Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség

Baricz Lajos

Jézus Krisztus tanítványokat gyûjtött maga köré, apostolokat választott ki és hatalmat adott nekik, hogy hirdessék tanítását minden nép között. Főpapi imájában pedig imádkozott a születendő közösségért és különösen apostolaiért, hogy "szentek legyenek az igazságban" (Jn. 17,19). Jézus azt akarta, hogy az új közösség, az egyház ne csak egy számbeli halmaz legyen, hanem a megváltottak és megszenteltek szent közössége. Ezért bátorítja az apostolokat: "én veletek vagyok minden nap a világ végéig." Ez a közösség, amelyet Jézus Krisztus alapított, az egyház, a maga sokszínûségével. Bár sok egyházzal és egyházi jellegû közösséggel találkozunk, mégis csak egy egyház létezik, amely Jézus Krisztus titokzatos teste.

Az élő és már meghalt hívek titokzatos közösséget alkotnak a szentek egyezségében, egymásért könyörögnek, helytállnak. Ennek alapján beszélünk küzdő egyházról, amely a földön élő lelkek közössége, szenvedő egyházról, mely a megholt, de még a tisztítóhelyen szenvedő lelkeké és diadalmas (megdicsőült) egyházról, mely már a mennybe jutott, üdvözült hívek társasága. Mindenszentek ünnepén mindazon megdicsőült lelkeket ünnepeljük, akikről megszámlálhatatlan sokasága miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezhet meg. "Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. Harsányan zengték: "Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!" (Jel. 7, 9 – 10.). Ide tartoznak az életszentség hírében meghaltakon kívül mindazok, akik a tisztítótûzben megtisztulva már megérkeztek a mennyországba.

A szentek közösségének, egyezségének tanítását már az apostoli hitvallás is rögzíti. A mai ünnep pedig szembetûnően gyakorlatba ülteti, amikor a küzdő egyház a megdicsőült egyház segítségével Istenhez fordul a szenvedő egyházért. Így válik a Mindenszentek és halottak napja szinte elválaszthatatlan egységgé, akkor is, ha sok testvérünkben ez egész világosan nem tudatosul: szívünkben hittel és szeretettel, kezünkben virággal és égő gyertyával imádkozunk halottainkért, miként Jézus imádkozott értünk, hogy szentek legyünk az igazságban, vagy miként Szent Péter az Ószövetséget idézve szólít fel: "Szentek legyetek, amint én is szent vagyok."

Népújság, 2007. november 1.

sajtófigyelő