Gyulafehérvár, az érseki székhely 955-tõl Gyula dux Civitatem Albam in Ereel... invenerat néven jelentkezik. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 143.) A késõbbiek során az alábbi formában fordul elõ: 1071-ben Frank Episcopus Belleggradiensis (Györffy: i.m. II. 144.); 1134-ben Albae Civitatis; 1153-ban Belegrada; 1177-ben Albensis Ultrasilvanus; 1199-ben eccl. Michahelis; 1200-ban Albe Transilvane; 1201-ben Albe Transsilvane; 1213-ban canonicis Albensibus; 1206-ban castrum Albens; 1219-ben Albensis eccl. Transsylvane; 1231-ben ell. B. Michaelis arch. Transsilv.; 1242-ben Alba... Civitas; 1245-ben Alba sedex ep-tus; 1291-ben Alba Jula (Györffy: i.m. II. 143-154.) 1572-ben Feyrvar; 1574-ben Feyérvár; 1576-ban Weissenburg; 1579-ben Belugrad; 1619-ben Gyula Feyervár; 1690-ben Gyula Fehérvár; 1715-ben Karlsburg... (C. Suciu: Dictionar istoric). Gyula vezér temploma Az elsõ keresztény templom keletkezése Gyulafehérváron a király után harmadik méltóságot viselõ Gyula megkereszteléséhez kapcsolódik. 953-ban az akkori gyula, akinek talán Zsombor volt a neve, Konstantinápolyban megkeresztelkedik és egy Hierotheus nevû szerzetessel tér vissza, akit püspökké szentelnek. Bizonyosra veszik, hogy a püspök részére a gyula templomot építtet, amely térítõ mûködésének központja lehetett. Ez a templom minden valószínûség szerint csak fából épülhetett. (Entz G.: A gyulafehérvári székesegyház. 73, 75.; Homann-Szegfû: Magyar tört. I. 1651.) Az elsõ székesegyház Építését az erdélyi püspökség megalapítása és az egyházmegye megszervezése tette szükségessé. A püspökség alapítása Szent István nevéhez fûzõdik. Szent István koronázásával s a királyság kezdetével indul meg 10 püspökség alapítása. 1003-ban a központosítást és a térítést akadályozó erdélyi gyulát, anyai nagybátyját Szent István fegyverrel hódoltatja meg, és ettõl kezdõdik az erdélyi püspökség szervezése is, melyet 1009-ig véglegesítettnek lehet tekinteni, amikor az ostiai püspök pápai legátus látogatása alkalmával jóváhagyják az egyházmegyék felosztását és határait. Lehetséges, hogy az elsõ püspök még a X. század közepén Konstantinápolyból hozott püspök részére épített templomot használta átmenetileg, a székesegyház elkészültéig. Ennek építési idejét a XI. századra teszik, Szent István idejére. Szent Lászlóról az oklevelek ugyanis csak annyit bizonyítanak, hogy a székesegyház építését támogatta. (Entz G.: i.m. 75.), de ez már a második székesegyházra vonatkozik. Az 1907-tõl és különösen az 1967-tõl végzett ásatások (Elõbbit Möller István, utóbbit Bágyuj Lajos vezette) tisztázták a Szent István korában épült székesegyház adatait: háromhajós ókeresztény bazilika stílusában épült templom volt. A fõhajó szélessége 8 m, a mellékhajóké 3,5 m volt. A fõhajó széles félköríves apszissal zárult, a mellékhajók, legalábbis a külsõ falsíkban, egyenes záródást mutatnak. Az elsõ ásatások alkalmával tárták fel a körképolna alapjait, a déli alapfalakat, a második ásatás során pedig a nyugati alapfalakat is. Ebbõl a székesegyházból mentették át a fõhajó déli falába épített emberfejes faragványokat, lapos faragású párkány- és pillértöredékeket, a déli kapu belsejében másodlagosan elhelyezett oromzatdombomûvet. Az utóbbi ásatások tisztázták a régebbrõl ismert körkápolna kérdését is. Volt ugyanis olyan feltevés, mely szerint egy IX-X. századi építmény maradványa lett volna, talán Hierotheus püspök temploma, s így a legrégibb középkori keresztény mûemlék. (St. Pascu: Alba Iulia 2000. 118.) Ezúttal kiderült, hogy a körkápolna alapfalai azonosak a bazilika többi alapfalával, falszerkezetével, és semmi jele annak, hogy a körkápolna kétféle építkezésbõl származna. A Szent István-i bazilika keresztelõkápolnája volt, hasonló a székesfehérvári Szent István-kápolnához. Ez az elsõ székesegyház — talán már Vata lázadásakor — rombolás áldozata lesz, vagy a gyorsan fejlõdõ egyházmegye tette indokolttá egy nagyobb székesegyház építését. (Entz G.: i.m. 71, 73.; Bitay: Az Alba Iulia-i róm. kat. székesegyház; Bágyuj: A gyulafehérvári székesegyház restaurálása. 11.) Az elsõ székesegyház körül az ásatások során temetõt tártak fel, amelyben XII. századra utaló emlékeket találtak, többek között II. és IV. István pénzét. (Entz G.: i.m. 76.) A második székesegyház Építését a XII. századra teszik, de kezdete Szent László idején indul el, akirõl Temesvári Pelbárt után tudjuk, hogy támogatta a székesegyház építkezéseit. (Entz G.: i.m. 75.) A második székesegyház nem használja fel az elsõ alapjait, mert sokkal nagyobb. A régi alapok a templom belterületébe esnek. Ez is három hajóval épült és egy kereszthajóval meg egy központi toronnyal. Román kori félköríves stílust képvisel. Mintául a burgundiai és közép-franciaországi példák szolgáltak és az elzászi templomok. A fõszentély egyszerû félkörívvel záródott a szentélynégyszög mögött. A feltételezések szerint sík mennyezete volt. Két homlokzati és egy négyzeti tornya volt, elõbbiek kezdetben csak a második emeletig. Ebbõl a korból valók: a diadalív, a kereszthajók homlokívei, a mellékszentélyek félköríves záródásai, a szentélynégyszög, a mellékapszisok keskeny ablakai. Késõbbi, de még a tatárjárás elõtti a sekrestye, a hosszhajó boltozatának keleti szakasza, az északi elõcsarnok, a fejedelmi kapu. A tatárjáráskor a templomot felgyújtják, a boltozatok beszakadnak, a hajók keresztezõdése fölött épült kupolás középtorony beomlik. Rogerius mester, váradi kanonok romként írja le, melynek falait a legyilkoltak vére festette és környékét holttestek és koponyák tették borzalmas látvánnyá. A helyreállítás során a szentélynégyzethez karcsú arányú kora gótikus szentélyt építenek, visszaállítják a kereszthajó szentélyének elsõ négyzetét, a négy pilasztert, mely fölött, a tetõszék alatt, a középtorony maradványai láthatók, mert a tornyot nem állították vissza. A fõhajó nyugati szakaszának boltozására csak a következõ században kerül sor, amelynek korát Széchy András püspök címere jelzi a második szakasz zárókövén. Ekkor magasítják a déli tornyot is három emelettel, és csak a XV. században emelik meg két emelettel. Alig fejezték be az újjáépítést, kezdhették elölrõl. 1277. február 21-én Vízakna környéki szászok gyújtják fel és dúlják szét a templomot. A javításokra IV. László a tordai sóbányát adományozza a káptalannak, Mykud bán pedig, lemondva tervezett szentföldi zarándoklatáról, a Torda melletti szentmiklósi birtokát ajánlja fel a Szent Mihály fõangyal egyháza építkezéseinek céljára. A XIV. század közepére tehetõ a legkorábbi falfestmény: a déli párkány virágos inda díszítése. 1439-ben törökök pusztítják Erdély déli részét, s úgy látszik, a székesegyház újra szenved, mert Lépes György, Pálóczi György esztergomi érsektõl 1000 forintot kap a javítására, Hunyadi János pedig 1440-ben és 1442-ben Bolgárcserged, Diómál és Tinód adományozásával misealapítványt tesz azzal a meghagyással, hogy öccsét és majd õt is a székesegyházba temessék. Egyesek szerint a szentély hosszabbítása is szép gótikus stílusban Hunyadi Jánosnak köszönhetõ, mások szerint már a szász pusztítás utáni helyreállításkor készült. A XVI. század elsõ évtizedében Lászay János kanonok az északi elõcsarnokot kápolnává bõvíti a hívõ lelkekrõl (Fidelium animarum) nevezett oltárral. 1512-re készül el, gótikus és reneszánsz elemek keverednek benne, dombormû sorozattal: Madonna, elõtte maga Lászay térdel, bibliás, mitológiai és részben szenteket ábrázoló alakok (Judit, Sámson, Mózes, Herkules, kentaur, Szent Sebestyén, királyok, két lovag). Emlékét a római San Stefano Rotondo-templomban sírfelirat õrzi: "Natum quem gelidum vides ad Istrum, Roma tegetur viator urna. Non mirabere, si estimabis illud, quod Roma est Patria omnium fuitque." (Balogh J.: Az erdélyi renaissance. 190, 233, 236.)1514-1524 között a Lászay-kápolna és az északi kereszthajó közé Várday ferenc püspök építteti a róla elnevezett kápolnát, mely Szent Anna tiszteletére van szentelve. Ebbõl az idõbõl származik az északi mellékhajó szentélyének falfestménye is, két rétegben. Az alsón Szent András, Remete Szent Antal, a felsõn Szent Tádé azonosítható. A nyugati díszes fõkaput Hunyadi János csináltatta csúcsíves stílusban, a két torony közé szép erkélyt emeltetett, amelyet késõbb Sorger püspök idejében háromszögû oromfallal zártak el, s erre 4 szobrot helyeztek. A nyugati torony az 1603. évi ostrom idején felrobbant és azóta sem építették fel. A templom sok vihart látott késõbb is. 1601-ben zsoldosok rabolják ki, nem kímélve Hunyadi sírját sem. Két év múlva valóságos ostrom pusztítja a templomot, amelyet Basta katonái szállnak meg. 1658-ban és 1661-ben a szultán büntetõ hadjáratának katonái rombolnak a templomban, többek között szétzúzva Bethlen Gábor és I. Rákóczi György díszes márvány síremlékeit. Utóbbinak anyagából Mártonfi püspök díszes oltárt állíttatott fel a XVIII. század elején. A székesegyház valóságos pantheonja volt az ide temetett jeles történelmi nagyságoknak. Az említetteken kívül: Hunyadi László, Hunyadi János ifjó miles, János Zsigmond, Izabella, Bocskai István, Károlyi Zsuzsánna, Bethlen Gábor öccse, István, Martinuzzi Fráter György, Báthori Endre, több középkori püspök sírhelye. Az újkori püspökök közül — Márton Áronig bezárólag — tízen a szentély alatti kriptában vannak eltemetve. Szent Miklós-templom 1418-ban Upori István püspök építteti. Az errõl szóló oklevél szerint ekkor kér búcsúengedélyt a templom javára, amelyet parochiális templomnak nevez. eccl. parochialis Beati Nicolai. (Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklvelei. I. 72.; Entz. G.: i.m. 200.) 1432-ben Gergely plébános a Szent Miklós-kápolna (sic) rektora. (Entz G.: i.m. 200/115—116.) 1467-ben Demeter a rektor, 1503-ban pedig János. 1531-ben is parochiális templom a címe. 1473-ban Domokos kanonok a templom prepositusa: Ecclesiae S. Nicolai de Alba. (Entz G.: i.m. 200/117, 124, 158/116.) 1519-ben mint körmeneti kápolnát említik. Kiváltságlevele 1509-bõl maradt fenn. (Batthyaneum. II. 123.) Az oklevelekbõl kitûnik, hogy a székesegyház frontja elõtt állott, a püspöki palota irányában (ante castrum), amely a püspöki várra vonatkozik. A XVII. század folyamán pusztulásnak indul és a XVIII. század elején a nagy vár építésekor lebontják. (Batthyaneum. II. 123.; Entz G.: i.m. 117.) Báthory-templom Tulajdonképpen domonkos templom. A domonkosok temploma és rendháza az 1948-ban államosított római katolikus fõgimnázium helyén állott. XIV. századi gótikus templom volt, de eredete a XIII. századra nyúlik vissza, mert a fehérvári domonkosok létérõl már 1289-bõl van adat. (Batthyaneum. II. 124.) 1300-ban Herbord gróf özvegye 10 márkát hagyományoz a Szûz Máriáról elnevezett domonkos kolostornak. (György: A Ferencrendiek. 224.) 1306-ból házfõnökének neve is ismeretes: János. (Batthyaneum. II. 123.) 1353-ból a Szent György tiszteletére szentelt kápolnáról is van adat, amely a domonkosokhoz tartozott. A kaszárnya helyén állott. Ebben misézett Kapisztrán Szent János. (György: i.m. 224.; Pásztortûz. 1926. 399.) A rendtagok eltávolítása után, a reformáció kezdetén a templom és a rendház üresen áll 1579-ig, amikor a Báthoryak a jezsuitáknak ajándékozzák. A jezsuiták távozása után ismét lakatlan. A XVIII. század elején újra a jezsuiták kapják meg s tanítanak a templomhoz tartozó épületekben. Ezeket 1898-ban bontják le s építik a szép modern gimnáziumi épületet. Ágoston-rendiek temploma és rendháza Az Ágoston-rendi szerzetesekrõl 1293-tól van adat. (Batthyaneum. II. 124.) 1308-ban, a Benedek püspök megválasztásával kapcsolatosan, a kivizsgálás tanúi között a Szent István vértanúról nevezett Ágoston-rendi remeték priorja is szerepel. (Batthyaneum. i.h.; Documente. XIV. C., I. 85.) 1311-ben Pál prior és több szerzetes társa Benedek püspök fellebbezésének elõadásánál van jelen. (Documente. XIV. C., I. 196.) 1501-ben Miklós, tordai polgár, a Rákos-patakon járó malmát eldja, és árát a gyulafehérvári Szent Istvánról elnevezett Ágoston-rendi kolostornak adományozza. (Batthyaneum, i.h.) Az Ágoston-rendi kolostortemplom a Báthori-templom közelében állott. Az 1300-ban említett Herbord gróf özvegye 10 márkát hagyományoz ennek a templomnak is. A reformáció éveiben megszûnt, s többé nem került egyházi használatba. Ispotály-templom Apácák kolostora és temploma összeállította Léstyán Ferenc