Az Európai Unió elvárásainak teljes mértékben megfelelő visszafogadási megállapodás és az egyezmény végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv aláírásával fejeződött be hétfőn Bukarestben Pintér Sándor magyar belügyminiszter hivatalos látogatása. A magyar miniszter és vendéglátója, Ioan Rus román belügyminiszter aláírta a két tárca szakoktatási együttműködéséről szóló egyezményét is. Az ünnepélyes aláírást követően mindkét belügyminiszter nagyon hasznosnak és eredményesnek minősítette a tárgyalásokat. Mindketten hangsúlyozták: a két minisztérium mindig is élen járt a két ország közötti bizalom erősítésében, a kapcsolatrendszer szélesítésében. Együttműködésük példát adhat a többi minisztérium számára. Ioan Rus közölte, hogy elvi megállapodásra jutottak arról, hogy a hatékonyabb együttműködés érdekében a jövőben hat hónaponként rendszeresen találkozni fognak egymással a belügyminiszterek. A két kormány közötti, most aláírt visszafogadási megállapodás az 1992-ben kötött toloncegyezményt váltja fel. A schengeni elvárásoknak megfelelően szabályozza részletesen azoknak a saját állampolgároknak, illetve más személyeknek a visszafogadását, akik a másik ország területén valamilyen formában szembekerültek a törvénnyel. A belügyminiszterek tárgyalásán szó volt arról is, hogy a két ország határán közös ellenőrzésű határátkelők kialakítását tervezik l Ion Iliescu kitüntetéseket adott át 1989-es forradalmároknak – csak azoknak, akiknek már van forradalmár „igazolványuk". Mint ismeretes, rengeteg személy rendelkezik ilyen igazolvánnyal, sokan „érdekes módon" jutottak hozzá – az államelnöki hivatal szerint azok, akiket most kitüntetett Iliescu, valóban forradalmárok voltak.

Csíkszeredában is érezteti hatásait a főként az ország déli megyéit, különösképpen a fővárost sújtó gáznyomáscsökkenés. Antal András, a csíkszeredai Goscom igazgatója lapunknak elmondta, a tegnap reggel még eseménytelennek ígérkezett a nap, ám a délelőtti órákban már jelentős mértékben csökkent a gáznyomás. Ez elsősorban a Müller László, illetve a Decemberi Forradalom utcai kazánházakban okozott gondot. A rendkívüli hideg miatt lényeges a folyamatos fűtés, nehogy valahol elfagyjanak a vezetékek – vázolta a problémát az igazgató. Mint mondta, ennek érdekében kénytelenek voltak leállítani a melegvíz-szolgáltatást az említett két kazánháznál.

A tartós hideg miatt jelentős mértékben megnőtt a fogyasztás, és emiatt több helyen is alacsony a gáznyomás, ám egyelőre nem lehet vészhelyzetről, egyáltalán súlyos problémáról beszélni – közölte lapunkkal Mãciuca Ioan, a Distrigaz Nord kirendeltségének vezetője. Mint mondta, a térségben egyelőre még senki sem maradt földgáz nélkül, sehol sem kellett leállítani a szolgáltatást.

Remélhetőleg, erre nem is fog sor kerülni, noha a várható enyhülés után újabb lehűlésre számítanak a meteorológusok.

2002. JANUÁR 1-TŐL HATÁLYOS

A jövő esztendőben, pontosabban 2002. január 1-től jó néhány új jogszabály válik hatályossá, köztük olyanok is, amelyek a lakosság széles rétegeit közvetlenül vagy közvetve érintik/érdeklik. Ezek közül ismertetünk néhányat elkövetkező lapszámainkban.

A Hivatalos Közlöny 765-ös, november 30-i számában jelent meg a Biztosítás Felügyeleti Bizottság elnökének 8/2001-es rendelete, amellyel jóváhagyta a kötelező polgári járműbiztosításra vonatkozó törvény (32/2000-es) alkalmazási normáit. A terjedelmes norma többek között taglalja a biztosítási illetékek szintjeit, azok befizetési határidejét és a kártérítés korlátait, a biztosítók engedélyezését és a biztosítás gyakorlásának elemeit, a biztosítás alkalmazásának műszaki normáit, a kártérítés megállapításának rendszerét, a károk megállapításának módját. Úgyszintén a norma 1-es számú melléklete tartalmazza a kár bekövetkeztekor a jármű értékének megállapítási kritériumait annak kopása függvényében. Ebben a vonatkozásban jó tudni – többek között –, hogy a kopási együtthatót a jármű által megtett kilométerek és annak használati időtartama függvényében állapítják meg, differenciáltan a különböző járműkategóriákra.

Természetes, hogy biztosítást fizetői minőségükben a gépkocsi-tulajdonosokat elsősorban a biztosítási illetékek szintjei érdeklik. Nos, a 2002-es esztendő vonatkozásában e tekintetben a normák a következőket írják elő. A 2001. december 31-ig bejegyzett járművek esetében a biztosítási illetéket egész évre vagy frakcionálva lehet befizetni a következők szerint: a 2002. január 1. – december 31-i időszakra 2001. december 31-ig; a 2002. január 1. – május 31-i időszakra 2001. december 31-ig és a 2002. június 1. – december 31-i időszakra 2002. május 31-ig. A jövő esztendő folyamán forgalomba beírandó (vagy újra beírandó) járművek esetében a bejegyzést megelőzően, illetve az ideiglenes forgalmi engedély kibocsátását megelőzően. Amennyiben 2001. december 31-ig sor kerül a jövő esztendei egész évi biztosítási illeték kifizetésére, a biztosítottak 10%-os kedvezményben részesülnek, illetve 20%-ban a nyugdíjas gépkocsi-tulajdonosok.

A normák 2-es számú melléklete tartalmazza a biztosítási illetékek szintjeit. Így például az 1200 cm3-es űrtartalmat meg nem haladó gépkocsik esetében a magánszemélyeknek az egész évi biztosítási illeték 635 ezer lej (756 ezer lej jogi személyek esetében); a január 1.–május 31-i időszakra 271 ezer, illetve 364 ezer lej a június 1.–december 31-i időszakra, az 1201–1400 cm3-es űrtartalom esetében ezek a díjtételek 727 ezer lej, illetve 304 ezer lej és 423 ezer lej; 1401–1600 cm3 esetében pedig 868 ezer lej, illetve 371 ezer lej és 497 ezer lej. Motorkerékpárokra 509 ezer lejt, illetve 217 ezer lejt és 292 ezer lejt kell fizetni. A 45 lóerő alatti traktorok biztosítása egész évre 429 ezer lej, frakcionált fizetés esetében pedig 178 ezer és 251 ezer lej; az annál nagyobb traktoroknál a díjtételek 2 077 000 lej, illetve 874 ezer lej és 1 203 000 lej. Fogyatékos (mozgássérült) járműtulajdonosok esetében a biztosítási illeték 50%-kal csökkentendő (de csak abban az esetben, ha az adott jármű különlegesen kiképzett).

HECSER ZOLTÁN

Amint azt a Hargita Népében már jeleztük, az RMDSZ ügyvezető elnöksége RMDSZ és Ifjúság – 2002 címmel december 7–9. között konferenciát szervezett Szovátafürdőn. A konferencia témája a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a különböző ifjúsági szerveződések közötti kapcsolattartás intézményesítése, valamint az RMDSZ Ifjúsági Keretprogramjának bemutatása volt.

A konferencián részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Borbély László, a képviselőház titkára és Kelemen Hunor, a SZET elnöke. Az ifjúsági szervezeteket hat országos szervezet (Itthon, fiatalon mozgalom, Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége, Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége – MAKOSZ –, Állampolgár Menedzser Egylet, Romániai Magyar Cserkészszövetség, Országos Magyar Diákszövetség), valamint több mint 20 ifjúsági szervezet, illetve területi egyeztető tanács képviselte.

A konferencia munkálatai egy vitaanyag mentén szerveződtek, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ajánlást fogalmazott meg a jövőbeni együttműködés formáját illetően. A résztvevők közös megállapodásra jutottak, miszerint létrehozzák a Magyar Ifjúsági Értekezletet (MIÉRT), egy olyan fórumot, amely lehetőséget nyújt az állandó kapcsolattartásra, az érdekek egyeztetésére. Az értekezlet célja a romániai magyar ifjúság érdekeinek felmérése, egyeztetése, illetve a feltárt problémák függvényében stratégiák, javaslatok kidolgozása, amelyeket az RMDSZ továbbvihet a megfelelő döntéshozó fórumok (helyi és megyei önkormányzatok, illetve országos struktúrák, intézmények) elé.

A Szovátai Ajánlás értelmében a Magyar Ifjúsági Értekezlet három alapelv mentén szerveződik: nyitottság, szakértelem és partnerség. Az értekezlet évente legalább kétszer ülésezik, tagjai az országos ifjúsági szervezetek, illetve a területi ifjúsági egyeztető tanácsok, amelyek a helyi ifjúsági szerveződések egyeztető fórumai.

A jelenlevők megneveztek egy operatív munkacsoportot, amelynek feladata a Magyar Ifjúsági Értekezlet működési szabályzatának előkészítése, illetve az első értekezlet megszervezése, amelynek időpontját jövő év márciusára tűzték ki.

A konferencia másik meghatározó eseménye az Ifjúsági Keretprogram bemutatása volt, amely az RMDSZ 2002-es, ifjúságra vonatkozó cselekvési prioritásait tartalmazza. Ennek szerves része a Szovátai Ajánlás is. Egy másik eleme a romániai magyar ifjúsági szervezetek felmérése, melynek célja egy átfogó adatbázis és katalógus elkészítése. A keretprogram része egy országos képzési program beindítása ifjúsági vezetők, fiatal önkormányzati képviselők és az RMDSZ-ben tevékenykedő fiatalok számára. A prioritások közé tartozik egy ifjúsági körút megszervezése, melynek keretén belül megtörténik a személyes kapcsolatfelvétel különböző ifjúsági szervezetekkel. A 2002-es év elején bemutatásra kerülő, átalakított RMDSZ-honlapnak (www.rmdsz.ro) megszületik az ifjúsági része is, valamint elektronikus formában újraindul az Ifi Tájékoztató.

A jó hóviszonyoknak köszönhetően Hargitafürdőn főleg hétvégenként benépesülnek a sípályák. A sízés viszont könnyen járhat kisebb-nagyobb sérülésekkel, így szükség volna a mentőszolgálat jelenlétére. Ám az idén októbertől Hargitafürdőn nincs mentő. Az okokról dr. Bachner Istvánt, a megyei mentőszolgálat igazgatóját kérdeztük.

– Ahhoz, hogy Hargitafürdőn működjön a mentő- és hegyimentő szolgálat, nemcsak akarni, hanem támogatni is kell – vélte az igazgató. Elmondása szerint 2000 tavaszán volt egy találkozó, amelyen részt vettek mindazok, akik érintettek az ügyben, és úgy döntöttek, hogy közös erővel megpróbálják rendbe tenni a helyi orvosi rendelőt (az épület a bányavállalat tulajdona). Ott kapnak helyet a mentősök és a hegyimentők. A belső javításokat, átalakításokat a rendelőben a mentősök el is végezték, sőt, a kerítést is megjavították, elkészültek a tervek a tetőszerkezet javítására és a fűthető garázsok kialakítására is.

2001 áprilisától viszont kezdődtek a botlasztások. A bányavállalat nem adta oda a garázsnak szánt épületet, a tető javítása is elmaradt. A párbeszéd az érintett intézmények között megszakadt. Így nem maradt más hátra, mint visszavonni Hargitafürdőről a mentősöket.

Bár áldásos volna legalább a síszezonban a mentősök jelenléte Hargitafürdőn, egyelőre nincsenek ott. Bachner doktor szerint nemcsak elvárásokkal, hanem megfelelő hozzáállással kellene kezelni a dolgot, hiszen ők vállalnák az épületük fenntartását, de ahhoz egyszer megfelelő épület kell.

ERŐS KATALIN GYÖNGYI

Az Adevãrul Harghitei Aletheia című mellékletében 2001. szeptember 30-án dr. Mircea Dogaru terjedelmes cikket közölt a székelyek származásáról és elmagyarosításáról. Összegezte benne mindazt, amit a sovén román nemzeti kommunizmus évtizedeken át felhalmozott. A hamisítások és az uszítás valóságos kátéját állította össze a székely magyarság ellen. Kezdi írását az ún. renegátokkal, közöttük Mátyás királlyal, a „műveletlen valach" Telekiekkel, Bocskaival, a „hungarizmust elfogultan dicsőítő" Bánffyakkal, a „szerb Petőfivel", a „szlovák Kossuthtal", akiket ma „a nagy román Oláh Miklóssal együtt" tiszta magyarokká nyilvánítanak. Ide keveri az árjai fajgyűlöletet megtestesítő „osztrák zsidó" Adolf Hitlert és a „ruszin–német–zsidó" Zelinski-Codreanut, a „román tisztavérűség" bajnokát. Mindezeket jellemzi szerinte az, hogy megtagadván eredetüket, „katolikusabbak a pápánál". Ez határozza meg Dogaru szerint az egész Hargita, Kovászna és Maros megyében élő magyarság magatartását. Feleleveníti a kollektív bűnösség közismerten fajgyűlölő vádját ellenük, követeli a közösségi felelősségre vonás válogatott eszközeinek alkalmazását a székely-magyarsággal szemben. Ezért – írja a szerző – nem árt, ha újra felemlíti nekik szerinte igazi eredetüket és származásukat, azt, amit a sovén román kommunizmus boszorkánykonyhájában tákoltak egybe, s amit ő oly nagy előszeretettel idéz fel újra.

A székelyek története a „sötét" 9. századig vezethető vissza, amikor szerinte az „ázsiai hordák" rátámadtak az „ősi román rögre". A „finn magyarok" az egész Volga–Don–Dnyeper–Dnyeszter–Duna melléki, náluknál számbelileg nagyobb románokat leigázták. Miután azonban az erdők borította Kárpátokban vereséget szenvedtek a románok és szlávok részéről, a román nyelvből eredő munca szó után Munkácsnak nevezett helyen ideiglenesen megszálltak. 896 végén rátámadtak az Ungnak nevezett román–szláv országra és a Nagymorva Fejedelemségre. Álmos vezetése alatt még egy évvel korábban meggyilkolták Ducat (mely név már magában is jelzi szerinte az Ung vagy Ungvár országának román többségű jellegét). De Árpád a meggyilkolt Duca lányát vette feleségül azzal a szándékkal, hogy honosságot nyerjen. Így vette kezdetét – állítja Dogaru úr – az Ukrajnai Kárpátalján Ungaria, ugyanis a lenéző ungvári jelzővel az őslakó románok Árpád harcosait azonosították. Ám a magyarok és szövetségeseik alig 903-ban szállottak meg Zalán országában, ahol a Tisza, Bodrog és Duna közti térségben erős támadóközpontjukat alakították ki. „Így kezdődött Pannónia magyarok általi meghódítása és a modern magyar nép etnogenézise (kialakulása)."

Azt már régóta tudjuk, még e hivatalos román történetírásból is, hogy a román nép kivételt képezett és képez az összes európai nép sorában, de Mircea Dogaru megtoldja mindezt még azzal, hogy a honfoglalás korában a román nép a Volgától a Dunántúlig az egész térséget magáénak tudhatta és tudta, keresztény volt már Krisztus születésekor, keresztény népként lépett a történelem színpadára. Vele szemben a magyarság sokkal később alakult ki, és számbelileg jelentéktelen volt. Pannóniában való megjelenésekor a honfoglalók között kisebbségben volt a magyar, ugyanis a szerző szerint a többséget a hozzájuk csatlakozott kazárok, kabarok, besenyők, kunok, bolgárok, szlávok, sőt még románok is alkották. Mi több, a szerző szerint Szent István maga is, anyja révén, román volt, és eredetileg Voicu névre hallgatott, és unokája volt az Anonymus költötte mesebeli Gelunak, aki egész Erdőelvét egyesítette és mint „hatalmas meg erős fejedelem" (duce), a magyarok ádáz ellensége volt. Dózsa György is szerinte 1514-ben nem az alföldi magyar parasztokat vezette, hanem hadát a magyar nemesség és királyság ellen fellépő székelyek alkották. Mit sem számít szemében, hogy a székelyek még részt sem vettek az 1514. évi parasztháborúban.

Mit sem számítanak a tények a Mircea Dogaru-féle történelem-fabrikálás boszorkánykonyhájában. A románokat dicsőítő felfogásában Mircea Dogaru minden elképzelhető rosszat a „latrones gentium" magyarok nyakába varr, azt is, hogy 1848-ban a császáriak oldalán a románok „Kossuth bandái" elleni harcukban nemzeti önazonosságukért küzdöttek, de még azt is, hogy a státustörvénnyel csak számuk gyarapítását követik. Dogaru úr csak jobban tudja, hogy a székelyek „határozottan az avarok leszármazottjai, egy mongol–tatár, mongolokkal, törökökkel és másokkal rokon, ám nyelvileg a kunokkal, besenyőkkel, uzokkal kevert türk nemzetség, mely teljesen eltér a finn-magyaroktól". Egyszóval a székelyek nem voltak magyarok, ugyanis ők az elmagyarosított avarok és persze, románok leszármazottjai. Tudtuk, tudjuk ezt a sovén fogantatású, fasisztoid szellemtől fűtött román nemzeti–kommunista uszító propagandából. Olvastuk ezt a tábornok-történész Ilie Ceausescu „műveiben" annak idején. A harmadik évezred elején csak az a furcsa, hogy Dogaru úr lépett ezen szellemiség bajnokaként a színtérre. Tudott dolog, hogy a székelyek nem magyar származását „magyarázó elmélet" 1919-ben született, amikor a liberális Brãtianu-kormánynak a párizsi béketárgyalások idején lepleznie kellett az Erdélyben élő magyarság számát. Akkortól terjedt el a román politikai köztudatban az, hogy a székelyek a magyartól eltérő, elkülönült nemzeti közösség, mert megosztással Trianon előtt csökkenteni kellett a „békerendező" nagyhatalmak képviselőinek szemében a magyarság számát Erdélyben. Ezt a trianoni békeszerződés aláírása után a román politikusok közül is többen beismerték, közöttük az a Nicolae Iorga is, akire Dogaru úr oly nagy előszeretettel hivatkozik. Ludovic Ciato, a Román Nemzeti Párt egyik memorandista képviselője vetette papírra az 1924-ben kiadott Problema minoritarã în România Mare (A kisebbségi kérdés Nagy-Romániában) című írásában. Ő írta le, hogy a békeszerződés aláírása után felesleges a székelyek nem magyar létét valló hamis elképzelést terjeszteni. Ez ugyanis szerinte nevetséges, mert a székelyek is – írta ő – épp annyira magyarok, mint bárki más magyar. De ugyanezt vallotta 1932-ben a neves román történész, Nicolae Iorga is.

Az is közismert, hogy a 20. század harmincas éveiben Kolozsváron olyan fasisztoid sugallatú vérvizsgáló intézetet hoztak létre, amelynek feladata volt a székelyek dák származását bizonyítani. Több ezer háromszéki székelytől vettek e célból vérpróbát. A szégyenletes esetet hosszú időn át nem volt ildomos említeni, csak a megdicsőült diktátor utolsó éveiben próbálták rehabilitálni éppen Sepsiszentgyörgyön, de a lesújtó európai visszhang után le kellett róla mondani. Várhatólag Dogaru úrnak nagyobb sikere lesz, hiszen a papír mindent elbír a sajtószabadság leple alatt.

Nem lesz talán éppen ezért tanulság nélküli, ha Dogaru úr történelmet fabrikáló műhelyére egy-két példával utalunk. Íme, hogy néz ki az ő beállításában az 1437–1438. évi Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés: „A bábolnai felkelés szembeállította a románokat és a székelyeket, minek eredményeként létrejött az Erdélybe kolonizált etnikumok – magyarok, szászok és székelyek – románellenes szövetsége, az unio trium nationum keretében, miután a többségben lévő románok politikai jogait és katonai szabadságát eltörölték." Ahány szó, annyi megerőszakolása a történelmi valóságnak. Nézzük meg közelebbről, hogy miről is van szó. Nem mi írtuk le először, hogy az 1437. szeptember 16-án Kápolnán megkötött egyezség eredeti szövegében még csak nem is találkozunk az „unio trium nationum" fogalmával. David Prodan akadémikus szögezte le az ezzel kapcsolatos tényeket, amikor a nemzetfogalom kialakulását firtatta. „Rendszerint – írta ő – 1437-től kezdik, a híres unio trium nationumtól. De elég az 1437. évi szövetség szövegét átnézni, hogy megtudjuk: benne a nemzet fogalmát nem találjuk. Testvéri egyezséget (fraternam unionem) a nemesek, szászok és székelyek kötöttek. A résztvevők magukat csupán szerződő feleknek nevezik. Így nevezték magukat akkor is, amikor 1438-ban Tordán megerősítették a szerződést" (lásd: Acad. D. Prodan: Supplex Libellus Valachorum. Bucuresti, 1969, 65. oldal).

Röviden ezek a tények az 1437–1438. évi felkelésről és a nemesek, a szász és székely előkelők között kötött kápolnai „testvéri unióról", amelyet akkor még csak nem is illették az „unio trium nationum" fogalmával. Különben is ezt a kifejezést először 1509-ben használták a szebeni szászok. De a nemesség akkor sem volt azonos a magyarsággal, ugyanis a magyarok nagy tömegei jobbágysorban éltek. Mint a három feudális rendi nemzet egyike, sohasem nevezte magát magyarnak vagy magyar natiónak egészen a 18. század végéig és a 19. század elejéig.

A nyilvánvaló hamisítások közé tartozik az is, hogy az unió románellenes lett volna, minthogy az is tagadhatatlan, hogy a lázadás tömegbázisát elsősorban a magyar és a hozzájuk csatlakozott román jobbágyok alkották. Szó sem lehet a románok nemzeti mozgalmáról az elnyomó magyarokkal szemben, amikor a felkelők java részét éppen a magyar jobbágyok képezték. Ezt csak az másíthatja meg, aki a tényeket mellőzi, mint teszi azt Dogaru úr. A források mellőzésével lehet persze a legképtelenebb dolgokat állítani, nemzeti mítoszokra épített egészen új, sohasem ismert történelmet fabrikálni.

A kétes dolgok közé tartozik Dogaru úr azon állítása is, hogy Oláh Miklós románnak vallotta magát, csak a magyar történészek csináltak belőle magyart. Apai ágon Oláh Miklós havaselvi előkelő román családból származott, mégpedig valószínű oldalági rokonságban Vlad _epes havaselvi vajdával. De édesanyja, a szebeni Huszár Borbála vagy Barbara volt. Testvérei – Orsolya, Máté és Ilona – mind magyar nemesi családokkal kötöttek frigyet. Oláh Ilona magyar nyelven vetette papírra 1579-ben végrendeletét, amelyben a többi között az alábbiakat írta magyarul: „Erdélyben a Huszár nemzetségnek, Huszár Ágnesnek és Annának hagyok kétszáz forintot".

Hungaria című művében Oláh Miklós is magyarnak mondja magát. Mi több, az újabb kutatások tükrében kiderült, hogy kiterjedt humanista latin nyelvű levelezése közben magyarul is írt leveleket. Csak nem régen Fodor István kölni professzor két Oláh Miklós által saját kezűleg magyarul írt levél szövegét és fényképét közölte. „A k[egyelmed] levelét – írta Oláh Miklós – 1566. április 15-én Nagyszombaton kelt és Csoron Jánoshoz intézett soraiban – itt Szombatban megadák, kiben k[egyelmed] panaszolkodik ismég Miklós uram öcsém ellen". Folytathatnám a levél idézését, melyet esztergomi katolikus érseki minőségében írt alá és küldött el. De a két magyar levél fényképét – mint említettem – Fodor István professzor a szöveg betűhű másolata kíséretében kiadta (Lásd: Oláh Miklós Hungáriája. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1990, 104–105 old. és 1–4. melléklet). Csak a tények egy részét említem fel ezzel kapcsolatban, ugyanis a 16. század nem a mai nemzetállam eszméje mércéjével mért.

Ami a székelyek eredetét illeti, az a tudomány szempontjából a vitatott és vitatható kérdések közé tartozik, mint ahogy oda tartozik bármelyik európai népközösség származása, közöttük a románoké és magyaroké is, kiváltképpen, amikor az írott források megjelenése előtti korszakról van szó. Ez így van még akkor is, ha a 12–14. századi krónikák a magyarokkal együtt a székelyeket a hunok leszármazottjainak tartják. Ám az is vitán felül áll, hogy a honfoglaló magyar törzsszövetség alkotórésze volt a székelység is. A legrégibb székelyföldi nyelvemlékeket is magyar nyelven írták. A 16. századi udvarhelyszéki peres jegyzőkönyveket pedig ékes magyar nyelven vetették papírra, úgy, ahogyan a perfelvételben, a perfolyamban, a tanúk kihallgatásában maguk a székelyek adták elő. Ha valóban érdekli Dogaru urat a kérdés, merem ajánlani, hogy nézze át a Székely Oklevéltár Új Sorozata első három kötetében közölt törvénykezési protokollumok szövegét. Látni fogja, hogy a honfoglalás korára visszanyúló örökség fontos elemeit őrizték meg. De haszonnal forgathatja a székely népesség-összeírások felette gazdag és tanulságos anyagát is. A több mint 90 százalékban magyar családnevek jegyzékét láthatja bennük mítoszteremtő eszmefuttatásával szemben. Dogaru úr ismételten említi, hogy Alsóboldogasszonyfalva őslakói románok voltak. Nem számol azzal, hogy a település neve szerepel az 1330-as években összeállított pápai tizedjegyzékekben. Márpedig ezekben nem a pápai tizedet nem fizető ortodox románokat, hanem a katolikusokat írták össze. A 16. és 17. századi források s közöttük természetesen az említett összeírások is felsorolják a falu lakóit az alábbi családnevekkel: Bálint, Balogh, Bicsak, Bíró, Birtalan, Bögözi, Csere/Cseres, Csíki, Dávid, Ferenczi, Gagyi, Geréb, György, Hodgyai, János/Jánosi, Kertész, Kocsis, Lőrincz, Lőrinczi, Máté, Molnár, Muszka, Roska, Soós, Szakács, Szopor, Szőcs és Vas. Hát ezek magyar családnevük szerint ítélve nehezen nyilváníthatók románoknak. Csak a jövevény szolgák, jobbágyok és zsellérek között találkozunk a Dan, az Oláh, az Opris és a Ráduly családnévvel, de mint olyanokkal, akik frissen költöztek be a faluba. Ugyanezt bizonyítják a gyergyói Szárhegy családnevei is. Szemben Dogaru úr állításával, miszerint a falu őslakói románok voltak, a falu lakosságát számba vevő 16. és 17. századi jegyzékekben az alábbi családnevek szerepelnek: Alszegi, Balás, Balázs, Barta, Bartalus, Béres, Bíró, Boros, Csergő, Deák, Dezső, Farkas, Ferenczi, Filep, Gáspár, Jakab, Kádár, Kászoni, Kelemen, Kocsárdi, Kolozsvári, Kovács, Lázár, Márton, Nagy, Polgár, Simon, Szabó, Szőcs, Tatár, Veres, Sigmond vagy Zsigmond stb. Itt is a nem régen megtelepedett jövevény jobbágyok között találkozunk a románokkal, közöttük lévén Oláh Miklós, aki „paráznaság vétkéért kötötte magát Lázár Istvánnak", vagy Stojka János, aki „lopásért" kötötte el magát ugyancsak Lázár Istvánnak. A külső szolgák sorában írtak össze egy bizonyos „Márton oláhot", egy másik Oláh Miklóst, Oláh Mihályt, Oláh Kelement, Bika Oprát, Csoka Oprát, Olah Oprát, Oláh Danielt, Oláh Simont, Dragicz Mihályt, Bokor Mihályt, Ruska Istvánt, Oláh Lukácsot, egy bizonyos Dusát, a koborló Ruszkár Mihályt és Mincsor Pétert. Folytathatnók a sort a többi olyan székelyföldi faluval, ahol Dogaru úr román őslakókat vél felfedezni, de valójában csaknem kizárólag magyar családneveket viselő székelyek lakták. A 17. század elején történt a románok első nagyobb hullámú betelepedése a Székelyföldre. Így például Marosszéken 1602 és 1614 között a frissen betelepült románok az összlakosság több mint 5 százalékát alkották. Berekeresztúron a zsellérek között volt „Dan pakulár oláh", Csergődi György csordapásztora; Malomfalván a betelepült zsellérek és jobbágyok között „Oláh János" a Torda megyei Csürülyéről vagy „Keszleri János csordapásztor". Idővel, a 16. század végén, de kiváltképpen a 17. század elején és később a Székelyföldre betelepült románok közül jó néhányan a szabad székely rendek (gyalogpuskások és lófők) sorába jutottak. Katonai szolgálatuk következtében hasonultak, sőt asszimilálódtak, felszívódtak a többségi székelységbe. Ez éppen olyan természetes folyamat volt, mint ahogy természetesen asszimilálódtak magyarok is a románsághoz Erdély olyan vidékein, ahol már a 16–18. században többségben voltak a románok.

A kritikai szemléletet igénylő elbeszélő források szövegközéből kiragadott, megcsonkított s így meghamisított idézetekből Mircea Dogaru olyan székely történetet tákolt össze, amelynek semmi köze a történelmi valósághoz. Tudatosan vagy tudat alatt mellőzte azokat a forrásokat (okleveleket, székely szabadságleveleket, összeírásokat, törvénykezési jegyzőkönyveket, végrendeleteket, jobbágykötő leveleket, urbáriumokat és más aktákat), amelyek alapján a valóságot alaposabban szemügyre vehette volna. De őt ez nem érdekelte, mert kétes politikai célokat űzve, a székelyek erőszakos elrománosítását követi. Vádolja személy szerint is a szerinte renegát Domokos Gézát (akit ő Dãmãceának nevez), Kolumbán Gábort, Ráduly Róbertet, Kozsokár Gábort, akik beállítása szerint nem a román érdekeket képviselik a román parlamentben és a helyi közigazgatásban, hanem „a Szent István-i Európáét", miközben folyik szerinte a székelyföldi románok elmagyarosítása. Követeli, hogy „foganatosítsanak intézkedéseket"! Természetesen tagadja, hogy a romániai kommunista rendszer idején a székelyeket és általában a magyarokat elnyomták, erőszakos beolvasztásukra törekedtek. Követeli „a román származású székelyek" visszatérítését, javasolja „tanulmányi kirándulások szervezését a Kaukázusba", hogy az „avar eredetű" székelyek „múltjukat, nyelvüket, hagyományaikat, egyediségüket újra felfedezzék". Vissza Ázsiába, érthetné valaki. Valóban találó az általa használt szó, hogy abszurdumról van szó, mert mi másnak nevezhetnénk Dogaru úr elképzelését az avar nemzeti közösség létrehozásáról a harmadik évezred elején. Bizonyára ő ismeri az avar nyelvet, amelyről igazi szakember mit sem tud. De kérdezzük, milyen jogon fenyegetőzik és vádol? Értjük nosztalgiáját az elmúlt román nemzeti kommunista rendszer iránt, de ez már letűnt, nem lehet visszafordítani a történelem kerekét. Mindenkinek, közöttük a székely magyaroknak is joguk van rá, hogy annak vallják magukat, aminek és akinek akarják. Még erőszakkal sem kötelezheti őket senki, hogy Dogaru úr parancsára hallgassanak. Világos, hogy Mircea Dogaru cikke része annak a magyarellenes kampánynak, amely az utóbbi időben teret nyert. Legfennebb csak a megvetésben lesz része, mert történelemhamisítása a tőle nem kívánt hatást váltja ki, azt ugyanis, hogy minden székely-magyar tüzetesebben tanulmányozza őseit, kezébe veszi a Székely Oklevéltár Új Sorozata IV–VI. köteteit, ahol közvetlen őseit az összeírásokban megtalálja. Minden székely tudja, hogy Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre és József Attila ékes magyar nyelvét beszéli. Ehhez pedig s magyarságához körmeszakadtáig ragaszkodik, bármely áldozatokra kész. Nem veszi fel Dogaru úr gyűlölet-kesztyűjét, helyette a konok helytállást és nemzeti önazonossága művelését választja. Arra összpontosítja minden erejét, felkészültségét, rátermettségét és tudását, hogy kemény munkával jövőjét kovácsolja. Neki nincs szüksége a más gyűlölésére, de a magáét nem hagyja. Nehezebb megpróbáltatásokon is átesett, átvészelte azokat. Volt annyi ereje, hogy dacoljon és helytálljon. Mircea Dogaru uszítása legfennebb még inkább serkenteni fogja erre és az összefogásra.

DEMÉNY LAJOS

Nagyobb méretű szépségversenyre Székelyudvarhelyen évente kétszer kerül sor: tavasszal és év végén. Az idei második Miss Siculus 2001 szépségversenyt a városi sportcsarnokban rendezték vasárnap este. A szépség varázsa vagy hatalma mindig képes rávenni – Székelyudvarhelyen is – pár tehetősebb vállalkozót, hogy pénzzel és ajándékokkal támogassa a sorra kerülő versenyeit. A vasárnapi Siculus-szépe versenyre 21 szépséges hölgy – többnyire középiskolások – nevezett be. Jöttek csíkszeredai, marosvásárhelyi, szovátai, sepsiszentgyörgyi, gyergyószentmiklósi, gyergyócsomafalvi lányok. De mielőtt a zsűri kimondta volna a végszót, bizony többször is le kellett küzdeni a lámpalázat (ami nem mindig sikerült), és kivárni a szórakoztató műsorbetéteket, a reklámnak szánt bemutatókat. Aztán beszélni is kellett, rögtönözni kérés szerint, bemutatkozni, például hány idegen nyelvet ért a szépség mögötti szürkeállomány. (Mosollyal nyugtázta a majdnem telt házas közönség, amikor a román nyelvet is ez utóbbiak körébe sorolta valaki.) Aztán jött a kilencfős zsűri döntése: legszebb s így első helyezett Csősz Boglárka lett Sepsiszentgyörgyről. Második helyezett Negruzzi Éva és harmadik Simon Réka, szintén Sepsiszentgyörgyről. A fődíj egy ezer márkát érő ágyneműkészlet volt, amivel talán nem az altatni akarás szándékát kívánta kifejezni a rendezőség, hiszen Boglárka szépségére jövőben is szükség van – jelezte a közönség lelkes tapsa, ovációja.

BÁGYI BENCZE JAKAB

AHOGY MI LÁTJUK

Lekerült a feketelistáról Románia, január 1-től vízum nélkül mehetünk Európába. Az Európai Unió jog-, belügyi és polgári védelmi bizottsága döntött így pénteki brüsszeli ülésén, méghozzá egyhangú szavazattal. Kétségkívül, nagy sikere ez a román diplomáciának, egyenes következménye a belpolitikában elért Európa felé mutató jó irányú változásoknak.

A vezető román politikusok érthető módon örülnek a sikernek. Adrian Nãstase miniszterelnök úgy értékeli az EU döntését, mint a kormányának tett bizalmi szavazatot, Mircea Geoanã külügyminiszter erkölcsi és politikai jóvátételnek nevezi, Ioan Rus belügyminiszter szerint a vízumkényszer megszűnése ismételten bizonyítja, hogy a román nép az európai civilizációhoz tartozik. A nagy örvendezés közepette Ion Iliescu államfő nem mulasztja el a figyelmeztetést sem, az új helyzetben meg kell tanulnunk civilizáltan viselkedni, nehogy a döntés felülvizsgálására késztessük az EU-tagállamok bármelyikét is. Igen, mert ez a kitétel is benne van az egyezményben, ha úgy látja szükségesnek, a schengeni országok bármelyike felfüggesztheti a román állampolgárok vízummentességét.

Januártól, pontosabban 20 nappal a határozatnak az EU Hivatalos Közlönyében való megjelenése után, utazhatunk Európába. Már amennyiben az előírt feltételeknek eleget teszünk, azaz rendelkezünk napi 100 euró költőpénzzel, egészségügyi biztosítással, menettérti jeggyel vagy zöldkártyával. No és új útlevéllel, amit januártól lehet kiváltani. Amíg hozzájutunk az újhoz, mehetünk a régi útlevéllel is, de csak akkor, ha van benne schengeni vízum. Természetesen továbbra is lesznek utazási könnyebbítések, a konferenciákra, nemzetközi rendezvényekre utazóknak elegendő a hivatalos meghívó, a rokonokat napi 100 euró felmutatása nélkül is meglátogathatjuk, ha küldenek hitelesített meghívólevelet.

A vízummentesség az EU 13 országára érvényes (Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Spanyolország és Svédország). Nem kell vízum a Norvégiába vagy Izlandra utazóknak sem, Anglia és Írország viszont továbbra is kéri a vízumot a román állampolgároktól.

A vasfüggöny után a schengeni fal is leomlott előlünk, szabadon utazhatunk Nyugat-Európába. Kérdés, hányan tudnak élni közülünk a felkínált lehetőséggel. Lesznek jó páran biztosan, hisz nem kevesen vannak olyanok, akiknek rokonai, ismerősei fedezik kinntartózkodásuk költségeit. Meg aztán pénzes emberek is vannak, igaz, nekik eddig sem okozott gondot a világjárás. Idővel a napi kapupénz is csökkenhet. A bolgároktól például, akik idén tavasszal jutottak vízummentességhez, csak napi 20 euró felmutatását kérik a határátlépéskor.

Megyünk, helyesebben mehetünk világgá, Európa jóindulatot tanúsított Románia irányában. Előlegezett jóindulat ez, feltételezi a nemegyszer tétovázva, bizonytalankodva elkezdett reformok folytatását, mindenekelőtt pedig az erkölcsi megtisztulást. Igen, mert aki Európában kíván járni-kelni, annak tudnia kell európai módon viselkedni.

BORBÉLY LÁSZLÓ

* December 7-én 16 óra 40 perckor a csíkkozmási D. Cs. figyelmetlenül próbált átkelni az úttesten. A gépkocsijával arra haladó GY. J. tusnádi lakos elütötte. A baleset szerencsésebb kimenetelű volt, az anyagi kár 800 000 lej.

* December 8-án a csíkszeredai G. F. O. Alfa Romeójával nagy sebességgel közlekedett Csíkszeredából Székelyudvarhely felé. Egy előzés közben elveszítette uralmát az autó felett, és nekicsapódott az út szélén parkoló, T. A. sepsiszentgyörgyi lakos Dacia 1305-ös gépkocsijának. Az árut kirakó T. A. könnyebben megsérült. Az anyagi kár mintegy 8 millió lej.

* December 9-én éjszaka a 17 esztendős gyergyóremetei P. J.-t, miután részeg állapotban üvegeket kezdett törni, egy csoport eltávolította a salamási diszkóból. A méltatlankodó ifjú ezután a bár előtt zsebkésével megszúrta C. D. tanulótizedest, majd elszaladt. Az utána eredők közül C. D. C.-t olyan súlyosan sebesítette meg, hogy a maroshévízi kórházba szállítása után, belehalt sérülésébe. A büntetlen előéletű P. J.-t előállították. Gyilkosság, valamint gyilkossági kísérlet vádjával folytatnak ügyében kivizsgálást. A fentiekről Zai Vasile ezredes tájékoztatta szerkesztőségünket.

Szigetszentmiklós képzőművészei az 1930-as évektől jelen vannak a magyarországi képzőművészeti életben. Gyergyószentmiklóson a Pro Art Galériában a jövő év elejéig – a Patak Galéria támogatásának köszönhetően – 12 ottani képzőművész alkotásait tekintheti meg a közönség – hétfő kivételével – naponta 9 és 16 óra között.

Kicsi Pottyond vékony szavú harangja/ Nem harangoz nékem többé hajnalra – így hangzanak a népdal kezdősorai, melyeknek ihletője minden bizonnyal az a műemlékszámba menő harangláb, mely most is ott áll Kozáros alatt. Lassan beigazolódott a nóta második sora, mert 1975 óta már nem szólal meg a harang hajnalban. Utoljára Ferencz Gyula kongatta, Szent Antal nevét ritmizálva a kicsi haranggal. Délben is meg-meghúzták kötelét Incze Ferenc harangozó idején. Már 11 éve annak, hogy nem emlékeztet a nándorfehérvári győzelemre. De szól akkor, ha valamilyen veszedelem van Pottyondon. Ha tűz üt ki a környéken, félreverik – szerencsére, idén még erre nem került sor. Hanem nagyidő esetén hangjára eloszlanak a fellegek. Ferencz Gyula azt is tudta, hogy mikor merről érkezik a mennyköves veszedelem, s idejében megkongatta a népdalbeli vékony szavú harangot – mondja László Károlyné, a mostani harangozó felesége. Hanem lelkem – fűzi hozzá –, már csak akkor harangoz a férjem, ha a tízesnek halottja van. Legutoljára Péterfi Andrásért szólt a csengettyű. Idén még öt pottyondi lakos halálát jelezte...

Lám csak, milyen történelemformáló szerepe lehet egy haranglábnak egy kicsi település, ez esetben Csíkszentgyörgy község, Pottyond tízesének életében. Népdal születik róla, feljegyzik, hogy mikor kinek szólalt meg utoljára, mikor volt tűz, zivatar, árvíz stb. Egy, a vidékről elszármazott, Németországban gyógyító orvos, Ferencz Domokos az itthoniakat olyan képeslappal üdvözli, melyen a maga nemében ritkaságszámba menő harangláb látható. László Károlyék is egy ilyen üdvözlőlapot kaptak. Eltették emlékbe...

A műemlékek lajstromán is szereplő kicsi, csinos haranglábat az 1800-as években készítették helybeli mesterek. Ferencz Béla helytörténész Csík vármegye monográfiájában a következőket említi: „...1661-ben, egy itt levonuló tatárhad néhány tagjának megtetszett az erdőborította csendes hely, és itt maradtak. (A falubeliek ezt a helyet nevezik Kozárosnak.) Lassan ugyanazt az életet kezdték élni, mint a székelyek. Székelyeink – látva ezeknek csöndes és harmonikus életét – így szóltak egymáshoz: No, ezek es ide pottyanának. Így kapta Pottyond a nevét. Alsó felénél van egy kis kápolnája, a csengettyűnél..."

A kápolna ugyan már nincs meg, de a csengettyű ma is a tízes egyetlen műemléke, a település „lélekharangja". S ami örvendetes, ügyelnek is rá. Újrafedték a harangláb tornyát, a környékét gondozzák, rendben tartják.

S hogy évtizedekkel ezelőtt jóval nagyobb szerepet töltött be a kicsi harang, az akkor jóval több lelket számláló tízes életében arra is vannak példák bőséggel. A kollektivizálás előtt még életerős település volt Pottyond – mondja Dánél Jakab menasági gazdálkodó, aki kiváló ismerője a helytörténeti adatoknak. Azóta sok víz lefolyt a patakon, többen elvándoroltak, a fiatalabbakat a megélhetés más tájakra vonzotta. S hogy mennyire jelzi ezt a folyamatot a csengettyű, az abból is kitetszik, hogy rég nem harangoznak már hajnalra és délre Pottyondban. S már csak az idős emberek elsiratására telik hangjából.

Kozáros alatt hallgatagon áll a harangláb kicsi Pottyond vékony szavú harangjával. Régmúlt idők mementójaként. S még addig nincs baj, míg nem kell félreverni, s halott hírét sem kelteni. Ha meg hangjára eloszlanak a vészjósló fellegek a település egéről, akkor jobb idők eljövetelére is van remény...

KRISTÓ TIBOR

NŐI KÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG, OLASZORSZÁG

A magyar női kézilabda-válogatott alacsony színvonalú, tét nélküli mérkőzésen egyetlen góllal győzött Románia ellen az olaszországi világbajnokság B-csoportjának ötödik, zárófordulójában, s a keddi nyolcaddöntőben Kínával találkozik. A román válogatott minden idők leggyengébb vb-szereplését könyvelheti el.

B-csoport, 5. forduló: Magyarország – Románia 27–26 (12–15). Merano, 300 néző, vezették: Forbord és Jorstadt (norvégok). MAGYARORSZÁG: Farkas A. – Pálffy 4, Borók 6, Siti E. 7, Kulcsár 3, Deli 1/1, Kirsner 1. Cserék: Sugár (kapus), Pigniczki 1, Kindl, Siti B., Farkas Á. 4. ROMÁNIA: Dinu – Gâscã 4, Chiriev 4, Luca 2, Amariei 11/4, Stoica 4, Dobrin. Cserék: Kerekes (kapus), Dumitrescu 1, Ni_escu, Rus, Nicolescu. Hétméteresek: 1/1, illetve 4/4. Kiállítások: 6, illetve 8 perc.

Mocsai Lajos szövetségi kapitány a tét nélküli mérkőzést a keddi nyolcaddöntőnek „áldozta". Az egyetlen üres helyre benevezte a jobbszélső Pálffyt, míg Pádár, Pálinger és Balogh pihent, a bokasérüléssel bajlódó Radulovics pedig csak erősítő edzésen vett részt. Jól kezdett az átalakított magyar együttes, elhúzott 6–3-ra. Ezután következett a vb-n megszokott hullámvölgy, és negyedóra elteltével már Románia vezetett, ráadásul Amariei révén még tovább is növelte előnyét. A szünetet követően a becserélt Farkas Ágnes háromszor is eredményes volt, és újra nyílt lett a csata. Rengeteget hibáztak a csapatok, csak a kapusokat illeti dicséret. Váltott vezetéssel jutottak el a hajráig, amikor a román együttes folytatta a „bakiparádét", és így esélyük sem maradt a fordításra.

Mocsai Lajos, a magyar válogatott szövetségi kapitánya:

– Rengeteg hibával tarkított presztízsmérkőzést játszottunk. Az első félidőben gyengébb, a másodikban jobb teljesítményt nyújtottunk, és szerencsével kerültünk ki győztesen. Remélem, a folytatásra mindenki hadra fogható lesz, mert már nem lehet botlani.

Domitru Musi, a román válogatott szövetségi kapitánya:

– Bíztam abban, hogy a keserű világbajnoki szereplést sikerül kicsit megédesíteni egy esetleges győzelemmel. Ellenfelünk sem játszott jól, de amennyi hibát most vétettünk, az négy-öt mérkőzésre is elegendő lenne. Szégyen, hogy a csoportból csak Kongót tudtuk megverni.

A-CSOPORT: Franciaország – Ukrajna 33–25, Kína – Macedónia 32–25, Dánia – Hollandia 23–16. A végeredmény: 1. Dánia 10 pont, 2. Franciaország 8, 3. Kína 6, 4. Hollandia 3, 5. Ukrajna 2, 6. Macedónia 1.

B-CSOPORT: Spanyolország – Kongó 31–21, Svédország – Angola 23–20. A végeredmény: 1. Svédország 10, 2. Magyarország 8, 3. Spanyolország 6, 4. Angola 4, 5. Románia 2, 6. Kongó 0

C-CSOPORT: Koreai Köztársaság – Japán 36–25, Oroszország – Jugoszlávia 29–28, Ausztria – Grönland 34–20. A végeredmény: 1. Oroszország 10, 2. Jugoszlávia 7 (168–122), 3. Ausztria 7 (146–129), 4. Koreai Köztársaság 4, 5. Japán 2, 6. Grönland 0. Azonos pontszám esetén a jobb gólkülönbség döntött.

D-CSOPORT: Norvégia – Szlovénia 32–24, Tunézia – Uruguay 24–23, Brazília – Olaszország 24–21. A végeredmény: 1. Norvégia 10, 2. Szlovénia 8, 3. Brazília 6, 4. Olaszország 4, 5. Tunézia 2, 6. Uruguay 0.

A ma esti nyolcaddöntők párosítása: MAGYARORSZÁG – KÍNA (Trento, 19.00 óra), Oroszország – Olaszország, Ausztria – Szlovénia, Dánia – Angola, Brazília – Jugoszlávia, Svédország – Hollandia, Spanyolország – Franciaország, Norvégia – Koreai Köztársaság.

***

A pontveszteség nélkül álló veszprémi csapat után a német SC Magdeburg is bejutott a legjobb nyolc közé a férfi kézilabda Bajnokok Ligája D-csoportjából. 5. forduló: SC Magdeburg (német) – Chambéry (francia) 31–23 (14–13). A csoport állása: 1. Veszprém 10 pont (135–105), 2. SC Magdeburg 6 (137–119), 3. Chambéry 3 (119–142), 4. Vardar Szkopje (macedón) 1 (120–145).

***

Klubközi kézilabda Európa-kupák nyolcaddöntői első mérkőzéseinek román és magyar vonatkozású eredményei. KEK: Fibrex Sãvinesti – IL Runar Sandefjord (norvég) 30–28 (13–12), Guif Eskilstuna (svéd) – Dunaferr SE 13–24 (7–13). Challange Cup: Konstancai HC – WKS Slask Wroclaw (lengyel) 30–26 (19–11). A visszavágókat december 15/16-án rendezik

Hosszas betegség után életének 62. évében távozott az élők sorából Balla Ferenc, a csíkszeredai jégkorongtábor első számú drukkere, aki sok évtizedes sport iránti ragaszkodásával méltán érdemelte ki a város megtisztelő vezérszurkoló címét. Már gyermekkorában csodálója volt ennek a szép sportnak, amikor az IPEIL és a Lendület színeiben olyan sportnagyságok játszottak, mint Vákár Lajos, a Sprencz testvérek, Szabó Pista, Fodor Zoli, Kovács Zsiga, Fenke Feri, Takács Pista, Czáka Duda. Átélte az Akarat dicső korszakát, az 1960 és 1963-as bajnoki címek megszerzését, miközben biztatta a Szabó fivéreket, Ferencz Jancsit, Tasnádi Gyurit, André Mikit, Csiszér Gabit, Varga Dezsőt. A Sportklub színeiben segítette a csúcsra Fekete Albertet, Bartha Csabát, Basa Jancsit, Antal Elődöt, Antal Istvánt, Gál Sanyit, a Nagy testvéreket, Gerczuly Attilát, Sólyom Lászlót, majd az utóbbi évtized játékosait, a kétszeres bajnokcsapat tagjait, Láday Andrást, Antal Károlyt, Nagy Attilát, Geréb Istvánt, Balla Attilát, Elekes Leventét és a többieket.

Józan ítélőképességével, kitűnő szabályismeretével véleménye meghatározó és mozgósító volt a jégen zajló nagy csaták idején. Levett kalappal tisztelte a becsületes és sportszerű játékosokat, legyen kínai, török, orosz, cseh, magyar vagy román, de mélységesen megvetette és elítélte a nagyképű, fölényeskedő, sportszerűtlen hokisokat.

Küzdött a sport tisztaságáért, a pártatlan játékvezetésért. Így fogalmazott: győzzön a jobbik! Sohasem buzdított a többségi nemzet sportja, csapatai, játékosai és játékvezetői ellen – bár 1989 előtt az akkori hivatalos vezetés nemegyszer méltatlanul elhallgattatta, megbírságolta, s ha kellett, „szobafogságra" ítélték őt, a becsületes, a munkában példamutató, nagy szaktudású munkásembert. A „dolgozók" között, a kékvonal fölötti széken ült, onnan hallatta hangját. Nem követelt helyet a bársony padsorban. Jelenlétével a csapatát szolgálta, kis csavar volt a nagy gépezetben.

Balla Ferenc szókimondó, igazságos ember volt. Karlendítésére több ezer torokból egyszerre hangzott fel a „Hajrá, Szereda!", „Szép volt, fiúk!". Tisztelt, örök pihenőre tért sportbarátunk! A végtelen magasságból biztatásodat hallani véli Csíkszereda jégkoronghoz hű szurkolótábora. Nyugodjál békében!

FÜLÖP ZOLTÁN

Deák Bárdos Mihály (130 kg) ezüstérmes lett a görögországi Patraszban megrendezett kötöttfogású birkózó-világbajnokságon, mivel a döntőben 2–0-ra kikapott az olimpiai bajnok amerikai Rulon Gardnertől.

A magyar versenyzőt küldték először térdelőhelyzetbe, de a tengerentúli nem használta ki a lehetőséget. Az első 3 perc vége előtt az Európa-bajnok jutott esélyhez, de nem tudta megbillenteni ellenfelét. A második menet összekapaszkodással kezdődött, de hiába volt Deák Bárdos a kedvezményezett, a tavalyi sydneyi olimpián a legendás orosz Karelint is legyőző Gardner akkori sikeres taktikája újra eredményes volt: kitolta a szőnyegről riválisát (1–0). Az amerikai a hosszabbításban ezt megismételve (2–0) megszerezte az aranyérmet. Eredmények:

58 kg: 1. Aripov (üzbég), 2. Mnacakanjan (örmény), 3. Monzon (kubai). 63 kg: 1. Azcuy (kubai), 2. Gluskov (orosz), 3. Adzsij (ukrán). 85 kg: 1. Vahtangadze (grúz), 2. Lindland (amerikai), 3. Daragan (ukrán), .... 5. Bárdosi Sándor (Magyarország). 130 kg: 1. Gardner (amerikai), 2. Deák Bárdos Mihály (Magyarország), 3. Kutsziubasz (görög).

Az olasz Nicola Francescina 2:13.376 perccel világcsúcsot ért el a szófiai rövidpályás gyorskorcsolya Világkupa-versenyen a férfi 1500 m elődöntőjében.

Eredménye közel két tizeddel jobb honfitársa, Fabio Carta rekordjánál (november 10., Bormio: 2:13.553). A szófiai rövidpályás gyorskorcsolya-Világkupa eredményei.

NŐK. 1500 m (33 benevezett sportoló): 1. Jang A. (kínai) 2:29.649 p., 2. Hje Von (dél-koreai) 2:29.737, 3. Min Dzsin (dél-koreai) 2:30.114. A hivatalos eredménylistán nem szerepel a csíkszeredai Kristó Katalin eredménye (vagy nem indult, vagy nem fejezte be a versenyt...). 500 m (29 induló): 1. Jang A. (kínai) 45.217. mp, 2. Jang S. (kínai) 45.243, 3. Vang (kínai) 45.320, ... 16. Kristó Katalin (Románia) 47.794. 1000 m (35 induló): 1. Csoj Eun Kjung (dél-koreai) 1:36.384, 2. Jang Jang A (kínai) 1:36.539, 3. Park Hje Von (dél-koreai) 1:36.860. ... 27. Kristó Katalin 1:39.772

FÉRFIAK. 1500 m (46 induló): 1. Dong Szung (dél-koreai) 2:26.465 p., 2. Carta (olasz) 2:33.001, 3. Franceschina (olasz) 2:33.124, ... 31. Kövér Balázs (Magyarország) 2:26.743, 37. Branyi Norbert (Magyarország) 2:25.909, 40. Szabó Krisztián (Magyarország) 2:29.456. 500 m (44 induló): 1. Dong Szung (dél-koreai) 42.053 mp., 2. Turcotte (kanadai) 42.154, 3. Tremblay (kanadai) 42.233, ... 22. Kövér Balázs (Magyarország) 44.935, 41. Bárányi Norbert (Magyarország) 46.563. 1000 m (45 induló): 1. Kim Dong Szung 4:53.302, 2. Carta (olasz) 4:53.651, 3. Tremblay (kanadai) 4.53.661, ... 40.Branyi 1:38.348, 41. Szabó 1:34.492.

Az orosz Garri Kaszparov nyerte az 500 ezer dollár összdíjazású sakk Botvinnik-emlékversenyt Moszkvában. A világranglista éllovasa tíz villámjátszmában 6,5–3,5-re győzött honfitársa, a profi világbajnok Vlagyimir Kramnyik ellen.

Deák Bárdos Mihály (130 kg) ezüstérmes lett a görögországi Patraszban megrendezett kötöttfogású birkózó-világbajnokságon, mivel a döntőben 2–0-ra kikapott az olimpiai bajnok amerikai Rulon Gardnertől.

A magyar versenyzőt küldték először térdelőhelyzetbe, de a tengerentúli nem használta ki a lehetőséget. Az első 3 perc vége előtt az Európa-bajnok jutott esélyhez, de nem tudta megbillenteni ellenfelét. A második menet összekapaszkodással kezdődött, de hiába volt Deák Bárdos a kedvezményezett, a tavalyi sydneyi olimpián a legendás orosz Karelint is legyőző Gardner akkori sikeres taktikája újra eredményes volt: kitolta a szőnyegről riválisát (1–0). Az amerikai a hosszabbításban ezt megismételve (2–0) megszerezte az aranyérmet. Eredmények:

58 kg: 1. Aripov (üzbég), 2. Mnacakanjan (örmény), 3. Monzon (kubai). 63 kg: 1. Azcuy (kubai), 2. Gluskov (orosz), 3. Adzsij (ukrán). 85 kg: 1. Vahtangadze (grúz), 2. Lindland (amerikai), 3. Daragan (ukrán), .... 5. Bárdosi Sándor (Magyarország). 130 kg: 1. Gardner (amerikai), 2. Deák Bárdos Mihály (Magyarország), 3. Kutsziubasz (görög).

A Székelyudvarhelyért Alapítvány rendezésében december 15–16-án a székelyudvarhelyi sportcsarnokban szervezik meg a II. Székelyudvarhely-kupa pénzdíjas kispályás labdarúgótornát. Benevezni és bővebb információkat igényelni Karda Zoltánnál lehet a 093–753245-ös telefonszámon.

Az évből eltelt 344 nap, hátravan még 21. Napnyugta a 16.15-kor, napkelte holnap 7.42-kor.

ÁRPÁD nevű olvasóinkat, valamint mindazokat, akik ma ünneplik születésnapjukat.

* 55 éve az ENSZ-közgyűlés 1946. december 11-i határozatával jóváhagyta az UNICEF – az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapja – létesítését. Megalakulása óta elsősorban a háború sújtotta országok gyermekeinek juttat élelmiszert, gyógyszert és ruházati cikkeket. Tevékenységéért a szervezet 1965-ben Nobel-díjat kapott. Napjainkban jelentős és hasznos munkát fejt ki a fejlődő országok egészségügyi, táplálkozási, család- és gyermekjóléti problémáinak enyhítésében. Munkájában mintegy százhatvan ország vesz részt.

* 10 éve, 1991. december 9–11. között a hollandiai Maastrichtban tanácskozott az Európai Közösség 12 országának vezetője. December 11-én megállapodtak az 1957-es római szerződéssel létrehozott és az 1987-es egységes okmánnyal módosított Európai Közösségek helyébe lépő szervezet alapszerződéséről, s annak később megvalósítandó gazdasági és pénzügyi uniójáról. Az így létrejött Európai Unió az 1992. február 7-én Maastrichtban jogi formába öntött megállapodás alapján 1993. november 1-jén alakult meg. Az 1995-ben 15 tagúra bővült EU-ban jelenleg további hat állammal – köztük Magyarországgal – folynak a csatlakozási tárgyalások. (MTI Évfordulónaptár)

Gyergyószentmiklóson csak néhány „régimódi" polgár próbálta lepucolni a háza előtt a gyalogjárót. Sokan hamut, fűrészport szórtak csúszásgátlónak. Az is megteszi. Épp a hideget osztottuk útitársammal, hogy ismét nem sikerült zavarmentesen biztosítani a fűtést a városnapok alatt, aztán az újonnan átadott területfejlesztési és információs iroda, az inkubációs központ elfagyott fűtésrendszerére terelődött a szó. Ki a felelős azért, hogy nem emeltek falakat a kazánnak, ezzel veszélyeztetve az egész drágán beszerelt új fűtőrendszert? Ki fogja megfizetni a kárt, ha lesz?

Egy pillanatra megtorpantunk: a Pacsirta utca bejáratánál egy hölgy emelkedett a magasba – mintha Chagall-képet láttam volna –, majd ajándékkal teli szatyrát eldobva, vízszintesen ért földet. Az utca jege csúszott ki alóla. Szegényke a polgármesteri hivatal egyik tisztviselőjének a felesége, ezért nem valószínű, hogy férje kenyéradóit szidta volna. Ha eltöri a kezét, a lábát, kitől kérhetne kártérítést?

A törvényszék elé értünk. A járda legszélén volt valami csúszásgátló kavicsnyom, a többi rész, mint a tükör. Már túl lehetett a csillag-látáson, épp szemüvege keresésébe kezdett egy, a hetvenes éveiben jól benne járó, akinek már az esés sem a régi. Mire segíthettünk volna, feltápászkodott. Úgy fogadta köszönésünk, mintha ő lett volna az egyetlen széles e vidéken, akivel ilyesmi megeshetett.

Aki itt töri el kezét vagy lábát, itt kap agyrázkódást, a polgármesteri hivataltól vagy a törvényszéktől követelhet kártérítést? – zsörtölődtem, mintha én feküdtem volna nemrég a jégen.

Ha a törvényszéktől, megnyerheti valaha a kártérítési pert?

BAJNA GYÖRGY

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány pályázatot hirdet bejegyzett jogi személyiséggel rendelkező intézmények, egyesületek, egyházközségek kulturális tevékenységének támogatására a Kisebbségi Tanács 2002. évi célalapjából. Pályázni az alábbi témákban lehet: hagyományőrző rendezvények és képzések (népzene, néptánc, népművészet); műkedvelő és hivatásos művészeti rendezvények és képzések; népfőiskolai képzés (gazdasági, szociális, társadalomtudományi jellegű képzések nem szakemberek számára); tudományos ismeretterjesztés, tudományos rendezvények és képzések; magyar humán kultúrával kapcsolatos versenyek, vetélkedők; a magyar kultúra jeles évfordulóinak megünneplését célzó rendezvények, emlékjelhagyások. A pályázat benyújtása csakis erre a célra kiállított formanyomtatványon, azaz pályázati űrlapon történhet. A formanyomtatvány letölthető az RMDSZ honlapjáról (www. rmdsz.ro) vagy beszerezhető a Communitas Alapítvány címén Sebesi Klaudiától, 3400 Cluj, str. Densusianu 6A, illetve kérhető e-mail-en a következő címen: muvfoo@emke.cj.edu.ro. A pályázat leadásának határideje 2002. január 15. (postabélyegző dátuma). A pályázatot a következő címre kérjük eljuttatni: Funda_ia Communitas, Sebesi Klaudia, 3400 Cluj-Napoca str. Densusianu 6A. Pályázatot sem faxon, sem e-mailen nem fogadunk el. Kedvező döntés esetén a megítélt összegről, a felhasználás és az elszámolás módozatairól a pályázót külön értesítjük.

Magyar igazolvány címmel december 12-től új tanácsadó-sorozat indul a Duna Televízió délutáni magazinműsorában, a Kalendáriumban. Az élő szolgáltatóműsorban ezt követően minden szerdán 19.35-től a kedvezménytörvény végrehajtásával kapcsolatos tudnivalókat ismertetik az érdeklődő nézőkkel.

A műsor teret nyit a nézők kérdéseinek, amelyekre a szerdai adásokban szakértők válaszolnak majd. Az adás munkatársai közvetlen kapcsolatban lesznek az ajánló szervezetekkel és irodákkal, a helyi tapasztalatokat pedig a Kárpát-medencei Regionális Hírszolgálat 17 tudósítói állomáshelyén gyűjtik össze.

A nézők kérdéseiket december 12-től minden szerdán a Kalendárium adásidejében, 18–18.50 között tehetik fel a (0036–1) 489–1700-as telefonszámon, illetve a (0036–1) 489–1615-ös üzenetrögzítő számán. Ugyancsak a nézők rendelkezésére áll – az egész hét folyamán – a (0036–1) 489–1676-os, faxszal és üzenetrögzítővel egyaránt ellátott szám. A nézők e-mail-en is feltehetik kérdéseiket a kalendarium@dunatv.hu, illetve a magyarigazolvany@dunatv.hu címeken.

Csütörtökre, december 13-ára négy útitársat keresnek Budapestig. Érdeklődni a 094–507825-ös telefonszámon lehet.

A csíksomlyói ferences nyomda 325. évfordulója tiszteletére a nyomda történetét bemutató kiállítást szerveznek a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban. A kiállítás megnyitóját december 15-én 11 órakor tartják.

Molière Don Juan című darabját adják elő holnap 17 órától a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művészei a helyi művelődési házban. Az előadásra a nyugdíjasbérletek érvényesek. December 13-án, csütörtökön 17 órától ugyanez az előadás a vidéki bérlettel tekinthető meg.

Copyright © Hargita Népe - 2001