2001. április 25. szerda, III. évfolyam 96. szám |
Országunk 250–300 millió eurós, 7–10 évi futamidejű eurókötvény kibocsátását tervezi az év közepén – közölte Cristian Popa, a Román Nemzeti Bank kormányzóhelyettese. Egyelőre csak annyit mondott, hogy a kibocsátás mérete „megfontolt lesz, egyszersmind a fő célcsoport, az intézményi befektetők megelégedésére is szolgál majd". A jelenlegi nemzetközi igen kedvezőtlen romániai hitelminősítés kapcsán azt mondta: „az csak természetes", hogy ezek a besorolások javulnak, mivel „ennek minden előfeltétele adott". * A pénteken a Balkánon kezdődő kéthetes NATO-hadgyakorlaton román katonák is részt vesznek. Arra Koszovóban, Albániában és Boszniában kerül sor. * A közszolgálati televízió 1-es csatornáján hétfőn, késő esti sajtóbeszélgetés keretében Adrian Nãstase kormányfő újólag fenntartásait és bírálatait fogalmazta meg a magyarországi státustörvény tervezetével kapcsolatosan. * Markó Béla, az RMDSZ elnöke kijelentette, hogy számára érthetetlenek a szövetség és a kormánypárt közti normális viszonyt megkérdőjelező híresztelések. Nyomatékolta, hogy a szóban forgó kapcsolat egy megkötött egyezményen alapszik, s az RMDSZ nem kíván mást, mint annak tiszteletben tartását. Egyszersmind hangsúlyozta, hogy ennek függvényében a kormánypárt a továbbiakban is számíthat az RMDSZ támogatására. * A hivatalos statisztika szerint március végén a hazai munkanélküliségi ráta 10,4%-os volt, csökkenő tendenciát mutatva. A legnagyobb arányú (17,2%-os) Botosani megyében volt, a legalacsonyabb (4,5%-os) pedig Bihar megyében.
BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÖNYVVÁSÁR
Az április végén nyíló budapesti nemzetközi könyvvásáron a Romániai Magyar Könyves Céh tíz erdélyi kiadót képvisel. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének köszönhetően a csíkszeredai Pallas–Akadémia, Pro-Print, valamint az Impress, Koinonia, Komp Press, Kriterion, Literator, Mentor, Polis és Tinivár kiadók ingyen vehetnek részt a könyvvásáron, a főpavilonban számukra biztosított standon. A csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó Lustra-sorozatával, valamint további, a közelmúltban megjelent sikeres könyveivel vesz részt a vásáron. A Pallas–Akadémia Könyvkiadó 35 új könyvcímmel jelentkezik a nemzetközi könyvvásáron; április 27-én a Custos–Zöld könyvesboltban, április 28-án pedig a Kongresszusi Központban a kiadó munkatársai bemutatják Csíki László Visszaút című esszékötetét, Farkas Árpád Erdélyi asszonyok című versgyűjteményét, Kozma Mária Partomlás című regényét és Kovács András Ferenc Egerek könyve című gyermekverseit. A közelmúltban alakult Erdélyi Magyar Könyvklub is bemutatkozik a vásáron, katalógusával a Magyar Könyvklub standjánál ismerkedhetnek meg az anyaországi könyvbarátok. Mint megtudtuk, a romániai magyar könyvkiadók és -terjesztők érdekvédelmi szövetsége a budapesti nemzetközi könyvvásárra megjelenteti a Könyvjelző című, ezentúl negyedévente jelentkező szakfolyóiratot.
SZATMÁRI LÁSZLÓ
– Az 1/2000-es törvény módosítására készül a kormánypárt. Lényege, hogy összesen 10 hektár lenne a visszaörökölhető magán- meg a közbirtokossági erdőtulajdon. Az RMDSZ ismét tárgyalni kényszerült, ami sokak szerint fölösleges, hiszen hazánkban a magyarságot érintő korlátozások esetében csak megegyezések születnek, az ígéretek közül pedig alig tartanak be valamit. Önnek már nem egy esetben vetették szemére, hogy eleve kudarcra ítélt tárgyaláson vesz részt. Reménykedik?
– Az 1/2000-es törvény gyakorlatba ültetéséhez 2000 márciusában már megszületett a 180-as kormányhatározat. Ha emlékeznek, talán még túl erőszakosan is, próbáltam siettetni a birtokba helyezéseket, mert az senki előtt nem volt titok, hogy a TDRP választási győzelme esetén azonnal törvénymódosításokat eszközöl. Nagyon sajnálom, hogy csak néhány helyen – ahol olyan erdőmérnökök álltak a helyi erdészeti hivatalok élén, mint Fodor György vagy Mező József, sikerült eredményesen dolgoznunk, annak ellenére, hogy Hargita megyében augusztus 7-én a birtokigényléseket érvényesítették. (Csak Tölgyes esetében szerepeltek bizonyos feltételek). A várható bekövetkezett. Így ha tetszik, ha nem, tárgyalnunk kell. A most is előttem fekvő törvénymódosító tervezetet próbáljuk lágyítani. Ha elfogadnák javaslatainkat az örökhagyókként átlagosan 10 hektár visszajuttatható közbirtokossági erdőtulajdonról, a közösség csak kb. 5%-nyit veszítene közbirtokossági vagyonából.
– Nagyon zavaros ez a l0 hektár átlag. Próbáljuk világosabbá tenni egy példával: Kovács Barabás 80 hektár közbirtokossági területtel rendelkezett. 8 utódja van. Hány hektárt kaphatnak vissza az utódok?
– 80 hektárt, azaz egyenként 10 hektárt. De ilyen eset kevés van. A legtöbb a 2–3 hektár visszaigényelt, az olyan eset, amikor a kovácsbarabásoknak 10–20 hektár közbirtokossági területük volt, s azt l5–20 örökös igényli vissza. Mi a közbirtokosságok összterületéért harcolunk elsősorban, tehát azért, hogy az l000–1200 tulajdonos megkaphassa a 10–12 000 hektár közbirtokossági tulajdont.
– Az a vélemény is egyre nagyobb visszhangra talál, hogy hagyni kell Nãstase úrékat, a tiltakozás más módszereit kell alkalmazni, közben pedig nemzetközi törvényszékhez fordulni.
– Én próbálkoztam más módszerrel is, hiszen egyedüli parlamenti képviselő voltam, aki részt vett a parasztpárt által szervezett virágvasárnapi tiltakozó nagygyűlésen. Meg is kaptam érte a tárgyalópartnerektől a magamét. A BBC-től kezdve a Duna TV-ig, külföldi hírügynökségeken át a külföldi sajtóig, számos helyen próbáltam megkongatni a vészharangot. Elkeserítő az eredmény! A TDRP eddig nagyjából betartotta ígéreteit. Ha nem ülünk le tárgyalni, könnyedén keresztülvitte volna a törvény módosítását nélkülünk is, hiszen a képviselőházban 155 képviselője van, ráadásul 84 nagyromániás és 3l demokrata párti is örömmel segít ebben az esetben nekik, hiszen ők már 1999-ben is a Lupu-törvény ellen voltak. Ami pedig a nemzetközi törvényszéket illeti: utolsó esélyünk lehet csupán. Mert hosszadalmas az ügyintézés, s hiába nyernénk meg valamikor a pert, addig csutakot hagynak erdeink helyén. Mi a közösségeinkkel szemben a közbirtokosságok esetében is felelősséggel tartozunk. Ha tetszett, ha nem, le kellett ülnünk egyezkedni. Ha nem ezt tesszük, azzal támadtak volna, hogy nem akarjuk megvédeni a székely vagyonközösségeket.
– Pénteken Csomafalván Borsos Géza megyei tanácsos és dr. Fülöp László polgármester a közbirtokossági elnököknek és a polgármestereknek szervezett közös tanácskozáson felvetette az alcsíki, már bejegyzett magánerdészethez való csatlakozás ötletét, mondván, hogy a közbirtokosságok ne veszítsenek ismét értékes időt újabb magánerdészet-bejegyeztetésekkel.
– Magam is mindig a magánerdészetek megalakításának szorgalmazója voltam és vagyok. Nem véletlen tettünk ennek érdekében már rég lépéseket. Ellenben a tagság határozata nélkül senki nem dönthet. Aztán nem árt figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az érvényben lévő 141/1999-es erdőgazdálkodási törvény értelmében egy magánerdészet nem terjedhet ki 20 000 hektárnál nagyobb területre...
– Nem a tárgyalásoktól, hanem attól, hogy a törvény módosítása miatt újabb esztendőt fog késni a tényleges birtokba helyezés. Bukarestből pedig érkeznek az utasítások, amit itt Hargita megyében mindig pontosan végrehajtanak. Az idei kitermelési hányad is maga helyett beszél. Az úgynevezett tisztító vágásokkal ismét megtizedelik az erdőt. Épp ezért – az erdészeti államtitkárság javaslata ellenében, ami arról szól, hogy e vágásokból származó haszon 30%-a legyen a közbirtokosságoké – azt javasoljuk, hogy csak az erdő őrzése és védelme kerüljön be az erdészetek feladatai közé.
BAJNA GYÖRGY
FÖLD-NAPI RAJZ- ÉS FOTÓPÁLYÁZAT
26 rajz és 15 fénykép érkezett a Csíkszeredai Környezetvédelmi Felügyelőség Föld napja alkalmából meghirdetett pályázatára.
Az intézmény munkatársaiból, illetve Nagy P. Zoltán fotóművészből és Imets László képzőművészből álló zsűri nem osztott ki első díjat, helyette két-két második és harmadik helyezést állapítottak meg. Rajz kategóriában a II. helyért járó 250 000 lejt Szilágyi Ödönnek (Csomafalva) és Both Bernadette-nek (Csíkszereda), míg a III. helyért járó 100 000 lejt Hajdú Balog Lászlónak (Csomafalva) és Simon Beátának (Gyimesfelsőlok) ítélték oda. A Kápolnásfalusi Általános Iskola diákjai által magokból, nyírfakéregből és más növényrészekből készített munkát 500 000 lejes különdíjjal jutalmazták. A fotó kategóriában a két II. helyezett – Buta Ágoston (Balánbánya) és Mara Zsuzsanna (Csíkszereda) – 500 000 lejt, míg a III. helyért Gál Annamária (Csíkszereda) és Máté István (Szentegyháza) 250 000 lejt kapott.
A Hargita Művészete Szövetkezet csíkdánfalvi részlegén 7 szövőasszony készíti a szebbnél szebb hagyományos székely rakottasokat, a lomos szőnyegeket, abroszokat. Általában megrendelésre készülnek ezek a szemnek tetszetős darabok. A szépteremtő asszonyok Bakó Klára képzőművész tervei alapján faliszőnyegeket is szőnek. Ez utóbbiak igen nagy keresletnek örvendnek a külföldiek körében. Kristóf Ilona részlegvezető szerint a magyarországi turisták főleg a faliszőnyegeket és a rakottasokat keresik és vásárolják. A rakottas négyzetmétere 160 ezer lej, míg egy faliszőnyeg 300 000 lejbe kerül. Ha a kuncsaft hozza az anyagot, akkor a szőttemény is kevesebbe kerül.
Tegnap Csíkszeredában a Flora vendéglőben került sor immár hagyományosan a tejtermelők és tejfeldolgozók egyeztető tárgyalására. A tejtermelőket a szarvasmarha-tenyésztők megyei szövetségének tanácsa, mintegy negyven egyesület küldöttsége képviselte, a meghívott feldolgozók közül viszont sokan távolmaradtak, sajnos az a baróti cég is, amely az úgynevezett favorizált vidéken bejegyezve, a Homoród-mentén 4800–5500 lejt ígért a tejtermelőknek, ezzel nem kis aggodalmat és zavart keltve mind a termelők, mind a többi feldolgozó háza táján.
A tejtermelők képviselete azzal a céllal ült asztalhoz dr. Baróti Lajos vezetésével, hogy a hat hónapja alapáron 4000 lejes tejet legalább 5000 lejre emeljék fel. Rengeteg olyan érv hangzott el a tejtermelők részéről, amely ezt indokolttá is tenné, hisz vállalkozó szakember bizonyította be, hogy a 3000 liter tejet adó tehénnél egy liter tej előállításához 6000 lej, míg a 4000 liter tejet adó tehénnél 5500 lej értékű takarmány szükségeltetett, nem számítva a többi költséget. Ugyancsak a ráfizetés mellett érvelt számos felszólaló, így öt tehén után 25 millió lej veszteséggel lehetett számolni az eltelt időszakban, bizonyos állami támogatások megszűntek, az 500 lejes literenkénti pótlék nem növekedett az ígéret szerint stb. A legeltetés számosállatként millió lej, a pásztor bére stb., stb. Felmerült a pontos mérések, fokolások kérdése, a csalások kiküszöbölése az átvevők és a termelők részéről egyaránt.
A tejtermelők nyomós érveire a feldolgozók sem késlekedtek válaszolni: egy olyan időszak következik, amikor a termékek árát inkább le kellene venni, mivel telítődik a piac a házi sajtokkal, vagyis ha emelik az árat, az csődöt jelent. Az érvek között hangzott el az is, hogy Moldvában, Máramarosban 3400 lejben vásárolják fel a tejet, nincs egy országos értékrend e téren. A tejtermelők legalább az 1995-ös tejárat szerették volna rehabilitálni dollárárfolyamban, végül az ötszáz lejes (gyufaár) növelésbe is belementek volna, de a feldolgozók részéről csupán azt az ajánlatot kapták, hogy az 1029-es fajsúlyú tej helyett jó lesz az 1028-as is, az alapár pedig 4200 lej lenne...
Végül megegyezés nem született, és május hetedikén újra asztalhoz ülnek a felek.
FERENCZ IMRE
Mostanság a földi maradványok exhumálása nemcsak a tudomány fejlődésével hozható összefüggésbe – tudniillik, laboratóriumi vizsgálattal azonosítani lehet a megboldogultat –, hanem a rendszer- vagy korszakváltás „felforgató" hangulata, konjunktúrája is több lehetőséget ad ezen érdeklődésre. Számunkra talán az állítólagos oroszországi Petőfi-csontok körül kialakult hercehurca a legizgalmasabb ilyen jellegű felhajtás, amely sokak szemében kegyeletsértés, demitizálás. Ha kiderül, hogy tényleg volt a költőnek egy oroszországi második élete, akkor az eddigi Petőfi-képünk hamisnak bizonyul, és egy mostanáig hamisnak vélt legenda lépik elénk helyette.
A holtak, a sírhelyek azonosítása a magyar katonák esetében is sorra került, az emlékkönyv a keleti frontokról már megjelent, és most készül a Magyar Hadtörténeti Múzeum közreműködésével a második kiadvány, amelyben a megyénkben létező katonatemetők is szerepelnek majd. Az ősszel beszámoltunk a kutatócsoport munkájáról, miként sikerült a temetőket hajdani vázlatok, nyilvántartások szerint azonosítani. Név szerint a legtöbb elesett sírját meg lehetett határozni. Akkor a történészek úgy tudták, hogy a németek ezen a leltározáson már túl vannak, vagyis tudják, ki hol esett el és hol nyugszik.
Bizonyára, Gerhard Schroeder német kancellár édesapjának a földi maradványait is megtalálják és tudományos vizsgálattal azonosítják, s akkor a két román település közötti rivalizálás hogy melyik fogja meg az Isten lábát német kancellárián keresztül! – megszűnik.
A harcban, a fronton elesett katonákat általában a bajtársaik temették el, és erről hivatalos nyilvántartás készült.
A román községek, települések viszont most nem rivalizálnának abban az ügyben, ha ki kellene deríteni: melyiknek a határában gyilkoltak le bakancsáért vagy csizmájáért civilek német vagy magyar katonákat, akik lemaradtak, lemorzsolódtak a csapattesttől. Mert miután a román hadsereg átállt az oroszok oldalára, megkezdődött az úgynevezett partizánkodás, a civilek vadászták az elcsigázott, bujkáló veszteseket. Nos, ennek felkutatása, felleltározása még nem került sorra, pedig felérne ez is egy exhumálással... Gyermekkoromban hallottam, hogy haldokló falumbeliek fejénél ilyesmiket suttogtak a szomszédok: „Csiklintják a németek..."
Egy kancellár édesapjának maradványa szenzáció és nagyon fontos – száz meg ezer névtelenül elpusztított ember csak statisztika...
A balkanizmus sajátos ízeit felcsillantó Fãnus Neagu regényének egyik epizódja arról szól, hogy felszámolnak egy temetőt (bizonyára beépítik gyárakkal) és a hozzátartozók az elődök, a szülők maradványait menekítik. Valakik fizetnek a temetőgondnoknak, aki hátraszól: Válasszatok ki valami jobbacska-szebbecske csontokat az elvtársaknak! Akkor így ment. Egyrement...
FERENCZ IMRE
Vasárnap délben a székelyudvarhelyi Művelődési Házban Kalló László festészeti kiállítása nyílt meg. A 15 évnyi alkotói munka közepette ez a 8. egyéni kiállítása a város közönsége előtt, a 17. a többi helységeket is beleszámítva. A közel 40 alkotás fele, a pasztellképek, a tavalyi Homoródszentmártoni Alkotótábor, illetve az azt követő, nem hivatalos lókodi ráadás eredményei. Amint Lőrincz József tanár megnyitóbeszédében mondotta: „a múzsák nem lettek hűtlenek kedvencükhöz". Csak az elmúlt két évben, a legutóbbi itthoni megmutatkozás óta 3 egyéni kiállítása volt Kaposváron, Egerben és Debrecenben, a Barcsi Alkotótáborban vett részt, Baján, Kaposváron, Győrben, Olaszországban voltak láthatók munkái. Jelenleg Mosonmagyaróváron, a Digital 3 és az Akarat Szövetkezet előcsarnokaiban tekinthetők meg alkotásai, utóbbi kettőben a Paletta 5 csoport tagjainak munkáival közösen, s természetesen a művelődési házban két héten át. – Úgy érzem, mintha most volnék kezdő. Most jöttem rá igazából, hogyan kell festeni – jelentette ki Kalló László, és ez egy kissé furcsán is hangzana a 15 év munka, megannyi kiállítás után, ha nem tudnánk, most lendült bele a pasztellképek nyújtotta lehetőségbe, a valóság tényszerűbb ábrázolásába.
Üdvösnek, előremutatónak tartja viszont azt is, hogy kék, barna, lila, sárgászöld hangulatokat fessen meg az eddiginél is erősebb folthatásokkal. Hiszen Kalló László igazából a vizes akvarell nagymestere, annak, amit az áztatott papír ihletése és a festő fantáziája szül együttesen.
BÁLINT ROZÁLIA
Megint prostitúcióról, alvilági és nagyvilági szerelemiparról purparléztak egy késő esti tévébeszélgetésben tisztességes és bölcs urak. Hogy törvényesítsék, hogy ne, hogy büntessék, hogy ne, mert az egyház nem szeretné, a fegyház nem bírná, a kórháznak elege van! Mindent megoldana a nyilvánosház, ha megszavazná a felsőház!
Elnézem a vitázó feleket: jól táplált, elegáns, iskolázott férfiak. Megszokták a kamerákat. Szemünkbe néznek és mellébeszélnek. Nem a fizikai és erkölcsi nyomorról beszélnek, ami a nőket prostitúcióra kényszeríti, hanem a szexuális nyomorban élő „kliensek" pénzéről, az „ipar" kordában tartásáról, adóztatásáról. Tessenek bevonulni a piroslámpás házakba, tessenek iparengedélyt kiváltani, adót fizetni, orvosilag ellenőrzött fogyasztóvédelmet biztosítani, és akkor belőlük, Céda Páriákból ők, a Törvény alkotói és végrehajtói „tisztességes", adófizető, Dolgozó Nőt csinálnak.
A balga némber, a kiszolgáltatott nő kérdése azonban férfikérdés is: forgalmazó és ügyfél kérdése. Végső soron mindenki számára pénzkérdés. Úgy látszik, az államkassza számára is az. A romlás és a rontás ipara úgy válhat „szalonképessé", ha a törvényhozók cikkelyekbe, a pénzügyi ellenőrök pedig adóhivatalokba terelik majd.
Fürkészem a vitapartnereket, és azt olvasom ki tekintetükből, szavaikból, ők nem azt szeretnék, hogy a kéjnői ledérség eltűnjön az emberi komédiából, hanem azt, hogy ebből jóval többen megéljenek. Ők azok a tiszteletreméltó, deres halántékú, befutott urak, akik – tisztelet a kivételnek – azt szeretnék, hogy csak az ő feleségük legyen hűséges, a másé nem muszáj; csak az ő lányuk legyen ártatlan, a másé legyen mindenre kapható! Ők azért harcolnak, hogy sötétedés után kirívó öltözetű kokottok ne botránkoztassák meg a jól nevelt hölgyeket, hanem zárt házakban várják az urakat, miután azok jó éjszakát kívántak a tisztességes nőknek.
Jó lenne egyszer egy olyan beszélgetést hallani erről a kérdésről, ahol maguk az éjszakában dolgozó rossz lányok is elmondhatják, mi lenne jó nekik.
Mivel az államférfiak a szegénységet és a munkanélküliséget megszüntetni nem tudják, egyes férfiak pedig kicsapongó hajlamaikat megfékezni nem akarják, ezért a téma örök időkig napirenden marad!
VÁLI ÉVA
Az erdélyi magyar társadalom számára létkérdés az önépítkezés. A civil társadalomnak ebben a folyamatban meghatározó szerepe van. Erre való tekintettel, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány minden év május első hétvégéjén megszervezi az erdélyi magyar társadalmi szervezetek fórumát. Az idén május 4–5-én kerül sor rendezvényünkre, amelynek címe: A tudás mint társadalmi erőforrás. Azért választottuk e témát, mert meggyőződésünk, hogy a tudás (tanulás) a jólét és a fejlődés kulcsa mind az egyén, mind a közösség számára.
A konferencia munkálatai plenáris előadások és tematikus szekcióülések keretében zajlanak. A plenáris ülésen az egész civil szférára vonatkozó, általános kérdéseket felvető előadásokat tartanak neves hazai és magyarországi szakemberek.
A szekciómunkálatok fő célkitűzése szerint a részt vevő szervezetek, működési területüknek megfelelően csoportosulva, megoldásokat keresnek az őket érintő időszerű problémák megvitatása közben. A szekciók: gazdasági, ifjúsági, környezetvédelem, műemlékvédelem, művelődés, oktatás, szociális és tudományos szekció.
Minden érdeklődő jelentkezését örömmel várjuk. További információért szíveskedjenek titkárságunkhoz fordulni: Alapítvány az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért, 3400 Kolozsvár, str. Pietroasa nr. 12, tel./fax: 40–64–431–488, e-mail: rmkt@mail.soroscj.ro. Kapcsolattartó személy: Egri István ügyvezető igazgató.
A Csík Terület Ifjúsági Tanácsa vasárnap 10.00 órától tartja közgyűlését a csaracsói kultúrotthonban.
Napirendi pontok: 1. Az elnökség beszámolója és az új elnökség megválasztása; 2. Az éves programtervezet véglegesítése; 3. Az RMDSZ Csíki Területi Szervezete elnöksége és a CSTIT által kötött együttműködési szerződés elfogadása és aláírása; 4. Az RMDSZ Csíki Területi Szervezete ifjúsági ügyvezető alelnöki tisztségre ajánlott személy nevesítése; 5. A Hargita Megyei Tanács részéről esetlegesen meghirdetendő ifjúsági pályázati kiírás megbeszélése; 6. A 2001. június 15–17. között (Marosfő) tartandó intenzív vezetőképző program megbeszélése; 7. Különfélék.
Az intézmény adminisztratív személyzetéből tízet, míg a szakfelügyelőkből négyet építenek le – értesültünk megbízható forrásból. A tanfelügyelőségen lapunknak nem erősítették meg a hírt, annyit azonban elmondtak, hogy tegnap a tanfelügyelőségen tartott tanácskozáson szó volt a leépítésről, de nem született végleges döntés. Információink szerint senki sem kerül az utcára, mert a leépítendő adminisztratív személyzetet különböző tanintézményeknél helyezik el, az érintett szaktanfelügyelők pedig félnormával maradnak eddigi munkakörükben, ugyanakkor félnormával tanítani is fognak.
A harmadik éve folyó perben a Hargita Megyei Tanfelügyelőség 2001. február 5-én a marosvásárhelyi Táblabíróságon is pert nyert, azaz a nevezett Táblabíróság a megyei tanfelügyelőségnek ítélte meg az épület tulajdonjogát, egyértelműen megerősítve ezáltal a korábbi törvényszéki döntéseket. A Táblabíróság döntése után tisztelettel felkérem a volt megyei számítóhivatal jogutódját, azaz az Infohar jelenlegi vezetőségét, hogy álljon el a Legfelsőbb Bírósághoz való folyamodástól. Vegye figyelembe, hogy a volt megyei számítóhivatal 1980-ban felsőbb utasításra ugyan, de csak használatra kapta meg a nevezett épületet. Elfogadhatatlan, hogy most a jogutód cég, azaz a jelenlegi Infohar a megyei törvényszék telekkönyvi hamisítást is kimutató megállapítása ellenére is tovább védi a bukaresti érdekeket, és természetesnek találja, hogy így a Csíkszereda központjában lévő épület bukaresti tulajdont képezzen! Hihetetlen és ugyanakkor elfogadhatatlan, hogy egy 100%-ban magyar önkormányzatú erdélyi városban, feláldozva a közösségi érdeket, magyar emberek a jelzett telekkönyvi módosítás eszközlésével bukaresti, azaz központi érdekeket védnek a Székelyföld szívében.
A szülői bizottság szent elhatározása, hogy a megkezdett küzdelmet tovább folytatja a végsőkig, akár újabb tüntetések árán is. Az iskola ügye szent, akár a templomé, különösen akkor, ha magyar iskoláról van szó. Itt Csíkszeredában is a magyar iskolának otthona, mi több, a művészeteknek is hajléka kell legyen, VÉGRE!!!
A 645 szülő nevében:
VERESS DÁVID, a szülői bizottság elnöke
Egy korabeli lapban érdekes cikket találtam a Mikó-vár előtti órástoronnyal kapcsolatban. Íme a teljes szöveg: A csíkszeredai vártorony órájának mutatólapját valaki újrafestette. Most legalább tíz lépésről nem lehet felismerni, hogy hányat mutat. Jó volna, ha az illető visszafestené az órát a régi állapotba, mert nem mindig csak az a jó, ami új és fényes.
Ez 1884-ben történt. A Hargita 1981. évi egyik száma ezt írta: A Mikó-vár kapubejárata fölött is állt valamikor egy öreg faóra, amely közel kétszáz esztendőn át mérte a rohanó időt.
Jó lenne, ha ismét működne Csíkszereda első szabadtéri órája.
ERŐSS VILMOS, Csíkszereda
Vasárnap, április 22-én a csíkrákosi–göröcsfalvi RMDSZ megszervezte a már öt éve hagyományossá vált öregek találkozóját. Az ünnepség a templomban kezdődött, ahol az öregek gyóntak és áldoztak. A kultúrotthonban folytatódott, ahol a göröcsfalviak, Császár Margit nyugdíjas tanerő vezetésével, előadták a Cigány című háromfelvonásos színdarabot. A fiatalok szép versekkel köszöntötték az idősöket.
A fiatalok tánccsoportja székely tánccal szórakoztatta a jelenlévőket, amelyet Fodor Csaba táncmester, a falu szülöttje tanított be, hogy hagyományainkat megőrizzük. Végül elénekeltük a nyugdíjasok himnuszát, és soha nem fogjuk elfelejteni az idősek mosolygós arcát, megelégedését, hogy vannak még olyanok, akik gondolnak rájuk.
Ezúton köszönetünket fejezzük ki a csíksomlyói Caritasnak és mindazoknak, akik valamilyen formában támogatták a rendezvényt.
ANTAL MÁRIA RMDSZ-elnök, Csíkrákos
Igen. Meg vagyok győződve, méltóbb befejezést nem is lehetett volna találni a IX. Országos Diákszínjátszó Fesztiválnak...
Kettős oka is van: egyfelől, mert szintén diákok búcsúztatták a fesztivált, másrészt, mert aki április 20-án este beült a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házának nézőterére, egy maradandó élménnyel lett gazdagabb.
A marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola növendékeinek (végzősök és másodévesek) Kabaré című előadása élményt jelentett, mind a színészi játéknak, mind a rendezésnek, mind pedig a zenének, koreográfiának és díszleteknek köszönhetően.
Talán sokan emlékeznek még az ugyanazon címmel jelzett amerikai filmalkotásra (Lisa Minelli főszereplésével), nos, amennyiben összehasonlításra adták fejüket, akkor sem csalódhattak.
De nem csalódhattak azok sem, akik először szembesülhettek a darab által megjelenített, olykor már-már groteszkbe és bizarrba öltöztetett felszín alatt fájón-érthetően sugallt, mély és magvas tartalom okán sem. Hiszen a korszak, melyben a párhuzamosan pergő emberi sorsok, a történet játszódik, döbbenetes rémálomként húzódik meg az emberiség történelmének fekete leltárában. (Igen, a nácizmus, fasizmus színre lépésének korszakáról van szó!)
Hogy mennyiben hordozott a darab üzenetet a ma embere számára, nekünk, akik ott ültünk a nézőtéren, ez távolról sem nézőpont kérdése...
És végezetül a fiatalok alakításáról szólva – nem szeretnék, de nem is lehet kiemelni senkit –, valamennyien, elsősorban a kilenc végzősről, IV. éves hallgatóról van szó, messzemenően ráéreztek a szerepekre, s ez nagyszerű jellemformálást eredményezett.
Miért is volt remek ez az előadás, miért is jelentett maradandó élményt?! Mert egyszerűen nagyszerű csapatmunka volt.
Gratulálok nektek, fiatalok!
FORRÓ MIKLÓS, Csíkszereda
A feltámadt Úr örömét osztotta meg nagyméltóságú és főtisztelendő Tamás József segédpüspök húsvét másodnapján Csíkszereda börtönének lakóival. Az egyházi elöljáró megjelenése meglepetésként hatott: mert megdöbbent annak fontossága, akit képvisel. Továbbá, ilyenkor jobban átérezzük személyiségünk fontosságát, hiszen hozzánk érkezett, felhívni a figyelmünket valamire. Húsvétkor az élet győzelmi öröme a tét az emberiség ősellensége, a halál fölött. Volt már több alkalom életünkben ennek átélésére, ezért a főpásztor az ünnepi szimbólumok által próbálta elmélyíteni a feltámadás meggyőző erejét. Ezek között elsőként az oltáron égő gyertyát, a világ világosságának jelképét említette, amely másoknak világít, míg saját magát emészti. Így Jézus is önmagát áldozta bűneinkért, hogy nekünk ne kelljen örökre meghalnunk. A piros tojás az Úr vére ontását, az élet győzelmét jelzi, ahogy a látszólag élettelen tojásból kikel az új élet a megfelelő körülmények biztosításával. Keleti befolyásra a feltámadás ünnepének szimbólumává lett a nyúl is, amely termékenységével az Úrra emlékeztet, aki saját állítása szerint azért jött, hogy életük legyen, és bőségben legyen (Jn. 10,10), amit Isten akaratának teljesítése által tehetünk kedvessé előtte. Az ünnepi locsolkodást pedig emlékeztetőül megkeresztelkedésünkre említette, amely által a Teremtőnek fogadott gyermekeivé lettünk. Az ősegyházban felnőttkorban volt szokás kiszolgáltatni a keresztséget, ami idővel áttevődött kora gyermekkorra. Meglocsolni a kedvelt személyeket szoktuk, így a keresztény szokás örömünknek is forrása, mivel emlékeztet, hogy a keresztség által Isten előtt kedveltekké lettünk. A püspöki szentmise külön öröme az volt, hogy a jelenlevők közül sokan megtisztultak lelkileg, és a szentáldozásban a Feltámadottal találkoztak. A fogvatartottak versekkel kedveskedtek a vendégeknek. Befejezésül a főpap és a kíséretében lévő Veress Imre nyugalmazott esperes ajándékokkal lepték meg a jelenlévőket. Az ünnep jóra sikerült hangulatának volt a ráadása az a kötetlen beszélgetés, amely megkoronázta az ünneplők és a kiváló vendégek együttlétét. Köszönet érte a Mindenhatónak és valamennyi megjelentnek.
KONCSAG LÁSZLÓ börtönlelkész, Csíkszereda
Immár hagyományossá vált Gyimesfelsőlokon a Domokos Pál Péter Általános Iskola tanulóinak részvétele a környezetvédelmi rajzversenyeken. Tanulóinkban tudatosítottuk, hogy miért van erre szükség. Csak nézzünk szét! Vannak-e tiszta vizű folyóink? Tiszta a levegő? Érintetlen a táj? Jó viszonyban vagyunk az állatokkal és egyáltalán mi, emberek egymással? A válaszunk, azt hiszem, egybehangzóan – nem. De miért nem? Nem vagyunk képesek ezeken a problémákon segíteni? Muszáj nekünk minden erdőt kivágnunk, minden vizet megmérgeznünk, az energiát pazarolnunk, a talajt, a levegőt szennyeznünk? S még megannyi kérdés, amelyekre leginkább csak nemleges választ adhatunk. Hogy ne így legyen mindörökké, ezért valamit tenni kell. Mi úgy látjuk, hogy a leghasznosabb az, ha a felnövekvő generáció figyelmét tereljük a szerintünk helyesnek vélt irányba, harmóniában élni a természettel, hiszen a Föld nem a miénk, azt csak használatba kaptuk az eleinktől.
Erre szeretnénk felhívni a gyermekek és pedagógusok figyelmét legalább egy alkalommal évente, a Föld napján.
TÓDOR BÉLA tanító, Gyimesfelsőlok
Szentegyházán, az Alfa Ifjúsági Fórum keretén belül működő Zöld Lélek Környezet- és Természetvédelmi Csoport szervezésében immár negyedik alkalommal került sor a Föld napja (április22.) megünneplésére a Bartók Béla Művelődési Házban. A rendezvényen a neves előadókon, illetve a város polgármesterén kívül mintegy 130 lelkes fiatal vett részt. Célja felhívni a figyelmet azokra az aktuális környezet- és természetvédelmi problémákra, melyeknek megoldásában a közösség, a hétköznapi ember és főként a fiatalok is aktívan részt tudnak vállalni.
A hagyományokhoz híven, az ünnepély ez alkalommal is csapatvetélkedővel volt összekötve. Hét csapat vállalkozott és mérte össze tudását környezet- és természetvédelem témakörökben: egy csapat érkezett a kápolnásfalvi Kriza János Általános Iskolából, két csapat képviselte a szentegyházi Mártonffy János Általános Iskolát, valamint négy csapat jelentkezett az ugyancsak szentegyházi Tamási Áron Általános Iskolából. A csapatoknak komoly felkészülést igénylő feladatokkal kellett megküzdeniük, mint például a borvízkóstolás vagy fakéreg-felismerés, ugyanakkor nem kis megpróbáltatást igényelt annak a művészeti alkotásnak az elkészítése sem, amely kimondottan természetes anyagokból készülhetett. Hogy a gyakorlati dolgok mellett elméleti tudásra is szert tegyenek a versenyzők, egy, már előre elkészített dolgozatot kellett bemutatniuk, melynek témája: Környékünk természetvédelmi problémái, valamint kijelölt tananyagból kellett felkészülniük a közel 60 igen nagy figyelmet igénylő villámkérdésre.
A rendezvényen részt vett Ferenczi Attila, a Csíkszeredai Közüzemek Hidrológiai Laboratóriumának vezetője, aki a talaj szerepéről beszélt.
Somay Péter, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója Hargita megye környezetvédelmi problémáit ismertette.
A rendezvényen továbbá sor került még ifj. Máthé István biológiatanár, az Alfa Ifjúsági Fórum elnökének diavetítésére, aki védett növényeket, állatokat és természetvédelmi területeket mutatott be, kiemelve ezzel védelmük fontosságát.
Mindent összegezve, igen hasznos és figyelemfelkeltő volt a rendezvény. Meggyőződésem, hogy akik részt vettek az ünnepségen, nézők és versenyzők, egyaránt hasznos tapasztalatokkal és tudnivalókkal távoztak.
Szeretnénk, ha a rendezvénysorozatot a jövőben is megismételnék. Ehhez kívánunk sok sikert az Alfa Ifjúsági Fórum tagjainak.
BOTH ESZTER, Szentegyháza
1962-ben a gyergyószentmiklósi múzeum megbízásából Vámszer Gézával róttuk Csomafalva utcáit, hogy a népi életvitel tárgyait felleltározzuk. Mentsük, ami még menthető, hisz nagyon nehéz időket éltünk. A kollektivizálással tájra, korra, etnikumra jellemző sajátos, pótolhatatlan értékek tűntek el a felbomló paraszti gazdaságokból. Így tűnt el pl. Pál Jánosék életszere (Temető utca), amelyet a székely gazdaság mintaképének tartottak. Jó gazdák és magtalanok voltak, életszerüket mindennel felszerelték. Az 1930-as években még grf. Bethlen Györgyné is meglátogatta, írta róla Tarisznyás Márton.
A belépőt leghamarabb az ajtóval szemben elhelyezett csipkés és hímzett büttöspárnákkal feltornyozott vetett ágy lepte meg. Mellette a hálóágy. Fölötte egyetlen képként a falra felakasztott mirtusztartó, a házasságkötés emléke, jelezvén, hogy szentnek tartják. Ugyanis az 1900-as évek első felében az a szokás járta, hogy a menyasszony slájerét, koszorúját és a lakodalom lebonyolítását végző főszereplők mirtuszcsokrait üveg alatti keretbe helyezve őrizték, mint szent ereklyét.
A függönyök, az abrosz, az ágytakarók fehér vászonból készültek, házilag horgolt csipkebetéttel. Egyetlen festett bútor volt már csak a szobában (kék alapon színes rózsákkal), a kaszten, az ajtó mellé helyezve, jelezvén, hogy egy előző letűnt kor emléke, amely a következő lépéssel el is hagyja a szobát, és a padláson vagy a fészerben mint kacattartót láthatjuk viszont még egy pár évig. A sötétbarnára festett szekrény, hátas kanapé, asztal, négy hátas szék jól kiemelkedett a deszkapadolást borító csíkos rongyszőnyegeken. A jobb oldali falat hosszában végig ugyancsak az egyszínű barna, széles, felszegzett deszkalap foglalta el, amelynek kiálló fogain szép sorjában álltak Jula néni 18 darab fejtős rokolyakészletének darabjai meg a János bácsi ujjasai, mivel a házaspár ruhatárának ezen darabjait a szekrény meg kaszten befogadóképessége már nem bírta meg. Nem csoda, mert Jula néni 14 éves kori vizitkája is féltve őrzött kincsként még ott lapult a többi ruha között, mint megőrzési szimbólum.
Mintha még most is látnám és hallanám az ajtófélfának támaszkodó, könnyes szemű Jula nénit, amint figyelte a mi leltározó szorgoskodásunkat. „Úgy-e nem viszik ezt is el? Kihúzták a lábunk alól a fődet, elvitték az állatainkot, elvették a mezőgazdasági szerszámainkot, ha ezeket is elviszik, tiszta csórén maradunk."
– Nem, nem, nem visszük el, hanem inkább azon fáradozunk, hogy még a maguk halála után is megmaradjanak. Géza bácsi miközben így vigasztalta a ház úrnőjét, odament hozzá, megölelte és letörölte a fájdalom könnyeit. Sajnos, ez az ígéret nem válhatott valóra, mert akiknek ebben az ügyben lépniük kellett volna, nemtörődöm felelőtlenségük miatt ez az érték is elkallódott a sok más többivel.
– Melyik házoromzatdíszt tartja Csomafalván a legjellegzetesebbnek? – kérdezte tőlem Géza bácsi.
– Én ezt a lefelé álló tulipánost tartom a legelterjedtebbnek, mutattam fel éppen egy mellettünk lévőre.
– Igaza van, de nem szépek, olyanok, mint egy jégcsap. Nem adok nekik 5 évet, és egy sem marad belőlük a faluban. Igaza volt, a kor ízlése lesöpörte a házak oromzatáról, ma még hírmondónak sem lehet belőlük látni. Közben megcsodáltuk a svájci hatású csipkés házoromzatokat az Ágoston-kúrián meg a Zsidó Ferenc házán, nemkülönben az előbbit az 1800-as évek végén körülvevő tulipános kerítés maradványát.
– Ezek igen, bizony még ma, 2000-ben is állják az idő vad viharát.
– Nagyon tetszik nekem az életszerek kettes udvarterekre való osztása, hívtam fel a figyelmét Géza bácsinak. Az elsőn, a füvesen, virágosan egyeseknél fákkal tarkítva áll a lakóház. A másodikon a kollektivizálás előtt a majorság széteresztve, az ólakban disznók röfögtek, a pajtákban szarvasmarhák, lovak, juhok voltak, a fészerben mezőgazdasági szerszámok, eszközök, esetleg gépek álltak szép sorjában, amelyek a föld állatvontatással való megműveléséről tanúskodtak. 1962-ben már csak néhány majorság lézengett a második udvaron, esetleg még egy disznóból állt a leépített gazdaság.
– Figyelje meg kérem, hogy két-három év leforgása alatt az életszernek ezen beosztása is meg fog változni.
Ebben is igaza volt Géza bácsinak, mert a megváltozott életmód új életfeltételek megteremtését diktálta, ami formai, tartalmi változást idézett elő a fent említett szerkezetben. Nem volt szükség a kettes udvarokra. Lebontották az elválasztó kerítéseket, az üresen hagyott fészereket, a disznó- meg tyúkólakat, mert az utóbbiak lakói megfértek az üresen maradt istállókban. A második udvart az első nagy részével átalakították veteményeskertté. Az istálló mögötti csűrkerteket, ahol régebb a szalmakazlak meg trágyadombok álltak, burgonyát termesztő földekké változtatták, hisz a kollektív csak ezt a kicsi háztájit hagyta meg a családok egyéni megélhetési forrásának.
Vízimalmok. Fűrészek. Árpakásatörők. Ványolók
Kiértünk Szászfalu Délhegy alatti részére. A Somlyó-patak hídja mellett állt még egy működő vízimalom. Az egyik kereke már „nyugalomba vonult", a másikat még betegesen mozgatta a víz, mint az elmúlt idők reliktumát. Az 1900-as évek elején Csomafalván nemcsak ez az egy szolgálta a falut. A szájhagyomány számon tartotta Somlyón a Bartalis Antalét, Szőcs Jánosét, Bartalis Miklósét, Kopacz Gáborét, Haba Istvánét, Szőcs Péterét, Koszta Jánosét, Koszta Istvánét, Koszta Péterét. A Maroson a Bartalis Jánosét, Tofán Péterét, Csata Jánosét, Szőcs Péterét. 1962-ben már csak a fent leírt Szőcs Jánosé volt működő állapotban Szőcs Márton tulajdonaként. Állt még a Szőcs Péteré Szőcs Ignác tulajdonában, a Kopacz Gáboré Koszta István tulajdonában, valamint a Koszta Jánosé, de már nem működtek. A molnárok a malmok működésének virágkorában csengős lovasfogatokat tartottak. Jóllehet nem alakítottak társulatot, maguk között felosztották a falut. Összeszedték az őrölnivalót és készen hazaszállították az őrleményt. Ványolója és árpakásatörője volt Haba Istvánnak. 1962-ben még működött, mert szőtték a csergéket. Ide járt a környék ványolni és mosatni. Ez az egy meg is bírta a ritka vendégeket.
Legjelentősebb fűrésztársaság volt a gyár Borsos Ambrus és Ágoston János tulajdonában. Még a villamosítás előtt, Borsos Ambrusnak tulajdoníthatóan, kigyúlt a fény Csomafalván egy pár évig, de a kulákosítással ez is megszűnt. Magánfűrésze volt Bartalis Andrásnak, Bartalis Miklósnak, Szőcs Mártonnak. Ezek megemlítése olyan szempontból is jelentős, hogy az alkatrészeket saját maguk állították elő. Így egyben a csomafalvi ezermesterek széles sorát is képviselik. (Adatközlő Szilágyi Sándorné, 50 éves, Honcsok utca 647 házszám, 1957-ben.)
A falukép megváltozásához hozzájárultak a tűzvészek is. Csata János (85 éves, Szászfalu 574 házszám, 1955-ben) így mesél az 1877-es égésről: „Bizon nagy tűz égette föl Csomafalát 1877-ben. Leégett a falu kétharmad része, a mai Huszár utcától az Újfalu felé eső rész. Abban az évben bizon nagy szárazság vót. Nem lehet tudni, hogy gyúlt ki a tűz, de Czirják Márton kovácstól indult el. A tűzben egy ember is elégett. Az égés Szent Péter utáni nap (július 30-án) történt. Innen maratt fönn a remetei mondás: Jól megégették Csomafalán a maradékot. Ugyanis július 29-én vót a búcsú, amire a csomafaliak nagy készülődéssel várták a vendégeket a szomszéd falukból."
„1909–1910-ben az erdő gyúlt meg. Egy évig tartott. 400 ha erdő vált a lángok martalékává. Órás-útján ütött ki a tűz. Leégett Gábor-útja, Borkák-újta Zsidó-útjáig. Az égést árkolással próbálták oltani. A leégett fából Csomafala egyet jót haladhatott vóna. A leégett terület magától befásult, 1960-ig egyszer már ki is termelték" – Deák Lajos néptanácselnök és Deák János 75 éves földműves (1960. XII. 16-án) így mesélt a tűzkárról.
GÁLNÉ KOVÁCS IRMA
Az évből eltelt 115 nap, hátravan még 250. Napnyugta ma 20.11-kor, napkelte holnap 6.16-kor.
MÁRK és CSONGOR nevű olvasóinkat, valamint mindazokat, akik ezen a napon ünneplik születésnapjukat.
* Ma van Szent Márk ünnepe. Az I. században élt evangélista a velenceiek védőszentje, a világhírű székesegyház viseli Szt. Márk (San Marco) nevét. Velencén kívül ő még az írók, jegyzők, titkárok és építőmunkások, valamint Albánia és Korfu védőszentje. Három apostol tanítványa volt: Barnabásé, Pálé és Péteré. Őket kísérte Ciprusra, Jeruzsálembe, Rómába. Szt. Péter jóváhagyásával – Péter elbeszélése alapján – írta meg a legrégibb evangéliumot latin nyelven a rómaiak számára. A hagyomány őt tartja az alexandriai egyház alapítójának és püspökének, sok évig élt az egyiptomi városban, és ott szenvedett mártírhalált. Bukolesben temették el. Ereklyéit később Alexandriába vitték, onnan pedig Velencébe.
* 75 éve mutatták be a Turandot című operát. Giacomo Puccini Turandot című operájának ősbemutatóját 1926. április 25-én tartották a milánói Scalában. A háromfelvonásos lírikus dráma szövegkönyve egy kínai hercegnőről szóló mesén alapul, amelyet Carlo Gozzi színjátékából Giuseppe Adami és Renato Simoni ültetett át operaszínpadra. A mű történetéhez tartozik, hogy Puccini az opera komponálása közben meghalt, így azt barátja és tanítványa, Franco Alfano fejezte be a zeneszerző jegyzetei alapján. (MTI Évfordulónaptár)
Csak úgy emlegették: az alszegi emeletes. Gyári munkások gyermekei és gazdálkodók sarjai jártak oda. Bár mindig rendezett, fegyelemtartásáról ismert tanoda volt, kissé túl félreeső, mindig enyhén lenézett volt az én iskolám. De az ott tanulók megtanulták a verítékük árán élők tiszteletét. A hatvanas évek végén új szárnyat építettek a régi épülethez.
Az időközben Kós Károly nevét felvevő iskola arra nevel ma is, mint gyermekkoromban. Sok virágával, kis parkjával, állandóan tiszta osztálytermeivel és folyosóival szigorú, de emberséges tanáraival sokak által irigyelt is lett. Mindezek ellenére, továbbra is kiesett a szülők figyelméből, s bár a jól reklámozott iskolákban még délutáni oktatás is folyik, az alszegi emeletest csak kevesen tartják méltónak gyermekeik számára.
Az idei országos magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny eredményén a finnyásabbak is felkaphatják fejüket: Máthé Gyöngyi tanárnő diákjai – a gyergyószentmiklósi Kós Károly iskolából – remekeltek. A VIII. osztályos Fodor Györgyi első, a VII. osztályos Pál Anna második helyen végzett Kolozsváron. Egykori iskolám két diákjára nemcsak a véndiák, de minden gyergyószentmiklósi büszke lehet.
BAJNA GYÖRGY
A kormányprogram értelmében tegnap állatszámlálás kezdődött – közölte dr. Csedő Csaba István, Csíkszereda polgármestere. A május 5-ig tartó számlálás során kérik az állattartó gazdák közreműködését, hogy a szakemberek minél pontosabb adatokat rögzíthessenek. A polgármester ugyanakkor értesíti a Fürdő, az Obor, a Puskaporos és a T. Vladimirescu utcai állattartókat, hogy jelentkezzenek a polgármesteri hivatal 1-es irodájában, hogy bejegyezzék adataikat a gazdasági nyilvántartóba.
A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának bemutatója előtti napon, csütörtökön kiállítás-megnyitóra hivatalosak Csíkszereda művészetkedvelői. Április 26-án 18.00 órai kezdettel a Csíki Játékszín (régi művelődési ház) előcsarnokában marosvásárhelyi képzőművészek csoportos tárlatát nyitják meg. A Hargita Visual Art és a Velum Kft. által rendezett kiállítás Barabás Éva, Datu Viktor, Gyarmathy János, Kakonyi Csilla, Kántor Zita, Major Gizella, Nagy Dalma, Puskai Sarolta, Simon Endre alkotásait mutatja be. A kiállítás anyaga megvásárolható.
Az RMDSZ Csíki Területi Szervezete a csíki polgármesterek, alpolgármesterek és tanácsosok részvételére számít a Területi Önkormányzati Tanács csütörtöki ülésén. A megyeháza nagytermében 18 órától kezdődő tanácskozás napirendi pontjai között a Szövetség Csíkért választási program tavalyi megvalósítása; a közigazgatási törvény a nyelvhasználatra és az önkormányzati képviselőkre vonatkozó rendelkezéseinek megvitatása, valamint a helyi RMDSZ-szervezetekkel való együttműködés szerepel.
Victor Hugo Nyomorultak című művének zenés változatát adja elő ma a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem színjátszó csoportja. A 19 órától a szentkeresztbányai Bartók-házban kezdődő előadást Frigyesi Tibor rendezte, zenei vezető Döbrössy János. A háromórás színművet előadó csoport immár ötödször szerepel Szentegyházán.
Felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára tartanak ma 10 órától karrierbörzét Csíkszeredában, a Szakszervezetek Művelődési Házában. Az eseményt szervező Mercurius Gazdasági Szervezet további cégek részvételére számít, akiknek jelentkezését reggel 9 órakor várják a helyszínen.
A székelyudvarhelyi Városi Képtárban holnap (18.00 órai kezdettel) nyitják meg Berszán-Márkos Zsolt és Ferencz S. Apor kiállítását.
Tegnap a székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatalban vállalkozók részvételével megbeszélést tartottak a budapesti székhelyű Új Kézfogás Alapítvány vezetőségével, mely alkalomból dr. Zöld Sándor titkár ismertette az anyaországi kormány által létesített és működtetett intézmény tevékenységét, programját, céljait. Ez utóbbi közül leglényegesebb a gazdasági fejlesztés és munkahelyteremtés kérdésköre. Szó volt egyebek mellett a szülőföldön való boldogulásról, a régiók közti kapcsolatokról, a jól működő vállalkozásokról, a létrehozott vállalkozásfejlesztési központról, pályázati lehetőségekről. A megbeszélésen jelen volt Szász Jenő polgármester, az Udvarhelyszéki Magánvállalkozók Szövetsége és a Novorg Consulting tanácsadó iroda képviselete is. (Komoróczy György)
VB-SELEJTEZŐK, BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉSEK
Ma több vb-selejtezőt, illetve barátságos labdarúgó-mérkőzést szerveznek. Íme a műsor. VB-selejtezők. Európa. 1. csoport: Jugoszlávia – Oroszország (kezdési időpont: 18 óra); 2. csoport: Hollandia – Ciprus (21.30), Írország – Andorra (21); 3. csoport: Málta – Izland (20); 6. csoport: Lettország – San Marino (18.30); 7. csoport: Ausztria – Liechtenstein (21.30). Vb-selejtezők, Dél-Amerika: Venezuela – Kolumbia, Chile – Uruguay. Barátságos mérkőzések: Románia – Szlovákia (Ploiesti, 18), Magyarország – Finnország (Üllői út, 21.30), Moldova – Észtország (15), Svájc – Svédország (17.15), Horvátország – Görögország (19), Dánia – Szlovénia (20.15), Norvégia – Bulgária (21.05), Csehország – Belgium (21.30), Lengyelország – Skócia (19.30), Franciaország – Portugália (21.45), Olaszország – Dél-afrikai Köztársaság (21.45), Spanyolország – Japán (22.45), Libanon – Fülöp-szigetek.
A magyaroknak is köszönhetően adódtak meglepetések a 46. asztalitenisz-világbajnokság nyitányán Oszakában. A vb első fordulójában a nők ugyan a papírformát igazolták, amikor játszmaveszteség nélkül 3–0-ra verték Franciaországot, a férfiak azonban rég várt bravúrt produkáltak: óriási küzdelemben 3–2-re legyőzték a görög együttest. A folytatásban, a várakozásoknak megfelelően, vereség következett: Temes Péter csapata 3–1-re kikapott a japánoktól. Az egyetlen győzelmet Lindner Ádám aratta a világranglista 23. helyén álló Macusita ellen.
A szlovákiai Trencsénben megkezdődött a súlyemelő Európa-bajnokság. A szervezőbizottságtól kapott legfrissebb információ szerint a férfiaknál 30 országból 186, a nőknél 22 országból 96 versenyzőt neveztek.
Két első helyet szereztek sportolóink az elmúlt hét végén Sepsiszentgyörgyön, a Szent György Napok alkalmával megrendezett tájfutó-versenyen. Nagy István a felnőtteknél, Imre István pedig a veteránok között végzett az első helyen. Mindketten a Gentiana Természetjáró és Természetvédő Egyesület színeiben álltak rajthoz.
A Bukaresti Dinamo 6. sz. ISK sikerével zárult a 2000/01-es nagyifjúságiak (ifjúsági I., felső korhatár 18 év) jégkorongbajnoksága, így ebben az idényben minden szinten (felnőttek, nők, kis- és nagyifjúságiak) Bukarest hódította el a bajnoki címeket. A nagyifjúságiak utolsó, Galacon megrendezett tornájának eredményei: Bukaresti Dinamo 6. sz. ISK – Csíkszeredai Sportklub ISK 5–2, Csíkszereda – Galac 7–3, Bukarest – Galac 13–2. Gyergyószentmiklós anyagi gondok miatt nem vett részt, így minden mérkőzését 5–0-ra elveszítette.
Copyright © Hargita Népe - 2001