Évek óta látjuk Somlyó hegye fölött lebegni őket, és mindahányszor elmerengünk, vajon milyen is lehet onnan fentről nézni a világot. A magasan szálló Turbulencia Siklóernyő Sportegyesület tagjai immár tíz éve űzik a repülés talán legérthetőbb és legszabadabb formáját.

Az elmúlt hét végén nyílt napok keretében mutatták be a kíváncsiskodóknak és a merész vállalkozóknak, hogy mit is jelent a repülés. A leginkább egyetemistáknak szóló többnapos eseményre közel százötvenen látogattak ki. Egyesek csak érdeklődtek erről a különös, az extrém és a légisportok határát súroló, ám mégis legegyszerűbbnek tűnő szórakozásról. Mások viszont éltek a lehetőséggel és tandem siklóernyővel nekirugaszkodtak a bizonytalannak.

És aki ezt megtette, annak csodálatos látványban és hihetetlen érzésben volt része, már csak az maradt hátra a földre szállás után, hogy eldöntse, mikor jön ismét repülni, vagy megtudja, mikor indul a siklóernyős tanfolyam.

Pár napja saját tapasztalat és élmény számomra is ez a fajta tevékenység. Sárig István profi versenyző lebegés közben arról beszélt, hogy hány méter magasan vagyunk, hogyan kell az ernyőt irányítani, mire kell odafigyelni, milyen a széljárás és milyen versenyeken vesznek részt az év folyamán. A levegőben töltött húsz percet nehéz elmesélni, azt át kell élni. Egy dolog azonban biztos: a magasságiszonyomat – amihez mindeddig makacsul ragaszkodtam – elfelejtettem.

A Turbulencia Siklóernyő Sportegyesületet négy évvel ezelőtt három személy alapította, de tagjai már 1997-től hódolnak e sportnak. Jelen pillanatban több mint húsztagúra bővült a csapat. Évente két alkalommal – tavasszal és ősszel – indítanak tanfolyamot.

KOZÁN ISTVÁN

Romániában előkelő helyen szerepelnek, hiszen minden versenyen dobogós helyezést érnek el. Csupán egyvalami vehetné el kedvüket, éspedig a Csíki Sportegylet „bőkezű" segítőkészsége, amelytől az elmúlt évben összesen 500 lej támogatást kaptak. Pedig eredményhirdetéskor évente több alkalommal is elhangzott országszerte a Csíkszereda név. A pénztelenségen túl mindig megpróbálják a lehetetlent is, azaz hogy benevezzenek az újabb versenyekre, és ha sikerül összekuporgatni a pénzt, akkor már csak az érmek színe a fontos. Az elmúlt hét végén egyik társuk, Cristi Manu például a priopceai versenyről hozta el a második helyet. Jelenleg az Arad közelében fekvő világosi versenyre készülnek, ahol az ország legeredményesebb siklóernyősei találkoznak. A csíkiakról bővebb információkat a www.turbulencia. ro címen olvashatunk. És amíg mi az internetes oldalukat böngésszük, addig is ők valahol a sirályok birodalmában köröznek.

Valóságos és jelképes is a Lázárfalva felé vezető út: félig aszfalt vezet a falu felé, azon túl egy darabig csak az egyik fele aszfaltozott, míg a falu között még a régi kövezett út kanyarog. A rakásokban heverő zúzott kő viszont arról árulkodik, hogy az útcsinálás folyamatban van, vagyis a fél útból az idén bizonyára már egész út lesz a faluig és a falu között... A poros út, a nem korszerű, nem vendégcsalogató út az egyébként turisztikailag feljövőben lévő településnek nem tett jót, hanem amikor már elkészül teljes egészében az új út, nemcsak a több mint tíz panziót, falusi vendégfogadót működtetők, nemcsak a hétvégi házak tulajdonosai veszik annak hasznát, de alkalmi bámészkodók, a Nyírfürdőt felkeresők is szívesen letérnek Kozmásról ebbe az irányba... Hanem a Lázárfalvára vezető korszerű út jóllehet egymagában már győzelem a település számára – a toldás lesz csak igazán ráadás, az az útszakasz, ami pillanatnyilag tervezés alatt van, de majd összeköti a falut a Szent Anna-tóval. Bodó Dávid polgármestert faggatom e hír hallatán, aki igazolja, hogy az út valóban megépül, s akkor valósul meg a régi álom... Mert ahhoz nem férhet kétség ezentúl, hogy aki Csíkszereda felől akarja felkeresni a Szent Anna- tavat és környékét, netán rövidebb úton szeretné megközelíteni Bálványost, Torját stb. – az a lázárfalvi vonalat választja. Egyébként a Szent Anna-tó környéke a lázárfalvi közbirtokosság hatáskörébe tartozik, s évszázadok óta talán használatban van az a szekérút, amely a tervek szerint aszfaltúttá avanzsál az elkövetkező időszakban.

Persze, Kozmást a Szent Anna-tóval Lázárfalván át összekötő út amellett, hogy egymagában érték, kihat majd a már létező és az ezután létrehozandó dolgokra is... A most készülő turisztikai információs központ, a közeli Sószékfürdő – amelyet az ugyancsak terv alatt lévő villanyvezeték is elér, akárcsak a Nyergestetőn felújított utászházat – mind-mind felértékelődik az alcsíki község idegenforgalmát illetően, vagyis körvonalazódik egy tudatosan tervezett, előrelátott jövőkép. A Szent Anna-tó Lázárfalva felől csupán tizenhét kilométer távolságra van, míg kerülőúton, kikerülve a megyéből, mintegy negyvenre.

Azt is megtudom, hogy az út mentén, Hípatakot és Kápolnamezőt követően, Hegyestetőn, vagyis félúton Lázárfalva és a tó között egy víkendtelep is megépítésre kerül távlatokban, egyáltalán a kozmási turisztikai központtól a Szent Anna- tóig a vendéglátás megannyi vonzó kelléke sorakozik majd fel. A táj, a falukép, amit még leírhatott Orbán Balázs, számos új elemmel gazdagodik. Lám, felújítás alatt a régi Szántó-féle malom is, ahol az András Alapítvány országra-világra szóló táncházi rendezvényeket, tanfolyamokat fog szervezni, de számos olyan mozzanata, ünnepe és hétköznapja lesz majd a falunak, amit a stáb felkeres, megörökít, cipelvén a nehéz videokamerákat.

Igen, úgy jó száz évvel ezelőtt, amikor a Nyergestetőn felavatták a kozmásiak és kászoniak összefogásával állított emlékművet a szabadságharcban elesettek emlékére, a brassói Adler jött el nehéz felszereléssel, nehézfegyverzetben mint fotográfus... A témák azóta sokasodtak. A régi is megmaradt olykor, de az új is fontos mellette. Hisz jó mondás az, hogy a Földön minden meglazul, ha nem köti össze azt az új...

Lázárfalva alatt a Szántó-féle malom várhatóan nem őröl majd bánatot. Amikor a banda talp alá húzza: A malomnak nincsen köve, mégis lisztet jár.

Erről van szó...

FERENCZ IMRE

Könyvbemutató, kiállítás, gálaest

Fennállásának 30. évét ünnepelték tegnap a Hargita Megyei Művészeti Népiskola tanárai, oktatói, tanulói, tanítványai, szimpatizánsai.

Délelőtt 10 órakor az intézmény székhelyén Péter Csaba igazgató a szép számmal egybegyűlt ünneplő közönség előtt tartott megnyitóbeszédében a minőségi oktatásra való törekvés kapcsán hangsúlyozta: „Az iskola keretet ad ugyan, de azt tartalommal kell kitölteni, s ez csak az oktatók és a tanulók együttműködésével lehetséges." Az ünnepséget jelenlétével megtisztelő Bunta Levente, Hargita Megye Tanácsának elnöke többek között így fogalmazott: „Büszke arra, hogy olyan önkormányzatot vezet, mely kultúrabarát, hiszen a népiskolához hasonló, általuk támogatott intézmények hiányában semmiféle autonómia-forma nem teremthető meg."

A tegnapi ünnepségsorozat nyitányának fénypontját a Borsodi L. László tanár szerkesztette évkönyv ismertetése jelentette. Annak a kiadványnak a bemutatója, melyben a volt és a jelenlegi igazgató(k), tanárok, diákok vallanak a mögöttük álló 30 esztendőről. – E szerény kötet kiindulópont lehet azok számára, akik háromszor 30 év teltén az iskolatörténet megírására vállalkoznak – vallotta a szerkesztő. Őt követően a volt igazgatók közül Csiszer Pál és Kőrössy Orsolya emlékeztek vissza intézményépítő tevékenységükre, a nehézségeket sem hagyva szó nélkül. Péter Csaba jelenlegi igazgató megvalósításaikról, terveikről tájékoztatta a közönséget.

Délután négy órától János Pál nyugalmazott múzeumigazgató nyitotta meg a Szakszervezetek Művelődési Házának márványtermében megrendezett, a népiskola növendékei – köztük a szentegyházi faragókör tagjai – munkáiból (fafaragás, szőttemények, festészet, kovácsoltvas tárgyak) kiállítást. Este a művelődési ház színháztermében, másfél órás gálaműsor keretében ugyancsak a népiskola tanítványai (táncosok, fúvósok, népdalszólisták) szórakoztatták a rájuk kíváncsi közönséget. A műsort a népiskola gyermekzenekarának előadása zárta.

KRISTÓ TIBOR

Aszfaltréteget terítettek Csíkszentkirályon a Köves utcára. A munkát három nap alatt végezték a kivitelezést elnyert cég szakemberei. Székely Ernő polgármester szerint ezáltal kevésbé lesz poros a Büdösfürdő felé vezető forgalmas útszakasz. – Az előző évek gyakorlatától eltérően, jobb szervezéssel, idén korábban nekifogtunk megyeszerte az utak javításának – mondta tegnap délben a munkálat átadásán jelen lévő Bunta Levente, a Hargita Megye Tanácsának elnöke. Hozzáfűzte, hogy nem föltétlenül több pénzből, mint az előző években a rendszeres karbantartás és a jobb szervezés révén több utat sikerül kijavítani. Mint mondta, előbb a forgalmas útszakaszokat tették, teszik járhatóvá, ezt követi a turisztikai övezetek felé vezető utak állapotának javítása. György Béla Zsolt, a megyei tanács infrastrukturális és beruházási igazgatóságának vezetője közölte, hogy a Büdösfürdő felé vezető utat javítják, s noha nem kerül rá aszfaltszőnyeg, a kedvelt kiránduló- és üdülőhely könnyebben megközelíthetővé válik.

Új, tágasabb székhelyen fogadja ügyfeleit jövő héttől a székelyudvarhelyi központi postahivatal. A posta udvarhelyi főépülete a Kossuth Lajos utcai ingatlanból a Bethlen Gábor utca 57. szám alá teszi át székhelyét. Az új épületben minden olyan szolgáltatást biztosítanak, amit a régi székhelyen lehetett igényelni. Az intézmény közleménye értelmében, a költözés idején, azaz ma és holnap felfüggeszti tevékenységét a Kossuth utcai egység. A postai szolgáltatások ezekben a napokban a Bethlen negyedi 3-as számú postahivatalnál igényelhetők. A Bethlen negyedi egység a szokásos nyitva tartás szerint áll a lakosság rendelkezésére. (Szász Emese)

RENDŐRSÉGI HÍR

Ellopták a csomagját. A Bukarestből Nagybányára közlekedő gyorsvonaton ellopták a 24 éves comãnesti-i U. H. csomagját kedd éjszaka. Az eset Marosfő és Gyergyószentmiklós között történt. A gyergyói vasútállomás közelében tartózkodó rendőrjárőr egy közeli italkimérésben rábukkant egy férfira, akinél az áldozat által leírt hátizsákot megtalálták. A zsákban egy digitális fényképezőgép, élelmiszer és ruhanemű volt 3150 lej értékben. A vaslábi 29 éves B. E. ellen lopás alapos gyanújával folytat nyomozást a rendőrség, az eltulajdonított javakat pedig visszaszolgáltatták jogos tulajdonosának – áll a rendőrségi közleményben.

NÉZŐPONT

Sokan vásárolnak maguknak mindentudó csodamobilt, olyat, amely kávét főz, körmöt vág és csókkal ébreszt. Van rajta 3G, műholdas helymeghatározó rendszer, polifonikus csengőhang, infravörös és bluetooth, GPRS, WAP, Java, MMS, sztereó FM rádió, mp3-lejátszó. És persze: kamera. Az már nem fontos, hogy mit takarnak ezek a betűhalmazok. S ezt a cuccos telefont meg többnyire arra használják, hogy megbippeljék egymást. A gyengébbek kedvéért: rácsengetnek egymásra, miután előzőleg egyeztettek arról, hogy mit is jelentsen a rácsengetés.

Tehát nem föltétlenül rendeltetésszerűen használják a készüléket.

E megállapítások érvényesek az egész hazai mobiltelefonos társadalomra, de hatványozottabban érvényesek a diákságra. Egyre több – és egyre kisebb korú – gyermek rendelkezik mobiltelefonnal. Ez önmagában nem baj, ugyanis a rohanó világban fontos a kommunikáció, fontos tudni, hogy éppen hol van a gyerek.

A baj az, hogy a szülők nem tanítják meg gyermekeiket a telefonhasználatra, annak illemtanára. Arra, hogy mikor lehet és kell használni a telefont, illetve mikor nem szabad. Ezért fordulhat elő, hogy tanórán megcsörren egy-egy telefon, hogy – mit sem zavartatva magát – a gyermek fogadja a hívást és cseveg, hogy óra közben SMS-t ír. Vagy a telefon kamerájával fényképet, filmet készít társairól, netán a tanárról. Lehetőleg megalázó pózban. S a technika fejlett, a gyermek ügyes, a legsikerültebbnek vélt képek, kisfilmek felkerülnek a népszerű videomegosztó oldalakra, közkinccsé teszik. Erről bárki meggyőződhet, ha rákattint például a Google internet-óriás videomegosztó szolgáltatására, a YouTube-ra.

Olvasom, hogy Angliában a tanárok közel húsz százalékáról, a diákok negyedéről készült már megalázó felvétel, amelyet az interneten terjesztettek, sőt, a zaklatás már olyan mértéket öltött, hogy öngyilkosságba torkollott. Ugye, a kamaszok tudnak a legkegyetlenebbek lenni, de ugyanakkor a legsérülékenyebbek is.

A tanári szigor nem elegendő az iskolai mobilhasználat visszaszorítására. Azt nem veszik komolyan a diákok, míg szüleik mindenhol cseveghetnek, míg bizonyos tanárok óráján megcsörren a telefon, s míg megalázott diáktársakról, pedagógusokról készített filmeket láthatnak nagyon kevés keresgélés eredményeként. Nem használ a tanári tiltás mindaddig, amíg a szülő tele pofával üvölt a tanárra, hogy míg ő veszi a gyermeknek a mobilt és ő fizeti a kártyáját-bérletét, addig senki ne korlátozza annak használatát. S nem használ a tiltás addig sem, míg iskolai rendszabály, netán törvény nem szabályozza az iskolai mobiltelefonálást.

Olvasom, hogy a sorozatos túlkapások miatt Angliában bezárható az iskolába a delikvens csemete és telefonja elkobozható. Nem biztos, hogy ilyen szigorúan kellene fellépni, az azonban bizonyos, hogy meg kell tanulni használni a mobilt. A suliban is. Amolyan mobilsulit kellene kijárni. De az iskola otthon kezdődik.

SARÁNY ISTVÁN

A minap Karácsony Emilkét kerestem Csíkkozmáson, a Nemesek utcájában. A csángó Ábelt, akivel utoljára 2004 decemberében, karácsony szenvedélyén, új gazdája, Botos János portáján beszélgethettem, a róla forgatott, Aranykalyiba című, nemzetközi díjjal jutalmazott film kapcsán. Az említett esztendőben terjedelmes riportban számoltam be Emilke hányatott sorsáról, s arról, hogyan került kapcsolatba a film rendezőivel, akik az akkor 13 éves, az esztenán egymagában pásztorkodó legénykéről dokumentumfilmet készítettek. A film díjazásáról pedig egy szívhez szóló levélben értesítették annak főszereplőjét. Íme egy passzus a hozzá írt levélből: „A zsűritagok és a morvaországi nézők (a filmet ugyanis Jihlavában díjazták – szerk. megj.) valószínűleg nem hallottak soha Tamási Áronról, Ábelről, Hidegségről, ahol egyedül vagy fenn az állatokkal és készíted a sajtot tizenhárom évesen. De biztos lehetsz benne, hogy nagyon szeretnek téged. Többek közt azért, amit sugárzol. Kötelesség, becsület, alázat. Ők egy pillanatig sem tétováznak, hogy adjanak-e neked kettős állampolgárságot. Ők, a morvák, a csehek, a lettek... Legszívesebben lelépnék innen hozzád, a hegyekbe. Isten áldjon, vigyázz magadra" – írta e sorokat a film rendezője, Garas Dezső.

Ezek után kerestem és bukkantam rá Emilre, a már említett Nemesek utcájában, ahol a fiatal juhász, Botos János családtagként fogadta s felkínálta neki a főpakulári tisztséget. Emlékszem a legényke ízes szavaira, le is jegyeztem néhány mondatát. Ilyeneket mondott: „Terelgettem az állatokat, hallgattam a madarak énekét, kaszáltam a jó illatú füvet. Játszadoztam a csirkékkel, borjakkal, bárányokkal, malacokkal. Volt egy Pista nevű berbécsem, épp csak beszélni nem tudott. Magamra voltam, a magam gazdája. Ej, ha tudná, hogy ilyenkor milyen boldogság üli meg az ember lelkét..."

Nos, mindezek után csalódnom kellett, hiszen Emilt már nem találtam meg Botos Jánosék portáján, pedig azt hittem, hogy valamelyest „nemesedni fog" a Nemesek utcájában. Több mint egy éve felmondott, visszatért a Gyimesekbe, s ott talán már két-három juhos gazdánál is megfordult. Pedig Botos János még 2004-ben azért vásárolt kecskéket is, hogy az elkövetkező években se maradjon munka nélkül Emilke, ugyanis ő is látta a róla forgatott filmet, s azt „ajánlólevélnek" tekintette.

A falu között találkoztam az épp esztenázásra készülő fiatal juhásszal, őt faggattam a legényke további sorsáról. – Idén már Emil nélkül költözöm fel a falutól 15 km-re eső szálláshelyre, a Vállús-kút nevű legelőkre 250 juhval, 150 kecskével, új pakuláraim vannak – mondja. Emilkének is lett volna helye, ha nem mond fel – fűzi hozzá, s azt is hangsúlyozza, hogy egyébként a rövidre sikerült szolgálata alatt különösebb gond nem volt vele. Hogyha nem „tért volna meg", most is családtagként bánnánk vele. A megtérés szó egy kis szeget (is) elütött a fejembe. Nem olyan rég bátyjaival, taxival érkeztek Kozmásra, keresték fel Botosékat, csak a ház asszonya volt otthonjában, aki alig ismert rá Emilre, ugyanis szakállat növesztett – meséli a fiatal juhos gazda...

Ezek kapcsán jut eszembe, hogy az Emilkével folytatott beszélgetésünk azzal végződött, hogy fogadalmat tettünk egymásnak, miszerint én megnézem a róla készített filmet, ő pedig elolvassa Tamási híres Ábel regényét. A filmet megnéztem, nem tudom, hogy ő olvasta-e el a regényt. A szakállnövesztés viszont nem kellene azt jelentse, hogy a nagy író híres, agyafúrt főszereplőjét – aki a kötelesség, becsület, alázat megtestesítője volt – csak küllemben utánozza. Lelkiekben is jó lenne vele hasonulni, megtérni hozzá, ha még nem tette meg.

KRISTÓ TIBOR

ORSZÁG – VILÁG

„Ebben a kampányban azt fogjuk elmondani, hogy az RMDSZ nem támogatja Traian Bãsescut, nem támogatjuk azt a koncepciót, amely felé ő taszítja az országot, mert ezt demokrácia-ellenesnek, köztársaság-ellenesnek tartjuk" – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke szerda este Bukarestben, a Szövetség Állandó Tanácsának ülését követően. A testület több órás tanácskozás után döntött arról, hogy államelnök felfüggesztéséről szóló népszavazás során az RMDSZ milyen álláspontot képvisel majd. Tegnap a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa megerősítette a Szövetségi Állandó Tanács tegnap hozott döntését.

„Mi nem mozgósítani kívánjuk a magyar közösséget, hanem tájékoztatni arról, hogy mit gondolunk az államelnökről" – hangsúlyozta Markó, hozzáfűzve: „Pozitív kampányt folytatunk majd, mert egy percig sem gondolom, hogy az elkövetkező hetekben Traian Bãsescu személyét kell körbejárnunk a kampányban".

Közölte: „Mi el fogjuk mondani a magunk véleményét a köztársasági eszméről, a demokrácia alapelveiről, arról, hogy szerintünk ennek az országnak hogyan kellene működnie. Pozitív lesz a kampány olyan értelemben, hogy egy bizonyos eszme mellett fogjuk letenni a voksunkat"

A szövetségi elnök szerint, a szervezet nem fog hangzatos felhívásokkal élni, nem az a cél, hogy felkérje választóit, hogy miként szavazzanak.

Mint mondta, az RMDSZ nem fog nagy népgyűléseket szervezni, ám a kampányban várhatóan növekedni fog a közvélemény érdeklődése a politika iránt, a szövetség pedig fel fogja használni a közszolgálati médiában a rendelkezésére álló adásidőt, hogy ismertesse álláspontját. „Ki fogjuk használni ezt az alkalmat, hogy megerősítsük elkötelezettségünket a demokrácia alapértékei iránt" – mondta az RMDSZ elnöke.

A TEKT tegnapi ülésén időszerű politikai kérdésekről folyt a vita, elsősorban a referendumot megelőző kampány kidolgozásáról és lebonyolításáról tárgyaltak. (ÖSSZEFOGLALÓ)

Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke tegnap bejelentette: a választópolgárokat arra kéri, hogy a május 19-i referendumon támogassák a felfüggesztett államfőt. A szövetség akár fórumok szervezését is elképzelhetőnek tartja, és felhívást intéz tagsága és szimpatizánsai számára. Szász Jenő elmondta, Székelyudvarhely polgármestereként lehetőséget biztosítana Bãsescunak, hogy kampányútja során Udvarhelyre is ellátogasson, annak érdekében, hogy a régió választópolgárai közelebbről megismerhessék az államfőt. Románia modernizációjának elengedhetetlen feltétele az, hogy olyan emberek irányítsák ezt az országot, akik akarják is ezt a modernizációt, mi ezért támogatjuk az államelnököt a referendumon – fogalmazott Szász, hozzáfűzve: Valamennyi olyan programmal, amelyet Bãsescu megfogalmazott, és a politikai elit számára bosszúságot okozott, mint a korrupcióellenes harc, a kommunizmus elítélése, illetve a titkosszolgálattal együttműködők aktáinak nyilvánosságra hozatalával egyetért a Magyar Polgári Szövetség. (Szász Emese)

Románia lakosságának mintegy 10%-a vallja magát valamilyen kisebbséghez tartozónak, ezzel szemben a rendőrség kötelékébe dolgozóknak csupán 1%-a tartozik valamelyik kisebbséghez. Az aránytalanságok csökkentését célozza a Lehetséges küldetés című öt megyére kiterjedő tájékoztatási kampány, amelyet a kolozsvári Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja a rendőrséggel együttműködve szervez.

Tegnap a Hargita Megyei Rendőrfelügyelőség és a kolozsvári Septimiu Muresan Rendőrképző Iskola képviselői három csíkszeredai középiskolába látogattak el, ahol a rendőri hivatásról, mint lehetséges karrierről tájékoztatták a diákokat. A rendezvényen jelen volt Kerekes Szabolcs ügynök is, akit a tavalyi, magyar fiatalok számára szervezett kampány során alkalmazta a rendőrség. Az iskolai találkozókat követő sajtótájékoztatón Kerekes Szabolcs arról számolt be, hogy szép számmal találkozott olyan csíkszeredai középiskolásokkal, akik komolyan érdeklődnek a rendőri pálya iránt. A jelenleg továbbképzésen részt vevő rendőrújonc elsősorban a kolozsvári rendőri tanintézményben zajló oktatási körülményekről számolt be. (Orbán Ferenc)

Sapientia–EMTE

A Magyar Köztársaság bukaresti Kulturális Intézete és a Sapientia – EMTE Gazdaság- és Humántudományok Kara Humán Tanszékének közös szervezésében tartják holnap a Magyarok a román irodalomban – románok a magyar irodalomban című nemzetközi imagológiai konferenciát.
A Sapientia egyetem nagyaulájában többek között nemzeti sztereotípiákról, a Liviu Rebreanu Ion című regényében fellelhető nemzeti előítéletekről, Ady Endre és Daday Loránd románság-képéről, Eminescu magyarság-képéről és Erdély etnikai térképéről lesz szó. A konferencia szervezője, dr. Balázs Lajos tanszékvezető már azt erkölcsi sikernek könyveli el, hogy román és magyar szakemberek egyaránt jelentkeztek előadásokkal, noha a részvétel nem kiegyensúlyozott. A cél: előítéletek nélkül, politikai befolyástól mentesen, lehetőleg tárgyilagosan elemezni a kérdést, beszélni magunkról és a másikról – miközben azt is megtapasztalhatjuk, hogy a másik szemében mi vagyunk a másik.

Ha a nemzetközi közösség elismeri a koszovói albánok önrendelkezéshez való jogát, akkor azt teljes joggal követelhetik a Romániában és Szlovákiában élő magyarok is – jelentette ki tegnap Belgrádban Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök, mikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa 15 tagállamának képviselőiből álló tényfeltáró küldöttséget fogadta. A magyar példát azért hozta fel, mert a francia ENSZ-nagykövet szerint Koszovó kérdésében két nemzetközi jogi elv ütközik: a területi integritás tiszteletben tartása, és a független államok önrendelkezési joga.

Az elnöki vétóval való fenyegetőzés dacára az amerikai képviselőház belefoglalta az iraki és afganisztáni hadműveletekhez pótlólagos forrást biztosító, szerda este elfogadott törvénybe, hogy október 1-jéig meg kell kezdeni az amerikai csapatok Irakból való kivonását. A jogszabály, amelyet a képviselőház 218–208 arányban fogadott el, előbb a szenátus elé, majd onnan George Bush elnökhöz kerül, aki többször leszögezte: nem ír alá semmilyen törvényt, amely konkrét menetrendet rögzít az amerikai haderő Irakból való kivonására.

XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

Számottevő erdélyi részvétellel zajlott az idei – immáron a tizennegyedik – nemzetközi könyvfesztivál Budapesten. Legjobb lett volna személyesen ott lenni, ez sajnos elmaradt, úgyhogy a fesztivál gazdag sajtóanyagából válogatok. Nem érdektelen ez sem, a kihámozott véleményekből kitetszik, hogy erdélyi kiadóink köteteinek tartalmi és esztétikai minősége vetekszik a magyarországiakéval. Mégsem szólnak egyértelmű sikerről a beszámolók, a kereslet, a rendelés nem volt arányos az igényes kínálattal.

Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke, a marosvásárhelyi Mentor Kiadó igazgatója panaszolta a Népújságnak adott interjúban: „Érthetetlen számomra, hogy miközben elismerik, dicsérik, hogy jók a könyveink, amikor felkínáljuk azokat egy nagykereskedőnek, azonnal kételyeinek ad hangot, attól tart, hogy nem tudja eladni." És sajnos van ebben jó adag igazság, volt olyan könyve a kiadónak, amelyből egyetlen példányra sem került vásárló a fesztiválon.

Tény, számolni kell a hihetetlenül gazdag könyvajánlat és a megcsappant érdeklődés közti ellentmondással, az olvasási kedv lanyhulásával, a helyzet mégsem olyan tragikus, mint ahogy az idézett könyves szakember megkeseredett szavaiból kiolvasható. Voltak ugyanis sikeres találkozók, került vásárlója jó néhány könyvnek. Egyik leginkább keresett kötet Egyed Ákosnak a csíkszeredai Pallas–Akadémia Kiadónál megjelent történelemkönyve volt (A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig), több mint száz példányt adtak el belőle.

A tudósításokból tudom, nemcsak ő, a többi szerző is dedikálhatott a könyvbemutatókon, találkozókon: Bertha Zoltán, Kántor Lajos, Kozma Mária, Nagy Miklós Kund, Pomogáts Béla a Pallas–Akadémia, Pál-Antal Sándor, Sebestyén Mihály, Király Kinga Júlia, Szabó Róbert Csaba, Vermesser Levente a Mentor rendezvényein. Mellettük, az erdélyiek vagy az Erdélyből indultak közül a fesztiválvendégek között ott volt Kányádi Sándor, Bogdán László, Szőcs Géza, Orbán János Dénes, Csíki László, Kocsis István, Selyem Zsuzsa, Szávai Géza, Tisza Kata. És jelen volt szép kötetével a csíkszeredai Pro Print Kiadó a Kodály-emlékév alkalmából kiadott Cantus Hungaricus című albumával. A képeket Móser Zoltán készítette, megkísérelte fotókon megjeleníteni Kodályt és zenéjét. „A Kodály-művek voltak a vezetők, azok szóltak bennem, hisz jól ismertem mindegyiket, és így kerestem, néha álmodtam mellé – hasonló hangnemben – képeket" – vallja az album összeállítója.

Az erdélyi kiadók jelenléte a fesztiválon a rendezők alapvető célkitűzését, a jó könyv, az olvasás népszerűsítését szolgálta. Nem álltak, nem is állhattak a fesztivál középpontjában, de sajátos színfoltot jelentettek, gazdagították a könyves seregszemlét. A fesztivál díszvendég-országa ezúttal Kanada volt. Sokrétű és igényes programokkal, kortárs irodalmát és könyvkiadását bemutató nemzeti standdal képviseltette magát. A magyarországi kiadók 40 kanadai szerző könyvét jelentették meg magyar nyelven a fesztiválra, köztük a magyar származású Pablo Urbanyi (felvidéki születésű, Argentínában nevelkedett, Kanadában élő spanyol nyelvű író) és Anna Porter (szülei 56-ban kerültek Kanadába) regényeit. A könyvfesztivál író- díszvendége, a fesztivál nagydíja, a Budapest Nagydíj kitüntetettje Umberto Eco, az olasz tudomány és irodalom emblematikus alkotója volt. Három, magyarul most megjelent kötetét mutatták be, köztük a Loana királynő titokzatos tüze című regényét. A rózsa neve világhírű szerzője gazdagon illusztrált, önéletrajzi elemeket tartalmazó könyvéről, fordítója kérdéseire válaszolva elmondta, hogy Lola királynő egy titokzatos, elbűvölő képregényhős gyermekkorából. Művei népszerűségét látva derűlátóan szólt a könyv jövőjéről. Az MTI-nek nyilatkozva úgy vélte, manapság is szeretnek olvasni az emberek, különben nem állnának hosszú sorban a dedikálásra várakozók az asztala előtt.

Saját könyveit illetően igaz lehet Umberto Eco kijelentése, az olvasási kedv ébrentartása, az olvasáskultúra fejlesztése terén viszont adódnak tennivalók. A nemzetközi könyves világ jegyzett eseményeként, a térség meghatározó szakmai és intellektuális fórumaként számontartott budapesti könyvfesztivál tanulságait összegező következtetések szerint az idei seregszemle hasznosan szolgálta ezt a célkitűzést. Mindezt a magyar szellemi élet jeleseinek, a világirodalom kiemelkedő alkotóinak részvételével megtartott író-olvasó találkozók, dedikálások, könyvbemutatók, kerekasztal-beszélgetések révén érték el.

Forgatom a kiadók prospektusait. A bőség zavara kísért, ha férne még a könyvespolcomon, s ha volna rá pénzem, jó néhányat szívesen megvásárolnék. Bizonyára vannak nálunkfelé jó páran kedvezőbb helyzetben, számolhatnak velük a hazai könyvforgalmazók, máris rendelhetik a fesztivál újdonságait. A könyv, a gondok dacára, megmarad örök örömforrásnak.

BORBÉLY LÁSZLÓ

Mondani könnyű

Első ízben jár a kezemben a Romániai Magyar Évkönyv (kiadják Temesváron), pedig ez már a hetedik, rajta a nemrég letűnt 2006-os évszámmal.

Érdem-e ez vagy szégyen rám nézvést, most nem firtatom, tényként leszögezni viszont tisztesség dolga. S ez is azért, mert szerkesztője és fő mindenese, régi adósságát végre letudva, a Hargita Megyei Kulturális Központ vendégeként szerda délután eljött Csíkszeredába, s jó hangulatú olvasótalálkozón, másfél óra alatt sikerült átvilágítania a vállalkozás értelmét, hasznát, erényeit és – igényeit.

Bodó Barna politológus, valamikori gyakorló publicista, egyúttal tévhiteket is oszlatott: az első, felületes benyomással ellentétben ez az évkönyv nem az az évkönyv, amit a köznapi szóhasználat mindenekelőtt beidéz az olvasóban. Nem szórakoztató kalendárium és nem is népkönyv, olvasmánnyal és közhasznú jótanácsokkal, viccekkel és rébuszokkal megtüzdelve; annál inkább igazi, vérbeli tömött „annales" ez, ahogy azok a jó klasszikus elődeink megteremtették, belésűrítve a letűnő évek gondjait, lényegét, törekvéseit, történéseit, hivatkozási dokumentumait, frázisait, látványos mutatványainak mögöttesét. Politika, társadalom, elemzés, kronológia, dokumentumtár, statisztikai értelmezések őrzik meg számunkra benne azt, amire nem árt emlékezni, de mert az emlékezet tudvalevőleg az idő teltével erősen kihagyásos, no meg megszépít, összeránt, sőt -kuszál is, kellenek a memóriafrissítő és -pótló annalesek, amelyek könnyen elérhető polcon arra várnak, hogy tisztánlátásunk, helyzetünk józan felmérése érdekében felidézzük tegnapi-tegnapelőtti lépéseinket, gesztusainkat, kimondásainkat, vagy éppen – elhallgatásainkat.

Azt is mondhatnánk, lecsupaszítva a valóságot: a Romániai Magyar Évkönyv, bár tűnhet úgy, hogy nem is igazán hozzánk, nagyközönséghez szól, azért mindenképpen rólunk és értünk készül, az egyszemélyes magánvállalkozás minden romantikus bájával, erényével és nehézségeivel egyetemben. Hiszen bár józanul megítélve, előre-hátra forgatva is roppant hasznosnak bizonyul, létének biztonsága évről évre mégis megkérdőjeleződik, s most talán még inkább, mint az elmúlt években, amikor a támogatáspolitikának viszonylag kiismerhető és bejáratott útjai-módjai egy csapásra öszszekuszálódtak, összeomlottak.

De nemcsak az anyagi forrásokról van szó, hiszen legalább annyira fontos – ha nem fontosabb – megtalálni azokat a szerzőket és munkatársakat, akik időben, korrektül, a tényszerű elemzés és az eseményhűség egyensúlyát követve, helyesen őrzik meg számunkra közelmúltunk értelmezését, közéleti röntgenképét. Szerkesztő elégedetlen volt magával abban a tekintetben is, hogy a lehetőségekhez és a létező potenciálhoz képest Csíkszereda és vidéke jóval kevesebb szerzőt – s ezáltal témát is – szolgáltatott. Ezért is szorgalmazta a csíkszeredai találkozást, ami arra biztosan jó volt, hogy mindkét oldalon beazonosíthasson olyan égető témákat, melyek nem csupán a térségen, hanem a tágabb régión is jóval túlmutató tanulságok hordozói lehetnek. Szóba kerültek a Hargita megyében rendszeresen jelen lévő tudományos tanácskozások, szakmai viták, felmérések, elemzések, dolgozatok, amelyek eddig is kiindulópontjai lehettek volna korábbi évkönyvek bizonyos szintéziseihez. Mintegy elérhető közelségben, máris említsünk meg két olyan eseményt, melyekből – a megfelelő szerzőre rátalálva –, minimális ráfordítással lehetséges témákhoz juthat a szerkesztő.

Az egyik a szombaton, április 28-án megrendezett Nemzetközi Imagológiai Konferencia, amelynek helyszíne a Sapientia egyetem csíkszeredai részlege, s a Magyarok a román irodalomban – románok a magyar irodalomban témában tulajdonképpen a román– magyar viszonyrendszer egy újabb, érzékeny területét bonthatja ki, világíthatja be előttünk, jól illeszkedve abba az évkönyv által eddig is következetesen képviselt vonulatba, amit a 2006-os kiadványban például A magyar–román vegyes házasságok néhány vetületéről című dolgozat képvisel.

A másik lehetséges témaajánlat az idei megyenapokra előkészített és május 25-re időzített konferencia tárgya: a Térségi innováció – a helyzetképtől a stratégiáig, mely az EU-csatlakozás régiós mindennapjainak lehetőségeiben és útvesztőiben kíván azokat tudatosítva előbbre jutni.

De bátran utalhatnánk számos más, a Sapientia égisze alatt folyó tanulmányokra, felmérésekre, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjánál zajló profi szintű társadalomkutatásra, s miért ne, akár a segítségükkel a Hargita Megyei Kulturális Központnál most beinduló kultúrakutatási és -fejlesztési csoport majdani, remélt eredményeire is.

Kell hát a találkozás, az egymásrafigyelés évkönyv és célközönség között, még akkor is, ha úgy néz ki, látszólag minden a legnagyobb rendben. Amit ez esetben sem szerkesztő, sem olvasó nem mondhat el igazán…

CSEKE GÁBOR

Szegek, ebek, szúró darazsak címmel jelentetett meg Mircea Dinescu politikai szatíráiból újabb válogatást a Pallas–Akadémia Kiadó, Váli Éva fordításában. A kiváló publicista 2006 júniusától kezdve a Gândul, később az Adevãrul című napilapokban naponta lereagálta a politika és közélet legfontosabb eseményeit és soha nem rejtette véka alá lesújtó véleményét ezek főszereplőiről. Az életünk van jelen ezekben az írásokban: a mindennapok ezernyi fonáksága, a politikusok manőverei, a szócséplő demagógusok népámítása. Ezek a pamfletek karcolnak, harapnak, csípnek, szúrnak, mint a „szegek, ebek, darazsak", de mindig megnevettetnek azzal a sziporkázó, eredeti, kimeríthetetlen szellemességgel és nyelvi leleménnyel, ami csak a Dinescu sajátja. Íme néhány csípősen szúró, napjaink politikai történéseire vonatkoztatva is időszerű írás a kötetből.

Sokunkban él még az előítélet, hogy az értelmiségiek még egy kaviccsal megpakolt targoncát sem tudnak rendesen elvezetni, nemhogy egy országot, és hogy Vaèlav Havel csak egy szerencsés kimenetelű baleset volt a történelem egyik kanyarjában, azért lett a cseh rendszerváltozás után elnök, anélkül, hogy előtte pártaktivista, titkosszolgálati egyenruhás, vízügyi mérnök, feketéző vagy tengerész lett volna.
Lám-lám, akármilyen dalos-mandolinozók is, az olaszoknak már hét éve olyan elnökük van, aki az Universita di Pisa, Lettere e Filosofia szakának végzettje, nem pedig olyan matróz, aki borbélyüzletek sanzonjaiból és a jamaicai rumból doktorált, pedig országát nem egyetlen „orosz tó", hanem igazi tengerek határolják.
Mivelhogy Ciampi úr fiatal korában olyan tengeri utat tett meg, amely során Dante Poklát, Purgatóriumát és Mennyországát szelte keresztül, és ezek szakértője lett, ezt követően Olaszország Banca d’Italia Guvernatoréja volt tizenkét évig, ragyogó bizonyítékát adván annak, hogy az irodalom és a pénzügy nem összeférhetetlenek, ezért öregségére igen becsületes egyezkedést bonyolított le az olasz jobboldal és baloldal között, minek következtében abszolút többséggel választották meg már két ciklusban Presidente della Republicának.
Amikor tavaly január elsején éppen kilépett a nápolyi Teatro San Carlo épületéből, Carlo Azeglio Ciampi urat olyan lelkes tömeg fogadta, hogy kénytelen volt egy szónoklatot rögtönözni, amelyet aztán percekig éljeneztek, olyan varázslatosra sikeredett. Ez is azt bizonyítja, hogy nem kötelező egy elnöknek bukfencet vetni, hajnalig fröccsözni, vagy a világ szeme előtt a titkárnőket fogdosni ahhoz, hogy sikere legyen a népénél.

Románia elnökét Dél-Koreában a román himnusz helyett tévedésből a Bukaresti édes kislányok című slágerrel fogadták, Silvio Berlusconi, a vén szoknyavadász pedig azt mondta, szeretné ha az otopeni-i repülőtéren egy szépséget nyújtanának át neki tálcán. Tetszik, nem tetszik, országunk a szexdiplomácia jegye alá került.

Miután évekig arról panaszkodtunk, hogy Budapest titkos fegyverként veti be a középhatósugarú tüzes magyar nőket, akik a politika budoárjaiban aláaknázzák nemzeti érdekeinket Párizsban, Bécsben vagy New Yorkban, most eljött az ideje annak, hogy legyőzzük ezt a Cicciolina-komplexusunkat.
A Kárpátok–Duna-térség üdeségei- nek feltálalása nemzetközi szimpóziumok és kiállítások alkalmából az idén ősszel kulminált, a Luxusautók Nemzetközi Vásárán, ahol a félmeztelen eladónők relantinje iránt nagyobb volt az érdeklődés, mint a Mercedesek galvanizált karosszériája iránt.
Senki számára nem volt titok, hogy már a román kommunizmus hajnalán, Dej Gyuri idején is konzumcsibéket tenyésztettek a szekuritáte gazdaságaiban, hogy az Intercontinental vagy az Athene-Palace szállodákban bukkanjanak fel, a nyugati üzletemberekre bukjanak és szépen megkopaszszák őket. Ezek a kurvaiskolák a decemberi forradalom után egyetemekké nőtték ki magukat. Az utóbbi időkben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a piaci dívák közül néhányan politikai karriert futottak be, mert egyetlen országban sem láttunk még hadseregtábornokokat az elnöki hivatal rúzsvivőjével smárolni – pusz, pusz – egy mauzóleum lépcsőin.
Miután őseink azzal az ábránddal feküdtek-keltek, hogy olyan latin sziget bennszülöttei, amelyiknek partjait egy szláv tenger nyalogatja, minket, az erdélyi iskola szerencsétlen vakarcsait azzal kábítanak, hogy a politikai frigiditás tengerében fekvő szexepil-sziget lakói vagyunk.

Általában a kiskutyák úgy megszeretik első játékszerüket, hogy a gazdik azt is magukkal viszik a nyaralásra Bodrikával, mert akármilyen összerágott állapotban is lenne, a herkentyű gyógyítólag hat a négylábúra.
Vannak azonban olyan különleges kutyaszerzetek is, amelyek olyan energiával és dühvel tépik-marják mütyürkéjüket, hogy a tolvajok közben nyugodtan elhordhatnák a nappali berendezését is. A hisztérikus vadállat az elnyűhetetlen keljfeljancsiját ropogtatja továbbra is megszállottan.
Ki hitte volna, hogy Vlad Dracul vérszomjas utódja ezelőtt két évvel polcra helyezi kihegyezett karóit, és fogsorát kizárólag a szerencsétlen Tãriceanu miniszterelnök tarkójába mélyeszti?
Ha Bãsescu elnök időjárást jósolna a televízióban, akkor naponta bejelentené, hogy a szél Tãriceanu módra száguld keresztül-kasul a köztársaságon. Kedvenc vendéglőjében, a Golden Blitzben pedig, bár nem szerepel az étlapon, Tãriceanu-sültre fájna a foga.
Elnökünk Tãriceanu-rögeszméje úgy elhatalmasodott, hogy közben azt is elfelejtette, hogy Bogdan Pascu csak egy homunculus, az erkölcstelenség lombikjában előállított emberke. Megcirógatta a golyvácskáját ennek a Dan Voiculescu raktárából előszedett új miniszterelnök-helyettesnek és kijelentette, hogy a jelenléte a kormányban nem több és nem kevesebb mint „katalitikus elem a Románia számára oly létfontosságú döntésekben". Ezek után üstökön ragadta a jól táplált konzervatív politikust, és akárcsak a népmesék hőse, megforgatta a levegőben, majd teljes erejéből kupán vágta vele Tãriceanu miniszterelnököt.
Miután bécsi műtétje közben megnyerte a saját gerincével vívott háborúját, Románia elnökének egy másik kis sebészeti beavatkozásra is szüksége lenne, ezúttal Bukarestben: a halántékából a Tãriceanu-szilánkokat kellene eltávolíttatnia.

Ha egy Mohamedet csúfoló karikaturista meggyilkolására 100 kg aranyat szántak a mudzsahedinek, kíváncsi lennék, mennyi érdemrendet tűz majd Bãsescu azoknak az ügyészeknek a mellére, akik megnyitották az újságírók vadászidényét.
Beiktatásakor még a gazemberek karóba húzását ígérte piactereinken, ma _epes vajdánk már menüt változtatott és nyárson sült újságírókat szolgál fel a népnek.
Senki számára nem titok immár, hogy Bãsescu úr a titkosszolgálat kenőcseivel és a Fővárosi Rendőrség Filmstúdiójának tekercseivel kezeli allergiáját, amit azok okoznak neki, akik golyóstollat tartanak ujjaik között, vagy ne adj isten nem úgy táncolnak, ahogy őkelme fütyül. A rendőri filmstúdió operatőrjei bizonyos nagypofájú üzletemberekre szakosodtak.
Az ország legfőbb parancsnokának vonzalma Ceausescu régi vállpántosai iránt, szerencsésen ötvöződik Iliescu vállpántosok iránti megbecsülésével, rájuk bízta a lapátkákat és locsolócskákat, hogy az új káderek kiskertjét óvják, gondozzák. A friss palánták a gyermekeink beszélgetéseit hallgatják ki, ugyanolyan módszerekkel, ahogy főnökeik a mi szövegeinket és életünket vigyázták éberen.
Férjének azt a híres mondatát, amivel a Belügyminisztérium gyűlésén hencegett: „Többet tudok, mint amit Önök elképzelhetnek!" Bãsescuné ráhímezhetné elnökünk sapkája elejére, hadd lássa a világ, milyen mindentudó Elnököt választottunk magunknak.

Azoknak a politikai szabászoknak dilettantizmusát figyelve, akik azért, hogy a román tanügy hátára foltot varrjanak, a szoknyáját nyirbálják, eszembe jutott ahogy romántanárom a tizenegyedikes, óráján trikk-trakkot játszó lókötőkre kiabált: „Halló, igazgató uraim, ott az utolsó padokban, kérem önöket, csendesebben vigadjanak, ha lehet. Megértem, hogy nem érdekli őuraságotokat George Bacovia költő, de itt az első padokban vannak olyan naiv gyerekek, akik szeretnének figyelni. Csak sajnálni tudom őket, mert önök, a csirkefogók majd karriert futnak be, és bizonyosan a főnökeikké válnak. Ezért is kérem önöket, hagyják, hogy a jövendő beosztottjaik tanuljanak valamit!"
A tanár úr viccelődését pimaszkodó röhögéssel jutalmazták az osztály végében rendetlenkedő „igazgatók", akik percig sem hitték, hogy a jóslat szó szerint beteljesedik egy olyan országban, ahol egy csizmadiainas és egy tökmagáruslány a nemzet hőseivé és világhírű tudósokká válhattak pontosan azért, mert rühelltek tanulni.
Miután a félműveltek lelőtték az analfabétákat, a lázadás szatócsai előbújtak rejtekhelyeikről és felborították a sakktáblát, amelyen a román értelmiség nagyjai kellett volna hogy megmérkőzzenek. Lecserélték nagy gyorsan a királyt, a királynőt, a futókat és parasztokat kis pléhkorongokra, és nyugodt kockadobásokkal eljátszották politikai doktrínáikat, melyekkel átfedték régi párttagsági könyvecskéiket.
Így lettek az utolsó padok igazgatóiból elsőpados politikusok, akik úgy faricskálják Románia költségvetését, ahogy a tökfejük diktálja. Vagyis mint roppant egészséges emberek, megvetik az Egészségügyet, és mint tankönyvektől üldözött egyedek, lesajnálják a Tanügyet.

Az európai közösség osztályfőnöki órái egyre jobban hasonlítanak holmi groteszk rajzfilmre, amelyek csak arra jók, hogy felvidítsák Kelet-Európa osztályismétlőit.
Míg állampolgárok milliói lesznek kénytelenek a Purgatóriumban toporogni nyomorúságos fizetéseikkel (mielőtt beözönölhetnek majd a kapitalista Mennyországba), és még egy vacak pszichiáter sem áll majd a fejüknél, addig a háziállatok már az első napoktól élvezhetik a csatlakozás jótéteményeit.
Így aztán az Európai Unió szabályainak megfelelően egyetlen tyúknak sem lehet elvágni a nyakát anélkül, hogy ne rendelkezne nyaka körül egy életrajz-gyöngysorral, netán az őt felnevelő atyja nyilatkozatával, melyben bóbitás életének releváns elemeit tüntetik fel.
Egy 2005-ből származó kormányhatározat világosan leszögezi, hogy e baromfi curriculum vitae mellett, minden szőrmés és szalonnabőrös állat számára biztosítani kell a levágásuk előtti pihenőidőt, hogy kár ne érje „a védelmüket és jólétüket".
Vagyis, tetszik tudni, karácsony előtt a gyermekeknek elalvás előtt a disznóól lakójának regényes életrajzát olvassák majd, hogy a kipihent és jólétéért hálás disznó másnap magától dőljön bele a böllérkésbe. Így aztán természetessé válik, hogy az EU-típusú vágóhidakon mészárosok helyett óvónőket és nővérkéket vesznek majd fel, és mindent biztosítanak ahhoz, hogy a négylábúak boldogságuk csúcsán kergetősdit játszva haljanak meg.
Elég kár viszont, hogy Brüsszelben senki sem gondol az állattartók szomorú sorsára, mert abban a kollektív neurózisban, ami mifelénk tombol, igen jól fognának az olyan csiklandozó gépezetek, amelyek minket is jobb kedvre derítenének, mielőtt feldobnánk a talpunkat.

EZ VAN MA
Péntek. Az év 117. napja, az évből hátralévő napok száma 248. Napnyugta ma 20.15-kor, napkelte holnap 6.12-kor.

Isten éltesse
Mariann és Zita nevű olvasóinkat, valamint mindazokat, akik ma ünneplik születésnapjukat.

Névmagyarázat
A latin eredetű Mariann jelentése: Marius családjához tartozó, Szűz Máriához tartozó; a latin–német eredetű Zita jelentése sebes, gyors.

Április 27-én történt
* 1848. Franciaországban eltörölték a rabszolgaságot, ezzel mintegy 250 ezer rabszolgát felszabadítva a gyarmatokon.
* 1882. Berlin közelében elindult a világ első trolibusza.
* 1960. Szöulban a tömegtüntetések hatására lemondott Li Szin Man, Dél-Korea alapító elnöke, aki 1948. augusztus 15. óta gyakorolta diktatórikus hatalmát.

Április 27-én született
* 1777. Huber József szobrász
* 1812. Friedrich von Flotow német zeneszerző
* 1932. Anouk Aimée/Nicole Dreyfus francia színésznő
* 1945. Sztevanovity Dusán dalszövegíró, rockzenész

Április 27-én halt meg
* 1521. Fernao Magalhaes portugál utazó, felfedező
* 1873. Giovanni Maria Benzoni olasz szobrász
* 1882. Ralph Waldo Emerson amerikai költő, esszéíró, idealista filozófus
* 1942. Emil Sauer német zongoraművész

Szokatlan dolog történt tegnap Gyergyószentmiklóson: Parászka Géza, a városi képviselőtestület tagja – ígéretéhez híven – saját kezűleg szerelte le azokat a tiltó táblákat, amelyeket tanácsi határozat ellenére rakatott fel valaki a polgármesteri hivatalból. (A polgármester az alpolgármestert nevezte meg, ő ellenben betegszabadságon lévén nem állhatott rendelkezésünkre.) Tény, a táblák leszerelése nyomán ismét behajthatnak szekerekkel a Kárpátok utcába és a Bãlcescu utcába, így büntetés veszélye nélkül juthatnak el az állattartók az állatorvosi rendelőhöz is. A képviselő-testület több tagja azért kifogásolta a táblák ilyeténképpen történt felszerelését, mert az nem az általuk megszavazott határozatot tartotta szem előtt, hanem azt a javaslatot, amit a polgármester terjesztett elő. A szerdai rendes havi tanácsülésen Parászka figyelmeztetésére a polgármester azt válaszolta, hogy leszerelés után a táblák kerüljenek vissza a mellékgazdaság raktárába.

BAJNA GYÖRGY

SZÍNHÁZ

május 2., szerda 12.30 A ZÖLD MADÁR – Nagy Imre (sárga színű) bérlet – bemutató előadás
május 2., szerda 14.30 A ZÖLD MADÁR – Nyilas Misi-bérlet
május 3., csütörtök 10.30 A ZÖLD MADÁR – Móka-bérlet
május 3., csütörtök 12.30 A ZÖLD MADÁR – Nagy Imre (zöld színű) bérlet

Az idei Cseres Tibor Napok ma 9 órakor kezdődnek az elemisek számára rendezett anyanyelvi vetélkedővel. A Cseres-emlékmű megkoszorúzását követően versmondó versenyt, rajzversenyt, sportvetélkedőt, gyermekjátékokat, tájházlátogatást iktattak be a szervezők. Fél 6-tól Polgár Szabolcs zongoraestjére, azt követően Rokaly József könyveinek bemutatójára hívják az érdeklődőket a Fráter György Általános Iskola dísztermébe. Holnap a Gyilkos-tóhoz és a Kis-Cohárdhoz szerveznek kirándulást, az iskola pályáján pedig kézilabdatornát. A rókusi 1. sz. Általános Iskola (Szeged) és a helyi Fráter György Általános Iskola gyermekkórusai vasárnap 11 órától énekelnek a kultúrotthon színpadán. Délután kirándulás Güdücre. Hétfőn a magyarországi vendégek a Gyimesekbe látogathatnak.

A csíkszeredai Gentiana Természetjáró Egyesület vasárnap a Csíki-havasokba szervez túrát, amelyre minden természetjárót szívesen vár. Túraútvonal: Csíkszereda – Véreskép-emlékmű – Libidári- domb – agyagfalvi borvízforrás – Csíkszereda. Indulás: vasárnap délelőtt 10 órakor a készruhagyár melletti piactérről.

Gyergyótekerőpatakon a holnap 10 órától kezdődő szentmisével rajtol a gyergyói egyházi kórusok XXI. találkozója. Csedő István plébános és egyháztanácsosai, illetve hívei 11 testvérplébánia kórusát várják a helyi kultúrotthonban sorra kerülő találkozóra.

A Csík Terület Ifjúsági Tanácsa, Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Tanfelügyelőség, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság társszervezésében zajló Csíki Fiatal Pedagógusok Fórumán a 13 órától kezdődő megnyitóbeszédeket követően 17 órától előadásokat hallhatnak a résztvevők a tusnádfürdői Olt Szállóban. Dr. Fóris Ferenczi Rita az „összehajtott óriasról", Demeter Annamária a problémás gyermekekről, Kedves Enikő a tanár–szülő–diák kapcsolatról, George Irimas a kisebbségi körökben való román nyelv oktatásáról értekezik.

A marosvásárhelyi Hahota színtársulat ma és holnap 19 órától a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában bemutatja a Légitámadás! című kabaréműsorát. Billentyűn játszik és énekel: Bodoni Ildikó. Műsoron: A késdobáló, Légitámadás és az Idegenvezető című jelenetek.

Az idén mától vasárnapig Déván tartja az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége a legrangosabb évi rendezvényét, A magyar nyelv napjait, amely nyelvünkről, kultúránkról, népünkről szóló előadások mellett különböző vetélkedőkből áll. A ma délután 4 órakor a dévai Megyeházán tartandó ünnepélyes megnyitót anyanyelvi értekezlet követi. A téma: Magyar szigetek és szórványok Dél-Erdélyben. Utána átadják a Sütő Andrásról elnevezett Nyelvőrzés Díjat az arra érdemes erdélyi személynek. Holnap az iskolásoké a szó, az anyanyelvi verseny tárgyköre: Petőfi és Jókai az egykori Hunyad vármegyében. A mesemondó versenyen magyar, illetve székely népmeséket mondanak a tanulók. Díjkiosztás 29-én délelőtt.

HUMOR

A férj megrázza alvó felesége vállát.
– Ébredj fel és öltözz! Ég a ház!
– Szerinted mit kellene felvennem?

Az állampolgári jogok biztosának hivatala képviseletében ma Csíkszeredában fogadónapot tart a nép ügyvédje, Eugen Ciobotã. A jogaik gyakorlásában korlátozott személyeket ma 10 és 14 óra között, a megyeháza földszintjén lévő 5-ös teremben fogadja a nép ügyvédje.

A hétvégén 8–13 óra között Csíkszeredában dr. Móhr Zsuzsánna lesz ügyeletes a Szentlélek utca 68. szám alatti rendelőjében, május 1-jén pedig dr. Nagy Andrea a Nagyrét utcai 12/A/4. alatti rendelőjében. Székelyudvarhelyen dr. Károly Ferenc fogadja a betegeket a Győzelem utca 17/3. szám alatti rendelőjében.

Kedden kezdődött és tegnap ért véget az 1. Liga 27. fordulója. Eredmények: Poli Iasi – FC Arges 1–0, Urziceni – UTA 1–0, O_elul – FC Vaslui 2–0, Pandurii – Jiul 2–0, FC Na_ional – Temesvári Poli 0–2, Ceahlãul – Craiova 0–2, Farul – Dinamo 1–1, Kolozsvári CFR – Steaua 1–2, Gloria – Rapid 3–3.

1. Dinamo 28 21 6 1 55–17 69
2. Kolozsvár 28 17 5 6 55–28 56
3. Steaua 28 15 8 5 48–21 53
4. Rapid 28 14 9 5 50–27 51
5. Gloria 28 14 5 9 38–29 47
6. Temesvár 28 12 7 9 28–23 43
7. O_elul 28 13 4 11 45–46 43
8. Urziceni 28 12 5 11 25–23 41
9. Pandurii 28 12 5 11 23–25 41
10. Poli Iasi 28 10 9 9 32–30 39
11. Vaslui 28 10 9 9 32–38 39
12. Craiova 28 7 11 10 27–41 32
13. Farul 28 6 11 11 26–30 29
14. UTA 28 7 8 13 19–33 29
15. Ceahlãul 28 7 5 16 20–41 26
16. Arges 28 5 6 17 19–35 21
17. Na_ional 28 4 6 18 19–45 18
18. Jiul 28 4 5 19 12–38 17

A következő forduló műsora (zárójelben a tévéközvetítés és a kezdési időpont): szombat: FC Vaslui – Urziceni (Telesport, 17.30), Craiova – FC Na_ional (Kanal D, 19), Temesvári Poli – Pandurii (Telesport, 20); vasárnap: FC Arges – Kolozsvári CFR (Na_ional TV, 15.15), UTA – Ceahlãul (Telesport, 15.45), Dinamo – Gloria (Antena 1, 17), Jiul – Farul (17), Steaua – O_elul (Kanal D, 20); hétfő: Rapid – Poli Iasi (Na_ional TV, 20.15).

A FC Arges vezetősége felbontotta Dorinel Munteanu játékos-edző szerződését, a csapatot nyárig Constantin Cârstea irányítja majd. A Kolozsvári CFR-től tavaly októberben viharos körülmények között távozó Munteanu a 10. forduló után vette át az akkor sereghajtó pitesti-i gárda irányítását, de 18 meccsen csak 18 pontot gyűjtött, s a csapat nem tudott elmozdulni a kieső helyről.

Egygólos Chelsea-győzelemmel ért véget a Bajnokok Ligája második elődöntőjének első meccse. Szerdán este Londonban az angol elődöntőt José Mourinho gárdája Joe Cole 29. percben szerzett találatával nyert, így a Liverpool legkevesebb két góllal kell győzzön a visszavágón – ha a Chelsea nem rúg gólt – ahhoz, hogy a BL-döntőjébe kerüljön. A másik elődöntőben kedden este a manchester United 3–2-re verte a Milant.

Megkezdődött az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) rájátszásának második köre: Keleten az alapszakaszgyőztes Buffalo Sabres, míg Nyugaton az Anaheim Ducks élt a hazai pálya előnyével a főcsoportok elődöntőiben. A Sabres New York Rangers elleni mérkőzésen a második harmad 15. percében emberelőnyből szerzett vezetést a hazai gárda, amely a következő négy percben még kétszer betalált Lundqvist kapujába, s ezzel gyakorlatilag el is döntötte a találkozót. A buffalóiaknál különösen az osztrák Thomas Vanek volt elemében, aki a négyperces száguldásból két góllal vette ki a részét. Anaheimben hiába jutott előnyhöz gyorsan a Vancouver Canucks, az első harmadot kétgólos vezetéssel zárta a Ducks, amely a gól nélküli második szakasz után az utolsó 20 percben két újabb gólt szerzett, vagyis nagyon magabiztosan győzött. A Ducks legjobbja Andy McDonald volt három góllal és egy gólpasszal. Eredmények: Kelet: Buffalo Sabres – New York Rangers 5–2; Nyugat: Anaheim Mighty Ducks – Vancouver Canucks 5–1. A párharcok az egyik csapat negyedik győzelméig tartanak.

A Csíkdánfalvi DFV Hokiklub két gyerekcsapata mától tornán vesz részt Zalaegerszegen. A csapatok Zalaegerszegi Titánok csapatát müködtető Jégsport Egyesület, valamint két cég (Szövőszk Kft. és annak csíkdánfalvi leányválalata, a Dan Tourist R-Day Kft.) meghívására utazott Magyarországra. A hokicsapatok edzőmérkőzéseken és közös edzéseken vesznek részt, a kísérő oktatók megismerkednek az ottani klub tevékenységével, valamint a Kercsó Árpád vezette edzési programokkal. A vendéglátok szabadidős programokat is szerveztek a dánfalvi gyerekeknek, többek között a Zalaegerszegi Fedett Élményfürdőben töltenek egy délutánt és ellátogatnak a keszthelyi Festetics-kastélyba is.

Szívünk mély fájdalmával, de a jó Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy a szerető jó édesapa, nagytata, dédnagytata, após és jó szomszéd,
özv. id. INCZE LÁSZLÓ
életének 84., özvegységének 25. évében hosszas, de türelemmel viselt betegség után 2007. április 25-én este 10 órakor csendesen elhunyt. Drága halottunk földi maradványait 2007. április 28-án 11 órakor helyezzük örök nyugalomra a csíkszentimrei római katolikus temetőbe. A gyászszertartást Csíkszeredában, a Kalász negyedi ravatalozóban 10 órakor tartjuk. Drága jó édesapánk, küzdelmes, dolgos életed példaként marad meg nekünk. Dolgos kezed megpihent örökre. Könnyes szemmel és fájó szívvel kísérünk utolsó utadra. Pihenésed legyen csendes és emléked áldott. A gyászoló család. (8316)

Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogyLÁSZLÓ REGINA
szül. Borbély
tanítónő
életének 54. évébe 2007. április 25-én elhunyt. Drága halottunk földi maradványait 2007. április 28-án, szombaton 15 órakor helyezzük örök nyugalomra a gyergyóremetei központi temetőbe, a Mélik-kriptából. Nyugodjon békében. A gyászoló család. (8321)

Megpihenni tértél, fájdalmat elhagyva,
Melyet türelemmel viseltél magadban.
Hiányod elviselni nagyon nehéz,
Örökre megtart szívünkben az emlékezés.
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy a szeretett édesapa, nagyapa, após, rokon és jó szomszéd,
özv. BALLA IMRE EMIL
nyug. tanító
életének 73., özvegységének 2. évében türelemmel viselt szenvedés után 2007. április 26-án elhunyt. Drága halottunk földi maradványait április 28-án 11 órakor helyezzük örök nyugalomra a családi háztól a csíkdelnei temetőbe. Hálás szívvel köszönjük fáradhatatlan jóságod és szereteted. Pihenésed legyen csendes, emléked áldott! Nyugodjál békében! (T)

Copyright © Hargita Népe - 2001