Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Minden idők legjobb öttusázója, Balczó András a HÁLÓ vendégeként életútjáról, sportról, hitéről, boldogságkeresésről, félelmeket legyőző erőkről beszélt. Nyomatékosan kért, ki ne maradjon beszámolóinkból az út és forrás: Jézus.

Mid van, amit nem kaptál?
A szorgalmat is adja Valaki. Önérdemet nem fedezett fel magában. Váratlan dolgok vannak, véletlenek nincsenek. A szerencse az Isten álneve. Szigorú rend van a világban, keresve megtaláljuk. Az eldobott kő röptében nem értékelheti le kisebb-nagyobb társait; őket nem dobták magasra. Lelkészcsalád gyermekeként az indító vallásos nevelést egy időre feledtette a főváros és az élsport, az akarattal megszerezhető eredmények. Meghatározó pillanat volt életében édesapja halálhíre. Gondolattöredéknyi idő alatt megérezte Isten világot mozgató erejének jelenvalóságát egyéni létében, ami megváltoztatta az élethez és sporthoz való viszonyát is.

Boldogság – a teljesség hányada, lehelete
A „nyerő” Balczó előnye a szorgalom volt. De egyszer csak elfogyott, mert sikert sikerre halmozva nem lelte meg a remélt boldogságot. „Ha megcsillan az aranyérem, el is gurulhat.” És felvetődött a miért edzek kérdés. „Nem lehet folyamatos bátorságban lenni”. Felbátorodni, igen – lemondva a boldogságreményű hamis célról. Igaz, kényszerű lemondás. A büszke ember leszáll a „magas lóról”. Honnan lehet akarást szerezni? A Bibliában is kereste. Az „alkalmatlanság” felismerése a szemléletváltás alapja: „ennyi vagyok, pedig többnek gondoltam magam“. A teljes szabadság, ha tudom: nincs veszítenivalóm. Megszűnik a félelem, amitől rettegni, szabadulni, menekülni kell. A tanácstalanság is. Ez független az egyén életállapotaitól – úgy hívják: kegyelem. Olyan, amit előre nem lehet elképzelni. A boldogság: alkunélküliség. Megtenni a tőlünk telhetőt, és nem cicomázni bűneinket. Nem lehet alkudozni, feltételeket szabni Istennek. A hitben járó Balczó András nem akasztotta tarisznyáját több szögre. Egység, harmónia van a múltjában. Hiszi és tanítja: minden megadatik, kedv, öröm és sorskörülmény is. Utunkat, valódi küldetésünket úgy ismerhetjük fel, ha beleképzelve magunkat, öröm tölt el. Vallja: életfeladat megtenni a személyesen megtehetőt, tisztátalan eszközt nem használva. S ha mégis, valljuk be Neki. „Mindent megtettem, semmi se sikerült – most Te jössz.“

A boldogság nem függ a sikerességtől
„Találtam egy mondatot a Bibliában, amit számtalanszor olvastam már azelőtt, de csak az elveszett akarás, kétségbeesett kereséskor értettem meg. „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.“ (Lk 9:24) Vagy, ha valaki azt képzeli, hogy Isten nélkül is meg tudja oldani az életét, hogy céljai elérése majd boldogítja, nagyon téved. A boldogság nem függ a sikerességtől. A nem nyerés félelme állandóan gátolja az örömérzetet. De amikor már nem akar mindenáron nyerni, abban a pillanatban szabaddá válik.”

Molnár Melinda

Udvarhelyi Híradó,
2008. április 15.

sajtófigyelő