A Segítőnővérek Kongregációja
150 éves fennállásának jubileuma
2006. február 11. - Marosvásárhely

A rendezvény programja:

10.00 Ünnepi szentmise - főcelebráns Jakubinyi György érsek, ünnepi szónok: Csató Béla főesperes

11.00 Kávészünet

11.30 Előadás: A segítőnővérek története és karizmája - Gudrun Bohle sa tartományfőnöknő

12.00 Eladás: Szemlélődve cselekedni - Betekintés a szentignáci lelkiségbe
- Darvas Piroska sa (Marosvásárhely)

13.00 Bemutató képekkel: A segítőnővérek erdélyi jelenléte és tevékenysége

13.30 Ebéd

15.00 Pódiumbeszélgetés: A tisztulás gondolata napjainkban

Gudrun Bohle sa (Bécs)
Jiteanu Liviu (Kolozsvár)
Bara László (Marosvásárhely)

16.30Szünet

16.45 Hálaadás

17.00 Távozás

---

Százötven éve a tisztuló emberek szolgálatában

A Segítőnővérek Kongregációja 150 éves – ezt ünnepelni hívtak Marosvásárhelyre a Romániában is több mint tíz éve jelen levő nővérek. A jubileumi rendezvény hálaadó szentmisével kezdődött, amelyet a gyulafehérvári főegyházmegye érseke, Jakubinyi György celebrált, a homíliát a helyi főesperes, Csató Béla mondta. Ezt követően a kongregáció történetéről, karizmájáról és szolgálatáról Gudrun Bohle tartományi elöljáró beszélt, a segítőnővérek szentignáci indíttatásának lényegi elemeit Darvas Piroska mutatta be, majd vetített képeken láthatták a szép számban egybegyűltek a nővérek erdélyi jelenlétének dokumentumait. Az ünnepség második részében a vezérgondolat a tisztulás útjának, folyamatának értelmezése volt: ez a segítőnővérek alapkarizmája, hogy a tisztulás útján járókat kísérje, segítse Isten felé haladni. Az alapkarizma mai értelmezését segítette a Bereczki Silvia által vezetett kerekasztal-beszélgetés kolozsvári meghívottja, a dogmatikus Jitianu Liviu. Lehetőségeiről, megvalósításairól, a nővérekkel való együttmunkálkodás gyakorlati tapasztalatairól beszélt Bara László. Az útkeresés, önértelmezés lehetőségeiről s az ebből következő gyakorlatról Gudrun Bohle tartományfőnök szólt.A jól sikerült ünnepség hálaadással zárult, s résztvevők, akik jól ismerik e rend tevékenységét, azzal az érzéssel távoztak, hogy áldás a segítőnővérek erdélyi jelenléte. Mivel azonban a nővérek tájainkon még nem eléggé ismertek, lelkiségük, munkájuk ismertetésére még visszatérünk.

S. A. - Vasárnap, 2006. február 19.