Idén megyeszinten jelentős mértékben csökkent az infláció, nőtt az átlagbér és jónak minősíthető az adókötelezettségek befizetése – foglalta össze a megye gazdasági és szociális helyzetéről készített jelentésének tartalmát Dusa Mircea. A prefektus a megye választott önkormányzati tisztségviselőit és az ún. decentralizált intézmények vezetőit tömörítő megyei tanácskozó testület tegnapi ülésén ismertette jelentését.

Az előzetesen meghirdetett napirendben nem szerepelt a prefektusi jelentés a megye gazdasági és szociális helyzetéről, sem a helyhatóságokhoz intézett levelekről, panaszokról, illetve a polgármesterek ügyfélfogadási programjáról szóló beszámoló. Dusa megítélése szerint – többnyire a községi – polgármesterek nem tesznek eleget e törvény szabta kötelességüknek, így a panasztevők a prefektusi hivatalhoz fordulnak, olyan kérdések megoldását kérve, amelyek a helyhatóságok illetékességébe tartoznak. Megyeszinten a földügyek vezetnek a panaszok sorában – mondta a prefektus.

– A megye útjainak egynegyedét jelentő országutakra ötször annyi pénz jut, mint a fennmaradó háromnegyedre – hangsúlyozta Zsombori Vilmos a megyei útjainak állapotáról szóló jelentésében. A megyei önkormányzat elnöke jelentéséből kiderült, hogy a megye útjainak egyharmada nagyon rossz, egyötöde pedig rossz állapotban van. Alig 14% a közepes, illetve 18% a jó minőségű utak hányada. Zsombori kiemelte: Hargita megye kimaradt mindeddig minden fontosabb útrehabilitációs programból. Most bekerültünk a Sepsiszentgyörgyöt Besztercével összekötő útszakasz felújítási programjába – mondta, hangsúlyozva, hogy idén a megye háromszor annyi pénzt kap a különleges útalapból, mint tavaly, de ez az összeg is messze elmarad a valós szükségletektől. Azt is elmondta, hogy bajok vannak a megyében tevékenykedő útépítők műszaki felszereltségével és hozzáértésével is.

– Országos szinten nő a TBC-s megbetegedések száma, Románia a térség országai között vezető helyen áll a tekintetben – hangsúlyozta jelentésében dr. Bustya Attila, a megyei közegészségügyi igazgatóság vezetője. Mint mondotta, megyeszinten Csík vezet e statisztikában. A nemi úton terjedő betegségekről szólva elmondta, hogy Hargita megyében 33 szifiliszes megbetegedés jut százezer lakosra, az országos átlag ezzel szemben 45.

Szintén a betegellátás volt a témája dr. Jankó Sándor jelentésének is. A megyei egészségbiztosító pénztár vezetője elmondta, hogy megyeszinten immár csak két községben, Oklándon és Gyergyóhollóban nincs háziorvos, szakorvosi rendelés van olyan településeken is, ahol eddig nem volt. Az egészségbiztosítási hozzájárulás begyűjtéséről szólva elmondta, hogy országos szinten nyolcadik helyen van a megye az egy lakosra jutó befizetett járulék alapján.

Dezső Tibor, a megyei munkavédelmi felügyelőség vezetője a cégek bejegyzésére vonatkozó új jogszabályok munkavédelmi vetületeit ismertette, majd Bogdan Iulia, a megyei nyugdíjpénztár helyettes vezetője intézménye tevékenységéről szólt.

A prefektus ismételten felhívta a figyelmet a törvényesség betartására, a téli előkészületek megtételének fontosságára, az iskolakezdéssel kapcsolatos tennivalókra, majd kritikus szavakkal illette a helyi önkormányzatok tevékenységét a földtörvények alkalmazása, a népszámlálással kapcsolatos előkészületek megtétele, valamint az államosított ingatlanok visszaszolgáltatása kapcsán. Itt hangsúlyozta, hogy a természetbeni visszaszolgáltatást kell előnyben részesíteni. Mint mondotta, több polgármester úgy akarja gyarapítani a település vagyonát, hogy állami kártérítést ítélnek meg a volt tulajdonosnak, az ingatlant pedig ingyen kapja meg az önkormányzat. Végül a jelenlévők vetették fel az őket foglalkoztató kérdéseket, választ kapva helyben a különböző hatóságok vezetőitől.

SARÁNY ISTVÁN

Amint hírt adtunk róla, hétfőn, kedden és szerdán a megyei állatnemesítő és szaporodásbiológiai hivatalnál bonyolítják le a szerződéskötéseket azokkal a gazdákkal, akik a szakminisztérium 314-es rendelete és az 585-ös kormányrendelet értelmében minősített teheneik után állami támogatásban részesülnek. A támogatás a genetikai alapok megőrzését, fenntartását és fejlesztését szolgálja, és megyénk meszszemenően vezet az országos listán a 390 jutalmazott állattal, amely 287 gazda tulajdonát képezi. Érdekes a területi megoszlás is. Csíkban 162, Székelyudvarhely környékén 41, Székelykeresztúron 43, míg a Gyergyói-medencében 41 gazda jogosult a támogatásra, ezen belül pedig a községek között Csíkszentsimon vezet 52 állattal.

Tódor József 8 (ebből kettő bikanevelő anya), Boga Lajos 4, Márton Péter és Szép János 3–3 tehénnel kerültek fel arra a listára, amelyet szigorú kritériumok szerint állítottak össze. Egyébként megyénkben csupán a szarvasmarha-tenyésztőknek voltak esélyei a támogatásra, és az elbírálók a hivatalos termelésellenőrzés során kiemelkedő legértékesebb egyedeket (az utolsó zárt, 5 vagy 6 laktációban elért összzsír-mennyiség alapján, de figyelembe vették a fajtajelleget és a szaporításbiológiai mutatókat is) választották ki.

A támogatás, amit az ősz folyamán banki számlán kapnak meg a gazdák, a termelésben lévő tehenekre 4 millió lej, míg a bikanevelő anyákra 7 millió lej. Az előbbi kategóriába 363 tehén sorolható, erre 1,641 milliárd lej, míg a 27 bikanevelő anyaállat után 189 millió lej jár. Az állomány 94,5 százaléka szimentáli, illetve hegyi tarka.

A támogatás természetesen feltételezi a gazdák részéről a szakmai, technológiai elvárások betartását, a program szerinti munkát. Vagyis a támogatás célirányos, csakis az állomány fenntartására fordítható, amit a mezőgazdasági igazgatóság szakemberei követni fognak, s amiről havonta jelentés készül.

Jól jön a jutalom az állattenyésztő gazdáknak. A szakminisztérium ígérete szerint az elkövetkező időszakban megsokszorozódik ennek a nagyon fontos ágazatnak a további támogatása.

FERENCZ IMRE

ABLAK AZ ORSZÁGRA

Tegnap rendkívüli ülésszakra hívták össze a parlament mindkét házát. A honatyák a tervek szerint augusztus 31-ig függesztik fel vakációjukat. Addig a napirenden szereplő jogszabály-tervezeteket kell megvitassák és elfogadják, többek között azt a sürgősségi kormányrendeletet, amely meghosszabbítja az államosított ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó 2001. évi 10. sz. törvényben megszabott igénybenyújtási határidőt. A szenátus napirendjén 13 más törvénytervezet is szerepel, köztük az egészségvédelem finanszírozására vonatkozó jogszabály. A képviselőházban vitára kerülő tíz tervezet egyike a rendőr jogállására vonatkozó jogszabály-tervezet. * Iasi megye prefektusa tegnap bejelentette, hogy kivonják a kereskedelmi forgalomból Vlad Hogeának, a Nagy-Románia Párt képviselőjének nacionalista, antiszemita cikkeiből készült kötetét. A Nacionalista című cikkgyűjteményt először ezer példányban nyomtatták ki és elsősorban Iasi-ban terjesztették. *A konstancai vízi határrendőrök nagyméretű kőolajfoltot észleltek a kikötő vizében, a parttól mintegy 3–4 mérföld távolságra. A helyszínre sietett szakemberek nem vizsgálták meg a térségben kikötött négy idegen hajót, hisz – mint mondották – fedélzetükön nem láttak kőolajmaradványokat. * Az RMDSZ alkotmánymódosító javaslatait kidolgozó bizottsága ma tizenegy órától ülésezik a szövetség bukaresti székházában. * Ma kétnapos romániai látogatásra érkezik Medgyessy Péter, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje. Bukaresti látogatása során az MSZP küldöttsége találkozik Adrian Nãstase miniszterelnökkel, majd az RMDSZ székházában fogadja Markó Béla szövetségi elnök, valamint a szenátusi és képviselőházi frakciók vezető politikusai.

ISKOLAKEZDÉSRE KÉSZÜLVE

A székelyudvarhelyi Bányai János Szakközépiskola a megye legnagyobb tanintézménye. Szakáts P. István igazgató számolt be lapunknak az iskolaközpont helyzetéről a 2001–2002-es tanévet illetően.

– Az iskolaépületek karbantartását, meszelését – kívül és belül elvégeztük. Sajnos, ezeket a munkálatokat a kivitelezőnek nem tudtuk kifizetni, mert a városi önkormányzattól a költségvetésből nekünk járó pénzt még nem kaptuk meg. Az iskolának van egy fenntartója, a helyi önkormányzat, mely egyre inkább nem látja el fenntartói kötelezettségét, mert nem tudja. Úgy ítéljük meg, hogy a költségvetési pénzek leosztása nem arányosan, nem méltányosan történt. Hátrányos megkülönböztetésben részesítették iskolaközpontunkat. 155 millió lej elmaradásunk van a gázszámlák kifizetésénél, és nem tudtunk kifizetni 85 millió lejt az épületek kifestése után. Más számláink kifizetésének többségét saját jövedelemből álltuk: technikumunk tandíjaiból és más szolgáltatások bevételeiből, mint például a gyáraknak nyújtott szakképzések tandíjaiból. Jelenleg egy 12 hetes tanfolyamot indítunk – a munkaügyön keresztül – a Norada készruhagyárnak, melyből 42 millió lej jövedelmünk származik. Újabb jelentkezőket várunk technikumunk divattervező, könyvelő, informatika, kereskedelmi szakaira. Ami a szakemberállományunkat illeti, román nyelv és irodalom szakokon még mindig kénytelenek vagyunk szakképesítés nélküli helyettesítőkkel oktatni. Az egészségügyi engedélyünk megszerzése folyamatban van. Ezzel azért vagyunk késésben, mert nem volt elégséges pénzünk a követelményeknek megfelelő környezet kialakítására. Iskolakezdésre ezt is beszerezzük.

A felsőboldogfalvi Fülöp Áron Általános Iskola helyzetéről Tamás Zoltán igazgató számolt be, aki elmondta:

– Iskolánkba a nyáron bevezették a gázt. Mire a fűtés ideje elérkezik, elkészül a központi fűtés, a fűtőtestek felszerelése is. A karbantartást és meszelést elvégeztük. Anyagi alapjaink nagyon szűkösek. Alapítványi támogatásokból fejlesztjük az iskola felszereltségét. Vilángbanki támogatói programon keresztül kaptunk egy fénymásolót és egy számítógépet nyomtatóval együtt. Egy kanadai alapítványtól sikerült pályázati úton 16 számítógépet beszereznünk. Az egészségügyi engedélyt megszereztük a központi iskolánknak, de a községhez tartozó településeken ez még várat magára, hiszen nincs pénz a kis iskolák környezetét ennek megfelelően kialakítani.

A fenyédi általános iskola igazgatója, Ozsváth Gizella lapunknak elmondta, hogy az idei tanévkezdésre készen állnak. Sajnos, az iskola kimeszelése idén elmaradt, mivel erre már nem tudott pénzt juttatni az önkormányzat. A községhez tartozó három falu – Máréfalva, Küküllőkeményfalva, Fenyéd – iskolái és óvodái mindössze 180 millió lejt kaptak a költségvetésből, ami csak a legszükségesebb dolgokra elég. Világbanki támogatásban részesülve kaptak egy fénymásolót és egy számítógépet nyomtatóval. Tanerőállományuk megfelelő szakképzettséggel rendelkező oktatókból áll, és ennek megvolt az eredménye az elmúlt tanévben is, hiszen a nyolcadik osztály utáni képességi vizsgán mindenki átjutott. „Erre büszkék vagyunk, hiszen az iskola az az intézmény, ahol selejtet termelni nem szabad."

BÁGYI BENCZE JAKAB

A kegytemplom jelenlegi orgonáját 1931-ben Wegenstein Lipót orgonaépítő, Geyer József budapesti zeneművészeti főiskolai tanár terve alapján építette, a Kolonics-féle orgona szekrényének és sípanyagának részbeni felhasználásával. A játszóasztalt pedig Németországból hozatták. Azóta többször javították a híres orgonát. 1991 és 1995 között egy általános nagyjavításon esett át. A munkálatokat dr. Kindl Walter, a temesvári, alsóvárosi Dom énekkar karmestere és professzora végezte. Ennek eredményeképpen több regiszter nyert elhelyezést az orgonaszekrényben, ugyanakkor új sípsorokat is beszereltek a szekrénybe. Következésképpen jelenleg a 36 helyett 40 szólóváltozattal és 2824 síppal rendelkezik a kegytemplom orgonája.

József atya tájékoztatása szerint az említett időszakban végezték el az orgona mágneses kapcsolókra való átszerelését is, melynek kivitelezője ugyancsak Kindl Walter professzor úr volt, aki jelenleg is dolgozik az orgonán. A német ajkú mester beszéli nyelvünket is, és szívesen állt rendelkezésünkre, oly szemléletesen magyarázott, mint ahogyan tanítványainak szokott. Őt kérdeztük, miben áll az a művelet, amit most végez: – Egy ilyen remekművet, mint amilyen a kegytemplom orgonája, bizonyos időközönként portalanítani kell, úgyszintén újrahangolni. Jelenleg olyan módosításokhoz fogtam – melyet jövőben folytatok –, amelyek még szebbé és változatosabbá teszik az orgona hangzását. Arra a kérdésünkre, hogy jelenleg országunkban történik-e intézményes orgonaépítő és -javító kurzus, a professzor úr azt válaszolta, hogy intézményesen nem. Viszont a nagyszebeni Binder Hermann orgonaépítő műhelyében többen tettek szert alapismeretekre, e gyönyörű mesterség titkainak elsajátítására, viszont ahhoz, hogy okleveles képesítést is szerezhessenek, vagy Magyarországon, vagy Németországban, esetleg Franciaországban lehet mestervizsgát tenni. Örvendetes – amint mondotta –, hogy egyre több fiatal érdeklődik a mesterség iránt. Szerinte országos szinten jelenleg 12 orgonaépítő és -javító vehető számításba. A fiatal, kolozsvári születésű Albert József is közéjük tartozik.

Különben a jelenlegi módosításokkal járó teendők nem zavarják a kegytemplomban tartott szertartások rendjét, sem pedig a látogatási programot – mondotta József atya.

KRISTÓ TIBOR

A záráshoz érkezett millenniumi év jegyében vasárnap falutalálkozót tartottak Telekfalván. A délelőtti istentisztelet után a két világháborúban elesett katonákra emlékezve megkoszorúzták az első világháborús hősök emlékművét, melynek talapzatára elhelyezték a második világháborúban elesett tizenkét telekfalvi katona emléktábláját is. A megemlékezésen Bartha Levente mondott verset. Az egyházi tanácsi kórus alkalomhoz illő kórusműveket adott elő.

Ezután az 1993-ban leégett és idénre újraépített művelődési ház felavatására került sor. A polgármester elmondta, hogy a minimális külső támogatás, az Illyés Alapítvány adománya mellé, a falu lakói és az idegenbe elszármazottak adták össze a pénzt az otthon újraépítésére. „A szülőföld az, ahol mindig otthon lehetünk, amely mindig befogad, és éppen ezért, ha nem is vagyunk állandó lakói, ápolni, segíteni kell, hogy megmaradhasson."

A falunapon elhangzott beszédek a megmaradásról szóltak, az itthonmaradásra biztattak. A délutáni kulturális műsorok, találkozások, újraismerkedések után a rendezvény estétől reggelig tartó bállal zárult.

BÁGYI BENCZE JAKAB

AHOGY MI LÁTJUK

Amint arról már beszámoltunk, a mezőgazdasági miniszter Csíkszeredában jártakor úgy mellékesen leváltotta az erdészeti felügyelőség vezetőjét... Történt ez szombaton, az első reakciók az érintett, a szakma és a politikum részéről érdekes módon csak meglepetést tükröztek. Valóban? Nahát! Hogy mik vannak? A meglepetés egyrészt érthető: megyénk erdeinek tulajdonjogával valóban hatalmas gondok vannak, az erdészet sokak szerint rablógazdálkodást végez. Sőt: még az is igaz, amit a miniszter mondott, valóban, lassan-lassan társadalmi feszültségek is keletkezhetnek, hiszen mindenkinek kinyílhat a bicska a zsebében, ha látja, hogy viszik az erdőt... Ám a szidalmak, átkozódások célpontja az erdészet volt és nem az erdészeti felügyelőség. Két külön intézményről van szó – állítólag ezt a miniszter is csak pár hete tudja, és a most leváltott igazgatónak nem sok köze lehetett az erdészet és a közbirtokosságok közti vitához. A leváltás attól még érdekesebb, hogy a hétvégi tárgyalásokon erről szó sem esett, a miniszter a sajtónak tette meg bejelentését, úgy, hogy a kinn előszobázó politikusok nem is tudtak róla. A benn csücsülő RMDSZ-képviselő pedig nyakát behúzva hallgatott.

Nyilván nem tiltakozik az RMDSZ, inkább lapít, hiszen központi szinten megéri kussolni: Bukarestben nem egy és nem két zsíros állás jut a tulipán jegyében született szerencséseknek. Kit érdekel, hogy mi történik az alsóbb szinteken? Valamennyire bennfentes emberek néha azt érezhetik, hogy a kormánypárt és az RMDSZ között erről is egyezség van: előbbiek „védhetik a román elemet" a Székelyföldön, a szövetség pedig villoghat Bukarestben, a húsosfazekak környékén.

Túl az erdészeti felügyelőség vezetőjének leváltásán, marad egy igen fontos kérdés: lesz-e valami az erdők visszaszolgáltatásával kapcsolatos miniszteri ígéretekből? És erre a kérdésre gyorsan, már ezen a héten választ kaphatunk.

SZONDY ZOLTÁN

Tanügyi berkekben évtizedek óta külön jelentése van a „káderes" szócskának – ez az a hely, ahol az állásokról döntenek: arról, hogy melyik pedagógus hol taníthat, és nem mellékesen arról is, hogy kik lesznek azok a szerencsések, akik képzettség nélkül, helyettesítőként állást szerezhetnek maguknak. Ám kopogtatnak a káderes tanfelügyelő ajtaján olyanok is, akik külhonban szerzett diplomájukat szeretnék honosítani, sokan információért jönnek, frissen végzett gyerekeik sorsát védenék – és folytathatnám.

De nem célom leírást adni erről a munkahelyről. Mivel utam szinte naponta elvezet a „Fehér Ház" harmadik emeletén, szomorúan tapasztaltam, hogy a káderes ajtócskája előtt legtöbb alkalommal jó pár ember ácsorog. Többször rákérdeztem, a várakozás oka mindig prózai volt, illető tanfelügyelő késett. De jön! – vigasztalták az ácsorgókat, akiknek... Nos, megkockáztatom a kijelentést: döntő többségük nem jókedvéből volt ott, kérni akartak valamit, ügyes-bajos dolgukat rendezték – illetve rendezték volna. Muszáj még várakoztatással is megalázni olyan embereket, akik sok esetben nem helyből jönnek, hanem felutaznak a megyeszékhelyre kérni valamit?

Illető tisztviselő egyébként nem keveset dolgozik, nem rosszul, több alkalommal estig munkahelyén van. Ám valószínűleg őt nem váratták még mások, más ajtók előtt.

SZONDY ZOLTÁN

Zeteváralján, mindjárt Ivó előtt egy új székely kapun belépve és a patakon átívelő hídon áthaladva, rendezett, fürdőmedencével és halastóval ellátott porta fogadja a vendéget. A kaputükör már tudtunkra adta, hogy Isten segedelmével készíttette Balázs Matild és lányai, Izabella, Beáta, s ugyanakkor tölgyfába vésve az alábbi üzenet is: Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér, ne légy hűtlen soha!

A Balázs vendégházat több mint egy évtizeddel ezelőtt álmodta meg a család, de csak öt éve működik. Sajnos, a férj, az édesapa neve már nem kerülhetett fel az idén felállított kapura, mert infarktusban elhunyt. Édesanya és lányai viszik tovább tehát a stafétát, a falusi vendégfogadásnak azt a modelljét, amely nem a motel vagy panzió fogalmához tartozik, hanem ennél szűkebbre szabott, de meghittebb, családiasabb. A festői, barátságos környezetben csupán 8–12 személy pihenéséhez, kellemes időtöltéséhez van itt kitűnő feltétel nyáron és télen egyaránt. A magyarországi, hollandiai vendégek, mondhatni, egymás kezébe adják a kilincset, többnyire értelmiségiek, sokan színészek, színházi szakemberek, akik rendszerint visszatérnek, és barátaiknak, hozzátartozóiknak is megadják a címet. A vendégház sikere természetesen nem csupán a szép helyben, hanem a kedves, avatott vendéglátásban rejlik elsősorban, abban, hogy Balázs Matild nagy-nagy tapasztalattal és hozzáértéssel rendelkezik, mert szakácsként, cukrászként és pincérként hajdanán a székelyudvarhelyi Fényesben dolgozott. Évente többször is részt vesz magyarországi bemutatókon, ízléses reklámfüzetekkel népszerűsíti a zeteváraljai vendégházat, mindazt, amit itt megtalálhat az igényes turista. Aki élvezheti a szomszéd gazdák, Sánduly János és Péter szolgáltatásait is, akik lovas szekérrel vagy szánnal készek benevezni egy-egy túrára. A halastóban méretes pisztrángok lubickolnak, amelyekből a vendég saját maga halászhatja ki a vacsoráját. Innen bejárni a környéket vagy a távolabbi látványos helyeket, szintén jól belefér az itt eltöltött néhány napba.

A Balázs vendégház mindenekelőtt azt példázza, hogy a kiscsoportos faluturizmus lehetőségei óriásiak, és ha van rátermettség, sok családi porta ráállhat a vendégfogadásra, amely megélhetést jelent. A „nagyüzemi" turizmus mellett a meghitt, családias lehetőségek még kiaknázatlanok, de mindenekelőtt a legfontosabb, amit hozzá kell adni a tájhoz: az emberi tényező, a kompetencia, a vonzó kedvesség, melegség. Ez a titka a Balázs portának is, ahol „asszonyidők" nyarai és telei jelentenek igazi élményt, pihenést az egymást követő családoknak, csoportoknak.

Egyébként Izabella a turisztikai főiskolát végzi Kolozsváron, vagyis képesítést szerez egy olyan foglalkozáshoz, amely egyben életmódot is jelent. Beáta az általános iskolát végzi a zeteváraljai Jókai Mór nevét viselő iskolában. A nagy romantikus író neve ebben a környezetben, ahol a falu nevében is ott a vár – találó, bizonyára nem véletlenül döntöttek így a névadók. Különben a napokban hallottam a rádióban, hogy a nagy író műveit csak az érti-élvezi igazán, aki ismeri az erdélyi tájakat.

Az erdélyi tájak ismerőjének pedig csak az mondhatja magát, aki a Nagyküküllő völgyében, Zetelaka községben is megfordult. Például Zeteváralján, a Balázs vendégházban. Ahonnan nemsokára Beáta iskolába indul...

FERENCZ IMRE

Egyre közelebb kerül a normateljesítéshez Bogza Adina és Bromberger Stefan a Csíkszeredában zajló nemzetközi sakkfesztivál körverseny csoportjában. A hátralévő négy játszmából Bogzának 2, míg Brombergernek 3 pont kell a női nagymesteri, illetve a férfi nemzetközi mesteri norma teljesítéséhez.

Kettőjük csatája a 7. fordulóban döntetlennel végződött. Hasonló sorsa volt a Murariu – Manolache, Danilov – Vajda, Lutz Thomas – Orsó és Gheng – Marin játszmáknak, míg Nanu sötéttel legyőzte Lutz Dietert. Hét forduló után Bogza Adina vezet 5,5 ponttal, az 5 pontos Bromberger Stefan (Németország), a 4,5 pontos Orsó Miklós (Magyarország) és a 4 pontos Danilov Vladimir, Gheng Josef (Németország), Nanu Ciprian és Manolache Marius előtt.

A nyílt versenyt továbbra is Tikhomirov Sergei (Moldova Köztársaság) nemzetközi mester vezeti 6 ponttal a 7 lehetségesből, őt követi Chirilã Radu FIDE-mester és az országos bajnok Sofronie Iulian nemzetközi mester 5,5–5,5 ponttal, 4–7. Rendi Éva, Schmid Siegfried (Németország), Burnoiu Costel és Bachstein Dustin (Németország) 5–5 ponttal. A 7. forduló élmezőnyének eredményei: Tikhomirov (Moldova Köztársaság) – Sofronie döntetlen, Apostoaie – Chirilã döntetlen, Karsdorp (Hollandia) – Burnoiu 0–1, Balázs István – Schmid Siegfried (Németország) 0– 1, Rendi Éva – Vajda Albert 1–0, Bachstein (Németország) – Tuchilã 1–0, Jurassa – Péter János 0–1.

A hétvégi 16 fős rapid versenyt Manolache Marius FIDE-mester nyerte 5 ponttal a 6 lehetségesből, 2. Pessi Emil 4,5 pont, 3. Tikhomirov Sergei 4 pont, 4. Nanu Ciprian 4 pont, 5. Conea Adrian 4 pont.

BIRÓ SÁNDOR

A Haller Ákos, Pető Tibor magyar kétpárevezős egység aranyérmet szerzett a luzerni evezős világbajnokságon. A VB-k 1962 óta íródó történetében magyar versenyző még soha nem állhatott a dobogó legmagasabb fokára.

A román csapat folytatta jó szereplését a sportágban, éremgyűjteményük: 2 arany-, 1 ezüst- és 2 bronzérem. A román és magyar vonatkozású eredmények. FÉRFIAK. Kétpár: Haller Ákos, Pető Tibor (Magyarország); nyolcas: Románia (Mãstãcan, Corbeanu, Nemtoc, Florariu, Cornea, Bãnicã, Pîrvan, Mãstãcan, kormányos: Gheorghe); kormányos kettes: Cracknell, Pinsent, kormányos: Chugani (Nagy-Britannia),... 3. Nemtoc, Florariu, kormányos: Gheorghe (Románia). NŐK. Kormányos nélküli kettes: Georgeta Damian, Viorica Susanu (Románia); könnyűsúlyú kétpár: Radünzel, Blasberg (Németország),... 3. Stan, Acsinte (Románia); nyolcas: Ausztrália, 2. Románia.

A magyar kajak–kenu válogatott 8 arany-, 4 ezüst- és 4 bronzéremmel az éremtáblázat élén zárt a poznani VB-n. A román hajóegységek 1 arany-, 2 ezüst- és ugyancsak 2 bronzérmet szereztek.

Az 500 m-es döntők eredményei (K=kajak, C=kenu). FÉRFIAK. K–1: 1. Vereckei Ákos (Magyarország); K–2: 1. Németország,... 6. Magyarország; K–4: 1. Oroszország, 2. Románia (Baban, Curuzan, Magyar, Serban),... 6. Magyarország; C–1: 1. Makszim Opaljev (Oroszország), 2. Kolonics György (Magyarország),... 6. Simiocencu (Románia); C–2: 1. Kuba,... 3. Románia (Miticã Pricop, Florin Popescu),... 6. Magyarország (Hüttner Csaba, Fürdök Gábor); C–4: 1. Románia (Iosif Anisim, Florin Popescu, Mikhail Vartolomei, Ionel Averian), 2. Magyarország (Kozmann György, Zala György, Iván Gábor, Belicza Béla). NŐK. K–1: 1. Josefa Idem (Olaszország),... 3. Kovács Katalin (Magyarország); K–2: 1. Magyarország (Szabó Szilvia, Bóta Kinga); K–4: 1. Magyarország (Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga).

A 200 m-es döntők eredményei. FÉRFIAK. K–1: 1. Ronald Rauhe (Németország),... 4. Fehérvári Vince (Magyarország); K–2: 1. 1. Litvánia; K–4: 1. Magyarország (Fehérvári Vince, Beé István, Horváth Gábor, Hegedűs Róbert),... 4. Spanyolország és Románia; C–1: 1. Dmitro Szablin (Ukrajna),... 5. Kolonics György (Magyarország); C–2: 1. Lengyelország, 2. Románia (Popescu, Pricop),... 6. Magyarország (Feil Imre, Kozmann György); C–4: 1. Magyarország (Vasali László, Iván Gábor, Zala György, Malomsoki Sándor),... 4. Románia. NŐK. K–1: 1. Karen Furneaux (Kanada),... 3. Szabó Szilvia (Magyarország); K–2: 1. Beatriz Portillo Manchon, Sonia Costa Molanes (Spanyolország),... 3. Dékány Kinga, Viski Erzsébet (Magyarország); K–4: 1. Magyarország (Dékány Kinga, Fazekas Krisztina, Viski Erzsébet, Kovács Katalin),... 6. Románia.

Az A-osztályú labdarúgó-bajnokság 4. fordulójának vasárnap esti mérkőzésein: O_elul Gala_i – Bukaresti Dinamo 2–1 (2–0) /gólszerzők: Bastinã (33.), B. Andone (45. – 11 m)/; Brassói FC – Bákói FCM 1–0 (0–0) /gólszerző: Buga (89. – 11 m)/, Bukaresti Rapid – Bukaresti Sportul Studen_esc 1–0 (0–0) /gólszerző: Pancu (89. – 11 m)/.

A következő forduló (szeptember 7–9.) műsora: Steaua – O_elul, Beszterce – FC Arges, Na_ional – Petrolul, U Craiova – Brassó, Bákó – Ceahlãul, Astra – Rapid, Sportul – UMT, Farul – Dinamo.

1. Belső kép helyett külső kép

A külvilágból és saját belső világunkból nyert élményeinket, tapasztalatainkat, benyomásainkat folyamatosan fel kell dolgoznunk – mint mondják: én-azonossá kell tennünk –, hogy megőrizzük személyiségünk integritását. Ennek a feldolgozásnak kitüntetetten fontos formája a belső képkészítés. Legyen ez akár álomkép, nappali fantáziálás vagy regényolvasás közben keletkező belső képek áradása...

A kisgyerek zseniális belső képkészítő. Ha megfigyeljük mesehallgatás közben sajátos kettős tekintetét – egyrészt ránk függeszti a szemét, másrészt látjuk rajta, hogy már nem is minket lát, hanem a belső mozit figyeli, ahogy mi elmondjuk, hogy „felhúzza a hétmérföldes sárga csizmát, átlépi az ezüsthegyet, átlépi az aranyhegyet, átlépi az Óperenciást..." Minél dallamosabban, minél ritmikusabban mesélünk, minél több ismétléssel, redundanciával – „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy..." mondjuk, ahelyett, hogy „Volt" –, annál erőteljesebb, kimunkáltabb belső képet tud készíteni a hallott mese alapján. És így válik a mese nagy erejű, mindennapos vigasztalóvá, a szorongások és indulatok feloldozójává és feldolgozójává, így nyugtatja meg gyerekeinket estéről estére.

Ha a kisgyerek jól tud játszani – mert három-négy éves koráig volt a közelben felnőtt vagy nagyobb testvér, aki játsszon vele –, akkor láthatjuk, amint kezében két kő- vagy fadarabkával hosszú párbeszédet folytat, eseményeket és jeleneteket játszik le elmélyülten. Tudhatjuk, hogy ezt a játékot is folyamatos belső képkészítés kíséri, a kisgyerek kivetíti játékába a külvilágról és saját belső világából szerzett tagolatlan képzeteit, és játékában, amit a belső képkészítés kísér, ezeket mindig újra feldolgozza, tagolja. Ezért a legfejlesztőbb tevékenység kisgyerekkorban a cselekvéses játék, mely egyben a kisgyerek elemi, lelki szükséglete. Nem a fejlesztő játék! A fejlesztő játék leállítja a fejlődést. Mert leállítja a belső képkészítést. Csak az úgynevezett szabad játéktevékenység az, ami valóban fejleszt.

A kisgyereknek nagyon nagy a képéhsége, mert nagyon sok feldolgoznivalója van.

De a kisgyerek nem tud különbséget tenni belső és külső kép között!

Ha odalököm valamelyik képernyő – az elektromos bébiszitter – elé, abban a reményben, hogy most majd lesz egy kis nyugalmam, tényleg nem is csalatkozom. A gyerek nem tud elszabadulni a kép, a mozgó kép – a képernyő – varázsától. Ott ül lenyűgözötten, és ha jól figyeljük, láthatjuk, hogy egyre feszültebb lesz. Egy idő után talán már körmét is rágja vagy tépkedi, vagy a haját csavargatja, vagy ugrál a kanapén, de elszakadni nem tud, teljesen függetlenül attól, hogy a képernyő éppen mit közvetít számára.

A külső kép azonban nem segíti hozzá a feldolgozáshoz, ellenkezőleg, feldolgozhatatlan információkkal árasztja el, és: blokkolja a belső képkészítést. A feszültségek, indulatok, vágyak felduzzadnak, feldolgozatlanul maradnak, majd hirtelen agresszióban csattannak ki, amit esetleg letört tétlenség követ, amíg oda nem ülhet újra az őt rabul ejtő képernyő elé.

Ha egy kisgyerek csak a legszelídebb angol természetfilmeket nézi a hétvégi tévézés óráiban, akkor is agresszív lesz a televíziózástól, mert nem mozoghatott, és nem történt meg a belső feldolgozás.

2. Agresszió

A képernyők elé kényszerített – a képernyők varázsa által odakényszerített – gyerek agressziós szintje tehát a fentiek szerint növekszik.

Természetesen, ha a képernyő szelíd természetfilm helyett agressziót (agressziós mintát) közvetít – s ma már sok vita után ezt bizonyítottnak tekinthetjük –, az agresszió még tovább nő. (Persze az igaz, hogy a gyermeki agresszivitás szélsőséges eseteinek elsődleges oka nem a képernyők hatásában, hanem a családban, a családi mintákban és az érzelmi biztonság hiányában keresendő. Az érzelmi biztonságot a családnak – elsősorban az anyának és az apának – kellene megadnia az újszülött vagy talán már a magzati kortól kezdve kialakuló testi és lelki, személyes kontaktus révén.)

Nagyhírű vizsgálatok kutatták a képernyők és a gyermeki agresszivitás összefüggéseit. Az egyik megállapította, hogy azok a gyerekek, akik 9 éves koruk körül kiemelkedően nagy óraszámban néztek agresszív filmeket, 19 éves korukra ifjúsági csoportjukban a többieknél szignifikánsan agresszívebb fiatalok közé tartoztak. (Persze hiba lenne azt állítani, hogy egyedül a képernyő volt az oka a 10 évvel későbbi beállítódásnak. Sokkal inkább arra kell gondolnunk, hogy a gyermek már 9 évesen is azért nézett a többieknél annyival több agresszív jelenetet, mert testi-lelki értelemben rossz, kielégítetlen állapotban volt.)

A másik jelentős vizsgálat arra keresett választ, hogy a valóságban, illetve filmen és rajzfilmen látott agresszió milyen hatással van a gyerekekre. Azt állapították meg, hogy a valóságban látott agressziót nagyon pontosan tudják utánozni, miközben az általános agressziós szint is emelkedik érzelmi életükben. A filmen látott agressziót kevésbé pontosan tudják utánozni, de agressziós szintjük még magasabbra nő! A rajzfilmen látott agresszió utánzása még pontatlanabb – többek között azért is, mert a rajzfilm nagyon gyakran „lenyeli" a döntő fordulatot, nem ábrázolja, nem mutatja be, ami nagyon tisztességtelen dramaturgiai szempontból – viszont az általános agressziós szint rajzfilmnézés közben növekszik a legjelentősebb mértékben!

Amikor tehát azzal vigasztaljuk magunkat egy-egy hétvégén, mikor gyerekeink órák hosszat televízióznak, videóznak vagy számítógépes képernyőre merednek, hogy hiszen csak a „nekik való" rajfilmeket nézik, hiszen csak a Cartoon Network adását bámulják, akkor tudnunk kell: agresszivitásuk, belső feszültségük – feldolgozatlan és belső képkészítés nélkül feldolgozhatatlan feszültségük – most nő a lehető legnagyobb mértékben.

3. Videoklip-kultúra

Egyre többen hallunk olyan gyerekekről, akik nem szeretnek mesét hallgatni, nem tudnak a mesére odafigyelni (sőt esetleg: nem tudnak és nem szeretnek játszani!). Az általam megismert ilyen esetekben mindig felfedezhető volt a háttérben a napi rendszeres, esetleg több órán át tartó képernyőhatás.

A videoklip-technika, az önmagukban alig vagy nehezen vagy sehogy sem megérthető részletek gyors és erőteljes benyomást keltő váltakozása az egyik legerősebb hatás, amit a képernyő gyakorolni tud. Nem véletlen, hogy kisgyerekeink a reklámokat szeretik legjobban. Anélkül, hogy megértenék, mit reklámoznak. (Sokszor mi sem értjük meg.) Aki rászokik erre a zsongító kábulatra, az „elfelejt" belső képeket készíteni – s így számára sem a mese, sem a játék nem lesz vonzó és érdekes. Ami azt is jelenti, hogy nem tudja belső élményeit, állapotait feldolgozni, és jósolható, hogy pszichikusan egyre rosszabb, egyre dekoncentráltabb állapotba kerül. Veszélyes helyzet!

És még egy távolabbi következmény: aki nem vált jó mesehallgatóvá, akit tízéves kora előtt rabul ejtettek a képernyők, az nem lesz olvasóvá, nem lesz regényolvasó, és ennek következményei kamaszkorban – kamaszkortól kezdve – lehetnek nagyon is hátrányosak. A kamasz született leselkedő, aki be akar nézni a felnőttek, a másik ember életébe (tehát nemcsak kulcslyukon át és megfúrt deszkapalánkon át leselkedik), és erre a leselkedésre a regény, a nagyregény kínál kitűnő lehetőséget. A regényolvasás a kamaszkor gátlásos magányában és viharaiban terápiás hatású (és még a későbbi években is az lehetne). A jó olvasó azért élvezi, amit olvas, mert anélkül, hogy erről számot adna magának, az olvasottakhoz fantáziájában belső képeket készít. Ha a jó olvasó egy jól leírt futásról olvas, lábikrájában mérhetően több vér gyűlik össze (természetesen anélkül, hogy ő tudna erről), és ez a testi elváltozás, amelyet öntudatlanul érzékel, tovább segíti őt a hőssel való azonosulás útján. Tehát fiziológiás, testi változások is hozzásegítik, hogy az olvasásban valódi élvezetét találja. A testi változás ugyanis tovább erősíti a belső képet, növeli az ezzel járó lelki aktivitást.

Mindettől a képernyők nem korlátozott „élvezete" egyszer s mindenkorra megfoszthat minket.

4. Kiszolgáltatottság

Ha a képernyőre meredünk, agyunk elektromos hullámszerkezete változik. Hasonlóvá lesz az alvás vagy a meditációs állapotok hullámszerkezetéhez.

De míg az alvás vagy a meditáció során ez a „védtelen" agy, központi idegrendszer teljesen elfordult a külvilágtól, és nyitva áll a belső világ hatásainak feldolgozására, rendbetételére, s ezért a meditációból vagy az alvásból pihenten, énazonosság-érzésünkben megerősödve eszmélünk fel, addig a képernyőre-bámulás énünktől idegen, külső hatásoknak nyit meg bennünket.

Növeli ezt a hatást az is, hogy a képernyőt nézve a két szem nem fókuszál, azaz nem irányul figyelmesen egy pontra – ami a fokozott figyelem és öntudat velejárója –, ellenkezőleg, kicsit „széttart", hogy a képernyő egész felületét befogja. Ez is csökkenti a tudatosságot, amivel a képernyő hatását befogadjuk. És növeli kiszolgáltatottságunkat.

5. Függőség

A hetvenes években Nyugat-Németországban érdekes kísérletet végeztek. Családoknak fizettek azért, hogy néhány hétre vagy hónapra elvitték tőlük a televíziót, s ők kötelezték magukat arra, hogy nem néznek máshol sem tévét.

A periódus elején mélyinterjúkat készítettek a családtagokkal. Nemcsak annak örültek, hogy részt vesznek a kísérletben, és pénzt kapnak érte, hanem annak is, hogy most majd újra horgásznak, bicikliznek, elolvassák a kisasztalukon feltornyosult könyveket, kirándulni és evezni járnak, többet mozognak, vagy éppenséggel színházba és moziba mennek. Mint a periódus végén felvett interjúkból kiderült, ezekből a tervekből úgyszólván semmi sem valósult meg. Ezzel szemben levertség, tétlenség, fejfájás – egyszóval megvonási tünetek jelentkeztek. A képernyő sajátos kábítószernek bizonyult.

6. Intimitás helyett...

A televízió nagyon sokszor döntően beleavatkozik a családok életvitelébe, szokásaiba, közös étkezéseibe, ezeket megszünteti vagy átformálja.

A család bizonyos értelemben elnémul egymás felé, megszűnnek a „haszontalan", de szórakoztató, az összetartozás érzését növelő bensőséges beszélgetések, együttlétek. Sokszor a vendégségeket is a televízió vagy a video uralja.

Ismerünk olyan beszámolókat, amelyek arról szólnak, hogy egy-egy befejezetlen építkezésen, vagy más okból kialakult tábori körülmények között az emberek megszabadultak a képernyőktől, netán még a villanyvilágítástól is, és az első napok téblábolása és zavarai után különleges, rég nem élvezett hangulatokat éltek át, bensőséges együttlétekben volt részük.

7. Mi a teendő?

Ha elhinnénk, hogy ilyen kedvezőtlen hatással van ránk a televíziózás, akkor mit kellene tennünk? Mindenesetre: tudatos válogatással kellene korlátoznunk a képernyő előtt töltött időt. Kisgyerekeink esetében pedig – bármilyen csalódást okoz is ez, hiszen akkor mi értelme az egésznek – velük együtt oda kellene ülnünk a képernyő elé, hogy közben is, utána is beszélni tudjunk arról, amit láttak.

Persze én jól el tudok képzelni olyan radikális megoldást is, hogy nem televíziózunk, nem videózunk, a képernyő nem otthonunk egyik fő helyén áll, mint afféle dermedt szemű istenség, házi oltár, hanem valamiféle eldugottabb helyről húzzuk elő, ha mégis meg akarunk nézni valamit.

Sokféle megoldás lehetséges.

Tőlünk nyugatabbra már a harmincas éveibe lépett egy olyan nemzedék, amelyik egészében valamivel kevesebb időt tölt a képernyő előtt, mint az előttük járó. Sőt olyanok is akadnak köztük, akik kitiltották otthonukból a képernyőt (kivéve a szövegszerkesztő monitort).

Mint a technika minden nagy vívmányával: élnünk kell, és élnünk lehet a képernyők kínálta lehetőségekkel is, de nem szabadna hagynunk, hogy uralkodjanak rajtunk.

VEKERDY TAMÁS

Megkezdődött a visszaszámlálás, teljes gőzzel folynak az előkészületek. Az euróövezet tizenkét országában 2002. január 1-től az eurót vezetik be egyedüli fizetőeszköz gyanánt. A zónán kívüli országoknak ugyancsak fel kell készülniük a váltásra.

Utoljára kétezer évvel ezelőtt volt ez a konstelláció: hiszen a római birodalomban ugyancsak lehetséges volt, hogy a Földközi-tengertől Észak-Európáig ugyanazzal a pénzzel fizessen az ember. Az örök városból, Rómából irányított impériumban élénk cserebere folyt a különféle népek portékái és kultúrái között. Róma bukása után csak a kilencedik században, Nagy Károly frank birodalmában éledt újjá az egyesített Európa gondolata – vele együtt pedig a „Karlspfund" is, mely négyszáz éven át szolgált valutaként szinte egész Európában. A legújabb korban pedig két pusztító világháború romjain fogant meg az egyesült Európa víziója.

Egészen rendkívüli hétfő volt az: 1948. június 21-e, a valutareform végrehajtásának első napja, a D-Márk megszületésének pillanata, egyúttal egy új gazdasági rend, sőt egy új Németország megszületésének első órája is. Ez a dátum jelzi a háború utáni évek ínségének végét és a „wirtschaftswunder", a „gazdasági csoda" kezdetét. Míg három nappal ezelőtt, pénteken még kenyérre váró sorok kígyóztak a romokkal tűzdelt városokban, hétfőre – mintegy varázsütésre – megteltek a kirakatok. Az új márkáért olyan finomságokhoz lehetett szinte megától értetődő módon hozzájutni, melyeknek éveken át a színét se lehetett látni.

Ötven évvel később aztán megint egy ilyen hétfő, egy újabb valutaváltás napja következett: 1999. január 4-e. Ez volt az euró bemutatkozásának napja, ekkor használták első ízben fizetőeszközként. Ez a hétfő azonban közel sem volt olyan látványos, mint az ötvenegy esztendővel korábbi. Kezdetét vette az Európai Valutaunió – az emberek zömének mindennapi életében azonban semmi nem változott. Az euró egyelőre nem volt több könyvelési egységnél, az új valutával csak az találkozott, aki szemügyre vette a napilapok árfolyamtáblázatait vagy tanulmányozta a bankok letéti kivonatait. Ez a mostani hétfő már csak amiatt sem volt olyan drámai, mivel az euró bevezetése érintetlenül hagyta az uniós országok nemzeti valutái közötti értékviszonyokat.

ez utóbbiaktól, a nemzeti valutáktól megint csak egy hétfői napon, 2001. december 31-én vesznek búcsút az érintett országok polgárai. Jövő év január elsejétől végre az üzletekben is euróval fogunk fizetni. A tagországok lakóinak pénztárcájában az újév első néhány hetében még egymás mellett bújnak meg az euró-bankok és a hagyományos bankjegyek. Február végére aztán, ha a valóság a pénzügyi szakemberei terveihez igazodik, messzemenően végbement a csere: az euró legkésőbb ekkor az emberek számára is felfogható és kézzel fogható valósággá, készpénzzé válik. A régi – márka, líra vagy francia frank – bankjegyek nem veszítik el érvényességüket, a bankokban bármikor euróra lehet cserélni őket. Vásárláskor azonban már nem fogjuk hasznukat venni.

Európa a pénzen keresztül jön létre

„L’Europe se fera par la monnaie ou ne se fera pas" (Európa a pénzen keresztül jön létre, vagy sehogy). Egy francia pénzügyi szakember, Jacques Rueff már 1950-ben így fogalmazta meg az európai egyesülés célját és útját. Az Európai Monetáris Unió megalapításával Európa még ugyanabban az évbe elindult az euró felé vezető hosszú úton. Az európaiak különféle kezdeményezései és intézményei a közös valutatérség létrehozására az Európai Unióról szóló szerződésben csúcsosodtak ki, melyet 1991. december 10-én egy hollandiai kisvárosban. Maastrichtban írtak alá a tagországok állam- és kormányfői. Az EK-ból, azaz Európai Közösségből EU, vagyis Európai Unió vált, az ecuból pedig euró. A valutaunió harmadik szakaszának megkezdésével, 1999. január 1-jén visszavonhatatlanul rögzített váltóárfolyamokkal helyettesítették a résztvevő országok egymás között érvényes váltóárfolyamait. Ettől a pillanattól a Központi Európai Jegybank hozza meg a közösség valamennyi pénz- és valutapolitikai döntését. 2002. január 1-jén, amikor megkezdődik az euróbankjegyek kibocsátása, és euróra cserélik be a nemzeti bankjegyeket és pénzérméket, befejeződött a valutaunió. Az euró belső értéke fölött a Központi Európai Jegybank őrlődik, mely a Deutsche Bundesbank mintájára épül fel, és hasonló pénzpolitikát folytat, mint a német márka meglehetősen sikeres őre és védelmezője. Ha a Központi Jegybank a Majna-parti pénzügyi metropoliszt, Frankfurtot választotta székhelyéül, akkor ez köszönhető nem utolsó sorban a Bundesbank nemzetközileg elismert sikerének is, mely kordában tudta tartani az inflációt és a német márkát annyira stabilizálta, hogy a világ második legfontosabb valutájává vált a dollár mögött. A Központi Jegybankot kristálytiszta, alkotmánnyal fölérő alapszabályának köszönhetően a világ legfüggetlenebb jegybankjaként tartják számon.

Ám sem az eurózónán belüli árstabilitás sikeres megőrzése, sem a jegybank függetlensége nem tudta megakadályozni, hogy a nemzetközi devizapiacon gyengének bizonyuljon az euró. Bevezetése óta a közös európai valuta kerek huszonöt százalékot veszített értékéből a többi fontos valutához képest. Ezért aligha tehető a jegybank felellőssé. Az euró lezuhanása inkább a valutaunióban résztvevő nagy nemzetgazdaságok gyengeségével magyarázható, melyek a globalizálódó világgazdaság kihívására nem reagáltak elég elszántan az elkerülhetetlen szerkezetváltással. A nemzetközi pénzügyi piacokon az euró mindenesetre biztosan átvette a német márka szerepét. A világ második legfontosabb kulcsvalutájává lépett elő, Európa tőzsdei rajta keresztül zárkóznak fel a világ elsőszámú pénzügyi piacához, Amerikához.

Az euró forgalomba hozatala úgy a szervezést mint a logisztikát tekintve hatalmas feladat. A tagországok pénzverdéiben teljes gőzzel folyik az euróbankok nyomása. 14,5 milliárd bankjegyet kell kinyomtatni, összesen 640 milliárd euró értékben, pénzérméből pedig ötmilliárd darabot kell veretni. Ha egymás mellé raknánk és összeragasztanánk a most készülő euróbankjegyeket, e papírkígyóval négyszer körbetekerhetnénk a holdat. Németország egymaga 2,5 milliárd euróbankjegyet hoz forgalomba, melyek összértéke meghaladja a 150 milliárd eurót. Ehhez jön még 15,5 milliárd érme, melynek összértéke 4,8 milliárd euró, súlya pedig több mint 70 000 tonna. Egyúttal persze a régi bankjegyeket és pénzérméket is ki kell vonni a forgalomból.

Az új fizetőeszköz bevezetése jóformán mindenkit érinteni fog az euróövezet háromszázmillió lakója közül, s az átállás érezhetően bele fog szólni az európolgárok mindennapi életvitelébe. Márka és pfenning helyett ezután már euróban és centben kell számolnunk. Az új árviszonyok megszokása különösen nehéz feladat elé fogja állítani az eurózónában élőket. A kiskereskedelemben minden árat át kell írni, és az átmeneti időszakban két valutában kell elszámolni. A cégeknek át kell állítaniuk könyvelésüket, árlistáikat és a bérelszámolást, a hatóságoknak új nyomtatványokat kell nyomtatniuk, a biztosító cégeknek és lakástulajdonosoknak át kell alakítaniuk szerződésszövegeiket. A bankok és takarékpénztárak 2002. január 1-jén valamennyi számlákat automatikusan euróra állítják át. Ez pedig úgy fog megtörténni, hogy minden összeget az egyszer s mindenkorra rögzített váltóárfolyam szerint – 1 euró = 1,95583 DM – számítanak át.

Az új valutának nincs múltja és nincs gyökere. Egyedül értéke határozza meg

Különösen izgalmasnak ígérkezik a kiskereskedelmi átszámítások folyamata. Az élelmiszerkereskedelemben ma az összes árucikk 77 százalékát mindössze tíz különböző áron kínálják, melyek értéke 0,99 és 5,99 DM között van. Ha a cégek azt akarják, hogy áraik euróban is bűvös 9-es számmal végződjenek, ehhez először át kell alakítaniuk mostani márka-áraikat. A kereskedők ugyan ígéretet tettek rá, hogy az euró bevezetését nem használják árdrágításra. Az árnövekedés ellen ugyan nincs igazi garancia, de mivel Németország európai összehasonlításban drága ország, az euró bevezetése pedig transzparenciát hoz az árak területén, a határrégiókban a verseny mindenképp le fogja szorítani az árakat.

December 17-én már bárki képet alkothat magának az euróról. Ettől a naptól minden pénzintézetben kapható lesz az „induló eurókészlet". Az euróérmékből összeállított „háztartási csomag" húsz márkába fog kerülni, és húsz darab érmét fog tartalmazni az egycentestől a kéteurósig – mindezt egy műanyagtasakban, melyre a német sas lesz rányomtatva. A csomag így mindjárt választ ad arra a kérdésre is, hogy melyik lesz a legnagyobb euróegység, amivel majd fizethetünk: a fémpénzek között a kéteurós zárja a sort. A hét euróbankjegy (5, 10, 20, 50, 100, 200, 500 euró) valamennyi tagországban ugyanúgy fog kinézni, az érmék hátoldalát viszont minden ország a maga ízlése szerint díszítheti. S noha a bankjegyek még nem kerültek forgalomba, máris hallhatók olyan hangok, melyek szerint az euró tulajdonság nélküli valutaként jellemezhető. Az euróbankokat ugyanis nem egy-egy nagy európai művész vagy gondolkodó közismert arcképe ékíti, hanem hidak és épületek névtelen töredékei. A bankjegyek tervezői ennél világosabban aligha fejezhették volna ki, hogy az eurónak nincs hazája, nincs múltja és nincs gyökere sem. Az új valuta egyedül és kizárólag önmaga, vagyis pénzértéke által határozza meg önmagát.

Az euró hatósugara messze nagyobb területre terjed ki, mint az EU tagállamai (Nagy-Britanniát, Dániát és Svédországot nem számítva). A készpénz bevezetése elsősorban az EU Európán kívüli területeit érinti, így például Gouadeloupe-ot (Franciaország), az Azori-szigeteket (Portugália) vagy Kanári-szigeteket (Spanyolország). Ehhez jönnek még a városállamok: Monaco, San Marino vagy a Vatikán. Az euró hivatalos fizetőeszköz lesz Montenegróban vagy Koszovóban, ahol úgy döntöttek, hogy az eurózónához tartozó EU-valuták valamelyikét választják nemzeti fizetőeszközül. Kelet-Európában, a Balkánon és Törökországban ugyancsak jelentős mértékben használnak uniós valutákat fizetőeszköz gyanánt.

Vagyonok kerülhetnek elő a matracokból

Eddig otthon őrzött hatalmas pénzvagyonok előkerülésétől tart az eurókészpénzre való átállás véghajrájában az Európai Központi Bank (EKB).

Az EKB felhívásban akarja kérni az Európai Unió 12 érdekelt tagországának állampolgárait: még a nemzeti valuták euróra való átállásának január elsejei határideje előtt vegyék ki a matracokból a „dugipénzt", s váltsák át időben, hogy elkerülhessék a tömegjeleneteket a bankok pénztárai előtt.

Az EKB illetékesei augusztus 30-án Frankfurtban tervezik közzétenni a felhívást.

Feltételezésük szerint az eurózóna államaiban nyomasztó méretű vagyonokat őriznek otthon az állampolgárok, s ennek hirtelen előkerülése súlyos zavarokhoz vezethet, a „végzetes dátum", 2002. január elseje környékén.

A francia Le Monde szerint az uniós tagállamok polgárai között a németek és a franciák járnak az élen az avitt spórolási technikákban. Egy tavaly év végén közzétett becslés szerint Franciaországban a 300 milliárd frank nagyságrendű készpénzforgalom mellett mintegy 150 milliárd frank (22,9 milliárd euró) értékű papírpénz-mennyiség lappang a háztartásokban megtakarítás gyanánt. Erre utal a többi között, hogy a kibocsátott 500-as címletű francia bankók 3/4-e nem jelentkezik a pénzforgalomban.

A német Bundesbankot is aggasztja az otthon tárolt pénzek begyűjtésének gondja – írja a Le Monde. Ezért már májusban kampányt indított az állami és magánbankok közreműködésével, hogy szorgalmazza a háztartásokban lapuló pénzérmék előcsalogatását. A kampány eredményeképpen mintegy 6 millió német 4,5 milliárd darab fémpénzt váltott be a bankfiókokban. Az akciót szeptemberben és októberben is megismétlik, hirdetések és a rádió útján népszerűsítik.

Az „eurófenyegetés" közeledtével a spanyolok is hozzányúltak otthoni tartalékaikhoz: a Costa Brava ingatlanpiacán szokatlan élénkülést tapasztaltak, ennek valódi mértéke azonban csak az év végén lesz értékelhető – jegyzi meg a francia lap.

Egyelőre megoldatlan az eurózóna határain túl háztartási megtakarításokban bujkáló, főleg német márkában lévő pénzérmék és bankjegyek átváltásának problémája. A német valutának mintegy 30-40 százaléka van külföldön, főleg kelet-európai országokban, a legnagyobb mennyiségben Lengyelországban és a volt Jugoszláviában halmozták fel. Visszaváltásukra egyelőre semmilyen terv nincs előkészületben – írja a Le Monde, s hozzáfűzi, hogy a francia valuta 10 százaléka kerül ki az országból az évi 75 milliós turistaforgalom révén.

Az évből eltelt 239 nap, hátravan még 126. Napnyugta ma 20.25-kor, napkelte holnap 6.19-kor.

ISTEN ÉLTESSE

ÁGOSTON és AUGUSZTA nevű olvasóinkat, valamint mindazokat, akik ma ünneplik születésnapjukat.

ÉVFORDULÓK

* Ma van Szent Ágoston ünnepe. A 354–430 között élt katolikus egyházi író, filozófus. Platón, a neoplatonisták és a Biblia lelkes tanulmányozója volt, végül 387-ben kereszténnyé vált. 391-ben pappá szentelték, majd 396-ban hippói püspök lett. 397-ben írta híres önéletrajzát, a Vallomásokat, majd 413–426 között a keresztény egyház igazolását, a De Civitate Dei-t. A De Trinitate című műve a Szentháromság doktrínájának erőteljes magyarázata. A kereszténység kétségtelenül legnagyobb filozófusa volt. Életművéből táplálkozik a középkor ideológiája, s hatása szinte napjainkig érvényesül.

* 150 éve született Lipcsében Artur Volkmann német szobrász, festő és grafikus. A drezdai Képzőművészeti Akadémián tanult. 1876–1910. között Rómában dolgozott, utána Frankfurt am Mainban élt, majd Baselben telepedett le. Művészetét a klasszicizáló törekvések jellemezték. Jelentősebb művei: Női büszt (mellszobor), Psyché, Ganymedes, valamint a drezdai kastély Szent György-kútja. (MTI Évfordulónaptár)

Nem lehet kellemes állapot, én legalábbis nem érezném jól a bőrömben magam, ha egy nyakamba akasztott táblával, amin azt írja, hogy tolvaj, ott kellene állnom órák hosszat városom polgármesteri hivatala előtt a járókelők gúnyolódását hallgatván. Még az hiányozna, hogy a helyi tévé esti főműsorában is mutogassanak elrettentő példaként, miszerint így jár, aki tolvajlással tölti napjait. Márpedig a minap az egyik országos tévé hírműsorában egy ilyen esetet tártak a nézők elé. Történt ugyanis, hogy egyik Szeben környéki település polgármestere igen eredeti megoldást talált ki azokkal szemben, akik a mások javait megkurtítják. Most van soron a terménydézsmálók idénye. Magyarán ez azt jelenti, hogy napirenden, illetve az éjszaka leple alatt egyesek a mások kertjéből próbálják beszerezni a téli zöldségszükségletüket. Néhányukra fény derül, s a tettenértek, a helyi rendőrök által nyakon csípett tolvajok másnap reggel már ott állnak a polgármesteri hivatal előtt a nyakukba akasztott táblával. Hadd lássa a település lakója, kik azok, akik meg-meglátogatják kertjeiket. A tolvajfogás említett „cégéres módszerét" a település lakói helyeslik. Vannak ugyan olyanok is – számuk jóval kevesebb –, akik az emberi méltóság megalázásának tekintik a polgármester eljárását a tettesekkel szemben. De vajon az emberi méltósággal összeegyeztethető-e a tolvajlás? Döntse el ki-ki a maga módján.

KRISTÓ TIBOR

A hargitafürdői Uz Bence menedékházban augusztus 30-án tartják a Polgár-Társ Alapítvány által szervezett Párbeszéd-találkozót. A találkozón megvitatják Hargitafürdő jelenlegi helyzetét és megpróbálnak megoldásokat találni a felmerülő problémákra. Amint a szervezők elmondták, elsősorban a síszezon problémáira fektetik a hangsúlyt, az utak állapotára, a parkolási lehetőségek feltérképezésére, de minden más téma szóba jöhet. A meghívottak között szerepelnek a csíkszeredai Városi Tanács és Polgármesteri Hivatal, a madéfalvi Polgármesteri Hivatal és a csicsói Közbirtokosság, a megyei tanács, a környezetvédelmi felügyelőség, valamint a sajtó képviselői, síoktatók és hargitafürdői polgárok. Indulás autóbusszal a Fenyő Szálló mögött lévő parkolóból 16 órakor.

A 2001–2002-es színházi évadra érvényes bérletek ára 5000, míg a gyermekbérletek ára 3000 lejjel drágult. Öt előadásra érvényes bérletek új árai: mecénás bérlet 800 000 lej, bemutató bérlet 180 000 lej, más bérletek 140 000 lej, diákoknak és nyugdíjasoknak 75 000 lej. Az általános iskolák I–IV. osztályosok számára megváltható gyerekbérlet 33 000 lej, ezzel három mesejátékot lehet megtekinteni. A Csíki Játékszín az új színházi évadban a következő produkciókat kívánja színre vinni: Carlo Gozzi: Turandot (rendező: Gavril Pintilie), Kárpáti Péter: Méhednek gyümölcse (rendező: Barabás Olga), Újjé, a ligetben…! (szilveszteri kabaré, rendező: Harsányi Zsolt), Molnár Ferenc: Egy, kettő, három (rendező: Parászka Miklós) és Molière: Úrhatnám polgár (rendező: Parászka Miklós). Az elmúlt évad előadásai közül továbbra is műsoron tartják a Charley nénje című zenés vígjátékot, a Csongor és Tünde című színjátékot, a Vérkötelék című táncjátékot és a Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj című zenés mesejátékot. A színház pénztára szeptember 1-jétől várja az érdeklődőket, munkanapokon 10–13 és 17–19 óra, hétvégén 10–13 óra között. Bővebb információk a 110670-es telefonszámon igényelhetők.

A Román Televízió Szórakoztató és Népzenei Műsorok Szerkesztősége meghívására a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes is fellép szeptember 2-án a brassói Arany Szarvas Nemzetközi Fesztiválon. A rendezvény szervezőinek elgondolása szerint a népzenei és néptáncelőadások lehetőséget adnak a nemzetiségek közötti párbeszédre.

A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) szeptember 28. és 30. között tartja Sepsiszentgyörgyön a X. Közgazdász Vándorgyűlést. A rendezvényen, amelynek témája a vállalkozásfejlesztés és a környezetgazdálkodás, neves hazai és külföldi szakemberek tartanak előadást.

Jelentkezési lapok és információk szeptember 14-ig igényelhetők a 064–431488-as telefonszámon, illetve az RMKT székházában (Kolozsvár, Pietroasa út 12), vagy az rmkt@mail.dntcj.ro e-mail címen.

A Szépteremtő Kaláka idén is vendégül látta dr. Hidány Csaba neves magyar régészt, történészt. Az egyetemi adjunktus és csoportja pénteken a kaláka idei résztvevőivel találkozott, szombaton 15 órától a gyergyószentmiklósi lovas bandériummal együtt tartott harcászat témával bemutatót.

Vasárnap délben a Lázár-kastélyban a Szent László-freskók és legendák jelentőségéről hallhattak értékes előadást az érdeklődők.

Copyright © Hargita Népe - 2001