Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Bács Lajos bukaresti karmester legutóbb zeneszerzőként szerepelt, a Román Rádió nagytermében mutatták be ugyanis Márton Áron püspökről szóló miséjének három, eddig még nem játszott tételét. Az alkotóval a püspökkel való személyes kapcsolatáról és legújabb ötletéről is beszélgettünk.

Elkészült a mise, bemutatták mind az öt tételét. Tavaly a Kyrie-t és a Gloria-t, a múlt héten a Credo-t, Sanctus-t és Agnus Dei-t. Mi a mű pontos címe?

A misét Márton Áron emlékének ajánlottam, címe röviden: Missa Márton Á. Két év alatt írtam meg. Miért Márton Áron? Elsősorban azért, mert személyesen ismertem, meghatott emberi tartása, gerincessége, és egyszerűsége. Karizmatikus ember volt, őszinte, aki soha nem színlelt és hajszolta a népszerűséget. Lehet, hogy éppen ezért volt annyira népszerű, és ezért szerette, becsülte annyira a nép. Én benne láttam azt az embert - Erdélyben lévén püspök 42 éven át, amiből 16 évet börtönben ült -, aki össze tudta fogni Erdély igen színes lakosságát, magyarokat, románokat, németeket, zsidókat, cigányokat. És nem csak szóban, hanem tetteivel is.

Ha jól tudom, több személyes története is van róla.

Igen, engem például egy nagyon egyszerű dolog hatott meg: hajdan, Szilágyi Zsolt révén, szerveztünk egy koncertet Gyulafehérváron. Odautaztunk bukarestiek, kolozsváriak, gyulafehérváriak, és tartottunk egy kis koncertet a püspökségnek, ott volt Márton Áron is. A püspök úr a templom ajtajában várt ránk, hogy megköszönje a koncertet: magyarul, románul és németül.

Hogyan született a mise ötlete?

Annyira mély benyomást tett rám, hogy azóta is mind azon morfondíroztam, hogy írnom kellene egy neki szentelt misét. Nekifogtam és megírtam előbb a Kyriét, amelyet elő is adtunk Bukarestben meg Sepsiszentgyörgyön is, majd a Gloriát, még a tavaly, és az idén előadtuk a Credo-t, a Sanctus-t és az Agnus Dei-t. Közismert, hogy a gyászmise kivételével, minden misében megvan ez az öt tétel.

A mise hangzása kellemes, zenei nyelvezete őszinte, érthető: úgy érzem sok templomban, hangversenyteremben lesz még bemutatva.

Természetesen, amikor nekifogtam, a fülemben csengett Schumann-nak az a mondása, hogy a zeneművészet legalább annyit köszönhet Bachnak, mint amennyit bármelyik vallás köszönhet az alapítójának. Több vallás van, és több alapító, én ehhez a Bach-irányhoz tartozom, és ebben a stílusban - rossz szó! - akartam megírni ezt a misét. Tehát van benne gregorián, van idézet a "Liber usualis"-ból a Credo-ban, de a Mise többi része az mégiscsak mai nyelvezeten szól, vagy nem? Akárhogy is, őszinte nyelvezet. Úgy akartam megírni, hogy megtartva a gregorián hangulatot az egész műben, mégse legyen állandó idézet.

A mise öt állandó tételéhez más tétel is hozzátehető...

Nem tudom, ez sok mindentől függ. Az ember néha "kiírja magát". Velem is ez történt. Most egy kicsit másutt jár az eszem, egy nagyon szép Reményik Sándor verset olvastam, azt szeretném megírni szopránra és vonósnégyesre. "Mi mindig búcsúzunk" - ez a címe a versnek. De talán még visszatérek a miséhez. Ha összegyűl bennem valami....

Tóth István

Új magyar szó.
2008. március 12.

sajtófigyelő