Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Idén is sor került a külföldi tanulmányi kirándulásra, amelyet hagyományosan a XI. osztályos diákok számára szervez a Római Katolikus Gimnázium, de iskolánk többi diákja is részt vehet rajta. Mi, tizenegyedikesek, egész évben igyekeztünk magaviseletünkkel kiérdemelni a Szent Mihály Plébánia támogatását, hiszen tudtuk, egyedi élményben lesz részünk, olyan helyeket látogathattunk meg, amelyeket önerőből, talán soha nem tekinthetünk meg.

Napsütötte időben hagytuk el a kincses várost, lelkiekben fölkészülve a nagy kalandra, kicsit izgultunk is, hogy megálljuk-e helyünket. Minden iskolatársunkat azzal bízott meg Pócsai Sándor történelemtanár, hogy a nevezetességeket be kell mutatnunk, tehát pontosan meg kellett tanulnunk a történelmi adatokat, korabeli jellegzetességeket. Az idei úti célunk: Párizs és a Loire-völgye megtekintése volt, érintve Nürnberg, Reims, Strasbourg és Salzburg városokat is.

A napfelkeltét már német területen csodálhattuk. Megérkezve a bajorországi Nürnbergbe, szebbnél szebb templomokat látogattunk meg, majd tovább utazva Franciaországba, a Reims-i székesegyház lenyűgözött. Megemlítenénk, a középkori szobrászat halhatatlan alkotásának szobordíszei közül a leghíresebbeket: Mária az angyallal, és a Szűz a templomban. Mona Lisa mosolyára emlékeztetett a „reimsi angyal” mosolya a székesegyház baloldali bejáratánál.

Éjjelre már párizsi „otthonunk”-ban voltunk. Amint Ady Endre írja, „a szép ámulások szent városa” valósággal lenyűgözött bennünket. Első megállóhelyünk a középkor és minden korok építőművészetének egyik legszebb remeke volt, a Notre-Dame katedrális. A IV. században Szent István tiszteletére emeltek itt templomot. Akadhat, aki azt mondja, ma sem befejezett a mű, hiszen a két torony csúcsa hiányzik, de a Notre-Dame századokon át így vonult be a művészi tudatba, ettől vált egyedivé. Kezdetben a román stílus jegyeit is magán viseli a katedrális, hogy utána a francia gótika remekművévé váljék. A templomba belépve, megilletődve mondtuk el imánkat.

A párizsi múzeumok megtekintése és a Champs Elysée-n való séta következett. Láthattuk Marie Antoinette börtönét, kivégzésének helyszínét, a Diadalív (Arc De Triumph) tetejéről pedig az egész város csodás panorámájában gyönyörködhettünk. Megérte megmászni a 267 lépcsőt.

Miután bejártuk a Concorde-teret és meghallgattuk az obeliszk történetét, a híres Eiffel-toronyhoz vezetett utunk. Az est fényeiben tanúi lehettünk Párizs leglátványosabb fényjátékának, majd a torony magaslatából csodálhattuk a pompás várost. Másnap az impozáns Versaille-i palotában és híres kertjében gyönyörködhettünk. Délután pedig a Louvre impozáns látványa kápráztatott el. A legnagyobb kiterjedésű párizsi épület, világhírét nemcsak a palota történetének, nem is csupán építészeti értékének, hanem mindenekelőtt annak a tömérdek műkincsnek köszönheti, amelyet múzeuma őriz. Megcsodáltuk Leonardo Da Vinci Mona Lisa-ját, a milói Vénuszt, és a többi remekművet. Kirándulásunk negyedik napja Loire menti sétából állt. Úgy éreztük, szemünk elé tárul az igazi Franciaország, gyöngypalotáival, impozáns kastélyaival, ízléses lakóházaival együtt.

Párizsi utunk után a strasbourgi dómot tekintettük meg, valamint az Európai Unió épületeit. Strasbourg a Rajna-völgyének egyik legvonzóbb nagyvárosa, Franciaország „rajnai kapuja”. A katedrális méretei és arányai mindannyiunkat lenyűgözött, de elbűvölt Galilei híres csodaórája is.
Utolsó nap Salzburgban szálltunk meg, és egy kicsit megpihenve, élményekkel gazdagodva indultunk vissza Erdély fővárosába.

Ezúton szeretnénk köszönetünket és hálánkat kifejezni Főtisztelendő Kovács Sándor főesperes úrnak, hogy támogatásával lehetővé tette számunkra ezt a felejthetetlen, élményekben gazdag tanulmányi kirándulást.

Valovics Gabriella, Coprean Imola
Szabadság, 2008. május 31.

sajtófigyelő