Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

A gazdálkodó falu ünnepe volt Csíkszentdomokoson. Márk napjához legközelebb eső hétvégén a vasárnapi nagymisét követően templomi és világi zászlók alatt vonultak szép számmal a Hegy nevű dűlőbe a falubeliek, hogy Isten áldását, segedelmét kérjék a vetésekre.

Csíkszentdomokoson nincs hagyománya a húsvéti határjárásnak, határkerülésnek. Itt Szent Márk napjához (április 25.) eső legközelebbi vasárnapon tartanak határjárást, kikerülést búzaszentelés céljával. Az ősi szokást még a kommunizmus évei alatt is megtartották, igaz, volt időszak, amikor csak a templomkertbe vonultak ki a helyiek, és itt kérték a Mindenható áldását a termésre. Az emlékezetben még az is él, amikor mind a négy égtáj irányába kivonult a falu népe, így imádkozva a jó termésért. Igaz, ekkor még egy másik íratlan szabályt is betartottak: minden portáról legalább egy családtagnak részt kellett vennie a szertartáson.

Sokszínű határ és viselet

Három évvel ezelőtt szükségét látták annak, hogy felújítsák a szokást, és életet leheljenek bele, hiszen nagyon „elsatnyult”. A helyi Múzeum Egyesület kezdeményezésére a búzaszentelés hagyományát a Szőttesek vasárnapjával kötötték össze. Ez utóbbi rendezvénynek pedig az volt a célja, hogy a már letett népviseleteket újra felvegyék az emberek – fogalmazott Kurkó István, az egyesület elnöke. Három évvel ezelőtt a zászlók alatt mintegy ötvenen vonultak székely ruhába öltözve, most vasárnap már nem lett volna egyszerű megszámlálni, hányan is érkeztek szebbnél szebb szőttesben a kikerülésre. Elsősorban asszonyok, nők, lányok vették fel a viseletet. Akár a mező, olyan sokszínűek a domokosi szőttesek, ha a kommunizmusban uniformizálni is akarták a színes viseletet – mondja Kristály József kultúrigazgató –, ez nem sikerült.
A domokosi határban, a parcellák – a nők szoknyáin lévő sávokhoz hasonlóan – váltják egymást. Van, ahol már szépen kizöldült a vetés, máshol még csak most ültetik a pityókát. Az ünnep mára annyira él a köztudatban, hogy akinek földjét érinti az ünnepi körmenet, ilyenkor nem dolgozik a mezőn. Ugyanis a helyiek emlékezetében még frissen él annak emléke, amikor az ünnepnapon dolgozóknak szégyenükben el kellett bújniuk a tömeg elől.

Többször tartanak kikerülést

Az asszonyok és férfiak énekelve, imádkozva vonultak a Hegy nevű határban álló kereszthez, ahonnan a falu minden része belátható. A temető mellett kanyargó sorban Kristály József kultúrigazgatóval beszélgetve kiderült, Domokoson nincs hagyománya a húsvéti határkerülésnek, de a helyiek egy évben több alkalommal is egyházi kísérettel vonulnak a határba.
A búzaszentelés mellett Szent Antalkor, június 13-án a Garados nevű dűlőbe mennek. A helyi hagyomány szerint a falu kondását ekkor „Isten csapása érte” és a villámcsapás következtében sok állat pusztult el. Azóta ez a nap a falu fogadott ünnepe, akár csak Illés napja, amikor a középső falurészben tűz ütött ki, és ezt mindaddig nem tudták eloltani, míg a helyi plébános nem járta körbe a falurészt az oltári szentséggel. Ősszel is tartanak kikerülést a Pásztorbükkbe, ahol 1699. november 1-jén Báthori Endre bíborost, Erdély fejedelmét megölték.
A lovasok által vezetett ünneplők között volt, aki az előző évek búzaszentelő zarándoklatait eleveníti fel. Amint mondták az utóbbi két alkalommal zuhogó esőben kellett vonulniuk. Most az időjárás az ünneplőkkel tartott, és úgy tűnt, idén a tavasz a növényeknek is jobban kedvezett, hiszen a húsvéttól eltelt öt hét alatt szépen kizöldültek, szárba szökkentek.

Evangéliumból merített erő

A hagyomány szerint a helyiek kalácsot kötöttek a kikerülésre vitt keresztre, a piros szalaggal a feszülethez rögzített két kalács mellé, friss búzahajtásból koszorút is fontak a korpusz köré. A népviseletbe öltözött helyiek a helyszínen Csiby László plébános vezetésével könyörögtek, Szent Lukács, Szent Márk, Szent Máthé és Szent János evangéliumaiból hallgattak tanításokat, majd a négy égtáj irányába megszentelték a határt. Régen a megszentelt búzatáblából téptek friss hajtást, ezt vitték haza, majd mindenki saját földjén helyezte el a megszentelt búzát és vele együtt az áldást. Ezúttal a szőttesbe öltözött lányok osztottak szét a kosárban hozott búzából. A domokosiak úgy tartják, a megszentelt búzából egy szálat sem szabad elhullatni.

Daczó Dénes

Csíki Híradó, 2008 május 5.

sajtófigyelő