A hit mindennapos csodája

 

A csíkszeredai Megyei Kórházban Szakács Lajos kórházlelkész és két pasztorál-asszisztens is segíti a betegek testi-lelki gyógyulását. Nagy Zelma szociális testvér és dr.Bakó Mária Hajnalka pasztorál-pszichológus naponta felkeresi, vigasztalja a szenvedőket. A betegek világnapján a kórház könyvtárában püspöki szentmise keretében is köszöntötték az intézményben ápoltakat és az egészségügyi munkatársakat. A liturgiát Tamás József segédpüspök celebrálta.

Bakó Mária Hajnalka 1994-2000 között osztrák ösztöndíjasként a római Camilliánumban végezte betegpasztorációs – teológiai tanulmányait. 1992-ben ismerkedett meg a kamilliánus lelkiségi mozgalommal. Szent Kamill szülővárosában, az olaszországi Bucchianicoban is ő alapította az első világi kamilliánus családot. A Gyulafehérvári Főegyházmegyében szintén ő "honosította meg" hivatalosan ezt a lelkiséget. A betegek 15. világnapja alkalmával őt kerestük fel kérdéseinkkel.

II. János Pál pápa rendelte el éppen másfél évtizede a Betegek Világnapját. Miért lehet fontos a betegeket külön napon ünnepelni?

Dr. Bakó Mária Hajnalka pasztorál-pszichológus:

- Most már 6 év kórházszolgálat távlatából azt mondom, hogy ha a beteg emberben valóban Jézus Krisztust szolgáljuk, Őt szeretjük és ápoljuk, akkor ez a betegek világnapja, a Lourdes-i Szűzanya jelenésének napján számunkra egy ünnep. Egy olyan ünnep, amikor azt a méltóságot ünnepeljük amit a betegség megnyirbált. Nemcsak a betegnél, hanem az egész családnál!

Mert ahol valaki beteg, ott szenved az egész család. Ezért fontos ez az ünnep, minden betegnek a krisztusi méltóságát ünnepljük ezen a napon. Együtt kell ünnepelni és széppé tenni a szenvedők számára ezt a méltóságot.

Hogyan tudjátok segíteni a kórházban ápolt szenvedőket?

- Magam részéről úgy gondolom, hogy mindig a humánum szintjéről kell kiindulni. Tehát a beteg ember akivel találkozom egy emberi lény. Innen kezdjük és annyira haladunk, mennyire a beteg igényli. Sokszor eljutunk egészen a legmélyebb meditációig, Istenről és Istennel való közös beszélgetésig. Ameddig a beteg képes eljönni. Ezt nevezném én elkísérésnek és segítségnek. A krisztusi hit a hívő betegek gyógyulásánál nagyon fontos. Egy fogódzó, ami elsősorban alap és olyan, mint két szakadék szélet összekötő palló korlátja, ahol át kell menni a betegség nehéz idején. Ebbe a korlátba kapaszkodik a beteg, a hívő beteg.

Tapasztaltál már olyat, hogy valaki visszautasította felajánlott segítségetek?

- Nagyon ritkán. De ez a visszautasítás nem nekem szól. Úgy érzem nem is a szolgálatunknak. Talán akkor, abban a pillanatban a betegnek valahogy meg kell hagyni azt a csendet, amit ő akkor éppen meg szeretne élni vagy abban a pillanatban, amikor mi találkozunk vele, abból nem tud kilépni. Ilyen esetben visszamegyek később, de csak látogatás szintjén. A beteg elsősorban egy szenvedő ember és innen kezdjük mindig a megközelítését.

Sokan elfogadják a segítségeteket?

- Az már egy bűbájos dolog! Az tényleg egyenlő a hit mindennapos csodájával. Ezért mertem megírni és most a harmadik készülő imakönyvembe is belefoglalni a kórházi betegek kamilliánus családjának első értelmezését. Ez volt Rómában különben egy évvel ezelőtt elhangzó előadásom témája is. A kórházban a betegekkel már családias a kapcsolatunk. Együtt ünnepeljük a születésnapokat, névnapokat, házassági évfordulókat, hiszen a beteg nem a családjában van, hanem egy másik nagy családban. Együtt készítjük fel műtétre a betegeket és erre külön mindig odafigyelünk. Egy közösségben vagyunk velük, mint egy jól működő családban.

Hogyan fogadják a kórházi jelenléteteket az egészségügyi alkalmazottak?

- Tapasztalatom szerint nagyon jól. Úgy érzem, hogy velük nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani. A diszkréció mindenkit a maga területén kötelez. A tiszteletet kölcsönösen megadjuk egymásnak. Tapasztalják és megértik, hogy valóban az ők munkájukat is segítjük azáltal, hogy a beteg megnyugszik, nem aggódik és elfogadja helyzetét. A beteg másképpen fogja fel a saját sorsát, a kezelést, sőt az ápolókkal kapcsolatos viszonyát is.

A betegek világnapja a szenvedőket felkarolók és segítők ünnepe is. Te is így érzed?

- Hát nekem is ünnep. Úgy érzem, hogy engem a Jóisten nagyon megtisztelt azzal, hogy erre a feladatra hívott és nap mint nap megmutat valamit abból a végtelen csodából, amit valahogy úgy nevezünk, hogy alkotás – teremtés – szolgálat - szentség! Ezt én mind megkapom és ez számomra ennek az ünnepnek a legszebb ajándéka.

(Csúcs Mária - Vasárnap)