Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Városunk kulturális életében egyre hangsúlyosabb szerepet kap a Barokk Napok elnevezésű rendezvény, amelynek megszervezését most is a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség vállalta. Partnerként jelen volt a Bánffy-palotában székelő Szépművészeti Múzeum, valamint az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum. A háromnapos rendezvénysorozat péntek este kezdődött a Chanterelle régizene együttes fellépésével, majd szombat délelőtt barokk templomokba kalauzolt Makay Dorottya doktorandusz. Délután Ursula Philippi, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia professzora mutatta be a főtéri Szent Mihály-templomban található barokk orgonákat, este pedig színvonalas vokál-szimfonikus hangversenyre került sor. Vasárnap Kovács Zsolt művészettörténész a Barokk arcok fotópályázatra beérkezett alkotásokat mutatta be, majd a bécsi Trio Gioia kamaraegyüttesnek tapsolhattak az érdeklődők a Szépművészeti Múzeum Tonitza-termében. Este ünnepi misével zárult a rendezvénysorozat .

Az évről évre színesebb rendezvény idén is, a hangversenyek mellett, számos színvonalas előadással, valamint templom-túrával és fotókiállítással várta az érdeklődőket. Természetesen mindegyik rendezvény a barokk korszak világába próbált betekintést nyújtani, más-más témakörben. A barokk tetőszerkezeteket ismertető előadás a régi, értékes tetőtereket hozta kicsit közelebb a mai kor emberéhez, a fotókiállítás a barokk kori arcokra összpontosított, míg a kolozsvári Mária-oszlopról szóló előadás a kor jellegzetes emléktípusára fektette a hangsúlyt.

Szombat reggel Makay Dorottya tartószerkezet-építő mérnök Kolozsvári barokk fedélszerkezetek – a világ épített örökségének szerves részei avagy Milyen értéket rejt a padlás? Kampány poros/rejtett értékeinkért című előadását hallgathatta meg a népes közönség a piarista templomban. Az épített örökség-helyreállításával foglalkozó szakembernek azért szívügye a barokk kor, mert erről írja doktorátusi dolgozatát. Elsőként érdekességképpen megemlítette, hogy még a Farkas utcai református templom, az erdélyi gótika legkiemelkedőbb alakja is barokk tetőszerkezettel rendelkezik. Az előadás során választ kaptunk arra a kérdésre is, hogy mi is az épített örökség. Kiderült, hogy éppen a barokk korban a pápák figyeltek fel arra, hogy az urbanisztikai változtatások rombolják a római örökséget, aztán később a várak, kastélyok esetében is hasonlóképpen gondolkodtak. Azonban nem csak egy épület képezheti az épített örökség tárgyát, hanem lehet az egy város, település vagy akár falu is, ha egészükben meghatároznak egy építészeti jelleget. Épített örökség mindaz, amit a lakók történeti értéknek nyilvánítanak, akár a falképek és szobrok is lehetnek azok. A felsorolt példák között ott volt a kolozsvári Kálvária templom is, amely Romániában elsőként kapott Europa nostra díjat, amelyet a műemlék-helyreállításokért ítélnek oda. Eleinte a barokk tetőszerkezeteket különböző céhek tervezték meg, szakemberei generációról generációra adták át titkos tudásukat. A XIX. századtól a németek enciklopédiai rendszerességének köszönhetően megjelentek az ácskönyvek, így az empirikus tetőszerkezetek építésének kora a XX. század közepén lezárult.

Makay Dorottya előadásában azt is megemlítette, hogy közel tízéves kutatómunka során sem találtak szinte semmit a barokk építési anyagokról, technikákról és fedélszerkezetekről. A szakember azt is megjegyezte, hogy a szakma figyelme nagyon lassan fordult a tartószerkezetek felé, az ICOMOS, azaz az International Council on Monuments and Sites (Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága) csak 2003-ban fogadta el az épített örökség kutatásáról, rehabilitációjáról és megőrzéséről szóló chartát.

Ezt követőn a jelenlévők megtudhatták, hogy tulajdonképpen mitől barokk egy barokk tetőszerkezet. Az előadás nyomán mindenki maga fedezhette fel a barokk stílus jellemzőit a tetőszerkezetekben a piarista, a minorita és a belvárosi unitárius templom tetőterében. A barokk templomokba vezető túra során az érdeklődőknek alkalmuk nyílt megfigyelni a hatalmas, tartós tartószerkezeteket, amelyek számos esetben kiállták már az idő próbáját.

Vasárnap Kovács Zsolt művészettörténész tartott előadást a kolozsvári Mária oszlopról a Szépművészeti Múzeumban. A város első köztéri emléke eredetileg a piarista templom előtt állt, most pedig a Szent Péter és Pál templom mögötti részen található. A szobrot 1744-ben Kornis Antal főkormányszéki tanácsos és felesége Petki Anna állíttatta, hálaadományként az 1738 óta tartó pestisjárvány elmúltakor. A szobrász az osztrák Schuchbauer Antal volt. A művészettörténész előadásában beszélt az emléktípus közép-európai történetéről, ugyanakkor megpróbálta rekonstruálni azt a történeti kontextust, amelyben a Mária oszlop elkészült. Ez a fajta emléktípus az antik emlék- és diadaloszlopokhoz vezethető vissza. A középkorban elsőkén t Itáliában helyezték a város védőszentjét egy oszlopra. A XVII. század elején pedig az első barokk emlékoszlopot Rómában állítják fel, egy korinthoszi oszlop, rajta Mária szoborral. A közép-európai Mária oszlop mintája Münchenben alakul ki, ahol a város központi terén állítanak fel ilyen emlékművet. A XVII. század ’40-es éveitől egyre elterjedtebbé válik ez az emléktípus, később megjelenik a szentháromság oszlop is. A XVIII. század elejétől már nem csak királyok, császárok vagy arisztokraták állítanak emlékoszlopokat. A Kornis Antal és Schuchbauer Antal között kötött szerződésben az szerepelt, hogy az emlékoszlopon a szobrásznak tizenöt szobrot kell elhelyeznie az oszlop köré, három unikornist és kilenc angyalfigurát, valamint az imádkozáshoz szükséges helyeket körülötte. Hogy ez a szobor így készült-e el, és az évek során tűntek el róla ezek a szobrok, azt sajnos a művészettörténész nem tudta megmondani, mint ahogy azt sem, hogy elkészült-e a kétéves határidőn belül az emlékoszlop.

A Szépművészeti Múzeum teraszán elhelyezett fotókiállításra beérkezett fényképeknek barokk arcokat kellett volna ábrázolniuk, de érkeztek más korból származó épületelemeket ábrázoló művek is. A legjobb fotókat a szervezők díjazták. Első díjat kapott Fernengel Júlia, második díjat érdemelt Király Karikla, harmadik díjban részesült Adriana Ifigenia Barbonţa, dicsérettel jutalmazták Lukács Andreát és Korom József Sándort.

Megszólaltatott barokk orgonák, színvonalas hangversenyek
„A Szent Mihály templomban jelenleg három barokk orgona található, ugyanakkor az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum kölcsön adta a birtokában levő hordozható barokk orgonát – ezért a gesztusért illesse köszönet Ioan Piso múzeumigazgatót” –, kezdte beszédét Ursula Philippi zeneakadémiai tanár szombat délután a Szent Mihály templomban. A templom szentélyéhez legközelebb levő, 1771-ben Johannes Han által készített barokk orgonáról Philippi elmondta: azon kevés hangszer közé tartozik, amely túlélte az I. világháború borzalmait, amikor az orgonák sípjait puskagolyó-készítés céljából lefoglalták, s így a hangszerek hasznavehetetlenné váltak. „A hangszer sípjai még az eredetiek. Restaurálni kellene ezeket, de még így is kivehetők a gyönyörű díszítések” –, közölte Philippi, aki felhívta a jelenlevők figyelmét az orgona szerkezetére és az itt található ónémet nyelvű feliratra, majd eljátszott egy rövidebb darabot is. A karzaton található három orgonatestből álló hangszer bemutatása következett. „A közös billentyűzettel rendelkező orgonatesteket a padló alatt 900 méter hosszú traktus köti össze, amely az 1990-es évek elején készült el” – magyarázta Philippi, majd érdekfeszítő részletességgel ismertette a hangszeregyüttes történetét, s megszólaltatta a karzat orgonáját is. Ezt követően a résztvevők a templom bal oldali sekrestyéjében elhelyezett, s a történeti múzeum birtokában levő hangszerhez siettek. „A fújtatós orgona valószínűleg 1751-ben készült el, egy erdélyi örmény templomban működött. Valamikor a XX. század elején került a kolozsvári történeti múzeum birtokába, de közel nyolc évtizeden át a múzeum pincéjében tartották” –, fejtette ki Philippi majd a Kájoni-kódexből adott elő egy rövid darabot. A bemutató előadást követően a jelenlevők átsétálhattak az Egyetem utca 5. szám alá, ahol a Waldorf iskola kézműves versenyének termékeit tekinthették meg, és kipróbálhatták a barokk arcfestést is.

A szombat esti hangverseny a rendezvénysorozat csúcspontjának tekinthető. Nem csak azért, mert a mesteri tanulmányait befejező Potyó Istvánnak – aki négy éve látja el a Szent Mihály-templom karnagyi teendőit – ez volt a záróvizsga előadása, hanem azért is, mert sikerült minden igénynek megfelelő műsort összeállítani és kiváló felkészültségű, az egyházi vokál-szimfonikus műfajban nagy tapasztalatot szerzett, szólistákat megnyerni az eseménynek. A koncerten H. Schütz-, J. S. Bach-, G. F. Händel-, G. Ph. Telemann- és A. Vivaldi-művek hangzottak el. Nem kis bátorság és szakmai odaadás kellett ahhoz, hogy valaki egy Erdélyben eddig ismeretlen zeneművet adjon elő, és vállalja a partitúra-beszerzés gondjait. Potyó Istvánnak sikerült, s talán ennek köszönhető, hogy meghallgathattuk Vivaldi: Missa Sacrum című miséjét. Az Ordinarium megszokott tételeit – Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus, Agnus Dei – tartalmazó mise jó alkalmat kínált mind a zene- és énekkarnak, valamint a szólistáknak tudásuk megcsillogtatására. Ami az együttesvezető Potyó Istvánt illeti (Ciprian Para előadótanár, tanszékvezető növendéke), elmondhatjuk: záróvizsga-előadásán sikerült kamatoztatnia eddig megszerzett tudását, s csak azt ajánlhatjuk, hogy a továbbiakban komolyan foglalkozzon a repertoárbővítéssel. Jó partitúraismerettel bír, s közérthető, világos gesztusait jól reagálta le a zene- és az énekkar, amelyet szüntelen figyelemmel kísért. Kiváló teljesítményt nyújtott ez alkalommal is Borsos Edith (szoprán), Molnár Mária (alt), Szilágyi Zsolt (tenor) és György Róbert (basszus), akik tapasztalatuk, tökéletes énektechnikájuk és stílusismeretük folytán méltán nyerték el a közönség elismerését. A kórus érthető szövegmondása, muzikális előadásmódja harmonikusan egészült ki a zenekar színvonalas játékával (trombitaszóló: Dumitru Cernei). Nem utolsó sorban említjük meg Erich Türk minden igényt kielégítő orgonajátékát, aki kísérőként és szólistaként is aktív részvevője volt a hangversenynek.

A negyedik Barokk Napok rendezvénysorozata tegnap délután barokk kamarakoncerttel folytatódott a Szépművészeti Múzeumban, majd az „Ite, missa est” a, Katolikus Egyetemi Lelkészség, ünnepi szentmiséjével zárult az Egyetemi Templomban.

Dézsi Ildikó, Nagy Hintós Diana

Szabadság, 2008. május 19.

sajtófigyelő