931. Szakonyi Károly Kossuth-díjas író, színműíró
* 1947. Hillary Rodham Clinton amerikai demokrata párti politikus, jogász, 1993–2001-ben First Lady

Október 26-án halt meg
* 1817. Nicolaus Joseph von Jacquin holland születésű osztrák orvos, botanikus, kémikus
* 2003. Elem Germanovics Klimov orosz filmrendező

Az iskolákban a szünetet arra találták ki, hogy a gyerekek szusszanjanak egyet, kikapcsolódjanak, pihenjenek, esetleg rohangáljanak egyet két tanóra között. Kell nekik a friss levegő, az udvaron való szaladgálás, miközben nemcsak a fejeket, de az osztálytermeket is kiszellőztetik. De mi történik akkor, ha kint zuhog az eső, és csak az dugja ki az orrát a szabadba, akinek nagyon muszáj? Akkor a szünetben a gyerekek az iskola folyosóján andalognak, sétálnak, esetleg szaladgálnak, rohangálnak, verekednek, ki-ki életkora és vérmérséklete szerint. Ez utóbbi esetben pedig veszélyeztetik saját maguk és társaik testi épségét, lerúgják a falat, kitörik az ablakokat, szétverik az iskolát.

Mit tehet egyebet az esős napokon a diák a szünetekben? Például nagyon jól szórakozhat. Már, ha az iskola vezetősége ötletes. A csíkszeredai József Attila Általános Iskolában a gyerekek az elmúlt napok szüneteiben rajzfilmet néztek a díszteremben. Maugli, Balu, Bagira vonzotta őket, és szegezte oda a székekhez nemcsak elsősöket, de még a nagyvagány nyolcadikos fiúkat is. És miközben kint szakadt az eső, az iskola folyosóján alig lézengett egy-két gyerek. Otthon pedig válogatták a CD-ket, DVD-ket, hogy mi lenne megfelelő a következő napok, hetek szüneteiben iskolamozi céljára. Persze csak akkor, ha nem lehet kimenni szünetben az udvarra.

TAKÁCS ÉVA

Holnapról vasárnapra virradóan áttérünk a téli időszámításra, amikor az óramutatókat a 4-esről a 3-asra kell visszaállítani. Az Európai Unióban 2001-től egységesítették az óraátállítás rendszerét.

A hétvégén 8–13 óra között Csíkszeredában dr. Demeter Béla lesz ügyeletes a Bolyai utca 2. szám alatti rendelőben. Székelyudvarhelyen dr. Hermann Örs fogadja a betegeket a Kornis Ferenc utca 30/1. szám alatti fogorvosi rendelőben.

A gyergyócsomafalvi Maros-parti iskolában Makovecz Imre építész védnöksége alatt a Kaláka népfőiskola első konferenciája zajlik ma. A népfőiskola célja elsősorban szakemberképzés a fával dolgozó vállalkozások számára, posztgraduális építész- és mérnökképzés, valamint népfőiskolai előadások biztosítása a helybéliek, döntéshozók és az érdeklődők számára. A népfőiskola a mai fórummal indul. 12 órától az építészek munkáit ismertető kiállításmegnyitót követően, 13 órától kezdődik az ünnepélyes megnyitó, 13.15-től Kolumbán Gábor mond bevezetőt, Szilágyi Imre az Arbor Szövetséget ismerteti, Herczeg Ágnes az iskoláról, képzésről és tájismeretről beszél. Bajkó Tibor az Arbor Szövetség piaci szegmensét taglalja, Köllő Miklós a faépítészetről és a székely házakról értekezik, Ertsey Attila pedig a faépítészet és ökológia kettőséről szól. 17 órától az iskola udvarán való faültetés szerepel a programban.

A csíkszentkirályi kultúrotthonban vasárnap 14 órától kezdődik Kászon, Kozmás, Csíkszentsimon, Tusnádfürdő és a házigazda Csíkszentkirály csoportjainak részvételével az alcsíki gyerek és ifjúsági néptánctalálkozó. A rendezvényre a belépés díjtalan.

A csíkszeredai Gentiana Természetjáró Egyesület vasárnapra a Déli-Hargita-hegységbe szervez túrát, amelyre minden érdeklődő természetjárót szívesen vár. Túraútvonal: Csíkszereda – Bilibók puszta – Talabor-tető – Melegárok – Csíkszereda. Indulás: vasárnap délelőtt 9 órakor a Mikó vár előtti dendrológiai parkból.

A gyergyószentmiklósi Szent Benedek Tanulmányházban 13 éven át készültek fel a svájci és németországi mezőgazdasági gyakorlatra utazók. A program alatt számos székelyföldi fiatal gazda gyarapíthatta tudását, vethette meg itthoni gazdaságának alapjait. Holnap programzáró ünnepséget tartanak, amelyen a program külföldi támogatói mellett az itthoniak is részt vesznek. Az ünnepi rendezvény 10 órakor a Koronában kezdődik.

Bíró Gábor székelyudvarhelyi képzőművész munkáiból nyílik kiállítás ma 18 órától a csíkszeredai KO.KE.M – Kortárs Képzőművészeti Múzeum és Galériában.

Csíki Játékszín – Csíkszereda
október 27., szombat 19.00 ANGYALSTOP – Hunyadi László Kamaraterem

Tomcsa Sándor Színház – Székelyudvarhely
október 26., péntek 19.00 ELEKTRA – Kovács György-bérlet
október 30., kedd 19.00 ELEKTRA – Tamási Áron diákbérlet
október 31., szerda 19.00 ELEKTRA – Arany János diákbérlet

Figura Stúdió Színház – Gyergyószentmiklós
október 26., péntek 19.00 FIGARO HÁZASSÁGA – Szováta, Domokos Kázmér bérlet
október 30., kedd 13.00 JANCSI ÉS JULISKA – Törpe bérlet

Második hazai bajnoki összecsapását is megnyerte a HC Csíkszereda a Brassói SCM Fenestela 68 csapat ellen. A csíkiak kedden négy, szerdán viszont már csak egygólos különbséggel győzték le az újonc gárdát. Eredmények: HC – Fenestela 68 5–1 (3–0, 1–1, 1–0) és 5–4 (0–0, 3–1, 2–3) /Kovac 3, Harabin 2, Bosak, Mihály, Bíró, Malinka, Szőgyör, iletve Péter Sz. 3, Kopacz, Szabó H./.

Hat magyar bajnoki meccset rendeznek mától hétfőig a Csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpályán. A HC Csíkszereda az UTE csapatát, míg a Csíkszeredai Sportklub az Alba Volán gárdáját fogadja. Az OB I. hét végi műsora (zárójelben a kezdési időpont): ma: HC Csíkszereda – UTE (16), Sportklub – Alba Volán (19), Jegesmedvék – Acélbikák (19); holnap: HC Csíkszereda – UTE (15), Sportklub – Alba Volán (19); vasárnap: Sportklub – Alba Volán (19), FTC-Érsekújvár – Acélbikák (20.30); hétfő: HC Csíkszereda – UTE (17.30).

Változott a magyar jégkorong OB I versenykiírása. A módosítás szerint az alapszakasz első helyezettje az elődöntőben nem a legrosszabb állva maradt gárdával találkozik, hanem azzal, amelyet magának választ. Az eredeti szabály alapján a hétcsapatos alapszakasz győztese a rájátszás első körében pihen, a második az 5., 6., 7. helyezett közül, a harmadik pedig a maradék kettőből választ, a negyedik a fennmaradó gárdával játszik. A három párharc győztese – kiegészülve az erőnyerővel – elődöntőzik. Az első helyezett elvileg a legrosszabb állva maradt csapattal mérkőzött volna. Azért volt szükség a változtatásra, mert az Alba Volán a magyar bajnokságban fiataljait szerepelteti, és minden bizonnyal a mezőny hátsó felében végez. Azonban a rájátszásban már a legjobbjaival lép jégre, így nagy valószínűség szerint megnyeri a rájátszás első körét, és akkor – mivel az alapszakban hátul végezhet – az alapszakasz első helyezettjével találkozna, és így mit sem érne a riválisnak a kedvezményezettség.

Az elmúlt hét végén másodszor került sor a Firtos-kupával díjazott labdarúgótornára. Az eseményt negyedik éve rendezik, ám csak a tavalytól adnak át kupát. A bajnokságban a Firtos hegy körüli falvakból idén hat csapat vett részt a Kőrispatakon rendezett tornán: Etéd, Énlaka, Firtosmartonos – amely tavaly első helyezést ért el – Küsmöd, Siklód és a házigazda Kőrispatak. A szervezésben a helyi ifjúság, valamint a Szalmakalap-készítők Hagyományőrző Egyesülete vette ki részét, az eseményt anyagilag a Communitas Alapítvány is támogatta. A tornát Etéd nyerte, a csapat egy évig őrizheti a Fitos-kupát, ugyanakkor jövőben ők lesznek a házigazdái a III. Firtos-kupa küzdelmeinek. (Szőcs László, Kőrispatak)

A labdarúgó 1. Liga 5. fordulójából elhalasztott mérkőzésen a Dinamo 1–0-ra nyert Konstancán a Farul ellen, a találkozó egyetlen gólját Adrian Cristea lőtte a 85. percben. A 12. forduló műsora (zárójelben a tévéközvetítés és a kezdési időpont): ma: UTA – Poli Iasi (Telesport, 15); holnap: O_elul – U Craiova (Kanal D, 14), Besztercei Gloria – Gloria Buzãu (Telesport, 15), Kolozsvári U – Steaua (Na_ional TV, 15), Dinamo – Temesvári Poli (Antena 1, 20.45); vasárnap: Sporting Vaslui – Farul (TVR 1,15), Unirea Urziceni – Pandurii (Na_ional TV, 15), Dacia Mioveni – Ceahlãul (Telesport, 16.30), Rapid – Kolozsvári CFR (Kanal D, 20.30).

A Bajnokok Ligája szerdai eredményei: A-csoport: Olympique Marseille – FC Porto 1–1, Besiktas – Liverpool 2–1; B-csoport: Chelsea – Schalke 04 2–0, Rosenborg – Valencia 2–0; C-csoport: Real Madrid – Olympiakosz Pireusz 4–2, Werder Bremen – Lazio 2–1; D-csoport: AC Milan – Sahtior Donyeck 4–1, Benfica – Celtic Glasgow 1–0.

Kilenc jégkorong-nagyhatalom azt szeretné, ha a jövőben nem 16, hanem 14 csapat venne részt a világbajnokságon. Kanada, Egyesült Államok, Oroszország, Csehország, Finnország, Svédország, Szlovákia, Svájc és Németország jégkorongszövetségeinek képviselői arra jutottak, hogy emelkedne a színvonal, ha két együttessel kevesebb venne részt a vébén és két hétcsapatos csoportból jutnának tovább a legjobbak a negyeddöntőbe. – Nem örülünk a felvetésnek. Azt viszont tudni kell, hogy a létszámcsökkentésnek több ellenzője van, mint támogatója – nyilatkozta Kovács Zoltán, a magyar szövetség főtitkára. Az ötletet először a nemzetközi szövetség sportbizottságával kell véleményeztetni, utána – ha arra érdemes – továbbküldeni az elnökségnek. Minden további a közgyűlés hatásköre.

Megfordulok – de merre menjek?
Hiszen te nem vagy már sehol!
Soha, sehol már meg nem lellek,
S mindig itt leszel valahol.
Váci Mihály)Megrendülten, fájdalomtól letörve tudatjuk, hogy a drága jó édesapa, nagytata, rokon és jó barát,
AMBRUS MIKLÓS
tanár
életének 79. évében drága szíve 2007. október 24-én megszűnt dobogni. Drága halottunkat szombaton, október 27-én 10 órakor helyezzük örök nyugalomra a Kalász negyedi temető ravatalozójából. Részvétnyilvánítást a temetés előtt egy órával fogadunk. Drága édesapám, emlékedet örökre megőrizzük, nyugodjál békében, fogadjon oltalmába a Szűzanya, akinek oly nagy tisztelője voltál! Jelen értesítést gyászjelentőnek is szántuk. A gyászoló család. (10543)

A te szíved már nem fáj,
de a miénk vérzik.
Hiányod elkísér a sírig.
Fájdalomtól megtört szívvel, de a jó Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy a drága jó édesanya, nagymama, dédnagymama, jó szomszéd,
özv. PÁL ANDRÁSNÉ
Bogos Rozália
szorgalmas, munkás életének 90., özvegységének 12. évében türelemmel viselt betegség után 2007. október 25-én 9 órakor nemes szívét visszaadta Teremtőjének. Temetése október 28-án 14 órakor lesz a csíkszépvízi római katolikus temetőbe. Nyugodjon békében! A gyászoló család. (10560)

... mulandó részed úgy fog elpihenni,
mint tokjában egy néma hegedű...
mily rejtelem és milyen egyszerű.
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy a szeretett édesapa, nagytata, testvér, rokon és jó barát,
PELCZER VILMOS
életének 63. évében, özvegységének hetedik hónapjában 2007. október 25-én eltávozott e földről. Drága halottunk földi maradványait október 27-én 12 órakor helyezzük örök nyugalomra a Kalász negyedi temetőbe. Részvétnyilvánítást a temetés előtt egy órával fogadunk. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. A gyászoló család. (T)

Copyright © Hargita Népe - 2001