Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

A dolgok örök rendje és az Örök Rendező akarata szerint telik az idő, percről percre, napról napra. Még füleinkben csengenek a Feltámadás allelujái, lelkünkben visszhangzanak a húsvéti liturgia ünnepi dallamai, de már lelki szemeink előtt felsejlik Csíksomlyó világhírű ünnepe, a Szűzanyát tisztelők zarándoklata. Közeledik a pünkösdi búcsú a maga kegyelmi ajándékaival, lehetőségeivel, százezrek egymást értő nyelvezetének felemelő érzésével, a nemzetiségi, vallási érzés megerősödésével. Amikor a minap ezekről (is) gondolkoztam, eszembe jutott az ünnepléssel kapcsolatban egy szomorú évforduló. Úgy érzem, nem szabad elhallgatnom, elhallgatnunk, s ha kicsit hajnalán is pünkösdnek, de szólnunk kell róla, a sokak által tisztelve szeretett Miklós Józsefről, aki a búcsúk újraindulásától (1990) felelős beosztásban működött közre a ferences rendház és a civil rendezőség törekvéseiben. Immár az ötödik zarándoklat lesz ez május 11-én, amelyen nem hallhatjuk ércesen zengő hangját, amint áhítatra, imára buzdít, amint együtt imádkozik a tömeggel, amint köszönti a Nyeregbe érkezőket (ha kellett, hat-hét nyelven is, bár ennél jóval többet tudott). Borsódzik a hátam, amikor több tízezernyi (százezernyi) magyar érte, lelki üdvéért mondta el a legszentebb imádságot, kérte az egek Urát és a boldogságos Szűzanyát.
Reméljük a meghallgatást!
Fél évtized után is úgy érezzük, ott lesz velünk!

Borsodi László,
Csíksomlyó

Hargita Népe, 2008. április 17.

sajtófigyelő