Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr, Főtisztelendő Atyák, Tisztelt Államtitkár Úr, Kedves Kollégák, Kedves Diákok!
A július hónapban Szombathelyen, Nyugat-magyarországon helyettesítetem, s onnan Szombatonként egy egyetemi professzorral gyalogtúrákra mentünk a közelben lévő Írott-kőre, mely a tengerszínt felett 842 m magasan fekszik. A csúcson kb. egy 8x8 méteres alapterületű, háromszintes építményt építettek, melynek tetejében kilátó, s egy vasszerkezeten messzelátó van. Először szabad szemmel, aztán a távcsővel is megszemléltem a terepet. Szombathely, s Kőszeg felé, majd Ausztria felé néztem. Amikor lementünk akkor pillantottam meg, hogy az építmény déli oldalára egy napórát helyeztek el, s alája ezt írták: „Ohne Sonne versumme ich.” , azaz „Nap nélkül én elnémulok.”
Visszatérés folyamán elméláztam a történések üzenetén, s majd arra gondoltam, hogy évnyitó beszédemben elmondom nektek mire jutottam.
Amikor a távcsővel vizsgálódtam, arra gondoltam, hogy mennyire csodálatos, szép a fizikális, tárgyi világ, az Isten teremtette természet, a valami, – keressük is ennek megtartó erejét, mert ennek segítségével élünk, ebben helyezkedik el életünk - , de még fontosabb a Valaki, akinek köszönhetően a fizikai világ, s minden, ami benne van, létezik. Igen, mert Ő irányítja mélyből a felszín történéseit, a mi életünket, Ő visel ránk gondot. Sajnos a mai világban, mi emberek a VALAKI, az Isten fontosságát nagyon sok esetben elfelejtjük, elhanyagoljuk, s ebből fakadóan a személyek tiszteletét, megbecsülését, szeretetét, fontosságát is. Ezért az életünk beszűkül, reménytelenné lesz, kapcsolataink pedig, érdek alapúvá, anyagiassá, megromlottá válnak, aminek következménye a bizalmatlanság, a boldogtalanság.
Kedves Testvérek! Isten tudta, hogy a mindenidők embere örökösen ki van téve a valami vonzásának, az e világ gravitációjának, lehúzó erejének – ebbe besegít a gonoszlélek is, mert neki örökös célja, hogy elszakítson Istentől és egymástól –, s ez számára tragédia, boldogtalanság forrása lehet, ezért egy lett közülünk. Jézusban emberré lett, az Isten, magára vette az emberséget, beköltözött a valamibe, ebbe a fizikális világba, hogy számunkra érthető módon a Valakire, Önmagára, az ÖRÖK FÉNYRE irányítsa figyelmünket, tudva, hogy nélküle elveszünk, életünk boldogtalanságba torkollik. Nagy hitvallónk, boldogemlékű Márton Áron püspök atya is kihangsúlyozta: „A katolicizmus a maga pedagógiáját, mindig természetfölötti szempontra állította be.” Kérdezzük meg, hogy miért? Egyszerűen azért, mert rájöttek arra az örök igazságra, amit a napóra alatt olvastam: „Ohne Sonne verstumme ich.” Az Egyház megérette, hogy amint a napóra a Nap nélkül nem mutat, nem működhet jól, úgy az ember sem Isten nélkül.
Az ember, s az emberekből álló társadalom, ez a világ, a valami világa, az anyagvilág, a NAP, Isten nélkül néma, béna, vak, süket, sötét, hideg, s folytathatnám, de lezárom azzal, hogy, ha egyszerűen létezhetne…, mivel halmozottan fogyatékos: BOLDOGTALAN. Sajnálattal, fájdalmasan tapasztaljuk ennek igazságát, mert ez számtalan esetben megmutatkozik egyének és családok életében a mi környezetünkben, talán a mi életünkben, családunkban is.
Keresztény, Katolikus Intézményeinkben, (így a Segítő Mária Gimnáziumban is) az evilági tudományok mellett ezért fektetünk nagy hangsúlyt a hittudomány, a lelki nevelés, az Istenre nézés, az Istenbe kapaszkodás, az Istenbe gyökerezés tudományának! Akarjuk, mi, teremtett valakik, tanárok és nevelők, hogy szüleitekkel karöltve, tevékenységünk, erőfeszítéseink, segítségünk által, úgy az e világi tudományokban, mind a természetfeletti Hit, Remény, Szeretet tudományaiban is elmélyüljetek, s így alapot vessetek saját boldogságotoknak, mely az Örök Fény színről-színre látásában teljesedik ki.
André Marie Ampere (+1836) : - fiához intézett intésében mondja: "Tanulmányozd az e világ dolgait, mert az hivatásod kötelessége, de csak egyik szemeddel néz rájuk, a másik szemed állandóan az örök fényre legyen irányítva. Hallgass a tudósokra,de csak egy füllel. Csak egy kézzel írj, a másikkal kapaszkodj Isten köntösébe, mint gyermek kapaszkodik anyja ruhájába"
Ezt szeretnénk iskolánkban megvalósítani mi is: hogy az e világ tudományaiba, s ugyanakkor a természetfeletti világ, az Isten ismeretébe, szeretetébe is elmélyüljetek, bele nőjetek, mert akkor lesztek igazán boldogok. Akarjuk, Isten segítségével, mert mi pedagógusok tudjuk, hogy „Boldogság felelősök” vagyunk. Felelünk a ti boldogságotokról, boldogulásotokról, s rajtatok keresztül a magyar családok, népünk, jövő társadalmunk boldogságáról, harmóniájáról, rendjéről.
Jézusról írja a ma felolvasott evangéliumi részben Szent János apostol és evangélista : „Az igaz világosság a világba jött… A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek…” (Jn 1, 11-12)
Ezzel kapcsolatban mondanám el a tanító mesét, miszerint az ifjú vakond megkérdi az időset:
- Papa! Igaz, hogy fent zöld a fű és kék az ég?
- Igaz fiam. –mondja búsan az öreg.
- Papa! Igaz, hogy fent friss levegő van és meleg?
- Igaz fiam!
- Papa! Igaz, hogy fent világosság van?
- Igaz fiam!
- De Papa! Akkor mi, mi a penészt áskálódunk itt ebben a nyirkos, sötét, hideg földben?
- Hát…fiam…. - tűnődik az öreg – azért, mert ez a mi hazánk!
Kedves ifjak és felnőttek! Kedves Testvéreim!
Jézus, a világ Világossága mondja: „Húzzátok ki magatokat és emeljétek fel fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.” (Lk 21, 28) Közel van hozzánk a szeretet, a világosság országa, az a haza, amelybe mindannyian vágyakozunk, ezért Izajás prófétát idézve mondom: „Jöjjetek! Járjunk az Úr világosságában” (Iz 2, 5)
Jöjjetek! Tudatosan éljünk és tevékenykedjünk együtt a szerető Isten világosságánál, szívet-lelket melengető fényénél. Fogadjuk magunkba az igaz Világosság boldogító fényét, melegét, hogy az Ő kegyelmének erejével általunk, mint csillagok, vagy a hold által, melyeknek önmagukban nincs fényük, de visszasugározzák a Nap fényét, legyen reménysége, fényessége, melegsége, boldogsága a körülöttünk, velünk élő embertestvéreinknek.
Ó irgalmas Szűz anya, hajnalnak szép Csillaga, Magyarok Nagyasszonya, iskolánk és mindannyiunk égi anyja, pártfogója kérünk, hogy meghallgass, mert mi most és mindig Oltalmad alá menekülünk …
Simó Gáspár spirituális atya
Dicsértessék a Jézus Krisztus !
Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök atya,
Tisztelendő atyák, Államtitkár úr, Alpolgármester úr, kedves szülők,
munkatársaim és mindenekelőtt kedves diákok !
„Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát és pihenést, koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan felállani az élet terített asztala mellől mikor legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van.”
Márai Sándor szavaival köszöntelek mindannyiotokat, amelyeket az élet ritmusáról, annak építő szükségéről ír.
Igen, ilyen szükségszerűen következett be a mi életünkben is a mai nap, ami alól nem tudtuk kivonni magunkat. A kényszerűnek tűnő iskolakezdés lelkülete ennél azonban jóval összetettebb. Van benne szorongás, feszült várakozás, az ismeretlentől való félelem, van benne tenniakarás, és talán azért van egy kis öröm is.
Az utóbbi napokban sokat töprengtem az emlitett érzések felett és ezután mondom Jézus tanítványaival együtt, és bátorkodom ezt tenni a ti nevetekben is , hogy: „Uram, jó nekünk itt lenni!”.
Először is jó nekünk itt lenni, mert a gondviselő Isten megadta számunkra a mai találkozás ajándékát. Többetekkel találkoztam az elmúlt két- három hétben és beszélgetéseinkben csakhamar kiderült, hogy a hosszúra nyúló szünet után mindenki várta a mai, újbóli egymásra találást.
Aztán jó nekünk itt lenni, mert – tanárok, diákok – egyaránt érezzük a lelkünk mélyén, hogy többre van szükségünk életünkben, mint amit a kevésbé tervezett, talán lazább lelkületű nyár jelent. Meggyőződésünk, hogy az iskola szellemi és lelki javunkat, a jót - és nem a kényelmeset- akarja.
Harmadsorban jó ebben a közösségben diáknak, nevelőnek egyaránt, hiszen együtt közösen a segítő Mária oltalmának tudatában éljük meg mindennapi törekvéseinket.
Iskolai közösségünk megváltozott a múlt tanév óta. Új tanulókat köszönthetünk a mai napon: a mindig angyali lelkületű ötödikes kisdiákokat, a megújulást mindig magukban hordozó kilencedikeseinket, valamint pedagógiai törekvéseinkhez lelkesen csatlakozó új munkatársakat.
Isten hozott benneteket !
Továbbá kiemelten köszöntöm a nyolcadikos tanulóinkat, illetve a nagykorúság küszöbére lépő tizenkettedikes évfolyamot. Arra buzdítalak titeket, hogy egész diákközösségünk számára követendő példaképek legyetek.
Czakó Gábortól olvastam a történetet miszerint a Sydney-i olimpia százméteres futódöntőjének sok tízezer nézője hogyan figyelte a nem mindennapi versenyt. „Eldördült a startpisztoly, és vakuk sortüze villant a hatalmas arénában. A méregdrága jegyek tulajdonosai összesereglettek a világ távoli sarkaiból, de a versenyt nem látták, mert ahelyett, hogy rátapadtak volna a villámlábúak tíz másodpercére, a fényképezéssel vacakoltak, a futók pedig célba értek.”
A történet jól példázza korunk nagy kísértését: az „onnan már eljöttünk, amoda még nem értünk” lelkületet, félszívvel itt vagyunk, fél szívvel amott.
Ne engedjük, hogy erőt vegyen rajtunk a „csak túlélés” lelkülete. Akarjunk épülni és részt venni az iskola életében.
Végezetül egész közösségünket arra buzdítom, hogy az új tanév és életünk mindennapját Gondviselés adta lehetőségként, teljes szívvel éljük meg.
Igazi sikerélményekben bővelkedő, boldog tanévet kivánok nektek, kedves diákjaink, szüleiteknek és minden munkatársamnak!
Csíkszereda, 2007. szeptember 17.
Tamás Levente igazgató
Kedves Szülők, Tanárok, Gyerekek, Egybegyűltek!
Mindig öröm számomra az, amikor valami megkezdődik, újjászületik. Hiszen minden ilyen örömben titok van, ilyenkor körülvesz minket a remény, a titkos várakozás lesz vajon az idén? Jó lesz-e, szép-e? Elégedettek lesznek-e a tanárok a diákokkal, a diákok a tanárokkal, a szülők pedig mindkettővel?
Minden, ami ilyenkor körülvesz minket, maga a titok. A titok pedig tele van várakozással, izgalommal, és némi félelemmel is. Hiszen nem egy diák, itt közületek, ismeretlen úton indul ma el. De nem csak a diákok, a tanárok is megindulnak a megismerés útján. Az egymást megismerés legnehezebb ösvényen. Közös játék ez. Olyan szellemi játék, amelyben társ a diák és társ a tanár. De társ a szülő is.
Ma, a tanév első napján mondhatnám azt, hogy tanuljatok jól és sokat, legyetek jók és ne feleseljetek. Én mégis arra kérnék diákot, tanárt és szülőt egyaránt, hogy ismerjük meg önmagunkat, tanuljunk meg másoktól tanulni, és mindezt tegyük hittel, reménnyel és szeretettel.
Ismerd meg önmagad - áll a delphoi jósda falán.
Ismerd fel önmagadban a másik embert. Ismerd fel önmagadban a másik ember szenvedéseit, örömeit, kudarcait. Hiszen csak az együtt örülésnek, az igazi együttlétnek, az együtt alkotásnak van értelme. A tanár- diák kapcsolat nem harc, nem háború, nem arról szol, hogy ki győzi le a másikat, hanem egymást segítve arra kell törekedni, hogy a másik ember által felismerjük önmagunk értékeit, és így a másik embert is megfelelően értékelni tudjuk.
Ismerd meg önmagad.
Ismerd fel önmagadban a másik ember szeretetét, és kívánságait, így léphetsz te is tovább. Ismerd meg a másik embert, hiszen mindenki egyformán új célok előtt áll, új várakozással néz a jövő elé.
Tanulj meg másoktól tanulni.
Tanulni, annyit jelent, mint befogadni, befogadni, annyit jelent, mint elfogadni mások véleményét. A másik véleményének elfogadása erkölcsi tartást ad. Az erkölcs pedig alappillére a társadalomnak. Igen, nektek kell példát mutatnotok. Hitből, tártasból, elfogadásból. A hit által, a keresztény hit által váltunk igazi nemzette. A keresztény hit által ismertük meg Európát és ismert meg Európa minket. 2007-et írunk: ez az az év, amikor újra rátálaltunk Európára. Európa újra hisz bennünk, és mi hiszünk Európában. Hiszünk abban, hogy valóra vált az, amit Szent István király egy ezredévvel ezelőtt megálmodott: a Magyar nemzet a keresztény hit által, a Katolikus Egyház által Európa szerves részévé, teljes jogú tagjává fog válni.
A mai nap a titkok, a reményteli várakozások napja. Ez a várakozás pedig tele van hittel, a megismerés reményével. Hit nélkülnem remélhetünk semmit. Hit nélkül nincs várakozás, hit nélkül nincs öröm, hit nélkül nincs megtisztulás. Hit nélkül nincs nemzet és hit nélkül nincs megmaradás. Hinnünk kell abban, hogy értékeinket át tudjuk menteni az elkövetkezendő nemzedékeknek. A mi helyünket évtizedek múlva azok a diákok fogjak átvenni, akik ma itt állnak. És ez így van jól. Ők fogjak, ti fogjatok a világot alakítani. A világot, az erkölcsi rendet nem mások, ti magatok teremtitek. A kérdés csak az, kinek a képére és hasonlatosságára alakítjátok ki a ti világotokat? Ezer példaképe lehet az embernek, de mestere csak egy. Ezernyi bálvány mutogatja magát nap mind nap, a ti feladatotok pedig az, hogy el tudjatok utasítani mindazt, ami rossz, mindazt, ami nem követi a jóság és józanság szabályait.
Hiszek abban, hogy minden diák szamara, aki a Segítő Mária Gimnáziumot elvégzi az egyetlen példakép maga Jézus Krisztus. Tanáraik, oktatóik, papjaik segítségével Jézus Krisztus képére és hasonlatosságára alakítják majd a világot.
Ezért hiszek abban, hogy függetlenül a világi iskolák számától, trendektől és divatoktól, oktatási politikától és a politikusok minden évben feltörő, újabbnál újabb vízióitól, szükség van az egyházi iskolákra. Jó látni, hogy minden évben megtelnek a Segítő Mária Gimnázium padjai, mert, kedves diákok, belőletek lesznek azok az apostolok, akik Jézus Krisztus képére és hasonlatosságára alakítják a világot.
Kedves Diákok! Mindig emlékezzetek arra, hogy az apostolok legnagyobb kincse a hitük volt. Hittek mindabban, amire a világot tanították. Legyen nektek is hitetek ! Higgyetek Istenben és mindabban, amit ebben a gimnáziumban tanulni fogtok.
Kedves Szülők! Ti soha ne veszítsétek el a reményt. Még akkor sem, amikor erőfeszítéseitek, munkátok gyerekeitek boldog jövőjéért folytatott reménytelen harcnak tűnnek. Soha ne adjátok fel a reményt.
És nem utolsó sorban Kedves Tanárok! Tanítsatok mindig szeretettel és szeretetre. Neveljetek apostolokat, akik szebbé tehetik ezt a világot.
Sikerekben gazdag új tanevet kívánok mindenkinek!
Tánczos Barna, a Közlekedésügyi MInisztérium államtitkára
