Úrnapi búcsú

Székelyudvarhely, 2007. június 7.

Ahol a szeretet örül, ott van az ünnep

 A Márton Áron téri égbolt-katedrális alatt a többezres sokaság imádságos közösséggé vált az úrnapi liturgián. A búcsús szentmise bevezető gondolatában a főcelebráns, dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek bátorította a székelyudvarhelyi főesperesi kerület és a távolabbi vidékek zarándokait, hogy az idén Nagyszebenben tartandó III. Európai Ökumenikus Nagygyűlésre készülve úgy éljék az ökumenizmust, hogy megmutatva saját értékeiket, és megismerve a mások sajátságos arcát, jobban tudják szeretni, értékelni különbözőségeiket. Úrnapján a katolikus értékek kerülnek a közösség figyelmének, középpontjába. Ennek a lelkületnek a közvetítése az idei búcsú üzenete.

Dr. Nóda Mózes ünnepi szónok a hitvallást és tanúságtételt emelte ki az ünnep kulcsszavaként. Megerősítve a résztvevőket: Isten örök szeretetébe akarja felemelni az embert, és ennek az egységnek a csodája, ha mi emberek válunk egymás életében jóízű kenyérré és illatos borrá.

A körmenetben az ősrégi templomi zászlókon olvashattuk Udvarhelyszék majd’ minden katolikus településének, mozgalmának a nevét. A hálaadás és eucharisztikus áldás után kaláccsal, ásványvízzel vendégelte meg a Szent Anna Nőszövetség a búcsúsokat.

Kovács Sándor főesperes szavával: „Rendkívüli volt az idei Úrnapja városunkban.”

 Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó

 

---

Több mint négyszázéves búcsú

Mint a székelyudvarhelyi főesperesi kerület búcsúünnepe, az úrnapi főpapi szentmise és körmenet, szertartásrendjével szervesen kapcsolódik a világegyház eucharisztikus szellemiségéhez. Történetében követhetőek a város legkiemelkedőbb egyháztörténeti, történelmi, kultúrtörténeti emlékei.

Mint mai formájában kialakult zarándoklat - egyházi és történeti források szerint is - a jezsuiták itteni működéséhez fűződik. Lelki és tartalmi kereteiben Udvarhelyszék népének, közösségeinek arculatát jeleníti, amely által megteremti a szent, a szakrális és a világban, napi gondok között élő ember, valamint a vele élő-érző Isten kegyelmi egységét. A kis anyaszéki falu vagy a város embere evilági életével szorosan hozzátartozik ahhoz a földhöz, amelyből vétetett, amely felnevelte és eltartja. A keresztény honvágy azonban nem hagyja nyugodni: a lélek - a nem földi utazó - Isten közelségébe vágyakozik. Ennek misztikus útját végigkövethetjük az úrnapi búcsújárásban is.

A keresztény katolikus lélek eucharisztikus színeváltozása, amint útrakél zöldágas, virágos templomi zászlók, vezérkereszt alatt, ünnepi ruhában és lélekkel; közösségének tagjaival, temploma harangzúgástól kísérve. Odahagyva napi gondját, munkáját az elkülönített szent időért. Hogy megérkezve a Márton Áron téri szabadtéri oltárhoz, a szentségi Jézus jelenlétében felajánlja mindazt, ami hétköznapjaiban elfárasztja, és kérje azt, ami abból felemeli.

A zarándokló Székelyudvarhelyre vezető útján emlékezhet arra a búcsújáró múltra, amelynek emlékeit már 1668-ban Nagyfalusy Lajos feljegyezte, és a Domus Historia évről-évre kiemelt alkalomként örökít. A közös emlékezet azt is tudja: 1849-ig a Jézus kápolnánál tartották a hasonló ünnepi, de mai méreteinél kisebb búcsút, amelynek körmenete a Botos utcán, a mai Rákóczi úton haladt a Szent Miklós-hegyi templom felé. Emlékező imába foglalja Rajmund János katolikus főeperest, és a hősies tettéhez kapcsolódó történelmi emléket: a Jézus kápolnánál megmentette a várost Haynau seregétől. Megemlékezik: ez időtől tartják a plébániatemplom vonzásában az úrnapi ünneplést.

Nehéz idők követték az 1949-es emlékezetes körmenetet, amikor Márton Áron püspök még vihette Székelyudvarhelyen az Oltáriszentséget. Ma már boldoggá avatásáért imádkozva, azzal is emlékezik rá az anyaszékváros, hogy legnagyobb búcsúünnepének liturgiáját a mindenkori főpásztor cselekvő jelenlétével éli.

Az úrnapi sátrakat a legnehezebb megszorítások éveiben is felállították a temetőkertben.

1990-től, a 19. századi céhes búcsús hagyomány is feleleveníthető, bár megújult formában: társulatok, közösségek veszik ki részüket, hogy a búcsút széppé, és külsőségeiben is gazdaggá tegyék. Évről évre megérkeznek a csíkszéki, gyergyószéki búcsújárók mellett a környékbeli falvak keresztaljai: gyalogosan, járművekkel is - nagy számban érkeznek. A város plébániáiról is hagyományos búcsús rendben: vezérkereszttel, zászlóval, lobogókkal, énekszóval vonulnak a Patkóba az együtt imádkozók. Hitvalló jelenlétükkel az Élő Jézust hordozzák. És azt a megtartó erőt közvetítik, amit Mesterüktől kapnak az eucharisztikus testvériségben: a számon tartó, a ráérő és felemelő szeretetet.

Üdvözöljük lelkünkben együtt az ünnepen a beköszönő keresztaljákat. Egymás mellé sorakozva részesüljünk a körmenet eucharisztikus áldó szertartásából. És amikor a főpásztor kezébe veszi a Legszentebbet - múltat jövőbe kapcsolóan a jelenben -, foglaljuk kéréseinkbe egymást, közösségeinket, a föld termését, munkánkat és azt a Földet, amelyen zarándoklunk Úrnapjától, az Úr Napjáig.

 

Molnár Melinda

Udvarhelyi Híradó

 

---

Akik az úrnapi körmenetben elől járnak

A zetelakiak hithűségének jutalma, hogy a falujuk képviseletében érkező keresztalja vezetheti minden alkalommal a székelyudvarhelyi úrnapi körmenetet. Az elmúlt években, alkalmanként hétszáz körülien is útra keltek gyalogosan. Idén is sokan szándékoztak részt venni a búcsún. Készületükről, útjukról Incze Benjamin plébánost kérdeztük.

A zetelaki templomnál gyülekezik a gyalogos zarándokcsoport. Úti áldás után harangszó kíséretében, meghatározott rendben, reggel 7 órakor indulnak. A körmenet felépítése sokévszázados hagyományt tükröz: elől a virág- és lombdíszes vezérkeresztet viszik kezükben csengőt rázó gyermekek kíséretében. Utánuk a férfiak mennek, őket a hármaskeresztet vivők követik. Majd lobogókkal vezetik a lányok-asszonyok menetét. A zarándoklók papja a ministránsokkal a hármaskereszt után szokott menni.

Erre a napra azokat a diákokat, akik a zarándoklaton részt kívánnak venni és feliratkoznak a plébánián, majd igazolást kapnak onnan, elengedik az iskolából.

A gyalogos zarándokoszlop végig a főúton halad, így búcsús ünneplőben indulhatnak. A falun áthaladva kedves dolog, hogy a kapuk elé kijönnek falusfeleik, és friss vízzel, egyéb kínálnivalóval is fogadják. Imádkozva, énekelve, lelki támogatással indulnak tovább Fenyéd határáig, ahol elköltik reggelijüket. Az útszéli és határbéli kereszteknél imafohász- és kereszthódolatnyi szünetet tartanak. Székelyudvarhelyen csatlakoznak hozzájuk azok a zetelakiak, akik más módon érkeznek. Visszafelé délután három óra körül indulnak, és 6 órára érkezik a keresztalja. A közösség és papjaik fogadják a templom előtt, és a délutáni szentmisén fejezik az úrnapi búcsút.

 

Molnár Melinda

Udvarhelyi Híradó