Papszentelés

Gyulafehérvár, 2008. június 28.

 

Hármas ünnepet ült június 29-én, vasárnap, a Gyulafehérvári Főegyházmegye. Szent Péter és Pál ünnepén, a székesegyház felszentelésének évfordulóján 9 áldozópappal gazdagodott az idén millenniumát ünneplő érsekség. Közel félszáz pap és Tamás József segédpüspök úr közreműködésével 9 diakónust részesített az egyházi rend második fokában dr. Jakubinyi György érsek, Főegyházmegyénk Főpásztora.

A papság legfőbb feladata Krisztus áldozatának a megjelenítése az oltáron, a szentmiseáldozatban. Jézus Krisztus külön szentséget alapított, a papságot, hogy a felszenteléskor nyert kegyelemmel közreműködve egy életen át tudjanak lángolni, tudják teljesíteni azt a kötelezettséget, amit vállaltak. Az egyházi rendre jelöltek a nyilvánosság előtt is kifejezik szeretetüket Krisztus iránt, testvéreik és a leendő rábízott hívek iránt és így vállalják az életre szóló hivatást, a papságot.

Így történt június 29-én délelőtt 10 órától kezdődő szentmisén is, amikor 9 diakónus, – a kézdivásárhelyi Papp Márton, a mikóújfalusi Málnási Demeter, a nyújtódi Csüdör Imre, a gyergyószárhegyi Kovács Zsolt, a dicsőszentmártoni Mihai Zoltán, a csíkgöröcsfalvi Salamon Endre, az aninószai Vereş Stelian nyerte el az egyházi rend második fokozatát. A Gyulafehérvári Főegyházmegyéből származó diakónusokkal együtt az áldozópapság szentségében részesült két jezsuita diakónus is: Jakabos Barnabás SJ és Miklos Claudiu Ionel SJ.
A papszentelés szertartása hűen tolmácsolja mindazt, amit a papság megélése jelent. Az egyházi rend felvételére jelöltek ünnepélyes ígéretet tesznek arra, hogy a papi kötelezettségeiket teljesítik. A jelölteket bemutatása valamint a homílía után az Érsek atya kérdéssel fordult a jelöltek felé, akik ígéreteikkel a papi szolgálat teljességét vállalták. Vállalták, hogy a püspöknek a munkatársai lesznek, és így az egyházat számára végzik az igeszolgálatot. Megígérték, hogy végzik a szentség–kiszolgáltatás szolgálatát, amellyel a híveket az életszentség útjára vezetik. Végzik az anyaszentegyház hivatalos imáját, a zsolozsmát. Kifejezték döntésüket, hogy az emberek üdvösségéért Istennek szentelik magukat. Majd egyenként a főpásztor elé járultak, összetett kezüket a főpásztor kezébe tették megújítva azt az engedelmességi ígéretet, amelyet már a szerpapszenteléskor is letettek.

A Főpásztor kérdésére: ,,Ígérsz-e tiszteletet és engedelmességet nekem és utódaimnak?- egyszerre csendült 9 torokból: ígérek.

A szertartás a Mindenszentek litániájával folytatódik. A jelöltek leborulnak a földre, míg a jelen levő papok és hívek énekelve az elődök, a szent papok közbenjárását kérték. A szentek példája mutatja, hogy az az út, amelyet választanak, Isten kegyelméből megélhető. A papszentelés kegyelméből lehetőség van arra, hogy ők is eljussanak oda, ahova elődeik már eljutottak. A szentelési szertartásban a földre borulás a teljes megsemmisülést fejezi ki, valamint azt, hogy életüket teljes mértékbe Isten akaratának rendelik alá. Jakubinyi György érsek prédikációjában is kifejezte: ,,Az Isten akarata a Főpásztor helyezésében nyilvánul meg. Történik ez akkor is, ha valóban emberi erők is közrejátszanak. Ezért olyan fontos az engedelmesség megélése: aki engedelmeskedik sohasem téved, még akkor sem, ha az téved akinek engedelmeskedik.” Ezután következett a papszentelés legfontosabb mozzanata: A papjelöltek egyenként az érsek elé térdelnek, aki kezét a jelöltek fejére tette majd elmondta a felszentelő imát. A paptestvérek is kezüket a fejükre tették, jelezve, hogy ők is ugyanabban a papságban részesültek. A szentelés után papi ruhába öltözteték a pappá szentelt volt szerpapokat.

A szentelési szertartás következő mozzanata a kezek megkenése volt: A püspök krizmával megkente az áldozópapok tenyerét, miközben mondta: ,,A mi Urunk Jézus Krisztus, Akit az Atya Szentlélekkel és erővel kent föl, Őrizzen meg téged, Hogy megszenteld a keresztény népet, És áldozatot mutass be Istennek.” A krizmát az egyház csak három szentség (keresztség, bérmálás és egyházi rend) kiszolgáltatásánál használja, mert ez a kenet örökre szól, eltörölhetetlen jegyet hagy a lélekben. A papszentelés utolsó mozzanata: az érsek átadta az áldozópapoknak a kelyhet, amelyben a borhoz vegyített víz volt és a paténát, amelyen az ostya volt. Eközben a következő szavakat mondta: ,,Vedd a szent nép áldozati adományát, Amelyet Istennek kell bemutatunk. Ismerd fel, és kövesd is, amit teszel: Alakítsd életedet az Úr keresztjének titka szerint.” Ezt követően az érsek, majd a jelen levő papok békecsókkal köszöntötték az újonnan felszentelteket, akik a felajánlástól kezdve, mint teljes jogú papok már együttmiséztek a szentelő püspökükkel és a paptestvérekkel.

A szentmise végén Jakubinyi György érsek emlékeztetett: hálával tartozunk elsősorban a jó Istennek, majd szülőknek, hozzátartozóknak, tanároknak, hogy a példájukkal, nevelésükkel hivatást ébresztettek és elhívásukban az újmiséseket megtartották.

 

Pénzes Lóránd

Gyulafehérvári Sajtóiroda