Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Kiemelkedő élményben volt része annak a számos érdeklődőnek és könyvbarátnak, akik jelen voltak kedden este a kolozsvári Gaudeamus Művészeti Könyvesházban, ahol a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó – igazgató Tőzsér József – újabb szellemi „termékeit" mutatták be. Az esemény házigazdái voltak: Koós Ferenc, a nevét viselő kulturális alapítvány vezetője és lánya, Weghofer Erna Aletta, a bolt irányítója.

A kiadó főszerkesztője, Kozma Mária köszöntötte a jelenlévőket, majd Koós Ferenc osztotta meg hitvallásnak is beillő gondolatait. Mint elmondta, alkalma volt megtapasztalni: a ferencesek egyik alapvető tulajdonsága a szerénység. Ez jellemezte Páter Benedek Fidél (Székelyudvarhely, 1907 – Esztelnek, 1979) főatyát is, a most bemutatásra került Ferences kolostorok című, valóban hiánypótló könyv szerzőjét. A főatya minden dolgozatában megjegyezi: jobban is meg lehetett volna írni, de az ő erejéből ennyire futotta.

P. Páll József Leo OFM, erdélyi provinciális, hangot adott a könyv megjelenése feletti örömének. Kiemelte, hogy a tudós szerző, történetíró kimagasló ember és szerzetes volt, aki igyekezett megmenteni a múltból azokat a szellemi és népünket érintő kincseket, amelyeket fontosnak látott. Rá nehezedett válságos időkben a rendtartomány vezetése is. Elismeréssel szólt Sas Péter budapesti művelődéstörténészről, hiszen nem ez az első alkalom, hogy szorgossága nyomán ferences témájú könyv látott napvilágot. Meggyőződése szerint a most megjelent kötetben nem csupán Assisi Szent Ferenc rendjéről van szó, hiszen a ferencesség intézményt és mozgalmat egyaránt jelent. Közös érték, amelyhez nem kizárólagosan fogadalommal vagy habitussal, rendi öltözékkel lehet tartozni. Még olyanok is magukénak érzik a ferences eszméket, akiknek esetleg gondjuk van a hivatalos egyházzal.

Három a magyar igazság – kezdte hozzászólását Sas Péter, a könyv szerkesztője. Már a harmadik kötet, amely P. Benedek Fidél kézirataiból megjelenik, és amelyben feldolgozta és ismertette a gyergyószárhegyi, esztelneki, mikházi kolostorokat. Ezenkívül tárgyalja a rend máriaradnai és temesvári jelenlétét és olyan különlegességeket, mint a ferencesek hajdani moldvai, bákói és havasalföldi kolostora, amelyekről már csak az egykori írásokból szerezhetünk tudomást.

Sas Péter többek között elmondta: Benedek Fidél a rend életének egyik legnehezebb időszakában, a második világháború és az azt követő egyházellenes időszakban írta meg kéziratait, a kényszerlakhelyen, százféle nehézség és zaklatás közepette. Írásaiban a tudományos kutatás számára is alapvető, megbízható információk találhatók, amelyekre bátran lehet építeni. Azért, hogy elkerülje az autodidakta jelzőt, beiratkozott a kolozsvári tudományegyetemre – ahol a nála tíz évvel fiatalabb Jakó Zsigmond is tanára volt –, majd annak elvégzése után, 1945-ben, a Tatárbetörés Csíkba, 1661-ben című szakdolgozatával doktori fokozatot szerzett. Ő még használhatta, feldolgozhatta és beépíthette tanulmányaiba a rend levéltárának és könyvtárának 1951-ben elkobzott anyagát, így olyan forrásanyaggal is találkozhatunk, amely azóta sem áll a tudományos kutatás szolgálatában.

A szerkesztő, Kozma Mária kérdésére elmondta, hogy szeretné összeírni a rendi kriptákban nyugvó szerzetesek és jótevőik névsorát, a művészi jelentőségű sírkövekkel együtt. Ezenkívül szándékában áll összeállítani az erdélyi ferences rend névtárát a legkorábbról ismert szerzetestől napjainkig.

Fodor György - Szabadság, 2005. október 20.