Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Tegnap este Csíkszeredába érkezett Balczó András háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok öttusázó, a Nemzet Sportolója. Minden idôk legjobb öttusázója a KALOT és a HÁLÓ Egyesület, valamint a EMTE Csíkszeredai Egyetemi Lelkészség meghívására érkezett a Székelyföldre, ahol elôadásokat tart életútjáról, hitérôl, félelmeket legyôzô erôkrôl, a sportról.

Az előadások céljáról, a szervezők részéről Sebestyén Ottót lelkészt kérdeztük. „A három egyesület közös összefogásának célja, hogy bemutasson egy nagy egyéniséget, olyant, aki az értékeket képviseli, aki mélyen tud beszélni az élet tapasztalatairól, és tanulságokat tudott levonni ezekből” – mondotta Sebestyén atya.
De ki is Balczó András? Az idősebb és a közép-korosztály valószínűleg kívülről fújja eredményeit, a fiatalok azonban alig hallottak róla.
Balczó András 1938. augusztus 16-án született a Békés megyei Kondoroson. 1955-ben egy országos versenyen Benedek Ferenc fedezte fel az akkor 17 éves, vékony fiút, majd szülei beleegyezése és András érettségije után felhozta Pestre. Reményeiben nem csalatkozott, 1957-ben országos bajnok, 1958-ban a vb-n hatodik helyezést ért el, egy évvel később már ezüstérmet nyert. Tehetsége hihetetlen akaraterővel párosult. 1960-ban Rómában az olimpiai bajnokcsapat tagja, egyéniben negyedik helyezést ért el. 1961-ben bronzérmes, 1962-ben negyedik lett a vb-n. 1963-ban, 1965-ben, 1966-ban, 1967-ben és 1969-ben egyéni világbajnok. Az 1968-as mexikói olimpián a győztes csapat tagja, egyéniben ezüstérmes. 1969 kivételével mindannyiszor a győztes magyar csapat tagja Török Ferenccel és Móna Istvánnal. Az 1972-es müncheni olimpia egyéni bajnoka, csapatban második. Pályafutásáról 1976-ban Kósa Ferenc Küldetés címmel filmet készített. 1966-ban, 1969-ben és 1970-ben is az év sportolójának választották Magyarországon. 2004-ben a Nemzet Sportolójának választották. A díjátadásra azonban „rendszerváltó kormányok” abortuszpolitikája elleni tiltakozásul nem ment el. Feleségével, Császár Mónikával, a müncheni magyar tornászcsapat tagjával tizenkét gyermeket nevelnek békében, szeretetben.
Nagyon sok írás látott napvilágot róla, ezek között olvashatjuk, hogy bár lelkész család gyermekeként vallásos nevelésben részesült, amikor a sport miatt a fővárosba került, teljesen biztos volt benne, hogy nincs Isten. „Élete szomorú és meghatározó eseménye volt, amikor 1962-ben közölték vele, hogy édesapja meghalt. Saját bevallása szerint ekkor két perc alatt világossá vált számára, hogy Isten létezik, és ez gyökeresen megváltoztatta az élethez és a sporthoz való hozzáállását. 1973-ig versenyzett aktívan, majd belovaglóként dolgozott a Nemzeti Lovardában. Vívói és öttusaedzői szakdiplomájával tíz évig várt, hogy a fiatalabb sportolóknak átadhassa tudását, de ezt a lehetőséget nem kaphatta meg a kommunizmus éveiben, mivel még előrejutása érdekében sem volt hajlandó belépni a pártba vagy ügynökké válni” – olvasható a nagy sportolóról. A 2004. december 5-ei népszavazásról – többek között – Balczó a következőket nyilatkozta: „A legfőbb bajom nekem a többes szám első személlyel van, azzal, hogy MI. Öttusában megszoktam, hogy csapatverseny volt mindig, de volt egyéni verseny is, és ott mindig azt kaptam, ami járt nekem. A csapatnál mindig voltak nehézségek. Arra gondoltam, hogy nem lehetne-e megtenni azt, hogy kapjunk egy igazolást arról, hogy elmentünk szavazni, és igennel szavaztunk. Én szeretném ezt az igazolást felmutatni, ha találkozom egy-egy Erdélyből meg innen-onnan, az elszakított területekről átjött magyarral, különben, amikor kezet fogunk, leköpnek engem, és csak azt tudnám mondani, hogy igen, megérdemeltem, mert én is MI vagyok.”

Dobos László

Csíki Hírlap, 2008. április 7.

sajtófigyelő