2001. április 14. szombat, III. évfolyam 88. szám |
Amióta az első húsvét pírja végigömlött az apostolok reménytelenre halványodott arcán, közel 2000 év telt el az emberiség történelmében. Ebben a hosszú történelmi időben sem hűlt ki Jézus megdicsőült húsvéti sírja, embermilliók kegyelete virraszt fölötte, akiknek arcára szintén rácsókolja pírját a húsvéti hajnal fénye. Azóta húsvét számunkra olyan ünnep, amely rügyfakasztó, bimbókat pattantó, új, titokzatos erőt árasztó, reményt, életet keltő, nemcsak a nagy természetben, de a dermedt emberi lelkekben is. Jézus dicsőséges húsvéti sírja jelképpé lett. Jelképe az Igazság, a Jóság, a Becsület diadalának. Mert itt a földi létben az Igazságot ideig-óráig láncra lehet verni, a Jóságot ki lehet gúnyolni, a Becsületet sárba lehet tiporni, de végső sorsuk nem a nagypénteki Kálvária sötétje, hanem a húsvéti hajnal ragyogása. A nehéz kővel elzárt, lepecsételt sír hamar fénnyel áradó dicsőséges sírrá változott. Ez a sír hirdeti, hogy minden nagypéntek után eljön a húsvét. Minden verejtékes, véres út végén, amely az Olajfák hegyéről indul s a Golgotán megy át, a húsvéti sír fénye ragyog fel. A mi véres keresztútjaink stációi is, ha ma Pilátusok, Kaifások, Heródesek ostorcsapásai között visznek is keresztül, a megdicsőült sírhoz vezetnek. Ha nagypéntekünk 24 óránál hosszabb is, akkor is felvirrad rá a húsvéti hajnal.
A 2000 év óta zúgó húsvéti harangok hangja átcsendül a 21. századba is, és annak első húsvétján is szól. Akik szívében visszhangra talál, azok meggyőződéssel vallják Szent Péter apostollal: „Nem adatott nekünk más név, melyben üdvünket találhatnánk, mint Krisztus neve" (Csel 4, 12), és hálás szeretettel, túláradó örömmel éneklik a győzelmi himnuszt: „Föltámadt Krisztus e napon, alleluja, hála legyen az Istennek!"
Amikor a 21. század első húsvétján minden embertestvéremnek áldott ünnepeket kívánok, Szent Pál apostol szavaival buzdítalak: „Örüljetek ti is és örvendezzetek velem" (Fil 2, 18), hogy mindannyiunk számára a megdicsőült Krisztus sírjából áradó hit olyan hit legyen, amely diadalt arat a világon, minden emberi nyomorúságon és megpróbáltatáson.
Csíkszereda, 2001 húsvétján
TAMÁS JÓZSEF püspök
A korinthoszbeliekhez írt levél 15. fejezetében Pál apostol Jézus Krisztus feltámadásáról és annak következményeiről, hasznáról beszél. Gondolatmenetét kihívással kezdi: tegyük fel, hogy Krisztus nem támadott fel a halottak közül! Lássuk, mit veszítenénk?! Ha Krisztus nem támadott fel, akkor teljesen hiábavaló a mi prédikálásunk: akkor 2000 esztendeje lelkipásztorok hiába mennek fel a szószékre, hogy egy halottról prédikáljanak, s gyülekezetek hiába gyűlnek össze a templomokban, hiszen a halottkultusz nem adhat élő hitet; akkor hiábavaló, üres, alap nélküli a mi hitünk, akkor nem érdemes hinni, s másokat hozzá hívni, mert mindnyájan egy nagy ámítás áldozatai vagyunk; akkor ostoba az, aki elhiszi, hogy érdemes az égbe kiáltani imádságainkat, mert nincs, aki meghallja, nem érdemes a bűneinkre bocsánatot kérni, mert nincs bűnbocsánat, s nekünk kell valahogyan meg nem történtté tenni, eltörölni, megsemmisíteni a bűnt: akkor az úrvacsorázásunk nem az élő Krisztussal való találkozás, hanem csak halotti tor, emlékezés a történelem egyik nagyjára; akkor nem érdemes az Ő tanítása szerint élni, hiszen Ő is abba bukott bele; akkor nem érdemes erkölcsös életet élni! Akkor érdemes inkább gátlástalanul élni, lopni, csalni, mert úgysem lesz számonkérés; akkor való igaz, hogy nekünk csak múltunk és jelenünk van, de jövőnk, az nincs; akkor szánalmas, sajnálnivaló emberek azok, akik Benne hisznek és Őt akarják követni. Ha Krisztus fel nem támadott, minden embernél nyomorultabbak vagyunk!
Mindezek után viszont Pál apostol diadalmasan kiáltja világgá meggyőződését: „Ám de Krisztus feltámadott a halottak közül!" Ha viszont feltámadott, akkor nem hiábavaló a mi prédikálásunk, nem hiábavaló a mi hitünk, akkor érdemes benne hinni és bízni, akkor érdemes gondjainkat imádságban eléje vinni, a törvények tükrébe belenézni, Tőle bocsánatot kérni, úrvacsorázni! Akkor érdemes felelősséggel élni, másokat szeretni, tisztességes, becsületes életet élni, az Ő nyomdokain járni! Akkor biztosak lehetünk abban, hogy munkánk nem hiábavaló az Úrban még akkor sem, ha emberileg nézve talán nincs nagy eredménye. Akkor érdemes az Ő igazságában bízni, a jövőben reménykedni, megaláztatást, acsarkodást, rosszindulatot, szidalmat elviselni; akkor érdemes áldozatot hozni, mert minden áldozat megvetés, amit idővel bőséges termés követ, s így a mi munkánk nem lesz hiábavaló az Úrban! Akkor lehet, sőt kell mind a feltámadásban, mind pedig a feltámadott Krisztusban hinni!
Húsvét ünnepén kérlek titeket, Keresztyén Atyámfiai, tegyétek mérlegre, mit veszítenénk, ha Krisztus fel nem támadott volna, s mit kapunk Tőle dicsőséges feltámadása által! Gyűljetek egybe, mind egy seregbe. Őt dicsőítsétek, Tőle kérjetek bocsánatot, s vegyétek az Ő testének és vérének jegyeit! Ne engedjetek a világ széthúzó erőinek, de érezzétek meg, hogy az Ő testének tagjai vagytok! Adjatok hálát Istennek e nagy csodáért, tudván azt, hogy Jézus Krisztus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunk biztos záloga!
Istennek békessége lakozzék Krisztus által a szívetekben!
Kolozsvár, 2001. március 19
PAP GÉZA püspök
Tegnapi lapszámunkban tudósítottunk az idei költségvetés parlamenti elfogadásáról. Szavazáskor az RMDSZ is igent mondott a törvényre. Ezzel kapcsolatosan Markó Béla szövetségi elnök kijelentette: az RMDSZ azért szavazta meg a költségvetési törvényt, mert az RMDSZ-nek a helyi autonómia keretében történő pénzügyi decentralizációra vonatkozó javaslatai közül többet elfogadtak, valamint azért, mert a jelen pillanat fontos az euroatlanti és európai integrációs erőfeszítések támogatása szempontjából. Parlamenti felszólalása közben Markó Béla visszautasította Corneliu Vadim Tudor PRM-elnök magyarellenes kirohanását. Az RMDSZ elnöke egyértelműen kijelentette, hogy természetesen nemcsak a Nagy-Románia Párttal, hanem azokkal sem fog az RMDSZ soha semmilyen körülmények között együttműködni, akik ezzel a szélsőséges politikai alakulattal szövetkeznek. Éppen ellenkezőleg: az RMDSZ célja, hogy mindazt, amit a Nagy-Románia Párt képvisel a romániai közéletből teljes mértékben eltüntesse. Az RMDSZ elnöke ugyanakkor elutasította a Demokrata Párt (PD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyes képviselőinek kijelentését, miszerint a költségvetési tervezet parlamenti elfogadása során egy új koalíció körvonalazódott a kormányzó Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja (PDSR), a Nagy-Románia Párt (PRM) és az RMDSZ között. A szövetségi elnök közölte, a PRM „konjunkturális párt", amely a költségvetési tervezet cikkelyenkénti vitájában a liberálisokkal és a demokratákkal azonos módon szavazott.
Tegnap délben került sor szerkesztőségünkben a 2001-es Hargita Kalendárium keresztrejtvény-pályázatának nyilvános sorsolására, Komsa Sándor közjegyző jelenlétében. Összesen 580 megfejtés érkezett, közülük 542 bizonyult helyesnek. A helyes megfejtés Nagy Imre, a kiváló festő egyik írásának szövegrésze volt:
„Csak éppen szem kell hozzá, hogy felfedezze. Illata, színe, egyénisége van. Nő, gyarapszik, színe, formája változik. Beszalad egy történelmi korszakot. Él és meghal."
Legtöbb megfejtést Hargita megyéből kaptunk, összesen 480-at, Maros megyéből 26, Háromszékről 20 helyes megfejtés érkezett szerkesztőségünkbe. Ezenkívül Kolozs megyéből 5, Brassóból 4, Temesből 3, Biharból 2, Szilágyból egy megfejtést kaptunk. Határainkon kívülről, Magyarországról érkezett egy helyes megfejtés. Több olvasónk a megfejtéshez mellékelten elismerőleg írt a kalendáriumról, dicsérve keresztrejtvény-pályázataink témaválasztását. Valamennyiüknek köszönjük biztató, elismerő szavaikat.
A 2001-es Hargita Kalendárium keresztrejtvény-pályázatának helyes megfejtői között hét tárgynyereményt sorsoltunk ki, mintegy 20 millió lej értékben. A szerencsés nyertesek: I. díj: György András, Kézdivásárhely – nyereménye: Watson márkájú színes televízió, II. díj: Sándor Csaba, Csíkszereda – Alaska márkájú mikrohullámú sütő, III. díj: Mezei Csaba, Csíkszereda – CLATronic márkájú mixergép, IV. díj: Béres Margit, Csíkszereda – CD-k és kazetták, V. díj: Bokor Jolán, Csíkszereda – könyv: A világörökség, VI. díj: Szopos Ferenc, Csíkszereda – Székelyföld útikalauz és írókészlet, VII. díj: Kolumbán Kinga, Gyergyótekerőpatak – Székelyföld útikalauz.
A szerencsés nyertesek jövő hét keddjétől délelőttönként szerkesztőségünkben vehetik át nyereményüket.
Az Úr Jézus kínszenvedése és halála után, tanítványai csalódva, s a zsidó vezetőktől való félelmükben nagyon hamar szétszéledtek. Becsapottnak érezték magukat. Akiben annyira bíztak, akinek tanítására feltették egész életüket, az első nagypénteken a legcsúfosabb halállal végezte életét. Magukra maradva, nem tudták mit kezdjenek. Voltak, akik elhagyták a fővárost, s visszatértek szülőföldjükre, hogy újra felvegyék az abbahagyott egykori munkájukat, életformájukat. S ebben a nagy bizonytalanságban vasárnap reggelén megjelennek az asszonyok, s azt állítják, hogy a Mester föltámadt, sőt olyan is volt közöttük, akinek már megjelent. A Krisztust háromszor megtagadó Péter és a szeretett tanítvány, aki a tanítványok közül állt mestere mellett a kereszt alatt, Szent János, kételkedve, de örömmel rohannak a sírhoz, hogy saját szemükkel győződjenek meg a történtekről. Az üres sír, s az ott lévő halotti leplek láttára – János evangélista leírása szerint: „Látta és hitt. Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, amely szerint föl kellett támadnia halottaiból".
Az emmauszi tanítványok bánatosan mennek hazafelé, amikor egy ismeretlen melléjük szegődik, érdeklődik szomorúságuk okáról, majd az Írásokra hivatkozva megmagyarázza nekik, hogy a Názáreti Jézusnak így kellett befejeznie földi pályafutását. Majd a kenyértörésben felismerik a föltámadt Krisztust, s azonnal rohannak vissza társaikhoz, hogy tudassák az örömhírt. Jeruzsálemben már együtt találják a tanítványokat, akiket újra egyesített az emberileg felfoghatatlan esemény, a Mester föltámadása.
Mi, mai keresztények ismerjük az Írásokat, évről évre megünnepeljük a húsvétot, de vajon mennyire tud összekapcsolni bennünket? Fizikailag és érzelmileg vajon együvé tartozók vagyunk-e? Előttünk már nem kétséges hogy valóban feltámadt az Úr! De ez tudatosodik-e bennünk? Hogy mi az álláspontunk, az mindenki előtt ismeretes. Mai társadalmunkra a széthúzás, az egymástól való nagyobb eltávolodás a jellemző. Húsvét ünnepét azonban megüljük, de a külsőségeknél meg is állunk.
Ha komolyan és lelkiekben is ünnepelni szeretnénk, akkor az első lépés, hogy kiöljük magunkból az önzést, a szeretetlenséget, s minden erőnkkel azon lenni, hogy miként közeledhetnénk egymáshoz. Megkeresni azt a közöst, (ami) aki egybekapcsolhat bennünket. Ez pedig a föltámadt Krisztus, mert ha Krisztus nem támadt volna föl, nem lenne egyház, nem lenne keresztény közösség, s nem volna lehetséges a testvéri egység. Tudatosítsuk lelkünkben, s kiáltsuk bele a nagyvilágba, hogy valóban feltámadt az Úr, alleluja!"
DERZSY ANDRÁS
Márpedig a húsvét Udvarhelyen is húsvét! Nem hagyományőrzéséről híres a város, de azért a tavasz ünnepe a régi jó tradíciók szerint ünnepeltetik meg. Még a helyi RMDSZ és az UPE is összekoccint, tán a locsolási felségterületen sem kapnak össze.
Főhet az udvarhelyi anyák feje: illő, hogy bárányhús kerüljön az asztalra. Nem baj, ha drága (60–70 ezer lej), legalább sok a csont benne – mondhatnám ironizálva, de a keresztény jelképekkel nem illik ironizálni. Az már más kérdés, hányan tudjuk, pontosan mit jelképez a bárány, és hogy valójában annak vérét is szentségként kellene kezelnünk, mert távol tart a gonosztól.
Üröm az örömben: a város dolgozóinak csak kis hányada kapott báránypénzt (prémiumot), a pedagógusok reményének is letörött a szarva. Még jó, hogy a birkák száj- és körömfájásával nem kell törődnünk sokat, elég nekünk a hús magunkhoz vétele érdekében kifizetendő borsos ár bánata.
Azért a tojásra-, s a festékrevaló is csak kitelik! A festék helyett a vöröshagyma héja is kitűnő. Abból lesz a legigazibb pirostojás. Mert az való az öntöző legénynek!
Ami a locsolási szokásokat illeti, a mai kölni- és spray-dömping mellett eklektikus illatözönre számíthatunk. A tízedik öntöző után tán Udvarhely modern lányai sem bánnák már, ha visszatérne a locsolás igazi változata: vödörrel, esetleg vályúban. Gondoljuk csak el, milyen jól mutatna a város főterén és a Bethlen negyedi parkban két-két vályú, egy a lányoknak, egy az anyáknak, s azokba a város férfiai pompás gyöngédséggel belehelyeznék a hervadástól menteni kívánt hölgyeket! Tán sor is keletkezne, programot, menetrendet kellene készíteni.
Félre a tréfát, kellemes húsvétot kívánva, csak annyit szeretnék megjegyezni még, próbáljuk meg egyeztetni a tavaszünneplő jókedvet (pogány kori szokás!) a húsvétnak a keresztény értelemben vett, Jézus feltámadásával önmagunk megújulását remélő komolysággal. Csak így lesz igazi ünnepünk.
ZSIDÓ FERENC
A nap meghatározásához évszázadok óta az első tavaszi holdtölte ad útmutatót, noha kezdetben a zsidó pészach előünnepével esett egybe a keresztény húsvét, a II. századtól pedig egy héttel a zsidó ünnep után emlékeztek a feltámadásra.
Megszoktuk, hogy karácsony mindig december 25-én van, Szent István királyt augusztus 20-án ünnepeljük, a szentek névünnepei is következetesen ugyanarra a naptári napra kerülnek.
Húsvét napja azonban folyton változik. Hol erre, hol arra a vasárnapra esik. Idén például április 15-én ünnepeljük Jézus feltámadását, tavaly április 23-án volt húsvét, 1994-ben április 3-án, míg például 1937-ben március 28-án volt a feltámadás emléknapja.
Vajon miért mindig más ezen ünnep időpontja?
Megfejtéséhez a régmúlthoz kell visszanyúlnunk.
A kereszténység húsvét ünnepét kezdetben a zsidó pészach-ünnep (latinul pascha) idejével azonosította, mivelhogy Jézus halálának napja (nagypéntek) a pészach-ünnep előestéjén volt. A zsidók Niszán hó 15-én tartották pészach-ünnepüket, vagyis a tavaszi első újholddal kezdődő hónap 15. napján: a keresztény húsvét tehát kezdetben az előünnep napjára, Niszán 14-ére esett. Azonban már korán, a II. század elején kezdték a római keresztények húsvét ünnepeként Jézus Krisztus feltámadásának napját a Niszán 14-e után következő vasárnapon ülni, s másfelől az alexandriai egyház példája nyomán megkezdődött a húsvét idejének a zsidó pészachtól függetlenül való kiszámítása. Jeruzsálem pusztulása (Kr. u. 70) előtt ugyanis pészach-ünnepük idejének megállapításánál a zsidók is figyelemmel voltak arra, hogy az ünnep a tavaszi napéjegyenlőség után essék. Jeruzsálem pusztulása után azonban ezt figyelmen kívül hagyták, s azóta a Niszán 15-ére tett pészach a napéjegyenlőség előtti időre is kerülhetett. Az őket követő, zsidókból lett keresztények és az alexandriai egyházat követő, pogányokból megkeresztelkedettek között ebből keletkezett ellentétek kiküszöbölésére törekedett a nicaeai zsinat (Kr. u. 325), mely a keresztény húsvét egységes idejéül a tavasz első holdtölte után következő vasárnapot jelölte meg, a tavasz kezdetét a március 21-ei napéjegyenlőségtől számítva.
Egy Caritas nevű apáca – a legenda szerint – húsvét napján a nagyváradi templomban megjósolja László hercegnek, a későbbi Szent Lászlónak, hogy mivel bátyja, II. Géza meghalt, ő lesz a király.
„Éppen Húsvét ünnepére gyültenek Hazaszerte a keresztvalló hívek, Ünnepelni a nagy, dicső, szent napot, Melyen egykor megváltónk feltámadott…" Az apáca így szól László herceghez: „Üdvözölve légy tőlünk, László király, Ki a trónra Istentől hivattatál, Az ígéret szent igéje teljesül, A királyi székbe László herceg ül… Így a jósnő, s harmadnapra gyors követ A herceghez lóhalálban érkezett, Hírül hozván, hogy nincs többé a király, Húsvét napján érte őt el a halál…" – tudjuk meg Garay János elbeszélő költeményéből.
De lássuk ki is volt ez a jósnő?
Garay elbeszélése szerint a váradi zárdának – amelyet László építtet a templommal együtt – volt a fejedelemasszonya, jámbor életű szent hírű asszony, „Charitas, ez volt a nő szerzetneve, Mit szokásként szerzetében fölveve, Szép Etelke volt a neve ezelőtt, Míg a földnek éle, rég ismerjük őt". A Caritas nevű jósnő-apáca több mint valószínű, hogy valóságos, élő alak volt, mert a neve több vonatkozásban is felbukkan a Szent Lászlóról szóló történetekben, de az, hogy születésekor az Etelke nevet kapta volna teljességgel valószínűtlen. Tévedés, vagy mondjuk inkább úgy, hogy költői névadás, már csak azért is, mert a XI. században ez a női név nem volt ismeretes. A magyar irodalomtudományban köztudott, hogy az Etelka nevet Dugonics András (XVIII. sz.) alkotta úgy, hogy az Etele férfinevet megrövidítette és nőiesítő -ka kicsinyítőképzővel látta el. A névalkotást sokan helytelenítették vegyes hangrendje miatt és sokáig az Etelke formát is használták, ám ez nem honosodott meg.
A történelmi legendák közé tartozik az is, hogy Szent István király szentté avatásakor Caritas Szent Lászlót figyelmeztette arra, hogy a sírból addig nem vétetheti ki a szentet, míg vissza nem adja Salamon volt király szabadságát. Szent László hát kiszabadította Salamont, három napi böjtöt tartott, s ezután már minden nehézség nélkül sikerült elhengeríteni a roppant méretű követ, amely Szent István sírját fedte, s amelyet addig semmiképpen nem tudtak megmozdítani.
Szent László személyes varázsának hatása alatt, még életében kialakult a magyar király-eszmény. Az ő alakjához és emlékéhez kapcsolódik a legtöbb, a lovagkor szellemében született monda és legenda. A szakirodalomban „a kerlési kaland" gyűjtőnéven ismeretes az a hősi ének, amely szerint Szent László megküzd a kun (más leírásban tatár) vitézzel, és visszaszerzi az elrabolt leányt. Az egyik változat szerint „Szent László herceg meglátott egy pogányt, aki lova hátán egy szép magyar leányt hurcolt magával. Azt gondolta, hogy ez a váradi püspök lánya…" Demény István Pál, a magyar hősi epika kiváló ismerője hívja föl a figyelmet arra, hogy ennek a legendának a keletkezési ideje igen korai lehet, hiszen Magyarországon a papi nőtlenséget éppen Szent László korában kezdik fokozatosan bevezetni. A püspök leányának „létezése" tehát a történet Szent László korabeli keletkezésére mutat. Szent László-legenda ábrázolások sok középkori templomban fennmaradtak a Székelyföldön is: Bögöz, Derzs, Homoródszentmárton, Székelydája, Sepsikilyén, Gelence, Erdőfüle, Bibarcfalva, Sepsibesenyő, Maksa, Csíkszentmihály. A falképek nagy része elpusztult, csak másolatokból ismerjük őket.
A Szent László-kultusz egész magyar nyelvterületen elterjedt, de különösen erős volt a Székelyföldön. Egy krónika följegyzi például egy öreg tatár elbeszélését, mely szerint 1345-ben „őket nem a székelyek és a magyarok verték meg, hanem ama László, akit mindig segítségül hívnak. És a többi tatár szintén bizonykodott, hogy mikor a székelység rajtok ment, egy hatalmas vitéz járt előtte, magas lovon, fejében arany korona, kezében szekerce, és mindnyájokat lefogyatott rettenetes csapásaival és vagdalkozásaival". Az egyház őre pedig azt mesélte – mondja a krónikás –, hogy amíg a csata tartott, Szent László király fejét „a váradi egyházban sehol sem találták. Negyednap ott volt a szokott helyén, de átizzadva, mintha nehéz munkából vagy forróságból tért volna vissza".
Ahúsvéti bárány fonákjának neve: kutya. Az első híradás folyó év március 23-án jelent meg a National hasábjain: Botosani megyében élelmes műkedvelő hentesek bárány ürügyén nyúzott kutyát, sőt macskát árulnak. A következő figyelmeztető jelzések Suceava megyéből érkeztek, hogy gyanúsan szíjas a „bárány" combja. Addig-addig, hogy április 5-én az Evenimentul zilei és a National is külön-külön terjedelmes cikket szentel a kérdésnek: állatorvosok nyilatkoztak, hogyan különböztethetjük meg a kétféle húst. Az első gyanús jel, amelyre figyelnünk kell: ha túl olcsón, tehát az átlagos 65 ezer helyett 45–50 ezer lejért kínálják kilóját. Úgyszintén, ha biztosak akarunk lenni, hogy a tárkonyos levesünkben úszkáló falatok eredője tegnap még nem a szomszéd udvarán ugatott, akkor csak fejestől-lábastól vegyük a bárányt, mert a karmok és metszőfogak nyomban elárulnák, he mégis kutya került a mérlegre.
Szakértők sajnos nem nyújtanak eligazítást, milyen ismérvek alapján tájékozódjunk, amikor rántott szelet kerül tányérunkra vendéglőben vagy kezdő háziasszony konyhájából, és a fűszerek miatt nem érezhetjük a bárány jellegzetes szagát. Amint az sem derül ki, miért ez a nagy ellenpropaganda, utálkozás a kutyaflekkennel szemben, mert a jelenséget vizsgálhatjuk fonákjáról is.
Houben angol író A Déli-sark meghódítása című testes könyve (Athenaeum, Budapest, évszám nélkül) külön fejezetet szentel dr. Douglas Mawson és ausztráliai társai expedíciójának. 1911. december 2-án indult útjára az Aurora hajón, 1912. január 8-án Mawson csoportja partra száll a Commonwealth-öbölben, a többiek továbbmentek. Kerek egy év múlva, 1913. január 18-án az Aurora visszatér, hogy a különböző célpontok felé indult kutatókat hazaszállítsa. Mawson és két társa, Mertz és Ninnis hadnagy azonban egy hónapi várakozás után sem érkezik meg, ezért az Aurora nélkülük indul vissza. Hamarosan kiderült, mi történt.
Mawson és két társa 1912 novemberében indult útnak 18 jól idomított kutyával, hogy feltérképezze az V. György király-föld addig ismeretlen északi partvonalát. Feladatuk teljesítése után, a visszaúton kezdődik a tragédia. A jeges hóviharokkal kísért utazás során, rendre elpusztul hat kutya. Ninnis hadnagy az élelmet és szerszámokat szállító szánjával és hat kutyával 45 méter mély szakadékba zuhan. Innen még 405 kilométer van az életet jelentő hajóig, de Mawsonnak és Mertznek csak a zsebében maradt csokoládé, némi száraz gyümölcs és kétszersült minden tápláléka. A szokatlan erősségű hóviharok késleltetik az előrehaladást, az éhhalál megelőzésére egyetlen lehetőség marad. December 15-én levágják az első kutyát, de a szerencsétlen állatok annyira lefogytak, hogy alig van már hús rajtuk, a belőlük főtt leves hamar elfogy. December 28-án sorra kerül az utolsó példány is, ebből készül a szilveszteri ünnepi vacsora. Mivel nincs szerszám, amivel feldarabolni, fejét egészben főzik, amíg kettéválaszthatják. Leszopogatják róla a maradék húst, ettől kezdve a koponyacsontot pohárnak használják. Mertz doktort olyan undor fogja el, hogy többé rá sem tud nézni a kutyahúsra, amelyet félretettek utolsó tartaléknak. Mawson nekiadja minden csokoládéadagját, de már késő: 1913. január 14-én Mertz meghal. Mawson imát mond és eltemeti a hóban, majd gyalog nekivág az utolsó 24 kilométernek. A kitartó hóvihar miatt egy hétig kénytelen vesztegelni az Aladdin-barlangban, az életet a rá váró társaktól hátrahagyott ananász és narancs tartja benne. Csak február 8-án tud továbbindulni, épp azon a napon, amikor az Aurora egy hónapi várakozás után kénytelen felszedni a horgonyt. Mawson a távolból még látja a kémények füstjét, és úgy érzi, mindennek vége. Szerencsére azonban a parancsnok minden eshetőségre számítva, hátrahagyott a támaszponton néhány embert, hogy várja a csodát. Egyikük aznap délután távcsövén felfedez egy fekete pontot. Elébe rohannak, így találják meg a lefagyott végtagokkal, kúszva- mászva érkező Mawsont, akit egyébként odahaza a lord cím vár.
A történelmi igazsághoz tartozik: az Aurora embereit megelőzően, az expedíció utolsó tagjának életét elsőbben a kutyahús mentette meg.
BARABÁS ISTVÁN
A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek, öntöző hétfőnek nevezték húsvét másodnapját. Az elnevezés utal a locsolás egykori módjára, tudniillik gyakran erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet.
A bukovinai székelyek körében az volt a szokás, hogy csakis az utcán locsolkodtak. „Ha az utcán ment egy leján, a legények hátulról odaoroszkodtak, s egy kandér vaj cseber vizet a nyakába lottyantottak."
Sok európai ország nem ismeri ezt a szokást, illetőleg egyes szomszédos népeknél – sőt néhány magyar faluban is – a lányok megvesszőzése foglalja el az öntözés helyét.
A locsolás és a vesszőzés egyaránt félig mágikus, félig tréfás céllal történik. Azért öntözik, vesszőzik meg a lányokat, hogy frissek, üdék, „termékenyek" legyenek. Ugyanakkor sok játékos évődésre is sor kerül ilyenkor, s a mágikus háttérre már nemigen gondol senki.
A húsvéthétfői locsolás szokása az elmúlt ötven-hatvan év alatt jelentősen átalakult: ma már nem hideg vízzel és vödörből öntözik a lányokat, hanem a „szagosvízzel" való öntözés terjedt el mindenütt. És előtte a fiúk, a férfiak locsolóverset mondanak. A locsolóversek között vannak rítusszövegek, esőindító gyermekmondókára emlékeztető rigmusok, tréfás fenyegetés, húsvétköszöntők. Ezek a népies, félnépi alkotások részint az ünnepre emlékeztetnek, részint a locsolkodást emlegetik, és jutalomként adott piros vagy hímes tojásra emlékeztetik a háziakat.
A csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium néprajz iránt érdeklődő diákjai és a néprajzi tanulókör tagjai sok szép locsolóverset gyűjtöttek. Ezekből válogattunk a Hargita Népe olvasóinak, és szívből kívánunk jó locsolást!
Azt csicsergi a kis fecske,
Odakünn a házereszbe:
Itt lakik egy kisleányka,
Ingó-bingó rózsafácska,
Rózsavizet hoztam néki,
Engedjétek meglocsolni.
Nem kívánok érte mást,
Csak egy szép piros tojást.
Gyűjtötte: Péter Szabolcs, X/1 o., Csíkszereda
Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág,
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljen a tarisnya szép piros tojással
Gyűjtötte: János Edina, XII/1 o., Csíkdelne
Vízbevető hétfő,
Piros tojás kettő.
Ha nem adnak tojáskát,
Ellopom a leánykát
Gyűjtötte: Nagy Mónika, IX/1 o., Csíkmindszent
A húsvéti ünnepek második reggelén,
Tudják azt már magik, mért jöttem ide én…
Hamar hát elömbe százszorszép leányok,
Piros rózsavizem hadd öntözzem rátok!
Aztán nyugodt szívvel innen továbbállok,
Emlékül néhány szép piros toját várok.
Gyűjtötte: Nagy Hajnal, XII/1 o., Gyergyóalfalu
Föltámad Jézus
Jámbor keresztények!
Locsolni indultak
A székely legények.
Illatos rózsámtól
Kértem rózsavizet,
Azt locsolom meg,
Aki engem szeret.
Gyűjtötte: Darvas Ildikó, IX/2 o., Csíkszentimre
Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya nyomja a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre épp most találtam,
Hogy megöntözzem alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi!
Gyűjtötte: Márton Enikő, IX/1 o., Csíkszereda
Piros hajnal sütött házunk ablakára,
Ragyogó verőfény omlik udvarára.
Feltámadt Jézus, örömtüzek égnek,
Örömünnepe van a földnek s a népnek!
Ez öröm ünnepén rózsavíz hullással,
Szálljon ezer s ezer áldás
Minden kis leányra!
Gyűjtötte: Oláh Mónika, XI/1 o., Csíkmenaság
Ici-pici barna lány,
Az jutott ma eszembe:
Tégy virágot mejjembe.
De ha virág nem lenne,
Tégy tojást a zsebembe!
Gyűjtötte: Tamás Júlia, XI/1 o., Csíkmadéfalva
Kinyílott az aranyeső,
Én voltam ma a legelső,
Aki kora reggel
Locsolkodni kelt fel.
Irulva-pirulva viruljon
Minden szőke s barna lány,
Mint a piros tulipán.
Íme, itt a kölni!
Szabad-e locsolni?
Gyűjtötte: Bíró Izabella, IX/1 o., Magyarzsákod
Erdélyország szép tájiról,
Gyöngyharmatot szedtem,
Akit én most megöntözök,
Áldja meg az Isten!
Gyűjtötte: Szakács Gabriella, XII/1 o., Csíkszereda
Flóra hegyén én is kertészkedtem.
Minthogy itt is leány van, hát ide is eljöttem.
Állj elő szép virágszál, hogy megöntözzelek,
Hogy még jobban viruljál az Édes kertjében.
Gyűjtötte: Antal Zsuzsa, IX/1 o., Csíkbánkfalva
Meglocsollak, te kis virág,
Hadd viruljál szépen,
Ragyogjon rád a napsugár,
Majd megkérem szépen.
Van-e itten szép virág?
Meglocsolom gyorsan.
Van-e szép hímes tojás?
Adják ide nyomban!
Gyűjtötte: Darvas Ildikó, IX/2 o., Csíkszentimre
Gyászt öntött magára az egész természet,
Mikor a Megváltó a keresztfán szenvedett.
Jámbor tanítványi zokogva siratták,
Mint a jó gyermek az ő hű édesanyját.
De harmadnap megnyílt a sír szája,
Kilépett belőle az élet királya,
Ezzel megmutatta, hogy lesz feltámadás,
Síron túl pedig örök boldogulás.
Szívemből kívánom!
Gyűjtötte: André Eszter, IX/1 o., Csíkszentkirály
Húsvét másodnapján az jutott eszmbe,
Cukros vízipuskám fogjam a kezembe.
Elindultam vele piros tojást szedni,
Adjatok lányok, ha akartok adni,
Mert hogyha nem adtok, mind vízbe borultok,
Hogyha pedig adtok, áldást mondok rátok!
Gyűjtötte: Dánél Edit–Mária, XI/1 o., Csíkmenaság
Húsvét szép hajnalán,
Gyöngyharmatot szedtem,
Feltámadás örömére
Öntözködni kezdtem.
Akit ezzel megöntözök,
Áldja meg az Isten,
Áldja meg az Isten!
Gyűjtötte: Kopacz Erika, XII/2 o., Csíkszereda
Már megértük szép tavasz kezdetét,
Virágoknak illatát és kellemét,
Én most azért jöttem,
Hogy harmatot öntsek,
Mert ha harmatot nem öntök,
Nem virágzik szépet.
Virágozzék szépet, ékes liliomot,
Nyerjünk az egekből dicső koronákot.
Gyűjtötte: Szakács Katalin, X/1 o., Csíkszereda
Fakadó, szellő hozta,
Madár szállt az ablakomra,
Nagy vidáman azt dalolta,
Itt nyílik a legszebb rózsa.
Van jó szagú rózsavizem,
Eljöttem, hogy megöntözzem.
Nesze-nesze rózsaszál,
Soha el ne hervadjál!
Gyűjtötte: Oláh Mónika, XI/1 o., Csíkmenaság
Ott fenn a Hargitán magas fenyők vannak,
Lenn a hegyek alján székely népek laknak.
Olyan a székely nép, mint a fenyőfa,
Mely az idő próbáját örökké kiállta.
Most ünnepköszöntőre szólnak a harangok,
És mind azt hirdetik: Jézus feltámadott!
Nem fekszik a sírban, új életet kapott!
Ennek örömére locsolkodni járunk
S ezzel egy szép hagyományt őrzünk és ápolunk.
Gyűjtötte: Kopacz Erika, XII/2 o., Csíkszereda
Tojik a fehér tyúk,
tojás van alatta,
Adják ide hamar,
Hadd fussak el haza!
Én vagyok apámnak
A legkisebb fia,
A puliszka mellett
Vitéz katonája!
Gyűjtötte: Darvas Ildikó, IX/2 o., Csíkszentimre
Húsvéti szent öröm költözzön e házba,
Adjon békességet Jézus feltámadása.
Minden szívbe adjon tiszta szeretetet,
Kegyelmével töltse el a vágyódó lelkeket.
Húsvét nagy fönségét, tavasz újjulását
Rügyfakadás követi s virágok nyílása.
És hogy a virágok el ne hervadjanak,
Harmat hull az égből és fényét adja a Nap.
Mi is azért jöttünk, hogy híven ápoljuk
Rózsavízzel őket szépen meglocsoljuk.
A váltságdíj alig egy pár piros tojás,
Szálljon mindenkire Istentől szent áldás!
Gyűjtötte: Péter Gy. István, XII/1 o., Kászonaltíz
Vízbevető hétfő, ma nekem úgy tetszik,
Látom az utcákon, hogy egymást öntözik.
Kártyával nem öntöm, mert nem tisztesség,
Ha kannával öntöm, úgy leszen ékesség.
Nekünk úgy es jó lesz, ha kannával öntjük,
Hogy a kicsinyeket nagyon meg ne sértsük,
Öntök asszonyt, embert kedves magzatával,
Várok piros tojást, mégpedig párjával.
Ha párral nem adják, el sem fogom venni,
Ha párjával adják, meg fogom köszönni.
Gyűjtötte: Nagy Hajnal, XII/1 o., Gyergyóalfalu
Tapsifüles nyuszikának igen sok a dolga,
Piros tojást, hímes tojást jobbra-balra hordja.
Hordjad, hordjad kis nyuszika,
Csak vigy minden lánynak,
Kastélyban is, kunyhóban is szívrepesve várnak.
Gyűjtötte: Péter Gy. István, XII/1 o., Kászonaltíz
Összeállította: Mirk László tanár
Indoeurópai nyelv, az újlatin családon belül, a portugállal és a katalánnal a nyugati típusú nyelvek csoportjához tartozik.
A legelterjedtebb újlatin nyelv beszélőinek száma megközelíti a 300 milliót. Államnyelv Spanyolországon kívül Mexikóban, Argentínában, Kolumbiában, Chileben, Kubában, Venezuelában, Peruban, Ecuadorban, a Dominikai Köztársaságban, Salvadorban, Uruguayban, Hondurasban, Bolíviában, Guatemalában, Nicaraguában, Costa Ricában, Panamában, Paraguayban. Második hivatalos nyelv az USA New Mexico nevű államában és Puerto Ricóban. A spanyolul beszélők száma az USA-ban ma már meghaladja a 35 millió főt. Kereskedelmi nyelv a Fülöp-szigeteken. Az ENSZ munkanyelve.
A spanyol egyszerre archaikus és újító neolatin nyelv. Sok benne a kölcsönszó, elsősorban az arab nyelvből származóak, ezek az arab hódítás időszakából maradtak vissza. Az arab eredetű főnevek érdekessége, hogy határozott névelővel kerültek át, s a spanyolok ezeket még egyszer ellátták névelővel: pl. al godón – arabul a gyapot, el algodón – spanyolul a (a) gyapot.
Az amerikai spanyolba sok szó átkerült a bennszülött indiánok nyelvéből. A conquistadoroknak, Amerika spanyol hódítóinak sokat köszönhetnek az európai népek, ugyanis ők hozták át kontinensünkre a burgonyát, a kukoricát, a kávét, de sajnos a dohányt is.
A spanyol nyelvet szülőhazájában kasztíliainak (el castellano) is nevezik, annak folytán, hogy ez a dialektus képezte az irodalmi nyelv alapját. Ezenkívül még ma is több dialektus él: asztúriai, leóni, andalúziai, aragóniai, kanári-szigeteki, amelyek használatát az alkotmány szavatolja.
Első írásos dokumentuma az 1140 körül keletkezett „Cantar de mio Cid", vagyis a Cid-ének, amely a szaracénok elleni háború eseményeit meséli el, és ihletforrásul szolgált a nagy francia klasszikus drámaíró, Pierre Corneille Cid című tragédiája számára. A XIII. században, X. Alfonz király támogatásával az udvarban élénk irodalmi élet alakult ki, de akkor még az aragóniai és a leóni dialektusokat használták. A bölcsnek, csillagásznak is nevezett király tudósaival megíratja Spanyolország történelmét (Cronica general) és befejezi a Leyes de las partidas című törvénykönyvet, amely 1348-tól országosan is érvénybe lépett.
Számos spanyol szó terjedt el az európai nyelvekben, mint pl. armada, gerilla, junta, matador, rodeó, szieszta, fieszta sombrero, vanília stb. De új tájnyelvek kialakulásának is alapját képezte: a nagyszámú zsidó lakosság hozta létre a judeo-spanyol nyelvet, Kolumbiában a kreol lakosság a palenquero nyelvet beszéli.
Népszerűsége egyre növekszik, az ifjúság elevenen érdeklődik iránta, iskoláinkban is lassan bevonul a választható idegen nyelvek sorába.
MIKLÓS JÓZSEF nyelvtanár
Amikor az angolok kivonultak, a megszállt területet vallási alapon felosztották a hindu vallású Indiára és a muzulmán Pakisztánra. Ez utóbbit Kelet- és Nyugat-Pakisztánra. Kelet-Pakisztánban 1971-ben fegyveres felkelés tört ki a függetlenségért. A nyugat-pakisztáni hadsereg partra szállt és könyörtelenül leverte a felkelést. Menekültek milliói lépték át az indiai határt. India beavatkozott a konfliktusba és leverte a megszálló nyugat-pakisztáni hadsereget.
Banglades neve bengál eredetű, jelentése „bengáli föld vagy bengáli ország". Az egykor mesés gazdagságáról híres ország évszázadokon át Arany Bengália néven volt ismert. Dacca, a jelenlegi főváros, Bengália régi fővárosa, India mogul császári uralma alatt 100 évig volt főváros. A brit uralom alatt Kelet-Bengália fővárosa.
A jelenlegi Banglades Bengália keleti része, a nyugati Indiához tartozik. Banglades valószínűtlenül sík ország, a Gangesz és a Brahmaputra deltája alkotja az ország területének mintegy felét. Az országot pusztító árvizek sújtják. A Bengál-öböl felől rendszeresen betörő ciklonok (hurrikánok, tájfunok) sok halálos áldozatot követelnek. Például 1970-ben egy hurrikán szökőárral 300 000 embert ölt meg, 1988-ban az ország 3/4 része víz alatt volt.
A folyók is gyakran változtatják a medrüket, teljes falvak tűnhetnek el egyetlen éjszaka alatt. Emellett a vízszint 6 métert, vagy még ennél is többet emelkedhet. Az árvíz ellen a házakat cölöpökre építik. Az iszap, az esőzés és a meleg következtében a talaj termékeny, egy évben gyakran kétszer, öntözéssel háromszor is arathatnak.
Az ásványkincsek hiánya, a természeti kastasztrófák negatív hatását még fokozza a magas népszaporulat. A 144 000 négyzetkilométernyi területen (Románia területének alig több mint fele) több mint 120 millió ember él, és ez a szám évente 3,5 millióval nő, élelmezésükről gondoskodni kell. Banglades alapvetően falusi jellegű ország, a lakosság 80 %-a falusi környzetben él, 74 %-a írástudatlan és 55 %-a alultáplált.
A mezőgazdaság fő ága a jutatermelés, Indiával együtt a világ legnagyobb exportálói. A juta rostjait selyem- és gyapot vászonanyagok készítésére használják, fás szára tüzelőanyag, leveleit zöldségként fogyasztják, a kéreg rostjaiból zsákokat, szőnyegeket, vitorlavásznakat készítenek.
POMJÁNEK BÉLA
Az évből eltelt 104 nap, hátravan még 261. Napnyugta ma 19.56-kor, napkelte holnap 6.38-kor.
TIBOR és JUSZTIN, holnap TAS és EMESE, hétfőn pedig CSONGOR nevű olvasóinkat, valamint mindazokat, akik ezeken a napokon ünneplik születésnapjukat.
* 115 éve született Tóth Árpád költő, műfordító, újságíró, a XX. század első negyedének egyik legkiválóbb magyar lírikusa. 1907-től a Vasárnapi Újság, s A Hét közölte verseit, majd 1908-tól a Nyugat munkatársa, a lap első nemzedékének jeles tagja volt. 1921-től Az Est munkatársaként is dolgozott. Líráját bámulatos formakészség és fájdalmas rezignáció jellemzi. Nagy műgonddal íródott versei négy kötetben láttak napvilágot: a Hajnali szerenád 1913-ban; a Lomha gályán 1917-ben; Az öröm illan 1922-ben és a Lélektől lélekig 1928-ban. Ő az egyik legkiválóbb magyar műfordító, kiemelkedőek Milton, Baudelaire, Shelley, Keats és Wilde verseinek átültetései. Babits Mihály szerint „a legszebb magyar vers" Shelley: Óda a nyugati szélhez című költeménye – Tóth Árpád fordításában. Értékes kritikusi és publicisztikai tevékenysége.
* 65 éve hunyt el Dukai Takách Judit író, az első magyar írónők egyike. Malvina néven írt versei folyóiratokban, illetőleg kéziratos formában maradtak fenn. Berzsenyi verses episztolát írt hozzá és felhívta rá Kazinczy figyelmét. 1817-ben Festetics György meghívására részt vett a keszthelyi Helikon-ünnepségeken. Elsők között írt gyermekeknek szóló műveket.
* 120 éve született Földy József klasszika-filológus, műfordító. 1896-ban belépett a piarista rendbe, 1904-ben pappá szentelték. 1902-ben a budapesti egyetemen magyar–latin–görög szakon végzett, majd doktori címet szerzett. 1912-ben elhagyta a rendet. 1924-től a pápai református főiskolán tanított. Legjelentősebb műve az ógörög Sztrabón hatalmas földrajzának, a Geographikának, valamint Demoszthenész és Platón műveinek magyarra fordítása. (MTI Évfordulónaptár)
Kilencedik alkalommal rendezik meg az Országos Diákszínjátszó Fesztivált, s ezúttal is Csíkszereda vállalta el a házigazda tisztjét. A Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében április 17–22. között kerül sor a fesztiválra, mely évek óta nem csupán a színjátszásban örömüket lelő fiatalok seregszemléje, de a hivatásukat a „világot jelentő deszkákon" kereső, a színművészeti főiskolákra felvételizők fóruma is. Úgy tűnik, a seregszemle-jelleg egyre inkább háttérbe szorul, érvényes ez a megállapítás az idei fesztiválra, hiszen rendezői deklaráltan a profizmus felé való közeledésre helyezi a hangsúlyt. Ezt szolgálja a fesztivál koncepciójának kidolgozásába bevont fiatal szakember (Csíky Csengele színművész és drámapedagógus), a színházi szaktekintélyekből álló zsűri, a szakmai műhelymunkák, s maga a fesztivál lebonyolítási rendje, szerkezeti összetétele. Rendkívül meggyőző és hasznosnak ítélt kezdeményezés, hiszen színművészeti főiskola nulladik évének is minősíthető a fesztivál. Ám ha a ló innenső oldalán időzünk el, akkor be kell vallanunk: lehet, a diákoknak éppen a meggondolatlanul merész, fiatalos szemléletét fojtja el az elképzelés. Mert hát ők elsősorban a zsűrinek kívánnak megfelelni, a főiskolai felvételiken is döntő voksú színész-pedadógusok ízlésének, a színészképzők követelményrendszerének. Ám megmarad a diákszínjátszás lényege? Merni és kockáztatni! A szórakozásból színészkedők éppen azokra a darabokra és színpadi technikákra lelhetnek rá, melyeket a súlyos téttel színre lépők kétszer is megfontolnának. Így hát kíváncsian várjuk a kedden kezdődő diákszínjátszó fesztivált.
SZATMÁRI LÁSZLÓ
Az oktatásnak szánt költségvetési hányad idén először valóban eléri a nemzeti össztermék 4,1 százalékát – közölte Asztalos Ferenc parlamenti képviselő az Udvarhelyszéki RMDSZ pénteki sajtótájékoztatóján. Ez egy újabb jó, a decentralizáció irányában megtett lépésként értelmezhető.
Válaszként a napokban a román sajtóban tárgyalt magyarországi „tőkeveszélyt" illetően, Antal István képviselő elmondta, hogy sajnos nagyon kevés Romániában a magyar tőke. Országunkban összesen 3402 román–magyar vegyesvállalat van, de ebből tulajdonképpen 10–15 cég hozott be jelentősebb tőkét. A vegyesvállalatok számát illetően Bihar megye vezet 681 vállalattal, őt követi Hargita, Kolozs, Maros, majd Kovászna megye. (Sajtóiroda)
Annak okán, hogy a Hargita megyei gázberuházással kapcsolatosan téves információk (is) napvilágot láttak, Nagy Gábor, a szolnoki Elektrosoft-Holding Kft. vezérigazgatója, a Hargita-Gáz Rt. elnöke a lakosság tényszerű tájékoztatása céljából szükségesnek tartja nyomatékolni:
Az rt. vezetésének nincs tudomása a kormánygaranciáról, az viszont igaz, hogy a projekt megvalósíthatósági tanulmányát az illetékes szakhatóságok jóváhagyták. Ennek alapján a Hargita-Gáz Rt. vezetősége bízik abban, hogy a megyei önkormányzattal együtt olyan pályázatot tud benyújtani, amit a román kormány is támogatni fog.
A gázberuházás érinteni fogja a felcsíki településeket és Maroshévízt is. (Természetesen, a megvalósulás függvényében.)
A Hargita-Gáz Rt. eddigelé nem kapott hitelt, mi több hitelszerződést sem írt alá, ám rendkívül jó feltételeket tartalmazó hitelajánlatokkal rendelkezik.
Jövő héten bírósági döntéssel lakoltatják ki Gyergyószentmiklós központjából, a Romfeld-házban törvénytelenül lakást foglaló romákat. A mintegy 15 család három tagjának (akiknek 1996-ig szerződésük volt a Közüzemekkel) a Téglagyár utcában ajánlottak fel lakást.
Keddtől felveheti a támogatást az arra jogosult (alig több mint 20) gyergyószentmiklósi magángazda is – közölte dr. Kolumbán Gábor alpolgármester, a hivatal hagyományos pénteki sajtótájékoztatóján.
Ma este 9 órakor a csíkszeredai Szabadság téren Tamás József püspök vezetésével tartja a húsvéti ünneplést a Szent Kereszt Plébánia. Kérik, hogy a föltámadási körmenetre a hívek hozzanak magukkal gyertyát, az idősek pedig ülőalkalmatosságot.
Csíkszeredában a húsvéti ünnepek alatt, szombaton az összes patika, míg vasárnap 9–13 óra között a Diafarm gyógyszertár (Hargita út 2), hétfőn 10–18 óra között pedig az Arnika gyógyszertár (Temesvár sugárút 26) tart nyitva.
A Csíkszeredai Környezetvédelmi Felügyelőség és a Vízgazdálkodási Szakaszmérnökség állandó telefonszolgálata április 15-től az alábbi program szerint működik: munkanapokon 7.30 és 15.30 óra között a 112766-os, a 112454-es és a 171313-as telefonszámokon, míg 15.30 és 7.30 óra között a 114920-as és a 115745-ös telefonszámokon várnak minden környezetszennyezéssel kapcsolatos bejelentést, információt.
Copyright © Hargita Népe - 2001