A Gyulafehérvári Érseki Levéltár
rövid története és mai állapota

1. A gyulafehérvári püspöki/érseki levéltár
2. A gyulafehérvári káptalani (hiteleshelyi) levéltár
3. A levéltár elhelyezése
4. A levéltár mai állapota, felépítése
5. Az érseki levéltár iratmentő programja. Gyűjtőközpontok létrehozása
6. Fond- és állagjegyzék:
           a. Gyulafervári Érseki- és Főkáptalani Levéltár
           b. Plébániai levéltárak
7. Képek

A káptalani levéltár teljes állományát elõször Beke Antal kanonok (1838-1913) írta le, aki levéltárõri funkciót töltött be Gyulafehérváron. Levéltártörténeti adatokat találunk még a Beke Antal és Boros József (1883-1972) által készített káptalani levéltári indexek bevezetõiben is. Legrészletesebb ilyen jellegû leírás a Boros József által az 1940-es években összeállított levéltár-segédletben olvasható – 16 oldalon, alfejezeti beosztásokkal.

Az erdélyi/gyulafehérvári egyházmegye történetét bemutató tanulmányok egyike sem tárgyalja külön a különbözõ korok levéltár-helyzetét. Ezekbõl a munkákból csupán annyit tudunk meg, hogy a káptalani hiteleshelyi levéltár okirattermelése nagy volt, de a legkorábbi idõkbõl származó anyaga a tatárpusztítások és a különbözõ harcok idején szétszóródott. A fõegyházmegye levéltárának két nagy egysége volt/van: az egyik az érseki /püspöki, a másik a káptalani levéltár.

A gyulafehérvári püspöki/érseki levéltár

A Szent István által alapított erdélyi püspökség 1930-ig a kalocsai érsekség alá volt rendelve, 1930-1991. között pedig a bukaresti római katolikus érsekség alá tartozott. 1932. március 22-én „erdélyi”-rõl „gyulafehérvári”-ra változtatták a nevét. 1991. augusztus 5-étõl nyerte el önállóságát, amikor II. János Pál pápa érseki rangra emelte.

1009-1601 között 46 gyulafehérvári püspökrõl tud a történetírás. A fejedelemség idejében „választott” püspökök voltak, akiket a magyar király nevezett ki, de a pápa nem erõsített meg. Ez a korszak Illyés András püspöki kinevezéséig és kinevezésének pápai elismeréséig, 1696/1697-ig tartott. A katolikus restauráció itt 1713-tól, Mártonfi György püspöktõl számítódik.

A püspöki hivatal iratanyaga 1715-tõl folyamatosan, 1729-tõl szinte hiánytalanul megmaradt. Ez a püspökség fennhatósága alá tartozó plébániákkal, az egyenrangú, illetve a fölérendelt intézményekkel való levelezést (a felsorolásnak megfelelõen: leiratok, átiratok, illetve felterjesztések) tartalmazza, 1224-2000-es idõhatárokkal. 1715-ig az iratok nagy része 18. századi másolatban maradt fenn.

A kancelláriai iratkezelésből tudjuk, hogy 1848-ig a folyószámos iktatást alkalmazták (fons/fasciculus/numerus), míg 1848. január elsejétõl kezdve az iktatás ügycsoportok, ügyosztályok szerint történt, s ez a mai gyakorlat is. Ennek alapja, hogy minden tárgykörnek külön csoportszám felel meg, és a folyószámon kívül az adott ügy csoportszámát is feltüntetik az iraton. A jelenleg is használt 39 ügycsoportba a következõk sorolandók: a Szentszékkel (1. csoport), az állami szervekkel (35. csoport) folytatott levélváltások, a papok jogállásával (7-15. csoport) és az egyes egyházközségekkel kapcsolatos iratok (32-33. csoport), a hittudományi fõiskolára (6. csoport), a katolikus iskolákra (17-19., illetve 21. csoport), az egyházi épületekre (30. csoport), a különbözõ ájtatosságokra (23. csoport) stb. vonatkozó iratok. A hivatalos irattermelés irattárba, majd levéltárba kerülésével ez az iratsorozat folyamatosan bõvül.

A gyulafehérvári káptalani (hiteleshelyi) levéltár

 A Szent Mihályról nevezett gyulafehérvári székeskáptalan alapítását és szervezését Szent Lászlónak tulajdonítja a történetírás. A Marostól délre esõ területek hivatali ügyeinek intézésével és közjegyzõi teendõinek elvégzésével a gyulafehérvári káptalant bízta meg László király, s ez évszázadokon keresztül hiteleshelyként mûködött. Közhitelû okleveleket készítettek, adtak ki itt, és fogadtak el megõrzésre. Sajnos a káptalani levéltár legrégebbi okmányainak nagy része elpusztult a történelem folyamán. 1241-ben, a tatárjáráskor felégették, 1277-ben a szászok támadásai, a 16. századtól pedig a fejedelmi belharcok miatt semmisült meg sok irat. 1600-1601-ben Mihály Vajda ostroma, 1603-ban Székely Mózes és Bethlen Gábor ütközete, 1658 és 1661-ben a tatár-mongol betörés, 1758-ban a székesegyház tetõzetének és tornyának véletlenszerû kigyulladása, 1848/1849-ben a magyar szabadságharc, majd a világháborúk során tûnt el sok okmány.

Magyarországon a római katolikus káptalanok és konventek voltak a hiteleshelyek (loca credibilia vagy loca authentica), ezek közhitelû pecséttel (sigillum authenticum) és országos levéltárral rendelkeztek. A hiteleshelyeknek a törvénykezési eljárásokban is nagy jelentõségük volt. Bizonyos jogcselekmények csakis a hiteleshely közbenjárásával történhettek, így a birtokba iktatás (statutio) is. Törvénykezési hivatásuk idõvel megszûnt, de országos levéltáraikkal nagy érdemeket szereztek. A Magyar Országos Levéltár (Diplomatarium: DL) elsõsorban a hiteleshelyek oklevélanyagának köszönheti európai hírét.

A történelmi Erdély területén két hiteleshely létezett: a gyulafehérvári székeskáptalan és a kolozsmonostori konvent. Az 1556. évi szekularizáció során megszüntették a hiteles pecsétek és levéltárak egyházi kezelését. A Kolozsváron tartott erdélyi országgyûlés a fejedelmi kincstár javára szekularizálta az erdélyi püspökség és a káptalan javait és birtokait. A tordai országgyûlés 1557-ben elrendelte, hogy a levéltár õrzésére, az oklevelek kikeresésére és hiteles másolatok kiadására négy nemest (requisitort) nevezzen ki a fejedelem. A requisitorok kijelölése nem egységes gyakorlat szerint történt: hol a fejedelem, hol a rendek jelölték ki õket. A fejedelmi korszak levéltárosai közül említést érdemel Szamosközy István (1593), Bojthi Veres Gáspár (1623) és Szalárdi János (1634). A káptalani levéltár a szekularizáció következtében országos jellegû (fejedelmi) levéltár szintjére emelkedett. A káptalani protokollumok mellett ide helyezték el az erdélyi országgyûlések jegyzõkönyveit, a fejedelmi kancellárián készült királyi könyveket, az adó- és a dézsmaszedõk számadásait is.

A levéltár gyarapodásához hozzájárult továbbá a magánszemélyek és a családi archívumok letétbe helyezése is. A káptalant VI. Károly császár állította vissza 1729-ben. Az 1743-1744. évi országgyûlés eltörölte a katolikusok számára sérelmes törvényeket, visszaadta a gyulafehérvári káptalani és a kolozsmonostori konventi levéltárakat, s velük együtt visszaálltak a hiteleshelyi teendõk is. Ekkortól Gyulafehérvárra szálltak az egykori kolozsmonostori konvent hiteleshelyi feladatai. Mûködésüket több állami törvény is szabályozta. Jelentõs káptalani anyag jutott azonban magángyûjtõk kezére. Így például Kemény Józsefhez is, akit Beke Antal a káptalani levéltár indexbevezetõjében jelentõs mennyiségû irat eltulajdonításával vádol.

A hiteleshelyek tevékenysége 1874-ben szûnt meg, amikor a közjegyzõi törvény (1874, XXXV. Tc. 214. §) elrendelte, hogy a hiteleshelyek a gondozásukban lévõ okiratokról a jövõben is adhatnak ki hiteles kiadmányt, de újabb hiteles okiratok kiállítására és õrzésére nincs joguk.

Az 1882. június 15-én megjelent XXIII. törvénycikk kimondta a gyulafehérvári káptalani, a kolozsmonostori konventi, valamint az erdélyi országos levéltár magyar országos levéltárral való egyesítését. A törvény csak az országos vonatkozású iratok Budapestre szállítását írta elõ, az egyházmegyével kapcsolatos iratanyagot Gyulafehérváron hagyták. Az országos és az egyházi vonatkozású iratok szétválogatását és jegyzékelését a gyulafehérvári káptalan esetében Beke Antal õrkanonokra, a kolozsmonostori konvent levéltára esetében pedig Éltes Károly kolozsvári plébánosra, kolozsmonostori levéltárõrre bízták. A felszállított 29 ládányi levéltári anyag 1759 kilogrammot nyomott. A következõ év elején Beke Antal a kolozsmonostori levéltár káptalanival való egyesítését javasolta. Erre csak 1937-ben került sor. (A kolozsmonostori konvent levéltárát Beke Antal ismertette.)

1906-ra Beke Antal elkészítette a káptalani levéltár ládák szerinti, idõrendi és betûrendi mutatóit. Ezek a mai napig jól használható segédletek az érsekségen õrzött iratanyag és a Batthyaneumban maradt káptalani levéltári anyag esetében is.

1912-ben biztonságosabb megõrzés végett a káptalani levéltár körülbelül 60 ládányi, legrégibb, legértékesebb részét a gyulafehérvári Batthyaneumba vitték. Ezek ma is a könyvtár páncélszobájának vasszekrényeiben találhatók, idõrendben dobozolva.  Az átszállított iratanyag idõhatárai: 1246-1912.

A Batthyaneum államosítása során ezek az iratok is a román állam tulajdonába kerültek. Ez rendkívül értékes anyag: magyar királyi és pápai okleveleket, portai követjelentéseket, erdélyi fejedelmi levelezéseket, püspöki és kanonoki hagyatékokat foglal magába. Mennyisége körülbelül 12 iratfolyóméterre (ifm) tehetõ. Az anyag legkorábbi részéhez segédletként jól használható a Beke Antal által három füzetben közzétett regeszta-jegyzék. Az ottmaradt káptalani iratanyag vegyes iratokból (1580-1940), az alvinci uradalom irataiból (1622-1975), vezérokmányokból (1684-1940), alapítványi iratokból (1712-1947), jövedelem-összeírásokból (1722-1886), peres iratokból (1753-1950), káptalani iktatott iratokból (1800-1958), valamint értékes káptalani jegyzõkönyvekbõl (1759-1900) áll.

A levéltár elhelyezése 

A káptalani levéltár évszázadokon keresztül a székesegyház déli tornyának földszinti helyiségében volt. A sekrestye fölötti emeleti helyiséget conservatoriumnak hívták, ott õrizték a káptalani könyvtárat is, amelyet Mártonffy József püspök 1801. június elsején egyesített a teológiai szeminárium könyvtárával.

1924-ben a püspöki levéltár régi (1700-1800 közötti) anyagát a torony alatti káptalani levéltár üres szekrényeibe tették át. Az 1940-es állapotok miatt a káptalani levéltár három helyen volt elhelyezve: a Batthyaneumban, a káptalani tanácsteremben és a déli torony alatt.

1937-ben a kolozsmonostori konvent-levéltár anyagával jelentõsen bõvült a gyulafehérvári levéltár. Ekkor nevezték ki káptalani levéltárõrré Boros József kanonokot. A Beke Antal által a század elején elkészített indexek ezt az anyagot is tartalmazzák. A Beke-féle levéltári ládácskák (ladullák) szerinti rendezés a déli torony alatt helyet hagyott a kolozsmonostori hiteleshelyi anyagnak is. A Batthyaneum állami kézbe kerülésekor ez az anyag is – a káptalanihoz hasonlóan – a könyvtárban rekedt.

Ez az állapot 1998/1999-ig tartott, amikor budapesti levéltáros-történész szakemberek javaslatára és az érsekség gondos hozzájárulásával modern körülményeket biztosítottak az iratanyagnak. A korszerûsített raktárhelyiségek egy részében korábban is a jelenlegi levéltári anyagot õrizték. Az iratkötegek faszekrényekben és azok tetején álltak, konzerválási állapotuk megfelelõ volt. A déli torony alatti helyiségben õrzött anyag mintegy 70 iratfolyóméterre terjedõ része viszont (a hegyaljai fõesperesség és a gyulafehérvári plébánia levéltára, de fõként püspöki uradalmi és szentszéki iratanyag) a beázás és a mikroklimatikus viszonyok miatt jelentõsen károsult. A szükséges fertõtlenítés és portalanítás után az iratok rendezve és dobozolva a mai felújított raktárakba kerültek. A GYÉFKL jelenleg a püspöki palota nyugati szárnyának földszinti részében, öt nagy és két kisebb raktárteremben található. Tudományos feltárása elõzetes kutatási engedéllyel és a kutatási szabályzat elõírásainak betartásával történik.

A levéltár mai állapota, felépítése

 A korszerûsítés (levéltári raktárak felszerelése, iratrendezés) tulajdonképpen 1997-ben kezdõdött, amikor dr. Szögi László egyetemi docens, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem könyvtárának és levéltárának fõigazgatója a levéltár szakmai felmérésének szándékával kereste meg az érsekséget. 1998 szeptemberében Szögi László, Érszegi Géza és Borsodi Csaba, budapesti levéltáros szakemberek felmérték a levéltár állapotát, és októberben megküldték szakvéleményüket a levéltár helyzetére és rendezésére vonatkozólag. Az érseki palota nyugati szárnyának földszinti részében lévõ helyiségek felújítását még abban az évben befejezték. A helyiségeket füstérzékelõ berendezéssel, Magyarországon vásárolt levéltári fémállványokkal szerelték fel, és külön irodát rendeztek be a levéltáros, valamint a kutatók részére.

Az iratrendezési munka 1999 tavaszán kezdõdött el levéltár szakos egyetemi hallgatók bevonásával és az akkori levéltárvezetõ, Küsmõdi Attila, konzultálásával. A székesegyház torony alatti levéltárának anyagát átszállították a felújított raktártermekbe. A gombakárosult, fertõzött iratanyag egy külön raktárba került. Ezt 2000 decembere és 2001 áprilisa között portalanították és fertõtlenítették a gyulafehérvári múzeum papírrestaurátori laboratóriumában. A levéltári anyag rendezése és semleges kémhatású levéltári szabványdobozokba helyezése ma már a vége felé jár. Az iratanyag fond- és állagszerkezete nagyon jól körvonalazódott. A fondok és állagok kialakításához a kalocsai érseki levéltár szerkezete szolgált alapul.

Az 1017 folyóméter nagyságú GYÉFKL ma a következõképpen épül fel: kilenc fondfõcsoport alkotja: püspöki, káptalani, gazdasági, katolikus státusi, plébániai, fõesperességi, egyéb szervek iratai, valamint személyi hagyatékok és gyûjtemények levéltára (fénykép-, térkép- és tervtár). A legtöbb irat latin, magyar és német nyelvû, valamint román és olasz, de a gyûjteményekben találunk örmény és héber nyelvû levelezést is. A leggyakrabban kutatott püspöki hivatal iratanyagának iktatói és mutatói 1917-ig latin nyelvûek. 1918-tól napjainkig már magyar nyelven szerkesztettek.

A teljes levéltári iratanyag 1224 és 2000 idõhatárok közé tehetõ.

Az egyházmegye történetére vonatkozó leggazdagabb és legterjedelmesebb iratanyag a püspöki levéltárban található. A kiterjedt püspöki levelezésen kívül figyelemre méltók a kánoni vizitációk, ezek 1711-tõl hiteles képet nyújtanak az egyházközségekrõl, fontos forrást jelentve fõként a helytörténet-kutatóknak is.

Társadalomtörténeti szempontból a szentszéki iratok (az 1739 és 1951 közötti idõbõl) említhetõk meg: ezek egyházfegyelmi ügyek és házassági perek iratcsomóit tartalmazzák, a személyes adatvédelem miatt azonban kutatási korlátozás alá esnek. Az iskolatörténettel foglalkozó kutatók számára a tanügyi iratok (1773-1950) fondja szolgál alapvetõ kútfõként. A gazdasági levéltár szerves részét a püspökség uradalmi iratai képezik, 1614-tõl kezdõdõ idõhatárral. A levéltár másik részlegét a hegyaljai/gyulafehérvári fõesperesség iratai és a plébániai levéltárak alkotják. A plébániai iratanyaggal kapcsolatosan megemlítjük, hogy folyamatban van a környezõ szórványplébániák irategyütteseinek begyûjtése és rendezése, az írott múlt pusztulástól való megmentése és kutathatóvá tétele.

A személyi hagyatékokban több püspök, kanonok vagy egyházi tevékenységet folytató személy magánlevelezését és személyes iratanyagát találjuk. A tervtár, fényképtár és térképtár sajátos alaki jellegét tekintve külön gyûjteményként alakult ki.

AZ ÉRSEKI LEVÉLTÁR IRATMENTŐ PROGRAMJA.

GYÛJTÕKÖZPONTOK LÉTREHOZÁSA

A történelmi múlt írásos emlékeinek megmentését szem elõtt tartva, a 2003. év folyamán a Gyulafehérvári Érsekség a szórványegyházközségek kallódó és sokszor nem megfelelõ állapotban, gondatlanul õrzött irategyütteseinek összegyûjtésében döntött. Az iratmentési akciót a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának pályázati kiírása indítványozta, amellyel lehetõvé tették és teszik a levéltári gyûjtõprogram anyagi támogatását. Mivel plébániáink iratanyagának mennyisége meghaladja az érseki levéltár befogadóképességét, így több gyûjtõközpont létrehozását javasolták.

Ezek a következõk:

1. Gyulafehérvári Érseki és Fõkáptalani Levéltár: a gyulafehérvári és a hunyadi fõesperesi kerületek iratanyagai részére.

Megvalósítások: Begyûjtöttük és (nyolc plébánia kivételével) rendeztük Gyulafehérvár, Abrudbánya, Aninósza, Aranyosbánya (Offenbánya), Magyarigen, Marosportus, Topánfalva, Tövis, Verespatak, Zalatna, Borbánd, Alvinc, Csertés-Hondol, Szászsebes, Brád, Boica, Csernakeresztúr, Vulkán, Nagyág, Kõrösbánya, Nagyhalmágy, Piskitelep, Kudzsir, Szászváros, Tür, Balázsfalva, Petrozsény, Petrilla, Lónyaitelep, Hátszeg, Mikeszásza, Kiskapus, Hosszúaszó, Ósebeshely, Lupény, Nagyenyed, Vajdahunyad és Pusztakalán levéltárait.

2. Besztercei fõesperesi hivatal: belső-szolnoki főesperesi kerület központi hivatalához közelebb eső területe részére: Apanagyfalu, Bethlen, Csicsókeresztúr, Mezőerked, Óradna, Radnaborberek, Naszód, Radnalajosfalva, Szászmáté, Teke és Vice egyházközségek levéltárai.

Megvalósítások: a besztercei főesperesség épületében kijelölt helyiség belső felújítását, fűtőtesttel való felszerelését megvalósítottuk, valamint azt szükséges levéltári állványokkal és megfelelő mennyiségű savmentes dobozokkal elláttuk. 2004. november 7-13. között begyűjtöttük és rendeztük Teke, Mezőerked, Óradna, Naszód, Retteg, Vice, Csicsókeresztúr, Apanagyfalu, Bethlen és Radnalajosfalva plébániák levéltárait. 2005. júliusában rendeztük a besztercei főesperesség és plébánia iratanyagát.

Megvalósítandók: néhány sérült kötet (anyakönyv, domus historia és protokollum) restaurálása. Erre a munkafázisra 2005. decemberében kaptunk támogatást a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától.

3. Szamosújvári plébánia: belső-szolnoki főesperesi kerület egy részére: Alsókapnik, Bonchida, Dés, Erzsébetbánya, Kapnikbánya, Kide, Kohóvölgy, Magyarlápos, Magyarszarvaskend, Oláhlápos, Szék és Tőkés plébániák irategyütteseinek befogadására.

Megvalósítások: levéltári tároló eszközök (SALGÓ-dexion levéltári állványok, savmentes dobozok) beszerzése, helyiség kialakítása-felújítása 2004-ben megtörtént. 2005. júliusában a begyűjtött plébániai levéltárakat budapesti szakemberek segítségével rendeztük.

Megvalósítandók: a széki plébánia károsult irategyütteseinek konzerválása és restaurálása, valamint egyéb jelentősebb kötetek teljes restaurálása. A restauráláshoz a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma járul hozzá.

4. Sepsiszentgyörgyi fõesperesi hivatal: sepsi-barcasági főesperesi kerület szórvány-iratanyagának befogadására.

Megvalósítások: az erre a célra kiválasztott raktárhelyiség belső felújítását megvalósítottuk. Magyarországi pályázatok segítségével irattároló eszközöket (polcok, levéltári dobozok) szereztünk be. 2005. szeptemberében begyűjtöttük Sepsibükszád, Mikóújfalu, Sepsikőröspatak, Sepsiszentgyörgy, Uzon, Szentivánlaborfalva, Türkös, Brassó, Illyefalva, Barót és Kőhalom levéltárait. Ezeket 2005. november 20-26. között rendeztük.

Megvalósítandók: a Brassó-központi plébánia 18. századi iratanyagának fertőtlenítése, és emellett néhány értékesebb kötet restaurálása a 2006-2007 években. Erre 2006-ban fogunk célpályázatot benyújtani a NKÖM-hoz

5. Marosvásárhelyi fõesperesi hivatal: marosi, aranyos-tordai és küküllõi kerületek szórványegyházközségi levéltárai számára.

Megvalósítások: levéltári tároló eszközök beszerzése, helyiség kialakítása.

Megvalósítandók: iratbegyûjtés, rendezés.

6. Nagyszebeni fõesperesi hivatal: a szeben-fogarasi- és erzsébetvárosi fõesperesi kerületek szórványplébániáinak iratait gyûjtené be.

Megvalósítások: a fõesperesi hivatalnak jelenleg nem áll rendelkezésére levéltárrá alakítható helyiség.

Megvalósítandók: megfelelõ helyiség kialakítása, felszerelése-berendezése, iratok begyûjtése és rendezése.

7. Kolozsvári fõesperesi hivatal: a kolozs-dobokai fõesperesi kerület szórványegyházközségeinek levéltári anyagát fogadná be.

Megvalósítások: a kolozsvári plébánia, Szt. Mihály templom kórusa melletti kis termében õrzött, igenértékes középkori okleveleinek biztonságosabb és szakszerûbb tárolására oklevéltároló szekrényt szereztünk be a Nemzeti Kulturális Alapprogram finanszírozásával.

Megvalósítandók: levéltárhelyiség kialakítása és berendezése a szükséges levéltári állványzattal, iratbegyûjtés a fõesperesi kerületbõl, azok rendezése.

8. Székelyudvarhelyi fõesperesi hivatal (I. plébánia): székelyudvarhelyi fõesperesi kerületbõl gyûjtené össze a veszélyeztetett iratanyagot.

Megvalósítások: két megfelelõ helyiséget levéltári célra kialakítottunk, felújítottunk NKÖM támogatásból.

Megvalósítandók: levéltári állványzatok vásárlása és beszerelése, iratbegyûjtés a fõesperesi kerületbõl, azok rendezése.

Bernád Rita